Nyalás és szex az Ember tragédiájában

2014-től a nyíltmeleg Nádasdy Ádám nem taníthat egyetemen, a homoszexuális és pláne zsidó Thomas Mann, valamint a kommunista József Attila nem lehet érettségi tétel. Nem értem, Alföldi miért kapott írásbeli figyelmeztetést a kormánytól, vagyis intőt az ellenőrzőjébe. Mint tudjuk, Madách Tragédiájának orgiasztikus jelenetét orgiasztikus jelenetként vitte színre – ez abszolút konzervatív rendezői hozzáállás, amennyiben érdeklődést mutat a szerző szándéka iránt.
Aztán ugyebár volt az a sajtótájékoztató, ahol az újságíró kollegina az orális szexet firtatta, melyet az említett orgia-jelenetben eljátszanak; mire Alföldi olyan orális szexet kívánt neki egész életére, amilyen a Római színben valójában megtörténik, vagyis semmilyet. Szerintem ez stimmel. Rendes polgári úrihölgy olyasmit úgyse csinálna, nyilván.
Alföldi válasza a kollegina feneketlen ostobaságára mindenesetre a KDNP szerint verbális nemi erőszak, tehát a direktor már megint mondjon le, vagy rúgják ki; a szintén rendkívül keresztény Pörzse kijelentette: lehúzná Alföldi fejét a klotyón; ahogy a mélységesen magyar és őskeresztény Novák Előd is volt szíves a rendezőről azt mondani: „addig jár a köcsög a kútra, míg el nem törik”.

Alföldi válaszolt az orális szexbotrányra

Nem kért bocsánatot Alföldi Róbert a Nemzeti Színház igazgatója a múlt pénteki sajtótájékoztatóján elhangzottak miatt. Egy internetes tévé riportere provokálta azzal, hogy az általa rendezett – Az ember tragédiája – című színdarabban botrányos szexualitás látható. Kiderült, hogy az újságíró nem is látta az előadást. Alföldi erre azt mondta, hogy olyan orális szexet kíván neki, amilyen a színpadon volt. Alföldit holnapra magához rendelte Réthelyi Miklós miniszter.

