Árnyéklány – Péniszét a hüvelyembe lökte

Egyszerre mindenki, aki eddig a padon feküdt, felpattant, és felkapva a táskáját rohant kifelé. Nyolcadik óra vége volt, az agyam már olyan volt mint egy szivacs, amivel hányást töröltek fel. Kicsit fel is lelkesedtem, hogy hurrá péntek, meg hogy végre gó tú hóm, de hamar észbe kaptam, hogy még egy óráig várnom kell a buszmegállóban, hogy hazajussak…
…Szóval inkább szép lassan összeszedtem a holmim, és kifelé indultam. A többségnek már nyoma se volt, mindegyik tepert haza, vagy a buszhoz. Ilyenkor önkénytelenül is utáltam azokat, akiknek két lépés volt innen a haza. Én minden reggel korán keltem, pontosan fél hatkor, hogy elérjem a buszt, amin állhattam további 45 percet, azért, hogy bejussak IDE, ahol a fél életemet kell elszenvednem. Ezek meg, felkelnek, sétálnak 5-10 percet, és lihegve, megfagyva csoszognak be a terembe, onnantól pedig megy a nyafogás hogy jujj de hideg van, meg miegyebek…
– Szevasz cicám.
Márk állt előttem, és szokásáshoz híven most is úgy mosolygott mint a királyfi Csipkerózsikára. Én meg visszamosolyogtam majd egy cuppanós csókot nyomtam a szájára.
– Na mi volt tesin?
– Nem t’om, nem is mentem be.
– Mi? Miért nem?
Megvonta a vállát és átfogva a derekam elindultunk kifelé. Mint mindig most is nagy nyüzsgés volt, és az embereket kellett kerülgetni a járdán.
– Amúgy, melyik busszal mész haza?
– Asszem a háromnegyed négyessel. A fél hármast már úgyis lekéstem…
– Nem akarsz feljönni? Jól meglennénk.
Itt megcsókolta a nyakamat, némi befolyásoló szándékkal. Eltoltam Magamtól.
– Jah, jól meg lennék b*szva, nemde?
– Fogalmazhatsz így is, ha ettől jobb Neked.
Fél éve voltunk együtt, Én meg nem igazán bíztam benne, de elhittem, ha azt mondta: szeret. Elvégre lehet, hogy igazat mond. De lehet hogy nem. És mivel nem akartam egy piros pipa lenni az „Ezt is meghúztam” listáján, igyekeztem minél inkább halogatni az eseményt, bár már igencsak sajgott a tenyerem utána. Fél év alatt egyszer sem csalt meg, nem is nézett félre, úgy gondoltam lassan nyílik alkalmam, de nem pont ma.
– Nem kösz, megyek haza, van egy rakat házim.
– Óh. Sajnálom.
Éreztem valamit a hangjában, ami nem tetszett, de gondoltam a csalódottságtól lehet, úgyhogy nem is foglalkoztam vele.
– Te, este lesz koncert, nem jössz fel? Gyere fel a félhetessel, a féltizenegyessel meg majd hazamész.
– Nem is tudom, nem hiszem hogy sok szépet fűznének hozzám az ősök…
– Anyád éjszakás, apád meg úgyis kidől már nyolckor. Gyere le. Jó lesz.
Közelebb húzott Magához, és most cseppet sem bántam. Végülis miért ne?
– Oké, jövök.
– Na csók cicám, mennem kell.
– Okés.
A sarkon megcsókolt, és lelépett. Én meg mehettem a buszmegállóhoz. Ha nem mentem fel hozzá, akkor nincs is értelme Velem lenni. Legalábbis valami ilyesmi játszódhatott le a kis agyában. Na ez meg a másik fele, hogy miért nem csapom Magam hanyatt. A busz jött rendesen, állhattam hazafelé is a szokásos háromnegyed órát, és mikor végre hazajöttem akkor itthon meg a nagy semmi várt, üres a lakás. Ledobtam a táskámat, és bementem a konyhába enni. Az asztalon egy cetli fogadott:
– Anyukád ma korábban elment, találkozik egy barátnőjével, nem tudott elérni a mobilodon. Na légy jó, Mama voltam.
Nah ja hogy nem tudott elérni… A telefonom csontig lemerült, és amúgysem volt nálam. Nem hordom. Az ember jobb ha óvatos, egy ilyen tömött buszon, meg egy ilyen iskolában nem lehet eléggé vigyázni a dolgainkra. Leültem a konyhaasztalhoz, és miután szedtem némi levest, enni kezdtem. Kinéztem az ablakon. Odakint már tél volt, esett hó. A szél fújt, és furcsa alakokat rajzolt a hulló hóból. Mindent hófehérbe borított, a fák csupasz ágait, az elszáradt füvet, az autók tetejét… Tőlünk nem messze egy tó volt, az ablakból még éppen látszott belőle egy kevés. Már vastagon jég borította a felszínét, és csak pár horgász közelítette meg ilyenkor. Sosem értettem miért. Az a tó mély, és mint minden tóhoz, ehhez is fűződött száz és száz legenda.A legtöbb persze a jéggel kapcsolatban. Beszakadt, lehúzták, megfojtották, megharapták, megfulladt, eltűnt. Sok érdekes történet szólt ilyesmikről, de az Én ’kedvencem’ az egyik leghátborzongatóbb volt. Arról szólt, hogy sok évvel ezelőtt a faluban élt egy lány. Azt mondták az idősek, a legszebb lány volt a faluban, és a legkedvesebb. Sz’al tipikusan az a csuda csaj, akiért bomlanak az emberek. De a lány megháborodott. Nem tudták mitől, de megzavarodott. Egy hideg téli napon kiment a tóhoz vágott egy léket, és miután megmetszette a torkát a lékbe csusszant. Ezt csupán egy vadász látta, aki a környező erdőből indult haza. Az emberek, akiket odacsődítettek nem tehettek semmit, a vastag jég, a hideg, és a félelem akadályozta őket.
Eljött a tavasz, mikor a jég végre kiolvadt, és keresni kezdték a lány holttestét. Hát persze hogy nem találták meg. A teste elveszett valahol a tó hideg vizének mélyén. De találtak valamit: A kést, és egy vésetet a pengében: „Egyetlen perc is elég, hogy megszeress valakit. De egy élet is kevés hogy elfelejtsd”
Neki nyilván nem volt elég ideje. Mit akart ennyire elfelejteni? Hehe. Önkezével véget vetett az életének, ez megfutamodás. Mi az, ami ilyen tettre késztet egy normális embert? Őt mindenki szerette, csodálták, mégis öngyilkos lett. És hol a teteme? Nem értem. Kikanalaztam az utolsó pár cseppet is a tányéromból, majd az órára pillantottam: fél hat. Még van egy órám. Összeszedtema mosogatni való tányérokat, poharakat, edényeket, és a mosogatóba raktam őket. Ekkor hallottam, hogy lenyomják a kilincset, és nyílik a bejárati ajtó. Az első lépésből, és a halk szuszogásból tudtam, hogy ez anyum lesz. Mikor belépett a konyhába láttam, hogy át van fagyva, és megrökönyödve nézi hogy mosogatni fogok.
– Beléd meg mi ütött?
Kedves. Igaz, nem vagyok egy konyhatündér, de azért ennyire lusta se vagyok, hogy iylen szemekkel nézzen rám.
Letette a kezéből a táskáját, majd csípőre tette a kezét, és kicsit felemelte a két szemöldökét. Megállt, és rámnézett. A tekintete szigorú volt.
Ajajj…
– Szóval, mire ez a nagy sürgés forgás? Hová akarsz menni?
Megálltam a mosogatással, és elgondolkodtam. Most vagy beadom, hogy koncertre, és nagyon jó kislány vagyok, vagy inkább kussolok, és ráhagyom. Az utóbbit választottam. Megrántottam a vállam, és folytattam a dolgom. Hallottam hogy kihúz egy széket, és leül. Háttal álltam neki, mégis éreztem, hogy engem néz. A tekintete a hátamba fúródott. Mikor végre megszólalt a hangja komolyan csengett, és nem éreztem benne a szokásos pajkos dallamot.
