Ez a kis élmény 16 éves koromban történt meg velem. A gimiben gólyabál volt és az osztályból 8-an maradtunk még bulizni. 7 fiú és egyetlen egy lány. A buli vége fele már szinte mindenki be volt rúgva kivéve én, Evelint meg Robit. A lánymosdó előtt voltunk mi hárman, mert az a második emelten volt és oda annyira nem tudtak feljutni a részegek. Robi az ablakon át nézett ki az ablakon én meg Evelin beszélgettünk. Egyszer elkezdett olyan szexin nézni, majd odalépett hozzám és benyúlt a nadrágomba és elkezdte simogatni a boxeren keresztül a farkam.
Én meg voltam lepődve, de aztán kis finom mozdulattal emelgettem a csípőmet, és mozgattam jobbra-balra, hogy mindenhol simogassa, még a herémet is. Egy 15 másodperc után még közelebb jött és benyúlt a boxerbe. Már félig állt a farkam, és ott is simogatta egy rövid ideig, mert Robi megfordult, és akkor sajnos abbahagyta. De ez engem nagyon nem érdekelt, és magamhoz öleltem és megcsókoltam, és elkezdtem a popóját markolászni.
Robi nem nagyon akart elmenni, ezért behúztam őt a lánymosdóba, de nem csuktam be az ajtót a nagy hévben.
Leterítettem a földre a felsőmet, és Evi kabátját, és elkezdtem újra fele foglalkozni. Levetkőztettem, lehúztam a nadrágját, a felsőjét és a pólóját. Már csak egy szál melltartóban és bugyiban állt előttem, ami sima fehér volt. Elkezdtem szétkapcsolni a melltartóját, amikor kikapcsoltam és levettem róla ő is elkezdett vetkőztetni engem. Levette a pólóm és a nadrágom. Én levettem a zoknim, mert milyen már az, hogyha rajta van az emberen. Le se tudtam venni a szemem a melleiről. Odalépett hozzám és elkezdte megint simogatni a testhez simuló boxeremet.
Egyszerű fekete volt, egy írással és egy kézlenyomattal az elején. Az írás az volt, hogy „Touch this”. Elkezdte lehúzni rólam, de mondtam neki, hogy mindennek eljön az ideje. Lefektettem és lehúztam a bugyiját. Széthúztam az ajkait, majd csodálatos illat csapta meg az orromat. Nagyon finom volt, és fel is izgatott. Elkezdtem nyalni a csiklóját, és mindent, amit láttam, mert tapasztalat nélkül csak nyalni tudtam mindent. Egy fél perc múlva összerándult a teste, és kicsit eltolta a fejemet a puncijától.
Egy nagyon kis nedv folyt ki a puncijából, ami már eddig is elég lucskos volt.
Most ő jött. Lefeküdtem és lehúzta a boxeremet. Megfogta meredő falloszom, és lehúzta a bőrt rajta. Mondtam neki, hogy köpjön rá egy kicsit, mert száraz volt mind a farkam mind a keze. De ő nem ráköpött, hanem bekapta. Nem tudta teljesen tövig, de bekapta ameddig tudta. Elkezdett szopni, amitől én a gyönyör szigetére jutottam el egy pillanat alatt. A gyönyörtől nem tudtam mit csinálni, csak élveztem a keze és szája munkáját.
Egy pillanatra oldalra fordítottam a fejem és láttam Robi fejét, hogy rezeg össze-vissza. Kicsit hátrébb csúsztam és láttam, hogy veri a farkát. Felhúztam Evit a farkamról, és kinyitottam az ajtót teljesen. Mondtam Robinak, hogy jöjjön beljebb, nézze itt bent, mert csak jobb a kilátás. Elrakta a farkát, és kicsit megijedve elfutott. Mondtam Evinek, lehet már kiverte, és csak ennyire kellettünk. Megcsókoltam, és megfogtam a melleit. Kérdeztem tőle, hogy akarod, hogy megtörténjen? Ő mondta, hogy pont alkalmas neki, mert van nála óvszer.
Mondtam neki, hogy akkor vegye elő és húzza fel.
Kiment és elment. Robival jött vissza, fogta a kezét és behúzta a mosdóba. Leültette, és mondta, hogy érezd csak jól magad, ne zavartasd magad miattunk. Megint kiment, és visszajött a gumival. Amíg nem volt itt életben tartottam a farkamat. A fogaival kibontotta a csomagot, és rátette a farkam végére. Mondtam neki, hogy még nyálazza be, mert már kicsit száraz lett. Ő rámnézett, és erotikusan bekapta a farkamat. Robira ránéztem, már ledobta a nadrágját, és a boxerén keresztül elkezdte simogatni a farkát.
Mondtam neki, vedd le úgy kényelmesebb lesz, nézz csak rám. Nem szólalt meg, de hallgatott a szóra. Felállt meredő farokkal, és levette a boxerét. Evi hátranézett, és mondta, hogy jöjjön oda hozzá, és előkészíti a verésre. Vastagabb volt a farka, mint az enyém, és egy kicsit nagyobb is, de a heréje pont ugyanolyan volt, mint az enyém, jó lógós. Odament Robi kicsit félve, Evi pedig bekapta, de csak egyszer hogy megnyálazza. Robi visszament és leült. Addig Evi felhúzta a gumit a farkamra és lefeküdt a kabátjára.
Megint megkérdeztem tőle, hogy tényleg akarod? Ő pedig megcsókolt. Megnyálaztam a kezem és azzal bekentem a farkam majd odairányítottam a farkam a puncijához. Kicsit benyomtam, de eszembe jutott, hogy még szűz, és lementem és elkezdtem először az ujjammal dugni. Össze-vissza mocorgott, és gondoltam eléggé jó lesz. Újra odairányítottam a farkam a puncijához, és kicsit megint bedugtam.
Már bent volt teljesen a makkom, amikor megint ránéztem Robira. Ő pont akkor köpött rá a farkára. Engem nagyon felizgatott, hogy valaki néz, ettől pedig elvesztettem a fejem.
Teljesen betoltam a farkam. Kicsit felsikoltott, de megcsókolt. Elkezdtünk szeretkezni. Csókolóztunk közben. Robinak mondtam, a nagy hévben nehogy most elmenjen, mert nagyon rákezdte a farka verését. Erre ő lelassított, és csak húzgálta a bőrt a farkán. Minden izma összerándult, amikor verte a farkát, mint nekem, amikor dugtam Evit. Egy jó egy perc múlva kijöttem Eviből, és kérdeztem tőle, hogy Robit nem vesszük be? Ő mondta, hogy velem akar lenni, mert velem nagyon jó. Lefeküdtem, és nem is kellett mondani, ráült a farkamra.
Finom csípőmozgással kezdett pattogni rajtam. Megfogtam a csípőjét és én is emelgettem. Ő megfogta a mellizmomat, és elkezdte csikargatni. Így ment még vagy fél percig, majd mondtam neki, hogy mindjárt elmegyek. Ezt ő nem hallotta, mert megint összerándult a teste, és rám feküdt. Kijöttem megint belőle és kérdeztem, hogy rád verhetem? Felállított és leguggolt elém és elkezdte nyalni a herémet.
