Ott állt a fánál, háttal nekem, csinálta szépen, amit mondtam. Nem forgolódott, pláne nem akart visszamenni a tűzhöz, a többiekhez, állt szépen, várta, hogy mit mondok. Szeretem az ilyesmit. Akkoriban – néha most is – az engedelmesség érdekelt. Annak a kérdése, hogy egy ember miért teszi meg, amit a másik mond neki. Kér, parancsol, vagy csak úgy mond. Én csak úgy mondtam. Hogy „állj oda, háttal nekem, a két tenyereddel támaszkodj a fa törzséhez és várj”. És ő várt.
Az osztályban ő volt a legcsúnyább lány.
Nem úgy volt csúnya, ahogy az amerikai filmekben a csúnyácska lányok csúnyák, hogy előnytelen a szemüvegük vagy a hajuk és miután egy idősebb barátnő vagy egy segítőkész nagynéni segít stílust váltani, önbizalmat csöpögtet a kis bakfisba, a kertvárosi postás és a tejesember is megfordul csajszi után, happy end. Nem, ő úgy volt csúnya, hogy menthetetlenül taszító volt. Nem volt kövér, ha a testét számokkal akarnánk leírni, nem mutatna rosszul, de mindenhol szögletes volt, csapott vállú, hajlott hátú, úgy lépkedett, mint egy medve, és a lába pont olyan szőrös volt, mint egy medvéé.
De az igazán kellemetlen a nyaka és a feje volt. Soha, sehol nem láttam még ilyen nyakat. Hosszú volt, és előre hajlott, a görbe hát folytatásaként, aztán felegyenesedett, felfelé nyúlt, olyan volt az egész, mint egy sarló, és az erek állandóan kidagadtak rajta. De ez nem érdekelt. Akkor csak az volt a fontos, hogy azt csinálja, amit mondok neki. Álljon szépen szemben a fa törzsével, nekem háttal, és várjon.
Azért kellett háttal állnia, mert a feje, az arca az egész nő legkényesebb része volt, és biztosra akartam menni.
Nem akartam, hogy ennek a fejnek a látványa megváltoztassa a terveimet. Sem úgy, hogy megsajnálom, sem úgy, hogy megalázom vagy kiröhögöm. Pontosabban hogy nem úgy alázom meg, ahogy egy negyed órával korábban kiterveltem. A feje olyan volt, mint egy formátlanra nőtt gomba. Egészen merész ívek kontúrozták, ahogy más, normális embernek soha, egy csúcsos formát emeltek ki szépen ezek az ívek, a hihetetlenül kiálló két fogsort. Rögtön a tekintélyes bajusz alatt. Egyszóval elég komplikált feje volt a kislánynak.
A tűz mellett ültünk, tíz-tizenkét kamasz. Nem ittunk sokat, én három vagy négy sörnél tartottam. Tizenhét éves fiúnak azért ez nem olyan nagyon sok. Akkor inkább kevésnek éreztem, de nem volt több pénzem. Valakinél volt még egy üveg vodka, abból jutott néhány korty, de tényleg ez volt minden. Ahhoz elég, hogy nyugtalan legyek. És akkor ez a nő, Karola megszólalt mellettem. Valami marhaságot morgott arról, hogy nem érti, a fiúknak miért kell ilyenkor mindig inni. Mintha egy fekete lyuk vagy egy félresikerült kirakati baba adott volna életjelt.
Nem is nagyon hallotta meg senki, úgyhogy nem láttam értelmét odaszúrni valami epéset arról, hogy a részeg fiú halvány esély lehet, úgyhogy menjen el szépen sörért. Néztem őt a tűznél, és láttam, hogy nem ittam eleget. Akkor jutott eszembe az, amit pletykáltak róla a kollégiumi szobatársai. Hogy sokszor zuhanyozás után meztelenül járkál a szobában – ami amúgy normális – de úgy, hogy a hálóban ég a villany és nincs elhúzva a sötétítőfüggöny. Ha szóltak neki, hogy „Karola, elhúzom a függönyt, jó?
”, akkor csak hümmögött, hogy nem muszáj. Aztán egyre többször látták, ahogy szívesen forgolódik az ablak előtt. Nem hallottam, hogy a kisvárosban helyi látványossággá vált volna, azt hiszem, nem gyűltek össze tömegek a kollégium parkjában, az ablaka előtt. Én nagyon fújoltam, – mint mindenki – mikor ezt először hallottam, de most hirtelen tiszteletre méltóan perverznek láttam. Most először próbáltam meg elképzelni meztelenül, és az eredmény elég lehangoló volt. Olyan, mintha az etióp menekülttáborok dokumentumfotóit használnám Playboy helyett.
Nem voltam szégyellős vagy prűd, de mégis illetlennek éreztem Karolán képzelődni. És akkor szólalt meg a vodka.
Egészen közel hajoltam az arcához, és lassan tagoltan azt mondtam, hogy két perc múlva jöjjön utánam. Csak nézett azokkal a borjú szemeivel. Azt hittem, esetleg részeg, de nem ivott semmit egész este. Megkérdeztem, hogy érti-e, amit mondtam, és bólintson, ha igen. Először nagyon lassan, értetlenkedve bólintott, aztán még kétszer gyorsan. Nem szóltam hozzá többet, felálltam, valamit mormogtam a természet hívásáról.
Kimasíroztam a tűz fényéből, aztán abból a kertből is, ahol buliztunk, ki az erdőbe. Elkezdtem levizelni a kapu mellett álló fát, amikor hallottam, hogy mögöttem szöszmötöl valaki. Nem fordultam meg, szép komótosan befejeztem, amit elkezdtem, begomboltam a sliccem, aztán azt mondtam neki: – „Menj befelé azon az ösvényen.” – Az út a sötétben az erdő belseje felé vezetett, mindannyian jártunk már arra nappal. Volt arra egy szántó és egy magasles. Nagy lendülettel elindult, aztán botorkálni kezdett a sötétben.
Mögötte mentem, néztem a hátát és a lábait. Farmerban, pólóban volt, mintha egy haverommal együtt mentünk volna pisilni. Akkor már tudtam, hogy bármit megtesz, amit mondok neki, és ma nagyon sok mindent ki fogok próbálni. Botorkált néhány percet, én nem szóltam semmit, csak követtem. Akkor megláttam azt a nagy bükköt, amire Karola élete végéig emlékezni fog. – „Állj oda a fához, arccal a fa felé. A tenyereddel támaszkodj a fa törzséhez.” – Odaállt, mint a rossz kislány a sarokba.
Rátenyerelt a fára, lehajtotta a fejét. Hallottam, hogy nagyon erősen szuszog. – „Ne mozogj.” – Ezt úgy mondtam, hogy egészen közel hajoltam hozzá. Néhány centire voltam az arcától. Akkor láttam, hogy rágja a szája szélét.
És életemben először hozzá értem. Belemarkoltam a hajába a tarkója fölött és hátrafeszítettem a fejét. Az a hihetetlenül hosszú, görbe nyaka ívbe hajolt, a két kiálló fogsor az égre vicsorított. Kicsit zsíros volt a haja. A tarkójánál fogva félrefordítottam a fejét, és az arcát hozzányomtam a bükk törzséhez.
Szorosan mögé álltam. Csak állt a nyomorult a fának támaszkodva, odasimulva és szuszogott. Benyúltam a pólója alá, és mind a két tenyeremmel végigszántottam a hátát. Izmos, kemény volt, kis izomgörcsökkel. Beleakadtak az ujjaim a melltartójába. Ez csúnyán lehűtött. A zsákmányból hirtelen megint egy egyszerű, közönséges, hajlott hátú, gombafejű ronda nő lett. Hátraléptem, a pólója visszahullott a derekáig. Pontosan tudhatta, mi zajlott le bennem, mert nem szólt semmit, csak szipogni kezdett. Állt tovább, engedelmesen.
