Mellékzöngék a francia politikában az asszonyok miatt. A franciáknak ilyen elnökük még nem volt, mint a mostani, magyar gyökerű Nicolas Sarkozy. A pszichológusok azt mondják, hogy a franciák nemcsak többet beszélnek róla, többet foglalkoznak vele, mint bármelyik eddigi elnökükkel, hanem még álmukban is vele vannak elkeveredve. Alig több mint egyéves elnökösködése idején mintegy 100 könyv jelent meg róla. Az érdeklődéshez hozzájárul hiperaktívnak minősített tevékenysége, intézkedéseinek, nyilatkozatainak, utazásainak (egy év alatt többet utazott, mint nem egy elődje egész megbízatási ideje alatt) hazai és nemzetközi visszhangja, az Európai Unió elnöklőjének személyében máris megkezdett tevékenysége mellett magánéletének bonyolultsága is.
Csókolom az új babámat, siratom a régit: Ezek a bonyodalmak azzal kezdődtek, hogy Sarkozy az első olyan francia elnök, aki megbízatásának idején elvált, őt ugyanis mindjárt megbízatásának elején elhagyta felesége, Cecilia. Mert eddig az volt a jellemző, hogy az elnökfeleségek mindent eltűrtek, de nem is gondoltak a válásra. De Gaulle feleségéről tudták, hogy Yvonne asszony nem érzi jól magát az elnöki palotában, sokkal szívesebben vonul el a család vidéki birtokára, ha csak tehette, Colombey-les-Deux-Églises-be utazott, akár egyedül is. A következő elnök felesége, Claude Pompidou majdnem botrányba keveredett. Az a hír járta róla, hogy gyakran látogatta az Alain Delon neves filmszínész által rendezett zártkörű estélyeket. Ami akkor került az érdeklődés központjába, amikor meggyilkolták Delonnak Marković nevű szerb származású testőrét.
A következő elnökfeleségek azzal váltak ismertté, hogy sztoikus nyugalommal tűrték férjük hűtlenkedését. Anne-Aymon (magyarul is szépen hangzott volna a neve: Kökörcsin) Giscard d’Estaing csak olyasmit, hogy az elnök egy gyanús kirándulásáról hazatérőben hajnalban összeütközött egy tejet szállító teherautóval. A következő kettőnek még ennél is többet kellett eltűrnie. Mitterrand feleségének, Danielle-nek azt, hogy férjének még egy kislánya is született egy a nála több mint két évtizeddel fiatalabb nőtől. Danielle asszony ehhez jó képet vágott, sőt az elnök halálos ágyánál a három nő – a feleség, a szerető, Anne Pingeot és a lány, Mazarine – együtt sírt. Végül Bernadette Chirac tudott arról, hogy férje rendszeresítette házaságon kívüli kiruccanásait.
Ceciliának, Sarkozy feleségének nem kellett ilyesmit eltűrnie, mégis alig várta, hogy vége legyen az elnökválasztásnak, máris beadta válókeresetét. Már a válás előtt is azzal vált ismertté, hogy nem szerette a szertartásos megjelenéseket. Így például hiányzott arról az ebédről, amelyet a G8-as csoport csúcsértekezlete alkalmából a házigazda, Angela Merkel német kancellár férje rendezett a jelenlévő feleségek tiszteletére. A válást is azzal indokolta, hogy irtózik minden merevségtől, farmernadrágban akar járni, és a maga életét akarja élni. Később derült ki nemcsak az, hogy az elnökválasztáson nem ment el szavazni, hanem az is, hogy már előbb elhagyta Nicolast, hogy egy férfival New Yorkba utazon, csak Sarkozy könyörgésére jött vissza, hogy az elnökválasztást még végigcsinálja vele.
Ilyen elnökné még nem volt! Nicolas Sarkozy azonban nem sokáig búsult az őt elhagyó feleség után. A múlt év végén a születésnapjára rendezett estélyen (arra nem derült fény, hogy Carla hogyan kapott meghívót) megismerkedett Carla Brunival, az egykori manökennel, mostani énekesnővel. Az estély után Nicolas hazavitte. Carla Bruni rögtön felhívta magához egy kávéra. A meghívást nem fogadta el, de elkérte Carla telefonszámát, és már másnap küldözgetni kezdte az SMS-eket. A nagy szerelem gyorsan napvilágra került, majd az érdeklődés központjában álló pár fogta magát és turistautazgatásba kezdett. Zavarba hozva a házigazdákat, elsősorban az egyiptomiakat, akik mohamedán létükre nem tudták, mit kezdjenek egy párral, amely együtt akar hálni, közben nincsenek megesküdve. Nem sokkal a nagy utazgatás után Sarkozy lett az első francia elnök, aki az Elysée-palotában, a francia köztársasági elnökök rezidenciájában kötött házaságot.
