Monica Belucci megerőszakolása az Irreversible című filmben

Monica Belucci megerőszakolása az Irreversible című filmben. Port tartalom a Visszafordíthatatlan című filmről: Két férfit látunk bolyongani egy francia nagyváros éjszakai szórakozóhelyein. Keresnek valakit, aki a klubok és melegbárok világában rejtőzik. Néhány prosti segít nekik a kutatásban. A két elszánt férfit düh és elkeseredés hajtja, majd nyomozásuk véres és brutális véget ér: egyikük kegyetlenül végez egy emberrel, akiről azonban utóbb kiderül, nem a keresett személy volt. Hogy jutottak idáig? Marcus (Vincent Cassel) és Pierre (Albert Dupontel) bosszút akartak állni. Egy félresikerült, szabados parti után Marcus barátnője, Alex (Monica Bellucci) egyedül indult haza az éjszakában. A kihalt aluljáróban azonban egy perverz megtámadta, megerőszakolta és eszméletlenségig verte a nőt. Úgy határoztak, maguk veszik kézbe az ügyet és szolgáltatnak igazságot, és saját kezűleg intézik el a támadót…

Más: Két férfit látunk bolyongani egy francia nagyváros éjszakai szórakozóhelyein. Keresnek valakit, aki a klubok és melegbárok világában rejtőzik. Néhány prosti segít nekik a kutatásban. A két elszánt férfit düh és elkeseredés hajtja, majd nyomozásuk véres és brutális véget ér: egyikük kegyetlenül végez egy emberrel, akiről azonban utóbb kiderül, nem a keresett személy volt. Hogy jutottak idáig? Marcus (Vincent Cassel) és Pierre (Albert Dupontel) bosszút akartak állni. Egy félresikerült, szabados parti után Marcus barátnője, Alex (Monica Bellucci) egyedül indult haza az éjszakában. A kihalt aluljáróban azonban egy perverz megtámadta, megerőszakolta és eszméletlenségig verte a nőt. A rendező Gaspar Noé a képei alapján, egy elég züllött figura, amolyan drog közeli élményektől sem mentes börtöntöltelék alkat. Persze szokták mondani, a látszat néha csal, de kezdésnek már a rendező is elég nehezen emészthető hozzávalója, ennek a nem mindennapi lélekromboló darabnak. Monica Bellucci – Alex, Vincent Cassel – Marcus, Albert Dupontel – Pierre szolgáltatja színészi játékot, ami meg kell hagyni, elég elképesztő feladat lehetett, mondjuk a forgatások során akár jókedvük is lehetett, de mikor megvágva visszanézték magukat, tuti hogy csöppet maguk alá csináltak. A rendező zseniálisan játszik minden olyan eszközzel, ami egy rendező rendelkezésére állhat egy film elkészítése során, legyen az zene, az idő, vagy a fények. Szerény személyemet olyan szinten letaglózta ez a darab, hogy szinte már-már agy halottá váltam. Iszonyatosan nyomasztó történetet és egyben megvalósítást sikerült a nézők elé tuszkolni a stábnak. Annak ajánlom a filmet, aki szeret rosszkedvű lenni, vagy akit soha senkinek nem sikerül rosszkedvre ösztönözni. Ettől garantáltan elmegy mindenkinek a kedve, iszonyat nyomasztó és lélekkavaró egy valami ez. Ha azt mondom, kemény nemi erőszak, megtorlás, drog, buzik, gyilkosság, sötétség és fájdalom, akkor tökéletesen összefoglaltam a film mondanivalóját és lényegét, valamint azt, hogy mi fordulhat meg a mozizás után az ember fejében. Ez egy 7-es, nem tudom hogy azért mert megrázott, vagy azért mert nem volt jó, ezt tényleg mindenki maga döntheti el, tipikus kettőn áll a vásár szindróma.
További moziszex bejegyzések, szex és pornó a mozivásznon: Natalie Portman feneke cenzúrázva – Moziszukák Andrea RiseboroughMia Wasikowska – Görög Zita visszatért – Julia Roberts csak szexre kellett Richard Gere-nek – Szex a moziban Gryllus Dorka Nyugalom – Gryllus Dorka és Parti Nóra szexelnek Zuhanórepülés – További cikkek moziszex témában: Túl jó nő a csajom Alice Eve az ágyban – Rudolf Péter és Kecskés Karina Üvegtigris – Szopós szájú szexistennők: Emmanuelle Béart és Béatrice Dalle, Brigitte Bardot és Jeanne Moreau, Susan Sarandon és Geena Davis, Charlize Theron és Penélope Cruz, Penélope Cruz és Salma Hayek, Monica Bellucci és Sophie Marceau – Szex a mozivászon, Ismeretlen nyugdíjasok szexelnek Tejút 2007 – Gálffi László és Szabó Dávid Férfiakt – Oroszlán Szonja és Szabó Győző Valami Amerika – Rudolf Péter és Kecskés Karina Üvegtigris – Gsyllus Dorka és Makranczi Zalán Nyugalom – Tóth Ildikó Jadviga párnája szexjelenet – Kristi Stubo és Ulrich Tomsen Ópium Egy elmebeteg nő naplója – Sárközi Nagy ilona és László Zsolt Májusi zápor – Tóth Orsi és egy idős farok Johanna – Hámori Gabriellát dugja Nagy Ervina a moziban Kaméleon – Hámori Gabriella és Leonardo Madeiros Budapest – Dobó Katát dugja Árpa Attila The Kiss Goodnight – Kerekes Vica és Keresztes Tamás Felnőttfilm – Hernádi Judit szex Nyugalom – Molnár Piroska és Czene Csaba Taxidermia – Kerekes Vica és Jiri Machánek szex Nestyda – Görög Zita Pinája 8 mm gruppenszex a filmben – Gryllus Dorka és Parti Nóra Zuhanórepülés – Tóth Ildikó és Bodó Viktor Jadviga párnája – Szirtes Ági és Mucsi Zoltán Roncsfilm – Kerekes Éva és Nagy Ervin Szezon – Lucia Brawley és Nagy Péter Lora – Nemes Wanda és Nagy Zsolt Panel – Marozsán Erika és Joachim Krol Szomorú vasárnap – Görög Zita gruppenszex Johnathon Schaech és Lori Heurig 8 MM 2 – Liptai Claudia és SzabóGyőző Valami Amerika – Oroszlán Szonja, Herendi Gábor Valami Amerika – Eredendő bűn Angelina Jolie meztelen – Pornó és szadizmus a művészfilmekben GrotesqueZongoratanárnőTitkárnőKen ParkAz érzékek birodalmaKilenc dal – Pannon töredék szex pornó és forradalom – Szopós szájú szexistennők egymást kívánják

2010 TOP keresőszavai

2010 TOP keresőszavai: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Elrabolta és napokig erőszakoskodott a lánnyal

A németországi Észak-Rajna Westfália tartományban még csütörtökön elraboltak egy 16 éves diáklányt az iskolából hazafelé vezető úton, és napokig fogva tartották, szexuálisan zaklatták.
A lánynak végül vasárnap sikerült megszöknie fogva tartójától és a családjával együtt értesítette a rendőrséget, amely forró nyomon elindulva még aznap letartóztatta az emberrablással és szexuális bűncselekményekkel gyanúsítható 28 éves férfit. A leány közben pszichiátria kezelésben részesül az átélt traumák miatt.