Orális szex és köcsögözés: burjánzik az Alföldi-ügy

Inog a szék Alföldi Róbert alatt: a Nemzeti Színház igazgatóját Szőcs Géza és Réthelyi Miklós is megvédte az idők során, de a mostani botrány már könnyen az állásába kerülhet. Egy „orális szex” utójátékának első felvonása…
A Nemzeti Színházat 2008 júliusa óta vezető Alföldit már tavaly is „megtalálták” kritikusai: először a fiumei színházban bemutatott Lüszisztraté kapott nagy sajtóvisszhangot egyedi reklámja miatt, az előadást ugyanis egy rózsaszín, marcipánból és fagylaltból készült fallosszal reklámozták.
A bomba igazán novemberben robbant, amikor kiderült, hogy a színházigazgató szóbeli megállapodást kötött a Budapesti Román Kulturális Intézettel, és engedélyezte, hogy a román nemzeti ünnep előestéjén, november 30-án ünnepi megemlékezést tartsanak a Nemzeti Színházban és bérbe vegyék a Nagytermet.
A hír hatalmas botrányt kavart, több párt és magánember is tiltakozott a megállapodás ellen, a színház pedig később kénytelen volt visszavonni az engedélyt.
Az ominózus beszólás előtt is a levegőben volt már az újabb botrány előszele, ráadásul a színházigazgató sem könnyítette meg a saját helyzetét: a Jobbik képviselői többször is össztűz alá vették Alföldit sajátos rendezői stílusa miatt, aztán előző héten jött a hírhedt bíztatás:
„Önnek pedig…” – Mostanra már az egész országot bejárták a történtekről készült beszámolók, de azért érdemes feleleveníteni, mi is történt pontosan.
Mint ismeretes, múlt héten a Nemzeti Színház évértékelő sajtótájékoztatóján Alföldi beszámolója után kérdéseket tehettek fel a megjelentek. Volt, aki kapott is alkalmon: a Jobbik-közeli Nemzeti 1 Televízió munkatársa, Sinkovits Szilvia szólásra emelkedett, és megkérdezte a színházigazgatót, hogy nem gondolkodik-e a lemondáson azok után, hogy Nagy József műveit provokatív és megosztó módon vitte színpadra.
Alföldi persze nem gondolkodott a lemondáson, és vissza is kérdezett, hogy az újságírónő melyik színdarabra gondol. Sinkovits ekkor bevallotta, hogy a szóban forgó művet nem látta, ellenben igencsak zavarja Az ember tragédiájában látható orális szexjelenet. Az újságírónő meg is kérdezte, hogy „Ön ezt egy 12 évessel megnézetné?”
„Meg bizony” – mondta Alföldi, és hozzátette: „önnek pedig kívánok ilyen orális szexet, innentől kezdve egész életében”. Na, ezt nem kellett volna, ugyanis a Jobbik részéről következő héten, rögtön az első napon Pörzse Sándor kihúzta magát a Parlamentben, és arról érdeklődött a nemzeti erőforrás miniszternél, Réthelyi Miklósnál, hogy indít-e vizsgálatot a sajtótájékoztatón elhangzottak miatt.
Réthelyi próbálta menteni a menthetőt, de ő is tudta, hogy sok értelme nincs a kapálózásnak ilyenkor: bekéretette az irodájába Alföldit, hogy magyarázatot kapjon, persze ez sem ment olyan könnyen. Mai sajtóhírek szerint ugyanis a találkozót csütörtökre tolták, a halasztás okát egyelőre nem tudjuk.
Az azonban biztos, hogy Réthelyi Miklós elmondta: ha igazak a hírek arról, hogy az igazgató mit mondott a sajtótájékoztatóján, akkor a „viselkedésével átlépett egy határt”, és ezzel Alföldi méltatlanná vált Nemzeti Színház vezetésére.
„Bonyolult folyamat” következik – A színházigazgatót korábban megvédő Szőcs Géza kulturális államtitkár sem látja túl rózsásan a kialakult állapotot, szerinte a mostani helyzet könnyen vezethet oda, hogy Alföldinek távozni kell a Nemzeti Színház éléről. A döntés Réthelyi kezében van, legújabb hírek szerint pedig Alföldi szerdán a nyilvánosság elé áll véleményével (ami vagy megegyezik az igazsággal, vagy nem; egyelőre csak „véleményről” van szó)
Szőcs „úgy érzi, komolyra fordult a helyzet, az eddigi, az igazgató lemondását sürgető érveket meghaladó súlyú érvek, erők és nyomás keletkezett az ügyben”. Dönteni Alföldi sorsáról mindenesetre nem lesz könnyű, „bonyolult folyamat” vár az illetékesekre (leginkább a döntéshozóra, a miniszterre).
Az államtitkár elmondta továbbá, hogy a nem szakmai nyilvánosság előtti szereplések árnyékot vethetnek az igazgató kiváló szakmai teljesítményére is, és hogy személy szerint ő lebeszélte volna arról, hogy azt mondja, amit valószínűleg mondott. Ami a lényeg: az államtitkár továbbra is jelentős művésznek tartja Alföldit.
Más kérdés, hogy bárki bármit gondol a színházigazgató teljesítményéről, itt már valóban nem arról folyik a kérdés, hogy szakmai tudása szerint megérdemli-e Alföldi, hogy a legpatinásabb színházat vezesse.
Hogy legyen azért min mosolyogni, Szűcs Géza Az ember tragédiája című előadással kapcsolatban elmondta, hogy a Nemzetiben játszott verziót még nem látta, de meg fogja nézni, csak mivel nemrégiben Szombathelyen már megtekintett egy nagyon jó Tragédia-előadást, ezért megvárja, míg annak az élménye és képe letisztul benne. A sajtó ezt alig várja…
Addig jár a köcsög a kútra – A vitát és ügyet elindító Jobbik pedig nem habozott, ismét nyeregbe pattant, hogy az élre lovagolva üsse tovább a vasat: Novák Előd, a Parlament kulturális és sajtóbizottságának mai ülésén napirendre szerette volna vetetni Alföldi múlt heti sajtótájékoztatóját.
A képviselő szerint ez egy szimbolikus kulturális kérdés, és – Isten látja lelküket – ők csak Réthelyi munkáját szeretnék segíteni a téma felvetésével. „Addig jár a köcsög a kútra, amíg el nem törik” – mondta Novák, azt azonban nem tudjuk, hogy az ismert közmondás félreidézésével a színházigazgató eltérő nemi identitására igyekezett-e művészi, kreatív módon utalni, vagy sem. (Jóhiszeműen azt gondoljuk, hogy nem.)
A bizottság elnöke, L. Simon László mindenesetre a jelenlevő képviselők szavazásához kötötte a napirendi pont elfogadását, hozzátéve, hogy bizottságban ülnek és nem bíróságon, ezért ő maga nem támogatja a kérdés napirendre vételét.
Az indítványt Pörzse és Novák megszavazta, kilencen ellenben nem, így a négy tartózkodás ellenére a kérdést nem vitatta meg a bizottság.
Az „Alföldi” – A 43 éves Alföldi művészetét több állami és szakmai elismeréssel is díjazták, csak néhányat felsorolva: Latinovits-díj, Jászai-díj, Súgó Csiga díj, Őze-díj, Janikovszky-díj, és 2007-ben a színművész-rendező megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.
A Nemzeti Színházat három éve vezeti, előtte szűk két évig a Bárka Színház igazgatói posztját látta el. Forrás: Bombahír.hu

