Egy újabb mellben erős hölgy következik, aki a jelenetben a rúdon bizonyít. Nem is csoda, hiszen Ed Gass-Donnelly rendező munkája egy jó közepes mozi, ami díjakat zsebelt be. Persze nem kell azért valami korszakalkotó dologra gondolni, de érdemes megnézni, mit alkot kanadai filmgyártás fiatalabb generációja.
Ami pedig Alyssát illeti, a sztriptízműsorát sajnos közelebbről nem látjuk, de testéről így is megállapíthatjuk, szépen megdolgozott érte. Karrierjéről pedig csak annyit, hogy a színészetet a Sheridan Collegen tanulta, majd színházakban és kisebb produkciókban mutatta meg magát. Honlapján nem árul el túl sokat magáról azon kívül, hogy cirka 160 centi, 50 kiló, na meg tényszerűen milyen gyakorlata van, de a producereknek valószínűleg ennyi is elég. Amúgy meg megnézhetik néhány képét, amelyből az is kiderül, hogy ő lehet a tökéletes szereplő az erotikus jelenetekre – írja az Erotika a filmekben blog.
cinema
Moziszex – Sade márki játékai, Kate Winslet
Már van Oscarja. Pedig azt hittem, már sohasem kapja meg, de A felolvasóval összejött. Amúgy meg generációja legjobb színésznője, akinek karrierje során nem volt túl sok olyan szerepe, amelyben ne meztelenkedett volna picit. Az már más kérdés, hogy erotikus etűdjei általában nem öncélúak, s alakja olyan, hogy a rendezők és a nézők szívesen csodálják csupasz részeit.
Igaz, nekem nem tetszik, de mindenki döntse el maga, mennyire jön be neki az angol hölgy, akinek karrierjét a Titanic emelte a magasba, de filmbéli társához hasonlóan ő is rengeteg moziban bizonyította, megérdemli az elismerést. Nekem az Apró titkokban tetszett leginkább alakítása, amelyért ugyancsak bezsebelt egy jelölést az Oscarra, de akkor még nem jött össze a díj. Persze kiemelhetnénk más filmeket is, mert kevés olyan szerepe volt, amely színvonalon aluli. Amúgy meg két gyermeke született, s mindkettő édesapja rendező, a lányé Jim Threapleton, a fiúé pedig Sam Mendes, a zseniális Amerikai szépség készítője.
Második férjével közösen is dolgozott, de a mai részlet nem ebből a filmből következik, hanem Philip Kaufman ezredfordulón bemutatott kosztümös drámájából. A színpadi mű szerzője Doug Wright írta a forgatókönyvet a mozihoz is. Ennek egyik jelenetét tekinthetitek meg, amikor Joaquin Phoenix létesít elég intim kapcsolatot Kate-tel.
A hírhedt pornográf írót, Sade márkit (Geoffrey Rush) a francia forradalom elején elmegyógyintézetbe zárják. A bolondok között jól érzi magát, ám új felügyelő érkezik. Coulmier abbé (Joaquin Phoenix) megpróbálja jó útra téríteni az élénk fantáziájú nemest, akinek hűséges rajongója, Madeleine (Kate Winslet) sorra kicsempészi Sade további lázító írásait. Az erkölcstelen művek híre eljut a császárig, aki a keménységéről híres Royer-Collard doktorra (Michael Caine) bízza a márki elhallgattatását. Az intézet falai között hamarosan elszabadul a pokol, Sade ugyanis minden büntetést kinevet, minden tiltásra fittyet hány. A két férfi összecsapása elkerülhetetlen.
