A csődör persze a nőre nem izgul, csak a kancára. Egy no hiába simogatja a ló farkát, az nem fog fölállni. El kell előtte húzni a kancát, akkor megvadul, ugrál a csődör, aztán lenyugszik, de már kint van a nagy cer- ka. Ezeket a jeleneteket tömörre kell vágni. Nem baj, hogy ugrik a kép, az a fontos, hogy meglegyen. A forgatáson a csajok meg voltak fizetve, és tudták, hogy miért. Elkészítettem ezt a filmet, és vállalom. Azt viszont már nem tudnám elképzelni, hogy kiskorúval csináljak filmet. Nyugodtan akarok aludni. Az a véleményem, hogy ha valaki gyerekpornóval keres egy-két milliót, üljön utána tíz, de inkább húsz évig.
Ha kifelé megyünk a városból, a Kerepesi úton, a Tom Médiát valahol jobb oldalt találjuk. Az óriási épületrengeteget talán a századforduló környékén ipari célokra építették, jelenleg főként raktározási célokra használják. Minden mállik, szinte semmi sincs karbantartva. Tomor András azt mondja, hogy teljesen értelmetlen volna, hiszen itt mindenki bérel. Kapucsengőn kell „felszólni”, beengednek. Dinnyés Piroska fogad, az az alacsony, kövérkés nő, aki állítólag – legalábbis ezt mondja – komoly sikert aratott a Naplóban, talán még emlékeznek rá, ő volt a pornótanfolyam tanár nénije. Az ajtó a folyosóról nyílik, jobbra egy ismerős szoba, Piroska ott tartja óráit. Balra az iroda, mindenféle nyomtatókkal, komputerekkel. Aztán jobbra, balra megint csak szobák, óriási halmokban állnak a magazinok és a kazetták, vagy már becsomagolva, vagy még csomagolásra várnak. Tisztaság van és tisztes szegénység. Mindenből a legolcsóbbat vették, ez alól nem kivétel Tumor András irodája sem. Átlagosan berendezett szoba, ronda álmennyezettel. Balra az ajtótól világtérkép. A főnök sokfelé járt, Hawaiitól Thaiföldig. A térkép mellettfotó, rajta egy ravasz fejű rotweiler. Hogy a kék ülőgarnitúrán megfordult nők közül hány volt boldog, azt állítólag tőlük kellene megkérdezni. Ha egy vállalatnál gépírónőt keresnek, annak diktálnak, ha pornófilmhez keresnek szereplőt, annak… Naná, hogy van egy golfütő is, Amerikából hozták, el lehet vele játszani a főnököt. Van hozzá szobakészlet is. Két ablak közt két fénykép: az egyiken a főnök egy delfinnel, Kubában készült a fotó. A delfines alatt egy másik kép, jókora társaság, jet-ski versenyre jöttek össze, közülük néhányat én is ismerek, jól menő üzletemberek. Az L alakú íróasztal mögött valódi főnöki szék. Az italkészlet átlagosnak mondható: fanta, kóla, egy palackban tokaji, naponta csak néhány korty fogy belőle. Csöppet sem meglepő, van szivar is, méghozzá eredeti kubai. A polcokon mindenféle iratgyűjtő, DVD-kazetták. Az egyik sor tetején Daily News. Nem került semmibe, Los Angelesben, a Hollywood Boulevard-on osztogatták. A Tom Média egyszerre foglalkozik film- és újságkészítéssel, és forgalmaz is. Tomor András megpróbálja elmagyarázni azt, amit elsőre nem értek. A lényeg nagyjából a következő: A Tom Média nem készít filmet. Külföldi megrendelésre dolgozik, ajogok elkerülnek Amerikába és Németországba. Ezeket a jogokat aztán visszavásárolják. Pornóújságot pedig azért érdemes kiadni, mert így a legegyszerűbb reklámozni a filmeket. A cég Magyarországon a nagyok közé tartozik. Az a fiatalember, aki fogad, ma a hazai pornóipar egyik meghatározó alakja. Néhány hónapja még azt sem tudtam, hogy a világon van. Nemigen ad interjút, fotóit nem közlik a bulvárlapok, magának és az üzletnek él. Pedig azt hittem, hogy a pornóiparnak lételeme – legalábbis a producereknek – a nyilvánosság.