Moziszex: Gryllus Dorka és Makranczi Zalán Nyugalom

Gryllus Dorka már szerepelt összeállításunk előző részében egy édeshármas tagjaként, míg most egy hagyományos duettben és lényegesen kevesebb ruhában tűnik fel. A Nyugalom című filmből származó jelenetben kamaszos hevülettel és egy kis kötelező ügyetlenkedéssel esik egymásnak Gryllus művésznő és mázlista partnere, akit Makranczi Zalán alakít meglehetősen nagy átéléssel. A jelenet báját és élethűségét az a rész adja meg igazán, amikor a felhevült pár valahogy beesik az ágy és a fal közé, de azzal a lendülettel folytatják.

Ugyancsak a Nyugalom című filmben van a fenti jelenet, amit egyszerűen nem bírtunk kihagyni. A két szereplő ugyanaz, mint az előző jelenetben, nagy különbség azonban, hogy a fiatal pár szemmel láthatóan már ‘Level 2’ szintre jutott a nemi örömök terén. A korábban látott ügyetlenkedésnek és kapkodásnak nyoma sincs, helyette céltudatos mozdulatokkal veszik birtokba egymás testét és még arra is jut energiájuk, hogy új utakat fedezzenek fel a gyönyörök terén. A határok feszegetését némi testápolóval teszik fájdalommentessé, ami bölcs előrelátást feltételez. És, hogy teljesen kivégezzük a Nyugalom című filmet, megmutatunk egy amolyan bonus tracknek szánt jelenetet is belőle, hogy valahogy lehűtsük a kedélyeket így a végére. Itt Hernádi Juditot figyelhetjük meg, ahogy meglehetősen lényegretörő és vulgáris módszerekkel szerzi meg, amit akar!

