Az irodában éppen a munkámba voltam mélyedve, mikor odajött hozzám az értékesítési osztály vezetőnője és csak annyit mondott, hogy ma este van egy kis külön munkája számomra. Találkozzunk este a szobájában, ha már elcsendesedett az iroda. Megesett máskor is, hogy egy főnök megkért, hogy maradjak, olyan problémákat megoldani, amit csak az esti leálláskor lehet.Mivel informatikusként dolgoztam a cégnél, mindig volt valami apró – cseprő tennivaló a számítógépek és a hálózat körül.
Nem volt semmi szokatlan a dologban. A túlóra sem jött rosszul, azt mindig rendesen fizették, úgyhogy csak bólintottam és folytattam a munkámat, a nő nyugtázta és gyorsan elviharzott. Mint mindig ma is annyi munkám akadt, hogy mire végeztem már csak páran lézengtek az épületben.Bementem a nőhöz, hogy megtudakoljam mi a problémája. A szobában a titkárnője közölte, hogy várnom kell egy kicsit mert még nem ért vissza. Hellyel kínált és még egy kávét is kaptam. Nem tudtam mire vélni ezt a kedveskedést, de hát mit volt mit tenni, leültem és egy újságot kezdtem lapozgatni.
Szemem sarkából azonban az íróasztalnál serénykedő kövér kis titkárnőt figyeltem. Tulajdonképpen nem is ismertem, elég ritkán láttam az irodában, nem igazán állt az érdeklődésem központjában. Annál inkább a főnöke, aki középkorú hölgy létére mindig izgalomba hozott. Olyan izgalomra gondolok csak amennyire egy férfit egy nő izgalomba hozhat, semmi komolyabb dolog nem fordult meg a fejemben soha vele kapcsolatban. Ahogy figyeltem a titkárnőt, egyre inkább megtetszett. Nem is volt olyan kövér, inkább csak molettnek volt mondható.
Kerek arca tulajdonképpen szép, igényesen sminkelt. Mellei kifejezetten nagyok, olyan igazi tejcsarnokok voltak. Bokái fehéren világítottak fekete nadrágja alól. Papucsából kilátszottak élénk pirosra lakkozott körmű lábujjai. Le sem bírtam venni a szememet szép kerek nagylábujjairól, melyek le – föl mozogtak a rádióból szóló zene ritmusára. Már – már kezdett beindulni a fantáziám, mikor nyílt az ajtó és belépett a főnökasszony. Világosszürke szoknyát és ugyanolyan színű zakót viselt alatta sötétkék blúzt.
Lábán krémszínű elöl nyitott szandál volt. Szemeim egyből rátapadtak lábujjaira, melyek körmei pont úgy, mint titkárnőjének pirosak voltak. Az asszony legalább száznyolcvan centis, széles vállú, kifejezetten sportos testalkatú. Lábai izmosak, de formásak, szinte már túl formásak voltak. Ugyanazzal a lendülettel amivel bejött tovább is haladt a szobája felé magával intve mindkettőnket. Leült az asztalához, titkárnője aki meglepően izgatottnak tűnt mellé állt. A főnök viszont annál nyugodtabban beszélni kezdett.
Közölte, hogy ez a dolog meglehetősen bizalmas, intim jellegű és csak hármunkra tartozik, számít a teljes diszkréciómra. Elmondta, hogy egy közös kolléganőnktől tudták meg, hogy én vagyok a megoldás az ő problémájukra. Miszerint, mindketten erősen mazohista beállítottságúak. Ez azért okoz nekik gondot, mert kapcsolataikban nem merték még bevallani, máshol pedig bizalmatlanság miatt nem mertek eddig keresgélni senkit aki kielégítené ez irányú fantáziájukat. Úgyhogy megkértek, vagyis inkább felajánlották magukat erre az éjszakára rabszolganőnek.
A dolog egy kissé meglepett, de végül is miért ne. Gondoltam és megkérdeztem, hogy mik az igényeik illetve kikötéseik a dologról. Erre azt válaszolták, hogy szeretnék átélni a teljes kiszolgáltatottságot és megaláztatást, a teljes testi és lelki kínzást. Közöltem, hogy amennyiben tényleg erre vágynak, ez azzal jár, hogy ettől kezdve a hatalmamban állnak, bármit megtehetek velük és mindenben szó nélkül engedelmeskednek nekem. Mindketten bólintottak, majd a főnökasszony még hozzátette, hogy ellenőrizte az épületet, már mindenki elment az ajtók bezárva.
Egyedül vagyunk. Miután befejezte csendben várták, hogy most mi fog történni. Mivel elég váratlanul ért ez a dolog, nem is voltam igazán felkészülve kellékekkel. A kocsiban szerencsére mindig nálam volt egy kis táska, benne két bilincs és néhány darab kötél. Tudtam ezzel kell gazdálkodnom. Felállítottam a főnöknőt és mindkettőjüket kiparancsoltam az irodák előtt lévő galériára, egymásnak háttal állva. Most vehettem igazán szemügyre először ezt a két nőt. Néhányszor körbejártam őket, majd felszólítottam a főnököt, hogy vegye le a cipőjét.
Az szó nélkül lehajolt, kicsatolta és kibújt belőle. Végigmértem napbarnította lábait, immár teljesen meztelen lábfejét és hosszú lábujjait. Gyönyörűek voltak. Azután folytatnia kellett a vetkőzést, beleértve az összes ékszerét is, nehogy valami kár keletkezzék bennük. Mikor már csak a bugyi és a melltartó volt rajta bizonytalanul megállt és kérdően rámnézett. Fejemmel továbbot intettem. Erre levetette azokat is, majd a földre dobta nyak, boka és karláncát, gyűrűit és a fülbevalóját. Anyaszült meztelen volt.
