Híresek és gazdagok, mégis fizetnek a szexért. A budai éjszakák egyik meghatározó alakja mesél a prostikról és az őket látogató hírességekről. A kuplerájos vallomása.
– Mindig is vállalkozni akartam, és egy ismerősöm egyszer kiváló ötletet adott. Volt egy night klubja, és elmesélte, problémát okoz, hogy a lányok csak hotelekbe tudják felvinni a pasikat egy-egy pásztorórára. A baj az volt, hogy a szállodákban elkérték a vendégek igazolványait, ott pedig a lányok is álnéven dolgoztak, nem akarták felfedni a kilétüket, és a vendégek számára is fontos volt az anonimitás.

Innen jött az ötlet, hogy vegyünk a klub közelében egy lakást, ahova a vendégek és a lányok fel tudnak jönni, mi pedig a szobák mellé italszolgáltatást is nyújtunk. Akkoriban ezt teljesen legálisan meg is lehetett csinálni, így nem sokat gondolkoztam, hogy belevágjak-e – mesélte a Borsnak a férfi, aki nemrégiben úgy döntött, The Bossmaster álnéven blog formájában közzéteszi tapasztalatait a budai éjszakákról.
– A lakás hamarosan elkészült. Igazi luxuskörülményeket biztosítottunk a vendégek számára. Volt három szobánk, nagy ágyakkal, egy minibár és egy full extrás fürdőszoba. Az üzlet nagyon gyorsan beindult. Egymásnak adták a kilincset a vendégek, egy éjszaka alatt harminc-negyven ember is megfordult ott. Kinézték maguknak a night klubban a megfelelő prostit, és már hozták is hozzánk. Hamar népszerűek lettünk, mert kiváló szolgáltatást nyújtottunk, és ami ebben a szakmában a legfontosabb: teljes diszkrécióval – mesélte az éjszakai élet kiváló ismerője.
A vendégek egy része nem véletlenül próbálta titokban tartani, hogy örömlányokat látogat, ugyanis számos ismert ember is megfordult a bárban. A védett személyeket általában egy-egy jelentős összeggel megkent taxis hozta és vitte a légyottok helyszínére. Akadt köztük olyan is, akiről senki sem feltételezné, hogy éjszakáit a prostik között töltötte. Az egyik népszerű magyar sportriporter rendszeres látogatója volt a lebujnak.
– A sportriporter rendszeres vendég volt, számos estét töltött el a lányokkal, miközben otthon a felesége és a gyermekei várták. Nem sok dolgon lepődöm meg, de az, hogy ő is odajár, még számomra is furcsa volt. Mindenki azt hiszi róla, hogy egy konzervatív, családcentrikus ember, közben pedig prostikkal múlatja az estéit.
A budai lakásban egymásnak adták a kilincset a különböző emberek, és az általuk odavitt prostituáltak. A lányok hatalmas forgalmat bonyolítottak.
– A lányokkal senki sem romantikázott hosszasan, rögtön a lényegre tértek, és hamar végeztek. Általában húsz-harminc perc alatt elintézték az egészet, és már adták is át a terepet a következő prostinak és a kuncsaftjának – mondta lapunknak a panzió vezetője.

– Ilyenkor a lányok már mentek is vissza a night klubba, hogy felszedjék a következő kuncsaftot. Egy éjszaka alatt többször is fordultak. Kiszámoltam, hogy ha egy prosti nem vitte túlzásba a munkát, akkor is éves szinten körülbelül 600 aktuson volt túl, ugyanis a lányok egy héten legalább háromnégy napot dolgoztak, és ha már munkába álltak, akkor azon az éjszakán legalább három-négy férfit le is rendeztek. Ez iszonyatos mennyiség. Ha orgazmusból ki lehetne nyerni hasznos energiát, ez lenne a legnagyobb üzlet. Ott gyakorlatilag akkor egy erőművet is lehetett volna működtetni.