Erőszak

Tudtam, hogy egyszer még megszívat az a bolond öregasszony a másodikról. Képes volt a képzelgései miatt rám hívni a rendőröket, pedig valójában semmi oka nem volt rá. Nem tudhatta, hogy honnan szöktem meg, hiszen olyan rossz volt a látása, hogy egy kutyát is alig tudott megkülönböztetni egy nagyobb macskától, nem hogy felismerjen egy szar kép alapján. A szomszéd csaj sem ismert fel, és senki a házban. Sosem hittem, hogy annyira nemtörődöm a társadalom, de szerencsémre tévedtem. A rendőrök közül viszont, akik kijöttek, az egyik felismert és ha nem egy első emeleti lakásban húztam volna meg magam, nem is tudom, hogyan menekültem volna előlük olyan gyorsan. Hiába tették rugalmasabbá a csontjaimat azok az őrült kutatók, így sem tehettem meg akármit. De azt az ugrást az ablakból még éppenhogy. Az addigra jól ismert utcákon gyorsan megtaláltam a legjobb menekülő útvonalat. Hallottam, ahogy sokasodnak a szirénázó rendőrautók a környéken és biztos voltam benne, hogy rajtuk kívül a FutuRan begyűjtői is úton vannak már. Na, velük semmiképp nem szerettem volna találkozni. Minél messzebb, minél távolabb akartam jutni attól a helytől, ahol a keresésemre indultak. Felhívtam volna Altont, ha nem épp a kezemben merül le a rohadék mobilom. Így akkor csak magamra számíthattam. Igyekeztem feltűnésmentesen közlekedni, minél nagyobb tömegben elvegyülni. Egyik buszról a másikra szálltam, aztán mire elértem az első külvárosi kerületet, már tudtam, hol húzhatom meg magam ideiglenesen. A Sayovan parkban volt egy régi étterem, amit évekkel azelőtt bezártak és senkinek sem kellett az épülete. Az emberek azonban kíváncsiak és szeretik az ilyen elhagyott helyeket, ezért én is jártam már ott éjszaka illegális partikon. Nappalra azonban mindig kiürült a hely.
Amíg be nem értem a park fái közé, figyelmem egy pillanatra sem lankadt. A kellemes árnyékban azonban úgy éreztem, sikerült. Biztosra vettem, hogy aznap sem a rendőrség, sem a FutuRan nem kap el, hiszen kellően messze jártam már és szinte semmi nem vezethette őket a nyomomra. Tudtam, hogy Alton mindig figyeli a híreket, és nem csak miattam. Szinte már tagja lett annak a szerencsére túlbuzgó portálnak is, ahol a legtöbb kicsit is komolyabb rendőri akcióról perceken belül tudósítanak, hiába a rendőrség minden igyekezete az elhallgattatásukra. Így előbb vagy utóbb tudomást kellett szerezzen róla, hogy engem keresnek, vagy legalábbis arról, ami erre enged következtetni. Tudtam, hogy így lesz, hiszen nem ez volt az első ilyen eset. Hívni próbál majd és mivel nem tud elérni, végignéz egy pár helyet, ahol megtalálhat.
Ahogy a lepusztult épület közelébe értem, körbenéztem, hogy jár-e arrafelé valaki. Bár az épület ablakait berácsozták, időről-időre, mindig ugyanott kibontotta valaki. Sietős léptekkel indultam hát a megszokott bejárat felé. És bár odakint egy lelket sem láttam, ahogy beugrottam az ablakon, odabent nem várt kép fogadott. Végigpillantottam a srácokon, ahogy a lefogott lányon is. Alig lehettek tizennyolc-húsz évesek és már erőszakon járt az eszük. Nem bírtam ki, hogy ne szóljak be nekik.
– Áh, szóval egyedül nem is bírtok vele… – állapítottam meg. – Szánalmas.
– Mi közöd van hozzá?! – szólalt meg a legmagasabb közülük – És elhúzhatsz, mert mi voltunk itt előbb! Vagy… – állt meg egy pillanatra – akár be is szállhatsz.
Váratlanul ért a kedves meghívás, nem is bírtam ki nevetés nélkül. Még, hogy én ilyen szájhős épp csak felnőtt tinikkel erőszakoljak meg egy lányt…
– Gondolod, hogy osztozkodnék ilyen kis senkikkel egy nőn? Ne nevettess!
– Akkor húzz el innen! – vágta rá rögtön a srác.
Nagyon nagy arca volt, de tudtam, hogy nemsokára helyreteszem. Gúnyos mosollyal indultam feléjük. A magas srác elengedte a fekete hajú lányt. Néhány pillanatra a formás mellek, a felcsúszott szoknya kötötték le a figyelmem, de az elbizakodott ütések hamar kizökkentettek a vágyakozásból. Azt hitte a gyerek, hogy esélye van ellenem. Mintha a FutuRannál nem azon dolgoztak volna rajtam megállás nélkül, hogy tökéletes harcost faragjanak belőlem – a testemből. Vagy inkább tökéletesen irányíthatót. De ez utóbbi szerencsére még nem sikerült nekik és, ha rajtam múlik, nem is fog. Abban a lepusztult épületben azonban, nem akartam azokat a majdnem gyerekeket elintézni. Jobban nem, mint amennyire megérdemelték. Miután a nagypofájú nem bírt velem, a másik kettő is beszállt, ám ütéseik gyengék voltak, hiányzott belőlük az igazi elszántság. Hamar véget vetettem a felesleges küzdelmüknek. A nagyobb darab a földön terült el, a szőkés, tanácstalan képűt meg egy kicsit erősebben sikerült orrba vágnom, mint akartam. Ő rajta rögtön láttam, hogy csak azért szállt be a buliba, hogy ne cikizzék ki később. Talán túlságosan is ismerős volt a helyzete. A nagypofájúnak még kellett egy kis ösztönzés ahhoz, hogy feladja. Elkaptam a torkát és a falhoz szorítottam. Próbáltam vigyázni, nehogy túl erősen szorongassam, nem akartam megfojtani. Ahogy azt sem akartam, hogy elájuljon ott nekem. Szemeiben döbbent rémület tükröződött, ahogy felfogta a helyzetét. Nehezen kapott levegőt és minden bizonnyal érezte, hogy könnyedén elintézhettem volna. Ám ekkor úgy ítéltem meg, hogy eleget kapott.
– Azt ajánlom, tűnjetek el innen gyorsan, mielőtt még jobban feldühítetek – engedtem el hirtelen.
Ha azután nem húzta volna el a csíkot a haverjaival együtt, azt bizony megemlegette volna. De szerencsére tudta, hogy jobban jár a meneküléssel.
Amikor a lány csendes macskaléptekkel megindult utánuk, úgy éreztem, muszáj feltartóztatnom. Magam sem tudtam még akkor, hogy mit akarok, de jobban meg akartam nézni magamnak azt a szép, fiatal, formás testet.
– Állj csak meg! – mondtam és elcsodálkoztam a parancsoló hangnemen, amit sikerült megütnöm.
Ő megtorpant. Láttam, hogy szaporábban kapkodja a levegőt. Félt.
– Hová igyekszik a kisasszony ilyen sietősen? – próbáltam kicsit kedvesebben marasztalni, de nem igazán sikerült.
Akkor már éreztem, hogy meg akarom kapni. Rég voltam nővel, és ahogy elnéztem a rövid szoknyáját, szép lábait, egyértelművé vált, hogy a vágy kezdi elvenni a józan eszem. Megfogtam a karját és magam felé fordítottam. Zöld szemébe néztem és láttam benne a tanácstalanságot. Aztán végigpillantottam testén és éreztem, ahogy az ösztönöm eluralkodik gondolataim felett.
– Hadd menjek el – sütötte le szemét.
Majdnem felnőtt nő létére, ezt annyira kislányosan csinálta, annyira édesen, hogy mosolyra késztetett. Olyannyira, hogy elnevettem magam.
– Inkább maradj – mondtam neki és hirtelen elkaptam a csuklóját, mielőtt futásnak eredt volna.
– Engedj el! – próbált szabadulni kezeim közül.
Szerintem ő maga is tudta, hogy nem járhat sikerrel. Viszont minél inkább küzdött, annál jobban felkorbácsolta a vágyaimat. A nadrágom már fájdalmasan szorította kemény farkamat. Onnan már nem volt visszaút. Akartam őt, kívántam. Felizgatott a tiltakozása, felizgatott, hogy leteperhetem, hogy akarata ellenére is a magamévá tehetem.