Elém tárultak szép, formás, nagy mellei és fekete szeméremszőrzete. Letérdeltettem terpeszben, tarkóra kulcsolt kezekkel. Most láthattam viszonylag széles, nagy, sárgás színű talpait, amit tudtam nemsokára meg is kínozhatok. Felvettem az asztalról a mobiltelefonját és mélyen a szájába nyomtam, azzal, hogy tartsa és meg ne mozduljon amíg visszajövök. Odafordultam a még mindig az eseményeknek háttal álló titkárnőhöz és utasítottam, hogy járja körbe és jól nézze meg a főnökét ebből a pozícióból, mert nemsokára ő is erre a sorsra jut és akkor már nem fogja ugyanezt érezni.
Hagytam had élvezze ki egy kicsit a helyzetét, hiszen ő volt a beosztott, a másik a főnök. Ő még teljesen fel volt öltözve míg az, a ruháitól teljesen megfosztva, mozdulatlanul térdelt előtte. Láttam az arcán az önelégültséget és szemében a vad vágyat, hogyha tehetné legszívesebben kegyetlenül megkínozná a nőt. Egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy szabadjára engedem az indulatait, de aztán elvetettem. Végül is nem azért van itt, hogy kínozzon, hanem, hogy maga is kínlódjon. Miután úgy gondoltam eleget élvezkedett, elindítottam előttem, le a parkolóba a kocsimhoz.
De előbb vele is levetettem a papucsát, hogy jobban láthassam hófehér húsos lábfejét és menet közben kivillanó rózsaszín talpait. A kocsihoz érve kivettem a táskámból a két bilincset és, hogy visszafelé se unatkozzunk az egyikkel hátrabilincseltem a kezeit, a másikkal pedig a bokáit csatoltam össze, hogy ne legyen olyan könnyű dolga míg felér az emeletre. A táskát a szájába adtam azzal, hogy hozza fel. A lépcsőig hagytam had menjen előttem, így hátulról néztem, hogyan tipeg esetlenül. A lépcsőnél azonban előre felmentem, hogy szemből élvezhessem, hogyan kínlódja fel magát a galériára.
Először megpróbált fellépni, de csak a lábujjhegye érte el a lépcsőfokot, de azzal képtelen volt felhúzni magát. Majd megpróbálta hátha felcsúszik a lábszárán a bilincs annyira, hogy oldalt állva talán fel tud lépni. Azonban ez sem sikerült. Nem is sikerülhetett, mivel gondoskodtam róla, hogy az amúgy sem vékony bokáján szorosan záródjon a bilincs. Mikor felcsatoltam olyan szorosan összenyomtam, hogy az mélyen belevágódott a húsába és egy centit se mozdulhatott. Így hát nem maradt más hátra, mint, hogy fokról – fokra felugrál.
Ez azonban az ő alkatával nem is volt olyan egyszerű feladat, főleg megbilincselve, táskával a szájban. Öröm volt nézni ahogy nem éppen könnyed mozdulatokkal, nagyokat nyögve, lassan haladt felfele. Nagy dudái szinte az arcát verték ugrás közben, haja szétzilálódott, blúza félig kigombolódva, nadrágja kezdett lecsúszni telt csípőjéről. Már csak néhány lépcső volt hátra, amikor megbotlott és térdre esett, a táska kiesett a szájából és három – négy fokot visszazuhant. Kétségbeesve nézett rám, hátha megkönyörülök rajta és nem kell visszamennie.
Kegyelem azonban nem volt, így hát elindult lefelé, ami veszélyesebb feladat volt, mint feljönni. Olyannyira, hogy a második leugrásnál újból megingott és a lépcső aljáig gurult. Mikor nagy nehezen talpra állt, láttam, hogy szemében könny csillogott. A fájdalom és a szégyen könnyei voltak ezek. Nem volt már az az öntelt nő aki az előbb, a vad tekintete is szelidűlt már. Főnöke rezzenéstelen arccal nézte a galériáról ahogy szerencsétlenkedik titkárnője. Most már nem volt különbség közöttük, mindketten megalázottak és kiszolgáltatottak voltak.
Úgy megtetszettek ugráló mellei, hogy lementem hozzá és lehúztam vállairól meglazúlt blúzát egészen a derekáig. Kifordítottam kebleit a melltartóból, amik, így sokkal izgatóbb látványt nyújtottak. Feltűrtem bő szárú nadrágját egészen a térde fölé, így lemeztelenítve fehér lábszárát, hogy jobban kiemelkedjenek megbilincselt bokái és a piros körmű lábujjai. Fájdalmas tekintettel és remegő lábakkal indult el újra felfelé, félúton térden állva nehézkesen felvette szájával a táskát, majd iszonyú erőfeszítések árán felküzdötte magát az emeletre.
Ott továbbirányítottam a zuhanyzók felé. Amíg lassan araszolt, én az egyik irodából leszedtem két függönycsipeszt, mire visszaértem már a fürdő ajtaja előtt várakozott. Azt hitte kinyitom neki az ajtót, de ebben is tévedett. Hagytam had kínlódjon meg ezzel is. Bent kivettem a táskát a szájából és megkértem, hogy vegye le ruháit és ékszereit. Mikor végzett szégyenlősen takarta kezeivel melleit és lába közét. Nem sokat törődtem vele, az egyik zuhany alá löktem és szorosan összekötöztem a bokáit és kerek nagylábujjait, majd a hátra tett, két alkarját rögzítettem keresztben egymáshoz.