– Beszéltem az osztályfőnököddel. Felhívott, hogy beszéljek a fejeddel, mert egyre többet lógsz, és nem dolgozol az órákon semmit. Nem tudom mit szeretnél, csak remélhetem hogy ez elmúlik, és pár nap múlva megint az Én lányom leszel, nem ez a nemtörődöm suhanc.
Éreztem hogy visszafogja magát, és hogy mindjárt kitör aminek ki kell törnie. Készítettem magam a következő negyed órára. Három, Kettő, Egy…
– Mit akarsz kezdeni az életeddel? Ezt akarod? Hogy egész napokat kelljen egy mocskos gyárban gürcölnöd? Ezt akarod?! Igazad van, ehhez nem kell semmi, nyolc általános már megvan, de akkor nem értem miért kellett ebbe az iskolába menned! Ez egy neves iskola értsd már meg! Ki fognak csapni, ha mégegyszer lógsz!
– Tudom! Képzeld, nem olyan rohadt könnyű ez az egész mint ahogy azt Te elképzeled!
Felkaptam a konyharuhát, és kicsörtettem. Beleléptem a bakancsomba, magamra rántottam a kabátom, és a málhám, majd magam mögött becsapva az ajtót a buszmegálló felé indultam.
Még hallottam, ahogy magából kikelve üvölt utánam, de ettől csak mégjobban megszaporáztam a lépteim. A templom tornyon láttam, hogy húsz van. Gyorsabban megy az idő, ha anyádat hallgatod. Idekint már sötét volt, és csontig ható hideg. Megborzongtam a vastag kabát alatt, és mégjobban összehúztam magam. Az éjszakai hangok halkan zsongtak, az utcai lámpák fénye megvilágította a legsötétebb útszakaszokat is. Elhaladtam egy lámpa alatt, mikor az pislákolni kezdett, majd kialudt. Akaratlanul is felpillantottam, de nem láttam ott semmi különöset. Furcsa szorongató érzésem támadt, a gyomrom görcsbe rándult. Gyorsítottam, majd mikor a buszmegállóba értem láttam hogy a busz már bent áll. Előkotortam a zsebemből a pénztárcám, és bemutattam a benne lévő bérletet a sofőrnek, majd leültem a legeldugottabb ülésre az egész buszon. A busz kisvártatva elindult, én pedig az ablakból kifelé bámulva néztem az elhaladó tájat. Szép volt, ahogy mindent betakart a hó. A következő megállónál meglepődtem mikor megpillantottam nagyjából 10-12 ágról szakadt csöves külsejű punkot, köztük pár rockert, és elvétve egy-egy kopaszt. Nagyszabásúnak egyáltalán nem neveztem volna a mai koncertet, szóval nyilván nem oda jönnek ahová Én tartok. Lassan haladt a sor, a busz ablakában láttam hogy a sofőr feszeng a sok fiatal láttán. A felszállók között ott állt egy vörös rasztás srác is. Miközben végignéztem rajta felpillantott, és a tekintetünk összeakadt. Széles mosoly ült az arcára, én pedig ösztönösen visszamosolyogtam. A haverja is rámnézett, és láttam a szemében felcsillanni valamit. Neki hosszú fekete és kék taraja volt. Mikor felszálltak a buszra, a rasztás srác még rámnézett egyszer majd egészen véletlenül leült pont mögém. A busz lámpáját leoltotta a sofőr, majd útnak indultunk. Megszámoltam, összesen 16- an voltak, és azt vártam, hogy majd ökörködnek a buszon. Meglepődtem, mert nyugodtan leültek, és halkan beszélgettek, vagy a barátnőjüket csókolták. Az emberekben ösztönösen feltámad valami rossz érzés, és némi felélem, ha ilyen embereket lát. Szakadtak, kirívóak, és azt gondoljuk, hogy ápolatlanok és képtelenek viselkedni. Minden bizonnyal vannak ilyenek is, de nem kell általánosítanunk. Ez a banda egymáshoz közel ült le, és teljesen nyugodtan buszoztak.
Kinéztem az ablakon, majd nekihajtottam a fejemet az ablaküvegnek. A szemöldökömben lévő piercing élesen koppant az ablakon. Azon gondolkoztam hogy vajon anya mit csinálhat. Sokat vitáztunk mostanában, sok hülyeségen. Itthon se megy minden éppen jól, meg a suliban is van elég bajom. És most még Márk is…
A rasztás srác megkopogtatta a vállam, mire hátrafordultam, és belenéztem a szemébe. Először csak bámult bele az arcomba majd megszólalt:
– Öö… szia, Te kökényesi vagy?
Kérdőn néztem rá, majd halványan elmosolyodtam:
– Nem. Egyáltalán nem. Miért, Te igen?
– Nem…
Szélesen elmosolyodtam, és Ő is.
– Kárpátiára mentek?
– Ja. Te is?
– Ahamm.
Mélyen a szemembe nézett, és szinte elsüllyedt a tekintetemben. Mikor megint feleszmélt kicsit megrázta a vörös tincseit, majd felkelt és mellém ült. Végre nem kellett kitekernem a nyakam. Mikor leült mellém halkan mondta:
-Bocs, ez most kicsit cinkes volt tudom, ez meg nyálasan fog hangzani, de még ekkora szürke szemeket, és ilyen pokoli tekintetet nem igen láttam.
Lesütöttem a szemem és elmosolyodtam. Hirtelen ötlettől vezérelve felé nyújtottam a kezem és bemutatkoztam:
– Ziarah vagyok. Téged hogy hívnak?
– Peti vagyok.
Megszorítottam a kezét, és rámosolyogtam.
– Furcsa neved van, tudod e? Még sosem hallottam. Mégcsak hasonlót se.
– Tudom. Eredeti mi? Most mondanám hogy a tiéd se hétköznapi, de azzal csak leégetném magam…
Elmosolyodtunk mindketten, és most Én csodálkoztam bele az ő arcába. Széles és szép mosolya volt, hibátlan fogakkal, és mikor beszélt kiszúrtam hogy egy apró fém bogyó csillog a nyelvében. Míg Én a mosolyát néztem, Ő az Én arcomat pásztázta. Mikor kigyönyörködtem Magam, felsóhajtottam, és a szemébe néztem.
– Nyelvpiercing?
– Aha.
Kinyújtotta a nyelvét, és valóban ott volt a kis bogyó.
– Hát, összeakadnánk.
Kinyújtottam az Én nyelvem, ezzel megmutatva neki a kis golyókat. Mikor meglátta, megint a széles vigyor ült az arcára és selymesen mély hangján mondta:
-Azt hiszem ezt a kockázatot vállalnám.
Ravaszul elmosolyodott, majd a szemembe nézett, és rákérdezett:
– Van barátod?
Egy kicsit elszégyelltem Magam, hogy eddig nem mondtam, de nem is foglalkoztatott a gondolat…
– Igen. Márk. Hozzá megyek.
Elmosolyodott megint, nem láttam megvetést vagy hasonlót az arckifejezésében, csak egy kis csalódottság csillogott a szemében.
– Sejtettem hogy az ilyen csajokra hamar lecsapnak. Vele mész koncertre?
– Ahamm. És Neked barátnőd?
– Nincs. Tegnap óta nincs.
Együttérzően bólintottam. Majd szövegelni kezdtem.
– Tudod, most majd’ kifúrja az oldalam, hogy mi lehetett a szakító indok, de mivel alig fél órája ha ismerlek, és amúgy sincs semmi közöm hozzá, inkább csak kedvesen bólintottam.
Megint szélesen elmosolyodott.
– Legalább őszinte vagy, ez egy jó dolog. Ő nem volt. Megcsalt egy haverommal.
– Ohh, valahogy éreztem hogy nem kéne kérdeznem. Most mégis megkérdezek valamit, nem muszáj rá válaszolnod…
– Mondd csak.
– Izé… Ha csak tegnap lett vége, nem kéne otthon lenned letargiába esve, és a közös képeket széttépegetni?