Tartalom: A valaha ünnepelt szenvedélyes, érzéki színésznő (Udvaros Dorottya) már 15 éve ki sem mozdul a lakásából. Egyetlen támasza fia, Andor (Makranczi Zalán), írógépe mögé menekül kettejük tehetetlen egymásrautaltságának őrült ketrecéből. Novelláit – melyek anya és fia történetei – csupán az asztalfióknak írja. Szeretet és gyűlölet kötelékei béklyózzák őket egymáshoz. Ebbe az érzelmi patthelyzetbe egy szép napon megérkezik a szerelem.
Kritika: Alföldi Róbert Nyugalom című filmjében remek színészek tartanak felolvasóestet Bartis Attila könyvéből. Az elsőfilmes rendező túl nagy tisztelettel közeledett az alapanyaghoz, nem merte igazán sajátjává tenni, így mi is szegényebbek maradtunk egy élménnyel.
A Nyugalom című film megnézése után furcsa nyugtalanság vett rajtam erőt. Egy ideig nem tudtam, mi az oka, aztán rájöttem: zavar, hogy képtelen vagyok a film alapján eldönteni, Alföldi Róbert jó rendező-e. Talált egy regényt (Bartis Attila: A nyugalom), ami nyilvánvalóan megérintette, írótársával (Garaczi László) nagy óvatoskodva – a dialógusok maradnak, ahogy vannak! – forgatókönyvvé alakítgatta, kerített magának jó színészeket és egy megbízható operatőrt, nagy levegőt vett… és várta, hogy elkészüljön a filmje.
Alföldi kiváló színész, természetes, hogy mindkét főszereplő, a veterán Udvaros Dorottya és az újonc Makranczi Zalán is kivirágzik a keze alatt. Udvaros sokszínű a színpadról lekergetett, hosszú évek óta saját lakása börtönében élő színésznő szerepében; ha kell, üvöltő hisztérika, ha kell, egyetlen oldalpillantással hozza a fiát – és persze minket – zavarba, teátrális és mégsem túl sok. Makranczi mint Andor, az anyja csecséről leválni nem bíró, de a barlangjában fuldokló fiú egyfélébb, de mégsem egyhangú, végig hozza azt az áthatolhatatlan zavarodottságot, ami a figura fő jellegzetessége.
A magabiztos alakításokon túl viszont nem sok mindent találni ebben a filmben, amitől több lenne, mint egy hangoskönyv vagy felolvasóest. Alföldi félve nyúl a filmes eszközökhöz, mindvégig a könyvre támaszkodik, érezhetően azt próbálja kiötölni, hogyan ne sértse meg az eredeti szöveget. Nem mer kísérletezni, nem újít, nem rakja bele magát a filmbe, mintha rettegne, hogy végzetesen elrontja az egészet. Néhány bátortalan rendezői ötlettől eltekintve mintha inkább operatőrére (Babos Tamás) és vágójára (Politzer Péter) hagyatkozna, hogy majd csak filmet kerekítenek színészei köré.
A cselekmény hűen követi a könyvét, és vannak epizódok, amiket sikerült remekül filmre ültetni, kitűnő például a kurvával (Nagy Mari) töltött éjszaka vagy a szerkesztőnővel (Hernádi Judit) folytatott bestiális affér, a dráma sarkkövénél viszont valami miatt megbicsaklik a forgatókönyv. Az anya-fiú közti beteges köteléket szétcibáló Eszter (Gryllus Dorka) szála érthetetlenül kidolgozatlan marad, a lányról semmit nem tudunk meg, a lány és a fiú kapcsolatát pedig csak röpke vinyettákban hajítják elénk, ami így nem ad elégséges magyarázatot a fiúban végbemenő változásokra. A játékidő persze véges, de fel lehetett volna áldozni kevésbé fontos jeleneteket (elsőként a kocsmárosnő igencsak falsra sikerült monológja jut eszembe), hogy elegendő teret kapjon az Eszter és Andor közti dinamika kibontakozása.
Eszter szálának elsikkadása azt is jelenti, hogy az anya és fia közti húsba maró csatározások egy idő után kissé egyhangúvá válnak, hiába jók a színészek, mintha ugyanazt a jelenetet ismételnék újra és újra, és ahelyett, hogy fokozódna a feszültség, lassan elunjuk őket. Szerencsére mielőtt apátiába süllyednénk, lesújt a vég. Ez majdnem megrázó, csak az a kár, hogy Alföldi pont újranézte a Stalker-t forgatás közben, és ettől az a zseniális ötlete támadt, hogy nem a padlón fekvő Andorral fejezi be a filmet, hanem átemeli ide a szobában zuhogó esőt, végül is, ha Tarkovszkijnak bejött, itt miért ne működne. Kár, hogy nem szólt neki senki, hogy ne tegye.
[Videók]

Jó melle van a békének Alföldi Lüzisztratéjában

jo_melle_van_a_bekenek

Nagy csokifasszal ünnepelt Alföldi Róbert, mert Nyolc előadást élt meg a botrányszagú Lüzisztratéja a rijekai Horvát Nemzeti Színházban. A sokszor botrányos felemás fogadtatás ellenére is megeshet, hogy lesz folytatás. Már az előkészületek is megosztották a közvéleményt. Tovább a teljes cikkre