Most már szabaddá váltak mellei és bozontos fanszőrzete. Az egyik függönycsipeszt a nyelvére tettem és a zuhanyrózsához kötöttem egy vékony kötéllel, olyan magasra húzva, hogyha teljesen kinyújtja a nyelvét akkor is lábujjhegyre kelljen állnia. Megnyitottam a hidegvizet, mire hangosan nyöszörögni kezdet, de a víz alól mozdulni nem tudott. Arcát pillanatok alatt piros, kék foltok színezték, mivel a víz szétmosta sminkjeit. Kimentem a még mindig a galérián térdelve várakozó nőhöz és őt is megkötöztem ugyanúgy mint a másikat.
Kivettem szájából a nyállal borított telefont és a nyelvére csíptettem a másik csipeszt. A csipeszbe fűzött kötélnél fogva a fürdő felé rántottam, mire talpra állt és kínlódva, az erőlködéstől nagyokat nyögve, aprókat ugrálva követett. Neki sem ment sokkal jobban az ugrálás mint a kolleganőjének, mindenesetre én gyönyörködhettem himbálózó melleiben és szép megkötözött lábaiban. Beirányítottam a másik zuhanyzóba, majd őt is lábujjhegyre kényszerítve kikötöttem a nyelvét a rózsához.. Ráengedtem a jéghideg vizet.
Mindketten vacogtak a hidegtől, imbolyogtak összekötött lábujjaikon, testük csupa libabőr volt, lábaik remegtek a fáradtságtól. Körülbelül negyed óráig hagytam őket nyugodtan zuhanyozni, majd szóltam nekik, hogyha netán pisilniük kell akkor most elvégezhetik, később csak rosszabb lesz. Megfogadták tanácsomat és mindketten könnyítettek magukon. Hamarosan mindkét tálca alján vizeletüktől sárgára festett víz kavargott. Kihúztam nadrágomból az övet, összefogtam és keményen elvertem a titkárnő kövérkés fenekét.
Azután a főnök kemény, formás segge következett. Majd így tovább felváltva végigvertem a hátukat és combjaikat a lábszáron át a bokákig. Különösen a főnöknő feszülő lábszárának verését élveztem. Tudtam, hogy nagyon szenvednek, a hideg víz még mindig ömlött rájuk, felázott bőrük sokkal érzékenyebb lett. Megfordítottam és előröl is megvertem őket. Combjuk első felét, nyakukat és különös tekintettel jókora melleiket. Elég jól tűrték a verést, de mikor a melleiket kezdtem kínozni rohamosan romlott az állapotuk.
Nyögtek, hörögtek, egyre jobban inogtak. Tudtam, hogy most kell abbahagynom, különben összeesnek és kiszakad nyelvükből a csipesz, amit nem szerettem volna. Elzártam a csapokat és mivel nem voltak olyan állapotban, hogy saját lábukon kijöjjenek, egymás után a vállamon kivittem őket az előtérbe. Ott egymás mellé a földre fektettem és nekiláttam, hogy gúzsbakössem őket.A titkárnő összekötött bokáit a karjaihoz húztam, olyan erősen, hogy feje és mellkasa felemelkedjen a földről. Összekötött lábujjait a két láb között áthúzott kötéllel szintén a karjaihoz kötöttem, ezzel kifeszítve szexis talpait.
A főnöknő lábait és lábujjait eloldoztam, hogy bokáit keresztbe köthessem össze, hogy mindkét talpa külön – külön tökéletesen hozzáférhető legyen az ütlegeléshez. Majd az ő bokáit is a karjaihoz feszítettem, nagylábujjait ismét összehúztam egy kötéllel. Mivel bokái keresztben voltak, az ujjai és lábfejei fájdalmasan kicsavarodtak. Hogy még kényelmetlenebbé tegyem a helyzetét, a lábujjakat összehúzó kötelet is odakötöttem a karjaihoz. Elégedetten szemléltem a művemet. Elővettem retiküljeiket és előttük a földre borítottam tartalmukat.
Ezzel is fokozva megaláztatottságukat, kimutatva, hogy nem lehetnek titkaik előttem, beleláthatok az életükbe. Egykedvűen kotorásztam a holmik között. A fényképek, rúzsok és egyéb piperecikkek között kezembe akadt egy gázspray, amit rögtön kedvem támadt kipróbálni. Tudtam ha befújom őket az reggelig tartó, elég nagy szenvedést okoz nekik. Mikor látták, mire készülök, vadul rángatózni kezdtek és könyörgőre fogták, hogy ezt nem tehetem velük. De bizony, hogy megtehettem és jó hosszan belespricceltem az arcukba.
Erre mind a két nő jajgatni, köhögni és könnyezni kezdett. Öröm volt nézni ahogy tehetetlenül vonaglottak és nem nyúlhattak a szemükhöz, hogy a maró érzést enyhíthessék. Eléggé megéheztem, arra gondoltam, hogy rendelek egy pizzát. Volt egy barátom aki az egyik pizzériába volt kihordó. Biztos voltam benne, hogy most is ő hozza ki. Gondoltam legalább megmutatom neki foglyaimat. Amíg a pizza megérkezik arra használtam az időt, hogy végre közelebbről is megismerkedhessek az eddig csak áhitott lábakkal.
Odamentem a titkárnőhöz és körbenyaltam a talpai puha párnácskáit, majd szopogatni kezdtem rózsaszín lábujjait. Reggelig élvezkedtem volna rajtuk, de már alig vártam, hogy a főnöknő lábujjait érezzem a számban így hát pácienst váltottam. Finoman kezdtem nyalogatni az ujjai hegyét aprókat harapdálva beléjük, majd rábuktam a nagylábujjaira és vadul leszoptam. Egyre durvább lettem erősen haraptam a talpait, egyenként szorítottam a fogam közé minden ujjpercet, mélyen belevájva fogamat az izületek közé.