– Nyugi, kislány… – próbáltam leszerelni – Velem jobban jársz, mint velük.
Arcomra akkor már kiült az elégedettség, mert tudtam, hogy kellemes percek elé nézek.
– Nem akarom. Ne tedd ezt velem – kérlelt még, de hiába.
– Ugyan… – hajoltam füléhez – nem fogod megbánni.
Erre ő megpróbált ellökni magától, én azonban számítottam erre. Kezét megpróbáltam nem durván csavarni a háta mögé. Erősen tartottam. Akartam, hogy érezze, hogy nem tehet semmit. Szabad kezemmel előre nyúltam, hogy végre megmarkolhassam feszes mellét.
– Hagyj békén! – próbálkozott egy újabb kétségbeesett szabadulási kísérlettel.
Én ekkor már nem csináltam semmit, csak türelmesen kivártam, amíg feladja. Aztán egy hirtelen mozdulattal letéptem róla a felsőjét. Túlontúl könnyen szakadt a vékony anyag. Sosem csináltam még ilyet azelőtt. Nem tudom, mi ütött belém akkor, de kifejezetten jól esett. Pont jól jött, hogy a melltartóját elöl kellett kiakasztani, így hamarabb foghattam kezembe a kívánatos halmokat. Nyakába csókoltam, miközben bimbóján játszottam ujjammal. Láttam, hogy libabőrös lett. Igen, ezt akartam, hogy ő is élvezze. Még, akkor is, ha nem akarja. Apró csókokkal haladtam nyakán egész a füléig. Megnyaltam fülcimpáját. Sóhajai hangosabbá váltak, már nem ellenkezett. Elengedtem a kezét és előrenyúltam, hogy mindkét mellét tenyeremben érezhessem. Bimbói kemények voltak, vágytak a kényeztetésre. Én már nem hittem, hogy szabadulni akarna kezeim közül, de ő még így gondolta.
Olyan hirtelen lendülettel indult neki, hogy egy hosszú pillanatig fel sem fogtam rendesen, mi történt. Amint azonban észhez tértem, néhány lépéssel utolértem és lábammal megakasztva a futását, elkaptam mielőtt elvágódott volna a földön. Ő már az enyém volt, nem engedhettem elfutni. Kívántam a testét. Miután az egyik még egyben maradt asztalra löktem, végigpillantottam rajta. Éreztem, ahogy az a furcsa, ösztönös erő elszabadul bennem, amire sosem adtak magyarázatot a FutuRannál, akármennyit is kérdeztem. Azonban abban a pillanatban stabilizálódott is, mint már máskor is szex előtt, vagy közben. Bezzeg, amikor szükségem lett volna rá, mindig ingadozott, néha majdnem az ájulás határára sodorva. Láttam, ahogy a lány a karomon folyamatosan izzó jelzőcsíkokra mered, de nem érdekelt. Úgysem értette volna. Inkább a nadrágomtól igyekeztem megszabadulni, hogy minél hamarabb a magamévá tehessem a testét. Lekaptam magamról a pólómat, elővettem a farkamat. Akartam, hogy lássa, akartam, hogy várja, mikor dugom meg vele. Akartam érezni, hogy vágyik is rá meg nem is. Arcán azonban egyelőre csak a tiltakozás látszódott. Végigsimítottam hasán, aztán derekánál fogva közelebb húztam magamhoz. Feltűrtem a falatnyi szoknyáját, ujjam bugyija alá csúsztattam, majd félrehúztam az útból. Amikor szemébe néztem, láttam, hogy utál, ám ott csillogott benne az izgalom is valahol mélyen. Mutatóujjam végighúztam nagyajkai között. Pont olyan nedves volt, mint amilyennek látszott. A teste kívánt engem és készen állt.
Határozott mozdulattal nyomtam belé tövig a farkam. Nem akartam finomkodni, nem akartam törődést mutatni, nem illett volna a helyzethez. El sem hitte volna. És jól esett végre önzőnek lenni. Láttam, hogy fájt neki elsőre, de nem álltam le. Megtámaszkodtam két oldalt mellette az asztalon, és gyorsan mozogtam benne. Nem bírtam megállni, hogy ne nézzem az arcát. Amikor aztán megláttam, hogy a fájdalom helyét az élvezet veszi át, elégedettség töltött el. Erősen kapaszkodott kezembe. Kevésbé zavart az erőszak ténye úgy, hogy neki is jól esett. És bár tekintete távolinak hatott, mégsem vette le rólam a szemét. Mintha nem ugyanaz a lány nézett volna rám, aki addig. Meg tudtam érteni, ha nem akart teljesen ott lenni. Lábát aztán combom köré fonta és felült az asztalon. Nyakamba kapaszkodott, én a derekát fogtam. Megállás nélkül dugtam, ő pedig egyre hangosabban nyögött. Amikor lassítani kényszerültem, vadul a szájára tapadtam és nyelvével játszottam. Izgató volt. Nem hittem, hogy olyan élvezettel fog csókolni engem és mégis. Visszanyomtam az asztalra és durvábban kezdtem járatni benne a farkamat. Hihetetlenül élveztem. Aztán észrevettem, hogy egyre jobban megfeszülnek izmai, hogy teste megremeg minden egyes lökésemtől. Amikor a csúcsra ért, visszavettem a tempóból egy kicsit és figyeltem arcán az orgazmus hullámait. Ahogy elcsendesült az élvezete, újra begyorsítottam. Iszonyatosan beindított, hogy kielégült csupán attól, hogy önző módon megdugtam, vele alig foglalkozva. Minél inkább ott kavargott ez a fejemben, annál közelebb kerültem hozzá, hogy én is elélvezzek. Nem néztem már rá, nem akartam látni, hogy mit gondol. Tudtam, hogy nem benne kéne elmennem, de nem bírtam már leállni. Isteni érzés volt aztán megtölteni hüvelyét magommal.
Ziháltam és kimerülten támaszkodtam meg újra az asztalon. A lány szemébe néztem. Láttam, hogy újból ott volt velem. Szép volt az arca. Aztán elkapta rólam a tekintetét. Ahogy meghallottam, hogy valaki bemászik az ablakon, hirtelen hátrébb léptem tőle, felkészülve akár a legrosszabbra is.
– Krien, mi a fenét csinálsz? – hallottam meg a meghökkent, ismerős hangot.
Alton dühösen meredt rám, majd futólag a lányra pillantott.
– A frászt hozod rám – mondtam megnyugodva, hogy igazam lett és ilyen hamar rám talált.
– A fél városban téged keresnek, te meg…
– Hé, hé, hé… – szakítottam félbe még mielőtt belemelegedett volna a kioktatásomba – Mikor is lettél te az apám?
Már ahogy kimondtam, nevetnem kellett rajta, de Alton dühösen nézett rám.
– Apád, mi? Ha az apád lennék, úgy pofán basználak, hogy sose felejtsd el. Minek is segítek én neked…
– Ne húzd fel magad ennyire – mondtam kicsit engesztelőbb hangnemben, hiszen nem akartam pont akkor összebalhézni vele, amikor szükségem volt a segítségére.
– Inkább kussolj és tűnjünk el, mielőtt eszükbe jut ide is benézni! – mondta sietősen, majd a lány felé pillantott. – Vele mi lesz?
– Semmi – néztem a szikrázó zöld szemekbe.
– De…
– Semmi de – szakítottam félbe. – Teljesen mindegy, hogy erőszakért is köröznek-e majd vagy sem. Az már semmit nem ront a helyzetemen. Akkor is a FutuRanos geciknek adnak vissza – mondtam keserűen, majd újra a lány szemébe néztem. – Így már te is megkaptad a magyarázatod.
Enyhén felé fordítottam a karom, hogy látszódjanak a jelzőcsíkok rajta. Láttam, ahogy szemei tágra nyílnak a hirtelen jött felismeréstől. Talán megértette a helyzetem. Sietve felhúztam a nadrágom. A pólómat felvettem a földről, majd felé dobtam, hogy mégse maradjon egy szál melltartóban.
– Bocs a felsődért, de amúgy is szarul állt – mondtam neki.
Tényleg nem tetszett rajta. De végül is semmi közöm nem volt hozzá. Alton aztán sietős távozásra bírt engem, pedig szívesen megcsókoltam volna még búcsúzóul a fekete hajú, zöld szemű lányt. Még talán bocsánatot is kértem volna tőle. De nem volt rá időm.

