bdsm Archívum - Oldal 17 a 23-ből

– Az ön neve gróf Erőss Miklósné – olvasta a császári ezredes egy darab papírról, amit segédtisztje elébe tett -, mi a kívánsága?
Mária kínosan ropogtatta a német szót.
– Férjem szabadon bocsátását kérelmezem, ezredes úr…
Waldheim gróf újra lenézett az előtte heverő papírra.
– Erőss Miklós rebellis kapitányt a császári büntetőbíróság életfogytiglani várbörtönre ítélte – recsegte, majd hidegen ránézett az előtte álló fiatalasszonyra -, az Ön férje részt vett a császár elleni lázadásban!
A sértő hangra Mária fölvetette a fejét, és arca kipirult.
– Az én férjem fegyvert fogott hazája és nemzete védelmében – mondta büszkén -, más országokban érdemrendeket osztogatnak ezért! Amint látom, ezredes úr is visel kitüntetéseket – tette hozzá -, s bizonyos vagyok abban, hogy bátor és hűséges szolgálataiért kapta azokat. Az én uram is bátran és hűséggel szolgálta hazáját, akárcsak ezredes úr. Mindössze ő elvesztette a háborút, míg ezredes úr megnyerte azt, muszka segítséggel…
A gróf arca előbb elsápadt, majd elkékült a nagy íróasztal mögött. Aztán ráordított a segédtisztjére.
– Verjenek huszonöt botot erre az asszonyra! Rebellis cigány bagázs! Majd megtanítom őket tiszteletre! Huszonöt botot reá!
Láncra verve hurcolták el Máriát császári katonák a Bánffy palotából, s három napig a fellegvár pincéjében őrizték, szennyben és mocsokban, más összefogdosott magyar rabokkal együtt. Vasárnap délben aztán a főtér közepén, az egybecsődült tömeg szeme láttára deresre húzva megbotozták. Egy veres hajú, veres képű, nagy darab osztrák őrmester suhogtatta a hosszú, nyers fabotot teljes erejéből, s egyenként, hangosan számolta az ütéseket huszonötig. Az asszony karcsú teste nagyokat rándult az első tíz csapás alatt, de hang nem jött ki egymásra harapott fogai közül. A tizedik csapás után aztán nem is mozdult már többet, s mikor végzett vele a veres hajú őrmester, úgy kellett fölszedjék a deresről a katonák, s belökjék apja szekerébe, mert még mozdulni se tudott. Hat hétig kúrálták otthon, Fenesen. Amikor újra lábra tudott állni, összekapart, amennyi pénzt csak tudott, hintóba fogatott, s elindult föl Bécsbe. – Megismertem azt az igazságot, amit a császár nevében osztrák tisztjei osztogatnak – mondta keményen -, most látni akarom magát a császárt és az ő igazságát! – További fenekelős képek itt 02 03 04 05