A nő még mindig nyögött és szipogott, próbálta kihúzni számból gyönyörű lábujjait. Elérkezettnek láttam az időt, hogy kerítsek a konyhából egy fakanalat és elverjem mind a négy felkínált talpat. A főnöknő jobb lábán kezdtem ötven ütéssel, majd a bal lábára is ráhúztam ötvenet. Teljes erőből ütöttem nem kíméltem, élveztem ahogy kitekerhetem a nagyujjait és a megfeszített rángatózó sárga talpakat gyötörhetem. Folytattam a kínzást a titkárnő selymes talpacskáin. Ő is megkapta az ötven – ötven csapást.
Sírt zokogott, borzasztó gyönyört okozva nekem. A kínzás hevében nem tudtam ellenállni vágyaimnak és újra a főnökasszony már megkínzott talpaihoz léptem és közöltem vele, hogy kap még százat a két talpára. A hír hallatán hevesen tiltakozni kezdet. Kegyelemért könyörgött, irgalmat kért azt mondta, már nem bír ki még egyszer ennyi verés és ha tovább kínzom a talpait belehal. Ezt persze nem hittem el neki és iszonyú élvezettel vertem rá a második adagot is a lekötözött lábakra. Mikor végeztem mégegyszer végignyaltam és harapdáltam a kipirosodott talpait, vadul karcolva fogaimmal az érzékeny felkorbácsolt bőrt.
Ennek a pizzafutár csengője vetett véget. Lementem és beengedtem. Jól sejtettem, a cimborám volt. Megmutattam neki a két gúzsbakötött, elvert foglyot, akik véres szemmel, szipogva, könnyezve mocorogtak a földön. A srác elismeréssel szólt a két nőről nagyon irigyelt a lehetőségért. Körbejárta, tüzetesen megszemlélte az áldozatokat. Lehajolt hozzájuk egészen közelről végignézte megkötözött testüket. Markolászta a titkárnő húsos seggét, matatott a szüntelenül izgő – mozgó lábujjain. Sajnálta, hogy nem maradhat itt velünk.
Sietnie kellett, de mielőtt indult volna megkérdezte, hogy megpaskolhatná e a kis dagadékot. Örömmel mondtam igent, legalább ő se kap kevesebbet mint a barátnője. A fiú durván elverte a kövér, rengő farpofákat, majd a feszülő talpakon fejezte be a csépelést. Távozás közben egy párszor rákoppintott a fakanállal a főnöknő kicsavart lábujjainak hegyére és körmeire, mire az fájdalmas jajkiáltásokat hallatott. Megköszönte a lehetőséget és további jó szórakozást kívánva távozott. Visszamentem a lányokhoz, leültem velük szemben és miközben bámultam kisírt arcukat nekiláttam a pizzámnak.
Elképzeltem, mennyire szenvedhetnek, hiszen már jó ideje elkezdődött gyötretésük, régóta meg vannak kötözve és azóta folyamatosan érik őket a fájdalmak. Mielőtt elment a cimborám tett egy javaslatot a lányok szórakoztatására. Egyre inkább hajlottam rá, hogy megfogadjam a tanácsát. Azt javasolta, hogy vigyem el egy kicsit kirándulni őket. Néhány tömbre innen volt egy lepusztult bontásra ítélt ház, ahol mindig akadt egy pár szakadt fiatal vagy hajléktalan, aki ott húzta meg magát. Valószínűleg ők is el tudnának játszadozni velük.
Természetesen a felügyeletem mellett. Hagytam a pizzámból két szeletet a nőknek is, gondoltam megetetem velük. Kíváncsi voltam, hogyan majszolják el gúzsban fekve csak a szájukat használva. Rátettem egy papírra és eléjük toltam, azzal hogy tüntessék el az utolsó morzsáig. Ellenben újabb talpalást helyeztem kilátásba. Valószínüleg most enni akartak a legkevésbé, de nem nagyon volt más választásuk, ígyhát nekiláttak. A testük eléggé meg volt feszülve, ezért meglehetősen nehezen tudták a szájukat a földre hajtani, de azért lassan sikerült nekik a foguk közé kaparintani a szeleteket.
Láttam, hogy minden erejüket latba vetik a falatozáshoz. Szemüket még mindig nehezen tudták nyitva tartani, szanaszét kenték az ételt, szinte az egész arcukat összemaszatolták a pizzával. Nagyon szórakoztató volt ahogy próbáltak közelebb férkőzni a harapnivalóhoz, minden izmuk dolgozott a mocorgásban, a kötelek pedig minden egyes mozdulatra ide – oda húzták – vonták a végtagjaikat. Mikor végre megküzdöttek a feladattal eloldoztem a főnöknőt, és felállítottam, amit alig bírt teljesíteni elgémberedett dereka és lábai miatt.
Ahogy szabaddá váltak kezei rögtön a szemeihez akart nyúlni, amit azonnal megtiltottam neki. Tudtam, hogy nagy fájdalmai vannak és nehezére esik szót fogadnia. Tetszett, hogy ennek ellenére szó nélkül végrehajtja utasításaimat. Egy darabig néztem ahogy ott állt előttem maszatos képpel, majd megragadtam a csuklóit és a nyaka felé hajlítva karjait keresztbe összekötöztem. Lehajoltam a lábaihoz és szorosan megkötöztem a bokáit és a két nagylábujját. Ezután egy kötelet fűztem át a csuklóin és a vállain áthúzva, a lábujjaihoz kötöttem.
Ennek hatására kénytelen volt előrehajolni, térdei kicsit berogytak és szabadon tárult elém kemény gömbölyű feneke. Fogtam a fakanalat és újra ütöttem egy párat a felkínált hátsójára, amit hangos sikoltozással hálált meg. Kerestem a kiborított cuccaik között valami krémet és vastagon belmártottam a mutatóujjamat, majd szétnyitottam a feneke kipirosodott félgömbjeit, hogy bekrémezzem kinyíló piciny lyukát. Éreztem ahogy centiről – centire lazulnak végbele izmai és ujjam egyre beljebb fúródik a nyílásba.