Az oltáron dugta a 12 éves kislányt a pap

Feltehetően nem a 12 éves lányka volt az első, akit így vezetett be a „hit rejtelmeibe” a lelkipásztor. 20 év börtönbüntetést kapott egy lelkipásztor Amerikában, amiért bűnös testiségre cserélte a lelki élvezeteket. A 40 éves Timothy E. Parker, aki Westgate-ben szolgált egy lutheránus templomban, megrontott egy 12 éves kislányt – írja a Manna.ro internetes oldal.
Az egyházközség tagjai kapták rajta a papot, aki nem kevés cinizmussal éppen az oltáron élte ki pedofil hajlamait a kislánnyal. A nyomozók megállapították, hogy Parker a templomba csalogatta a kiskorút, és az oltárra kísérve a kislányt megkérte, hogy elégítse ki orálisan. Feltehetően nem a 12 éves lányka volt az első, akit így vezetett be a „hit rejtelmeibe” a lelkipásztor, a nyomozók szerint többen is áldozatául estek, csak bizonyítani nem tudták a pap pedofil tetteit.
További cikkek papi pedofilia témában: Vak gyerekeket erőszakoltak meg katolikus papok – Az banán volt, nem a péniszem, mondja a pedofil pap – A papi pedofília áldozatai tüntettek Rómában – Szexbotrány és sikkasztás ügye van a pécsi püspöknek – Buzibárokba járnak a papok – Pedó pornótól hangos a Vatikán – Oltár előtt fajtalankodott az idős pedofil pap videóval – Pedofilbotrány miatt házkutatás a bíborosoknál – Brazíliában pedofíliával gyanúsítanak egy lengyel papot – Pedofília miatt távozhat augsburgi püspök – Elnézést kért a gyerekmolesztálásokért a pápa – A pedofília nem csak a katolikusoké – Férfiprostikra költötte lopott millióit a buzi pap – Papi pedofília az olasz papokkal is – Homoszexuális papok – A pedofília nem csak a katolikusoké – Minden katolikus gyülekezetre jutott egy pedofil vagy buzi – Buzi papok, terhes apáca sokkolja Vatikánt

