Nem volt nagyobb sztár Brigitte Bardot-nál a hatvanas-hetvenes években. A gyönyörű szőkeség, ha kellett, gondolkodás nélkül ledobta ruháját, megbotránkoztatva ezzel akkor a közönséget. Bardot a jövő héten tölti be hetvenötödik évét, és lassan földig rombolja saját mítoszát: alkoholproblémái vannak, a plasztikai beavatkozások több nyomot hagytak rajta, mint az idő, és lelkiállapota is egyre aggasztóbb. – Brigitte egész életében játszott a halállal. Minden probléma elől az öngyilkosságban látta a kiutat. Többször szállították kórházba gyógyszertúladagolással, de az ereit is több alkalommal felvágta. Végül mindig sikerült megmenteni, de saját démonaitól nem képes szabadulni – mesélte róla első férje, Roger Vadim a Daily Mailnek.
Az egykori szexbomba állandó szorongása, öngyilkossági kísérletei miatt sokszor vendégeskedik különböző pszichiátriákon. Barátai szerint az egész élete az ágya és az elmegyógyintézet között zajlik, bár akadnak még tiszta pillanatai, és a legkevésbé sem érzi drámainak a helyzetét.
– Brigitte azt mondja, örökké akar élni, és boldog, mégis mindent elkövet, hogy módszeresen végezzen magával. Aggódunk érte, ahogy idősödik, egyre zavarodottabbá válik – nyilatkozta az egyik aggódó barát. Bardot az elmúlt években nem sokat hallatott magáról, pedig környezete szerint még ma is szívesen szerepelne.
brigitte bardot
Brigitte Bardot és a Lolita szindróma
Hogy megértsük, B. B. mit is képvisel, ahhoz nem kell tudni, milyen is a valóságban az a fiatal nõ, akinek Brigitte Bardot a neve. A csodálóknak és ellenfeleknek ugyanis nem valóságos, hanem képzeletbeli teremtménnyel van dolguk. B. B. legendája ugyanúgy meríti erejét az életébõl, mint az általa játszott szerepekbõl. A legenda régi mítoszban gyökeredzik, s Vadim ezt a mítoszt próbálja életre kelteni: valójában az „örök nõiség” ízig-vérig modern változatának és ezzel egy újfajta erotikának a feltalálója. Valójában ez az újdonság ejt rabul egyeseket és háborít fel másokat.
A szerelem rejtély nélkül is szerelem, de az erotikát nem tudja nélkülözni. Márpedig, legalábbis a filmekben, a férfiak és nõk közti társadalmi különbség jelentõs csökkenésével az erotika szerepe is visszaszorult. 1930 és 1940 között az erotika lassan átadta helyét a romantikának meg a szentimentalizmusnak. A vampnak a kis barátnõ lépett a helyébe, ennek a nõtípusnak pedig Jean Arthur a legtökéletesebb képviselõje. Mindenesetre 1947-ben, amikor a filmgyártás komoly válságba került, a rendezõk visszatértek az erotikához, ezzel próbálva újra megszerezni a nézõk kegyeit. De akkor, amikor a nõk autót vezetnek meg tõzsdéznek, amikor semmi különöset nem látnak abban, hogy valaki meztelenül napozik a tengerparton, vajmi kevés az esély a vampnak és a vampot övezõ mítosznak a feltámasztására. Ettõl fogva a rendezõk közvetlenül a nõi bájakra építettek. A sztárok pedig nem annyira tüzes vagy álmodozó tekintetüknek, mint inkább testalkatuknak, anatómiai adottságaiknak köszönhették népszerûségüket. Marilyn Monroe, Sophia Loren és Lollobrigida megannyi bizonyíték, hogy a férfiak szemében az érett nõ minden varázsát megõrizte. Az álommal kereskedõk azonban más megoldással is kísérleteztek. Audrey Hepburn, Françoise Arnoul, Marina Vlady, Leslie Caron és Brigitte Bardot inkább a fiús lány típusának képviselõje. Vadim tizennégy éves kamaszt szerzõdtetett a Veszedelmes viszonyokhoz. Tovább a teljes cikkre
Szexbálványok: Brigitte Bardot, Lolita-szindróma
Hogy megértsük, B. B. mit is képvisel, ahhoz nem kell tudni, milyen is a valóságban az a fiatal nõ, akinek Brigitte Bardot a neve. A csodálóknak és ellenfeleknek ugyanis nem valóságos, hanem képzeletbeli teremtménnyel van dolguk. B. B. legendája ugyanúgy meríti erejét az életébõl, mint az általa játszott szerepekbõl. A legenda régi mítoszban gyökeredzik, s Vadim ezt a mítoszt próbálja életre kelteni: valójában az „örök nõiség” ízig-vérig modern változatának és ezzel egy újfajta erotikának a feltalálója. Valójában ez az újdonság ejt rabul egyeseket és háborít fel másokat.
A szerelem rejtély nélkül is szerelem, de az erotikát nem tudja nélkülözni. Márpedig, legalábbis a filmekben, a férfiak és nõk közti társadalmi különbség jelentõs csökkenésével az erotika szerepe is visszaszorult. 1930 és 1940 között az erotika lassan átadta helyét a romantikának meg a szentimentalizmusnak. A vampnak a kis barátnõ lépett a helyébe, ennek a nõtípusnak pedig Jean Arthur a legtökéletesebb képviselõje. Mindenesetre 1947-ben, amikor a filmgyártás komoly válságba került, a rendezõk visszatértek az erotikához, ezzel próbálva újra megszerezni a nézõk kegyeit. De akkor, amikor a nõk autót vezetnek meg tõzsdéznek, amikor semmi különöset nem látnak abban, hogy valaki meztelenül napozik a tengerparton, vajmi kevés az esély a vampnak és a vampot övezõ mítosznak a feltámasztására. Ettõl fogva a rendezõk közvetlenül a nõi bájakra építettek. A sztárok pedig nem annyira tüzes vagy álmodozó tekintetüknek, mint inkább testalkatuknak, anatómiai adottságaiknak köszönhették népszerûségüket. Marilyn Monroe, Sophia Loren és Lollobrigida megannyi bizonyíték, hogy a férfiak szemében az érett nõ minden varázsát megõrizte. Az álommal kereskedõk azonban más megoldással is kísérleteztek. Audrey Hepburn, Françoise Arnoul, Marina Vlady, Leslie Caron és Brigitte Bardot inkább a fiús lány típusának képviselõje. Vadim tizennégy éves kamaszt szerzõdtetett a Veszedelmes viszonyokhoz. Tovább a teljes cikkre
Brigitte Bardot szőrös pinája