Mikor teljesen ellazúlt és sikamlóssá vált, elövettem vadul ágaskodó férfiasságomat és beletoltam a kitágult segglyukba. Mivel ekkorra már az én vágyaim is meglehetősen felkorbácsolódtak, nem kellett sok a beteljesüléshez. Önfeledten árasztottam el lüktető ániszát és ernyedten dőltem a fotelba. Az forgott a fejemben, hogy míg én élvezhetek és pihenhetek, neki továbbra is ott kell görnyedten ácsorognia. E gondolatok közben lassan újra erőre kaptam és nedves szerszámom újra ágaskodni kezdett. Ezúttal a titkárnő elé telepedtem, vöröses haját megragadva hátraszegtem a fejét és a szájába adtam kemény farkamat, amit élvezettel erősen szopni kezdett.
Szívott és nyalt, fogaival finoman harapdálta makkomat, ügyet sem vetve a rajta levő krémre és a főnöke végbelében rákerült egyéb szennyeződésekre. Mesterien forgatta a nyelvét, közben folyamatosan az előttem táncoló összekötözött talpait néztem, míg lassan, pulzálva tört rám a gyönyör és megtöltöttem fehér folyadékommal a száját. Óvatosan húztam ki pizzától maszatos szájából a szerszámomat és hagytam, hogy mohón tisztára nyalja, majd beletöröltem a még mindig nedves hajába. Miután kipihentem magam, mindkettőjüket eloldoztam és egymás mellé allítottam.
Egymáshoz bilincseltem egy – egy bokájukat és csuklójukat, úgy, hogy a két bilincset egymásba is ekasztottam. Rátettem a nyelvükre a függönycsipeszeiket és azokat is összeakasztottam. Így meghajolva, egymáshoz fordult arccal és kinyújtott nyáladzó nyelvel, nyögve botorkáltak le a parkolóig. Én mögöttük haladtam és gyönyörködtem az előttem ringó két nagy seggben. Eszembe jutott, hogy nem az én kocsimba zsuppolom be őket, hanem a cég egyik kis furgonjába. Abba ugyanis be volt építve egy szállítási célokra használt zárható, kis rácsos kalitka.
Levettem a bilincseket és szétakasztottam a nyelvüket, a csipeszeket azonban rajtuk hagytam. Felnyitottam a kalitkát, ami elég kicsinek látszott mindkettőjük számára, de végülis nem luxusutazásra készültek. Valószínüleg nem értették, hogy most hová megyünk, mert megrettent arccal hunyorogva néztek rám, de megszólalni nem mertek. Először a főnöknőt parancsoltam a ketrecbe. Hátára kellett feküdnie, felhúzott lábakkal, a kezeit a feje fölé nyújtva, hogy rátehessem a bilincset. Majd a titkárnő következett.
Neki a térde közé kellett vennie a társa fejét, az övét pedig belenyomni a másik ölébe. A kezeit hátranyújtva össze és a másik bilincshez csatoltam. Most már nem tudtak moccani se, pedig még jócskán kilógtak a ketrecből. Bele kellett paszíroznom őket a fedéllel, hogy rázárhassam a reteszt. Halkan nyöszörögtek, összepréselődve. Alig kaptak levegőt, úgy összeszorultak, húsuk kidudorodott a rácsokon, ráadásul egymás, lucskos pináját kellett szagolniuk. Gyönyörűek voltak így bedobozolva. Elhatároztam, hogy jó nagy kerülőt teszek velük, hogy minél tovább szenvedhessenek ebben a helyzetben.
Elindultunk. A portás kérdés nélkül nyitotta a sorompót. A városban már nem nagyon volt élet, éjfél körül járt már. Kihajtottam a külvárosba és egy földútra tértem le, hogy megkínozzam őket egy kicsit, ahogy a kocsi dobálja magát a kátyúkban. Ez sikerült is, mert nyöszörgésük egyre hangosodott, fojtott sikolyok hallatszottak, ahogy csipeszelt nyelvükkel artikuláltak. Hosszú autózás után visszamentem a városba és megálltam egy NON – STOP boltnál, ahol vettem vagy húsz óvszert. Zsebre vágtam és tovább indultam a bontásra ítélt házig, ahol folytatni szándékoztam foglyaim gyötrését.
Mikor megérkeztünk a házhoz, már meg is pillantottam három alakot. Két férfi és egy nő volt. A fiúk kezében sör volt és mindhárman cigarettáztak.Jöttünkre abbahagyták a beszélgetést és érdeklődve fordultak a kocsi felé. Kiszálltam és kinyitottam a hátsó ajtót ahol a két nő összebilincselve gubbasztott a ketrecben. Felnyitottam a kalitka vasajtaját és kitessékeltem őket. A ház mellett ácsorgók még nem láthatták őket de kíváncsian várták, hogy mi bontakozik ki az autóból. Újra egymáshoz bilincseltem a bokájukat és a csuklójukat.
Összeakasztottam a nyelvüket a csipesznél fogva és elkezdtem terelni őket a ház felé. Mikor a három ismeretlen meglátta az esetlenül közeledő nőket hangosan röhögni kezdtek. Mutogattak, gúnyolódtak és mindenféle grimaszokat vágtak a görnyedtenbotorkáló meztelen nőkre. Valóban elég nevetséges látványt nyújtottak, úgy néztek ki, mintha quasimodo kishúgai lettek volna, ahogy lógó nyelvel, csurgó nyállal, földig hajolva sántikáltak. Arcuk tiszta maszat a rászáradt pizzától, seggük az égnek állt, nagy melleik lógva himbálóztak menet közben.