Oltáron szexelt a 12 éves kislánnyal a pap

Feltehetően nem a 12 éves lányka volt az első, akit így vezetett be a „hit rejtelmeibe” a lelkipásztor. 20 év börtönbüntetést kapott egy lelkipásztor Amerikában, amiért bűnös testiségre cserélte a lelki élvezeteket. A 40 éves Timothy E. Parker, aki Westgate-ben szolgált egy lutheránus templomban, megrontott egy 12 éves kislányt – írja a Manna.ro internetes oldal.
Az egyházközség tagjai kapták rajta a papot, aki nem kevés cinizmussal éppen az oltáron élte ki pedofil hajlamait a kislánnyal. A nyomozók megállapították, hogy Parker a templomba csalogatta a kiskorút, és az oltárra kísérve a kislányt megkérte, hogy elégítse ki orálisan.
Feltehetően nem a 12 éves lányka volt az első, akit így vezetett be a „hit rejtelmeibe” a lelkipásztor, a nyomozók szerint többen is áldozatául estek, csak bizonyítani nem tudták a pap pedofil tetteit.
További cikkek papi pedofilia témában: Vak gyerekeket erőszakoltak meg katolikus papok – Az banán volt, nem a péniszem, mondja a pedofil pap – A papi pedofília áldozatai tüntettek Rómában – Szexbotrány és sikkasztás ügye van a pécsi püspöknek – Buzibárokba járnak a papok – Pedó pornótól hangos a Vatikán – Oltár előtt fajtalankodott az idős pedofil pap videóval – Pedofilbotrány miatt házkutatás a bíborosoknál – Brazíliában pedofíliával gyanúsítanak egy lengyel papot – Pedofília miatt távozhat augsburgi püspök – Elnézést kért a gyerekmolesztálásokért a pápa – A pedofília nem csak a katolikusoké – Férfiprostikra költötte lopott millióit a buzi pap – Papi pedofília az olasz papokkal is – Homoszexuális papok – A pedofília nem csak a katolikusoké – Minden katolikus gyülekezetre jutott egy pedofil vagy buzi – Buzi papok, terhes apáca sokkolja Vatikánt

Állatszexre kényszerítették gyermekeiket

Embertelen gaztettekkel vádolnak egy négygyermekes házaspárt, s a kicsik nagyapját. Mindannyian megerőszakolták a 10 évesnél fiatalabb fiúkat, akiknek a kutyájukkal is fajtalankodniuk kellett.
Szörnyetegek: Jelzőket is nehéz találni arra, amivel a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség gyanúsítja a Rásonysápberencsen élő M. Bélát, a feleségét és a férfi apját. A vád szerint a 43 éves férfi, 35 éves felesége és a 68 éves nagyapa 2008 előtt hetente többször bántalmazták a 4, 8, 9 és 10 éves gyerekeket – seprűnyéllel vagy puszta kézzel verték őket. A három felnőtt szexuális aktusokba is bevonta a négy kicsit, sőt még a család kutyájával is fajtalankodásra kényszerítették őket. Később M. Béla brutális kínzások közepette végzett az ebbel a gyerekek szeme láttára: felakasztotta, majd feldarabolta a négylábút. A gyerekeket a gyámhivatal elvette a családtól, nevelőszülők vigyáznak rájuk. A gyerekek azóta is pszichiátriai gondozásra és gyógyszeres kezelésre szorulnak.
A három vádlott előzetes letartóztatásban volt, ahonnan nemrég hazamehettek. A Bors felkereste a közös házban élő M. családot, munkatársunknak a nagyapa nyitott ajtót.
– Egy szó sem igaz az egészből – szögezte az idős férfi.
– Aljas rágalom! Soha nem lennénk képesek ilyen borzalmakra. A gyerekeket elvették tőlünk, nevelőszülőkhöz kerültek, ők találták ki ezt az egészet.
A nagyapát követve lépett ki a házból az anya.
– Sárba tiportak bennünket, elvették a becsületünket, miért nem tudnak békén hagyni?! – mondta az asszony, majd kisvártatva az édesapa is megjelent.
– Takarodjanak innen, azonnal tűnjenek el! – ordította magából kikelve M. Béla, akit felesége fogott vissza a támadástól.

Vak gyerekeket erőszakoltak meg katolikus papok

Hollandiában vak gyerekekkel szemben is történtek szexuális visszaélések, a Szent Henrik Vakok Intézetében hat szerzetes esett neki gyerekeknek rendszeresen az osztálytermekben vagy egy raktárban. A hat férfi már nincs életben.

Hollandiában katolikus szerzetesek rendszeres szexuális visszaéléseket követtek el vak iskolás gyerekekkel szemben is, jelentette saját és a holland állami rádió nyomozása alapján csütörtökön az NRC Handelsblad című délutáni újság.
A bűncselekmények a dél-hollandiai Grave településen, a Szent Henrik Vakok Intézetében történtek az érintettek elmondása szerint a hatvanas években. A visszaélésekben az Irgalmas Szűz Tilburgi Testvérei elnevezésű katolikus férfi szerzetesrend hat tagjának volt része.
„Hetente többször megtörtént az osztályteremben – mert hogy a többi gyerek nem látta – vagy egy raktárban” – mondta el a diákotthon egykori lakója, a ma 54 éves Peter Dijcks. A visszaélések legalább három évig tartottak. Az egyházi hatóságok tudomást szereztek róluk, de eltussolták őket, írta a lap. A szexuális visszaéléseken túl a vak gyerekeket rendszeresen bántalmazták is.
A szerzetesrend mai vezetője, Jan Koppens sajnálatát fejezte ki az egykori incidensek miatt, amelyeket bűncselekményeknek nevezett. A vétkes szerzetesek közül már egy sincs életben. A holland szerzetesrend a 80-as évek végén másnak adta át a gravei vakok intézetének vezetését.
A Szent Henrik már a harmadik, katolikus felügyelet alatt álló hollandiai bentlakásos iskola, amelynek egykori növendékei az elmúlt napokban őket ért szexuális zaklatásokról számoltak be. Az egyik intézményben állítólag szerzetes nővérek zaklattak iskolás fiúkat. A Segítség és Jog elnevezésű egyházi szervezet eddig jóval több mint 600, gyermekekkel szemben elkövetett visszaélésekre utaló esetet regisztrált. A holland katolikus püspöki konferencia szakértői bizottságot állított fel a vádak igazságtartalmának felderítésére.
További cikkek papi eltévelygések témában: Az banán volt, nem a péniszem, mondja a pedofil pap – A papi pedofília áldozatai tüntettek Rómában – Szexbotrány és sikkasztás ügye van a pécsi püspöknek – Buzibárokba járnak a papok – Pedó pornótól hangos a Vatikán – Oltár előtt fajtalankodott az idős pedofil pap videóval – Pedofilbotrány miatt házkutatás a bíborosoknál – Brazíliában pedofíliával gyanúsítanak egy lengyel papot – Pedofília miatt távozhat augsburgi püspök – Elnézést kért a gyerekmolesztálásokért a pápa – A pedofília nem csak a katolikusoké – Férfiprostikra költötte lopott millióit a buzi pap – Papi pedofília az olasz papokkal is – Homoszexuális papok – A pedofília nem csak a katolikusoké – Minden katolikus gyülekezetre jutott egy pedofil vagy buzi – Buzi papok, terhes apáca sokkolja Vatikánt

