2007. július. Miss Éden – A versenyt 2002. óta rendezik meg, a nevezés teljesen nyílt, azon kívül, hogy az illető legyen nőnemű és tartozzon a 12-29 éves korosztályba, semmilyen megkötés nincs. Az objektívan mérhető szépséget keresik, aminek a méréséhez például a járás, a kisugárzás, a nőiesség szolgálnak szempontul, és az, hogy miként visel valaki egy ruhát.
Száz lány, tizenhat döntős, nyolc robotlámpa, hat plazmatévé, négyórás felvonulás, egy Miss Éden Hungary. Szépségversenyen jártunk, ahol a résztvevők nem szeretnek nyilatkozni, tizennégy év alatti kislányok parádéznak olajozott testtel tangában, és tombola követi a bűvészshow-t.
A Mamut II kameradobálós Kaméleon klubjában jártunk, hogy megnézzük a Miss Éden Hungary szépségkirálynő választást, ami egyben a Miss Éden közép-kelet-európai verseny magyarországi selejtezője. Családias hangulatú eseményre számítottunk, mivel ez a verseny még nem túl ismert. Ehhez képest egy monstre, száz lányból álló három touros felvonulás volt, amit négy óra alatt sikerült lebonyolítani. Ebben már a tombola is benne volt.
Amikor megtudtuk, hogy ilyen sok lány fog végigvonulni a kifutón, azonnal elkezdtük rágni a szervezők fülét valami tájékoztatóért, amiből kiderül, melyik sorszám kit takar. Ilyet nem kaptunk, de néhány nevet azért sikerült kideríteni. A verseny győztese a 18-as rajtszámmal induló Keskeny Anita, a közönségdíjas pedig Veszprémi Dóra lett a 70-es sorszámmal.
A lányok – A szervezők a későbbiekben sem törték össze magukat a sajtó munkájának segítségével. Arra sem kaptunk külön lehetőséget, hogy beszélgessünk a lányokkal – a harmadik tour után tudtuk néhányukat elcsábítani a családjától, hogy kifaggassuk őket -, ezért különös figyelemmel hallgattuk az első kör alatt a konferansziékat, kiről, mit mondanak. Kiderült, a lányok között akadt tengerbiológus, szülészorvos, táncpedagógus, és többen is tervezték úgy, hogy környezetvédők vagy vendéglátósok szeretnének lenni. A jelek szerint a világbéke sztereotípiájának leáldozott. Sokuk említette hobbiként a táncot és az internetezést. A személyes beszélgetésekből kiderült, hogy olyan lány is volt, aki szörnyen érezte magát az elvárt tízcentis sarkú cipőben, de olyan is, aki nem szereti a lecsót.
A ruhák – A versenyen, amennyire sikerült kideríteni, a lányok a saját ruháikban voltak – legalábbis az első két körben biztos. Az első körben mindenki olyan outfitben vonult fel, amit szívesen hord egyébként is. Ahogy az indulók életkora, úgy a ruhák jellege is elég tág határok között mozgott. Volt olyan halbőrszerűen ezüstösen csillogó darab, amit talán Freddy Mercuryn láttunk utoljára, az italodisco hangzásvilágát felidéző darab, valamint kantáros forrónaci farmerből. A jelöltek nagy része viszont ízlésesen volt felöltözve. A személyes kedvenc az a nyakék, ami ezüstös ősrovarként fickándozott viselője nyakláncán, mind alakjában, mind színében emlékeztetve a nézőt az említett állatra.
A közönség nagy része a versenyzők családtagjaiból állt, és általánosságában elmondható, hogy elég unottan viselkedtek. Egészen addig, amíg az első adag olajos testű, kb. 30%-ban tangás fürdőruhát viselő lány meg nem érkezett a kifutóra. Ekkor a terem férfitagjai szinte egyszerre hagyták el székeiket, és gyors tempóban nekiindultak a színpadnak, hogy a lehető legközelebbről mustrálhassák végig a mezőnyt. A száz lány viszont olyan sok, hogy még a fürdőruha sem volt elég vonzerő ahhoz, hogy ezt a kezdeti lelkesedést végig fenntartsa. A mezőny kétharmadánál a hirtelen felélénkült férfiakból is elfogyott a lelkesedés, egyre többen ültek vissza a helyükre.