Ha akkor megszólal, eddig tartott volna ez a kaland. De ahogy ott állt, és nem hallottam mást, csak azt, hogy szaggatottan, néha sípolva veszi a levegőt, megint felizgatott. Nyeltem kettőt, mert éreztem, hogy én is egyre szaggatottabban lélegzem, a halántékom lüktetett. Tudtam, hogy most a hangomon múlik minden. És jól tettem, hogy bíztam a torkomban, egy másodperc múlva már úgy tudtam szólni, mint egy állatidomár. Nem parancsoltam, mint egy katonatiszt és nem kértem, mint egy parkőr, hanem mondtam: – „Vedd le a cipőd.
” – Szerintem ezen meglepődött. Igazából én is, ha valami vetkőztetős történetet kéne írnom, marha izgatóan sorolnám, hogy hajigálja le magáról a csaj a fehérneműket, de a vodka azt mondta bennem, hogy cipő. És amikor Karola szépen, engedelmesen lehajolt, kifűzte és levette a tornacipőjét, ott állt mezítláb a lehullott gallyak között, akkor tudtam, hogy az embernek az erdőben a cipő jelenti az emberi öntudatot. Anélkül csak egy toporgó kellék.
Innentől biztosra mentem. Mögé léptem, újra belemarkoltam a tarkójánál a hajába.
Szeretem az ismerős helyzeteket. Azt hiszem, ő is otthon érezte magát így, mert magától félrefordította a fejét és megint hozzányomta az arcát a fa törzséhez. Én csak tartottam a kezemmel. Igaz, olyan erősen, hogy eszébe sem jutott ellenkezni. Egészen közel hajoltam az arcához, közelebb, mint az előbb. Láttam, hogy nyalogatja a szája szélét. Amikor még közelebb hajoltam, azt is láttam, hogy a nyalogatás ellenére cserepesek az ajkai. Láttam, pedig csak a hold világított. Világosan kivehető volt, hogy nyálas a nőbajsza, az ajkai majd szétrepednek, olyan duzzadtak és hiába nyalogatja őket, szárazak és repedezettek.
Furcsa kontraszt volt a szája sarkában összegyűlt nyálhab csillogása. Néhány centiről az arcába bámultam, az orrtövén lévő szemölcsre, aztán a szemeibe. Szépen lesütötte őket, ahogy a filmekben látta. A füléhez hajoltam, és azt mondtam: – „Azt veszed le, amit mondok. Nem habozol, nem gondolkozol, leveszed. Utána azt csinálod, amit mondok. Szó nélkül. Értetted? Csak akkor engeded el a fa törzsét, ha vetkőzöl, vagy én azt mondom.” – Tartottam a fejét a tarkójánál, nem nagyon tudott bólogatni, csak biccentett.
Kicsit eltorzult az arca. Éreztem, hogy a leheletem messze áll a steriltől, a sör meg a vodka csak rátett arra, hogy akkor már két napja nem mostam fogat, és volt néhány rossz, odvas fogam, amitől pállott szájszagom volt. De ezt most nem feszélyezett. Úgy gondoltam, most végre, életemben talán először én mondom meg, hogy milyennek kell lennem, mit kell csinálnom, sőt azt is én mondom meg, hogy a világban mi történjék. Hogy én vagyok minden dolog mércéje. Az én akaratom a világ rendje, az én ízlésem az etalon.
Ebben a kétszereplős világban.
Hátráltam néhány lépést, és annyit mondtam: – „Farmer!” – Karola szépen előrehajtotta a buksiját, hogy lássa kigombolni a sliccét. Szöszmötölt egy kicsit a cipzárral, aztán elkezdte letolni a nadrágját. Szűk volt, a térdénél elakadt, közben már látszott, ahogy a combja hátsó fele világít a holdfényben. Az én farmerom is kezdett szűk lenni. – „Póló!” – Erre számított, gyorsan kibújt a pólójából. A nadrágot és a pólót csak maga mellé dobta.
Úgy gondoltam, sok ez az önállóság. – „Hajtogasd össze!” – Leguggolt, hajtogatott. Akkor láttam, hogy remeg a keze. A póló kétszer is kiesett a kezéből, amikor le akarta tenni egy tisztább részre. Ilyenkor mindig újra kellett hajtogatnia. Végre végzett, engedelmesen visszaállt a helyére, arccal a fának. – „Melltartó!” – Éreztem, hogy a torkom kiszáradt, a nyelvem hozzátapadt a szájpadlásomhoz. Rekedt volt a hangom, az utolsó ’ó’ alig hallatszott, egy elfúló kilégzés lett.
Babrált a csattal a hátán, akkor már nagyon remegtek a kezei, de nem szakított, szépen kikapcsolta. Izzadt a homlokom, a tenyerem, a farkam majd’ felrobbant, minden szívdobbanásomat éreztem a makkomban. Néztem a csupasz hátát, és majdnem összerogytak a térdeim. Remegett az inam. – „Bugyi!!!!” – Akkor már őrjöngtem. Legszívesebben páros lábbal ugráltam volna. Vagy ide-oda futkározva üvöltöttem volna, hogy „bugyiiii!!!!”. Letolta a bokájáig. Nem trükközött, nem akart csábítani, úgy tolta le, mintha otthon, egyedül vetkőzött volna.
Szépen rátette a többi ruhára. Néztem három lépésről a seggét, oldalt két kis izom pulzált. A combja remegett, néha lábujjhegyre állt izgalmában, de toporogni vagy elmozdulni nem mert. Állt a fánál, markolta két kézzel a fa törzsét, és hallgatta, ahogy én is ledobom a ruháimat. Csak a cipő maradt. Nem az öntudat miatt, azt már nem tudtam volna kifűzni. Végigsimítottam a testemen. Akkor azt éreztem, életemben talán először, hogy teljesen logikus és érthető, hogy ez a nő megtesz nekem mindent. Baromira megkívántam saját magam.
Tudtam, hogy itt és most én vagyok a világ tengelye. Beletöröltem a tenyerem a szőrös mellkasomba, és tudtam, hogy én vagyok maga a férfiasság. A fenekem olyan kemény volt, mint egy biciklinyereg. A farkammal egy lakatot levertem volna. És minden kis izmom egyszerre indított el a mezítláb toporgó csupasz nő felé. Hátulról átnyúltam a hóna alatt, megmarkoltam a melleit és magamhoz rántottam a testét. Vinnyogni kezdett, mint egy kiskutya. A mellei éppen csak kiemelkedtek a mellkasából, de a mellbimbói úgy meg voltak duzzadva, mintha odaragasztották volna őket, valaki más mellbimbóit.
Markoltam, gyúrtam, szorítottam a melleit hátulról, ő pedig görcsbe rándult ujjakkal kapaszkodott a fa törzsébe, ahogy mondtam. Eddig nem nyitotta ki a száját, úgy szűrődött ki az a hang, ami vinnyogásnak indult, majd egyre szaggatottabb lett, néha megszakította egy nagyobb, ziháló levegővétel, amikor egyszer csak kiszakadt belőle valami, amit még sosem hallottam. Mintha tüsszentéssel indult volna, de sírássá vált, egyszerre szakadt ki egy csomó nyál a szájából, bugyborékolva áradt a takony az orrából és ömleni kezdtek a könnyei.
És csak markolta azt a kurva fát.
(Néhány óra múlva, hajnalban megtaláltam a vodkásüveget a táborban, befeküdtem egy bokor alá, komótosan nekiálltam elpusztítani szeszt. A lányok nagy sátra felől pusmogást hallottam, aztán megláttam Karolát egy barátnőjével, ahogy kibújik. Gondoltam, klotyóra mennek, mint mindig, párosával. Nem a vécé felé indultak el, nekiálltak sugdolózni a sátor előtt, aztán, gondolom azért, mert túl közel voltak a többiekhez, arrébb ténferegtek. Egyszer csak elindultak pont az én bokrom felé.
