Ezt a kérdést lehet inkább, úgy kellene megfogalmazni, hogy nem kicsoda, hanem sokkal inkább micsoda Sarka Kata? Mert jómagam nem személynek, hanem sokkal inkább valamiféle médiaetimológiai entitásként írnám le, amely kifejezetten kártékony hatással van az időjárásra, sőt még az oxigént is feleslegesen szívja előlünk, tehát erősen oxidáló és irritáló hatású. Azonban, hogy megértsük a működését és létének miben létét, nem árt ha áttekintjük, hogy mi a különbség Sztár és Celeb között?
Igazság szerint ez nagyon szubjektív dolog. Ha egyszerűen akarnánk elintézni Sztár az akit kedvelünk és Celeb az akit kevésbé, jobban mondva egyáltalán nem tartunk szimpatikus közszereplőnek, de ez hogy is lenne másképp amikor is a „Celeb” kifejezés már egyre inkább negatív jelzőként ivódik be a köztudatban.
Érdekes dolog egyébként ez a köztudat, a köztudatnál talán még az ultra intimbetéteknek se jobb a felszívóképességük. Főként, ha hülyeségről van szó! És a hülyeség, mint kék folyadék pillanatok alatt felszínre tör és ivódik bele a köztudatban, ami, mint képzeletbeli szárnyas betét lebeg a Kárpát Gödör felett, ami által mindenki tud mindent, mindenkiről! A teljes cikk az eredeti oldalon itt olvasható
faszom
Az élet körhintája
Az egész délelőttöt dermedt, merev fasszal töltöttem el. Nem kellett dolgozni mennem, hat heti „pihenőt” kaptunk. Az alatt azt kell érteni, hogy a személyzet egyik fele, amelyikbe én is beleestem, hat hétig otthon maradhatott, mert nem volt munka az üzemben. Persze ez szép is lett volna, de „kárpótlásul” csak a fél munkabért kaptuk meg. Az pedig még a lakbérre is alig volt elég. A hat hét elteltével a csoport második fele fog ugyanannyi időre fele fizetésen kényszerszabadságot kapni, ha ugyan az üzem addig be nem zár.
Keserves volt ez az anyagiak miatt is, meg azért is, hogy Évának csak el kellett menni dolgozni, hogy éhen ne haljunk. De akkor engednie kellett, hogy a főnke akkor bassza amikor csak eszébe jut.
Nem akarom a magatartásomat szépítgetni, nem voltam egy lovag. Igaz, hogy mellbevágott a tény, hogy a nejem – ha kényszerből is – de félrebaszik, de az is a tényekhez tartozik, hogy ugyan féltékenység kínzott, de ez a kín inkább gyönyör volt, mint fájdalom. Rá kellett ébrednem, hogy egész egyszerűen felülkerekedett bennem az az érzés, hogy kellemesen izgat a tudat, hogy egy idegen fasz bassza a nejemet. Akárkivel beszéltem azóta erről, mind azt állította, hogy ez kétségkívül mazochista vonás, bár nehezemre esett megérteni, hogy hogyan lehet az mazochizmus, ami végtére is kéjt és gyönyört okoz?
Az utóbbi két napban annyit keféltem, amennyit serdülőkoromban sem, pedig akkor még a legyeket is meg tudtam volna baszni röptükben. De nem voltam már serdülőkorban, és a szünet nélküli merevedés kezdett már lassan fájdalmassá válni. Hiába na, nem voltam már tizenéves.
Amíg az üzemben voltam, bár akkor is folyton az agyamban motoszkált, hogy vajjon mi történik a Szöllősi féle ügyvédi irodában, basznak-e vagy sem, de a munka azért annyira lekötött, hogy pillanatokra el is tudtam felejteni a dolgot. De most itthon ültem, tétlenül, rettentő feleslegesnek éreztem magam és egy pillanatra sem tudtam másra gondolni, hogy keféli-e az ügyvéd úr éppen a feleségemet, vagy sem.
Néha már azon voltam, hogy kiverem – na nem a fejemből – és lepetézek, hogy legalább egy kis időre szűnjön meg ez a szörnyű feszültség a lábam között. Végülis majd heregyulladást fogok kapni! De nem tudtam magam rászánni, mert tudtam, hogy az csak nagyon rövid ideig segítene, azután meg még jobban kínozna a dolog.
És a farkam állt, szünet nélkül, mint egy távírópózna. Hogy is mondta az a doktornő: „Minden nemi történés látványa utánzásra ösztökél, mert serkentőleg hat a nemi szervekre. Akinek már felállt a farka egy pornó hatására, az tudja ezt.” Azt ugyan nem mondta, de magam is arra a következtetésre jutottam, hogy nem csak egy közvetlen látvány, hanem a puszta elképzelése egy szexuális történésnek ugyanolyan nemi izgalmat válthat ki. Mert semmi más kép nem forgott a fejemben, mint a Szöllősi fasza a feleségem szájában és a rámkényszerített tétlenség. Hiányzott az üzem ideges, de megszokott környezete, a munka, a tevékenység. Fölöslegesnek éreztem magam és folyton az járt az eszemben, hogy amíg én itthon lazsálok, addig a feleségemnek oda kell tartani a pináját annak a törvényfélretekerőnek. És ami a legrosszabb, az annak a tudata (vagy elképzelése) volt, hogy a törvényes feleségem azt még élvezi is.