Megcsap a ’80-as évek szele – Amikor az ember egy kifejezetten nagyviláginak tervezett szórakozóhelyen ücsörög és a négyötvenes víz és a hatszázas bor között vacillál, akkor hatalmas kultúrsokként tud hatni az az esztrádműsor, amit a szervezők arra az időre találtak ki, míg a zsűri elvonult döntését meghozni. Először egy bűvészshow blokkolta az összes eseményfeldolgozásra szolgáló receptorunkat, majd még ennél is sokkal keményebb jött: tombola! Azt tudtuk, hogy van közönségszavazás, meg lehet díjakat nyerni a voksokkal, de hogy ilyeneket, ennyit, meg így, ahogy itt volt?! Alapvetően háromféle dolgot kaphattak a nyertesek: „A világ legszebb szállodái” című könyvet – amit véletlenül épp a verseny főszervezője, Dr. Kiss Róbert Richárd jegyez -, „Legyél te is topmodell!” DVD-t, valamint különféle beutalókat szépészeti kezelésekre. Csodálatos volt, amikor egy a hatvanas éveiben járó idős úr felment a színpadra és átvette nyereményét, a bőrbarnító kezelésre feljogosító kupont.
A versenyen egyébként a szépségkirálynőválasztásoktól eltérően nem bántak valami bőkezűen a nyereményekkel. Ez feltűnt a Miss Budapest helyszínen tartózkodó egyik szervezőjének is, akit egészen véletlenül szólítottunk le a bárpultnál. Szerinte egy rendes szépségversenyen nincs olyan ajándék, aminek az értéke 500000 Ft alatt van. A néha egészen abszurd – barnítókezelés, hajvágás kupon, egy magazin aktuális száma (!) – nyeremények miatt a díjátadó sokat rontott az egyébként – külső szemlélő számára – korrekt színvonalúnak tűnő versenyen.
A verseny legbizarrabb vonása viszont az volt, hogy egy kategóriában indították a lányokat 12 és 29 éves kor között. Huszti Detti, a verseny egyik szervezője szerint, van olyan szempont, amiben össze lehet mérni a lányokat kortól függetlenül, ezt azonban nem tudta, vagy nem akarta pontosan elárulni. Mindenesetre furcsa volt a tudat, hogy a tangás-olajos fürdőruhás felvonulás résztvevőinek némelyike csak 13-14 éves kislány. A közönség soraiban ülők sem voltak elragadtatva ettől a megoldástól: sokak szerint természetellenes és nem reális. A bárpultnál faggatott szakmabeli úr is hasonlóan vélekedett a dologról: „Egy 12 éves kislánynak mások az értékei, mint egy 29-nek. A 15-16 éves kor alattiakat külön kategóriában kellene indítani”.
Nem nyilatkoznak – A verseny során alig akadt néhány perc, amíg a lányokkal lehetett beszélgetni, ezért a közönségben mozgolódtunk, hátha belefutunk a leendő győztes hozzátartozóiba. Mázlink volt: még a fürdőruhás felvonulás alatt sikerült belebotlanunk Keskeny Anita, a későbbi győztes barátjába. Tőle megtudtuk, hogy barátnője hiúságból nevezett be, már korábban is nyert szépségversenyt, és, hogy csak hobbiként érdekli a modellszakma. Ja, és hogy ő legalább már elmúlt tizennégy. A sráctól is megkérdeztük a korkategóriás visszásságot, neki is furcsa volt a dolog, nem tartotta reálisnak ezt a megoldást.
A lányok egyébként egyáltalán nem szívesen nyilatkoztak, pedig mi próbálkoztunk. Annyit sikerült kideríteni, hogy volt olyan, aki eleve nem nyilatkozós típus és volt olyan is, aki azért nem nyilatkozik, mert rossz kérdéseket tesznek fel neki. Vele persze meg kellett próbálnunk elbeszélgetni, mert ez túl magas labda volt:
– Nyilatkozol egy pár mondat erejéig?
– Nem.
– Nem?
– Nem.
– De hát ez ezzel jár, ha elindulsz egy szépségversenyen.
– Na jó, csak egy picit.
– Csak egy picit. Miért indultál el?
– Mert szeretek szépségversenyre járni.
– Akkor ez nem az első.
– Nem az első.
– És sosem szoktál nyilatkozni?
– Egyszer már nyilatkoztam.
– És ilyen rossz volt?
– Nem láttam.
– Most tényleg, miért van?
– Mindig olyan kérdéseket tesznek fel, hogy miért indultál, meg hogy szépnek tartod-e magad.
– Akkor mit szeretnél, mit kérdezzek?
– Mindig azt hozzák ki az emberből, hogy te így beképzelt vagy.
– És milyen lenne egy jó kérdés?
– Nem tudom.
– Mit fogsz csinálni ma este?
– Ma este? Szerintem vége a versenynek és hazamegyek aludni.
– És hogy tetszenek a zenék?
– Kellemes.
– Ilyen zenéket szoktál hallgatni?
– Nem, mindent meghallgatok.
Az egyre kilátástalanabbá váló helyzet süllyedő hajóját elhagyva gyorsan lezártuk a beszélgetést, és megszégyenülten továbbálltunk.
Az egész verseny döntője szeptember végén lesz Budapesten, akkor talán már kevesebb résztvevővel, bűvésszel, tombolával, viszont több névvel és nyilatkozó hajlandó lánnyal. Forrás: Velvet.hu