Karola sántikált. Lekuporodtak a fűbe a bokor túloldalán, néhány méterre tőlem, nem vettek észre. Lapítottam, kíváncsi voltam, mit beszélnek. – „… mélyen a szemembe nézett, átkarolta a derekam. Erős volt és határozott, de mégis gyengéd, nem tudom, érted-e, hogy értem. Aztán a szája rátapadt a számra, vadul, szenvedélyesen csókolni kezdett. A nyelve vad táncba kezdett a számban.” – Azt hittem, elhányom magam. Mi a fenéről beszél ez a kis hülye picsa? Valaki más is megdugta aznap este?
– „Úgy éreztem, mint amikor áramütés ér. Erős kezei vadul kalandoztak a pólóm alatt. Gyengéden kényeztetni kezdte a mellbimbóimat, nagyon izgató szavakat sugdosott a fülembe! – Nee, és tényleg jól csinálta? Jól csókolózott? – Óóóó, nagyon, úgy éreztem, azt tehet velem, amit akar. Hogy is mondjam, extázisba estem, mire észbe kaptam, ott álltam egy szál bugyiban, előttem térdelt, arcát a puncimhoz szorította.” – Ez gusztustalan. Megkeresem ezt a csávót, elmagyarázom, mit hagyott ki a kis ribanccal.
Áramütés meg kalandozás, a marhája… – „Szinte szikrázott közöttünk a levegő. Annyira kedves volt, és mégis olyan lehengerlő, határozott. Tudod, kisfiúsan helyes, mégis olyan férfias… El sem hittem, hogy pont engem akar. – És akkor most jártok?” – Mondják már meg, ki ez a szerencsétlen balfasz! – „Nem tudom, szerintem úgy a korrekt, ha holnap megbeszéljük ezt a dolgot. Tudod, Lőrinc igazi művész, szeszélyes, szenvedélyes fiú…” – Akkor esett le, hogy ez a primitív liba rólam beszél! Majdnem félrenyeltem a vodkát, ha köhögni kezdek, biztos szétrebbennek.)
Megfordítottam a testét, de úgy, hogy nagyot rántottam a vállain. Az arcát alig lehetett látni a trutyitól. A nyakamig ért. Hátulról megmarkoltam a tarkóját, és az arcát hozzászorítottam a szőrös mellkasomhoz. Elkezdtem szétkenni magamon a taknyát, a nyálát és a könnyeit, úgy használtam az arcát, mint egy fürdőszivacsot. Néztem, hogy belapul az orra a mellizmaimon, hogy kenődik el a szája rajtam. Mikor már nagyjából ugyanannyi szenny volt rajtam, mint rajta, akkor lejjebb toltam a fejét, a köldökömig.
A hasam még száraz volt. Úgy éreztem, undorítóan száraz. Akkor minden dolog megfordult, semmi nem az volt és nem annyit ért, mint negyed órával korábban. Olyan felszabadult voltam, mint soha annak előtte. Néztem a hasam, a köldököm: – „Nyalj!” – A szája hozzásimult a hasamhoz a szorításomtól, kinyitotta a száját, de a nyelvét csak kicsit tudta kidugni. Megmarkoltam a két fülét, és egy kicsit eltartottam a fejét a testemtől, hogy legyen helye nyalni. Nagy piros nyelve volt, húsos.
Úgy használta, mintha egy kanál vagy lapát lett volna. Ahogy nyalt, függőleges vonalakban, föl-le, mintha falat festett volna, a szőr a hasamon fénylő sávokba rendeződött. Én irányítottam, a fülét erősen tartva, oda, ahol még egy gusztustalan száraz foltot láttam. A farkam közben folyamatosan a nyakát és az állát ütögette. Még lejjebb nyomtam a fejét. Letérdelt. Nyitotta ki a száját, hogy leszopjon.
Ha egy kicsit más hangulatban vagyok, a torkáig döföm a farkam. De most, mint egy nyálas, fröcsögő, büdös szájú hím oroszlán, úgy üvöltött az agyamban valaki, hogy ne engedjem át neki a kezdeményezést.
Ezt persze nem ilyen szépen mondta, hanem azt üvöltötte, hogy „mi a faszt akar ez a ribanc?” Nem nagyon gondolkodtam akkor, hogy ez mit jelent, egyszerűen csak lejjebb toltam a fejét, a combomig, és azt hörögtem: – Nyald! – És a két combom, a két combom között, a heréimet, a végbelem és a heréim közötti kis részt nyalattam vele, felemeltem a lábam, ha kellett, pucsítottam, de a fülét vagy a haját a fél világért el nem engedtem volna. Úgy szorítottam magamhoz a nedves, húsos nyelvét, úgy dörgöltettem a szájával, az arcával a testem, a herezacskóm, a combom, mintha az életem múlt volna rajta.
Hullott valamennyi a szőrömből, egyre több gyűlt össze az arcán, az orrán, néha krákogni, köhögni kezdett, gondolom, a torkára ment, de én csak nyüstöltem, mintha egy darab mosdókesztyű lett volna.
Éreztem, hogy nem akar már semmit, itt csak én akarhatok, és ezt ő tudomásul vette. Akkor fordítottam szembe az arcát a farkammal. Ott térdelt, lihegett, próbálta a vállaival, a felkarjával letörölni az arcát, de rántottam egy nagyot a haján. Értette, hogy nyugton marad és vár. Farkasszemet nézett a makkommal, ami azóta egy kicsit lenyugodott.
Addig szinte fájt, úgy lüktetett, de most inkább csak tudta a dolgát. Főszereplőből szerszámmá vált. Én lettem a főnök. És a főnök azt mondta Karolának: „Most nyisd ki a szád.” Nem nagyra tátotta, csak mint amikor mondani akar valamit. „Ne érj hozzám a kezeddel.” És közelíteni kezdtem a szája felé. Először az alsó ajkához ért hozzá a farkam. Elkezdtem játszani vele, kentem egy kis nyálat az ajkairól, a fogairól a makkomra, aztán azt szétkentem az arcán, az orrán. Az egész feje olyan volt, mint egy nagy, nyálkás rongycsomó.
Egy hajtincse lucskosan az arcába tapadt, az álláról egy hosszú nyál- vagy takonycseppkő csüngött alá. Lengett, ahogy mozgattam a fejét. Akkor végre betettem a szájába. Úgy éreztem ismét, hogy szétrobbanok. Szépen elkezdte szopni, ahogy jónak látta. Gondolom, már sokszor elképzelte, hogy kell csinálni. És nem is csinálta rosszul. Magam is meglepődtem, hogy milyen jól esik a pöcsömnek a forró, rugalmas, rásimuló szája, nyelve. De néhány másodperc múlva rájöttem, hogy ma nem ezt akarom. Megmarkoltam a haját megint a tarkóján és mélyen a torkába döftem.
Felemelte a kezét, reflexből megpróbált távolabb tolni. Ráripakodtam: –„Mi a faszt csinálsz? Mit mondtam? Tedd hátra! Kulcsold őket össze a hátad mögött. Akkor engedd el, ha mondom.” – Középső- és mutatóujjait szépen összeakasztotta, nagyon szépen vigyázott arra, hogy többet ne okozzanak bajt. Én meg úgy dugtam a száját, mintha egy lékelt dinnyét húztam volna a farkamra. Lassan éreztem, hogy el fogok menni. Elkezdtem mozgatni a csípőm, előrelöktem, belemarkoltam erősen a hajába hátul, rászorítottam a száját az ágyékomra.