Vak gyerekeket erőszakoltak meg katolikus papok

Hollandiában vak gyerekekkel szemben is történtek szexuális visszaélések, a Szent Henrik Vakok Intézetében hat szerzetes esett neki gyerekeknek rendszeresen az osztálytermekben vagy egy raktárban. A hat férfi már nincs életben.

Hollandiában katolikus szerzetesek rendszeres szexuális visszaéléseket követtek el vak iskolás gyerekekkel szemben is, jelentette saját és a holland állami rádió nyomozása alapján csütörtökön az NRC Handelsblad című délutáni újság.
A bűncselekmények a dél-hollandiai Grave településen, a Szent Henrik Vakok Intézetében történtek az érintettek elmondása szerint a hatvanas években. A visszaélésekben az Irgalmas Szűz Tilburgi Testvérei elnevezésű katolikus férfi szerzetesrend hat tagjának volt része.
„Hetente többször megtörtént az osztályteremben – mert hogy a többi gyerek nem látta – vagy egy raktárban” – mondta el a diákotthon egykori lakója, a ma 54 éves Peter Dijcks. A visszaélések legalább három évig tartottak. Az egyházi hatóságok tudomást szereztek róluk, de eltussolták őket, írta a lap. A szexuális visszaéléseken túl a vak gyerekeket rendszeresen bántalmazták is.
A szerzetesrend mai vezetője, Jan Koppens sajnálatát fejezte ki az egykori incidensek miatt, amelyeket bűncselekményeknek nevezett. A vétkes szerzetesek közül már egy sincs életben. A holland szerzetesrend a 80-as évek végén másnak adta át a gravei vakok intézetének vezetését.
A Szent Henrik már a harmadik, katolikus felügyelet alatt álló hollandiai bentlakásos iskola, amelynek egykori növendékei az elmúlt napokban őket ért szexuális zaklatásokról számoltak be. Az egyik intézményben állítólag szerzetes nővérek zaklattak iskolás fiúkat. A Segítség és Jog elnevezésű egyházi szervezet eddig jóval több mint 600, gyermekekkel szemben elkövetett visszaélésekre utaló esetet regisztrált. A holland katolikus püspöki konferencia szakértői bizottságot állított fel a vádak igazságtartalmának felderítésére.
További cikkek papi eltévelygések témában: Az banán volt, nem a péniszem, mondja a pedofil pap – A papi pedofília áldozatai tüntettek Rómában – Szexbotrány és sikkasztás ügye van a pécsi püspöknek – Buzibárokba járnak a papok – Pedó pornótól hangos a Vatikán – Oltár előtt fajtalankodott az idős pedofil pap videóval – Pedofilbotrány miatt házkutatás a bíborosoknál – Brazíliában pedofíliával gyanúsítanak egy lengyel papot – Pedofília miatt távozhat augsburgi püspök – Elnézést kért a gyerekmolesztálásokért a pápa – A pedofília nem csak a katolikusoké – Férfiprostikra költötte lopott millióit a buzi pap – Papi pedofília az olasz papokkal is – Homoszexuális papok – A pedofília nem csak a katolikusoké – Minden katolikus gyülekezetre jutott egy pedofil vagy buzi – Buzi papok, terhes apáca sokkolja Vatikánt

Ősidők óta az erőszak igézetében

Tíz tétel arról, miért bűvöli el az embert az erőszak
– 1. A háború, a vadászat, az erőszak és az ölés általában a férfiak dolga. A háborúk és hódítások formálta emberi történelmet túlnyomórészt férfiak csinálják és határozzák meg.
Ez a megállapítás nemcsak a történetileg kutatható történelem néhány ezer évére érvényes. Amint a megsebesített vadállatok ábrázolása mutatja az ókőkorszaki kultikus barlangokban (pl. Lascaux és Altamira), és amint koponyaleletek kézenfekvővé teszik (pl. Monte Circeo), éppen a korai emberek életét is az ülés, a vadászat, az emberáldozatok formálták. Az emberi élet (és a női élet is) évmilliók óta a férfiak ölési hatalmának igézete alatt áll. A viszonylag békés matriarchális kultúrák (pl. Máltán, Krétán vagy a korai Indus-völgyben) inkább csak az ember letelepedéséhez kötődő, korlátozott tér-időbeli megszakításai voltak ennek az ősemberi erőszakbűvöletnek. Csak a történelem (Jaspers által) „tengely-korszaknak” nevezett szakaszában (pl. a buddhizmusban, a taoizmusban vagy a „szenvedő istenszolga” szimbolikus alakjában) kérdőjelezik meg alapvetően az ölési erőszak numinózus-isteni jellegét.

