Hová tűnnek az iwiwről az ismerősök?

Egy legkevésbé sem szép napon arra kellett rádöbbennem, hogy sorra hagynak el a barátaim. Azonnal végigszaladtam életem utolsó szakaszán, hogy mégis mit ronthattam el, de semmi, ugyanúgy történt most is minden, mint korábban (amin egyébként érdemes egy kicsit gondolkodni, ha már), szóval nem találtam az okot, miért lesznek hűtlenek hozzám egykori cimboráim. Persze nem drasztikus a folyamat, mert 405-ből 397 ismerős lett, de akkor is eltűnt nyolc fő a szájbertérben. Pontosabban: a szájbertérből. A barátok kimúlása ugyanis egyelőre csupán online, azon belül is az iWiW közösségi oldalt érintő jelenség. Körbekérdeztem a megmaradtakat, hogy tapasztalnak-e hasonlót. És igen, ez megy mindenkinél: fölkelnek reggel, gyanútlanul kattintanak a legnépszerűbb honi ismerőskereső portálra, aztán azon kapják magukat, hogy huss, már megint csappant a csapat. Pedig korábban az volt a jellemző, hogy naponta kellett visszaigazolni az újabb és újabb ismerősnek jelentkezőket; elegendő volt, ha hét osztállyal fölöttünk járt valaki, már nyomta is a jelölést.
Teljesen hagyományos módszerrel, e-mailben megkerestem néhány eltűntet, hogy mégis miért? Egyikük, nemrég házasodott ifjú hölgy féltékenységi okokból töröltetett („Kérlek, ne szólj a férjemnek, hogy írtam erről neked!”). De nem ez az általános, szerencsére, hanem hogy az egykoron lelkes iWiW-polgárok beleunnak a kapcsolati hálóba. Hogy néhány hónapnyi passzivitás után fölteszik maguknak a kérdést: minek találhasson meg bárki, ha legalább fél éve már én sem keresem magamat, magunkat a portálon? És már törlik is az adatlapot.
Ez is elég szomorú hír lenne az iWiW üzemeltetőinek, de van rosszabb. Az iWiW-hűtlenek között akad szép számmal, aki virtuális telephelyét egyszerűen átteszi a Facebookra. Elcsépelt igazság, hogy a divatnál semmi sem megy ki gyorsabban a divatból, de valami ilyesmi történik most a honi közösségépítő szájttal: míg korábban az volt a kúl, aki szinte csak aludni jött ki az internetes cimboraságból, most az lesz a menő, aki már nem itt, hanem ott építi a digitális közösséget.
De nem csak a divat ritkítja az iWiW-felhasználókat, mert a felszínesség vádjával korántsem illethető heavy userek is szorgalmasan kacsintgatnak kifelé a magyar netrészből. Sőt, mint általában, akaratlanul is ők voltak a mozgalom zászlóvivői, amikor az iWiW szolgáltatásaival elégedetlenkedve a maguk kis köreiben népszerűsíteni kezdték az alternatív lehetőségeket. Nemrég ugyanitt ünnepeltem az iWiW-et, amiért végre megnyitotta kapuit a külső fejlesztők előtt. Ám az öröm korainak bizonyult; mára egyértelmű lett, hogy a nyitás valójában a bezárkózás sajátos megvalósítása volt. Egyszerű példával élve: míg a nekem tetsző cikkeket, videókat kedvem szerint két kattintással megoszthatom a Facebookra, addig a magyar közösségi oldal nem fogad efféle alulról érkező tartalmakat, nehogy ily módon a tulajdonos által üzemeltetett egyéb médiafelületeknek kerekedjen konkurenciája.
Rövid távon érthető, hosszú távon öngyilkos stratégia. Még egy iWiW-méretű képződmény esetében is. (Hetivalasz)

Mit tett Anikó a hercegségben kétmillióért?

Molnár Anikó semmit nem rejtett véka alá, mindenről kendőzetlen őszinteséggel vall a róla írott könyvben, amely már a boltokban van. A kötet hátsó borítóján a hírességhez írott levelekből olvasható, amelyek bizony nem nélkülözik a trágár szavakat.  Kétmillióért mit vállalt Anikó?

Tovább a videóra >> – Molnár anikó show >>

 Az egyik levélben például ezt írják: „Anikó érzed a lábad között a lóf faszát?” De emellett számtalan egyéb, válogatott sértésekkel is illetik. Ám az egykori villalakó nem csak idegenektől kapott. a fejére. Mióta megjelent a könyv, a médiában mindenféle bántó cikkek jelennek meg róla. Anikó a StoryOnline-nak elmondta, akik azt állították róla, hogy „pénzért szexelt”, majd a bíróság előtt felelhetnek tettükért.

A híresség ugyanis könyvében nem beszél ilyenekről, szóval mindez hazugság. Mindezek ellenére Anikó nem bánta meg, hogy Havas Henriknek elmondta titkait. Kijelentette, akik eddig szerették, ezután sem fordulnak el tőle, az pedig, hogy őt szégyellné az édesanyja, vagy a családja, nem igaz. Anikó szerint az egyik napilap kiforgatta anyukája szavait. Molnár Anikóra egyáltalán nem büszkék a szülei! Sőt! Édesanyja szerint az egykori Nagy Ő-nek új életet kellene kezdenie, mert ha ránéznek az emberek, csak a meztelen fotók és a viharos viszonyok jutnak eszükbe. Az anya, elmondása szerint sok sztorit ismer lánya életéből, de Majkáról ő sem tudott!