„A Filozófia a budoárban és a Justine, avagy Szodoma százhúsz napja írója biztos utálta volna, ha rajta kívül más filmesíti meg műveit vagy az életét. Ízig-vérig modern ember lévén, korunkban biztos, hogy filmes lenne, és minden bizonnyal hasonlóképpen radikális és üldözött, mint annak idején. „
Szerelemtől sújtva – Kovács Patrícia meztelenül
A még kislány Éva egy autóbaleset során elveszíti szüleit. Egy baráti család, Tibor és Klára fogadja örökbe a gyereket, hogy két nagyobb fiuk mellett felneveljék. Néhány évvel később – Éva ekkor tizenhárom éves – Tibor elcsábítja és magáévá teszi a kamaszodó lányt. Éva beleszeret nevelőapjába, testi – lelki rabjává válik. Klára, a nevelőanya, miután felfedezi kettejük viszonyát, a lányt nevelőintézetbe adja. De Tibor nem hajlandó feladni Évával titokban folytatott kapcsolatát. Ígéretekkel, és személyiségének erejével egyre inkább magához láncolja a felnövekvő lányt. Az intézetből elkerülve Éva a városba költözik, ahol Tibor támogatásával és rajzolói állásából önmagát fenntartva éveken keresztül hétről hétről mindig ugyanarra a két napra vár: a szerdákra és a szombatokra, amelyeket együtt tölthet a férfival, aki időközben teljesen berendezkedett titkos kettős életükre. Tizenegy év telik el így. Éva életében Tiboron kívül nincs helye más szereplőnek, a férfi iránt érzett szenvedélyén kívül más érzésnek. Hiába szaporodnak a jelek, hogy Tibor csak áltatja. Hogy siettesse az eseményeket, Éva elhatározza, ő maga közli évek óta nem látott nevelőanyjával, hogy Tibor válni készül, mondjon le róla. Klárával való találkozása egy csapásra minden reményét romba dönti: a még mindig fiatalos Klára előrehaladott terhes. Évának egyetlen választása marad, hogy visszanyerje méltóságát. A film rendezője, Sas Tamás kissé alaptalanul fennhéjázva lenyúlja Jarmusch-tól a „Down by Law” címének nagyobbik felét s annyi kliptől lüktető sikerfilm („Rosszfiúk”, „Kalózok”) után megpihenve művészi egyszerűségre hajaz.
Próbálkozott már effélével első filmjében is, a mindvégig egy beállításból felvett, nagysikerű „Presszó”-ban. Meglepő, hogy egy ilyen népszerű rendező negyedik filmjét állami támogatás híján minimál költségvetésből és ingyen operatőrrel, kölcsönkért kamerával, kölcsönlakásban forgatta. Bár az előző kormány minimál-filmes támogatására gondolva nyilván nem ő volt mostanság az egyetlen.
Mellesleg a lelkes önkéntes operatőr neve ismerősen csenghet, Ragályi Elemérnek hívják s Hollywoodból hazaköltözve elég merész és érdekes kihívásnak találta a „Szerelemtől sújtva” ötletét ahhoz, hogy beszálljon. Nyilatkozata szerint – elege lett a klisékre épülő amerikai filmekből s tegyük hozzá, kinél találhatta volna meg a várva várt remek forgatókönyvet, ha nem egy másik magyar operatőrnél, saját tanítványánál, Sas Tamásnál.
A film egy Szív utcai garzonban évek óta egyedül élő huszonegy éves lány életének utolsó hetét pergeti le előttünk. Éva jól felszerelt babaháza tele van csengőkkel. Cseng a telefon, a rádiótelefon, a bejárati csengő, a kaputelefon és rajta keresztül hangok érkeznek mindenfelől. Beszól a szomszéd, üzenetet hagy a rögzítőn munkaadója vagy felcsenget a barátnő és leggyakrabban Tibor telefonál, aki Éva mostohaapja, szeretője, élete értelme, s mint végül kiderül, ártatlansága korai megrontója.
Mindannyiukban közös – amit majd nyilván minden mozinéző sajnos már előre tudni fog -, hogy egészen a film végéig, szinte egyáltalán nem jelennek meg a vásznon, csupán hangok és árnyak, akár hallucinációk is lehetnének. Az egyetlen hús-vér szereplő Éva, akit a kamera teljes intimitásában, szuszogásában és érzelmi világában közvetíteni igyekszik. Minden pillanata és gondolata gyerekkorának egyetlen, felülírhatatlan gócpontja körül forog.
A „Szerelemtől sújtva” nőfilmként a kevésbé népszerű, de azért szokványos nő- és férfiképet formázza. Hősnője nem dekoratív szexbomba, de emancipált életmódja csak látszólagos, s valójában az alárendelt, kiszolgáltatott, passzív nőtípust képviseli.