A gúnyolódók mellé érve közöltem velük, hogy nekik szántam a két rabszolgámat, csaphatnak egy kis bulit, úgyhogy szedjék össze a többieket és jöjjenek a legfelső emeletre. Megörültek a hír hallatán és nyomban eltűntek a látóterünkből. A ház hét emeletes volt, így meglehetősen nehéz túra állt az összebilincseltek előtt. Nagyon nehezen vánszorogtak felfelé a lépcsőházban. Az utolsó forduló előtt már várták őket a háziak a kezükben tartott gyertyákkal világítva meg az utat. Végig álltak a lépcső mentén és nevetve drukkoltak a szenvedőknek.
Mikor végre megérkeztek a hetedikre, mindketten fujtattak a kimerültségtől, hangosan zihálva kapkodtak levegő után. Bementünk az egyik helyiségbe ami elég nagynak bizonyúlt mindannyiunk számára. A foglyokat középre állítottam a többiek pedig körbeálltak minket. Megállapíthattam, hogy elég tekintélyes kis csapat gyűlt össze, ígéretes kis bulinak néztünk elébe. Szemügyre vettem a szakadtakat, tizennyolcan voltak, közülük öt nő. Három fiatal lány volt és kettő idősebb, bár elég nehéz volt megítélni a korukat az állapotuk alapján.
A férfiak is vegyes csoportot alkottak, volt köztük egészen fiatal, szinte még gyerek és talán még hatvan éves is. Egy azonban közös volt bennük, mindannyian elég lerobbantak voltak. Bűzlöttek a piától, a fiatalok egy része pedig valószínüleg füves cigivel vigasztalódott. Mindezek ellenére nagyon fegyelmezettek voltak, elcsendesedtek és guvvadt szemekkel bámulták a prédaként eléjük állított nőket, akik elvörösödött arcal, sírva remegtek a szégyentől. Most láttam először félelmet a szemükben, de nagyon bízhattak bennem és élvezhették is a helyzetet, mert tiltakozni és bármiben ellenkezni nem is próbáltak.
Lecsatoltam a bilincseiket és szétakasztottam a nyelvüket. Utasítottam őket, hogy feküdjenek hanyatt egymás mellé a földre. Odaszóltam két fiúhoz, hogy szerezzenek két kb másfél méteres rudat, én pedig hozzákezdtem a a két nő kikötözéséhez. Először is szorosan körbekötöztem a melleiket, amik pillanatokon belül lilára dagadva meredeztek a hurkokból. Azután erősen a nagylábujjaikra kötöttem négy kötelet. Mire végeztem a megérkeztek a vasak is, amik tulajdonképpen lyukacsos polcelemek voltak. A nők feje alátettem a rudakat és a nyakukat a vas közepéhez, a csuklóikat pedig a két – két végéhez kötöttem.
Kiterítve feküdtek a közönség előtt, felfedve minden szemérmüket az éhes tekinteteknek. A férfiak segítségével a néhai álmennyezet kampóihoz erősítettem a lábujjaikra erősített köteleket, úgy, hogy lábaik széles terpeszbe nyíljanak és fejük kb fél méterre legyen a földtől. Hangosan jajgattak amikor termetes testük egész súlya a lábujjaikra nehezedett. Kezük ökölbe szorúlt a kíntól ahogy a nagyujjuk izületébe vágódó kötél megfeszűlt, talpaik furcsán megnyúltak a súlytól, szabad lábujjaik görcsbe rándultak a feszűltségtől.
Szeméremajkaik szétnyílva csalogatták közeleb a nyálukat csurgató férfiakat. Akik tüzetesen vizsgálódva járták körbe és közvetlen közelről vették szemügyre a felakasztott, méltóságuktól megfosztott testek, kíntól feszülő, mindenegyes porcikáját. Én is odaléptem a felfüggesztett főnöknőhöz és közelről is megvizsgáltam a lábfejét. Gyönyörű látványt nyújtott feszülő talpa és nyúló nagylábujja, ami pont olyan lila és fehér szinekben játszott, mint nagy dagadó mellei. Belenéztem könnytől elborúlt szemébe és arra gondoltam, hogy míg nekem gyönyört és örömöt okoz a testének ilyen pózban való látványa, addig ő szenved és minden erejét latba vetve küzd, hogy eltűrje a kínokat, amit ez a kényelmetlen helyzet okoz neki.
Kinyújtottam a begörbült lábujjakat, éreztem ahogy a görcsös izmok ellen dolgozom, majd ahogy elengedtem rögtön visszazártak. Ezt kipróbáltam a titkárnő szép lábujjain is, majd megforgattam a felkötözött lábfejét, amitől kicsavarodtak az ujjai és a fájdalomtól hangosan sikítani kezdett. Ez a közönségnek is meglehetősen tetszett ezért még jónéhányszor megforgattam a bokáit, aminek hatása további sikongatás lett, majd elismerő taps követett. Elővettem a két vesszőt, amit útközben egy bokorról törtem és átnyújtottam a legközelebb álló férfiaknak.
Tudattam a társasággal, hogy most aki szeretné vagy akár mindannyian egymás után kedvükre megvesszőzhetik a közszemlére bocsátott, felakasztott nőket. Kijelentésem osztatlan örömet okozott és azonnal megkezdődött a foglyok kollektív kínzása. Kegyetlenül ütötték – verték őket. Egymás kézébe adva a vesszőket. Egyetlen pontot sem hagytak ki a testeken a csapások alól. Záporoztak az ütések a szétnyílt szeméremajkakra, a megkötözött, ijesztően sötétlila mellekre. Nem hagyták ki a szépen gömbölyödő fenekeket sem.