„Nagyot ütött” a botránykönyv, ám a szülőket ez nem nagyon vigasztalja.   Majka egy jó kaland volt!

Nem csoda, hogy Anikó édesanyja képtelen elfogadni lánya életmódját, hiszen legutóbbi megjelent híre sem arra enged következtetni, hogy az egykori villalakó nőhöz méltó életet él. Havas könyvéből kiderült ugyanis, hogy a számtalan férfi közül,- akiknek szexuális viszonya volt Anikóval, – Majka sem képez kivételt: „mindenkivel dugtam, de nem azért” – mondja a lány. A rapper mindenek ellenére kiáll a szőkeség mellett, s nem is tagadja, hogy fülig szerelmes volt belé. De Molnár – a Bors szerint – a rap fenegyerekére is csak úgy tekintett, mint egy jó kalandra. Egy pillanatra sem gondolta, hogy valaha is több lesz közöttük néhány meghitt együttlétnél.

Nagy Ő Anikó édesanyja azt mondja, lánya általában beszámolt neki kalandjairól, de Majkáról ő sem tudott. A Borsnak azt is elmondta, tetszik neki lánya írói stílusa, de az nem, hogy közönségesen beszél és mindent kitereget. „Már nem érdekel, hogy mit szólnak az emberek, hiszen a lányom magánélete évek óta címlapokon van, de azért összesúgnak a hátam mögött.”

Édesapja mindenkitől megvédené

A szülők egyben egyetértenek: szeretik Anikót, hiszen a lányuk, de elítélik azt a fajta életet, amit él: „Nem tagadhatom meg őt, hiszen a lányom…” – mondja az anya lemondóan. Édesapja azonban a végsőkig kiáll a lány mellett, és nem hagyja, hogy bárki is rosszat mondjon róla: „Mindenki életében vannak olyan szakaszok, amelyekre nem a legbüszkébb. A lányom nem az egyetlen ember a földön, aki hibákat követett el. Nekem mindenesetre senki nem szidja Anikót, de jobb, ha meg sem próbálják, mert a súlyom 120 kiló!”

 Ki az a Molnár Anikó? Senki. Természetesen. Egy átlagosan csúnyácska nagydarab nő, aki az átlagosnál butuskább is. Nyilván ezért mondta tollba Havas Henrik számára az életét is –úgy ahogy. Mert ez a rendkívül egyszerűen fogalmazó nőszemély olyan szavakat használ könyvében, amit egy jobbérzésű, intelligens, és némileg, de csak tényleg némileg kulturált lány sosem ejt ki szájacskáján, főként nem könyvben. Alpári stílusa az utcalányok fordulatokban szegény szókincsét juttatja a szerencsétlen olvasó kezébe.

A Bors most azokat a részleteket adta elő a ponyvakönyvből, ami minden bizonnyal a legalja a szófolyamnak. (Bár Anikóról ezek után bármit el tudunk képzelni és lehet, hogy van még lejjebb.) Kiderült, Anikócska gyakorlatilag prostituáltként élt nem is keveset. Persze nem valami utcasarkon futtatott szerencsétlenként, hanem úrikurvaként.

Egyszer egy osztrák pali ígért neki 10 ezer eurót a szexért, de ezt visszautasította. Ez ugyan követendő, ám a kérdés az, hogyan jutott éppen ő az osztrák pali eszébe?

Aztán egy hercegségbe hívták, ahol kétmilliót kapott azért, hogy egy herceg háremhölgye legyen. „Hazafelé az első osztályon én már halálosan boldog voltam, hogy ezt az utat elvállaltam, mert rengeteg pénzt kaptam és még csak meg se dugtak”.

No, ehhez külön gratulálunk ennek a senkiházi nőnek. Hiszen erre már nem sokat lehet mondani, csak ezt. Anikócska persze azt hiszi, hogy ő most a legőszintébb, és legbevállalósabb nő a földkerekségen, és semmi gáz nincs ezzel, amit mond.

Holott nagyon is van. Ezzel olyan sebeket ejt a fiatalok lelki világán, akik majd elolvasva a Borsot vagy rosszabb esetben a könyvét, példaként fognak rá és az ő erkölcstelen életére tekinteni. Mert pénzért odaadni magát valakinek csak a prosti teszi, de ő sem reklámozza ezt úton-útfélen. Csöndben marad és szégyelli, hogy csak annyira jutott az életben, hogy ezt kell tegye. Ez a szerencsétlenül lüke nő pedig ép ezt tartja őszintének. Szánalmas.

Aztán, hogy ne legyenek kétségeink agyi tevékenységének korlátolt volta miatt, még a következőt is elárulja egyik szeretőjéről: „Beszélgetni keveset beszélgettünk és egy idő után már nem is csókolóztunk. Benyitott, ledobta a ruháját, zuhanyozott, egy kicsit szopatott, aztán négykézlábra állított és úgy megkefélt, hogy negyedóra múlva már nem is emlékeztem rá. Megbízhatóan és diszkréten adta a kezembe a havi kétszázezret”. Ezek után mindenki maga ítélje meg, milyen is ez a valóságshowból kinőtt nő.