Megint ránéztem Robira, és mondtam, hogy rákezdhet, mindjárt repül a gecim. Erre Robi felállt, és a falnak dőlve elkezdte erősen verni a farkát.
Hamarosan elmentem, amit Evi mellére vertem. Robi még verte egy kicsit de ő csak a földre tudta verni, de nem maga elé, hanem egy jó méterre verte el magától annyira fel volt izgatva. Mondtam Robinak, hogy jöjjön ide mellém, megfogtam a vállát, majd a farkát és még kicsit megszorítottam, hogy kijöjjön még egy kis geci. Mondom neki, hogy na van még ott ahonnan a többi jött. Ezt azért csináltam, mert meg akartam tudni, hogy milyen egy másik fiú farka. Ő ugyanezt csinálta velem, amitől nekem megint felállt a farkam.
Evelin felállt, és mondta, hogy több jót már nem tud adni nekem, és mondta, hogy öltözzünk fel, mert nagyon elrepült az idő. Robinak mondtam, hogy vegye fel a boxerét, és menjünk ki az udvarra. Evinek segítettem bekapcsolni a melltartóját, majd kimentünk az udvarra.
Evelin még odakint is a farkamat fogdosta, ami nem nyugodott le, de mondtam, hogy majd elintézem otthon „Robi módra”. Megcsókoltam, Robi farkára pedig odaütöttem egy kicsit, és mondtam, hogy következőleg te fogod használni az öcsit, és én nézem.
Ezután odamentem haveromhoz és hazamentünk. Hétfőre megszakadt minden, nem beszéltünk róla, és többé semmi ilyen nem történt, sajnos.
farkam
Kedves kis kaland a sógornőmmel
A történetet azzal kezdem, hogy amikor végeztem a főiskolán természetesen jő szokás szerint még csak véletlenül sem helyezkedhettem el a lakhelyemhez közel. Így ifjú házasokként a feleségemmel egy teljesen idegen környezetben az ország másik végében telepedtünk le. Szülőktől, rokonoktól távol aminek megvoltak az előnyei de a hátrányai is. A helyes kis sógornőm nevezzük Pancsának ezen időszakban Pesten dolgozott a barátjával, így gyakran nálunk töltötték a hétvégéket. Jó volt velük összejönni, vidámak voltuk, fiatalok élveztük az életet, nagyokat buliztunk.
Egyik ilyen alkalommal, a megérkezésüket követő reggel lazán csak úgy ádám kosztümben éppen a konyha felé tartottam, amikor álmosan kilépett a szobájukból Pancsa. Természetesen ő is hasonlóan volt öltözve. Abban a pillanatban nem is kapcsolt egyszerre, majd mikor rádöbbent meztelenségünkre, megengedett egy mosolyt és „Jó reggelt!” követően belépett a mosdóba. Nagyon elnyerte a tetszésemet, az apró melle, a barnított teste, a fazonos puncija. Igazán szép volt, fürdőruhában ugyan már többször láttam, de így azért teljesen más volt. Nem is siettem sehova megvártam, amíg végez.
Töltöttem gyorsan két pohár narancslevet, gondoltam neki is jól fog esni az esti iszogatás után.
Amikor kilépett a mosdóból már ott vártam. Ő rám nézett, majd egyszerre a pohárért nyúlt. Javaslatomra, hogy Andiékat ne zavarjuk még, had aludjanak, követett ki a tágas teraszra. A napozóágyak már teljes egészében napfényben úsztak. A nyári nap már ebben a korai órában is nagyon kellemes volt. Leültünk egymással szemben. Pancsa először egy kicsit feszélyezve érezte magát, a lábait összezárta igyekezett takarni magát. Majd ahogy beszélgetni kezdtünk, egyre jobban feloldódott. Az itallal végezve az ágyat megdöntöttem és lazán hátradőltem. Pancsa kíváncsi tekintete persze végig követett. Abban hamar egyetértettünk, hogy a két hétalvó egyhamar nem igen fog minket zavarni.
Most már ő is elengedte magát, sőt úgy vettem észre, hogy egy idő után mintha tesztelne. A kis eszmecserénk alatt a combjait egyre jobban széttárta, majd újra összezárta és ezt ismételgette. Szép lassan a szex is szóba került. Igyekeztem természetesen viselkedni, de ő csak tovább folytatta kis játékát. A kis puncija hamarosan gyöngyözni kezdett, ami neki fel sem tűnt, én viszont premier plánban követtem az eseményeket.
A farkam kezdett egyre jobban más formát ölteni. Kíváncsi voltam mit fog erre reagálni. Legnagyobb meglepetésemre bal kezével elkezdte a mellbimbóját morzsolgatni, a jobb kezével pedig lassan araszolgatva elindult a puncija irányába. Gondoltam rajtam nem fogsz ki és már a látványtól teljesen felágaskodott farkamra kulcsoltam a kezem, és elkezdtem a fitymámat szép lassan a makkomról eltávolítani, ezzel egy időben a heréimet morzsolgatni. Pancsa szemeiben szinte visszatükröződött a jelenet. Először egy kicsit elkerekedtek a szemei a meglepetéstől, majd a kéj utáni vágy jelei jelentkeztek. Erre rátettem egy lapáttal ütemesen el kezdtem verni a farkam, szememet le nem véve az egyre jobban gyöngyöző puncijáról. Pancsa ez alatt a középső ujját már mélyen magába csúsztatta, majd kivette azt és miután kéjesen leszopogatta a nedveit újra visszadugta.
Az átélt élmények hatására egy idő után a makkom hegyén megjelentek az első gyönyör cseppek. Mutatóujjammal ügyesen összeszedtem és lassan lenyaltam róla. Pancsa teljesen odalett ettől azonnal látszott rajta, hogy eddig ilyet még soha sem látott. Mindkét kezét a puncijára helyezve egyre gyorsabban dörzsölte, ujjazta magát. Hangosan zihálni kezdett és rövidesen a gyönyör hullámai futottak át a testén.
A látványtól teljesen begerjedtem a farkam szinte lüktetett. A makkom egyre jobban megduzzadt az előnedvem újra megjelent, de most szinte kispriccelt belőle, és ahogy megint lenyaltam az ujjaimról, láttam, hogy Pancsa ettől ismét azonnal elélvez. Szabadjára engedtem vágyaimat én is. Egy nagy adagot a magasba lövellve a levegő után kapkodva elélveztem. Majd az ütemes pumpálást követően újabb és újabb adagokat spricceltem a testemre. Már észre sem vettem, hogy Pancsa eközben már ott térdel az ágyam mellett és a kéjtől elvarázsolt tekintettel közelről figyeli a kezemet.