A tizenöt válogatott birkózó egymásnak adta a kilincset a budai bordélyban.
Az egyébként is nagy forgalmat bonyolító panzió a Forma–1 idejére mindig dupla tempóra kapcsolt.
– Ha Forma–1 volt, akkor minden prostinak dolgoznia kellett, és nem volt pihenés. A szerelők, a pilóták, mindenki szívesen töltött időt a lányokkal. Sőt, az egyik istálló feje is ellátogatott hozzánk. Ott tolongtak az emberek a lakásban, és várták, hogy felszabaduljon egy szoba. Még annyi szék sem volt, hogy mindenki le tudjon ülni. Hamar megtudtam, hogy a külföldiek a gulyáslevesen kívül még egy-két dolgot tartanak számon hazánkról: a magyar lányok gyönyörűek, és prostik – vallotta be a férfi, aki azóta már kiszállt az éjszakai életből, és most úgy döntött, The Bossmaster néven mesél a prostituáltakról.
Persze nem csak az autóversenyzők és csapataik töltötték idejüket a prostituáltakkal. Más sportolók is ellátogattak a budai lakásba. Az egyik szomszédos ország birkózó válogatottja például teljes számban megjelent, hogy nemi vágyait kielégítse.
– Soha nem felejtem el azokat az erőtől duzzadó, fiatal srácokat. Nagyjából tizenöten lehettek. A nemzeti válogatott mezében jöttek fel. Ott tolongtak a lányokkal. Mivel egyszerre nem tudtak helyet kapni, hát sorban álltak, mint az orvosi rendelőben a betegek, éppen csak sorszámot nem húztak. Ha az egyik végzett, akkor máris átadta a terepet – mondta el a Borsnak a valós nevét elhallgató blogger.
– A lányok rendkívül különböző személyiségűek voltak. Akadt köztük egy négy nyelven beszélő, főiskolás lány, aki azóta sikeres és gazdag bróker lett. Volt többgyermekes édesanya, aki úgy nézett ki, mint Brigitte Nielsen, és miután lefektette a kicsiket, elindult az éjszakába árulni a testét. Volt fodrászlány, aki így tett szert egy kis mellékes jövedelemre, és olyan is, akit nem sokkal később egy pornófilmben láthattak az emberek, és egy erotikus magazin címlapjára is felkerült – emlékezett a budai panzió vezetője.

– Mindegyik lány más és más volt, a vendégek kedvükre választhattak közülük, még az árukban sem volt semmi különbség.
Ahogy a lányok külseje és személyisége, úgy a vendégkör is rendkívül változatos volt. Az exkluzív budai lakásban éppúgy megfordultak egyszerű kamionsofőrök, mint külföldi milliomosok. Természetesen a kéréseik és az igényeik is rendkívül változatosak voltak.
A legtöbb vendég nemcsak a látvány miatt látogatott a klubba, de volt, aki azzal is beérte.
– A vendégek nagyjából kilencven százalékát családos férfiak tették ki. Ez engem mindig is taszított. Én ez idő alatt is monogám párkapcsolatban éltem, és mivel nap mint nap láttam ezeket a férfiakat, én képtelen lettem volna megcsalni a barátnőmet, pedig lehetőségem lett volna rá, de sosem éltem vele – mondta a Borsnak a férfi, aki The Bossmaster néven egy internetes blogon és a legnagyobb közösségi portálon osztja meg tapasztalatait.
– Ma is élénken emlékszem egy fickóra, aki két mankóval vánszorgott fel a lakásba. Alig vonszolta magát, aztán három lányt is lestrapált. A szobából kiszűrődő hangokból már tudni lehetett: a szex jobban megy a kedves kuncsaftnak, mint a járás. Az egyik prosti úgy jött ki tőle, hogy olyan fáradtnak és meggyötörtnek én még sosem láttam. Végül a mi Brigitte Nielsenünk tudta csak kielégíteni óriási szexuális étvágyát. Nem volt persze mindenki enynyire aktív. Volt olyan is, aki kifizetett egy csomó pénzt, és aztán egy órán keresztül csak beszélgetett a lánnyal, akit szobára vitt.