– Inkább nem mondanék semmit. Nem akarom Kovit cikizni… Nekem nem ambícióm, hogy állandóan szerepelges- sek, én pénzt akarok keresni. Kovi sehol sem volt, amikor én már ezt csináltam.
– Pénzben kifejezve mekkora nagyságrendű a magyar pornófilmpiac?
– Milliárdos. Dolgozik például itt, Magyarországon egy külföldi producer, az egyik amerikai cég alkalmazottja. Évi egymillió dollár körül van a költségvetése, abból forgat öt nagy, tíz kicsi és még tíz amatőr filmet. Ennyit kötelezően le kell tennie az asztalra. Azt az egymillió dollárt nem nálunk költi el, és ezzel nincs egyedül.
Tomor András 55 éves, eredeti szakmája autószerelő.
– A család fönn volt, főleg apuci, aki az egyik legnagyobb ruhagyár igazgatója volt, aztán egy külker vállalat vezérigazgató-helyettese lett.
Hála a papa magas sarzsijának, Andriska könnyen hozzájutott a külföldi szexlapokhoz, pedig apja rejtegette azokat a tizenegy éves fiú elől. Aztán jóval később, amikor András már hivatásszerűen foglalkozott a pornóval, borzasztóan megharagudott, szóba sem állt a fiával, sőt még azt is meg akarta tiltani, hogy a nevét használja. A mama – hát igen, ilyenek a mamák – kiállt a fia mellett, sőt ma már ő a cég főkönyvelője. Semmi túlzás nincs abban, hogy kimondottan családi vállalkozásról van szó, hiszen András öccse, Tomor Péter szinte a bátyja jobb keze, ezenkívül sógornője, Tímea is a cégnél dolgozik.
A szülők tizenhárom éves korában elváltak.
– Állandóan hánytam a hercehurca miatt. A fater elvitt volna, az anyám nem engedett, húzogattak ide-oda, hogy hová kerüljek. Volt egy öt-hat hónapos időszak, amikor a faternál voltam, aztán átköltöztünk a nagyanyámhoz, akit ki nem állhattam. Amikor hétvégén hazamentem anyuhoz, egész nap hánytam. Utólag már minden összemosódik, zűrös időszak volt, ide-oda költözésekkel.
András apja nagyon korán, már huszonnégy évesen főnök volt. A gyerek megszokta, hogy május elsején ő nem vonul, hanem a tribünön áll. Számára természetes volt, hogy az apja olyasmit is megszerzett neki, amiről más gyerek otthon Kispesten még csak nem is álmodott.
– A konfliktus abból adódott, hogy ha mi, gyerekek, elbasztunk valamit – márpedig a gyerekek el szoktak baszni dolgokat akkor ezt ő helyrehozta, viszont állandóan a szemünkre vetette. Idézőjelben azt szokta mondani, hogy nem szereti, ha a hatalmát a mi hülyeségeink helyrehozására kell fordítani.
András azt mondja, hogy ő gyárilag apás volt, de most már teljesen anyás, pedig az apja focimeccstől kezdve mindenhova vitte. Ez jó volt, de később – a válás időszakában – úgy érezte, cserbenhagyták. Az apja mostanában hívogatja, hogy menjenek megint együtt, de András azt mondja, neki most erre nincs nagyon ideje.
Az osztályfőnöke már a középiskolában megmondta, hogy Tomor Andrásból soha nem lesz autószerelő, pedig a gépkocsi a mai napig érdekli. Büszke arra, hogy a pornó mellett egy autós újságot is megjelentet. Az olaj ugyan nem izgatta, de a vezetés már annál inkább. Azt mondja magáról, hogy kreatívnak született.