Arra eszméltem, hogy az egyik ujjával ügyesen terelgeti a felsőtestemet beborító spermafolyamokat, majd ahogy sikerült egybe terelni egy jó kis adagot az ujjára vette és élvezettel leszopta róla. Majd ugyan azt az ujját bedugta a puncijába és a nedveivel alaposan átitatta, majd az ajkaim felé közelítve felkínálta azt nekem. Élvezettel tisztítottam le a nyelvemmel. Majd ismét egy újabb sperma adagot varázsolt az ujjára, de most legnagyobb megdöbbenésemre nem szopta le azt teljesen róla, hanem egy keveset rajta hagyva, felém közelített az ujjával. Gondoltam lesz, ami lesz, nem fogsz ki rajtam, eltüntettem a saját nedvemet az ujjairól. Pancsa ettől teljesen odalett, azonnal ráhajolt a felsőtestemre, és mint egy kis cica, a maradékot a nyelvével élvezettel lefetyelve eltüntette.
A félárbocon lengedező farkam végig ott lüktetett az ajkai előtt, de azt legnagyobb sajnálatomra még véletlenül sem érintette, de a le-lecseppenő spermacseppeket azért szorgalmasan eltüntette.
Baszásaim 2
Valahogy az egyéjszakás kalandoknak nem bírok ellenállni. Talán a fiatalságom teszi, talán a vágy, talán… nem tudom. Szeretem a szabadságot, azt, hogy nincs ki lekössön, nincs kinek magyarázkodnom. Csupán megtörténik és utána zajlik tovább az életem, és nem kell a következményekkel számolnom.
Ő is egy ilyen lány volt. Egy a sok közül, és mégis a sok közül az egyetlen melyben láttam fantáziát. Akit még utána többször is megkívántam, és nem bírtam ellenállni neki. Akkoriban sokat jártunk össze. A közös baráti kör és az érdeklődés, aztán a szex. Az első alkalom volt a legjobb. A feledhetetlen, melyet nem tudok még a mai napig sem elfeledni. És annyi együttlét után, csak mikor tudtam, hogy már nem lesz több, akkor jöttem rá, hogy hibát követtem el. Csupán egy alkalomnak kellett volna lennie. Egy mindent elsöprőnek, de már mindegy…
Nyár volt és forróság. Csupán egy filmért jött fel, amit már régóta meg akart nézni, aztán ment is volna haza… ám nem így történt. Egy rózsaszín top és egy kis rövid farmernadrág volt rajta, mely a seggére tapadt, és ahogy mentem utána a szobába máris felizgatott a látványa. Hosszú barna haja kibontva lógott körülbelül a háta közepéig és csak úgy csillogott a ráverődő napfénytől.
A filmet az ágyam melletti kis éjjeliszekrény legfelső fiókjában tartottam. Már nem is emlékszem, hogy miért, de ez nem is fontos. A szobába érve leültem az ágyra, közvetlenül mellé, és kutatni kezdtem a fiókban a film után. Ő a kíváncsi tekintetével végig követte minden egyes mozdulatom, míg rá nem akadtam a lemezre. Ekkor kivettem és átnyújtottam neki. Ahogy felé fordultam a melleit nem tudtam nem elkerülni a tekintetemmel, és ez neki is feltűnt. Elmosolyodott. Nem szólt semmit. Én pedig egy kissé zavarban voltam. Főleg, mert odalent a szerszámom már fészkelődni kezdett, és a helyzet kezdett kínossá válni. Hírtelen azon kaptam magam, hogy már csak rá bírok gondolni. Arra, hogy vajon bejövök e neki? Hogy esetleg kefélne egy jót velem? Ha most megcsókolnám, vagy megérinteném olyan helyen, akkor mit szólna? Biztos képen vágna. Az tuti. Ezért el is szállt minden bátorságom, persze nem mintha olyan sok lett volna. Megköszönte a filmet és elindultunk kifelé. Én megint csak mögötte kullogtam és a fenekét bámultam, miközben egyre nagyobb késztetést éreztem rá, hogy megfogjam. És nem bírtam tovább. Kiérve a szobából rápaskoltam. Ő erre megállt, én pedig elkaptam a kezem, és álltam ott vele szemben idétlenül, várva, hogy lehordjon… de nem tette. Megfordult, és csak mosolygott.
– Bocs, nem bírtam ellenállni –fülig elvörösödve, dörmögtem magam elé a szavakat, kerülve a tekintetét.
– Hát igen –hangja lágy volt. Nem érződött benne, hogy haragudna, vagy, hogy egyáltalán zavarban lenne- senki se tud ellenállni neki. Gyönyörű seggem van –pár másodperc csend következett. Csak bámultunk egymásra- minden pasi fantáziáját megmozgatja. Látom ez nálad sincs másként.
– Hát –hát, hát mi hát? Na ná, hogy megmozgatta.
– Zavarban vagy? –huncut mosoly jelent meg az arcán. Jól tudta a választ, és azt, hogy neki kell megtennie az első lépést, mert én elég bizonytalan vagyok- Miért?
– Mert… – csak habogtam, hebegtem össze-vissza- még sosem fogtam meg a feneked, pedig már régóta vágytam rá. –őszinte vallomás volt, melytől ismét elvörösödtem. Talán jobban is, mint korábban.
– És milyennek találtad? Jó volt?
– Őszintén –a fejemet vakartam- nem emlékszem. Túl gyors volt, csupán súroltam.
– Hűha –a huncut mosoly még mindig az arcán volt – nos akkor ez ellen csak egy megoldás van. Ha akarod, megfoghatod még egyszer. És végigsimíthatod. Belemarkolhatsz, hogy érezd.
Ekkor totál zavarba jöttem. Ez volt az, amire végkép nem számítottam.
– Megengeded? –mintha kétéves lennék. Totál idióta.
– Add ide a kezed –ő határozott volt. Megfogta a kezem és a popsijára tette. Na ez totál felizgatott. Egymással szemben álltunk. Centikre egymástól- Markold meg két kézzel!
– Oké –kezdtem felengedni, habár a szívem egyre hevesebben vert, de belemarkoltam. És ekkor ő sem habozott tovább. Szorosan magához húzott. A farkam már merev volt, és ezt ő is érezte. Tudta, hogy felizgatott. És élvezte. A szemembe nézett, majd megcsókolt. És én visszacsókoltam. A kezem szinte táncolt a seggén, és ő sem maradt tétlen. Először benyúlt a pólóm alá, aztán bal kezével a nadrágomba, és simogatni kezdte a golyóimat. Majd szép finoman a farkamat. Az egész testem elöntötte a melegség. Nagyon jó érzés volt.
– Szeretnélek leszopni –súgta a fülembe, majd mire észbe kaptam már ott térdelt előttem. Először csak a hasam csókolta, majd a köldököm. Iszonyatosan jó érzés volt. Nagyon felizgatott vele. Aztán tovább haladt. Lehúzta a nadrágom, majd az alsónadrágom is, és ekkor már nem volt több akadály a számára. Csupasz farkam ott ágaskodott vele szemben, és ő nem tétovázott. Az egyik kezével kezelésbe vette, miközben a golyóimat kezdte csókolni. Szép apró csókokkal, hogy így húzza az időt, és kergessen az őrületbe, majd a szájába vette őket és szívni kezdte, miközben a nyelvével tovább izgatta őket. Fenomenális érzés volt. Én csak álltam ott letolt gatyával és behunyt szemekkel élveztem a gyönyört, melyet ő nyújtott számomra. Elfeledtem mindent. Üressé vált az agyam. És csak az élvezetnek éltem. Piszkosul jól csinálta.