Csokifasszal ünnepelt Alföldi Róbert

Nyolc előadást élt meg Alföldi Róbert botrányszagú Lüzisztratéja a rijekai Horvát Nemzeti Színházban. A felemás fogadtatás ellenére is megeshet, hogy lesz folytatás. Már az előkészületek is megosztották a közvéleményt, az INA olajtársaság például megvonta a támogatást a rózsaszín műfasszal meghirdetett darabtól, arról azonban egészen idáig nem esett szó, hogyan fogadták Arisztofanész komédiájának bemutatóját és a többi előadást.
Egyesek skandalumot kiáltottak, de mivel a negatív reklám is reklám, a bemutatón egyetlen üres hely sem maradt a rijekai színházban. A szemtanúk elbeszélése és a horvát sajtó beszámolói alapján a nézők egy része örömét lelte a szexuálisan túlfűtött előadásban, sokakat viszont megbotránkoztatott a meztelenség, kivált férfi nemi szerv látványa a színpadon.
– „Vegyék a fáradságot és olvassák el Arisztofanész művét, mert mindazt, amit a színpadon láttak, az le van írva”– üzent bírálóinak Alföldi az egyik horvát lapban. Megkérdezték tőle azt is, mi okból mondana le a szexről, mint, ahogyan azt a színésznők tették a színpadon. – „A szerelemért mondanék le a szexről”– hangzott a meglepő válasz a Nemzeti Színház igazgatójától, aki a tportal-nak adott nyilatkozatában azt is bevallotta, tartott attól, vajon teljes egészében eljut-e a nézőkhöz az elképzelése. Úgy tűnik, hogy a baljós előjelek ellenére sikerült a legtöbbjüket elkápráztatnia. – Mind a nyolc előadást teltházzal játszottuk, méghozzá nagyon nagy sikerrel. Szeretnénk jövőre ismét műsorra tűzni – nyilatkozta a Borsnak Barbara Grabusic, a rijekai színház sajtósa. Vojko Obersnel, Rijeka polgármestere is elégedett volt, a premier után egy hatalmas tortával – marcipánból készült, rózsaszín fallosszal a tetején – ünnepelték a sikert. – Nagyon jól szórakoztam, s megjegyzem, a plakáton sem láttam semmi kivetnivalót, a torta pedig hihetetlenül finom volt – jelentette ki mosolyogva a horvát város első embere.

Alföldi Róbert műfasszal sokkol!

alfoldi_plakat_mufassszalAlföldi Róbert, a budapesti Nemzeti Színház főigazgatója Arisztophanész komédiáját, a Lüzisztratét rendezi a fiumei Ivan Zajc Horvát Nemzeti Színházban. A premiert szombaton tartják, annak ellenére, hogy az INA horvát olajtársaság megvonta a támogatást az előadástól annak provokatív plakátja miatt. A jelenleg Fiumében tartózkodó magyar rendező az MTI-nek elmondta: a színház intendánsa, Nada Matosevic Oreskovic látta Szarajevóban 2008-ban a kisszínházak nemzetközi fesztiválján a Bárka Színház Szentivánéji álom című előadását, ez alapján kérte fel a fiumei munkára. Arisztophanész komédiáját közösen választották ki a színház vezetésével, mivel az ottani nemzetiben ezt az évadot az antik görög drámának szentelik. A történet főhősei az athéni nők, akik megelégelik, hogy férjeik csak a spártaiakkal való háborúskodásnak élnek. Ezért a címszereplő, Lüzisztraté vezetésével megegyeznek az ellenséges város asszonyaival, hogy addig nem engedik férjeiket a hálószobájukba, amíg azok véget nem vetnek a küzdelemnek.
A darab középpontjában a háború és a macsó férfiak feledékenysége áll, ami a normális életvitelüket illeti. Lüzisztraté vezetésével a nők föllázadnak, háborút indítanak, igyekeznek a férfiak férfiasságára apellálni, amikor saját nőiségüket vetik be mint harci eszközt, hogy ezzel kényszerítsék ki a háború befejezését az athéni és a spártai férfiak között – hangsúlyozta Alföldi Róbert. A rendező elárulta: a darabbal összefüggésben az érdekli, „lehetséges-e, hogy a hatalom – amely hasonlóan működik Horvátországban és Magyarországon – képes együttműködni a közösség életének jobbítása érdekében”. Ezért a darabot a horvát száborba, a parlamentbe helyezte.
Mint arra Alföldi Róbert a Globus című horvát hetilapnak nyilatkozva rámutatott: a kortárs kritikusok és színházi emberek ezt az antik görög darabot a feminista és a pacifista világnézet előőrsének tekintik. A komédia színrevitelénél azonban az is motiválta, hogy megmutassa az olvasat sötétebb oldalát is, amely kérdéseket vet fel az intimitásról, a morálról, az emberiességről megtartva a darab lendületét, sikamlós humorát. Alföldi Róbert az MTI-nek elmondta, hogy január 6. óta próbálja a horvát társulattal a Lüzisztratét, és a művészek a műszaki munkatársakkal együtt maradéktalanul megvalósítják rendezői elképzeléseit.
Horvátországban egyébként a fiumei színház az egyetlen, amelynek négy társulata van: egy horvát és egy olasz drámai tagozat, valamint egy opera és egy külön balett együttes. Egy-egy darab színreviteléhez hat hét áll rendelkezésre. A bemutató nagy nyilvánosságot kapott a horvát sajtóban, amely az előadás plakátjára is felhívta a figyelmet: a Magyar Ádám és Szabó Árpád által jegyezett plakáton ugyanis – az antik görög komédia lényegére, a szexualitásra utalva – egy kerek tortácskára helyezett rózsaszín marcipán fallosz látható. A plakát, amely városszerte hirdeti a bemutatót, arra indította az INÁ-t, hogy megvonja szponzori támogatását az Arisztophanész-előadástól. Ez azonban nem befolyásolja a Lüzisztraté szombati premierjét – erősítették meg az MTI-nek a színház sajtóosztályán.
[Zita]

