Városi legenda, hogy a pasik naponta legalább ötvenszer gondolnak a szexre: a döbbents valóság az, hogy csak egyszer, akkor viszont megszakítás nélkül. Érthető tehát, ha az erotikus gondolatok sorába néha aggályok is kerülnek. Arról már beszéltünk, mitől paráznak a csajok az ágyban, most nézzük, milyen kérdőjelek füstölögnek a férfiagyakban.
1. Túl kicsi/nagy/vastag/vékony vagyok.
Valószínűleg nincs olyan hímnemű egyed, aki nem mérte volna meg péniszét, majd ne aggodalmaskodott volna egy sort a méret miatt – miközben persze a csapból is az folyik, hogy „nem a méret a lényeg”. Anatómiailag valóban nem számít, hiszen a női nemi szerv legérzékenyebb pontjai a bejárathoz közel helyezkednek el, így bármilyen méretű és formájú pénisz válthat ki kéjes sikolyokat. Egyedül a technikát kell csiszolni extrém esetekben, de emiatt fölösleges parázni.
2. Nem tudok örömet okozni a partneremnek.
Ha létezne prostiképző, az örömlány–jelölteknek valószínűleg azt mondanák el az első órán, hogy törekedjenek látványos, különleges hanghatásokkal járó orgazmusimitációra, a férfi számára ugyanis saját örömén túl az is fontos, hogy lássa: sikerült egy nőt a csúcsra juttatnia. Míg pasifronton az orgazmus könnyen felismerhető, a nőknél ez egy sokkal meghatározhatatlanabb terület, így a legtöbb Rómeó azon parázik, vajon élvezte-e az együttlétet Júliája. Nem ritka az sem, hogy a pasi magát hibáztatja, amiért párja épp nem volt szerelemre hangolva, így a csúcsok csúcsa elmaradt. Fontos tudni, hogy a nő számára az együttlét orgazmus nélkül is lehet kielégítő és örömteli.
3. Túl tapasztalatlan vagyok.
A közhiedelem szerint a férfitől mindenki azt várja, hogy tapasztalt legyen, tapasztalattal felvértezve viszont egyetlen csecsemő sem jön a világra. Teljesen érthető, hogy senki sem a szerelem művésze születésétől fogva, a férfiak viszont óriási nyomás alatt állnak, hogy mindent „tökéletesen” csináljanak (ezért aztán szorgalmasan gyakorolnak is, ha csak lehet ;). A jó hír az, hogy a nők a figyelmességet többre értékelik az ágyban, mint a merő technikai tudást, ezért kellő egymásrahangolódással és odafigyeléssel ez a probléma is megoldható.
4. Árt nekem az önkielégítés?
Rengetek hír és álhír lát napvilágot naponta a férfi-maszturbációval kapcsolatban: a legújabb, hogy nagyobb az esélyük a prosztatarák kialakulására azoknak a férfiaknak, akik húszas és harmincas éveikben gyakran végeznek önkielégítést. Mások attól paráznak, hogy a magányos örömszerzés a spermiumok életképességét is befolyásolja, így az ember könnyen válhat terméketlenné. A tény persze az, hogy a dolog senkinek sem árt, viszont semmi esetre sem kötelező. Mindenki – a nőket is beleértve – végezhet önkielégítést akkor is, ha éppen boldog párkapcsolatban él.
5. Vajon megtalálom a csiklóját?
A csikló a női nemi szerveinek egyik része; olyan mint a hímvessző a férfiban. A medencecsont ülőcsonti részén ered jobb és bal szárral, a vége a szeméremhasadékban a bőr alatt fekszik, a végén egy gombaalakú duzzanattal szűnik meg, s ezt félholdalakú bőrredő veszi körül. Ahány nő, annyiféle csikló létezik, így a legjobb dolog, amit egy férfi tehet, ha beszél arról partnerével, az ő csiklóját hol és hogyan kell ingerelni.
6. Mi van, ha nem fog sikerülni?
Az ég adta világon semmi – ha az izgalom, netán a túl sok alkohol és a megfelelési kényszer hatására a bájdorong nem működik rendeltetésszerűen, még mindig számtalan módja akad a nő kielégítésének. A szex nem csak közösülésből áll: a nők többsége a jó kézimunkát vagy az oralitás örömeit többre értékeli magánál a behatolásnál is (meglepő fordulat, hiszen a férfiak számára a csúcsok csúcsa a penetráció)!
7. Nem merek/akarok gumit húzni.
Vannak esetek, amikor a gumi kötelező. A tény, hogy egy férfi kondomot tart magánál, azt mutatja, hogy törődik saját maga és partnere szexuális egészségével és védelmével. A gumi az érettség szimbóluma, komoly kapcsolat elején egyfajta kölcsönös felelősségvállalást szimbolizál, és a nők értékelik ezt a fajta törődést. Természetesen a kapcsolatban élők más alternatívát is találhatnak idővel a fogamzásgátlásra, de a kezdetek kezdetén kötelező zoknizni.
