Extrém

Dominák rabszolgái többnyire diplomások

Posted on by Olimpiq

A szado-mazo szex iránt érdeklődők, önmagukat szolgaként felajánló férfiak regisztrációs adatlapja javarészt átlagos, csak kevés bemutatkozó szöveg utal a szexuális orientációra. Többségükben diplomás, vezető beosztású emberek, akik komoly kapcsolatra nem feltétlenül keresnek domináns partnert, de amint feltűnik a színen egy mistress, egyből lecsapnak rá. Legismertebb a budapesti Lady Jenny. Vannak viszont olyanok, akik nem kertelnek, és egyből közlik a szándékaikat. Mert a felesleges körök lefutása nélkül időt spórolnak. Tovább a teljes cikkre
Domina cikkek – Bondage kikötözlek és megalázlak – Fityma kínzás – Szex, pornó és forradalom – Wass Albert Kard és kasza fenekelés – Boszorkánypöröly– Extém szex képek videók – BDSM Dominák megalázzák szolgáikat – Extreme BDSM torture szadó mazó szex – Men in Pain amikor a férfit erőszakolják meg

Luxusribanc barátnőm

Posted on by Lolita

A lány már abbahagyta, de pár éve még az egyik legkeresettebb luxusprosti volt. Első ránézésre meg sem mondaná az ember, hogy mivel foglalkozik mellékállásban. Leginkább a különleges passziók szerelmesei foglalkoztatták, és mára annyi élményanyag gyűlt össze benne, hogy simán összedobhatna egy bestsellert. Az egyik ügyfelének különleges, ugyanakkor ártatlan és vicces passziója volt: be kellett pelenkázni és párszor alaposan tökön rúgni. Nem ettől élvezett el, ez csak a tüzét hevítette – általában attól ment el, hogy egy műfasszal szodomizálták. Adri elmesélte, hogy nyüszítve élvezett el, amit nagyon mulatságosnak talált.
Aztán volt egy fojtogatásra erektáló ügyvéd – ő rendszerint azt kérte Adritól, hogy álljon a háta mögé, kapja a nyakát a könyökhajlatába, majd kezdje el brutálisan fojtogatni. Mivel az ügyvéd úr elég szép szál legény volt, mindkettejüknek le kellett guggolniuk a művelethez. Az ügyvéd közben verte magának a saját faszát és amikor a csúcspontra ért, Adrinak üvöltöznie kellett a fülébe, mindenféle ocsmányságot, hogy „te hazug szemét geciláda, most aztán elkaptalak, ki leszel te csinálva!!”
A legborzasztóbb páciense egy olyan pasi volt, aki azt kérte tőle, hogy az általa hozott ezüst tűket finoman szúrja a bőre alá, a hátán – Adri eleinte nem akarta elvállalni, de annyi pénzt ajánlott neki az illető, hogy belement. Ugye, végül is ez a dolga, aki pedig kurva, az ne rinyáljon, ha megbasszák.
Mindössze egyetlen nő járt hozzá – egy negyvenes évei elején járó, elfoglalt üzletasszony. Ő biszex volt, tehát a pinára is ráindult. Ő velem rokonlélek volt, mert szintén lábfetisiszta volt, csak őt a női lábak érdekelték. Adrinak addig kellett nyomnia a lábát a nő pinájába, vagy a seggébe, amíg az nem szólt, hogy elég.
Volt egy bizarabb eset is: egy fiatal pár is feljárt hozzá, férj és feleség. A jelenet úgy nézett ki, hogy a férj lecibálta asszonyáról a ruhát, kikötözte egy székhez, és végig kellett néznie, amint megkúrja Adrit. Néha elengedték, hogy ő is beszálljon, néha hagyták csöpögni és a férj csak a faszát verette ki rá Adrival. Néha egyenesen az arcába ment a tejcigeci.
Természetesen nála is felbukkantak a gonosz kis kövér zsidómanók. Volt egy kövér úr, akinek az volt a szenvedélye, hogy egy vízzel tele eresztett kádban Adri a lábával lenyomja a fejét a víz alá – na, ennek is jó lehetett a gyerekkora, mert az fix, hogy ez valami korai trauma eredménye. Befeküdt kényelmesen a kádba, mintha csupán ejtőzne, és várta, hogy Adri lenyomja a víz alá. A csaj elmesélte, hogy néha olyan sokáig képes volt lent maradni, hogy már-már azt hitte, megfulladt az öreg. De nem, a le-és felmerülések aránya mindig osztható volt kettővel.
Kedvenc ügyfele egy 16 srác volt, aki azt kérte, hogy kenjen le neki egy nagy pofont és köpje le, majd pórázon sétáltassa körbe-körbe a lakásban. Ez még lájtosnak is mondható. Szerencsére szart és hányást senki nem kért tőle, de Adri azt mondta, nem is vállalt volna olyat, mert „az már ártana a pszichéjének.”