Meztelen tündérek

Akartam egy kis szaftot. No, nem a nokedlire, hanem a kissé szürke, robotolós életvitelembe. Izgatni poshadó szellemem, befizettem magam és kilenc társam Alföldi A park című rendezésére, a Nemzetibe. Itt-ott hallottam már jelzőket a darabról, mindenkinél ugyanaz a motívum markánsan megmaradt az, hogy indokolatlanul sok benne a meztelenkedés. Modern, nehezen fogyasztható, fájósan emészthető, kortárs alkotásra most valahogy jobban fókuszált a keresleti görbém, mint egy klasszikus operett színházas, telt házas, vígan énekelős sikerdarabra. Korcsosuló lelkem tavaszi nyitánya.
Végül megnéztük. Értettük. Megértettük. Sokkolódtunk. Szánk nyitva. Szemünk olykor lesütve, pironkodva. Mocskos szövegek, kiélezett helyzetek, abnormális jellemek. Tényleg ilyenek vagyunk? Ennyire egyszerűek, szánalmasak, szex orientáltak? Hú, botránydarab. Legjobban a Greget alakító Rátóti Zoltán játéka tetszett, nagyon energikus és átütő jellemformálás, valamint Helen szerepében Schell Judit, aki hitelesen jót alakít. A többi szereplő színpadi játékának sikere nálam elenyésző volt.
A díszlet közepes minőség, a holdmolinó állandó jelenléte cseppet unalmas, az erdőt szimbolizáló nád engem konkrétan idegesített. A legviccesebb epizódszereplő a fiatal lányt alakító dagi, hurkás lábú vörös hajú Mészáros Piroska, ahogy kisdobos-szerű jelmezben egy plüsskutyát húz-von maga után. Az már kevésbé vicces, amikor az Erstlinget alakító idős Hollósi Frigyes a nádasban elkapja, aztán jól megdugja. Aberrált, pedofil, perverz!

A műben aztán minden terítékre került, mi szem-szájnak hányingere, a mai kor markáns jellemzője: rasszizmus (Schell Juditot leniggerkurvázza a férje), animalsex (először nem fogtam fel, mit keres a meztelen Titánia egy véres, fej nélküli plüssbika alatt), gazdasági válság, sivár, kiégő emberi kapcsolatok mátrixa, groteszk, nyárspolgári attitűdök, néger fiút orális szexre kényszeríteni vágyó Cypriant brutálisan agyonverő jelenet, maszturbálás, körbe-körbejáró, petyhüdt fütyijű, lógó csöcsű mellékszereplők. A záró epizódban Titánia fia (Makranczi Zalán) lábára plüss óriáspatát húznak, előad egy nagy monológot, majd a mellette remegő presszós lány kínjában szoknyát felrántva ráül, vonaglik, lovagol, nyög, majd egy orbitálisan hangos orgazmust követően holtan esik hátra.
A végén felgyúlnak a fények. A közönség tele volt középkorú és idősebb nézővel, arcukon a döbbenet. Hát, ők bizonyára nem erre számítottak a dicső Nemzetiben, ilyen vékonyka, lassú ütemes, halk tenyércsapást még színházi élményeim során nem hallottam. Nyilván a színészek a darab kapcsán már hozzászokhattak ehhez, arcukon nem látszott a meglepődés, némán, rezzenéstelen arccal álltak a színpadon. Nem volt visszataps, mindenki, ahogy tudott kimenekült a teremből.
Figyelemfelkeltésnek pazar. Tényszerű. Igaz. Célt ért? Beszédtéma. De nemzetünk klasszikus színháza tényleg elbírja ezt? Így lehet embereket behívni, jegyrendelésre késztetni? A hagyományos, a tradicionális már nem menő, vagy azon a nyelven, a „leegyszerűsített népnek” az már nem eladható? És mi célt szolgált az állandó meztelen, bőrkabátját konstans nyitogató Tündér teste? A Szentiván éji álom, hogy vonatkoztatható mellekre, péniszekre? Alföldi biztos tudja. Reméljük, az ilyen és ehhez hasonló polgárpukkasztó darabokat, míg sikere van, igazgathatja…