Én már a fellegekben jártam, mikor a szájával tovább haladt. Először a makkom kezdte nyalogatni, majd a szájába vette a hímvesszőm, és ritmusosan szopni kezdte. Hol gyorsabban, hol lassabban. Én pedig egyre közelebb értem ahhoz a ponthoz, hogy nem bírom tovább. A farkam forrón lüktetett, és én éreztem, hogy már nincs sok hátra. Lenéztem rá és a tekintetünk találkozott. Ő egyből kiolvasta a szemeimből, hogy mi várható, és még dinamikusabban kezdett mozogni. Én megfogtam a fejét, gyengéden, nem szorosan, és hagytam, hogy megtörténjen. Az egész testem görcsbe rándult, a szívem az összes vért a farkamba préselte, behunytam a szemem… és elélveztem.
Ő csak a legutolsó pillanatban húzta ki farkam a szájából, ám csak annyira, amennyire muszáj volt és én beleélveztem. A forró geci betelítette a száját, ő pedig mind lenyelte, majd a maradékot lenyalta a farkamról, melyet még legalább egy percig a szájában tartott, egészen addig, míg el nem ernyedt. Ekkor lassan felállt, és a tekintetünk ismét találkozott. Rögtön tudtam, hogy mit akar. Most én jövök. Rajtam a sor, hogy a csúcsra jutassam. És bevallom őszintén, már régóta vágytam rá. Arra, hogy megdugjam. Hogy láthassam meztelenül. Hogy megérinthessem a meztelen testét. A Seggét… és punciját. Hogy kinyalhassam, és a csúcsra juttassam…
Nagy szerelem nagy szex
Asszisztensem, Judit istentelenül fel tudta cseszni magát semmiségeken. Igazából nagyon is ráért az a hülye kimutatás, ami miatt még benntartottam a munkaidő legvégéig, meg egy kicsit annál is tovább, de valami elképesztő élvezetet találtam abban, hogy karótnyelt egyenességével, dühtől kipirult arccal verte a klaviatúrát. Ma egyszerű szoknyát és fehér blúzt viselt, valami borzalmas piros kendővel a nyakában. Rémesen nézett ki. Kivéve persze hatalmas melleit, amiket megint páncélszerű melltartóba rejtett, de még így is minden mozdulatánál együtt hullámzottak. Valahányszor megláttam ezeket a melleket, egyszerűen kibújt belőlem a csintalan kamasz. Őrületesen kívántam őket. Judit nem volt az a bombanő alkat. Mindig szigorú volt, mindenkihez, legfőképp saját magához. Fekete trottőrsarkú cipőket hordott, sötét, egyenes vonalú szoknyákat, amikhez színben harmonizáló halvány, vagy fehér blúzt választott. Több billentyűt tudott leütni egy perc alatt, mint ahány hangot én ki tudtam mondani és az iktatás felkent papnőjeként tartották számon a szakigazgatóságon. Fogyókúrázott, gyakorlatilag amióta megismertem, azóta. A súlya persze semmit sem változott, de legalább volt oka arra, hogy egyre kedvetlenebb és savanyúbb legyen. Időnként szívesen megetettem volna egy hatalmas adag habostúróssal, hogy élvezetet lássak az arcán. Gyakran elképzeltem, ahogy bevezetem a kéj rejtelmeibe, levetetve vele a konzervatív ruháit és a konzervatív nézeteit, de mindig csak odáig jutottam, hogy egy kicsit megkínoztam. Egy kis pluszmunkával, vagy egy kis plusz mozgással, egyik épületből a másikba, főként liftszerelések idején. Az én kondim könnyedén elbírta ezeket a kihívásokat, Judit azonban izzadt és szuszogott, keble halmai ringtak, nagy feneke pedig szinte hintázott a lépcsőkön. Ilyenkor szerettem szakmai tanácskozásokat tartani máshol. Ő azt hitte, hogy utálom és pikkelek rá a súlya és a stílusa miatt. Fogalma sem volt róla, hogy valójában csak a farkamra akarom húzni, bele akarok marni azokba a hatalmas mellekbe, közéjük akarok fulladni, hörögni akarok az élvezettől, miközben fenekébe kapaszkodva döngölöm.
Fújtatva jött be az irodámba, szinte nem is kopogott. Lecsapta a kinyomtatott íveket az asztalomra.
– Tessék!
Egy verítékcsepp elindult a homlokáról, láthatóan nagyon-nagyon mérges volt. Felvettem a papírokat és átnéztem. Nem csak az adatok voltak benne, amiket kértem, de a háttértáblák is, minden adathoz a saját színével jelölve, növekvő sorrendben, a nagyobb lekérdezésekhez illeszthető módon. Profi volt. Ha én valaha fele ilyen jó munkát végeztem volna, már rég az igazgatói székben ücsörögtem volna.
– Judit – néztem fel rá, a lehető legtöbb melegséget csempészve a hangomba – ez tökéletes!
Meghökkent, aztán elvörösödött. Sosem kellett a szavakat keresgélnie, de most csak krákogott zavarában.
– Hát, igen, igyekeztem. Hogy holnap a vezetőségin teljesebben be lehessen mutatni. Én… igyekeztem.
Ajkai lefelé görbültek, legnagyobb rémületemre elsírta magát. Felpattantam, átöleltem, és a tárgyalóasztal melletti székekhez navigáltam.
– Judit, kérem! – dörzsöltem meg a karját. – Hiszen fantasztikus munkát végzett, semmi oka a sírásra.
Halk hüppögés volt csak a válasz. Az asztalfiókomból előhalásztam egy doboz zsebkendőt. Sorra húzta ki a kis kendőket, de csak a tizediknél tudott megszólalni.
– Én, sajnálom! – zokogta.
– Kérem! Ne sírjon!
– Sajnálom! Én olyan… olyan…nagyon… sajnálom!
Kedvesen átöleltem és a fejét a vállamra húztam. Jobb ötletem úgysem volt, ő sírhatott, én pedig hagytam, hogy a mellei közénk kerülve hozzám nyomuljanak. Simogattam a hátát, kezem alatt éreztem a melltartó csatját. A klasszikus fazon, három kapoccsal. Ekkora mérethez kell is a hármas tartás. Még egy ideig hüppögött, aztán felemelte a fejét.
– Sajnálom, szégyellem magam! Itt bőgök, mint egy szamár…!
Elvettem a tenyerében szorongatott zsebkendőkből egyet és letörölgettem vele pufók arcáról a szétmaszatolódott szemfestéket.
– Semmi baj! – mormoltam. – De most oda a tökéletes sminkje.