A beöntéses és pisis játékok viszont az alapfelszereltségbe tartoztak. Az ügyfelek gyakran kértek tőle olyat, hogy egy erre a célra gyártott latex bevonatú beöntő pumpával nyomjon fel neki vizet vagy pisát.
Elgondolkodtam, hogy milyen fura emberek vannak (beleértve magamat is) és azon, hogy, mi volt a legdurvább pornó, amit valaha láttam (a korábban elemzett hányáspornón kívül). Egyszer láttam olyat, hogy gumilepedőn, olajozott testű lányok birkóztak. Ez volt az alaptörténet. Természetesen ázsiai lányokról van szó, tőlük jön a legtöbb okosság, mert gátlástalanok és zsinórban képesek ontani a perverziót. Szóval az egész egy ’pornó olimpia’ felkészülését mutatta be. Az edző csaj valami olyan tornadresszben sanyargatta a lányokat, amit még általánosban volt kötelező minden lánynak viselni, az én időmben. Japánul hadovál, utasítgat, majd hirtelen leteremti az egyik versenyzőt valamiért. Megragadja a karját, mint a rossz kislányoknak szokták, és a gumiszőnyeg közepére penderíti. Lenyúzza magáról a tornadresszt és ráül a csaj arcára. A lány eleinte tiltakozik, majd heves fuldoklást mímel. Ezután az edzőnő leszáll róla és a szőnyeg szélére zavarja, a többi lány mellé, akik várakozva nézték az iménti csörtét. És most jön a fordulópont – egyszer csak az edzőnő leguggol, a kamera felé tartva a picsáját, majd szépen odaszarik a szőnyeg közepére. Ekkor magyarázni kezd a versenyzőknek valamit és két lányra mutat. A végén rájöttem, mi volt az utasítás: verekedniük kellett a szarért és a győztes elfogyaszthatta. Így is történt, a lányok szépen összemérték erejüket, tépték, cibálták egymást, (rendes karate ütésekkel verekedtek, hozzá Linda kiabálás, híííjjjá! rendesen kivédték az ütéseket) kicsit meg is ujjazták közben a másikat, volt nunanyalás is, majd a győztes két vállra fektette a másikat és diadalmasan nekilátott a vacsorának. Igen, tényleg megette, hányás nélkül. Megkérdeztem egy perverz videókban jártas barátomat, hogy áruljon már el erről a műfajról néhány kulisszatitkot. Azt mondta, hogy általában úgy zajlik az ilyesmi, hogy ha nem kell megenni a szart, akkor műszart használnak, ha meg kell enni, akkor valami szintetikus cuccot gyömöszölnek föl maguknak a dolog elején. Ha meg kell enni a szart és a néző már látta, hogy igazi jött ki a valagból, akkor azt egy vágókép során kicserélik másra – hiszen miért kéne megenni a színésznek azt a büdös szart, amikor ki is lehet kerülni? A hányáspornó is így működik, ott vagy beisznak előtte egy spéci folyadékot, amit viszonylag könnyű a felszínre csalogatni, vagy szoftban nyomják: pofazacskóban tartva és csak a becsapódásra állítják a kamerát, hogy de látszódjon a csalás.
A másik durva pornó az volt, amit azóta sem értek, és kurva élet, hogy nem nézem meg többször (ezt is félbe hagytam) amikor tolószékes és testi hibás középkorú népek orgiáját drukkoltam végig. Ennek nem tudom, mi volt a vége, mert nem bírtam végig nézni. Na, itt teljesen kizárt a rendezői koncepcióba épített csalás, ugyanis a szereplők valóban nyomorékok voltak, a felvételt sem a Spielberg rendezte, mert szar volt. Ott nem lehetett csalni. Kíváncsi vagyok, hogy hol szedik össze ezeket a… khm, színészeket? A szakértő barátom nagy bölcsen kijelentette, hogy egyszerűen csöveseket meg nyomornegyedben élőket keresnek fel és annyi pénzt adnak nekik, ami nekik soknak számít és valójában még nem is láttak annyi lóvét egyben. Nagyon sokan mondanak rá igent, lásd a műfaj töretlen fejlődését.
Láttam egy magyar alkotást is, Edd a meleg szart és Szarospalacsinta címmel. Ez sima szarszexről szólt – és a szakértő barátom elmondta, hogy a főszereplő férfi Kispesten volt csöves. Néha arra járok, de nem találkoztam vele. Biztos elszállt a sztárságtól, de lehet, hogy külföldi karriert futott be és feladta az oly jövedelmező csöves szakmát. Valamit valamiért.
Aztán itt van a móka kategória: egy vidéki paraszt tyúkot dugott, rendesen ráhúzta a faszára. Aztán láttam olyat, hogy két vörhenyes csöves esik egymásnak. Utólag megnéztem, van ilyen műfaj. A csöves szex elég bizarr, én még élőben sem szeretem őket, amikor nem is kúrnak csak kókadnak a járda mellett.
[Lolita történetek]