A férfiben elsősorban apát kereső, függő nőt, aki mániákusan kapaszkodik az ártatlanságát elrabló férfiba. A birtokvágyó, bosszúálló nőt, aki ha a várva várt anyaszerepet nem kaphatja meg, veszélyes démonná válik. A férfi pedig a perverz csalót, az extrovertált kalandort, aki számára a nő csupán kedvenc játékszereinek egyike.
A főszerepet alakító harmadéves főiskolás Kovács Patrícia feltehetően nem tesz mást, mint mindent beleadva, kiválóan hozza a rendező és a forgatókönyv által tőle elvárt szerepet, lelke mindvégig mélységélesen illeg-billeg a drámai kifutón. Két csengőszó közt magában beszél, sakkozik korán megszakadt gyerekkorának figuráival, ceruzát rág vagy bájosan gügyög a mackójával. Karaktere akkor válik érdekessé, mikor vízió és önszuggesztió közelébe ér, de sajnos nem sokáig marad ott.
Pereg a filmidő, közeleg a vég, az alkotók sürgős szükségét látják egy tragikus végkifejlet felmutatásának s hősnőnk feketére festett hajjal egy könyvespolc által önleszúrva találja magát a gyertyafényben. Adam’s Family és szexpír ad itt egymásnak nem túl emlékezetes találkozót. A történet saját dugájába dől, a precízen elrendezett drámai kibontakozás színpadias krimi-effektbe torkollik.
Sas filmje valahol középtájt helyezkedik el két szintén 2002-ben készült hazai magánpokol-film között. Lakásfilmként sokkal kevésbé hiteles, mint Dettre Gábor esetlegességektől és öniróniától sem tartó „Felhő a Gangesz felett”-je, s zárt térben, szívszaggató telefonok közt őrlődő hősének története földközelibb, mint Gárdos Péter „Utolsó blues”-ának túlkreált sztorija.
S ebben benne foglaltatik, ami ellene és mellette felhozható: túl szépen felszerelt babaházi formalizmusa és szigorúan végigvitt elbeszélésbeli következetessége.
Szoftpornót néztek titokban Kádárék
A Mokép archívumát rendszerező szakemberek rábukkantak arra a csaknem ezer kópiából álló filmantológiára, amely az egykori Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és Kádár János pártfőtitkárnak állt személyes rendelkezésére. A gyűjteményből a szex sem hiányzik, így például ott van a 9 és 1/2 hét is.
A Mokép-Pannónia Kft. közlése szerint az úgynevezett „Kádár-filmarchívum” darabjai nagy többség amerikai vagy nyugat-európai gyártású. A majd’ 6000 tekercsből álló privát filmgyűjtemény adatainak feldolgozása jelenleg is folyik. „Úgy tudjuk, hogy a pártállami elit és különösen Kádár János pártfőtitkár szórakoztatását szolgálták a filmek, amelyeket privát vetítéseken tekintettek meg” – válaszolta a Mokép sajtóosztálya az MTI kérdésére, hangsúlyozva azonban: értesüléseik szóbeli beszámolókon alapulnak.
Az évek során fokozatosan felhalmozódó tekercsek korábban nem voltak nyilvántartva; funkciójuk csak mostanra vált világossá. A héten megtalált kópiák nemcsak filmtörténeti, hanem történelmi jelentőséggel is bírnak, ezért elképzelhető, hogy a Mokép történész szakértőket is felkér a katalogizáláshoz.
„Széles érdeklődést” mutat a lista: Robert Clouse A sárkány közbelép című Bruce Lee-filmjétől Francois Truffaut Négyszáz csapás című alkotásán át David Lynch Elefántemberéig szinte minden műfaj képviselteti magát. A kollekcióban feltűnő, hogy az MSZMP vezetői mekkora hangsúlyt fektettek a nyugati alkotásokra, így kíváncsiak voltak például a Rocky Horror Picture Show-ra és a 9 és 1/2 hét szexjeleneteire Kim Basingerrel.