– Amikor a váltóról tanultunk, bele se néztem a könyvbe, megpróbáltam kitalálni, hogyan kell működnie. A tanár azt mondta, hogy előbb tanuljam meg, és utána találjam föl.
Egész életemben modelleztem, maketteztem. Gyufaszálból űrhajót készítettem, sőt megcsináltam az Alfa holdbázist is.
Igazából pilóta szeretett volna lenni, ezért első lépésként repülőgép-műszerésznek jelentkezett, de nem vették fel – így lett belőle autószerelő. Nem adta fel a reményt. Amikor bevonult katonának, pár hónapig azzal hitegették, hogy jelentkezhet pilótának.
– Akkoriban kezdődött a honvédség mélyrepülése. Egyre kevesebb volt a pénz. Azt mondták, hogy még a meglévő pilótáknak sincs elég gépük, nemhogy az újaknak legyen…
András 1988 őszén szerelt le a katonaságtól, és megpróbált elhelyezkedni a szakmájában. Azt mondja, akkor Magyarországon egyetlen helyen lehetett hivatalosan nyugati autót venni, Lippainál Budán.
– Akkor odakerültem, mint autószerelő, szét kellett bontanom egy régi, állólámpás Mercit, ugyanis alkatrészt is árultak. Nekiálltam, majdnem a fejemre esett az egész futómű. Próbáltak segíteni, mutatták, melyik csavart lazítsam ki. Elkezdtem csavargatni, leszakadt az egész. Gondoltam, na jó, akkor ennyi!
Ez volt az az idő, amikor a magyarok Gorenjéért jártak Bécsbe, de hoztak mást is, amit csak lehetett. Tomor maketteket hozott. Ez volt a hobbija.
– Magyarországon nem lehetett makettet kapni, ezért aztán kimentem Bécsbe két szatyorral. Hamar megtaláltam a boltomat. Egy idő múlva már vártak, előreköszöntek, sőt még kedvezményt is adtak. Volt, hogy egyszerre két zsák makettet vittem haza. Egy-egy fuvaron a dupláját kerestem. Havonta kétszer fordultam. Akkoriban hetven-nyolcvanezer forint jó pénznek számított.
Megnyugtatom Andrást, hogy persze, ez az akkori mértékkel is apró ügy, már nagyon régen elévült. Ő egyébként akkor éppen egyedülálló volt, barátnő sehol. Pedig András viszonylag korán, tizennégy-tizenöt évesen már benne volt a szexben, ami konfliktusokat okozott, főleg az iskolában.
– Álszent és prűd ez az ország, el volt itt nyomva minden, nem lehetett semmiről sem beszélni.
A rendszerváltás időszakában már nemcsak beszélni lehetett, de sok minden mást is. András két bécsi út között olvasott egy hirdetést.
– Modelleket kerestek, elmentem. A Kacsa Magazinban én voltam az első Mister Kacsa, utána jött a Popó Magazin. így, utólag nem volt nagy szám, le kellett vetkőzni, aktfotó készült. Jól megfizették. Tíz-tizenöt ezret fizettek alkalmanként.
András nem volt hajlandó „betagozódni” az elnyomottak közé.
– Úgy kezdődött, hogy az akkori barátnőmről csináltam fotókat. Mutattam ismerősöknek, megkérdezték, miért nem foglalkozom ezzel komolyabban. Akkor kezdtem el. Tizennyolc-húsz évesen persze nem könnyű boldogulni, még akkor sem, ha például Fenyő a szexfotókkal futott föl.
András azt mondja, hogy ő Fenyőnél merészebb fotókat csinált. Modellt szerezni egyébként nem volt nehéz. Az első lány például tisztán izgalomból vállalta. Hogy a többi miért?
– Mindegyik más hullámhosszon mozog. Alapjáratban mind azzal nyit, hogy szégyenlős, legfeljebb fehérneműset vállal. Hosszan tudnám sorolni azokat a lányokat, akik egy óra múlva már mindent megcsinálnak.