Szerepjáték beöntéssel

Posted on by Tortenet

Tegnap egész nap basztunk. De nem ám kispolgári módon. Bár még nincs itt az ideje a locsolásnak, engem tegnap alaposan meglocsoltak. Gecivel is, pisával is. Délben kezdődött az egész, amikor Bikám se szó, se beszéd, elkapta a hajam és alaposan megrángatta.
– Mi az, hülye vagy? – ordítottam rá a neveletlen fráterre.
– Basználak.
– Kérlek. Állok rendelkezésedre.
Letérdelt seggem oltárához, és a farmergatyán keresztül szimatolni és nyalogatni kezdte a valagam. Valahogy annyira izgató volt ruhán keresztül érezni a forró leheletét, a fogait és a türelmetlenséget, hogy mennyire szeretne már meztelenül látni. Lehámoztuk egymásról a göncöket és már jött is egy ötlet. A hűtőhöz léptem és előszedtem egy csomag virslit, kiválasztottam a legtökösebbet, majd Bikám figyelmébe ajánlottam:
– A seggedből akarom kifalni! – mondom neki.
– Nyomjam fel, mint buzi? – kérdi lencsibaba szemekkel.
– Ne, majd én…
Tomi mögé lopóztam. Ő hagyta, és várta a dolog végét. Mitől félt volna, amikor tudhassa, hogy egy rohadt virslivel nem tágítom használhatatlanná az ánuszát és nem fogom megerőszakolni vele. A seggébe illesztettem a virslit, jól beleszúrtam – nehogy kiessen – majd elkezdtem kihappolni onnan. Először aprókat haraptam, és haladtam üregirányba. Amikor a végére értem, a seggbe szorult falat félénken becsúszott a lyukba. Elbújt előlem. Az ujjammal matattam utána, de eltűnt és soha többé nem láttam. A szerepjáték ötlete neki jutott eszébe, nem tudom, hol hallotta, biztos valami másodosztályú amerikai vígjátékban. A házaspárok használják, ha fel akarják dobni ellaposodott szexuális életüket. Amikor felvetette nekem az ötletet, kérdeztem, hogyan képzeli. Körülnéztünk a szekrényben: nem sok különleges ruhadarabunk volt: egy orvosi köpeny, egy overall és egy motoros ruha. Emlékeztem, hogy van valahol egy vörös, ribancos parókám, azt is előszedtem. Bikám azt kérte, hogy öltözzek be utcalánynak. Egyelőre még nem tudja, hogy legyen tovább, mi legyen a szerepjáték témája, esetleg menjünk le az utcára és felszed? Kitalálta, hogy meg akar erőszakolni. Megbeszéltük, hogy én kéjhölgynek öltözve a nappaliban állok, ő pedig levadász, mint „erőszaktevő”. Így is történt. Nagyban álldogálok és várom a buszt, amikor Bikám hirtelen rám vetődik:
– Mi a picsát kóvályogsz itt te szerencsétlen kis pincsi?? – suttogja a fülembe és a szőnyegre dönt. Annyira beleéli magát, hogy fájdalomig szorítja a karomat. Persze, nem esek ki a szerepemből: tiltakozok, heveskedek. Tépi a ruhámat, harapja a nyakamat, nyalja a fülemet, mint egy hulmán. Befurakodik a lábam közé, és tocsogó, szaftos vaginámmal érzem a gatyájában ágaskodó örömrudat.