Éreztem, hogy az orra, az ajkai szétnyomódnak a farkam tövén, az orra eltűnt a fanszőrzetemben. Úgy szorítottam, mintha be akarnám törni az arccsontját, egyre jobban, egyre erősebben satuba zártam. Akkor kezdett el bokákolni. Először csak azt a hangot hallottam, mint amikor valaki hangosan nyeldekelni kezd egy csöndes szobában, és mindenki meglepődik, hogy milyen hangos, de a harmadik-negyedik után olyanná vált, mint egy eldugult klozet gurgulázása. Én meg úgy éreztem, hogy pontosan ez a hang kell ahhoz, hogy még jobban a plafonra kerüljek.
Az agyamban visszhangzott az egyre erősödő szörcsögés, és akkor elkezdtem kilőni. A lábujjamtól a fejem búbjáig minden idegszálam a farkamra figyelt. Az egész testem zsongott, egy másodperc alatt alaktalan, gerinctelen, szétfolyó kis húsdarabbá váltam, én lógtam így mócsinggá válva a saját faszomon. A következő másodpercben pedig vége volt az egésznek. Hosszú böjt után nagyon sok spermám volt, mintha hugyoztam volna, Karola nem bírta nyelni, előrerántotta a kezeit, hátralökött, és nagyot hörögve levegő után kapkodott, közben megpróbálta köhögve kiköpni a spermát a szájából, felköhögni a torkából, a gyomrából.
Ott álltam kókadni kezdő, nyálas pöccsel, amiből még csöpögött a sperma utója, és néztem, ahogy megpróbál életet lehelni magába ez a nyomorult.
„Lehúzta a bugyimat, kitárulkoztam, vágytam rá, magamba akartam fogadni mindenestül. Csókjaival borította be a vállam, a nyakam, az arcom, az ajkaim. Simogatta a hátam, a popsimat…” – Na, a kis popsijáról mondhatnék ezt-azt. Akkor tettem le a vodkásüveget és vettem elő a farkam. Úgy meredt, mint egy szurony. Elkezdtem verni, miközben hallgattam ezt a nyálas baromságot.
– „Éreztem, hogy nekem is kell tennem valamit, és ezt ne kényszernek értsd! Vágytam rá, hogy kielégítsem, hogy adjak neki valamit. Letérdeltem, kezembe fogtam a szerszámát. Láttam, hogy tekintetével némán kér. Nem kérettem magam tovább, rábuktam gusztusos lőcsére. – Tényleg, leszoptad? Nem érezted megalázónak? – Nem, nem, nagyon élveztem. Eggyé forrt a testünk, imádtam, hogy bennem van, hogy kölcsönösen kiszolgáltatjuk magunkat egymásnak” – Vigyázni kellett, hogy ne csattogjak hangosan, egyre szaporábban vettem a levegőt, az a kép lebegett előttem, ahogy arcon lövöm spermával ezt a két szerencsétlen kuporgó libát.
Tudtam, hogy soha életemben nem fogom még egyszer ugyanazt érezni, mint abban a másodpercben, és ölni tudtam volna, ha arra gondoltam, hogy ez néhány másodperccel hosszabb ideig is tarthatott volna. Azt hittem, ököllel vágok az arcába. Legszívesebben megtapostam volna. Ismét elszorult a torkom, de most már az állati dühtől. Felrántottam a földről és a fának löktem. Megmarkoltam az állát, úgy kényszerítettem arra, hogy egyenesen álljon. Megint nem tudtam normálisan beszélni, csak préseltem ki a hangokat a torkomból.
– „Így kell ezt csinálni? A kurva életbe, így? Mi?” – Kifogytam a levegőből, magam számára is érthetetlen, összefüggéstelen szitkokat sziszegtem az arcába, markoltam az arcát az álla fölött. És akkor teljes erőből ráléptem a cipőm sarkával a meztelen lábfejére, a lábujjaira. Sikítani sem tudott a meglepetéstől, néhány centiről láttam, ahogy könnybe lábad a szeme. Összeesett volna, ha nem tartom keményen az arcát. Vinnyogni kezdett, a másik talpát szorította rá a széttaposott lábujjaira.
Kicsit távolabb álltam, kinyújtott karral tartottam a fejét, a nyakát, így néztem végig a testén. Ahogy az egyik lábfejét próbálta rászorítani a másikra, olyan volt, mint a szemérmes nők a reneszánsz festményeken. A két összeboruló comb sötét foltot mutatott csak a muffjából. A mellei csüngtek, ahogy megpróbált összerogyni. Éreztem, hogy kezd visszatérni a vér a farkamba. Szorosan eléálltam, hozzányomtam a csípőm a hasához, belemarkoltam a mellébe. A markomba fogtam az egyik kis mellét és ökölbe szorítottam a kezem.
Úgy éreztem, mintha lágy fánktészta mállana szét az ujjaim között. A következő pillanatban nem sikoltott, hanem olyan hangot adott ki, mint amikor azt mondjuk: – „Uhhhh…”– mert nem szabad kiabálni, de iszonyúan fáj valami. – „Tetves kis kurva, tedd jóvá az előbbit. Térdelj le, szopd keményre a faszom.” – Szopott, ahogy tudott. Figyeltem a testem, persze merevedtem, de ez sehol nem volt ahhoz az előbbi extázishoz képest. Éppen csak használható lettem.
Nem is a szopás, hanem a düh miatt lett erekcióm. Tudtam, hogy valamit bele kell döfnöm a testébe. Ha bajonett van nálam, leszúrom.
A hátrarántottam a fejét. – „Jól van, elég. Állj fel.” – Néhány ág- és levéldarab ráragadt a térdére, nem söpörte le. Csak nézett, mint a borjú. A keze még mindig a háta mögött volt, nem takarta el magát. Megmarkoltam a muffját. Kicsit berogyott, hátratolta a kis hülye a fenekét. Ha nem így tesz, valószínűleg elveszem a szüzességét, de akkor úgy döntöttem, Karola szűz marad.
Hátráltam egy kicsit, bámultam a testét, farkam a kezemben. – „Hátra arc!” – toporogni kezdett, a talpával kereste azokat a helyeket, ahol nincsenek ágak, tüskék. Megfordult, keze összekulcsolva a feneke előtt. – „Terpeszbe!” – Néhány centit távolabb mocorgott az egyik lábával. Nyitott tenyérrel rácsaptam a combjára, csattant egy nagyot. –„Ez terpesz?!” – Szélesebb terpeszbe állt, a térde remegett. –- Hajolj előre!
– Kicsit előredőlt, láttam, hogy elveszti az egyensúlyát. Szívesen a földre löktem volna, izgató, ha parancsszóra feltápászkodik, de a farkam kókadni kezdett, nem akartam több cirkuszt. –„Támaszkodj a térdedre.” – Pucsított, én meg hátulról elkezdtem gyömöszölni a fenekét, a két lába közt a szőrös muffját. Leguggoltam, szétfeszítettem a combjait, a két farpofáját.
Hatalmas, duzzadt szeméremajkai voltak, a kisajkai, csiklója mint rózsaszín cafrangok lógtak ki a szőr közül.
Benyúltam neki hátulról két ujjal, nem volt nedves. Akkor még mindig azt hitte, előírásszerűen dugom meg. Néhány másodperc múlva lemondott erről a reményről. Kihúztam az ujjaim, és újból szétfeszítettem a fenekét. A végbélrózsája lüktetve mozogni kezdett. Volt egy kis szőr a seggében, és az azért érződött, hogy ő sem fürdött két napja. Az egyik ujjam a bejárathoz tettem, elkezdtem lassan betolni, tágítani. Az első ujjpercem beerőszakoltam, körözni kezdtem vele. Néhány hangos „uff”-fal kezdett lihegni.