– Hehe, de, lehet, sőt, talán maradtam is volna, de jöttek Gáborék, és kirángattak az önsajnálatból. Erre valók a jó barátok.
Rábólintottam, és némi keserűség fogott el mikor azt mondta ” erre valók a jó barátok „. Mivel nekem nem igen voltak, nem volt még lehetőségem ezt megismerni. Nyilván láthatta hogy valahogy mellé fogott, mert szétnézett, majd vissza rám.
– Basszus. Bocs. Nem figyeltem eléggé…
– Semmi baj.
Rámosolyogtam, és láttam, hogy beérünk lassan a megállóba. Felszedtem a málhám az ülés alól, Ő pedig hátranyúlt a sajátjáért, majd felkelt, és kiengedett. Maga elé engedett, így előbb szállhattam le. Mikor kinyílt az ajtó, rögtön kiléptem, és szétnéztem a sötét buszmegállóban. Márk egy padon ült, majd mikor meglátott felkelt, és lassan felém indult. Peti mikor elhaladt mellettem, rámköszönt:
– Szia.
– Szia. A koncerten még hátha összefutunk.
Egymásra mosolyogtunk, majd ők elindultak, Én pedig Márkhoz mentem. Márk érzékien megcsókolt, és magához húzott, majd megkérdezte:
– Ez meg ki volt?
Tudtam, hogy ha azt mondom neki hogy „csak egy srác” rámszáll, és egész koncert alatt magához köt, úgyhogy csak azt mondtam:
– Egy volt osztálytársam. Egy osztályba jártunk általánosban. Aztán lebukott.
– Mármint?
-Mi? Megbukott.
– Jah.. na gyere menjünk.
Jajj, néha olyan értetlen tud lenni ez a gyerek.
Gyorsan haladtunk a buszmegállótól a koncert színhelyéig, Márk furcsán izgatottnak tűnt, és ez rossz érzést keltett bennem. Remélem csak a koncert miatt van az egész, nem szeretnék meglepetést.
Hamar odaértünk, a helyszínre. Rengeteg ember volt összepréselődve, rengeteg hang, rengeteg szín. Barnák, feketék, szőkék, vörösek, zöld, lila, piros, sárga… Ahány ember annyi hülye haj, és annyi hülye öltözet. Az egészben csak ezt a nagy tömegnyomort utáltam.
A koncert elkezdődött, rákezdtek az előzenekarok. Izzott a hangulat az első negyedórától. Nagyjából egy fél óra elteltével jöttek meg a fanatikusok, és elkezdtek tombolni, úgyhogy Én inkább kifelé vettem az irányt a tömegből. Márk megfogta a kezem, átvette az irányítást, és kihúzott a tömegből. Mikor egy elhagyatottabb részre értünk, nekicsapott a falnak, és hevesen megcsókolt. A nyelve vadul tapogatott a számban, én pedig éreztem a jól ismert bizsergést. Lejjebb ment, csókolgatta a nyakam, a kezével pedig a melleimet simogatta. Mikor elkezdte kibontani az övem óvatosan eltoltam Magamtól.
– Márk, ne most. Ne itt. Még nem jó.
Rámnézett, majd tovább csókolt. Eltoltam magamtól újra.
– Nem érted? Ne most.
– Tudod, nagyon türelmes vagyok, de kezdek fáradni.
– Mi?
– Jól értetted. Nem fogok örökké várni Rád.
Megcsillant a szemében valami iszonyatos, amitől pánikba estem, és éreztem hogy most kell mennem. Ellöktem magamtól és futni kezdtem, de az ijedtségtől, és a hideg miatt nem voltam valami gyors, így hamar utólért, és erősen nekitaszított a falnak. Egy kiálló szög erősen a hátamba állt.
– Márk!
– Itt az idő cicám.
Majd teljes erejéből az arcomba ütött. Az alakja kezdett sötétedni, fekete foltokat láttam, majd minden elsötétült…
Egy füstös szobában ébredtem, az ablakok előtt a függöny behúzva, az ajtó becsukva. Az ágyon feküdtem alsóneműben. Nem tudtam pontosan hol vagyok, nem tűnt ismerősnek a szoba. Nem is volt sok időm gondolkozni, mert a fejem megfájdult. Halkan káromkodva keltem fel az ágyból, szédültem és lüktetett a fejemben a vér. A szoba egyik sarkában álló tükörhöz vonszoltam Magam. Hasító fájdalmat éreztem a fejemben, és mikor a tükörbe néztem hamar visszatért az emlékezetem: Márk leütött. Az arcomon egy hatalmas ütésnyom látszott. Már kezdett szineződni, lilás, pirosas színekben játszott. A Kezem most is jéghideg volt, gondoltam egy kicsit lehűtöm. De amint hozzáértem a fájdalom felerősödött, és megszédültem, hátraestem, egyenesen rá az asztalra, amiről nagy csörömpöléssel esett le egy üvegpohár. Nagyot csattant a parkettán. Lépteket hallottam, megpróbáltam felkelni az asztalról, felültem, de felállni már nem volt erőm. A következő pillanatban Márk lépett be az ajtón. Alighogy belépett, már zárta is. Ismét félni kezdtem, éreztem hogy nem vár rám semmi jó. Nem láttam túl jól, és a fejem is eszméletlenül fájt.
Márk odalépett hozzám, és leguggolt elém. Az ütésnyomot nézte az arcomon, majd az ábrázatomat. Felkapott, és az ágyra fektetett.
– Hogy érzed magad cicám?
Éreztem valami alattomosat a hangjában, és keresztülfutott rajtam a hideg ahogy felém hajolt. Ismét a fejembe nyilallt a fájdalom, mire felszisszentem.
– Óh, fáj a fejed? Látod cicám, nem kellett volna így lennie. Ha rendes lettél volna nem történt volna ez.
-Ha az a sok volna nem volna…
A hangom nagyon gyengén szólt, ő is megérezhette, mert gonosz mosolyra húzta a száját. Az ágy közepén feküdhettem, ő pedig eddig mellettem térdelt, most viszont felkelt, és a szekrényéhez lépett. Elővett valamit, és az asztalra tette.
Felém fordult, és kicsatolta az övét, lehúzta a sliccét, majd a nadrágját letolta, és az asztalra hajította. Egyszerre leesett hogy mi ez az egész. Miért mondta hogy „Itt az idő” mielőtt leütött, miért vagyok alsóneműben, mi az a kis lapocska, miért ilyen gúnyos minden szava. A felismerést követően, feltápászkodtam, de a fejem annyira fájt, hogy nem tudtam felkelni, nem láttam rendesen, csak körvonalakat. Márk pedig miután ledobta a pólóját, odalépett az ágyhoz, és fölém hajolt. Remegni kezdett a térdem, és ezt Ő is észrevette. A balkezével megfogta a térdem, majd végigsimította a combom, az oldalam, a mellem, és a keze az arcomon pihent meg. Ismét a lila foltra nézett az arcomon, majd fölém térdelt, és szájon csókolt. Nem reagáltam, ekkor már nem csak féltem, rettegtem, láttam a csillogást a szemében, tudtam hogy nincs semmi esélyem arra hogy ezt megússzam, de még választhatok, hogy hagyom magam, vagy nem. Márpedig ha nem, akkor az nagyon fájni fog. Feljebb ültem, és amennyire tőlem tellett visszacsókoltam. Érezte, hogy nyeregben van, a balkezével a mellemet kezdte simogatni.
– Márk, ne, kérlek…
A hangom alig hallatszott, ő pedig a nyakamat csókolgatta, majd egy gúnyos mosollyal a száján a szemembe nézett.
– Én megadtam neked a lehetőséget. Több mint három hónapja várok rád, cicám, az én türelmem is fogytán van.
Rettenetesen fájt a fejem, és rettegtem. Márk kikapcsolta a melltartómat, és a melleimet csókolgatta. Nem tudtam felizgulni, féltem.
– Márk, ne…
Eltoltam magamtól, de ő nem reagált. Tovább csókolgatott. Éreztem, hogy ő felizgul, de én egy szemernyi szikrát sem éreztem.
– Kérlek, ne csináld…