– Én… minden reggel kifestem magam, hogy illjen a ruhámhoz. – mondta, még mindig nagyokat szipogva. – Na nem mintha ezért bárki is akár egy elismerő szóval illetne. De én így érzem jól magam. Én felöltözöm, ahogyan illik egy munkahelyen. Nem járok derékövnek beillő szoknyákban és köldökig kidekoltálva, mint egyesek. Mintha nem is egy irodába, hanem az utcasarokra indulnának. – sorolta egyre indulatosabban, gyorsuló tempóban – Én tudom, mi az a munkahely. Elvégzem a munkámat, nem trécselek a kávégép mellett cigizve órák hosszat. Én tudom, hogy minek hol a helye, mit hol kell keresni, mit hova kell rakni. Én tudom, mikor kell odaérni egy munkahelyre, nem késtem még soha egyetlen napon sem, és nem is várom nagykabátban az öt órát. Most is, ugye, fél hat van, de én… – kezével legyintett, jelezve, mennyire áldozatkész ő, mint munkaerő. – Én nem sajnálom magam, ha dolgozni kell. Mégsem… mégsem dicsért itt meg még meg soha, senki. Csak most a főnökúr – lendült bele a sírásba ismét.
– Hát ezért kell sírni? – csitítottam, tovább simogatva a hátát és annak a hatalmas melltartónak a pántját.
– Neeeehheeeem. – hüppögte. – Nem csak ezért!
– Akkor mi a baj?
– Az a baj, hogy itt csupa-csupa szemét dolgozik!
Ebben magam is láttam némi igazságot, de ezt most nem kötöttem az orrára.
– Ugyan! Történt valami? Bántotta valaki? Ha bárki egy rossz szót merészel szólni magára, én komolyan mondom, holnap már a személyügyön lesz a felmondása!
Végre abbahagyta a zokogást, csak bizonytalanul nézett rám.
– Nem érek én annyit. – mondta puhatolózva. Végre kicsit nyeregben éreztem magam.
– Maga? Maga a legjobb asszisztens a világon. Látja, ez a kimutatás is. Pontosan tudta, mire van szükségem, jobban, mint ahogy én el tudtam mondani, hogy mit akarok. Én is láttam, hogy késő van már belekezdeni, de tudtam, hogy maga megcsinálja nekem. Akárkire nem lehet egy ilyet rábízni. Szóval had halljam csak, mi történt?
– Azt… – habozott egy pillanatig – azt nem mondhatom el. – Elvörösödött, pont ugyanolyan színű lett az arca, mint a kendő a nyakában – Kellemetlen volna.
– Judit, ezt nem fogadhatom el válaszként! – megfogtam mindkét kezét és mélyen a szemébe néztem – Most kimegyek, behozok a kávégépből két bűnédes forró kapuccsínót. Addigra maga szépen rendbe hozza magát, beül abba a nagy kényelmes fotelbe, amibe a kedvenc ügyfeleinket szoktuk ültetni. Visszajövök, megisszuk a kapuccsínónkat és őszintén elmondja nekem, mi történt. Rendben?
Mire visszaértem a forró itallal, amiben annyi cukor volt, hogy egyes fitnessguruk keresztet vetve menekültek volna, Judit valóban összeszedte magát. Kis kézi tükör volt a kezében, és a szemfestéke romjait tüntette el az arcáról némi púder segítségével. Beleült a fotelbe, olyan volt, mint egy gyerek. Láthatóan örült, hogy ott ülhet. Kipróbálta a háttámla fokozatait, elvackolta magát a puha bőrülésbe, ami jócskán besüppedt alatta. Kecses mozdulattal vette át a műanyag poharat. Beleivott, arcára végre kiült az élvezet. Ragyogott. Legszívesebben hátradöntöttem volna a fotelt és úgy megraktam volna, hogy mindketten csillagokat látunk. De még nem tartottunk itt. Én is iszogattam az italomat, és igyekeztem elhessenteni a képzeteimet holmi omló mellekről és minden mozdulatra rengő hasikákról.
– Megnyugodott kicsit, ugye? – mosolyogtam rá bíztatóan.
Színpadiasan sóhajtott.
– Igen. – mondta aztán – Meg. Már nem is érzem olyan borzasztónak az egészet. Pedig elég borzasztó amúgy.
– Borzasztó? – kérdeztem vissza, hogy éreztessem, figyelek.
– Igen. Tudja, főnök úr…
– Dániel. Szólítson csak Dánielnek. Na nem a többiek előtt, de ha magunk vagyunk, azt hiszem teljesen jogos, hogy így szólíthasson. Mondjuk úgy, hogy kiérdemelte.
– Én.. értem.. – vörösödött el ismét. – És köszönöm. Dániel. – ejtette ki a nevemet kicsit feszengve, zavarában beleharapva a szájába. Mintha egy villámot küldött volna az ágyékomba. Erővel elszakítottam a tekintetem, hogy szemébe nézhessek. – Nos, Juditom, mit műveltek magával ezek a gazemberek?
– Én… nem is tudom, hogyan mondjam el, főnökú…Dániel. Tudja, én… én bármennyire is igyekszem, sajnos olyan alkat vagyok, aki nagyon nehezen tud lefogyni. – sütötte le a szemeit.
– Igen, tudom, látom, hogy hogyan kínozza magát a fogyókúrával, és nagyon tisztelem az elszántságát. – bólogattam, magamban a pokolba kívánva minden ostoba zsírmentes falatot.
– Köszönöm. Kicsit fogytam is. – húzta ki magát. A vállai megemelkedtek, mellei kidülledtek ültében, igazi hívogató látványt nyújtva. – És… úgy gondoltam, hogy… – elakadt, keresgélte a szavakat – hogy én is… tetszhetnék valakinek. – bökte ki. – Elvégre én tulajdonképpen egy nagyon érzelmes, jószívű, barátságos, szeretni tudó nő vagyok. Kicsit szigorú vagyok ugyan, mert az kell, főleg itt, de valójában nagyon tudok szeretni. A madaraimat is nagyon szeretem, többféle énekes madaram van, minden nap ellátom őket, figyelek arra, hogy megkapjanak mindent, amire szükségük van, és a ketrecüket is tisztogatom. Szóval, szeretetteljes vagyok. És egy igazi férfi ezt tudja értékelni szerintem. Csak hát sajnos, nem minden bokorban teremnek igazi férfiak. Csak azt hiszi róluk az ember. Azt hiszi. – ismételte meg, hogy nagyobb nyomatékot adjon kijelentésének.
Szünetet tartott, és nekem mondanom illett volna valamit, de nem voltam igazán kompetens az általa elképzelt igazi férfi témában. Amennyire én magamat ismertem, igazi férfi voltam, és igazán férfias vágyam volt, hogy még aznap addig nyaljam a vélhetően gyönyörű húsos punciját, míg zokogva el nem élvez, de ezt a gondolatomat talán mégsem lett volna helyzethez illő megosztanom vele.
– Sajnos manapság a legtöbb hímnemű nem nevezhető egyértelműen férfinak. – találtam meg végre a megfelelő mondatot.
– Igen. – bólogatott teljes egyetértéssel. – Sajnos egyesekről utólag kiderül, hogy ócska kis férgek.
– Ajajj. Valaki nagyon megbántotta magát.
– Nagyon. A büszkeségembe gázolt! De nem fogja megúszni a kis nyavalyás! Ilyet tenni egy nővel!