A nyugati filmek által dominált gyűjteményből szép számban kerültek elő szovjet és kelet-európai alkotások, magyar filmekből azonban nem sokat válogattak maguknak az elvtársak. Blikk információ
Moziszex, Sarah Smart – Funland
Sarah Smart nem néz ki rosszul. Ez viszont nagy dicséretnek nem nevezhető, ha a brit hölgyeket leginkább érdekes arcúnak tarjuk. Komolyra fordítva a mondatokat meg kell jegyeznünk, 34 éves színésznőről van szó, aki már gyermekként, vagyis tinédzserként feltűnt a Woof! sorozatban, s azóta is a televíziós produkciók kedvelt szereplője.
Valószínűleg ebben a közegben marad karrierje további részében is a csinos Sarah, akinek édesanyja forgatókönyvíró. Ha ismerős lenne, akkor biztosan láttátok valamelyik tv-filmben, ahogy én a Copperfield Dávidban. Most viszont az elmúlt évtized közepéről következik egy tipikus brit erotikus jelenet.
Kerekes Vica pinája milyen lehet hátulról?
A vonzó színésznő igazi nőstényszerepben! Kerekes Vica mellei kulcsszerepet kaptak a Férfiremény című filmben. Ebben a jelenetben leveszi a bugyiját, és kupucsít két pinaéhes fasznak. Hátulról betekintést nyernek Vica seggébe és pinájába. Cikk és riport itt
Kerekes Vica leveszi a bugyiját és bepucsít
Billiárdozás közben Kerekes Vica nem szarozik, leveszi a bugyiját, és megköti vele a haját. Egyből jobban áll a kezében a dákó. Kattints a képre a cikkhez. – Szopós szájú színésznők egymást is szeretik a filmvásznon. További szex a mozivásznon itt.
Kerekes Vica mellei kulcsszerepet kaptak
A Muzi v nadeji (Férfiremény) című cseh film alkotói másodszor okoznak örömet Kerekes Vica rajongóinak. Már legutóbb is egy olyan előzetest vágtak össze, amely maximálisan kihangsúlyozta a vöröshajú színésznő bájait, de a filmhez készült legújabb trailer összeállításánál mintha kifejezetten törekedtek volna arra, hogy Vicáról csak olyan felvételeket használjanak, amelyeken a mellei kerülnek előtérbe. A videót amiben bugyi nélkül pucsít, itt nézheted meg.
A Muži v nadeji azt az elméletet szándékozik bizonyítani, miszerint egy kifulladóban lévő házasságot leginkább hűtlenséggel lehet felpezsdíteni. A film főhőse egy Ondrej (Jirí Macháeek) nevű pipogya alak, aki már annyira nem tudja felizgatni a feleségét, hogy az asszony szeretkezés közben is kimért hangon társalog vele. Az apósa szerint csak félrelépéssel lehet orvosolni ezt a problémát, és valóban, amikor Ondrej viszonyt kezd a gyönyörű Sarlotával (Kerekes Vica), megnő az önbizalma és a felesége is egy izgalmas, szexi férfinak kezdi őt látni. Már csak az a kérdés, lebukik-e, valamint, hogy szerető nélkül is képes lesz-e megőrizni neje csodálatát.
Vica érettségi után rendőr akart lenni, de szerencsére színésznő lett. Szlovákiában egy sikeres sorozat (Elítéltek) és több film (Végállomás, Démonok, Megszegett ígéret) szereplője, jól muzsikáltak cseh filmjei (A szégyentelen, Esőtündér) is, itthon pedig az idei Filmszemlén elnyerte a legjobb női alakításnak járó díjat a Ki/Be Tawaretért, és már Lengyelországot készül meghódítani. A 28 éves színésznő nemcsak magáról beszélt, hanem a magyar-szlovák-cseh élet, mentalitás különbségeiről.
– Azt lehet tudni rólad, hogy Szlovákiából, Fülekről érkeztél Magyarországra. De pontosan milyen is ez a hely? És milyen úton-módon kerültél ide?