Nem keltette annak illúzióját, hogy élvezi, nem is vártam el tőle. Jó volt ez így. Elképzelhetetlen volt, hogy ebbe a szűk lyukba befér a farkam. Addig még soha nem dugtam seggbe senkit, de ahogy a végbélnyílása szorította az ujjam, tudtam, hogy ez jobb lesz mindennél. Kihúztam az ujjam, a nyílás azonnal visszazárt. –„Nyálazd be a segged.” – Az egyik tenyerébe köpött, hátranyúlt, elkezdte szétkenni a két farpofája között. Nem sokat használt, egyre többet kent oda, a végén az arcáról törölgette le a spermát, taknyot, avval próbálta magát síkosítani.
Gondolom, rájött, hogy ez elsősorban neki lesz fontos. Kente, mint akinek ez a munkája. Én közben avval játszottam, hogy a fenekét szétrántottam-összenyomtam, egyre jobban csattogott, ahogy gyűlt a trutyi. Mikor meguntam, felálltam, rárántottam néhányat a bránerre, akkor már ismét robbanásig feszült a makkom. Mögé álltam, és a bejárathoz illesztettem. Kétszer vagy háromszor nem sikerült betolni. – „Húzd szét!” – Hátranyúlt, láttam, hogy remeg a keze. A térdei úgy cidriztek, mintha január lett volna.
Egyik kezemmel a lyuknak irányítottam a farkam, a makkom nekifeszült, éreztem, hogy lassan enged. Forróság öntötte el a szerszámom, úgy éreztem, mintha egy forró, bársonyos satu szorította volna. Karola abban a pillanatban nyüszíteni kezdett. Két-három mozdulattal tövig toltam belé, utána már csak pumpáltam. Beljebb nem szorított úgy, de a kapuja olyan szűk volt, hogy a szemem is kigúvadt. Soha, soha nem volt még ilyen jó. Addig sem, azóta sem. Ahogy raktam, egyre élesebben nyüszített, de ezt már csak nagyon távolról hallottam.
Azt is, ahogy szipogás, sírás váltja fel a nyögéseket. A háta, a válla rázkódni kezdett, ezzel majd’ az eszem vette. Iszonyú sebességre kapcsoltam, az agyamban, a halántékomban összekeveredett saját pulzusom, lélegzetvételem, Karola zokogása, a hörgésem. Tudtam, hogy néhány lökés, és teleélvezem a kislány végbelét. Akkor egy szokatlanul éles sikoltást hallottam, mintha zseblámpával bevilágítottak volna abba a vörös ködbe, ami megülte a szemeimet. Éreztem, hogy a lyuk már egyáltalán nem olyan szoros, mint egy perccel korábban.
Kihúztam a farkam, csupa vér volt. Visszatoltam, nem is nagyon kellett erőltetni. Egyáltalán nem emlékeztetett életem legnagyobb dugására, inkább olyan érzés volt, mintha egy félbehajtott, langyos, véres marhamájat dugtam volna. Lágy volt, meleg, selymes érzés, de ha nem kezd el iszonyúan nyávogni Karola, nem tudok elmenni. Így is csak kínlódás volt, rádőltem a hátára, belemarkoltam hátulról a melleibe és elélveztem. Nem volt nagy élvezet, inkább csak nem akartam befejezetlenül hagyni, amit elkezdtem.
Mire kihúztam, egy másodperc múlva, már kókadt voltam. Szinte kicsúsztam a szétszakadt végbélből. Karola hátranyúlt, hisztérikusan összenyomta a fenekét. Ki se egyenesedett, előre lépett néhány lépést, úgy bőgött, mint egy hatéves kislány. Odaért a fához, leguggolt előtte, elengedte a seggét, abban a pillanatban bugyborogva ömleni kezdett belőle a szar. Meg sem fordult, háttal nekem engedett ki mindent a beleiből, láttam, ahogy rotyogva folyik a ki a véres macskafos. A visítás, bömbölés egyre inkább csuklássá, sírássá vált, egy idő után felállt, két kezével megint összenyomta a farpofáit, megfordult, zokogva nézett rám.
Kicsit megsajnáltam. Adtam neki néhány papírzsebkendőt. Gondoltam, megkímélem attól, hogy kérnie kelljen. Nem törölte ki a fenekét, a zsepiket a végbelébe tömte, mint egy dugót. Megint nyüszíteni kezdett, épphogy leguggolt, jött a második hullám. Ezt már untam, lehajoltam a pólójáért, letöröltem vele a vért és a szart a farkamról, odadobtam elé, meg még a maradék papírzsebkendőimet, és ott hagytam. Felrángattam magamra a ruháimat és visszasétáltam a táborba.
„Hanyatt feküdt, én a csípője fölé kuporodtam.
Lassan, nagyon lassan beleereszkedtem kőkemény hímtagjába, finoman körözni kezdtem a csípőmmel. Halottam, ahogy egyre szaporábban lélegzik, én pedig játszani kezdtem az érzékeivel. Testem teljesen betöltött lüktető férfiassága, éreztem minden egyes idegszálát, minden sejtjét. Fölé hajoltam, melleimmel az arcát cirógattam. Ő a hátam simogatta, gerincemen végigfuttatta az ujjait, beleborsódzott a hátam. A fülembe súgta a kívánságát: Állj oda a fához, édes!” – Na, alakul a dolog, ez legalább nagy vonalaiban ismerősnek tűnt.
Nem mintha akkor fontos lett volna hitelesség vagy stílus, akármilyen ócska, limonádé történetet mondott ez a kis hülye, úgy recskáztam rá, mint egy gép. Furcsa kontrasztban állt a szirupos történettel, hogy Karola leülni sem tudott a cafatokra szakadt seggére, mesélés közben térdelve feszengett a fűben. Talán a béna kis barátnője azt hitte, ez így természetes. – „Odaálltam a fához, ő hozzásimult a hátamhoz. Kicsit pucsítottam, hogy könnyűvé tegyem a dolgát, és ő nagyon lágyan, nagyon finoman belém hatolt.
– De … ööö … hátulról? Úgy értem, a fenekedbe? – Neeem, persze hogy nem, jó helyre tette. Előrenyúlt, kezével a csiklómat izgatta. Nagyon-nagyon jól csinálta, érződött rajta, hogy gyakorlott ebben, mégis annyira helyes fiú volt, ahogy izgult, ahogy felizgattam. Egyszerre jutottunk fel a csúcsra, egész teste reszketett, hörögve spriccelte tele a testem. Én is úgy éreztem, hogy kiszállok a testemből, mindenestül eggyé forrtunk. Sírtam a boldogságtól.”)
És akkor tényleg elélveztem.
Nem lankadó fasszal, nem félbeszakítva, nem elrontva, akkorát élveztem, hogy villámok cikáztak a szemem előtt. Mire magamhoz tértem, Karola és a másik liba eltűnt. Valószínűleg hangos voltam, meghallották, elrohantak.
Csak tudott valami örömet okozni ez a kis gombafejű gnóm. Volt még vagy másfél deci az üvegben, nem tartott sokáig. Akkor már nagyon részeg voltam, de azt biztosan tudtam, hogy 20 év múlva is vissza fogok emlékezni erre az estére. Azóta is merevedni kezdek, ha hüppögő bakfislányt látok.