– Na de milyet? – kérdeztem rá. Talán túl korán, még nem volt annyira felpaprikázva, hogy a magára nézve sértő részleteket is elárulja.
– Elég annyi, hogy… nagyon, nagyon gonosz volt. Tudja, fő.. Dániel, én szeretek bízni az emberekben. Benne is bíztam. Hiba volt, de én bíztam benne. Elmondtam neki, hogy mennyire szeretnék szeretni, és mennyire szeretném, hogy valakinek én is a mindene legyek. És ő nevetség tárgyává tette az érzelmeimet! A lányok… – könnyek gyűltek a szemébe – a lányok a titkárságon összesúgnak a hátam mögött, ha meglátnak, és vihognak!
– Azok az ostoba kis libák? De hát ki ad az ő véleményükre?
– Mindenki! Ők itt a kis pletykahordózók, azt nem is tudja Dániel, hogy itt micsoda információáramlás van a cigifüstben! Mindent kitárgyalnak ezek! Magáról is! De én nem hiszem el, amit mondanak. Meg sem hallgatom! Nem is érdekel, mert tudom, hogy gonoszak és buták. De az, amit rólam suttognak, az sajnos… az sajnos igaz! – sírt újra teljes gőzzel.
Úgy láttam soha nem lesz vége ennek a sírásnak és nem jutunk tovább, ezért elétérdeltem, és elkezdtem törölgetni a könnyeit.
– Megérdemli az a gazember ezeket a könnyeket, most mondja meg nekem, de őszintén!
– Nem! – kapta fel a fejét dacosan, hogy az egész gyönyörű teste belerezgett – Nem érdemli meg. Én érdemlem meg, hogy elsirassam a butaságomat. Bárcsak ne írtam volna meg azt az e-mailt. Az a gazember Gábor mindenkinek továbbküldte!
Gábor! A kis mitugrász informatikus gyerek. Kerülgette volna az én kis mézesbödönömet? Még szerencse, hogy nem nyalakodott bele a fajankója! Még elgondolni is!
– Felháborító! Ez…- megint nem találtam az ideillő szót.
– Az. Felháborító! Gusztustalan! A magánélet megsértése! Be is perelhetném! Szemét görény!
– Az. – értettem egyet.
– Most mondja meg Dániel, mit tegyek? Felmondjak? Hát ki fog magának ilyen szép anyagokat összeállítani, ha én nem leszek itt? Ki fog ügyelni arra, hogy a kedvenc teája mindig legyen a konyhában és hogy színkódban legyenek a mappái? A Gina a másodikról? Idetenné boldogan a kis cingár testét, amit olyan lelkesen mutogat, de hát ide több kell, mint két szilikon mell!
Ebben egyetértettünk. Gina testét magam körül elviselni büntetés lett volna.
– Ide maga kell, Judit. Ez biztos. Nem mondhat fel egy ilyen kis malőr miatt. De van egy nagyszerű ötletem! – Felálltam, mert már igazán törte a térdemet a padló. – Egyáltalán nem szabad látniuk, hogy mennyire bántja magát ez! Nem adhatjuk meg nekik ezt az örömöt! Sőt! Meg kell nekik mutatni, hogy továbblépett! És mivel maga már annyiszor jót tett velem, én segíteni fogom ebben! Holnap este együtt elmegyünk a lányok kedvenc helyére, ahol ilyenkor péntek esténként bulizni szoktak. Nagyon kellemes kis hely, kedvelni fogja. Oda mi elmegyünk, ott megvacsorázunk és maga nagyon oldottan, vidáman fog viselkedni, hogy mindenki lássa. Felvesz egy csinos ruhát. Nem, ne ellenkezzen! Sőt, délben kiszökünk, és választunk együtt egy szép darabot. Úgysem fizetik ki soha a sok túlórát, amit miattam kénytelen ledolgozni, most veheti úgy, hogy túlórapénz helyett túlóraruhát kap. Olyat, ami megmutatja a maga szépségét.
Búcsúzóul még magamhoz szorítottam, éreztem a lágy csípő érintését az ágyékomon. A fél éjszakát végighokiztam a neten chubby oldalakat bújva.
Szinte vibráltam a feszültségtől egész délelőtt. Felhívtam Esztert a kedvenc butikomban. Hagytam, hogy totálisan felhúzzon azzal, hogy milyen új extra méretű csipkefehérneműket rendelt. Tudta jól, hogy mire gerjedek. Megbeszéltem vele, hogy délben meglátogatom egy hölggyel. A neten rákerestem a bolt kínálatára. Ott volt, a gyönyörűséges csipke kebelfék, kobaltkék színben, hozzá illő bugyival. Szinte éreztem a kezeim alatt az érintését. Minden megbeszélésemet a lehető legrövidebbre fogtam, nehogy pont délben húzódjon el valami. Judit kissé feszengve várt az irodában.
– Biztos, hogy jó ötlet ez?
Végigmértem. Ma a sötét szoknyához rózsaszín blúzt vett fel, amitől olyan sápadt volt, mint a fal.
– Nem tudom. De tényleg kihagyna egy kis vásárolgatást ebédidőben a főnök pénzén? Judit, maga igazi nő, nem? Akkor meg?
Felnevetett.
A garázsban egészen felvidult, amikor meglátta a sportmercit.
– Ezzel jött?
– Ezzel. Egy barátom csajozós kocsija, kölcsönkértem ma estére, hogy megpukkadjon, aki csak látja. Hm?
– Úúúúúú.
Neki aztán érdemes volt kocsit szereznem. Olyan boldogan élvezte a kocsikázást, hogy egészen sajnáltam, hogy közel van a bolt.
Eszter irigy pillantásokat lövellt felém, amikor meglátta, micsoda gyönyörűséggel érkezem. Eszter leszbikus volt, az a fajta, aki – akárcsak én – megőrül a húsosabb nőkért. Nagyon hamar megtalálta a hangot Judittal, pillanatok alatt több vállfányi ruhával felfegyverkezve tűntek el a hatalmas bordó függöny mögött. Leültem a monitor mögé és élveztem a látványt. A biztonsági kamera ugyan szemcsés, fekete fehér képet adott, de mégiscsak most először láthattam valamit a testből. Eszter készségesen segítette le és fel a ruhákat Juditról. Mire végeztek, sikerült rátukmálnia az általam választott kobaltszín fehérneműt is. Vártam egy kicsit, hogy elmúljon a merevedésem, és visszakísértem Juditot az irodaházba. A kocsiban dudorászott, és mosolygott. Egészen lenyűgöző volt így.
Még sosem fordult elő, hogy öt előtt öt perccel már ne üljön az asztalánál. Ahogyan reméltem is, a női mosdó irányából érkezett. A ruha, amit Eszter értő szeme kiválasztott, kiemelte a haja sötét színét, formásan simult gyönyörű melleire és játékos leplet vont a teste köré. A tűsarkú kék színű cipellők kecsességet adtak a járásának. Elésiettem.
– Hölgyem, Ön gyönyörű!