8. Mi van, ha pont akkor jön meg neki, amikor végre együtt alhatunk?
A pasik tartanak a menstruációtól, és persze nem csak a véres napokat megelőző női hiszti miatt. A legtöbb kultúra és kivétel nélkül az összes vallás tisztátlannak tartja a menstruáló nőt, és tiltja ilyenkor a szexuális életet. A valóságban biológiai akadálya nincs ilyenkor a közösülésnek, de a higiéniára még a szokásosnál is nagyobb figyelmet kell fordítani, a fertőzésveszély ugyanis ilyenkor megnő. Tévhit az is, hogy ilyenkor a nő nem eshet teherbe: valóban kisebb az esélye a megtermékenyülésnek, de nem kizárt. A védekezésre tehát így is kell gondolni.
9. Mennyire lehetek rámenős?
Állandó probléma: „ha a rögtön az első egy-két randin ágyba akarom vinni, azt hiszi, csak „arra” kell nekem… ugyanakkor ha napokig-hetekig hozzá sem érek, tutira homokosnak hisz, vagy azt gondolja haverkodok” – ezt az ördögi kört minden pasi ismeri. Helyes válasz persze nincs, minden szituáció- és egyénfüggő. A fontos, hogy figyeld a lányt, alkalmazkodj hozzá, vedd át a rezgését, ismerd meg a reakcióit – így nem kell azon parázni, nem túl korai-e némely dolog vagy éppen nem kellett-e volna már „messzebb” merészkedni.
10. Mi van, ha a haverok megtudják, hogy nem is volt annyi nőm/még szűz vagyok?
Általános vélekedés, hogy a macsó dolog az, ha a férfiember számtalan skalpot tudhat magáénak. Férfikörökben szinte elvárás, hogy mindenki egy kicsit emelje azt a számot, amit a haveroknak mond, amikor hódításairól mesél – határ a csillagos ég. Az igazság az, hogy a férfiak nem szívesen beszélnek szexuális gondjaikról, illetve annak hiányáról – holott a mennyiség helyett a minőségnek kéne első helyen állnia, valljuk be! ;)
erosz
Az erotika képes története
A cím azt sugallná, hogy egy albummal van dolgunk, azonban az alcím már kissé pontosabban körülírja ennek a vaskos kötetnek a tárgyát: A szexualitás ábrázolása kétezer év művészetében. Igaz, sem egyik, sem másik nem fedi a valóságot. A cím azért nem, mert a könyv nem csupán az erotikával foglalkozik, ráadásul közel sem csak képekben, sőt! Az alcím pedig azért nem, mert bár „a szexualitás ábrázolása” sokkal közelebb áll kötet végeredményéhez, lévén, hogy rengeteg irodalmi idézet járja körül az erotika, a szexualitás témáját, a megjelölt kétezer évnél azonban jóval nagyobb időintervallumból válogat a mű.
Az erotika képes története egy igencsak bőséges és elképesztően változatos képanyaggal összeszerkesztett erotikus, pornográf irodalmi antológia, amely igyekszik tárgyát alaposan körüljárni. A három fő egységre tagolt kötet nagyon elvont logika alapján építkezik, amit már a fejezetcímek tökéletesen bemutatnak: A labirintus, A vágy lényege, Legmerészebb álmaink. A további alfejezetek címei is hasonlóan enigmatikusak és az átkötő szövegek hiába próbálják érvekkel alátámasztani a szerkezet létjogosultságát, könnyedén lehet olyan érzésünk, hogy tulajdonképpen esetleges, hogy egyes részek miért éppen a könyv egyik, vagy másik pontjára kerültek. Sem időrendi sorrendiségről, sem az egyes földrajzi területek különválasztásáról nincs szó. A mű egységei lazán kötődnek egymáshoz és nagyjából olyan témákat járnak körül, mint az ártatlanság elvesztése, a közösülés formái, a maszturbáció, a leskelődés (voyeurizmus), az orális szex, vagy éppen a szolid mazochizmus-szadizmus. Mivel azonban erotikus, pornográf alkotások, szövegek nem ilyen megfontolások alapján keletkeztek, ezért jobbára minden fejezetben van ez is, az is. Nagy a gyanú, hogy a kötet készítése közben ez a szerkesztőknek is egyértelművé vált, így a képanyagot már meg sem próbálták még ennyire sem tematizálni. Mindezek azonban mégsem eredményezik azt, hogy egy zavaróan csapongó, átgondolatlan könyv jött létre. Különös módon éppen ennek a furcsa szerkesztésnek köszönhető, hogy szerzőknek végül sikerül bizonyítaniuk alapfeltevésüket: a nemiség sokarcút.