És eltelt majdnem húsz év, találkoztam Karolával. A férjével volt, vásároltak. A férj kicsit kövérkés, szemölcsös, zsíros hajú, puffadt arcú barom. Karola talán még taszítóbb, még rondább, mint volt. A marha nagy reál tehetségével fizikát és matekot tanít egy vidéki általános iskolában. A potrohos férj szedegette le a polcról, amit venni akart, a feleség meg tolta a bevásárlókocsit. Tenyérnyi napszemüveg volt rajta, de ez sem tudta eltakarni az arcán éktelenkedő véraláfutásokat….
erőszak
Hazudott a szobalány ribanc, megszüntették Strauss-Kahn házi őrizetét
A számára kedvező bírósági döntés ellenére továbbra is folyik az eljárás Dominique Strauss Kahn, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egykori vezetője ellen szexuális erőszak kísérlete miatt, és a nyomozók megvizsgálják a vádló szavahihetőségével kapcsolatban felmerült kétségeket is
Pénteken megszüntette a bíróság Dominique Strauss-Kahnnak, a Nemzetközi Valutaalap volt vezetőjének a házi őrizetét, jelentette a CNN. A New York-i ügyészség másfél hónappal azután fogadta el a védelem erre irányuló kérelmét , hogy a francia férfit nemi erőszak kísérletének gyanúja miatt az amerikai hatóságok letartóztatták.
Strauss-Kahnt váratlanul rendelték be péntekre a bíróságra. Sajtóértesülések szerint az ügyészek megkérdőjelezték az őt szexuális bűncselekménnyel vádoló szobalány vallomásának több pontját, ezért kerülhetett sor a házi őrizet felülvizsgálatára.
Strauss-Kahnt május közepén vették őrizetbe a New York-i JFK repülőtéren, amikor az Air France egyik járatával Franciaországba készült repülni. Azzal gyanúsították, majd vádolták meg, hogy az amerikai nagyváros egyik előkelő szállodájában egy szobalányt szexuálisan zaklatott.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) volt vezérigazgatójának első bírósági meghallgatását eredetileg július 18-ra tűzték ki. A bírósági beidézés bejelenése után a New York Times azt írta, hogy megdőlhetnek a Strauss-Kahn ellen felhozott vádak. Lap igazságügyi illetékesektől értesült arról, hogy a harminckét éves guineai szobalány vallomásában a nyomozók több valótlanságot fedeztek fel, így a Strauss-Kahnt vádoló nő szavahihetősége kétségbe vonható.
Az ügyészség most bejelentette, hogy az addig maximálisan megbízhatónak feltüntetett vádló, egy 32 éves guineai bevándorló szobalány szavahihetőségével kapcsolatban kétségek merültek fel, és több ellentmondást fedeztek fel a vallomásaiban is.
A nő az esküdtszék előtt is hamis tanúvallomást tett, s ezt később beismerte – derült ki az ügyészség Strauss-Kahn védőügyvédeinek küldött leveléből. A vádló ugyanis eredetileg azt állította, hogy miután a politikus erőszakoskodni próbált vele a luxuslakosztályában, amelyet a nő takarított, ő azonnal elhagyta a szobát és szólt a főnökének. „A panaszos azóta bevallotta, hogy ez a vallomás nem volt igaz, és a 2806-os lakosztályban történtek után ő egy másik szobát kezdett el takarítani, majd visszatért a 2806-os lakosztályba, és azt is elkezdte kitakarítani, mielőtt a főnökének szólt volna az incidensről” – olvasható a levélben.
Zűrös ügyek – A The New York Times birtokába jutott információk szerint a nő a Strauss-Kahnnal való találkozása utáni napokban többször is felhívott egy bebörtönzött férfit, akivel arról beszélgettek, milyen haszonnal járna, ha beperelné a politikust. A nyomozók kiderítették, hogy ezt a bizonyos férfit 181 kilogramm marihuána birtoklásáért ítélték el, és az utóbbi két évben rendszeresen utalt pénzt a szobalány bankszámlájára, összesen körülbelül 100 ezer dollárt. Különösnek találták a nyomozók azt is, hogy a nő öt telefontársasággal állt szerződésben, amelyeknek havonta több száz dollárt fizetett ki. A nő vallomásaiban ragaszkodott ahhoz, hogy csak egy telefonja van.
Arra is fény derült a nyomozás során, hogy a szobalány mást mondott a hatóságoknak, amikor politikai menedékjogot kért, és mást a nyomozóknak. Ez utóbbiaknak azt állította például, hogy a kérvényében egy korábbi erőszakolásra is hivatkozott, ám az ügyészség utána nézett, és nem találta nyomát ennek az esetnek a nő papírjai között, ahogyan a szobalány állítólagos nemiszerv-csonkításáról is ellentmondásos információkra bukkantak.
A nő ügyvédje, Ken Thompson szerint az ügyészség azért hátrál ki az ügyből, mert fél a következményeitől. Thompson kijelentette, hogy ha szükséges, akkor a szélesebb nyilvánosság elé tárja a valódi történetet. Az ügyvéd úgy véli, Strauss-Kahn védői arra építették fel a stratégiájukat, hogy bebizonyítsák, a nő is akarta a szexuális együttlétet. „Ez azonban hazugság” – mondta. „Harcolt azért, hogy elmeneküljön, de Strauss-Kahn térdre kényszerítette és szexuálisan bántalmazta, majd amikor befejezte, ő felkelt és undorában Strauss-Kahn spermáját szétköpködve a szobában elfutott” – írta le a nő szemszögéből a történteket Thompson, és hozzátette: a politikus összezúzta a nő vagináját, megkarmolta a vállát és letépte a harisnyáját.
Mosolyogva távozott – Staruss-Kahn feleségével, Anne Sinclairrel érkezett a manhattani bíróságra, ahol délben kezdődött a soron kívüli meghallgatás, óriási sajtóérdeklődés mellett. A meghallgatás előtt sem a francia politikus, sem ügyvédje nem mondott semmit a rájuk várakozó újságírók tömegének.
Mosolyogva távoztak a bíróságról (Fotó: Mario Tama)”Megértem, hogy az ügyben lényeges változások történtek, és jelentősen lecsökkent az esélye, hogy (Strauss-Kahn) nem jelenne meg a bíróság előtt. Ezért bizonyos feltételek betartása mellett szabadon engedem Strauss-Kahnt” – mondta a bíró a pénteki meghallgatáson, amelyről DSK a felesége, Anne Sinclaire kíséretében mosolyogva távozott.
Az ügyészség a Strauss-Kahn számára kedvező fordulat ellenére nem ejti az ügyet, ugyanis a szállodaszobában talált DNS-minták továbbra is kétség kívül azt bizonyítják, hogy valamiféle szexuális kapcsolat lehetett a szobalány és az IMF-főnök között. „A manhattani ügyészség tovább nyomoz a feltételezett bűntettek ügyében, és ezt addig folytatja, amíg az összes fontos tényre fény nem derül” – közölte Cyrus Vance ügyész a New York-i fellebbviteli bíróság előtt.
Bár a házi őrizetből kiszabadul, a DSK-ként is ismert politikus továbbra sem utazhat szabadon: a bíróság úgy határozott, hogy úti okmányait nem kaphatja vissza, nem térhet vissza a hazájába, a vele szembeni büntetőügy folytatódik.
A fellebbviteli bíró, Michael Obus mindezen túl támogatta a védelem kezdeményezését, így DSK az egymillió dolláros óvadékot és a biztonsági letétként a házi őrizet kezdetén kifizetett ötmillió dolláros biztonsági letétet is visszakapja.
A francia szocialista párt, amelynek színeiben Strauss-Kahn a 2012-es elnökválasztáson indult volna, pénteken közleményben üdvözölte a manhattani ügyészség döntését a házi őrizet megszűntetéséről. A pártnak július 13-ig kell bejelentenie, kit indítanak az elnökválasztáson, amelyet elemzők szerint DSK jó eséllyel megnyert volna. Forrás: Index.hu
Családon belül elkövetett erőszakért nyolc év fegyház
Nevelése alatt álló, kiskorúval szemben, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak, kiskorú veszélyeztetése, valamint könnyű testi sértés okozása miatt első fokon, nem jogerősen nyolc év fegyházbüntetésre ítélte Fórizs Károly 54 éves vádlottat pénteken a Kecskeméti Városi Bíróság. Kócsó Sándor bírói tanácsa bizonyítottnak látta a vádhatóság állítását, amely szerint a kunszentmiklósi férfi két kiskorú lányával szemérem elleni erőszakot követett el, feleségét, nyolc közös gyermeküket, valamint feleségének másik kapcsolatából született leányát bántalmazta.