Ellöktem magamtól, de Ő erre leszorította a kezeimet, és ellenállást nem tűrően megcsókolt. Durva volt, és érzéketlen, ezért megpróbáltam kiszabadítani magam, de a fejfájásom, és a félelmem eluralkodott rajtam. Remegtem a karjai között. Megpróbáltam lerúgni magamról, de kitért előle. Látszott rajta hogy már mérges. Ekkor erőszakosan hasrafektetett és egy éles hasítást éreztem a mellkasomon, majd szétfeszítette a lábaim.
Felkaptam a fejemet, amitől az mégjobban hasogatott.
– Ne Márk! Ne csináld! Megőrültél?!
Nem használt neki a szó, éreztem, ahogy a merev péniszét a hüvelyembe löki, én pedig felsikoltottam fájdalmamban. Könnyek szöktem a szemembe. A fejfájásom eltörpült a következő pár percnyi szenvedés mellett. A fájdalom első hullámai szinte elkábítottak. Márk erőteljesen mozgott, én pedig nem voltam felkészülve rá. Minden egyes lökésénél égető, szinte szakító fájdalmat éreztem. A párnát markoltam kínomban, és a könnyeim potyogtak a lepedőre. Márk nyögdécselt, és egyre durvább lett, észre sem vette hogy nekem mekkora fájdalmat okoz. Megkönnyebbültem, mikor kihúzta belőlem a farkát. Szinte holtan estem a lepedőre, és zokogtam. Éreztem, ahogy vér szivárog a hüvelyemből. Márk az ágy mellé lépett, és durván a hajamba kapaszkodva felrántotta a fejemet. A tekintete gyilkos volt, közel hajolt az arcomhoz, és belesziszegett a képembe:
– Ha akarom megteszed. Nagyon élveztem. Cicám.
Elengedte a hajam, és a szoba sarkába ment, felöltözni. Én is feltápászkodtam, közben sírtam, és néha feljajdultam. Felültem az ágyon, és mielőtt Márk kilépett az ajtón a szemébe néztem és rásziszegtem:
– Gyűlöllek.
Nem szólt semmit. Felém fordult és pofonvágott.
– Jól gondold meg, miket mondasz cicám. Tartsd a pofád. Nem minden megy úgy mint ahogyan azt elképzelted, igaz? Szar lehet Neked.
Kilépett az ajtón, és Magamra hagyott a füstös sötét szobában. Nem éreztem semmit, csak az éles fájdalmat a hüvelyemben, a hasam alján, és iszonyú gyűlöletet.
Két óráig feküdtem mozdulatlanul az ágyon, összekuporodva, a hasamat szorítva, néha felszisszenve a fájdalomtól, mire végre elég erőt éreztem magamban, hogy felkeljek. Felvettem a ruháimat, és a Tőlem tellő legnagyobb sebességgel elindultam. Közben rájöttem, hogy Márkéknál vagyok, a sok kép, és poszter elárulta. Mikor kiléptem Márk szobájából eszembejutott hogy szétnézzek. Visszabotorkáltam az íróasztalához. Egy tükör állt szemben Velem. Láttam benne magamat, ahogy meggörnyedve állok, vörös hajam csapzottan hullik a vállamra. A piros pólómon egy vörös volt virított. Vérfolt volt. Lehúztam a pólómat, és láttam hogy a kulcs csontom mellett egy széles vágás van. Megkéselt? Nem. Dehogy. Ahogy erőszakosan a hasamra fektetett az órája felhasította a bőrőm. Visszaengedtem a pólóm, és lehajoltam az íróasztalhoz. Ekkor égető fájdalmat éreztem odalent, aminek következtében négykézlábra estem. Mikor némileg enyhült a fájdalom, felnyúltam, és kirántottam a fiókját. Leesett elém, én pedig szétnéztem benne. Nem láttam csak kártyákat, néhány gyűrött lapot, tollakat, rágót…
…majd megpillantottam egy kis fekete dobozt, és egy fekete bőrkötésű könyvet. Gyorsan kiszedtem mindkettőt, és felnyitottam a könyvet. Az első lapon egy kép volt. Egy lány képe. Szélesen mosolygott. Alatta egy dátum, és egy idézőjelbe tett mondat:
” Kérlek, hagyj! ”
Eltátottam a számat, és kikerekedtek a zokogástól vörös szemeim. A mondat alatt egy kis szöveg volt, láthatóan Márk írta.
” Olyan aranyos volt, ahogy ezt mondta. Meg volt rémülve, látszott rajta hogy mindjárt szívinfarktust kap. Végül beleegyezett.”
Végiglapoztam a könyvet. Volt benne vagy 15 lány, abból háromnál erőszakra utaló szövegrészletek voltak. Majd az utolsó lapon megláttam egy fényképet: Én voltam. Szöveg még nem volt alatta, csak a kép volt. Megragadtam a könyvet, és mérgemben a falhoz vágtam, és zokogni kezdtem.
Ilyen egy tetves rohadékot! Első felindulásomban nem tudtam mit hogyan dobálok szét. Papírok, tollak, és kártyák repkedtek a levegőben. Hasra borultam, úgy sírtam. Megint melléfogtam, és most nem csak egy pofonnal lett vége. Éreztem az égő fájdalmat az arcomot, az ütés nyomán is, és a pofonnál is. Szinte éreztem, ahogy megint megüt. A nyilalló fájdalom a hasamban, és a hüvelyemben csak a ráadás volt. Majd megpillantottam a kis fekete dobozt. Feltéptem a tetejét, és egy kis fekete revolvert találtam benne. Illegális fegyver tartás. Kivettem a dobozból, és a dobozt a falhoz vágtam. Dübörgő lépteket hallottam közeledni a lépcső felől, majd meghallottam a hozzá tartozó hangot is:
-Mi a faszt csinálsz te ribanc?
A fegyver ott volt a kezemben. Töltve, kiélesítve.
Márk belépett az ajtón, és miután látta a nagy felfordulást, iszonyú haragra gerjedt. A szeme csillogott, majd közeledni kezdett felém. Megfontolt nehéz lépésekkel. Abban a pillanatban megszakadt bennem valami. Előrántottam a pisztolyt a hátam mögül, ráfogtam, ekkor megtorpant. Az addig oly dühös, lángoló tekintet hirtelen megfagyott. Félelem csillogott benne. Mikor reszketve megszólalt, a hangja remegett.
– Ziarah, ne csináld ezt…
– Ugyan miért ne?
Az ujjam a ravaszra feszült, és a csövet a szívére irányítottam. Az Én hangom keményen, határozottan csengett. A kezem nem remegett. Már nem éreztem félelmet. Nem éreztem semmit. Márk megalázkodva térdre esett, és könnyek szöktek a szemébe.
– Cicám, kérlek…
Könnyek szöktek a szemembe, majd kicsordultak. Vékony fekete patakként törtek utat maguknak az arcomon, majd a parkettán koppantak. Felálltam, és halkan ennyit mondtam:
– Szerettelek…
Meghúztam a ravaszt, Márk pedig egy tompa puffanással elterült a padlón. Elfehéredett, és könnyek csordultak ki a szeméből. Engem nézett. Én már nem éreztem semmit. Lehajoltam hozzá, és egy csókot nyomtam az arcára.
Vörös szájlenyomat maradt az orcáján, Én pedig mégegyszer felé fordultam, komoly arccal, leguggoltam hozzá amitől iszonyú fájdalom hasított belém. megfogtam a nyakát, és a körmeimet a torkába vájtam. Fájdalmasan felszisszent. A körmeim nyomán a kicsiny vágásokból vér szivárgott. Felkeltem, és elindultam az ajtó felé. Mégegyszer visszafordultam, és láttam amint fájdalommal teli szemét rám mereszti. Kinyitotta a száját, és alig hallhatóan, megtört hangon csak ennyit mondott:
– Ölj… meg…
Gonosz mosolyra húztam a számat. Éreztem az elégtételt a megalázott 15 lány nevében. De leginkább a Magaméban.
– Nem tehetem Tigrisem. Szeretlek.
Felkaptam a kabátomat, és óvatos léptekkel elhagytam a házat.