– Hagyjál, te szarfaszú csesznye! Az anyádon kívül meg sem tudnál baszni rendesen egy nőt.
Mocskos szám még jobban feltüzelte támadómat, aki újabb lendülettel támadt, hogy elhallgattasson.
Amikor az ellenállásom lanyhult – ugyanis már nagyon szerettem volna szopni – a csirifiszkió rám rivallt:
– Tiltakozz, te maskara!! Szégyentelen Jezabell!
Mit tehettem mást, tiltakoztam. Amikor megunta, rám parancsolt, hogy toljam le a szoknyámat – amit előzőleg alaposan megtépázott már – és meztelen valaggal álljak a feje fölé. Megtettem. Ő izgatottan feküdt a padlón, de még nem csomagolta ki a kolbászát, csak gatyán keresztül dörzsölte. Az egyik lecibált zoknimat a szájába tömte, így alig értettem, mit motyog, mert értékes szavai el voltak rekkentve:
– Szarik a néni! Szarik a néni!
Először azt értettem, hogy „Marika néni, Marika néni”. Ki a tollas szűzmária az a marikanéni??
Aztán leesett. Azt akarta, hogy szarjam le a fejét. De nem kellett. Ezt meg is mondtam támadómnak, aki kivette a zoknit a szájából és közölte, hogy nem akarja, hogy leszarjam, egyszerűen csak izgató mondogatni ezt. De ha már szóba került a szarszex – mint tudjátok, nem szívesen játszom szarral (a neveltetésem nem engedi), viszont maga az ötlet izgató és kellően perverz. Bikám szíves elnézését kérve, tettem a konyhába egy kis kitérőt. Azt mondtam neki, hogy várjon, és ne menjen el nélkülem… érdemes lesz. A konyhában elővettem egy üveg Nutellát és bekentem vele Tomi egyik elhagyott alsógatyáját. Mindenét széthányja, mint egy gyerek. Nem tetszett a szarcsík. Olyan élettelen volt. Kentem rá egy kis baracklekvárt, amitől az egész folt olyan lett, mint a hurutos fos. Bevittem művemet Tominak, aki henye arccal nézett rám.
– Mi az, te beszartál, pintyőkém?? Próbáltál nyomni nekem egy helyes csoki tojást?
– Nem, ez nem szar. Finomság. Kóstold meg.
Bikám bizalmatlankodva megszagolta, majd miután konstatálta, hogy a barna folt nem belőlem jött, kicsit meg is nyalta. Visszaadta, majd azt mondta.
– Dobd az arcomba, te éjféli szajha! De tüstént!
Megpróbáltam egyenesen az arca közepébe dobni, de mellé ment. Nem akartam kivívni Bikám haragját, pedig észrevette a kis fiaskót. Nem lehet több baki. Egy alapos verést kockáztatok vele. Ha Bikám fel van búgatva, kiszámíthatatlan. Ezúttal telibe kaptam az arcát, ő pedig a földön hanyatt fekve szagolgatta és nyalta a műszart, a saját gatyájából. Hamar el is tüntette a náthás fosra emlékeztető anyagot, és új játékon kezdtük törni a fejünket. Megkért, hogy vegyem fel a parókát és sminkeljem ki magam erősen. Megtettem.
– Akkor brunyálj le rögvest, te maskara!
– Nem kell pisálnom…