A vádirat szerint a többszörösen büntetett előéletű vádlott és élettársa – aki korábban a felesége volt – együtt nevelték nyolc közös gyermeküket, valamint az asszony másik kapcsolatából született leányát is.
A vádlott állandóan agresszív volt, gyakran elzavarta feleségét a házból, de ő néhány óra elteltével mindig visszament. Az asszonynak és a gyermekeknek nem lehetett saját akaratuk. A vádlott – aki egyébként nem dolgozott – rendszeresen bántalmazta őket. A vádlott az egyik kislányát ötödik osztályos kora óta molesztálta: szájon csókolgatta, rendszeresen belenyúlt a bugyijába és a nemi szervét, a mellét és a fenekét is simogatta. A vádlott egy másik kislányát – annak 11 éves korától kezdődően – szintén molesztálta.
A lányok szégyellték a történteket, a bíróságon is csak az édesanyjuk jelenlétében tettek vallomást. A vallomásokból kiderült: a lányok ellenkezni próbáltak, de a fenyegetés hatására engedték apjuk szexuális közeledését, mert féltették anyjukat. A vádlott ugyanis azzal fenyegette meg őket, hogy ha szólni mernek valakinek, megöli a nőt.
A három éve előzetes letartóztatásban lévő Fórizs Károlyt élettársa – korábbi felesége – jelentette fel. Kócsó Sándor tanácsvezető bíró hangsúlyozta: a sértettek vallomása alátámasztotta a vádhatóság állításait.
Fleig-Virágh Edina ügyész perbeszédében kiemelte: a szakértő a sértettek szavahihetőségét nem kérdőjelezte meg. A vádhatóság képviselője a kétrendbeli, nevelése alatt álló kiskorúval szemben, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak, kiskorú veszélyeztetése, valamint könnyű testi sértés bűntette miatt a maximumhoz közeli büntetési tétel kiszabását kérte a bíróságtól.
A bíróság mellékbüntetésül tíz évre a közügyek gyakorlásától is eltiltotta a vádlottat, valamint kötelezte a bűnügyi költségek megfizetésére is. Az ítélet nem jogerős, mert az ügyész súlyosbításért, a vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért nyújtott be fellebbezést. MTI
Aludt, amikor megrontotta a 16 éves lányt
Példátlan eset borzolja a walesi Swansea városának legfelsőbb bíróságát, ahol egy 43 éves férfi azzal védekezik, nem tudott róla, hogy álmában megrontott egy 16 éves lányt. A szakértő szerint a vádlott szexszomniában szenved.
A vád szerint Stephen Davies 2009. szeptember 7.-én egy 16 éves főiskolai hallgatót a reggeli órákban szexuálisan zaklatott. A lány állítólag rosszullétre panaszkodott, és Davies szobájában tért nyugovóra, mert ott hűvösebb volt. A férfi azonban váratlanul hátulról rámászott, és közösült vele. A lány szerint Davies tüzes szukának nevezte miközben belé hatolt, másnap sms-t küldött, melyben arról érdeklődött, történt-e valami az éjszaka folyamán.
Letartóztatásakor Davies a rendőröknek azt mondta, erekcióval ébredt, és azon tűnődött, hogy vajon a fiatal lány mit csinálhatott az ágyában. A bíróságon aztán arra a kérdésre, hogy szexelt-e az áldozattal a férfi azt mondta: „nem tud róla”. Az ügyész szerint felettébb meglepő Davies védekezése, miszerint nem volt tudatában a cselekedetével, hiszen az aktus után lement a konyhába vizet forralni, majd visszament a szobába és újra közösült áldozatával.
A vádlott, aki állítása szerint mindig meztelenül alszik, azzal védekezik, hogy mély alvó, korábbi partnerei pedig meg tudják erősíteni, hogy sokszor tudatlanul cselekszik alvás közben. Davies egyik korábbi barátnője elárulta, volt olyan este, amikor egy hosszú beszélgetést, és nemi aktust is lefolytattak anélkül, hogy a férfi felébredt volna.
– Volt, hogy háton bökött a felálló péniszével, aztán közösültünk, anélkül, hogy másnap emlékezett volna rá – mondta a nő.
Dr. Chris Idzikowski, az Edinburghi Alvástudományi Intézet igazgatója, az alvási rendellenségek szakértője szerint Davies szex-somniában szenved, ami az alvajárás egyik kategóriája. Az alvajárás a felnőttek négy százalékára jellemző, a szex-somnia jóval kevesebbre, de ez abból is adódik, hogy az ilyen rendellenséggel kevesebben fordulnak orvoshoz. Idzikowski szerint Daviesre ráillenek a kórjegyek. A tárgyalás folytatódik. Forrás: Borsonline.hu
Nőt választott a szexbotrány után vezérigazgatónak az IMF
Christine Lagarde francia pénzügyminisztert választotta meg a Nemzetközi Valutaalap (IMF) új vezérigazgatójának a szervezet 24 tagú igazgatósága kedden.
Lagarde kinevezésével folytatódik a feltörekvő gazdaságok által megkérdőjelezett, csaknem 6 és fél évtizedes hagyomány, amelynek értelmében az IMF élén európai vezető áll. Christine Lagarde kinevezése a Nemzetközi Valutaalap (IMF) élére „győzelem Franciaországnak” – közölte kedden este Párizsban a francia elnökség.
Az Elysée-palota üdvözölte azt is, hogy „egy nő kerül egy ilyen fontos nemzetközi felelősségteljes” állásba. Az elnökségi forrás szerint Nicolas Sarkozy államfő telefon gratulált Christine Lagarde-nak a kinevezéséhez. Lagarde a Twitter mikroblog-oldalon megtiszteltetésnek és örömnek nevezte, hogy megbízták a pozícióval.
„Az IMF a 187 tagállam szolgálatában állt a gazdasági és pénzügyi világválságban, amely mélyreható változásokra késztette. Elsődleges célom az intézmény élén az lesz, hogy az IMF ezt az utat folytassa, ugyanezzel az eltökéltséggel és elkötelezettséggel” – írta.
Az új vezérigazgató elődje, Dominique Strauss-Kahn májusban mondott le, mert vádat emeltek ellene szexuális erőszak és bűncselekmény miatt. A mindvégig első számú esélyesnek tekintett Lagarde megbízása az után vált egyértelművé, hogy Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter – az IMF-ben legnagyobb szavazati súllyal rendelkező Egyesült Államok nevében – kedden támogatásáról biztosította a jelöltet. A francia pénzügyminiszter mellett mindvégig kiálló EU és Amerika voksai önmagukban is többséget jelentenek az igazgatóságban, ám Lagarde maga mögött tudhatta Kína, India, Oroszország, Egyiptom, Szaúd-Arábia, Indonézia Dél-Korea, valamint a frankofón afrikai országok támogatását is. Lagarde a jelenlegi mexikói jegybankelnök Agustín Carstenst győzte le, akit korábban Kanada, Ausztrália, Peru és Chile is támogatásáról biztosított.
Az 55 éves, kitűnő diplomataként és mérsékelt liberálisként jellemzett, jogász végzettségű Christine Lagarde Európában nagy szakmai tekintélynek örvend, a Financial Times eurózóna pénzügyminisztereit rangsoroló listáján 2009-ben az első helyen végzett.
Az IMF első női vezetője első feladatai közé tartozik, hogy a kézbe vegye az IMF és az EU közös feladatainak irányítását az adósságválságba sodródott Görögország gazdaságának felszínen tartása érdekében.