Egyaránt kaptak a védtelen hátak és hasak, a combok kívül – belül, elöl és hátul. A lányok ugyanolyan élvezettel gyötörték az áldozatokat, mint a férfiak. Az egyik idősebb nő abban lelte kedvét, hogy hosszú ideig verte mindkét nő kitárulkozó hónalját és nyakát. A fiatalabb lányok inkább a mellbimbókat vették célba, míg a férfiak szinte kivétel nélkül a szerencsétlenek lába közé mérték a vesszőcsapásokat, mintha ketté akarnák hasítani a testüket. A két nyomorúlt teremtés pedig csak szüntelenűl jajgatott, üvöltött és sírva, megcsipeszelt nyelvüktől pöszén kegyelemért könyörgött.
Egészen addig hagytam ez a brutális játékot, amig mindkét testet teljesen el nem borították a vöröslő, feldagadt csíkok. Ekkor elvettem a vesszőket és elővettem a főnöknő gázspray – ját és az egész flakont kiűrítve végigfújtam vele mindkettőjük felsebzett testét és kisírt szemét. Velőtrázó sikolyokat hallattak és telitorokból eszelősen üvöltöttek, ahogy a spray marni kezdte felkorbácsolt sebeiket és érzékeny nyálkahártyáikat. A hangulat fokozása érdekében megragadtam két gyertyát amik az asztalon világítottak és mindkét nő vöröslő hüvelyébe dugtam egyet – egyet.
Az olvadó viasz rögtön lefolyt a pinaszőrbe, majd mikor azt teljesen elborította utat talált magának végig a hason egészen a mellekig, ahonnan egy – egy csepp a nők arcára is jutott. A láng hullámzó sárga fénnyel világította be a megkínzott testeket. Hosszú ideig gyönyörködtünk vonagló megkötözött testükben és egyre halkuló, szipogó nyöszörgésükben. Alattuk kisebb tócsává gyűlt kifolyt nyáluk, orrukból csöpögő váladékuk, kisírt könnyük és patakzó verejtékük, melytől egész testük izgatóan csillogott a félhomályban.
Mikor a megvesszőzött, kifeszített testek látványa már nem nyújtott több élvezetett hozzáláttunk, hogy újabbakat keressünk magunknak. Leengedtem a testeket, melyek erőtlenül, mozdulatlanul feküdtek a földön. A titkárnőt felemeltem és a helyiségben álló asztal elé állítottam, lenyomtam a felsőtestét az asztal lapjára. Két lábát terpeszben a térdénél az asztallábakhoz, a kezeit pedig hátul összekötöztem. Olyan elgyötört volt, hogy semmiféle ellenállást nem tanusított, szabadon dolgozhattam vele.
Ezután a főnöknőt ugyanígy az asztal másik oldalához kötöztem. A két arc teljesen összeért a nyelvükön levő csipeszt ismét egymásba akasztottam. Mindkettőjük hátrakötött kezét kilencven fokig feszítettem és a plafonról logó kampók egyikén átvetett kötéllel egymáshoz húztam. Ezáltal vállaik kínosan kifordultak a fejük pedig erősen az asztalhoz szorúlt. Látóterük leszűkült a másik könnyes, szenvedő tekintetére.. Hogy ne legyen ilyen kényelmes a helyzetük, kihúztam alóluk a lábukat és a bokáikat a combjuk tövéhez erősítettem, így ismét felkínálkoztak égnek álló piszkos talpaik.
Most már csak ezeket a koszos talpakat kellett ebben a pozícióban rögzítenem, ezért a nagylábujjukra kötött kötelet a térdükhöz csomóztam ezzel fájdalmasan kifeszítve a talpaikat. Mikor végeztem a bandázsolással a társaság néma csendben ámulattal figyelt. Ismét instrukciókat kellett adnom a további teendőket illetően. Elővettem az útközben vásárolt óvszereket és kiosztottam a férfiak között azzal, hogy most szabad a préda, bármelyiket választhatják a két nő közül. Szempillantás alatt elosztották maguk között az áldozatokat.
Hatan jutottak az asztal mindkét oldalára egy pedik aki már túl öreg volt az eféle mulatsághoz hátrébb húzódott és onnan szemlélte mosolyogva a történéseket. Hogy a társaság nő tagjai se unatkozzanak, azt javasoltam nekik, hogy amíg a férfiak szórakoznak, egy percig se hagyják fájdalom nélkül a foglyokat és folyamatosan verjék a szépen előkészített talpakat. Nem kellett kétszer mondanom nekik, rögvest nekiláttak a talpalásnak, csak úgy csattogtak az ütések a védtelen lábakon. Míg a férfiak egymást váltva élvezkedtek én a nőket figyeltem, milyen állatias módon fenyítik meg a két másik mozgásképtelenségre kárhoztatott nőtársukat, akik teljesen kiszolgáltatva, üvöltve vergődtek az ütéseik alatt.
Mire az összes férfi végzett, a nők paprika vörösre verték mindegyik talpat. Az áldozatok félájultan nyöszörögtek az asztalon. Jutalmul, hogy ilyen jól elszórakoztattak és segédkeztek a rabszolgák kínzásában, cigarettát kínáltam végig a kimerűlt csöveseknek. Azzal a célzattal, hogy mielőtt véget vetnénk a bulinak, záróaktusként mindenki elnyomhassa a csikkjét valamelyik fogoly kiválasztott talpán. Ettől ismét nagy izgalom lett úrrá a csapaton. Máris kezdődött a mustra, hogy ki melyik nő lábát válassza.