– 2. Törzstörténeti szempontból az evolúcióban rejlenek a férfiak erőszakos viselkedésének gyökerei. 180-190 millió éve zajlik azoknak a hím emlős állatoknak a pozitív kiválogatódása, amelyek a rivalizáló harcokban jobban érvényesülnek. Az emlős állatok világában a hímek viselkedését a riválisok harca, a nőstények viselkedését az ivadékgondozás határozza meg.
A férfi, ill. női magatartás ezen előzetes evolutív meghatározottságait sokszorosan megállapították és bizonyították már. Azt viszont vitatják, hogy milyen erősen határozzák meg ezek az előzetes beidegződések az emberi magatartást. Mindazonáltal ma a femininizmus-kutatás is elismeri, hogy a szükséges kulturális átformálás alapjaként és anyagaként komolyan kell venni őket.
– 3. A természetben az ölési gátlás kialakulása megakadályozza, hogy a hímek elpusztítsák egymást a riválisharcok során, és így kipusztuljanak a fajok. Az emberhez legközelebb álló élőlények, a csimpánzok – örökítőanyaguk 98%-ban közös az emberével – ún. tekintélykeltő előadások formájában gyakorolják riválisharcaikat, s azokban megpróbálják az ellenfél csoporttagot megfélemlíteni, de anélkül, hogy komolyan megsebesítenék azt.
Ez a veleszületett ölési gátlás különösen erős a saját csoporton belüli riválisharcokban (csoportidegen fajtársak megölését megfigyelték a csimpánzok között). Az emberiség globális fenyegetettsége az éhezés, a környezetpusztítás és az erőszak újabb és újabb kitörései révén, különös tekintettel az egész emberiséget fenyegető tömegpusztító fegyverekre, megkívánja, hogy kifejlesszük és ápoljuk annak tudatát, hogy (legalábbis ma) minden nemzet és vallás minden tagja egyazon csónakban ül, tehát a világon minden ember az én „csoportomba” tartozik.
– 4. A csimpánzok között megfigyelhető, hogy a trópusi viharok heves villámlásai és dörgései kiváltják a horda hímjeiből a tekintélykeltő előadást (az ún. „esőtáncot”, ahogy Jane Godall mondja). A – gyakran halálos – természeti erőkben nyilvánvalóan egy olyan hatalmat érzékelnek, amelyet (rivalizálva) megpróbálnak buzgón követni.
Itt az ember erőszakbűvöltségének vallási összetevőjét érjük tetten. A csimpánzok már magas fokban rendelkeznek a szimbolikus érzékelés és a szimbolikus kommunikáció képességével. Ennek a képességnek a segítségével bizonyos élőlények az empirikusan adottat felülmúló dimenziót, valamilyen szimbolikus üzenetet érzékelnek azokban az eseményekben és valóságokban, amelyekkel találkoznak. Ha az illető élőlény sajátos módon reagál erre a dimenzióra, ill. üzenetre (tehát nem csupán úgy, mint a csimpánzok, melyek egy már előzetesen bevésett viselkedést pörgetnek le mintegy gombnyomásra), akkor máris adva van a vallás, a kultusz és az emberlét.
– 5. A vallástörténelem meghatározó istenségei – Síva, Zeusz, Indra, Wotan, de Jahve és Allah is – a viharban, villámlásban, dörgésben és a kiszámíthatatlan ölési erőszakban teszik nyilvánvalóvá hatalmukat. Az ember ezekben a (halálos) hatalmakban a természetet felülmúló dimenziót érzékel, és azt istenségként tiszteli.
Ezt a ételt nem szabad panteista módon félreérteni. A természeti erők együttese nem Isten. De a velük (akárcsak az élet összes eseményeivel) történő találkozásban a szimbolikus érzékelésre képes élőlény előtt fölragyoghat egy (a természetet) felülmúló dimenzió: megtapasztalása annak az őserejű-hatalmas létalapnak, amelynek ki van szolgáltatva. Ez a létalap egyrészt táplálékot és életet nyújt, másrészt gyakran jelenik meg vadul, kiszámíthatatlanul és kegyetlenül: „Éjszaka Jahve lecsapott Mózesre, hogy megölje őt” (2Móz 4,24). A természet és a történelem effajta érzékelésének persze feltétele a hím tekintélykeltő erőszak kivetítése a körülvevő elemekre és eseményekre (vö. 6.,8. és 9. tétel).
– 6. A férfi ebben a természetet felülmúló dimenzióban valami hozzá hasonlót, egyfajta (transzcendáló) tekintélykeltő viselkedést vél fölismerni, és azon fáradozik, hogy azt (rivalizálva) saját viselkedésével utánozza, tehát az Istenihez hasonuljon. Eközben áttöri az evoluciófüggő ölési gátlást, és az áldozati ölés során kultikus tekintélykeltő pózzal halálos döfést ejt az állaton és az emberen.
Az eltemetés mellett az áldozati ölés a vallástörténet legrégebbi megfogható kultikus cselekménye. Benne az ember nevű élőlény sajátos módon reagál az őt körülvevő világot felülmúló dimenzió érzékelésére: Azt, ami felülmúlja, transzcendálja a természetet és az evolúciót, bevonja a válaszába – és ezzel vallást és emberlétet alapít. Persze az alávetés gesztusával rá is bízhatta volna magát erre a természetet felülmúló dimenzióra, amint ez később az ábrahámi vallásokban (zsidóság, kereszténység, iszlám) történik meg alapvetően. A női módon (az ivadékgondozás alapján) meghatározott eltemetési viselkedés hasonlóképpen sajátos módon (azaz vallásosan) reagál, amikor egy (a természetet) felülmúló (a halál után is megmaradó) dimenziót érzékel (az elhunyt) élőlénytársban. A konkrét vallástörténelmet azonban túlnyomórészt az áldozati ölés, tehát a férfias-kultikus tekintélykeltő előadás, és nem a transzcendáló női, gondoskodó magatartás határozza meg.
– 7. A háborúban egy embercsoport magának igényli ezt az ölési erőszakban dokumentálódó (dokumentálódni vélt, vö. 9. tétel) isteni hatalmat, és az ellenfelet a megölendő áldozatként határozza meg.