Erőszakos szex, perverz csajok megalázva

eroszaskos_szex_geci_ribanccal

Erőszakos szex, perverzc csajok megalázva. Pornó képsorozat, kattints és néz! További ribancok megalázva: Sex and Submission Rita Faltoyanóval – Erőszakos szex képgaléra – Megbaszott büdös kurva hardcore képek – Lucrezia domina úrnő halálra kínozta szolgáját – Szadómazó BDSM pornóképek – SM szex Sex and submission – Baszd meg a ribancot – Alázd meg a faszszopó kurvát – Kikötözött ribancok BDSM extrém szex!

Steven Seagal megúszta a szexuális zaklatást

steven-seagalA bíróság ejtette azt az ügyet, melyben Steven Seagalt szexuális zaklatással és emberkereskedelemmel vádolták, írja az MSNBC. A színészt egykori asszisztense, a 23 Kayden Nguyen perelte be, és 1 millió dollárt követelt. A modellként is tevékenykedő nő azt állította, miután februárban jelentkezett az asszisztensi munkára, kiderült nem csak papírokat kell tologatnia, hanem a szexuális szolgáltatásaira is igényt tart a híresség a nap 24 órájában.
A nő, akit állítása szerint több napon keresztül fogva tartott Seagal a New Orleans-i házában, végül megszökött, és 32 oldalas keresetben írta le történetét. Az ügy kapcsán ügyvédje azt is elmondta, Nguyen mellett további hat nő hajlandó hasonló sérelmeiről beszámolni. Ráadásul a színész előző felesége, Kelly LeBrock is kijelentette, egyáltalán nem lepték meg a színésszel kapcsolatos hírek. Azt nem tudni, miért döntött a bíróság az ügy ejtése miatt kedden, sem a modell, sem a színész jogi képviselője nem kommentálta a döntést.

Szigorított a szexuális visszaélések miatt a Vatikán

pedofil-pap-ejnye-bejnyeSzigorított a szexuális visszaélésekre vonatkozó egyházjogi szabályozáson a Szentszék csütörtökön. Az utóbbi évek számos, a katolikus egyházat a világ számos országában érintő botránya után William Levada bíboros, a Szentszék Hittani Kongregációjának vezetője aláírta azt a dokumentumot, amely tízről húsz évre növelte a pedofil bűncselekmények elévülési idejét. A rendelkezés szerint az áldozat 18. életévének betöltésétől számolják ezt az elévülési időt, így a sértettek 38 éves korukig indíthatnak pert az ilyen bűncselekmények miatt. Ez azért fontos, mert a zaklatások fiatal áldozatai legtöbbször csak felnőtt fejjel veszik a bátorságot, hogy bíróság elé vigyék ügyüket.
Döntés született arról is, hogy a nagykorú szellemi fogyatékosokkal elkövetett szexuális visszaélésekre ugyanaz a kánonjogi szabály vonatkozik, mint a kiskorúak elleni bűncselekményekre. A súlyos vétségek közé számít immár a kánonjogban a 14 évnél fiatalabb gyermekeket ábrázoló pornográf anyagok birtoklása és terjesztése is, vagyis a pedopornográfia, a „14 éven aluli kiskorúak pornográf képének bármilyen módon és eszközzel történő megszerzése, birtoklása vagy terjesztése egy pap által”.
A módosítás kimondja, hogy a püspökök egyházjogi eljárás nélkül, egyszerű rendelettel megfoszthatják a papokat hivatásuktól, ha egyértelműen bizonyítható, hogy bűnösek szexuális visszaélés vádjában. Federico Lombardi vatikáni szóvivő elmondta, hogy továbbra is érvényben marad az a vatikáni útmutatás, amely szerint a bűncselekményeket a világi hatóságoknak is jelenteni kell. Az újdonságok közül Lombardi kiemelte azt is: az eljárások meggyorsítása érdekében lehetséges, hogy különösen súlyos esetekben közvetlenül a katolikus egyházfőhöz forduljanak a bűntettet elkövető „laicizálása” érdekében. Ezen kívül az egyházi bíróságok tagjai közé világiakat is beválaszthatnak, s nem szükséges ehhez kánonjogi diploma, elég, ha bizonyított szaktudásuk, illetékességük. A módosítások kiközösítéssel és elbocsátással fenyegetik azokat, akik nőt szentelnek pappá. A katolikus egyház szerint nő nem lehet pap, mivel Krisztus tanítványai, az apostolok kizárólag férfiak voltak.
Kilenc év óta ezek az első komolyabb változtatások a katolikus egyházjogban. A jelenlegi dokumentum – a Hittani Kongregáció a „Legsúlyosabb bűncselekményekre vonatkozó jogszabályok” módosítását tette közzé – az előző katolikus egyházfő, II. János Pál által 2001-ben kiadott „Sacramentorum sanctitatis tutela” kezdetű motu proprioja (apostoli levele) által meghatározott kánonjogi szabályozást fejleszti tovább. A változtatásokat a Hittani Kongregáció készítette elő, amelyet pápává választása előtt mintegy 25 évig vezetett még Joseph Ratzinger bíborosként XVI. Benedek pápa.
A pedofil papok áldozatainak egyik amerikai szervezete (SNAP) elégtelennek intézkedéseknek nevezte csütörtökön a Szentszék által életbe léptetett változtatásokat. Az egyesület egyik vezetője, Barbara Doris szerint az új rendeletek semmit sem érnek. Doris úgy vélte: a legfőbb baj az, hogy az egyházi vezetők mindenhol a vádlottaknak hisznek és nem az áldozatoknak, és nem akarnak tudomást venni a problémákról. Az amerikai jogvédő szerint ezt a hozzáállást kellene megváltoztatni, nem pedig a belső szabályozást.
További cikkek a témában: Pedofilbotrány miatt házkutatás a bíborosoknál – Brazíliában pedofíliával gyanúsítanak egy lengyel papot – Pedofília miatt távozhat augsburgi püspök – Elnézést kért a gyerekmolesztálásokért a pápa – A pedofília nem csak a katolikusoké