Kerekes Vica: Füleken születtem, és a Pozsonyi Filmművészeti Főiskolára jártam, és volt egy félévünk, amit cserediákként Budapesten tanulhattunk. Itt találkoztam Németh Ákossal, aki meghívott a Trisztán is Izoldába, ez volt az első magyarországi szerepem. A szolnoki Szigligeti Színházba pedig Szikora János hívott, akinek Cserje Zsuzsa dramaturg, rendező hívta fel a figyelmét rám, így kerültem át. Ez 2006-ban volt. Filmekben még Szlovákiában kezdtem szerepelni, már harmadéves koromban, Magyarországon pedig a szolnoki két év után jöttek a filmszerepek – egyszerre forgattam, először jött Keményffy Tamás Mázlija, aztán a Pater Sparrow-féle 1, végül a Szőke András-féle Bakkerman.
– És milyen volt átkerülni ide?
– Fülek egy határ menti kisváros, tizenkétezren lakják,ebből 70% a magyar. 20 éves koromig ott éltem, ott végeztem az iskoláimat, és az érettségi után is két évet ott éltem, mert nem akartam 18 évesen eldönteni, hogy mi legyek, ez ellen nagyon lázadtam. A színészetről hallani sem akartam. Láttam, hogy a rendészeti főiskolán felvételt hirdetnek, hát nosza, próbáljuk meg, miért ne? Valahogy a tettrekészség, az igazságérzet munkálkodott bennem, amúgy sem voltam egy olyan babázós kislány, sokat játszottam fiúkkal, szerettem harcolni, fára mászni, sokat voltam a természetben. Aztán nem sikerült a felvételi, én pedig lázas önelemzésbe fogtam, mihez is kezdjek magammal, így döntöttem végül is a színészet mellett.
– Szóval nem akartál kisgyerekkorod óta színész lenni?
– Egy kisvárosban teljesen más kép alakul ki a színészetről és a színészekről, a művészvilágról. Én már óvodától játszottam, mindig mellettem volt a színészet, önfeledtem csinálhattam, és féltem, hogy ha hivatásomul választom, elvesztem az örömét. Persze mindenki azt hitte, hogy színész leszek, de én csak azért is a rendőri pályára jelentkeztem. Aztán csak színész lettem.
– Mondtad, hogy önelemző és fiús alkat vagy – ha valaki a filmekből következtet a személyiségedre, akkor ennek épp az ellenkezőjét látja: egy finom, nőies, gyönge nő képét. Mi akkor az igazság?
– Kevert típus vagyok, mint szerintem az emberek többsége. Sokféle vagyok és ezt ki tudom használni a szakmát illetően is, és remélem, hogy majd a rendezők is kiaknázzák ezeket a lehetőségeket bennem. Ugyanakkor szeretem időnként kitisztítani magam, hogy tudatában legyek a jó és rossz tulajdonságaimnak, mert a bennünk lévő rosszat nem szabad elfojtani magunkban. Ezen elég keményen dolgozom, mert ez fontos. Persze nem mindig sikerül.
– Nem tűnsz ugyanakkor megkeseredett, besavanyodott, önmarcangoló embernek.
– Igen, mert nem tiprom magam, tépem a hajam, hanem megpróbálom reálisan nézni magam. Mindezt nem úgy kell elképzelni, hogy leülök, meditálok, ehhez túl pörgős vagyok. Inkább kimegyek a természetbe, és kibeszélem magam a fáknak, a fűnek – szoktam magamat beszéltetni. Erre Fülek nagyon alkalmas volt, sok ott az erdő.
– Lehet, hogy fura kérdés, de mennyire vagy magányos alkat?
– Alapvetően az vagyok, bár nagyon szeretek beszélgetni. Egy társaságban sosem lennék a középpontban, inkább meghúzódom, jobban szeretek figyelni. De szeretek beszélgetni, kíváncsi vagyok a többiekre. Az itteni főiskolán nagyon zavart, hogy folyton együtt voltunk, tanítás után is, kell valamennyi egyedüllét. Pozsonyban viszont azt mondták nekünk, hogy menjünk haza, ennyi volt mára, holnap találkozunk, ott megadták a teret, szétválasztották a munkát és a magánéletet.
