Törlesztem tartozásom a mellem felé, merthogy még nem írtam róla semmit, pedig mennyire szeretem… Mindig azt szoktam mondani, hogy a saját mellem fetisisztája vagyok. A mellem nagy, ennél fogva, illetve saját súlyánál fogva persze nem áll csúcsosan. De valamit valamiért… Ettől függetlenül nem érzem tökéletlennek, nem szeretném ha másmilyen lenne. A ruhatáram nem garbókból áll, büszkén és merészen tárom magam, vagy legalábbis a mellem a nagyközönség elé, és élvezem, hogy nemcsak a férfiak, de a nők nagy része is utánam fordul az utcán. Ennek megfelelően nagy gondot fordítok az ápolására. Krémek, ápoló pakolások, bőrradírok… stb., a mellem kényeztetésére mindig szánok időt. „Mert megérdemlem.”

Minthogy ilyen nagy gondot fordítok az ápolására, alapvetően féltem a mellem. A szélsőséges kötözések és tűszurkálások kifejezetten taszítanak, úgy érzem, ártanék vele magamnak. De a mellem mégiscsak tenyérbemászó, mégiscsak úgy kívánkozik, hogy a férfikéz határozottan markolja meg, mégiscsak a mellbimbómnál fogva illik meghúzkodni… Ezekről nem tudok lemondani. Különösebben nem igénylem a mellem ingerlését, de ha egyszer hozzákezd az uraság, egészen a pinámig érzem és többet követelek.

A mellbimbóm egyébként viszonylag kicsik, persze ha felizgult, összeráncosodik és meghegyesedik, nem lehet nem észrevenni, nem lehet szó nélkül hagyni. Erről jut eszembe, hogy igazán zavarba ejtő tud lenni, ha az utcán vagy közlekedve akár egy fuvallat hatására keményedik meg és érzem, hogy útban van a melltartó, aminek a csipkéje csak tovább dörzsöli. Mennyire nehéz ilyenkor nem odanyúlni…

De ha én magamnak nyúlok hozzá, akkor fájdalom szerzés céljával teszem. Önkielégítés közben a pinámnak jut a gyengédség, és ha úgy kívánom, a melleimnél fogva ellensúlyozom, illetve fokozom a gyönyört. Az apró, de éles csippentések, vagy egy-egy ruhacsipesz feltűzése a bimbókra változatos és intenzívebb élvezetet jelentenek számomra. Ez mással még nem fordult elő, de izgatna, ha a férfi nyálazná össze a mellbimbóm, hogy aztán csipeszeket helyezzen rájuk és azoknál fogva húzogassa finoman, vagy épp erősebben. Férfitól azt is szívesen veszem, ha egyszerűen ráharap a mellemre, határozottan megszívja a bimbóimat, vagy a fogai közé szorítva rángatja őket. Ez utóbbi nagyon „jól tud fájni”.

Nem tudom, miért pont a fájdalom okozás tárgyaként említem a mellem először. Alapvetően azt gondolom, ha szexről van szó, nincs olyan testrész, amit ne lehetne végtelen számú módon és szituációban izgalmas játék részévé vagy játékszer célpontjává tenni. A mellem ezt kívánja. Talán túlságosan szem előtt tartom, talán túlságosan féltem… de azt hiszem, a fenti megközelítésben, legszívesebben mégis a mellemet áldozom az erőszak oltárán.