András nem állítja magáról, hogy tanult pszichológus, de abban biztos, hogy rendelkezik azzal a rejtélyes képességgel, amely hat a lányokra, a nőkre. Ezt a képességét ráérzésnek nevezi.
– A legtöbb lány vacillál, hogy bevállalja-e vagy sem. Ezen a dilemmán kell őket átsegíteni. Nem átlökni, hanem rávezetni. Az a cél, hogy magától jöjjön hozzám. Annyi a titka az egésznek, hogy meg kell találni azt a pontot, ahol elakad, rá kell érezni, hogy miért bizonytalan. Ha ez sikerül, a mérleg átbillen, eloszlanak a lány kételyei. Persze sokat hallanak arról, hogy lehúzzák, átverik őket, és beszélnek egyebekről is. S ez akkor is probléma, ha nincs bizonyítva.
Tévedés azt hinni, mondja Tomor, hogy a lányoknak csak a pénz számít. Akiben nincs exhibicionizmus, magamutoga- tási vágy, aki nem élvezi, amit csinál, attól hiába kérnek bármit, úgysem sikerül. Márpedig a lányok többségének nem sikerül. Van persze olyan eset – és erre nagyon kell vigyázni-, hogy a lány bevállalja, aztán mégis borul a bili.
– Megfordult nálam egy lány, jól kifogtam, apja, anyja gyámügyes volt. Kerekedett egy kis botrány, nem túlságosan nagy, mert óvatos vagyok. Előre kifogom a szelet a vitorlából. Ha idejön egy lány, aláírunk egy szerződést, ami pontosan megszabja, hogy mit kell csinálni, és mennyiért. Még az is benne van, hogy a munka után a pénzét átvette. Borzasztó világos a képlet: én fölajánlok egy munkát, ő pedig eldönti, hogy elegendő-e. Nincs kényszer, rám ne legyen mérges senki.
Ki ne akarna persze sokat keresni? A pornóban minden azon múlik, ki mit hajlandó „bevállalni”. A tarifa a sima aktfotózással kezdődik, de sok mindentől függ. Harminc-negyvenezer forint a kezdő tétel, több tényező is számít. Például hogyan néz ki a lány, meg hogy csinált-e már ilyet.
– Ha sok helyen szerepelt az illető, levon az értékéből, mert a magazinok az új arcokat keresik. Egy lány maximum néhány évig pörög, aztán betelik vele a piac, és kellenek az újak. Ami a filmet illeti, van a sima amatőr jelenet, utána van profis, egy fiús, két fiús és ez így megy fölfelé – magyarázza. – Nehéz meghatározni, hogy a pornófilmben mennyi a csúcsösszeg. Van, aki kizárólagos szerződést köt egy céggel, ők kapnak egy évben mondjuk X milliót. Volt, aki öt-hat filmért tízmilliót kapott egy évre. Ehhez az is hozzátartozik, hogy ez a gázsi öt-hat évvel ezelőtt volt érvényes. Ott már jöt-
tek a csajok, egyre jobban belebonyolódtam ebbe az egészbe.
De nagyon gyorsan kinőttem belőle, elég hamar már én fotóztam, és szerveztem a forgatást.
Magyarán: András rájött, hogy ebben üzlet van, ráadásul érdekelte is a dolog.
– Persze, hogy érdekelt! Azt csinálom, amit szeretek. Csajok között mozgok, ami nem verejtékszagú. Melózni kell, de az ember nem lesz olajos, mert amit a csajok koszolnak, könnyen lemosható.
Elkezdte gyártani a fotósorozatokat, filmezett, a Kacsa Magazin megszűnése után a CATS foglalkoztatta. Gyakorlatilag ő csinálta az újságot.