– Most viszont alapvetően változhat meg ez az elvonulós beállítódásod, mivel nemsokára férjhez mész, aztán valamikor nyilván gyereketek lesz, ami mellett nem olyan egyszerű mindezt kivitelezni.
– Ezen még nem gondolkoztam, hogy hogy lehet megtalálni valakinek a csendjeit ilyen körülmények között. Egy párkapcsolatban fontos, hogy a résztvevők tudjanak egymástól függetlenül is létezni. Hogy a gyerekkel hogy lesz, nem tudom, de mindig is azt vallottam, hogy ne görcsöljünk előre, hogy mi lesz, hanem azzal foglalkozzunk, ami most van. Majd ha eljön az ideje, megoldjuk a problémákat.
– Térjünk át a szakmára: filmeztél már Szlovákiában, nagy sikereid voltak, vannak, és itthon is. Milyen különbségeket látsz a két ország filmipara, működése között?
– Ez egy sokrétű kérdés, Csehország, Szlovákia és Magyarország is más. A magyarok sokkal ösztönösebbek, különlegesebbek, mint a csehek, szlovákok, valamiféle zsigeri erő munkálkodik bennük. Szlovákiában más a média világa is, sokkal tisztább, mint Magyarországon, sokkal fontosabbak az értékek. Rengeteg sorozat van például ott, 8-9 is megy (mozifilmeket viszont alig gyártanak), de magasabb nívón készülnek, mint a magyarok, mindben színészek játszanak, nincsenek képzelten szereplők. Ezért van az, hogy egy színész több sorozatban is játszik, mert néha annyira nincs ember. Én szerepeltem is az egyik ilyenben, a mostani magyar sorozatokban viszont nem tudom magam elképzelni. Szlovákiában egy harminc részes börtönös sorozatban játszottam, nagyon izgalmas volt, egy dráma volt, most pedig egy minisorozatban fogok játszani. A cseh és a szlovák mozi persze nagyon szoros kapcsolatban van, sok a kooprodukció. A kevés készülő szlovák film előnye az is, hogy nagyon gyatra filmek nem készülnek, ami sajnos nem mondható el Magyarországról. Itt sokkal kísérletezőbb felfogás uralkodik, szélsőségesebb dolgok készülnek, míg Szlovákiában a népszerű, bevált recepteket követik az alkotók. Valahogy a bulvár is más, pozitívabb, mint itt, nem mindig a botrány a fontos. Szokták is kérdezni tőlem itt, hogy miért nem szerepelek a kereskedelmi tévékben, de nekem nem az a fontos, hogy mindenki ismerjen, bármi áron.
– Volt egy filmed, a Szuperbojz, ami rengeteg rossz kritikát kapott, nem bántad meg, hogy elvállaltad a szerepet?
– Ma már máshogy csinálnám, de ez is a film tanulsága. Úgy vállaltam el a szerepet, hogy nem olvastam el a forgatókönyvet, tíz nappal a forgatás előtt ugrottam be, más helyét vettem át. Aztán sok-sok rossz, olykor kegyetlen kritikát kaptam, aminek következtében még azt is megkérdőjeleztem, hogy egyáltalán alkalmas vagyok-e erre a szakmára. De végül is tanultam az esetből, jó, hogy most jött ez a tapasztalat. Másrészt amikor nagyon támadják a színészeket egy-egy rossz szerep miatt, mindenki elfelejti, hogy ők ebből élnek, és sokak egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy visszautasítsanak egy szerepet. Amúgy is sokan szeretnek ítélkezni és megbélyegezni úgy, hogy nem veszik figyelembe az adott ember előtörténetét, szakmai eredményeit. Úgyhogy azt mondom, ma is elvállalnám azt a szerepet, mert sokat tanultam belőle. És ugye, jött a Filmszemle, és ott a legjobb színésznőnek járó díj – az élet néha ilyet, néha olyat ad.
– Milyen produkció volt ez a film, Molnár György Ki/Be Tawaret című filmje?
– Itt már elolvastam a forgatókönyvet, ami nagyon tetszett, mert színészekre volt írva, igazi karakterekkel, nem pedig annyi volt, hogy na, szedjünk össze 10-15 híres színészt, majd ők megoldják. Tele volt humorral, sokat kaptam attól a filmtől, nagyon szerettem.