Az iraki muszlimok számára a „hitetlenek és hívők, a jó és rossz” közötti harcról van szó. Szaddám Husszein istenteleneknek (és ezzel az isteni ölési erőszak védelme alatt nem állóknak) nevezi a zsidókat, az amerikaiakat és az európaiakat, s ily módon azzá a bűnbakká teszi őket, amelynek áldozati megölése majd új, világot átfogó fényben ragyogtatja föl az általa igényelt isteni és ölési erőszakot. Szaddám „szent háborúja” kultikus ölési-tekintélykeltő póz. De az ellene irányuló szövetséget is az a veszély fenyegeti (ha háborút visel), hogy az agresszor rettenetet keltő elpusztításában saját életpátoszát emeli isteni-tekintélykeltő valósággá, s így meghamisítja azt. Alapdinamikája miatt a háború mindig és minden résztvevő részéről azzal fenyeget, hogy „szent” háborúvá válik, amelyben az a cél, hogy a pusztítással és az ellenfél megölésével isteni rettenetet hozzanak létre.
– 8. A sémita világban az `l szógyökkel fejezik ki „Istent”, és Il, El vagy Al formában ejtik ki. Minden ebből a szótagból alkotott istennév – az Ószövetség El-je csakúgy, mint Allah – a jóságos és áldásosztó vonás mellett a tekintélykeltő ölési erőszakot is tartalmazza.
Il-Afrit az óarab mesék emberevője, de ő sem nélkülözi a jóságos vonást. Az ószövetségi Teremtés könyvében, a 17. fejezetben Ábrahám Istene „El-Saddáj”-nak nevezi magát, azaz a vadon és a rettenet istenének, aki véres áldozati cselekményben köt szövetséget Ábrahámmal, és a gyermek- és emberáldozat készségét követeli tőle. Az „Al-lah” név az „Al” szótag megkettőzésével jött létre, a második szótag az első megfordítása. Az „Alla il Allah il Allah…”-ban már az l-szótagoknak ez a halmozása is azt a dimenziót jellemzi, amely a világ legerősebb és legkiemelkedőbb ölési erőszakait is felülmúlja. Ezzel nincs ellentmondásban, hogy Allah, akárcsak az ószövetségi El, mélységesen jóságos és irgalmas vonásokat is hordoz. A Koránban minden szúra így kezdődik: „Allah, a Legirgalmasabb nevében”, és El-Saddáj Jahveként mutatkozik be Mózesnek, azaz népének anyai „Jelen-vagyok-Isteneként”. Jézus istenmegszólításában Abbává, „Papává-Mamává” válik. Ebben a tradícióban azonban mindig fönnáll a veszély, hogy ez az irgalmas és jóságos vonás csak azoknak van fenntartva, akik ennek az Istennek imádással alávetik magukat, tehát az őt tisztelő valláshoz tartozóknak, míg a „pogányokkal” és a „hitetlenekkel” szemben büntető-tekintélykeltő „szent háborúban” a rettenet erőszakos isteneként lép föl.
– 9. A matriarchális kultúrákban az anyaistenségek ez ellen a vadon-isten ellen harcoltak (és közben maguk is erőszakossá váltak). A zsidó-keresztény és az iszlám tradícióban az ember rábízza magát erre az „erőszakos Istenre”, és megpróbál annak jóságos oldalával szövetséget kötni, azaz áldást, földet és termékenységet kikönyörögni. Életében, működésében és halálában Jézus ezzel a jóságos vonással mint ennek az Istennek egyedül igaz lényegével azonosul, vadon- és erőszak-jellegét pedig mint a félelem bűvöletéből született emberi kivetítést leplezi le.
Itt nem tudunk belemélyedni a matriarchális vallások szimbólumaiba és mítoszaiba (meséibe), és El Saddájhoz fűződő viszonyukba. Az ábrahámi vallások eredetük alapján férfias-patriarchális meghatározottságúak. Az ölési erőszakot felülmúló dimenzióként Isten férfias. Jóságos oldalával, a szövetség Isteneként egyre inkább nőies-gondoskodó vonásokat ölt, s ezek Jézus istentapasztalatában meghatározó ismertetőjeggyé válnak. Ez feltételezi, hogy az erőszak bűvöletét, amelynek az emberiség évmilliókkal ezelőtti eredete óta foglya volt, Jézusban és Jézus által áttörte és felváltotta a gondoskodó-erőszakmentes szeretet bűvölete. Az Abba szeretett fia már nem lát isteni rettenetet az ölési erőszakban: „Ne féljetek azoktól, kik ugyan megölik a testet, de különben nem tudnak mit tenni veletek”, olvassuk a Lukács-evangéliumban. Abban, ahogyan Jézus szemben áll a római államhatalommal, amely rettenetes kínzó- és ölőhatalomként mered előtte, ez a hatalom isten-telenként lepleződik le. Annak látszik immár, ami: profán, üres és természetellenes (ölési) tekintélykeltő póznak.
– 10. Az ölési erőszak isten-telenítésének, ahogyan az Jézusban megvalósult, az ember sok millió éves erőszakbűvöletű meghatározottságához viszonyítva túlságosan rövid (és maguktól a keresztényektől is túlságosan elhomályosított) története van ahhoz, hogy máig alapjaiban átalakíthatta volna az emberi viselkedést. Az ember a nyilvánosság szemében még a keresztény világban is elveszíti „az arcát”, azaz egészen-emberi, az értelmi dimenzióban gyökerező identitását, ha túlságosan sokáig tűri az erőszak provokációját, és végül nem válaszol mégis felágaskodó ellen-tekintélykeltő viselkedéssel a kihívásra.
A jelenlegi összegabalyodott helyzetben Szaddám Husszein háborús- és ölési potenciáljának elpusztítása, bármilyen rettenet is ez azokra nézve, akiket közben megsebesítenek és megölnek, a „kisebb rossznak” tűnik. Ez a mostanság gyakran ismétlődő beszéd persze túlságosan is könnyen elfedi, milyen égbe kiáltóan nagyok azok a bajok, amelyek közepette élünk – ha egy rettenetes háború ezekhez képest a kisebb rossznak tűnik. Ennek a helyzetnek föl kellene nyitnia a szemünket, hogy a föld népei – az erőszak és az ölés mindenki számára nyilvánvalóvá vált nyomorúságos profanitása és brutalitása ellenére, ahogyan ezt a 2. világháború láthatóvá tette, és a Jézus alakjában (ha csak 2000 éve is) az embernek ajándékozott szimbolika ellenére – végső soron még mindig a kölcsönös tekintélykeltés bázisán élnek együtt, és brutális ölési-tekintélykeltő póz tör ki rajtuk, ha egyéb biztosítékok csődöt mondanak. Az újból és újból hallható beszéd Husszein egyedüli felelősségéről nem ismeri föl, hogy nem léteznék semmiféle Husszein, ha az emberiség Jézus (vagy Buddha) módjára kiszabadította volna magát az erőszak bűvöletéből. Jézus imádkozott a hóhéraiért; tudta, hogy – beleértve Pilátust és a római császárt is – ők sem csak tettesek, hanem, mint ő maga, áldozatok is: áldozatai annak, hogy az emberi élet évmilliók óta az erőszakhoz tapadt.
Írta: Georg Baudler