Különböző ismeretterjesztő cikkekben gyakran olvashatunk arról, hogy a keleti kultúrák ősidők óta alkalmaznak bizonyos növényeket a szexuális aktivitás serkentése, a szexuális teljesítmény fokozása érdekében. Joggal vetődik fel a kérdés: csak a messzi tájak növényei között vannak ilyen hatású fajok, vagy a közép-európai flóra is rendelkezik más, de hasonló hatású fajokkal? Ismerjünk meg néhány olyan növényt, melyek hatása rokon a ginzeng gyökérével.

A különböző ismeretterjesztő cikkekben gyakran olvashatunk arról, hogy a keleti kultúrák ősidők óta alkalmaznak bizonyos növényeket a szexuális aktivitás serkentése, a szexuális teljesítmény fokozása érdekében. Az ilyen hatású, azaz afrodiziákumként alkalmazott növények legismertebb példája a csodálatos ginzenggyökér. Joggal vetődik fel a kérdés: csak a messzi tájak növényei között vannak ilyen hatású fajok, vagy a közép-európai flóra is rendelkezik más, de hasonló hatású fajokkal? Ismerjünk meg néhány olyan növényt, melyek hatása rokon a ginzeng gyökérével.

Az orvosi zsálya (tudományos néven: Salvia officinalis L.) fejlett gyökérzetű, évelő félcserje. Szára fiatalon lilás színeződésű, szőrös, négyszögletes. Levelei tojásdadok, megnyúltak, az alsók nyelesek, a felsők ülők, színi és fonáki részük egyaránt molyhos. Az ajakos virágok pártája ibolyáskék, rózsaszín vagy fehér, a párta torkában szőrgyűrűvel, a virágok 2-3 virágból álló álörvöt képeznek. Az orvosi zsálya június-júliusban virágzik. A Földközi-tenger vidékéről származó, melegigényes, egyben szárazságtűrő növény, melyet sokfelé termesztenek. Egy-két százalék illóolajat tartalmaz, melynek fő alkotói a kámfor, a cineol, a pinén és a tujon, de találhatók még a növényben cseranyagok, keserűanyagok, glikozidok, flavonoidok is. Már a görög időktől kezdve ismert és becsült gyógynövényről van szó, amelyet különböző gyomor- és bélbetegségek esetén, pajzsmirigyzavaroknál, valamint a klimaktérium éveiben használtak. A növény befolyásolja a vércukorszintet. Pozitív hatású az idegrendszerre, hat a kimerültség, a depresszió ellen. Összehúzza a méh simaizomzatát. A növényből készült alkoholos kivonat (zsályabor) vagy a növény forrázatának kúraszerű fogyasztása serkenti a szexuális aktivitást.

A borsos menta (Mentha piperita L.) lágyszárú, évelő ajakos faj. Szára 30-80 cm magas, négyélű. Levelei keresztben átellenesek. Virágai a szárcsúcson képeznek füzért, a párta csöve fehér, felül kékeslila. Július és szeptember között virágzik. Őshazája kétséges, egyesek Távol-Keletről származtatják. Mind levelei, mind virágai néhány százalék illóolajat tartalmaznak, melynek alkotói közül a legfontosabb a mentol, a menton, a piperiton. A mentol serkenti a nyál- és epetermelést, gyulladáscsökkentő, görcsoldó hatású, egyben hűsítő, érzéstelenítő is. Felhasználása széleskörű, hiszen élelmiszer-ipari termékek mellett kozmetikumok alkotója is. A növényből készült teát Hippokrátész úgy jellemzi, mint egy „szerelmi játékra ösztönző italt”. Alkalmazása a növény teájának fogyasztását jelenti, illetve, hogy a nemi érintkezés előtt 15 perccel 3 csepp illóolaját kockacukorra cseppentve kell fogyasztani.

A petrezselyem (Petroselinum crispum (Mill. A. W. Hill.) kétéves, fehér karógyökerű, konyhakerti növényünk. Az első évben tőlevélrózsát fejleszt, a második évben fejlődik ki az elágazó szár. Virágai kicsik, a szirmok sárgásak, és összetett ernyőben állnak. Virágzása június-júliusban történik, termése kaszattermés. A petrezselyem a Földközi-tenger vidékéről származó, termesztett növényünk. A termésekben illóolaj, glikozidok vannak, a gyökerek kb. 5% illóolajat tartalmaznak, amely serkenti a vese működését. A népgyógyászat a gyökér főzetét vagy leveleinek forrázatát kőképződést gátló, emésztés serkentő tulajdonságai miatt alkalmazta. A növény apiol tartalma izgatóan hat a paraszimpatikus idegrendszerre, jelentős értágulatot okoz. Férfiaknál a merevedési reflexet erősíti. Ilyen hatás érhető el például, néhány növényi szár rágógumiszerű rágcsálása révén.

A keskeny levelű útifű (Plantago lanceolata L.) évelő, tőlevélrózsás faj. Levelei hosszúkásak, lándzsásak. A tőkocsány, azaz a levél nélküli szár csúcsán ülnek a virágok, melyek jellegzetes, tömött füzérben tömörülnek. Porzószálai hosszan kinyúlnak, a virágok alulról felfelé nyílnak. Virágzása május és október között történik. Hazánk gyakori gyomfajáról van szó, amely szinte minden gyeptársulásban előfordul, de közönséges parlagokon, degradálódó gyepekben is. A növény levelének fő hatóanyaga az iridoidokhoz tartozó aukubin, de tartalmaz cseranyagokat, nyálkaanyagokat, C-vitamint is. A forrázat köptető, köhögéscsillapító hatású. Friss leveleit régen sebek kezelésére, vérzések ellen alkalmazták. A növény, illetve forrázata kedvezően hat a húgyhólyag simaizomrostjaira, s ugyanígy a hímvessző vagy a csikló izmaira is.

A bemutatott néhány példa azt is igazolja, hogy a gyógyító növények világa milyen sokrétű biológiai hatású.