– Idejött egy svéd srác, egy-egy szám készítésekor egy hetet töltött nálunk. Elmagyarázta, mit hogyan és miért kell csinálni. Egy pornómagazin olyan, mint a hajó: van gerince, váza, azokhoz kell kötni a különböző témákat. Fontos, hogy mit sugároz a címlap, hogy elöl vannak a nagy sorozatok, hátul a szexhirdetések. Szép lassan megtanultam…
Még mindig a nyolcvanas évek végénél tartunk, ez volt az az idő, amikor András szerint suttyomban mindenki pornót forgatott. Lassan kialakult a szakma infrastruktúrája. A nagy költségvetésű külföldi filmekhez rendelkezésre állt a filmgyári stáb, egyre-másra alakultak a modellügynökségek, a Fókusz elkezdte forgalmazni a külföldi filmeket. A jogszabályi háttérrel egészen a kilencvenes évek közepéig a kutya se foglalkozott. András az első nagyobb szabású forgatásoknál még csak fotósként volt jelen, aztán belevágott a filmkészítésbe.
– Figyeltem, ki mit csinál. Akkor már kialakult egy olyan réteg, amely kifejezetten erre specializálódott. Na, gondoltam, csinálok egy filmet, de kis költségvetéssel, olcsóbbat, mint mások. Százötvenezerbe került. Úgy indultam, hogy eladtam az autómat, és kölcsönkértem pénzt. Jópofa, hogy a
Bakáts Tibor Settenkedő írta a szöveget, sőt ő is mondta föl. Egy gyerekkori haverom, az operatőr ajánlotta, így találkoztunk. 1991-ben készült el, ez volt az első kifejezetten magyar pornófilm, a Jancsi és Juliska. Megtaláltam a megfelelő parkot, medvével, ketrecekkel, elöl a csaj a boszorkányseprűvel, háttérben a mackók. Ott álltam, hogy na most mi legyen? Hogy fogom én ezt terjeszteni? Szexshopból akkor még csak kettő volt Magyarországon. Ekkor jött Kovi, hogy ő megvenné a filmemet. Ő is akkor kezdte el. Kapásból leforgatott pár filmet, olyanokat, hogy Hárman párban meg Öten párban. Semmiről sem szóltak, történet nem volt, egyszerűen megcsinálták.
Most Tomor verziója következik azokról a bizonyos hősidőkről.
– Kovi akkor érkezett, amikor a Fókusz Videó. Ő a Fókusz tulajdonosával volt jóban, együtt csinálták az éttermi fotózást. Volt persze veszekedés, torzsalkodás is. Mint mondtam, Kovi úgy indult, hogy megvette a filmem jogát, és legyártott magának négy filmet. A fókuszos barátjával megbeszélték, hogy a Fókusz csak külföldi filmet ad ki, magyart nem. Kovi lesz az, aki az ő infrastruktúráját meg stúdióját felhasználva kezdi a terjesztést a videotékáknak.
A Jancsi és Juliskába fektetett pénz fél év alatt, úgy-ahogy visszajött. Az üzlet kezdett beindulni. Iroda, titkárnő, mo- delltanfolyam, jogi háttérrel rendelkező vállalkozás, eleinte bt, ma már kft. Ebből a munkából már normálisan meg lehetett élni – mondja András.
’95-’96 körül járunk.
– Éltem a világomat. Jöttem-mentem, szórakoztam, tudtam, hogy megvan a pénzem, nekem ennyi elég volt. A többibe magasról beleszartam. Csakhogy jöttek, hogy csináljunk újságot! Meg is csináltam a Tutti Fruttival. Amikor bejött a dolog, kiraktak. Akkor még nem voltam róka. Megkötöttük a szerződést, én pedig sok apróságra nem figyeltem oda. Azóta is torzsalkodunk, ők persze csak vonogatják a vállukat. Ezeknek az egykori partnereimnek több száz filmet gyártottam, azokkal alapozták meg az üzletet. Most már nem csinálok nekik semmit.
Azt mondja, a szex mindig is fontos volt számára, az igazi kihívást az jelentette, hogy minél több lányt megszerezzen magának. Nem tehet róla, a vérében van.
– Kezdek lenyugodni, már nem hajtom úgy a nőket. Az elmúlt tizenöt év alatt elég sok mindent láttam, sok minden történt.