Az igazi bonyodalmak azonban csak ezután kezdődtek. Nyilvánosságra került, hogy Carlának viharos előélete van. Torinóban született, apja ismert zeneszerző, anyja még ismertebb zongoraművésznő. A család Carla ötéves korában Párizsba költözött, állítólag azért, mert féltek az akkoriban Olaszországban aktív Vörös Brigádok terrorjától. Carla építészetet kezdett tanulni a Sorbonne-on, de gyorsan otthagyta, hogy a nyolcvanas években a világ egyik legjobban fizetett manökenje legyen. Amikor ebből a szakmából kezdett kiöregedni (most 40 éves, 13 évvel fiatalabb Nicolasnál), énekesnő lett, méghozzá sikeres: első lemeze 2 millió példányban fogyott el.
Közben szívtipró, házasságokat felbontó femme fatale hírre tett szert. Még nagyobb botrány lett azonban abból, hogy előkerültek azok a fényképek, amelyeken az elnökné meztelenül pózol Michel Comte neves fényképésznek. (Az egyik ilyen kép 91 ezer dollárért kelt el a világhírű Christie’s aukciós ház árverésén.) Hiába érvelt a konzervatív Le Figaro azzal, hogy „egy elismert művész ízléses fotójáról” van szó, különben is „Carla Sarkozy egyike a világ legszebb asszonyának”. Ez még a különben szabadelvű franciáknak is sok és sokk volt.
Carla jót tesz Nicolasnak? Carla azután még arról is gondoskodott, hogy a botrány ne üljön el. Nyilatkozataival, például azzal, amikor a Le Figarónak kijelentette: „Én önmagamhoz vagyok hű. Időnként monogám vagyok, de jobban szeretem a poligámiát és a poliandriát… A szex rendkívül kellemes dolog. Idősebb korban még vonzóbb lesz. És élvezet, hogy egyszerűen élsz, szuszogsz, eszel, élvezel.” Vagy legújabb lemezével, amelyiknek egyik dalában azt mondja: „Gyerek vagyok, Hiába a negyven évem, Hiába harminc szeretőm, Gyerek vagyok.” Ebből a lemezből még diplomácia botrány is lett. Mert az elnökné asszony azt énekli: „Te vagy az én kábítószerem, Halálosabb az afganisztáni heroinnál, Veszélyesebb a kolumbiai kokainnál.”
Kezdetben úgy látszott, hogy Carla is hozzájárult ahhoz, hogy Sarkozy népszerűségének és támogatottságának mutatója a kezdeti 60 százalék felettiről 40 alá esett. Olyan indoklások hangzottak el, hogy a franciáknak nem tetszik az elnök magatartása, mert az államügyek helyett magánéletével van elkeveredve, nem az ország és a polgárok nagy gondjaival foglalkozik, hanem utazgat a világban új szerelmével, majd élvezi a mézesheteket. Ez mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy a franciák többet foglalkozzanak mostani elnökükkel, mint bármelyik elődjével. Képtelenség azonban azt állítani, hogy ilyesmi miatt veszített támogatottságából.
Sokkal inkább arról van szó, hogy a franciák megbánták nagy bátorságukat, amellyel az annyi mindent ígérgető Ségoléne Royallal szemben a „vért, könnyeket és verejtéket” ígérő Sarkozyt választották. Mert hiába tudja mindenki, hogy a reformok elkerülhetetlenek, az országnak szakítania kell az állandó fizetési mérleghiányt előidéző politikával. Okvetlenül elégedetlenséget vált ki, amikor ezt a felismerést a konkrétumok nyelvére fordítják le. Mert senkinek sem tetszhet a nyugdíjkorhatár emelése, a kórházak összevonása, meg a többi megszorítás. És ebben a helyzetben Carla most már szerepet kaphat abban, hogy a franciákat kibékítheti elnökükkel. Mert lehet, hogy fájnak a megszorítások, de az elnök egy rokonszenves ember, aki a legszívesebben feleségével heverészve tölti az idejét.
Carla Bruni képek és cikkek: A farncia elnökasszony, Carla Bruni szőrös pinája – Carla Bruni botrányos szexkalauz videója