Nagypapa erőszakol kamaszlányt, csoportszex és trágárság – tovább „építi” Alföldi a Nemzetit

alfoldi_robertMint ismeretes, Alföldi Róbert kinevezése óta komoly bírálatok érik a Nemzeti Színházat. A főigazgató és rendező perverz és obszcén darabjai a közvéleményt is megosztották, de a régi nagy színészgeneráció sem érti, hova züllött a kultúra közvetítésének egyik zászlóshajója. Ezúttal a budapesti Helyi Téma nevű újság X-ik kerületi kiadásában olvashatunk az újabb botrányról, amit Botho Straus darabja, A park váltott ki. A lapnak egy egyetemista lány nyilatkozik, aki szerint nagy megrökönyödést és vékonyka tapsot váltott ki az előadás a nézőkből. „Nagy Mari szinte végig ruhátlanul mutatkozik, szerepének legdurvább akkordja az, amikor egy félig szétroncsolt tehéntetemből mászik elő pőrén. Értem, hogy a darab arról szól, hogy hogyan tűnik el az ember életéből a szeretet és az érzékiség, hogyan váltak a kapcsolatok számító üzletté, de amikor az egyik jelenetben egy nagypapa megerőszakolt egy kövérkés, gátlásos kamaszlányt, többen kimentek a teremből” – mesélt a megrökönyödésről Zsanett. Az egyetemista lány úgy gondolja, hogy megértette Alföldi üzenetét, de szerinte a megfogalmazás zavaros. „A Nemzetiben klasszikusokhoz vagyunk szokva” – tette hozzá.
Hasonló perverz elemek Alföldi más darabjaiban is előfordulnak, a lap be is számol a Bárka Színházban általa rendezett Szentivánéji álomról. Az egyik néző szerint ez az előadás még inkább tele van gyomorforgató és perverz jelenetekkel, sok tizenéves fiúcska ágyékkötőben rohangál a színpadon, később pedig négyes csoportszexet imitálnak. „Ez a modern átdolgozás inkább pornográf, mint művészi” – vélekedett a közönség tagja.
„Mivé lett a Nemzeti?” című cikkében a Hetek című hetilap már korábban foglalkozott az ország első színházának állapotával, illetve a hazai színjátszásban végbemenő trendekkel. A Nemzeti Színházzal kapcsolatban azt állította a cikk, hogy több botrányszagú darabot is repertoárjára tűzött: A Pokoli disznótort, A jég című előadást, illetve az Alföldi Róbert által megrendezett János vitézt. A színház honlapján található vendégkönyvből idézett kritikus bejegyzéseket, majd ezek, a színház által publikált fotók, továbbá különböző kritikák alapján megállapították, hogy a nevezett művekben meztelenkedés, trágárság és olyan „újszerű” értelmezések fedezhetőek fel, melyek nem feltétlenül a Nemzeti Színházba valók.
Nemrég, szintén a Heteknek Verebes István is elmondta, hogy bár korosztálya legnagyobb tehetségének tartja Alföldit, szerinte egy nemi aktus ábrázolásában semmilyen üzenet nincs. „Az a gyanúm, hogy azoknál van valami zavar, akik ennek bemutatását szorgalmazzák. Valami megoldatlanság van a paplan alatt, és a színpadon akarják átélni azt, amit az intim szférában nem nagyon tudnak”- mondta Verebes, aki maga is eltöltött 40 évet a színház világában.