Lagarde korábban ígéretet tett rá, hogy amennyiben elnyeri az IMF vezérigazgatói címét, gondja lesz rá, hogy a fejlődő országok szava nagyobb súllyal essen a latba a valutaalapnál.
Hatból egy diáklánnyal erőszakoskodtak
Egy friss kutatás szerint hatból egy ausztrál egyetemista lányt erőszakoltak meg élete során, és még többen vannak, akik a szexuális zaklatás különböző formáit tapasztalták. A felmérés szerint ugyanakkor 100-ből ketten fordultak a rendőrséghez segítségért.
A National Union of Students 1500 ausztrál egyetemista diáklány részvételével készült kutatása szerint a válaszadók 17 százaléka esett nemi erőszak áldozatául, további 12 százalékukat pedig érte már szexuális zaklatás. A kutatás nem az egyetemi tanulmányaik megkezdésétől számított esetekre kérdezett rá, hanem a lányok teljes életére vonatkozóan mérte fel a kérdést.
A kutatás szerint a női egyetemi hallgatók 67 százalékának volt már része valamilyen nem kívánt szexuális tapasztalatban, mintegy harmadukkal előfordult, hogy nemi aktusra úgy került sor, hogy nem voltak olyan helyzetben, hogy nemet mondjanak partnerüknek. A vizsgálat szerint minden második esetben barát vagy ismerős volt az erőszaktevő, ötből egy esetben olyan személy, akit a nők közelről ismertek. Az eredmények szerint ugyanakkor csak a megkérdezettek két százaléka fordult a rendőrséghez segítségért, a többiek úgy érezték, az eset nem olyan súlyos, hogy arról feljelentést tegyenek.
A kutatás adatai valamelyest nagyobb zaklatási arányra mutatnak, mint az ausztrál statisztikai hivatal 2005-ös jelentése. Az akkori riport szerint a 15 év feletti ausztrál nők 19 tapasztalt szexuális zaklatást élete során.
Hatból egy diáklánnyal szemben erőszakoskodtak
Egy friss kutatás szerint hatból egy ausztrál egyetemista lányt erőszakoltak meg élete során, és még többen vannak, akik a szexuális zaklatás különböző formáit tapasztalták. A felmérés szerint ugyanakkor 100-ből ketten fordultak a rendőrséghez segítségért.
A National Union of Students 1500 ausztrál egyetemista diáklány részvételével készült kutatása szerint a válaszadók 17 százaléka esett nemi erőszak áldozatául, további 12 százalékukat pedig érte már szexuális zaklatás. A kutatás nem az egyetemi tanulmányaik megkezdésétől számított esetekre kérdezett rá, hanem a lányok teljes életére vonatkozóan mérte fel a kérdést.
A kutatás szerint a női egyetemi hallgatók 67 százalékának volt már része valamilyen nem kívánt szexuális tapasztalatban, mintegy harmadukkal előfordult, hogy nemi aktusra úgy került sor, hogy nem voltak olyan helyzetben, hogy nemet mondjanak partnerüknek. A vizsgálat szerint minden második esetben barát vagy ismerős volt az erőszaktevő, ötből egy esetben olyan személy, akit a nők közelről ismertek. Az eredmények szerint ugyanakkor csak a megkérdezettek két százaléka fordult a rendőrséghez segítségért, a többiek úgy érezték, az eset nem olyan súlyos, hogy arról feljelentést tegyenek.
A kutatás adatai valamelyest nagyobb zaklatási arányra mutatnak, mint az ausztrál statisztikai hivatal 2005-ös jelentése. Az akkori riport szerint a 15 év feletti ausztrál nők 19 tapasztalt szexuális zaklatást élete során.
Többször is megerőszakolta 11 éves kislányát az 56 éves állat
Kiskorú lánya többszöri megerőszakolásával, illetve gyermekei rendszeres bántalmazásával vádolják az 56 éves madarasi férfit.
A vádat ismertetve dr. Endrődi Attila ügyész elmondta: 2006-2007 folyamán a madarasi családfő, J. Péter több alkalommal is bement lányai szobájába, és kihívta vagy kivitte a konyhába a fiatalabb, tízéves gyermeket, majd pucérra vetkőztette és az ágyra fektette. A kislánynak nagy fájdalmakat okozott a közösülés, de nem mert szólni, mert attól félt, hogy részeges apja megveri. Később már nem is tanúsított ellenállást, annyira tartott a vádlottól.
A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség szerint összesen négy alkalommal került sor a nemi erőszakra, de a vádhatóság képviselője emellett azt is felrótta J. Péternek, hogy rendszeresen ütötte, pofozta lányait, egy alkalommal pedig az idősebb gyermeket letérdepeltette és nadrágszíjjal verte meg, amiért a szobájukba fiúkat engedett be.
Kétszer állítólag hajánál fogva húzta az egyik lányt, sőt meg is fenyegette, hogy megöli, ha nem megy vele haza. Mindezek miatt az ügyészség folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés, illetve kiskorú veszélyeztetése miatt emelt vádat a férfi ellen – írja a Privákopó.hu
Megélhetési kufircolás: feleségét kényszerítette prostitúcióra a cigány
Családi autójukkal szállította ki a férj a feleségét Kecskemétről a város szélére, hogy az arra járó autósokkal pénzért közösüljön – állítja egy most elkészült vádiratban az ügyészség.
A 37 éves férfi napi rendszerességgel beültette délutánonként a nejét az Opel Astrába és kivitte a Szeged felé vezető útra, a körforgalom közelébe – írja a vádirat. Ő állapította meg a tarifát is, azaz, hogy milyen szexuális szolgáltatásért mennyit kérjen a nő. Ellátta gumióvszerrel a feleségét, majd otthagyta és este érte ment a kocsival. Mindezért naponta 2-3 ezer forintot vett el a nőtől az egyéb rendszeres jövedelemmel nem rendelkező férj, és a pénzt a saját céljaira fordította.
Az ügyészség szerint 2010. december közepén kezdődött a „családi üzlet” és tartott egészen február 7-éig. Aznap délelőtt azonban nőgyógyászati beavatkozáson kellett részt vennie a nőnek a megyei kórházban. A férfi hazavitte, majd délután – mintha semmi sem történt volna – vitte volna ki ismét a Szegedi útra. Ekkor azonban a nő már ellenállt. Az asszony tiltakozását – írja a vádirat – a férfi az arcára mért ökölcsapásokkal próbálta megtörni. A nő 8 napon belül gyógyuló lágyrész zúzódásokat szenvedett.
A rendőrök még aznap őrizetbe vették a férfit, majd március 1-ig előzetes letartóztatásban volt. Jelenleg szabadlábon védekezik: kitartottsággal és könnyű testi sértéssel is vádolja a bíróságra most benyújtott vádiratban a kecskeméti ügyészség. Indítványozzák, hogy börtönbüntetést kapjon és vagyonelkobzást is alkalmazzon vele szemben a bíró. Forrás: Privatkopo.hu
Hajsza a kurvaölő kéjgyilkos után
Magához ragadta az emberölések kivizsgálását a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI), hogy kiderüljön, valóban prostituáltakra vadászó sorozatgyilkos járja-e az országot. „A sértettek tevékenysége, az elkövetések közelsége indokolttá tették az azonos nyomozási taktika alkalmazását” – jelentette ki Bartha László, az NNI szóvivője. Mint megírtuk, tavaly egymás után több örömlányt is meggyilkoltak.
Elsőként a 4-es főút Debrecen-Pallagi leágazásánál találtak holtan egy 24 éves lányt, majd két héttel később Karcag környékén egy tócsában fedezték fel Eszter, egy másik örömlány testét. A tettes októberben Lakiteleknél ismét lecsapott. A rendőrök minden bizonnyal összevetik a magyar mintákat az Ausztriában találtakkal is: ott már öt áldozatot szedett egy sorozatgyilkos.