Nem ez a férfi volt az egyetlen, aki csak a nyálát csorgatta. Az ország egyik ismert nehézatlétája sem volt képes aktusra, csak a szemét legeltette.
– Ez a mindenki által ismert ember csak ült a night klubban és mozizott, kizárólag kólát ivott, alkoholt nem fogyasztott. Csak egy bizonyos felszolgálónak engedte, hogy odamenjen az asztalához, a lányok pedig egyáltalán nem közeledhettek hozzá. A színpadon futó különböző erotikus show-kat megnézte, csorgatta a nyálát, de soha nem vitt el egyetlen lányt sem. Ott ült az az óriási, kigyúrt izompacsirta, és egy lányt sem döntött meg – emlékezett vissza informátorunk.
A férfiaknak alaposan a zsebükbe kellett nyúlniuk, ha igénybe akarták venni a prostik szolgáltatásait. The Bossmaster, a blogger lapunknak elmesélte: az általa vezetett panzióban sok pénzt hagytak a vendégek.
– A bárban rendkívül borsos árak voltak. Egy szőlőfürt alakú üvegben szervírozott bor 55 ezer forintba került, egy szimpla párszáz forintos pezsgő tizenötezer forintot kóstált. Minden drága volt, hiszen nem egy egyszerű panzióról volt szó, így a night klub által biztosított „extra szolgáltatások” miatt emelt árakkal dolgoztunk. Soha nem felejtem el egy szakadt kamionsofőr arcát, amikor meglátta a számlát. Részeg volt, és felhozta hozzánk az egyik prostit. Az aktus után szerintem a havi fizetését otthagyta. Ezzel együtt nálunk mindenki csak annyit fizetett, amennyit fogyasztott – mondta a Borsnak a panzió vezetője.
– Korábban azért hagytam ott egy másik éjszakai bárt, ahol dolgoztam, mert rászedték a vendégeket, és olyan dolgokat számoltak fel nekik, amiket nem is fogyasztottak el. Ha nem fizettek, addig verték őket, amíg meg nem kaparintották a pénzt. Ez számomra elfogadhatatlan volt.
– A vendégek között sok japán üzletember volt, akik mélyen a zsebükbe nyúltak, és volt egy fiatal, dél-amerikai bankár fiú is, aki egy félórás hancúrozás után harmincezer forintnyi borravalót adott – emlékezett vissza a blogger, The Bossmaster.
– Persze nem mindenki nyúlt ilyen mélyen a zsebébe. Az egyik világhírű angol együttesben énekelt egy ikerpár. Az ikrek feljöttek, és felhoztak magukkal két prostit. Néhány perces aktusban lerendezték a két lányt, és már távoztak is. Hiába vártak a lányok az egész világon ismert énekesektől busás jattot, egy-egy dollárral szúrták ki a szemüket a hírességek, és hiába kínáltuk nekik az italokat, csak annyit mondtak: nem, kösz. Gyorsan végeztek, a taxi már várt rájuk az épület előtt, és vitte őket a szállodájukba.
Ezzel együtt a lányoknak jól jött az a pénz, amit a testükkel kerestek, ugyanakkor a prostiknak nehéz dolguk volt, ha később más szakma után akartak nézni.
– Sok lány, úgy érkezett a night klubba, hogy ők csak táncolni fognak, de előbb-utóbb mindegyikük fuvarba ment, és prosti lett. Akadt olyan örömlány is, akinek elege lett, egy évre eltűnt, de aztán visszajött. Nehéz kitörni ebből a körből. Néhányuknak azért sikerült – mondta informátorunk, aki amint a törvények megváltoztak, és már nem tudta legálisan fenntartani a panziót, abbahagyta ezt a munkát, és új kihívások után nézett.