Ezek láttán és hallatán a kikötözöttek szemébe újra rémület költözött és minden maradék erejüket mozgósítva szabadulni akartak a kínpadról. Ez a kétségbeesett vergődés mégjobban megnehezítette a választást, figyelték melyik küzd elkeseredettebben, melyik fél jobban a rájuk váró fájdalomtól. Mivel nagy volt a csábítás az asztal mind a négy sarkán elhelyezkedő, szépen kivert és véraláfutásokkal díszített talpaknál, beláttam, hogy nem lehetek tekintettel foglyaink esdeklő tekintetére és megkímélem a kínzókat a választás nehézségeitől.
Megengedtem, hogy mindegyikőjük megégetheti mind a két nő talpait. Igaz ez azt jelentette, hogy kétszer annyi csikket nyomnak bele a foglyok talpaiba, de végül már én is szerettem volna, mégjobban megkínozni a főnökasszonyt és nagyon vártam, hogy újra szenvedni lássam. Nem kellett sokáig várnom, mert az elsők már le is szívták a cigarettájukat és vigyorogva láttak neki, hogy végrehajtsák az utolsó ítéletet a rabokon. Az első férfi nagyot szippantott és lassan hozzáérintette felizzó cigarettáját a titkárnő jobb talpához aki velőtrázó sikolyt hallatott.
Majd ismét szippantott és ezúttal a főnöknő bal talpához nyomta a csikket, mire az megrázkódott és most az ő sikítása töltötte meg a teret egészen addig amíg a csikk el nem hanvadt. Ezen felbuzdulva a többiek is egymás után kezdték perzselni a lábakat, egyszerre égetve mind a négy talpat. Volt a ki hosszan a talpon tartotta a csikket és közel hajolva nézte hogyan perzselődik meg a bőr, de volt aki minden teketória nélkül, határozottan elnyomta cigarettáját. Az egyik nő eszelős áhitattal szívta az égett bőr szagával telített levegőt és közben hangosan nevetett a kínlódó foglyokból előtörő fájdalmas hangokon.
Folyamatosan sisteregtek a bőrhöz érő cigaretták, a főnöknő és titkárnője egyre magasabb hangon skáláztak a szűnni nem akaró, hatalmas kíntól. Borzasztóan tetszett az előadás, már nem bántam, hogy kegyetlenül döntöttem, így sokkal tovább tartott a szenvedés. Mikor az utolsó cigaretta is elaludt, a szoba hirtelen elcsendesedett, a levegőben bűzös füst terjengett. A két megkínzott teljesen megsemmisülve feküdt az asztalon. A többiek elégedetten állták körbe az izzadt testeket. Eloldoztam a köteleket és levettem a csipeszeket, melyek nyomán, mindkét nyelvből szivárgott a vér.
Mivel a foglyok már nem tudtak lábra állni ezért, újra összekötöztem a kezüket és lábukat, majd az ezeken áthúzott vasrúdnál fogva a férfiak segítségével levittem őket a kocsihoz. Ott ismét betuszkoltam őket a kalitkába és bezártam a fedelét. Elköszöntem csövesektől és visszaindultam a céghez. Az utazás alatt egy hang sem hallatszott a ketrecből. Mindketten megtörtek a kínzásoktól, már nem érdekelte őket, hogy mi történik velük. A portás kérdés nélkül beengedett a telephelyre, bent leparkoltam az ajtó előtt és egyenként felvittem a vállamon a nőket.
A galérián lefektettem őket a földre amíg forró fürdőt készítettem nekik. Egyszerre ültettem be őket a kádba és gyengéden végigmostam a testüket, finoman masszírozva az kínzások helyeit. Eszméletlenül jó érzés volt a sok brutális érintés után lágyan közeledni a testükhöz. Megkönnyebbülve, hálás tekintettel néztek rám és hagyták, hogy kisbaba módjára fürdessem meg őket. Valóban olyan hatást váltott ki a helyzet, mintha a lányaim lettek volna, akik, mint apjuktól várják a gondoskodást. Mikor végeztem a fürdetéssel óvatosan megtöröltem őket, majd megvizsgáltam a testüket, ami elég gyalázatosan nézett ki.
Karikás tekintet, bevágódott kötélnyomok, lila és piros foltok tarkították őket, a talpaikat vörös égésnyomok borították. A főnöknőnél talált krémmel végigkentem a sérüléseiket, majd némán hagyták, hogy felöltöztessem mindkettőjüket. Megkérdeztem tudnak – e járni, mire bólintottak, arra a kérdésemre, hogy hova vihetem őket a főnök azt felelte, hogy mindketten hozzá mennek. Igy immár saját lábukon lejöttek a parkolóba, beűltek a kocsimba és elvittem őket a főnöknő lakására. Ott mindketten kiszálltak majd a főnöknő behajolt az ablakomon és legnagyobb megdöbbenésemre hosszan megcsókolt.
Aznap már semmit sem aludtam, lévén hogy igencsak hajnal volt mire hazaértem. Reggel az irodában természetesen az történt amire számítottam, sem a főnöknő sem a titkárnő nem jött be. Ezután még egy hétig nem láttam őket. Majd a következő hétfőn egy boríték várt az asztalomon. Benne egy levél és egy nagy összegről szóló csekk. A levélben az állt, hogy a csekk a túlórám munkadíját tartalmazza és ezentúl minden évben egy napra szeretnék igénybe venni a szolgálataimat és alávetni magukat az akaratomnak.
Azóta egész évben olyan a kapcsolatom velük, mintha nem is ismernénk egymást. Pusztán csak munkatársak vagyunk. De egyetlen napig a rabszolgáimmá vállnak és akkor porig alázom, félholtra kínozhatom és magamévá tehetem őket. Gyönyörködhetek megkötözött testükben, imádhatom és gyötörhetem a lábaikat. Egyetlen napig. Immár hat éve. Forrás: Reflektor.blog.hu