Terror és pornó az internet nagy része

A pornográfia az internet teljes tartalmának 37%-át teszi ki a tanulmány szerint. Az online szerepjátszó játékokat tartalmazó weboldalak száma tavalyhoz képest 212%-kal, az erőszakot tartalmazó weboldalak száma 10,8%-kal, a terrorizmus tartalmú 8,5%-kal, míg az illegális drogárusítás tartalmú oldalak 6,8%-kal nőttek.
A fiatalkorúak online kereséseinek védelmét szűkségessé teszi a pornográf oldalak és az erőszakot, terrorizmust, valamint illegális drogvásárlást reklámozó oldalak növekvő jelenléte – mutatott rá az Optenet tanulmánya. A gyerekvédő projekt igazgatója szerint: „Figyelembe véve azt a tényt, hogy az internet tartalmának egyharmada pornó és, hogy jelentősen megnőtt a fiatal internet felhasználók száma, akik nagyon kíváncsiak és oly könnyen kezelik már a gépet. Ez arra kötelezi a felnőtteket, hogy a számítógép tartalmának otthoni felhasználását felelősségteljesen felügyeljék és korlátozzák” – tette hozzá Ana Luisa Rotta.
Rotta kifejtette: „Az online szerepjátékok ösztönzik a negatív viselkedést, azáltal, hogy jutalmazzák az erőszakos vagy brutális tetteket. Ezen kívül számos kommunikációs oldal van, ami a felhasználók közti kapcsolatot építi, úgymint a chat, fórumok, VoIP és levelezések. Lehetséges, hogy ezzel vissza akarnak élni és felhasználni a másikat nagyon káros, vagy illegális tevékenységek elvégzésére, mint pl. kiber kémkedés vagy gyerekek szexuális zaklatása”.