A ’90-es évek derekán tehát futott a szekér, pedig András nem vette igazán komolyan. Számára az volt a legfontosabb, hogy a lehető legjobban éljen. A család közben fújolt.
– Egy kis dafke is volt bennem. 1996-ban vagy ’97-ben vettem egy Porschét. Megvolt három évig, aztán eladtam. Nem azért vettem, mert másnak nincs, hanem azért, mert nekem pontosan az kellett. Sok kocsim volt már, az autókat nagyon szeretem. A feeling a fontos, a tudat, hogy van otthon egy Porschém, amibe akkor ülök bele, amikor csak akarok. Porschét vezetni megfoghatatlan életérzés. Most a hetekben várom az új jet-skimet. Bombardier 1500-as, négyütemű, vízhűtéses motorral, 215 lóerős. Az öcsémmel közösen tartunk egy verseny gokartot. Van még két kutyám meg egy macskám is. A macska, Lucifer, veri a két rotweilert. Luciferrel már nyolc éve vagyok együtt. Ő talált meg, én sose akartam macskát. A belvárosban, egy pinceablak előtt ült, egész kicsi volt, talán három hónapos lehetett. Utánam jött, aztán lemaradt, de másnap megint jött utánam. Leült előttem, nem tudtam kikerülni. Elindultam, futott utánam. Magamhoz vettem, és azóta együtt vagyunk.
Volt tehát az a bizonyos bulizós korszak a ’90-es évek közepén. Száguldás, Porsche, szerelem… Ó, ó, ó!
– Kezdtem föleszmélni, hogy ha nem kapcsolok, akkor sokan szépen beelőznek. Igazából ekkor kezdtem komolyabban foglalkozni a céggel. A tudás és az ismeretség már megvolt, ez alapozta meg a Tom Médiát- filmgyártás, újságkiadás, oktatás. A pornópiac fullon van, ezért csinálok még autósmagazint meg egy-két humoros lapot is. A pornóban egyre jobban visszaesik a kereslet. Beindultak a műholdas adók, a pornócsatornák, a Private Gold mára az egész világot uralja. Az igények is nagyon elmozdultak.
– Pedig a filmcsinálás a régi szép időkben roppant egyszerű volt – meséli. – Egy fiú, egy lány, közvetlen aktus, ennyi a szex. Mára két alapvető irányzat alakult ki, hozzánk egyre inkább begyűrűzik a német vonal, ahol mindennek látszódnia kell. Alapképlet: a férfi nemi szerv a nőbe hatol. Az amerikai stílus más. Ott fontosabb a színészi munka, embereket látunk, akik szerelmeskednek, ami azért lényeges, mert a németeknél, meg a skandinávoknál kefélni kell – magyarázza Tomor. – Körülbelül 1994 óta egy filmet már csak úgy lehet eladni, ha van benne anál, aztán jött a dipi – két fiú, az egyik a puncit, a másik a segget dugja. Aztán jött a harmadik fiú, akinek a lány szája jut. Innen kezdve már nincs megállás, a szakmában úgy mondják, hogy jöttek az aberrált németek, a szado-mazo, a kaki, a lovas, az állatos. Az utóbbi jelenthet mindent: kígyót, békát, malacot, halat.
Hogy miért alakult ez így, az Tomor számára sem teljesen világos. Kik azok, akik vásárolnak? Ez a nagy kérdés!
– Teljesen átlag emberek. Külsőre úgy is néznek ki. A pornóiparnak az ő álmaikat, fantáziájukat kell kielégítenie. A szex- shopba bejön egy úriember, öltöny, nyakkendő, sztármenedzser, és a legdurvább állatos filmet kéri. Nem tudom megmondani, miért, lehet, hogy röhögni akar, lehet, hogy már csak az extrémet élvezi.
Tomor nem titkolja, sőt beszélni is hajlandó róla; ő is csinált egy állatos filmet.