– Eléggé szétválik itthon a kommersz és a művészfilmek világa, te ugyanakkor mindkét műfajban kipróbáltad magad.
– Olyan igazán népszerű magyar filmben még nem játszottam, azt viszont sajnálom, hogy itthon sosem említik meg a szlovák és cseh filmjeimet, pedig azok is hozzám tartoznak. Most próbáljuk meg mi behozni a legutóbbi filmemet, forgalmazókat keresnénk, de nagyon nehéz teret találni. Ez egy mesefilm, amire nagyon nagy szükség lenne itt – a címe az Esőtündér, én játszom benne azt a lányt, aki megmenti az embereket, mert az Esőtündér elveszi az emberektől a vizet. Van benne szerelem is, és nagyon szép az egész, forgattunk Izlandon is gejzírek, vízesés előtt – igazi tiszta történet ez, amire szerintem ez az ország ki van éhezve. Gyerekeknek és felnőtteknek is ajánlhatom. Volt olyan filmem, a Megszegett ígéret, amely sokáig versenyben volt az Oscarra jelölt külföldi filmek között.
– Ha már külföld, álmodozol-e nagyobb, nemzetközi, európai karrierről?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, de eddig megismertettem magam három országgal, a következő szerepem már lengyel produkció, egy német lányt játszom, úgyhogy lassan-lassan „meghódítom” az egész kontinenst… Szerintem jó úton vagyok, és nem félek attól, hogy elkényelmesedem – nyughatatlan vagyok, mindig többre vágyom, megyek előre.
– Rengeteg filmet említettél, akkor most éppen hány produkcióban is vagy benne?
– Varsics Péterrel dolgozunk egy kisfilmen, Finálé a címe, a cseh-lengyel film címe Sudetenland, a háború alatti cseh és német együttélés problémáival foglalkozik, itt ugye én leszek a feleség, forgatok egy végzős cseh rendezővel, aki a Szomorú vasárnap című Seress Rezső-klasszikus alapján készít egy filmet Prágában, végül lesz a szlovák ötrészes sorozat – és még vannak egyéb lehetőségek, amelyekről még nem beszélnék, mert formálódnak. Színházban most nem játszom, hiányzik pedig nagyon a színház, de nem tudnám lekötni magam egy társulathoz, nem tudnék úgy működni, túl nagyok a kötöttségek, sokkal több impulzusra van szükségem. A szolnoki két évem úgy volt szép, ahogy volt, el is jöttem, nehogy elromoljon.
– Van valami különleges vágyad, ami színészként izgat?
– Furán hangzik, de ár régóta szívesen vennék egy olyan szerepet, amelyben le kell vágnom a hajam, mint Dobó Kata tette a Halálkeringőben. Forrás: Origó.hu, Stop.hu
Anna Paquin, az Oscar-díjas színésznő megdugva
Anna Paquin, az Oscar-díjas gyönyörű színésznő nagyon élvezi a meztelenkedést a True Blood – Inni és élni hagyni vámpírsorozat erotikus jelenetében. Nézze meg a világsztár szép testét!
Anna Paquin-t egy jószándékú ember megkínálja tömény szeretettel – írja körül a filmet a ckm itt. Íme, a színésznő szeretkezős jelenete: telepatikus képességekkel bíró pincérlány és vámpír szeretője véresen szereti! Képek itt
Cameron Diaz nadrágban is tud faszt állítani
A Rossz tanár című vígjátékban Cameron Diaz egy végtelenül züllött és lusta tanárnőt játszik, akinek egyetlen célja, hogy találjon egy pasit, aki majd eltartja őt. Az alábbi jelenetben egy iskolai jótékonysági kocsimosáson jelenik meg és viselkedik oktatóhoz méltatlan módon. Nem értünk az autókhoz, de szinte biztos, hogy nem tesz jót a motorháztetőnek, ha egy nő a teljes súlyával ismételten ráugrik, valamint patacipővel tapos rajta. A Rossz tanár-t augusztus 18-tól vetítik a magyar mozik.