Van a dilisségnek egy olyan változata, ami elsőosztályúvá teheti a szolgáltatót.
Vagy három éve már írtam egy bolond nőről, mely beszámolóm áldozatául esett a blog fejlődésének és amit a poszt páratlan kommentjei miatt sajnálok a leginkább, de oké, személyiségi jogok, meg masszázsinfó szerkesztőség, meg minden, a hölgynek tényleg ott volt az arca a poszthoz és valóban csúnya dolog kifecsegni egy azonosítható hölgy hálószoba-titkait. E hölgy masszázsa rémálom volt.

Ugyanakkor meg kell állapítsam, hogy már én sem vagyok egészen százas, ugyanis masszázs közben percekig a blog fogalmazásán, illetve az obligát komment-fordulatokon agyaltam, miközben egy lengőkeblű hölgyemény a lábaim között kotorászott. Eszembe jutott az is, hogy vajon mi hajt engem ebben a korban egy a párommal eltöltött boldog éjszaka után erotikus masszázsra, ahelyett hogy örülnék, hogy még állva tudok pisálni, sőt, jobbra oldalazva azt is ki tudom írni a hóba, hogy éljen a forradalom!

Nem jöttem rá a teljes igazságra, csak abban lettem biztos, hogy a kényeztető masszázs egészen másképp hat rám, mint egy szexuális együttlét. A masszázs csak és kizárólag rólam szól, nem kell egy másik lény örömeire figyelnem sem közben, sem utána, viszont a végén letett pénz fejében az illető szakértő hölgy egy álló órán át az én testem örömködésével foglalkozik.

Már ha nem lotyog közben egyfolytában hülyeségeket!
Ez a másik hölgy pedig fosta a szót, derekasan.
Mondtam, neki, rendben anyukám, mondd csak, de ne kérdezz, vagy ha már muszáj kérdezni, akkor ne várj választ, mert én szeretnék kikapcsolni, nem pedig veled foglalkozni.
Én fizetek, szóljon ez az óra rólam, a hülyeségeidet tedd el másnak.

Ez volt a bevezető, jó hosszú lett, bocs, de hátha valakinek segítettem megérteni egynémely fontos relációt.
Szóval az érettkorú hölgyre véletlenül találtam, egy olyan hirdetésre rámozdulva, ami semmit nem mutatott abból a szolgáltatóból, aki a helyszínen fogadott, engem meg a kalandvágy vezérelt.

Először nem látszott rajta, hogy lökött. Hogy gyagyás.
Teljesen.
Az elején még úgy beszélgettünk, mint két normális ember.
A dili akkor kezdődött, amikor meztelenre vetkőztem.
Megzavarodott a helyzettől.
Úgy kezdett viselkedni, mint egy 15 éves csaj, amelyik először lát pucér farkast.
Dadogott az izgalomtól, elpirult  és zavarában elkezdte fosni a szót.

Elmondta, hány éves, hogyan került erre a pályára és miért, miért hagyta őt el a férje, milyen pasijai voltak, mennyire szereti a férfitestet, nemrég óta csinálja, nagyon tetszik neki, imádja ahogy összehangolódik a vendégével, nagyon fontos a szakszerűség, de a tanfolyam semmit nem ért, mindent a gyakorlat tanít meg neki, a vendégek visszajelzése nagyon fontos, és hogy jól csinálja? Eddig jó? Mehet így tovább? Meg engedem, hogy benyúljon az ágyékomba? A gyerekei nem tudják, mivel foglalkozik, meg a volt kollégák sem, de a tanári fizetésből nem lehet megélni. Meg nagyon nehéz elviselni azt a sok földhözragadt hülyét, akivel együtt kell dolgozni. Meg azok a szülők is borzalmasak.  Vagy mindenbe beleszólnak, vagy nem is érdekli őket az iskola. Jó lesz így? Nem túl erős? Nem fáj? Az igazgató meg egy vén picsa, foximaxit végzett és még mindig ő a főnök, amikor rég el kellett volna mennie nyugdíjba és mindenki félt tőle. Hátratenné a karját? Nem baj ha egy kicsit megemelem? Nem hangos ez a zene? Tegyek be másik cédét? Villamossal járok dolgozni és olyan tömeg van és annyi büdös ember, hogy néha majdnem elhányom magam. Tegnap is pisis volt az egyik ülés, majdnem beleültem, képzelheti. Hozhatok majd a végén egy teát? Vagy inkább ásványvizet? Bubisat? Nem szabad ám hideget inni, mert árt a toroknak. Szokott hideget inni a kánikulában? Hogy bírja a meleget? Itt most nagyon meleg van! Megengedi, hogy levegyem a pólómat?  Levenném a melltartót is, de már nem szép a mellem. Nem lóg, csak nem olyan gömbölyű, mint régen. Akkor kellett volna hogy lásson, amikor még Délegyházára jártam. Most akkor tényleg ne vegyem le?

És így tovább.
Kis idő múlva már zsezsegett a fejem.
Mégis, volt benne valami jó.
Az első pettinget idézte az az öröm, ahogy a testemet taperolta. Főleg szakszerűen masszírozott, de a kimért mozdulatok között mindig volt olyan boldog, izgatott felfedezés, ahogy sok éve Piroska fogdosott a bokorban, amikor 12 évesen elbújtunk a világ szeme elől.

Régi motoros vagyok, már nem izgat fel akármi, de ez az amatőr lelkesedés nagyon bejött, mert őszinte volt. Fogtam egy kezdőt, aki néhány hónap kígyóbűvölés után ugyanolyan unott vagy megjátszós lesz, mint a többi háromszáz masszőrhölgy.

Visszamentem hozzá, másodszor, harmadszor és negyedszer lett belőle elég.
Amikor már előre tudtam, hogy most mit fog mondani.
A szerencsétlen lelkesen masszírozott, de a szövegei pontosan, menetrend szerint ismétlődtek. Nem csak a monológ elemei, hanem a kérdések is.
Most egy darabig kihagyom, pedig élveztem az érintését. Meg közel volt és olcsó is volt.
De még mindig zúg tőle a fejem.