Természetesen, nem hallgatható el, hogy erőteljesen érződik a köteten, hogy angol, angolszász területen keletkezett, hiszen a legtöbb idézetet a klasszikus angolszász erotikus irodalomból emelték át, így hosszabb passzusokat olvashatunk a Lady Chatterley szeretőjéből, a Fanny Hillből, és legfontosabb hivatkozott szerzők között Anais Nint, Henry Millert, Beardsleyt és természetesen Lawrence-t találjuk. No és persze a gyarmatosító múltnak hála a Közel- és Távol-Kelet e tárgyú klasszikusai is fontos szerepet kapnak Az illatos kerttől a Káma-szútráig a legismertebb művek érdekes szemelvényei között válogathatunk.
Amellett, hogy sok magyar nyelven csak nehezen, vagy éppen egyáltalán nem hozzáférhető szövegek között mazsolázgathatunk a könyv legnagyobb erénye talán mégis az elképesztő képi anyag. Lenyűgöző mennyiségű és minőségű festmény, rajz, rézkarc, szobor, századfordulós fotó gazdagítja a kötet. Amennyiben az irodalmi antológia talán néhány olvasóban hiányérzetet hagy (bár ehhez bizony nagyon alapos ismeretek van szükség), a képi anyag gazdagsága még őket is kárpótolni fogja. Egészen az ókori görög erotikus ábrázolástól a Közel- és Távol-Kelet különleges képanyagáig, az európai festészet legnagyobbjaitól a XX. század elejének virágzó erotikus rajzkultúrájáig hihetetlenül sokszínű anyag jött létre.
A szerkesztőket már csak azért sem érheti túlzott kritika, mivel a szövegek és a képek válogatásánál is ízléssel válogattak, semmiképpen nem akartak elriasztani senkit sem a könyvtől, így az igazán megbotránkoztató szerzőket (Sade), vagy képeket kihagyták, így egy olyan antológia jött létre, amely széles közönséghez juthat el. Bár a gátlásosabb, prűdebb olvasók így is sűrűn pironkodhatnak, de nagy megrázkódtatás azért őket sem éri és lehetőségük nyílik betekinteni Érosz csintalan, félhomályos világába. Mindenkit csak bíztathatunk, hogy ismerkedjen meg Az erotika képes történetével, elegáns és szép könyv, amiből kiderül, hogy nincs új a nap alatt és az is, hogy Érosz mindenható!
Mitől paráznak a pasik
Városi legenda, hogy a pasik naponta legalább ötvenszer gondolnak a szexre: a döbbents valóság az, hogy csak egyszer, akkor viszont megszakítás nélkül. Érthető tehát, ha az erotikus gondolatok sorába néha aggályok is kerülnek. Arról már beszéltünk, mitől paráznak a csajok az ágyban, most nézzük, milyen kérdőjelek füstölögnek a férfiagyakban.
1. Túl kicsi/nagy/vastag/vékony vagyok.
Valószínűleg nincs olyan hímnemű egyed, aki nem mérte volna meg péniszét, majd ne aggodalmaskodott volna egy sort a méret miatt – miközben persze a csapból is az folyik, hogy „nem a méret a lényeg”. Anatómiailag valóban nem számít, hiszen a női nemi szerv legérzékenyebb pontjai a bejárathoz közel helyezkednek el, így bármilyen méretű és formájú pénisz válthat ki kéjes sikolyokat. Egyedül a technikát kell csiszolni extrém esetekben, de emiatt fölösleges parázni.
2. Nem tudok örömet okozni a partneremnek.
Ha létezne prostiképző, az örömlány–jelölteknek valószínűleg azt mondanák el az első órán, hogy törekedjenek látványos, különleges hanghatásokkal járó orgazmusimitációra, a férfi számára ugyanis saját örömén túl az is fontos, hogy lássa: sikerült egy nőt a csúcsra juttatnia. Míg pasifronton az orgazmus könnyen felismerhető, a nőknél ez egy sokkal meghatározhatatlanabb terület, így a legtöbb Rómeó azon parázik, vajon élvezte-e az együttlétet Júliája. Nem ritka az sem, hogy a pasi magát hibáztatja, amiért párja épp nem volt szerelemre hangolva, így a csúcsok csúcsa elmaradt. Fontos tudni, hogy a nő számára az együttlét orgazmus nélkül is lehet kielégítő és örömteli.
3. Túl tapasztalatlan vagyok.
A közhiedelem szerint a férfitől mindenki azt várja, hogy tapasztalt legyen, tapasztalattal felvértezve viszont egyetlen csecsemő sem jön a világra. Teljesen érthető, hogy senki sem a szerelem művésze születésétől fogva, a férfiak viszont óriási nyomás alatt állnak, hogy mindent „tökéletesen” csináljanak (ezért aztán szorgalmasan gyakorolnak is, ha csak lehet ;). A jó hír az, hogy a nők a figyelmességet többre értékelik az ágyban, mint a merő technikai tudást, ezért kellő egymásrahangolódással és odafigyeléssel ez a probléma is megoldható.