– Napi egy kilót kaptam. Jó pénz volt nekem, a ’90-es évek elején hogyne lett volna az. Fölhajtottuk, ami kellett, megnéztünk pár lótenyészetet. A csődör persze a nőre nem izgul, csak a kancára. Egy nő hiába simogatja a ló farkát, az nem fog fölállni. El kell előtte húzni a kancát, akkor megvadul, ugrál a csődör, aztán lenyugszik, de már kint van a nagy cerka. Ezeket a jeleneteket tömörre kell vágni. Nem baj, hogy ugrik a kép, az a fontos, hogy meglegyen. A forgatáson a csajok meg voltak fizetve, és tudták, hogy miért. Elkészítettem ezt a filmet, és vállalom. Azt viszont már nem tudnám elképzelni, hogy kiskorúval csináljak filmet. Nyugodtan akarok aludni. Az a véleményem, hogy ha valaki gyerekpornóval keres egy-két milliót, az üljön utána tíz, de inkább húsz évig. Forgattam melegpornót is, egészen pontosan kettőt. Már nem csinálok többet, mert ha csak rágondolok, a hátamon feláll a szőr, minden bajom van. Tudom, hogy azért is fizetnek, de hála istennek, lekopogom, ennyire nem kell a pénz. Zárjuk is le ezt a dolgot, ez nem az én műfajom.
Aki pornózik, nem egykönnyen talál magának állandó barátnőt. Elég zavaró, amikor a pornószínész holtszezonban társaságba megy, mindenki hozza a barátnőjét, csak éppen ő nem. Ha van is neki, azt fix, hogy nem lehet elvinni. Civil barátnő pedig nincs.
– Ez a szakma a szexualitásról szól. Ez is csak egy iparág a maga paramétereivel: mit kell csinálni és miért. Természetesen magánélet is van, de az már érzelmekkel. Méghozzá olyan érzelmekkel, amelyek adott esetben szexmentesek. A barátnőre máshogy néz az ember, mert azt mondja, hogy ő csak az enyém. Az viszont már nem fér bele, hogy elválunk reggel, ő is megy dolgozni, meg én is, és közben tudom, hogy ott hárman megdugják. Munkának munka, de mégis csak megdugták. Az arcába törli a cuccot, aztán hazajön és édes puszit ad…
Nehéz a pornós élete…
– Ha nem a szakmából választok lányt és nem mondom meg, hogy mit csinálok, előbb-utóbb a diszkóban a nyakamba ugrik az egyik pornós lány, és máris kész a lebukás.
Andrásnak már két éve állandó kapcsolata van, természetesen abszolút civil. Most negyedikes egy középiskolában, együtt, egy háztartásban élnek, közös otthonból megy András dolgozni, a lány pedig az iskolába, tanulni. A lány szülei tudják, hogy a férfi mivel foglalkozik.
– Pénzt keresek. Senkinek sem okozok kárt, és nem bántok senkit. Nehezen tudom elfogadni azoknak a véleményét, akik a pornó ellen ágálnak, mert jó dologról van szó. A szexualitás az ember alapvető ösztöne, hiszen a fajfenntartásról szól. Azt mondják, hogy a rendőré rendes foglalkozás. Közben bevisz egy büdös csövest, aki teleokádja az autóját. Jobb szakma? Szerintem nem.
A legnagyobb sztároktól eltekintve, az árak lefelé mennek, a szakmában mindenki panaszkodik. András különben nem hajt sztárokra.
– Gazdasági okokból, ugyanis nem éri meg. Egyébként Kovi is rókáskodik. Akiket mutogat, nem az ő, hanem a Private sztárjai. Egy forintot nem tesz a lányokba. Van mellette egy producer, egy izraeli manus, az kapja a lét. Megmondják Kovinak, hogy milyen filmet kell forgatni, idejön, megcsinálja, megkapja a rendezésért a pénzt, sőt ehhez még megtarthatja a magyar jogot is. A sztár pedig a Private-é és nem Kovié. Csak hát, ő így adja elő magát.
András, mint az már az elején kiderült, elsősorban a pénzért csinálja.