– Igen? Akkor majd teszünk róla. A seggeden keresztül fogsz rám pisilni! – acsarkodott felém, majd felállt és kidübörgött a hálószobába. Kisvártatva egy kézi beöntő ballonnal tért vissza. Egészségügyi célokra használtam eddig, szexuálisra még soha. Bikám bevitte a fürdőszobába és hallom, hogy vizet enged. Közben magában dünnyög, hogy „most megtanulod, te cafat”. Rövidesen visszaérkezett és azt mondta, hogy vetkőzzek le és feküdjek a szőnyegre a testemmel. Benyomta a beöntő ballon kis csutorát a seggembe és finoman megnyomta. Éreztem, ahogy árad a víz befelé, és gyanítottam, hogy közeleg a pillanat, amikor majd sugárszerűen távozik. Bikám kihúzta, és szinte szájba lőttem, olyan intenzitással jött belőlem a cucc. Esküszöm, legalább 2 méterre kilőttem. Erre Tomi lebasz, hogy miért nem tartottam bent, ugyanis az volt a terve, hogy majd a seggemből iszik.
– Ne kókadj, kis kanász, jut is, marad is.
Bikám éhes cicusként a seggemhez hajolt és kiszopta onnan a maradék vizet.
– Szopd ki a valagamat, kis kurvám – mondtam Bikámnak, mert tudtam, hogy szereti. Legalább annyira, mint én a talpát, vagy a here zacskója alatti petyhüdt bőrlebenyt nyalogatni. Amikor végzett a segglevessel, a nedves száját az enyémhez tapasztotta és smároltunk. Utána megfogtam a két keblem és azok mellbimbóját hozzádörzsöltem Bikám cicipontjaihoz. Olyan finom móka. Ezt nagyon szeretjük mindketten. Igazából akkor jó, ha előtte megnyálazzák, mert jobban csúszik. Ezt a fogást úgy hívtuk, hogy Csilla-féle cicimica. A beöntő ballont még egyszer feltuszkolta nekem, hogy újra az ő míves aranykelyhéből ihasson. Nem bírta már, üvöltve élvezett el, rá a csöcsre. A mellemről lecsöpögő bőséges ondót Bikám lábujjaira kentem: nem is kellett mondani, mit akarok: ő simán beletunkolta a sunámba, meg a seggembe, de volt olyan figyelmes, hogy hagyjon egy kicsit a számba is. Ennyi nem volt elég. Este tízig nyomtuk, és nem is tudom, hányszor élveztünk el. Számomra kedves nektárját minden alkalommal megkaptam és egy csepp sem veszett kárba a fehér fiúgeciből. Több alkalommal csináltuk úgy, hogy ő fölöttem magasodik, én pedig a lábai elé vetem magam, és így rimánkodom hozzá:
– Könyörgöm gecizz le!!
– Lyukat vágok rajtad, te kurva.
– Megköszönöm!
– Mibe fogjam fel a véred, kis imposztor?
– Semmibe, hadd folyjék szabadon!
Más említésre méltó nem történt, szokás szerint bő nyállal kinyaltam Bikám seggét, de ezúttal úgy, hogy megkértem, legyen szíves, üljön az arcomba. Persze ne a teljes súlyával, mert meggebedek, hanem támassza ki a két mellső lábával testtömege döntő többségét. Na, ez új fogás volt és nagyon tetszett. Még megismételjük. Reggel annyira fáradtak voltunk, hogy alig bírtunk talpra vergődni.
[Történetek]