4. Árt nekem az önkielégítés?
Rengetek hír és álhír lát napvilágot naponta a férfi-maszturbációval kapcsolatban: a legújabb, hogy nagyobb az esélyük a prosztatarák kialakulására azoknak a férfiaknak, akik húszas és harmincas éveikben gyakran végeznek önkielégítést. Mások attól paráznak, hogy a magányos örömszerzés a spermiumok életképességét is befolyásolja, így az ember könnyen válhat terméketlenné. A tény persze az, hogy a dolog senkinek sem árt, viszont semmi esetre sem kötelező. Mindenki – a nőket is beleértve – végezhet önkielégítést akkor is, ha éppen boldog párkapcsolatban él.
5. Vajon megtalálom a csiklóját?
A csikló a női nemi szerveinek egyik része; olyan mint a hímvessző a férfiban. A medencecsont ülőcsonti részén ered jobb és bal szárral, a vége a szeméremhasadékban a bőr alatt fekszik, a végén egy gombaalakú duzzanattal szűnik meg, s ezt félholdalakú bőrredő veszi körül. Ahány nő, annyiféle csikló létezik, így a legjobb dolog, amit egy férfi tehet, ha beszél arról partnerével, az ő csiklóját hol és hogyan kell ingerelni.
6. Mi van, ha nem fog sikerülni?
Az ég adta világon semmi – ha az izgalom, netán a túl sok alkohol és a megfelelési kényszer hatására a bájdorong nem működik rendeltetésszerűen, még mindig számtalan módja akad a nő kielégítésének. A szex nem csak közösülésből áll: a nők többsége a jó kézimunkát vagy az oralitás örömeit többre értékeli magánál a behatolásnál is (meglepő fordulat, hiszen a férfiak számára a csúcsok csúcsa a penetráció)!
7. Nem merek/akarok gumit húzni.
Vannak esetek, amikor a gumi kötelező. A tény, hogy egy férfi kondomot tart magánál, azt mutatja, hogy törődik saját maga és partnere szexuális egészségével és védelmével. A gumi az érettség szimbóluma, komoly kapcsolat elején egyfajta kölcsönös felelősségvállalást szimbolizál, és a nők értékelik ezt a fajta törődést. Természetesen a kapcsolatban élők más alternatívát is találhatnak idővel a fogamzásgátlásra, de a kezdetek kezdetén kötelező zoknizni.
8. Mi van, ha pont akkor jön meg neki, amikor végre együtt alhatunk?
A pasik tartanak a menstruációtól, és persze nem csak a véres napokat megelőző női hiszti miatt. A legtöbb kultúra és kivétel nélkül az összes vallás tisztátlannak tartja a menstruáló nőt, és tiltja ilyenkor a szexuális életet. A valóságban biológiai akadálya nincs ilyenkor a közösülésnek, de a higiéniára még a szokásosnál is nagyobb figyelmet kell fordítani, a fertőzésveszély ugyanis ilyenkor megnő. Tévhit az is, hogy ilyenkor a nő nem eshet teherbe: valóban kisebb az esélye a megtermékenyülésnek, de nem kizárt. A védekezésre tehát így is kell gondolni.
9. Mennyire lehetek rámenős?
Állandó probléma: „ha a rögtön az első egy-két randin ágyba akarom vinni, azt hiszi, csak „arra” kell nekem… ugyanakkor ha napokig-hetekig hozzá sem érek, tutira homokosnak hisz, vagy azt gondolja haverkodok” – ezt az ördögi kört minden pasi ismeri. Helyes válasz persze nincs, minden szituáció- és egyénfüggő. A fontos, hogy figyeld a lányt, alkalmazkodj hozzá, vedd át a rezgését, ismerd meg a reakcióit – így nem kell azon parázni, nem túl korai-e némely dolog vagy éppen nem kellett-e volna már „messzebb” merészkedni.
10. Mi van, ha a haverok megtudják, hogy nem is volt annyi nőm/még szűz vagyok?
Általános vélekedés, hogy a macsó dolog az, ha a férfiember számtalan skalpot tudhat magáénak. Férfikörökben szinte elvárás, hogy mindenki egy kicsit emelje azt a számot, amit a haveroknak mond, amikor hódításairól mesél – határ a csillagos ég. Az igazság az, hogy a férfiak nem szívesen beszélnek szexuális gondjaikról, illetve annak hiányáról – holott a mennyiség helyett a minőségnek kéne első helyen állnia, valljuk be! ;)