A kézfejére hajoltam, hogy megcsókoljam. Közben volt időm meggyőződni róla, hogy a ruha finom anyagán mellmagasságban csipke nyomódik át, nem a megszokott vászonmelltartó. És igen, gyönyörű mellbimbócskák domborodtak középen, egészen halványan, de összetéveszthetetlenül.
Felegyenesedtem. Arca vöröslött.
– Ez a ruha… egy kicsit olyan…
– Frivol? – kérdeztem rá.
– Az. – nyögte ki megkönnyebbülten.
– Ez volt a cél. – emlékeztettem – Hogy megpukkadjon Gábor és az egész rosszmájú bagázs!
A gonosz csaló nevének említésére vissszatért belé a dac.
– Igaz! Hát, tőlem mehetünk!
A vacsora mesés volt. Ragaszkodtam hozzá, hogy egyetlen estére lemondjon a fogyókúráról, így rajongva nézhettem, ahogyan egyre tűnnek el a falatok a szájában. Élvezetet talált az evésben, kivirult, csacsogott. Néha hátrafordult.
– Ezek néznek! – igyekezett suttogva visongani.
– Én mondtam, hogy ez jó ötlet. – vigyorogtam magabiztosan, bort töltve a poharába. – Proszit!
Ivott, aztán evett, aztán ivott, közben gyöngyözve kacagott a rém rossz vicceimen. Tetszett neki, hogy a biliárdasztalnál összesúgnak.
– Szerinted is azt hiszik, hogy mi.. izé? – viháncolt.
A szemébe néztem, aztán a kezéért nyúltam és megcsókoltam az ujja hegyét.
– Azt hiszik. Ebben biztosak lehetünk.
– Ó, én, letegeztem…! – kapott észbe.
– Tragédia.
– De én nem akartam…
– Kár. Nekem tetszik.
– Ó, jó! Akkor, legyen mondjuk – felhúzta a vállait és elbiggyesztette az ajkát – legyen ma estére ez a stílus a mérvadó, jó? Elvégre én vagyok a nő, szóval felajánlom, tegeződhetünk!
Vetettem rá egy lapos oldalpillantást.
– Rendben, te vagy a nő! Proszit!
A vacsora utáni beszélgetést csak egyszer zavarták meg az irodista csajok. Összeszedték a bátorságukat és az asztalunkhoz jöttek jó szórakozást kívánni. Gina műfekete haját dobálva érdeklődött a további terveinkről, és hogy van-e kedvünk átkísérni őket egy táncos helyre. Nagyon rövid bőrszoknyát és valami flitteres topot viselt, amiben pontosan úgy nézett ki, mint egy szénné kokszolódott botsáska. Erős sminkje csak még jobban kihangsúlyozta használt szajha jellegét. Igyekeztem nem túlzottan feltűnően undorodni.
– Nagyon kedves ajánlat, de épp egy sikeres tárgyalást ünnepelünk, és továbbiakban is olyan kérdésekről kell beszélgetnünk, amiben csak Judit az illetékes. – hessentettem el magamtól.
Szinte extázisba esett a csalódottan távozó Gina hátának látványától.
– Fúúúú, ez nagyon nagy volt! – lelkesedett. – Totálisan besokkolt, hogy nem mászhat rád!
– Nem esetem a csaj. – mondtam közömbösen.
– Deeehogynem! – húzta el szót kissé szalonspiccesen – A pasik imádják az ilyen rámenős csajokat. Csinos, bevállalós! Mi kell még? A legtöbb pasinak semmi. Lábuk elé omlanak, aztán meg hagyják, hogy rajtuk taposson. – gesztikulált hevesen.
– Azért vagyunk néhányan, akik nem rajongunk a zörgő csontra biggyesztett szilikonlabdákért.
– Hát ja, elég mű a csaj. De a pasik rajonganak érte. Ha tudnád, hány srácnak volt már meg a cégnél! Remélem, egészséges…huhhhh – egy pillanatra elgondolkodott – Akkor neked nem is jön be?
Igyekeztem nagyon őszinte képet vágni. Valamiért a jóisten meg a genetika olyan arcberendezéssel áldott meg, hogy ezt mindenki megette.
– Nem.
– Nem?
– Nem.
Hallgatott egy sort, oldalra hajtotta a fejét, nézett, mintha a fejembe szeretne belelátni. Ez így, italtól kissé megcsúszva nem nagyon sikerülhetett neki.
– Homokos vagy?
A nekem szegezett kérdés úgy meglepett, hogy majdnem visszaköptem a bort a poharamba.
– Te jó ég, dehogyis!!!!
– Akkor?
– A normális nőket szeretem. Akikben megvan az a kis plusz. Tudod, akik a való életben is megállják a helyüket, nem csak fenékrázás közben.
– Ilyen nincs. – ellenkezett – Az, hogy egy pasi a normális nőket szeresse, csak a romantikus regényekben van. Tudom, én sokat olvasok ilyet. De a valóságban mindenkinek csak az kell, hogy negyven kilós legyen és az ágyban egy kúrógép.
Soha nem hallottam még trágárságot a szájából, szinte felnyögtem, olyan izgató volt. Kis félmosollyal lepleztem állapotomat.
– Azt hittem, az csak férfi lehet.
– Mi?
– Kúrógép.
– Jó, akkor ribanc. Gina egy igazi ribanc. Nincs igazam? Igazam van. – rábólintott a saját igazára és határozottan beleivott a poharába. – Egy kis fasszopó, de ma csúnyán rábaszott.
– Judit, azt hiszem, egy kicsit talán lassítanod kellene az iváson. – mondtam feddőleg.
– Ó – kapott a szájához – csúnyán beszélek, igaz? Nem szoktam inni.
– Gondoltam. Semmi gond.
– Sajnálom. – körbepillantott, mint aki most veszi észre magát. – Lehet, hogy most már haza kellene indulnom. Még jár ilyenkor a villamos.
– Ugyan, hazaviszlek. De ha maradni akarsz még…
– Nem, azt hiszem, kicsit sokat ittam, és talán kicsit sokat is beszéltem. Meg Gáborék is elmentek már. Ha anya észreveszi, hogy ittam, úh, nagyon dühös lesz.
Besegítettem az autóba, közben végigsimítottam a karján, egy óvatlan pillanatban a fenekén is. Egyre közelebb éreztem magam a célhoz. Csak nyugalom, nyugalom. Bekapcsoltam egy kellemes halk dallamot, és ráérősen, nyugodt stílusban vezettem. Néha rápillantottam. Fejét az ülésre biccentve pihent, szemei lecsukva. Néztem, ahogy a mellei emelkednek és süllyednek. El akartam veszni bennük.
– Anyám meg fog ölni. – fintorodott el még mindig lehúnyt szemmel. A határán volt a józanságnak és a részegségnek. Tetszett a hangjának karcossága, olyan volt most, mint egy jazzénekesé, kicsit füstös, kicsit vaskos, kicsit közönséges, nagyon izgató.
– Főzök neked egy kávét.
– A kocsiban? – nyitotta ki felém eső szemét.
– Nem. De a lakásom tökéletes kávézóhely.