Emlékezetes nyár szadómazó vágyakkal

A barátnőm fia eképp mesélte el tavalyi nyaralását. Tizenhat éves voltam, mikor megesett velem. Örömmel rohantunk ki az iskola kapuján, kezünkben a jól sikerült bizonyítvánnyal. Mindenki tervezgette nyarát és azzal dicsekedett a többieknek, hogy hova, ki hívta meg. Kicsit szomorú voltam, hogy több mint két hónapig megint egyedül kell otthon ücsörögnöm. Még anyám finom tortája sem tudott megvígesztalni, amikor szüleim mosolyogva nyújtottak át egy levelet, melyet falusi nagyanyám írt. Már egy hete megérkezett – mondta apám – de úgy gondoltuk, nagyobb lesz a hatás, ha most adjuk át. Az is volt. Nagyszüleim ugyanis meghívtak két hétre a falujukba. Örömömben ugrottam anyám nyakába, és máris rohantam csomagolni. Már másnap indultam. A vasúti kupéban elgondoltam, hogy milyen is lehet a falusi élet? Valahogy a Tüskevár főhőse, Tutajos jutott eszembe. Most végre élőben is megtörténik velem amit eddig csak könyvekben olvashattam. Pár órás utazás után megérkeztem. Nagyapám várt rám és boldogan átölelt:
– Ezer éve nem láttalak. De megnőttél!
Büszke voltam magamra és örömmel teli szívvel bíztam magam a gondjaira.
– Síetnünk kell, vette el a bőröndöm – nagyanyád már finom ebéddel vár.
Beszálltunk hát az öreg Skodába és elindultunk. Az autó köhögve nyelte a kilométereket, miközben nagyapám folyamatosan mesélt nekem:
– Majd meglátod! Lemegyünk pecázni a tóra és megnézzük a lányokat amikor fürdenek!
Megérkeztünk. Régen jártam itt, mégis ismerősnek tünt nagyszüleim portája. Nagyanyám össze-vissza csókolta arcom és büszke volt, hogy ilyen szép nagy unokája van. A kiadós falusi ebéd után estig beszélgettünk. Másnap hajnalban furcsa zajokra ébredtem. Izgatott férfihangok zaja. Gyorsan a fejemre húztam a paplant, és reménykedtem benne, hogy az egész egy rossz álom. Amikor tíz óra körül felébredtem, rá kellett jönnöm, hogy valóság volt amit hajnalban megértem.
– Az éjszaka kigyulladt a termelőszövetkezet telepe – világosított fel szomorúan nagyanyám – és a falu összes férfija ott dolgozik.
Éreztem, hogy a nyaralásom saját magamnak kell megformálni. Nagyapám nem fog ráérni. Felöltöztem hát, és zsebre dugott kézzel elindultam csavarogni. A korábbi nyári vakációkat is sokszor ezzel töltöttem. Órákig kóboroltam, nézegettem a járókelőket, amikor az egyik hozzám közelebb eső ház nyitott ablakából fájdalmas kiáltásokat hallottam. Mintha valakit vertek volna. Gyorsan az ablakhoz síettem és lekucorodtam alá. Lélegzet visszafojtva hallgattam, amint egy női hang szíd valakit:
– Majd adok én neked te kis féreg!
Újabb ütéshangok és sírós kiáltások következtek. Egyszer csak csend lett. Moccanni sem mertem, ugyanis tudtam, ha most elrohanok azzal leleplezem magam. Többször hallgatóztam már mások ablaka alatt. Vártam, mígnem kivágódott a kapu és egy nyári ruhába öltözött, arcát eltakaró, fiatal lány szaladt ki rajta. Vártam, amíg eltűnik az utca végén, majd több se kellett, a nyomába eredtem. Mivel az iskolában én voltam az egyik legjobb síkfutó, hamar utolértem és utána kiáltottam:
– Állj meg! Nem akarlak bántani!
De ő csak futott tovább. Kissé idegesített a dolog, ezért gyorsabb tempóra kapcsoltam, majd amikor utolértem a vállánál fogva lehúztam a földre.
– Megvagy!
Látszott rajta, alig kap levegőt.
– Nagyon fájt? – kérdeztem tőle.
– Nagyon – szipogta.
– Hogy hívnak?
– Edina.
– Én meg Gergő vagyok – húztam ki magam.
– Miért bántottak?
Haragos szemekkel nézett rám, amikben már csak halványan látszódtak a sírás nyomai.
– Mi közöd hozzá? – kérdezett vissza flegmán, majd felugrott és elrohant.
Tudtam, ha utána eredek, megint elkaphatnám, de hagytam, csak menjen. Furcsa érzések keringettek bennem, úgy tűnt, hogy szerelmes lettem első látásra.
A következő naptól fogva csak Edinára tudtam gondolni. Megint elmentem a házukhoz és a kapunál lesben állva vártam, mikor jön ki. Hamarosan megjelent, de most nyugodt volt. Úgy látszik, nem bántották. Odavágódtam hozzá és megszólítottam:
– Szia!
– Ne haragudj a tegnapiért – mosolygott.
– Nincs harag, válaszoltam. Hány éves vagy?
– Tizenöt.
– Én meg tizenhat – és megint elöntött a forróság.
Innentől kezdve ment minden, mint a karikacsapás. Beszéltünk mindenről, nap mint nap találkoztunk és egy hét elteltével valódi pajtások lettünk. Nem is bántam, hogy így alakult a nyaralásom. Sokáig morfondíroztam, hogy rákérdezzek-e a verésre, végül az egyik alkalommal, amikor a vegyesboltba kísértem, megkérdezem tőle:
– Mondd, gyakran kikapsz?
– Majdnem minden nap – komorodott el.
– És?
– Elfenekelnek – válaszolta Edina. Hol kézzel, hol fakanállal, hol nadrágszíjjal.
– Az fájdalmas lehet – szisszentem fel.
– Az bizony! Főleg, ha látnád a fenekem.
– Láthatom? – csillant fel a szemem, miközben péniszem megmerevedett a nadrágban.
Szerintem ezt ő is észrevehette, annyira lenge volt rajtam a short. Mosolyogva, de velősen válaszolt:
– Csak utánad!
Igaz több, mint egy éve maszturbáltam, de eszembe sem volt megmutatni magam egy idegen lánynak. Pedig több osztálytársam megtette már, és szerintük remek érzés.
– Áááá… – szabadkoztam.
– Ha nem, hát nem – zárta rövidre.
Az alkudozás talán tovább is folytatótdott volna, de elérkeztünk a közérthez. Nem volt kedvem visszakísérni, ezért búcsút vettem tőle.
– Holnap is eljössz? – kérdezte.
– Persze – válaszoltam – hiszen tudod, hogy még két napom van.
Így is történt. Másnap azonban nem az utcán kellett sétálnunk, hanem behívott a szobába. Örültem, hogy közelebb engedett magához. Csak úgy pezsgett a vérem. Ám az öröm nem tartott sokáig, ugyanis fél óra sem telt bele és hazajött az anyja. Dekoratív, középkorú, ám annál szigorúbb asszony volt. Ki nem néztem volna belőle, hogy képes elverni a lányát.
– Ő ki? – kérdezte szikrázó szemekkel a lányát.
– Izé…, ő… az én barátom – nyögdécselt Edina.
– A barátod? – kérdezett vissza gúnyosan – Ekkora kurva vagy?
Engem is zavani kezdett az asszony modora, éreztem közbe kell lépnem.
– Kérem én Gergő vagyok és nyaralni jöttem!
– Nyaralni? Majd adok én neked nyaralást. Úgy elfenekellek, hogy megemlegeted.
Mivel több helyen olvastam már a fenekelés izgató mivoltáról, kíváncsi lettem, hogy milyen lehet, ha megraknak. Szüleim soha nem bántottak, így hát ideje volt bele tanulnom.
– Azt csak úgy tetszik mondani! – válaszoltam szemtelenül.
Láttam Edina elnyúlt arcát. Valószinűleg rosszat mondhattam, de az anyja vehette a lapot. Elővette az ajtó mögül a népnevelő nadrágszíjat és rám reccsent:
– Told le a nadrágod és feküdj hasra az ágyon.
Engedelmeskedtem.
– És az alsó? – kérdezte, majd a nadrágom után tolta egészen a bokámig.
A keze lesújtott, a szíj zúgott és kellemesen bizsergő érzés közepette landolt csupasz fenekemen. A csattanás után behunytam a szemem. Teljesen elfelejtkeztem róla, hogy két idegen nő is jelen van. Az egyik, aki püföl, a másik: aki nézi. Az ütés többször megismétlődött. Mikor már kezdett fájdalmassá válni a dolog, próbáltam úgy mozogni, hogy lássa, elegem volt belőle. Ez azonban csak olaj volt a tűzre. Tovább folytatta, mindaddig amíg teljesen hólyagos nem lett a hátsóm.
– Állj fel – hangzott a parancs – és fordulj Edina felé.
Tudtam, hogy miért mondja. Érezte, hogy az első ütések felizgattak és merev vagyok. Szégyen, nem szégyen, de meg kellett mutatnom férfiasságom egy idegen nőnek. Mikor Edina meglátta, hatalmas nevetésben tört ki, és az anyja is mosolygott. Úgy látszik, nem nagyon láthattak ilyet. Rettenetesen restellem magam, de nem volt mit tenni: közröhej tárgya lettem.
– Verd ki, te perverz! – mondta az anyja.
Beletörődve kezdtem el húzgálni rajta a bőrt, ami Edinának még jobban tetszett. Nem telt bele sok idő, és máris lövellt ki a parkettára az “anyag”.
– Jó volt? – kérdezte megint csak gúnyolódva. Csak tudd azért kaptál, és azért szégyenítettelek meg, hogy vedd tudomásul a lányom nem barátkozhat egy ilyen alakkal – mondta. Most pedig tűnj el, ne is lássalak!
Haza indultam és út közben végig arra gondotam, hogy otthon hogy magyarázom ki magam. Szerencsére erre nem került sor. Másnap délelőtt azonban láttam az ablakból, hogy a kapuban ismerős alak áll: Edina. Amint kiértem, csak ennyit szólt:
– Ide nézz!
Azzal hátrébb lépett és egészen nyakig felhúzta nyáriruháját, majd megfordult egy párszor. A látvány megrészígetett: teljesen meztelenül volt. Nem viselt sem bugyit, sem melltartót. Kicsiny, zsenge szőrzete, feneke és félig kialakult mellei sokkal jobban néztek ki mint a pornólapokban látott sztároké.
– Tetszett? – kérdezte, miután visszahajtotta a lenge ruhát.
Alig kaptam levegőt és péniszem majd kiszakította a nadrágot, úgy állt.
– Persze. De miért tetted? Talán meg is láttak.
– Na és. Anyám szerint kurva vagyok, különben is megígértem, hogy utánad mindent megmutatok. Tegnap megtetted a magadét. Tudtad, anyám nem tréfált és rám való tekintettel mégis vállaltad a fájdalmakat.
– Igazad van – azzal közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam, legalábbis én annak éreztem.
– Utánad nagyon kikaptam – mondta miközben előre hajolt és ismét felhajtotta a szoknyáját.
Csak úgy világítottak rajta a vörös hurkák, akár csak az enyémen. Miután megint szemben állt velem, átnyújtott egy képet:
– Rajta van a nevem és a címem. Ha tudsz, küldj te is egyet. Remélem, anyám nem jön rá.
Azzal megint megcsókolt és elsíetett. Szememben könnyek jelentek meg és berohantam a szobába bőgni. Sírtam a fájdalmaktól, a szerelemtől, mindentől. Már csak egy napom maradt. Csavarogtam a faluban, de Edinát nem láttam. Nem is bántam, alig vártam, hogy végre otthon lehessek. Másnap az állomáson nagyszüleim szomorúan tettek fel a vonatra.
– Ne haragudj – ölelt magához nagyapám – Jövőre majd mindent bepótolunk.
Felszálltam a vonatra, és elindultunk. Már bőven a városom felé tartottam, amikor elővettem Edina fényképét.
– Micsoda csajom volt! – gondoltam magamban, majd egy mozdulattal széttéptem a fényképet és kidobtam a vonat ablakán. Néztem a szálló darabok után, és könnyes szemmel gondoltam első, igazi, nagy nyári kalandomra. Ahogy a kép darabjai szerte foszlottak, úgy múlt el egy ki sem alakult kapcsolatom.
[Domina történetek]