– Csináltam olyan filmeket, amikhez, bevallom, nem sok közöm lenne, de olyan jól megfizették, hogy mégis leforgattuk, leszerveztük. Van, amikor nagyok sok a fiú. A németeknél megy az úgynevezett gangbang, amikor egy csaj tizenöt fiúval van, és utána úgy néz ki… Az már nekem is sok szokott lenni. A normális dolog: egy fiú, egy lány, legfeljebb az egy lány, két fiú. Na és ott van persze a leszbi, az most nagyon lendül. Sok lány azt mondja, hogy pornózni nem akar, de a leszbiben benne van. Vannak azért keményebb leszbi jelenetek is. Ezt úgy mondják, hogy egymásnak bármit, de rögtön hozzáteszik, hogy fiúval azért nem. Szerintük a leszbi nem is pornó.
András azt mondja, hogy tőle a homoszexualitás igencsak távol áll, de azért a cégnél már három homofilmet leforgattak. Szerinte homokosokkal nem lehet forgatni, mert ők nem tudják rendesen megcsinálni.
– Életemben nem ültem még úgy seggre, mint amikor odahozták a két meleg fiút, de úgy is néztek ki – echte homokosok voltak. Gyárilag! Hogy azok mit műveltek! Egyszerűen nem lehetett instrukciót adni nekik. Úgy egymásnak estek, hogy azt hittem, ezeket szét sem lehet robbantani.
András, még így utólag is fel van háborodva, borzasztó mérges.
– A buzikkal nem lehet dolgozni! Ezért csinálják a vér profik heterókkal. Biztosan emlékszik még Kordára, akit Budán lelőttek. Buzifilmben ő volt a király Magyarországon. Itthon forgatott, külföldön eladta. Nagyon sok pénz volt benne. Ő mesélte, hogy nem túl bonyolult a képlet: meg kell találni a hetero fiút, meg kell fizetni, aztán ha kell, majd besegítenek a lányok a jelenet előtt, így majd föláll neki.
Tomor nem prűd – ez már eddig is kiderült -, de homo- filmeket nem forgalmaz. Azt mondja, van itthon egy ilyen cég, csinálják csak ők. András igazából az amatőr filmben nyomul, gazdaságilag az éri meg.
– Egy profi filmet egyszerűbb kintről megvenni. Itt, Magyarországon több millió forintért forgatják le az amerikaiak, aztán otthon, meg Nyugat-Európában terjesztik, én pedig ezer dollárért megveszem a jogot.
TOMOR ANDRÁS – TOM MÉDIA
Az amatőr pornófilmkészítés gyárszerűen működik, és bár nem lehet olyan nagy pénzért eladni, mint a profit, de azért sok kicsi, sokra megy…
– Az amatőr attól amatőr, hogy kicsi a stáb, az egész körítés sokkal egyszerűbb, nincs agyonkomplikálva. Egy „bejövő snittet” nem veszünk föl háromszor, az a jó, ami elsőre megvan. Minden gyorsan megy, nem kell komplikálni. Az amatőrben a csajok is gyorsabban pörögnek.
Ha már a lányoknál tartunk, nekem feltűnt, hogy a sztároktól eltekintve elég kevés szép nőt látok a borítókon, pedig András szobájában is százával állnak a kazetták a földön meg a polcokon.
– A külföldi idejön, teljesen mindegy, hogy amerikai, francia vagy olasz, igazából azzal szerzik meg a legjobb, leggyönyörűbb csajokat, hogy garantálják: Magyarországon nem látja őket senki, és ezt be is tartják. Egyszer komoly probléma is volt ebből, de korrekten megoldották. Külföldön hivatalosan fölraktak egy magyar lányt az internetre, valaki levette, és feltette egy hazai websitre. Meg is tehette, mert ennek az egésznek a jogi része itthon elég gyenge lábakon áll. A szülők megtudták, a csaj ment a franciákhoz, és megkérdezte, hogy mi van az ígérettel. A franciák vállalták a jogi képviseletet, és az összes költséget.