– Attól kapna csak anyám idegbajt, ha megtudná, hogy egy idegen férfi lakásán voltam éjjel.
– Nem vagyok idegen, és én nem mondom el anyádnak. Sőt, ha akarod, a sajátomnak sem.
Nevetett. – Beszélgettek anyukáddal arról, hogy ki jár fel a lakásodra?
– Igen. Nem. Na jó, néha. Bár általában csak munkaügyben jönnek mások hozzám. Tárgyalások, amik nem annyira publikusak, tudod.
Tudta. Az asszisztensem volt.
Leállítottam a kocsit, kinyitottam előtte az ajtót. Nem mozdult, csak nézett rám. Megfogtam a kezét.
– Na gyere, ne marháskodj! Így nem küldhetlek haza a mamádhoz. Isteni kávét főzök!
Bizonytalanul lépett be a lépcsőházba, de a ragyogó felületek, az elegáns padlószönyeg és a portás meggyőzte.
– Húha, menő hely! Portaszolgálat is van!
– Igen, már észrevettem. – ütöttem el tréfával.
A lakásomba belépve azonnal elszállt minden gyanakvó gondolata. A nappali panorámaablakához lépett és a látványban gyönyörködött.
– Ez eszméletlen. Egyszer nekem is lesz ilyen! – körbefordult, mindent szemrevételezett.
– Tetszik?
– Naná, ki az, akinek nem? – ledobta magát a bőr kanapéra. A konyhába mentem, onnan kedvemre bámulhattam. Izgató volt, a fényes selyemruhában, kissé zilált hajával, duzzadt ajkain az úrafestett vörös rúzzsal.
– Mindjárt kész a kávé. Vagy valami elegánsabbat innál?
– Elegánsabbat? Igen! Egy ilyen helyen koktélt kellene szopogatni – tárta szét a karját kuncogva.
– Az is megoldható. Végülis, korán van még. Koktél, vagy pezsgő, aztán éjfélkor megszólal a gong, Hamupipőke hintója elsuhan, megkávézunk, hazaviszlek. Mit szólsz?
– Még sosem ittam koktélt. – bizonytalankodott.
– Akkor viszont nem is kétséges, mit kell tennünk!
Boldog mosollyal fogadta a koktélospoharat és a csavaros szívószálat.
– Aszta!
Betettem egy pörgős latin CD-t a hifibe, a dögös dallam betöltötte a teret.
– Hamupipőke, szabad egy táncra?
Táncoltunk, hamar áttüzesedett a ritmustól, gátlás nélkül ringatta a testét. Időnként megbillent magas sarkain.
– Vedd le a cipőd! – javasoltam.
– A cipőmet? – vihogott zavartan.
– Persze. Hamupipőke vagy, nem?
Nem győzködtem tovább, hanem a kanapéhoz vezettem és finoman erőltettem, hogy leüljön. Elétérdeltem, kicsatoltam a bokapántot és lesegítettem a lábáról. Volt az egésznek egy finom, erotikus hangulata, láttam, hogy elpirult zavarában. Kikapcsoltam a másik bokapántot is, és a másik cipőt is lesegítettem róla. Ezt a lábát már nem tettem le a padlóra, hanem gyengéden masszírozni kezdtem. Hálás sóhaj kíséretében csukódtak le a szemei, én pedig a masszírozást néha finom simításokkal váltottam fel. Először csak a talpán, aztán a bokáján, majd a vádliján is. Amikor befejeztem szó nélkül adta a kezembe a másik lábát, még mindig nem nyitva ki a szemeit. Már sokkal többször kalandozott fel a kezem a lábára, finoman gyúrtam a vádliját, aztán lassan, nagyon lassan megsimítottam a térdét. Nem reagált semmit, de el sem utasított. Megint masszíroztam, aztán újabb simítás a térdén, hátul, a hajlatban, aztán oldalt, és egy kicsit feljebb. Megremegett a lába. Újra megsimítottam. Újabb remegés. Visszatértem a vádlijára és a talpára. Kis csalódott szusszanással reagált. Vigyorogtam. Ez az, bébi! Simogattam a talpát, a lábfejét, a bokáját, két ujjal finoman végigsimítottam a vádliját és a combja belsejét. Halk sóhajjal nyitotta széjjelebb a lábait. Megcsapott az enyhe punciszag. Felizgult punci szaga. A farkam alig fért a nadrágomba. Közelebb hajoltam, és a nyelvemmel érintettem meg a combját a térde felett. Halkan felnyögött. Ujjaimat feljebb siklattam, ujjbegyem a selyembugyiba ütközött.
– Ne! – suttogta, kevés meggyőző erővel. Visszacsúsztattam a kezemet a térdére, most a nyelvem indult el. Erre már komolyabban reagált. Egyrészt egy gyors rándulással összezárta a lábát, másrészt felült és döbbent szégyenkezéssel nézett rám.
– Én nem… ! – mondta, maga sem tudva befejezni a mondatot.
– Te nem. Mi nem? – kérdeztem, szorosan mellé ülve, kényelmes csóknyi távolságban, az arcát simogatva. Szinte remegett a hangja, ahogyan folytatta.
– Én nem vagyok olyan lány!
– Milyen lány? – túrtam a hajába.
– Olyan.
– De olyan vagy.
Elkerekedett a szeme.
– Milyen?
– Izgató – fújtam bele a nyakába. Megborzongott.
– Én nem vagyok izgató – csattant a hangja elkeseredetten – Én kövér vagyok.
Megfogtam a kezét, mélyen a szemébe néztem, aztán a tenyerét a nadrágomra húztam. El akarta húzni a kezét, de nem engedtem. Pokoli finom érzés volt végre a keze a farkamon, legszívesebben rámarkoltam volna és mozogni kezdek.
– Szerinted én nem vagyok felizgulva tőled? – kérdeztem, vörösödő arcában gyönyörködve. Biztos voltam benne, hogy még sosem volt ilyesmi a hófehér kezében. Meg abban is, hogy a csillogó betűs romantikus regényeiben ennél különbeket is olvasott már.
Nagyot nyelt.
– De – bökte ki rövid habozás után.
– Látod. Ilyen hatással vagy rám. – hagytam, hogy elhúzhassa a kezét, elnyílt szájában gyönyörködtem, aztán finoman megnyaltam az alsó ajkát. Zihálni kezdett. – Ilyen hatással vagy rám ma este. – lassan lecsúsztattam az ujjaimat az arcán, nyakán, dekoltázsán, egészen a mellbimbókig, amik csodálatosmód meredeztek, szinte beleakadtak az ujjaim. – Ilyen hatással vagy rám mindig. Felizgatsz. Ott vagy körülöttem, gondoskodsz rólam, és közben ingerelsz a csábító idomaiddal. – Ujjaim összezáródtak a mellbimbó körül, finoman megsodortam. Élveztem, ahogyan kitör belőle a kéj hangja.
– Ugye tudod, mit akarok tőled?
– Igen – nyögte, miközben teste aprókat rándult, ahogy ujjammal mellbimbóit izgattam. Vártam, hogy kinyissa a szemét.
[Történetek]