Tízéves fiúk akartak megerőszakolni nyolcéves kislányt

Bűnösnek találta az esküdtszék azt a két, általános iskolás brit diákot, akiket eredetileg erőszakos közösüléssel vádoltak. A fiúk ellen csak a nyolcéves áldozat vallomása szólt, ám miután az aktust nem támasztották alá az orvosi eredmények, a diákokat felmentették az erőszakos közösülés vádja alól, helyette a bűncselekmény kísérletéért ítélték el őket a londoni központi bűnügyi bíróságon, az Old Bailey-n. A két fiú a döntéssel Nagy-Britannia legfiatalabb szexuális bűnözőjévé lett. Másfél napos tanácskozás után bűnösnek találta az esküdtszék nemi erőszak kísérletében azt a két, 10 és 11 éves fiút, akik 2009 októberében molesztáltak egy nyolcéves kislányt. Az általános iskolás diákok az ítélettel Nagy-Britannia legfiatalabb szexuális bűnözői lettek, nevük feltehetően felkerül a szexuális bűnelkövetők listájára is – írja a Daily Mail, amely személyiségi jogokra hivatkozva sem az áldozat, sem az elítéltek nevét nem tette közzé. Bár az esküdtszék meghozta az ítéletet hétfőn, a londoni központi bűnügyi bíróságon, az Old Bailey-n, a büntetés mértékét nem közölte, erre további nyolc hetet kell várni, az elítélt tizenévesek addig szabadlábon maradhatnak.
Elvették a rollerét: A vád szerint a két, akkor még tízéves fiú 2009 októberében molesztálta a nyolcéves lányt, aki ötéves barátjával játszott a család londoni háza környékén, amikor a fiúk elvették a rollerét – számolt be az eseményekről a Daily Mail. A lap szerint a két fiú a rollert használta zsarolási eszközként: felszólították a kislányt, ha vissza akarja kapni, tegyen eleget a követeléseiknek. Az akkor még tízéves diákok ezt követően több helyszínen is molesztálták a kislányt: egy harmadik emeleti lakásban mutogatni kezdték magukat, amit később egy liftben, egy szeméttárolóban és egy fészerben folytattak, és egy réten fejeztek be – idézi a lap a kislány vallomásának részleteit.
Bár a két fiú felszólította a kislányt, hallgasson a történtekről, a gyermek később mindent elmondott édesanyjának, akit az áldozat ötéves barátja értesített arról, hogy lányát a két fiú „bántja, és valami nagyon rossz dolgot csinálnak vele”. „Azt mondta: ’a fiúk szexeltek velem.’ Megkérdeztem, hogy mit ért ez alatt, mire azt felelte: ‘belém tették a fütyijüket.’ Azt mondta, haza akart menni, de a fiúk nem engedték, és kényszerítették erre. Megtiltották neki, hogy bárkinek is beszéljen róla” – idézte az anya vallomását a Press Association.
Megmutatták egymásnak a nemi szervüket: Ugyan a nyolcéves áldozat a rendőrségi kihallgatás alatt végig szilárdan állította, hogy a fiúk megerőszakolták, ezt sem az orvosi leletek, sem az erőszakos közösüléssel vádolt diákok vallomásai nem erősítették meg. Ráadásul később, a tárgyalások során a kislány nemleges választ adott az idősebb fiú védügyvédjének arra a kérdésére, miszerint valóban történt-e erőszak. Az áldozat azt is beismerte, hogy maga vette le az alsóneműjét, majd hozzátette, azért nem mondta el az anyjának, mert ha kiderül, hogy „rossz kislány vagyok, akkor nem kapok több édességet” – idézte a kislány vallomását a Guardian. Bár az áldozat a korábbinak ellentmondó információt közölt, és a bíró is felvetette, felnőttkorúak esetében emiatt már ejtették volna az ügyet, az esküdtszék a kislány kimerültségével és a korábbi vallomás alaposságával érvelő ügyész hatására a tárgyalás folytatása mellett döntött.
Az idősebb fiú védőügyvédje, Linda Strudwick szerint nem történt bűncselekmény, a gyerekek csak játszottak. „Mutogatósdit játszottak. Talán továbbmentek, és megérintették egymást, talán csináltak valamit, amit a tévében láttak. Talán doktorosdit játszottak” – mondta az esküdteknek, akik bár felmentették a diákokat az erőszakos közösülés vádja alól, annak kísérletében bűnösnek találták őket. A legfiatalabb brit szexuális bűnelkövetők esete nagy port kavart Nagy-Britanniában – jegyzi meg a Telegraph, amely szerint a gyermekvédelmi szervezetek – pszichológiai okokra hivatkozva – egyöntetűen helytelenítették, hogy a kiskorúak ügyét az Old Bailey-n tárgyalták, és kijelentették, kérelmezni fogják a büntethetőség korhatárának [Angliában és Walesben ez jelenleg 10 év] felülvizsgálatát.
[Freya]

A nigériai rendőrök prostikat erőszakolnak meg

nigeriai_kurvakEgy polgári jogi csoport tanulmánya szerint a nigériai rendőrség az őrizetbe vetteket bírósági ítélet nélkül kivégzi, valamint kínzásokat és nők ellen szexuális inzultusokat követ el. Azt állítják, hogy a rendőrség nyilvánosan és látványosan meghurcol gyanúsítottakat a média előtt, és bírósági tárgyalás nélkül végzi ki őket.
„Minden teketória nélkül”
A Nyitott Társadalmi Igazságszolgáltatás Kezdeményezés tanulmánya a legújabb a nigériai rendőrség brutalitását és korrupt voltát gyakran kritizáló tudósítások között. A hivatalos szervek eddig nem nyilatkoztak a beszámolóról. A csoport több mint két év alatt 400 különböző rendőrőrsön figyelt meg rendőröket és gyanúsítottakat.
Állításuk szerint a nigériai rendőrség valójában gyilkossággal oldja meg az ügyeket. „A nigériai rendőrség bírósági ítélet nélküli kivégzéseket, valamint kínzásokat, szexuális erőszakot és zsarolást követ el büntetlenül” – állítja a tanulmány. „A nigériai rendőrség alkalmazottai a bűnök elkövetésével vádolt vagy gyanúsított személyeket rendszeresen, minden teketória nélkül kivégzik. A rendőrség tagjai úgy tekintik a kínzást, mint ami a vizsgálat alapvető eszköze, mindkét nem képviselőin – különösen a prostituáltakon – nemi erőszakot követnek el, és majdnem minden esetben zsarolják a gyanúsítottakat.” – olvasható a tanulmányban.
Az éjszakai járőrözés „haszna”
A tanulmány részletesen foglalkozik a bírósági ítélet nélküli kivégzésekkel, az eltűnt áldozatok eseteivel, és bemutat letartóztatott és megerőszakolt prostituáltakat is. A Lagos utcáin működő prostituáltak közölték a BBC hírügynökséggel, hogy a tanulmány állításai pontosak. „Összeszednek minket, néhányan meg is vernek, elvisznek az összekötő hídhoz, ott vernek és megerőszakolnak… Óvszer nélkül közösülnek velünk” – mondta egy prostituált. „Néha megkeresnek minket, ellopják a pénzünket, aztán kidobnak és elmennek.” – tette hozzá.
Más prostituáltak beszámolója szerint körzetükön kívülről jövő rendőregyenruhás férfiak támadtak rájuk. Vannak olyan prostitúcióval vádolt nők, akik arról számoltak be, hogy szexuális szolgáltatásokra kényszerítették őket, cserébe megúszhatták rendőrségi letartóztatás nélkül. Egy rendőr szerint „így valami haszna is van az éjszakai járőrözésnek.”
„A rendőrség a barátod”
Egy olyan országban, ahol megvesztegetők garantálják a biztonságot, nagyon kockázatos nem fizetni nekik. Széleskörűen kritizálják a rendőrség megbüntethetetlenségének gyakorlatát – rendőröket szinte soha nem helyeznek vád alá erőszakos bűncselekmények miatt. Az elmúlt években számos próbálkozás történt a rendőrség megreformálására, részletes javaslatok születtek a helyzet javítására, de lényegi változás nem történt.
A rendőrségi törvénykönyv felülvizsgálata 2004-ben kezdődött, de a törvénytervezet már 2006 óta várat magára. Újabban a rendőrség a következő szlogen bedobásával próbálja finomítani a róla kialakult képet: „A rendőrség a barátod.” De ezt kevés nigériai hiszi el.
[Bulvár]