A Baszdmeg és a faszszopó szavak helyesírása

baszdmegVan, aki meg van győződve róla, hogy hosszú sz betűvel kell írni: fasszopó, mások szerint csak simán: faszopó. A másik ilyen kifejezés a baszd meg! Ne tagadjuk, magyarok vagyunk, szidunk mindent és mindenkit, mint szódás a lovát, leggyakrabban baszdmegolunk. Kimondva nincs is vele semmi gond, bárki a legnagyobb természetességgel mondja. De amikor már le kell írni? Na, az már nem is olyan egyszerű. Állítom, ha egy veresenyt rendeznénk, ahol azt néznénk, melyik kifejezést írják a legkülönfélébb módokon, a baszd meg nyerne. Hiszen, hogyan írja le a hülye gyerek? Néhány írásmód, amikkel a leggyakrabban találkozom!

  1. Bazmeg! – ez az eddigi legrosszabb helyesírás szempontjából, a magyar nyelv egyetlen szabálya sem lelhető fel benne.
  2. Baz meg! – a következő szint, amikor az író már „tisztában van” az igekötőkkel és az azokra vonatkozó helyesírási szabályokkal.
  3. Bazdmeg! – itt inkább a ragozás az író erőssége, nem az igekötők.
  4. Bazd meg! – kétség kívül ez a leggyakoribb szerencsére, mert ha már nem helyes, de ez áll a legközelebb a helyes megoldáshoz, hiszen tökéletes a rag, az igekötő elvált az igétől miután hátra került, csak magával a szótővel van némi gond.

A helyes megfejtés ugyanis a Baszd meg! kifejezés, hiszen a szótő a basz szó. Márpedig szótöveket nem gyakran változtatunk meg ragozással – főleg nem a mássalhangzók terén –, így aztán a baszból soha a büdös életben nem lesz baz még akkor sem, ha az felszólító módba kerül. Ugyanis létezik egy olyan kifejezés a nyelvtanban, hogy részleges hasonulás. Nos, a részleges hasonulás tömören azt jelenti, hogy egyik hang kiejtésben (és csak kiejtésben!) hasonul egy másik hanghoz, de ezt írásban nem jelöljük.
Térjünk vissza az eredi problémához, nevezetesen a Baszd meg! írásához. A fenti szabályok figyelembe vételével könnyen belátható, hogy itt csupán részleges hasonulásról van szó, semmiféleképpen nem lehet teljes hasonulás, azaz hiába ejtünk z hangot az sz helyett, írásban meg kell hagyni az sz betűt, ergo helyesen Baszd meg! és nem Bazd meg! A többi írásmódról meg szót ejteni sem érdemes.
Szóval ezt csak mind azért írtam le, mert elég szomorúnak tartom, hogy már 8-10 évesek le tudják írni, hogy fuck, suck, bitch és motherfucker, de nem tudnak magyarul káromkodni. Pedig a legszebben (értsd: legváltozatosabban) állítólag csak magyarul lehet káromkodni!!! De jó lenne azt is megtanulni helyesen.
Persze nem tanulhat meg mindent a gyerek az iskolában, így a káromkodást sem, hiszen hogyan is nézne ki a tanmenetben: 10. óra: A Baszd meg! és a faszszopó kifejezések helyesírási problémáinak megvitatása. 11. órán meg írjanak dolgozatot belőle, nem? Tehát belátom, hogy ez nem egy járható út, de valahol csak meg kell nekik tanítani, hogyan káromkodjanak helyesen! Vagy ha nem is pont arra tanítják meg a gyereket, hogy hogyan kell leírni a baszd szót, akkor tanítsák meg neki, hogyan írja le az úszd, vagy mászd szavakat, és akkor rájön magától is (ha nem olyan hülye!), hogy hoppá! Ha két nagyon hasonló szót is így kell írni, akkor talán ezt is, mert úgy tűnik, a képben és a különben elcsépelt példaszavak nem túl célravezetők etéren. Meg hát ehhez az is kellene, hogy a gyerek otthon leüljön, kinyissa a helyesírási szótárt a szabályoknál és elolvassa; hogy ne bízza magát mindig a Wordre és egyéb helyesírást javító szövegszerkesztőkre, főleg ne Győzikére vagy Mónika sztárvendégeire. Vagy ez ma már túl utopisztikus gondolat?
[Iq]

Álljunk meg egy szóra: baszni

gretsy_laszlo75 éves lett Grétsy László, nyelvünk egyik kimagasló akadémikus koponyája. Ennek kapcsán álljon itt talán leghíresebb előadás-részlete:

Helyzet: Fiatal lány enyeleg fiatal fiúval. A háttérben figyeli őket a fiú egyik barátja. Mihelyst a lány egy pillanatra eltávozik, a két fiú között a következő párbeszéd alakul ki:

– Baszod, mi?
– Á!
– Át akarsz baszni, mi?
– Ne basztass már! Basznám, baszod, de rábasztam: baszik baszni, baszd meg! Ez bebaszott! Ezt kibaszottul elbasztam! Bassza meg!

Magyarról magyarra :
– Lefeküdtél vele, mi?
– Á!
– Becsapsz, mi?
– Ne kínozz! Szívesen magamévá tenném, elhiheted, de kudarcot vallottam: nem hajlandó szeretkezni, az ördög vinné el! Ez aztán a váratlan fordulat! Ugyancsak alaposan melléfogtam! A fene egye meg!

Nem vitás, a kis példa rendkívül élesen világít rá hétköznapi nyelvünk sorvadására, elszegényesedésére. Ugyanakkor nem tudok szabadulni egyfajta torz büszkeségtől sem: Lám, még nyomorában is milyen kifejező, milyen hajlékony a nyelvünk! Nem ismerek egyetlen nyelvet sem, amely ehhez hasonló bravúrra lenne képes: ugyanannak az alapszónak pusztán tizenháromféle ismétlésével (többé-kevésbé) értelmes mondat alakítható ki! Külön fel szeretném hívni a figyelmet a ”baszik baszni” fordulatrendkívüli finomságára. Ha például felcseréljük a szórendet, menten micsoda merőben más értelmet nyer a kifejezés!
(”Baszik baszni” = ”Nem hajlandó szeretkezni”, de ”Baszni baszik” = ”Nemi életet él ugyan… ” és úgy folytatódhatna például: ”… csak épp nem énvelem…” Micsoda különbség!)