Kínzott engem ez a gondolat valójában? Vagy a képzeletem arra használta fel, hogy még több nemi izgalmat keltsen bennem? Mit csinálnak most azok ketten? Ülnek az íróasztalnál és lesik egymást „kézimunka” közben? Vagy Éva éppen az asztalon fekszik bugyi nélkül, széttárt lábakkal és a Szöllősi dugja erős lökésekkel? Belespriccel-e vajon, vagy hagyja a pöcsét kiszopni? Hányszor sikoltott már fel Éva hogy „Nekem most jön! Basszál erősen!”?
Az a kurva, kibaszott idő pedig nem akart múlni. Az óra mutatói mintha összeragadtak volna. Mikor lesz már végre délután?
Az is elérkezett. Éva megjött. „Szia édes”, mondta és szájoncsókolt. Ha jött, vagy ment, meg szoktuk csókolni egymást, de csak arcra. Szájról szájra már csak az ágyban vetemedtünk. Most pedig szájoncsókolt.
„Basztatok?” tört ki belőlem a kérdés, mint egy segélykiáltás.
Éva rámnézett és minden indulat nélkül egyszerűen csak annyit mondott: „Nem.”
Úgy néztem rá, mintha délibábot látnék. „Nem akart megbaszni?” kérdeztem, mintha ez egy személyes sértés lett volna a személyem ellen.
„Nem”, mondta Éva. „Ma annyi dolgunk volt, annyi ügyfél jött, hogy egy pillanatra se voltunk egyedül. Csak nem képzeled, hogy egy ügyvéd az ügyfelei előtt közösül a titkárnőjével?”
„Ahá, értem!” mondtam. „De ha nem lett volna annyi ügyfél, akkor keféltetek volna.” Nem tudom, miből volt több a hangomban: a félelemből, vagy a reménységből. És Éva a világ legtermészetesebb hangján válaszolta: „Akkor valószínűleg megtettük volna.” Olyan egyszerűséggel, mintha arról beszélt volna, hogy mit olvasott az újságban, vagy hogy a zsemle megint drágább lett.
Aztán nekilátott az ételkészítésnek. Ügyes volt nagyon és nagyszerű szakácsnő. Ettünk. De nem éreztem az étel ízét. És nem esett közben szó köztünk. Utána közösen elmosogattunk, mint mindig. Én egyre csak figyeltem Évát. Hogy tud ilyen nyugodt, ilyen gondtalan lenni?
Sötétedni kezdett. Éva a tükör elé állt és elkezdte sminkelni magát. „Elmégy valahová?” kérdeztem.
„Nem megyek sehová” válaszolta.
„Akkor minek sminkeled magad?” tört ki belőlem a kérdés.
„Péterkém, most ne gorombulj be!” kért Éva. „Nézd, napközben nem lehetett az irodában semmit sem csinálni. Feri eljön estére. De nagyon kérlek, ne csinálj cirkuszt!”
Hát ennyire voltunk már. A „Szöllősi úrból” egyszerűen csak „Feri” lett. És eljön estére ide!
„Ide?” jajdultam fel. „Csak nincs pofája ahhoz, hogy idejöjjön téged megbaszni!?!”
„Péterkém, nem ide. Azaz nem ide be. Csak a házig jön a kocsijával és megvár odakint. Csak egyszer fog tülkölni, hogy tudjam, ő az.”
„El akartok menni valahová?” Ez egy jajkiáltásnak hangzott a számból, pedig a faszom – ha lehet – még merevebb lett.
„Dehogy megyünk. Nem megyünk sehová. Én kimegyek, elintézzük a dolgot, aztán ő megy haza. Értsd meg szívem, tudom, az nem egyszerű, de nem tehetünk ellene semmit. Legfeljebb azt, hogy éhenhalunk. De ha a kedvére vagyok, akkor esélyünk van arra, hogy valamit találok, amivel kikészíthetjük. Te mondtad, hogy a cél érdekében mindent meg kell tennünk. Hát ez van. Értsd meg. Nem történik semmi. Én kimegyek hozzá, elintézzük a dolgot az autójában, aztán ő elmegy a francba én meg bejövök. De te kérlek, ne lépj közbe, ne csinálj semmit. Maradj szépen itt bent, nem fog a dolog sokáig tartani.”
Értem: nem történik semmi, csak megbasszák a feleségem. És én maradjak „nyugodtan” idebent.
Aztán eljött a pillanat: megszólalt az autótülök. Éva kiment, anélkül, hogy rámpillantott volna. Én azonnal eloltottam a lámpát. Felmentem a felső szobába, amelynek az ablakából egyenesen a ház elé lehetett látni. A kis virágoskertbe a ház előtt. Az ablak úgyis nyitva volt, kihajoltam és lenéztem. Csendes kis utcában laktunk, egy lélek se volt az utcán, csak a főnök kocsija.
Láttam Évát kilépni az utcára. Az éjszaka holdas volt, elég jól láthattam mindent, anélkül hogy engem látni lehetett volna a sötét ablakkeretben. A pasas kiszállt az autóból és kinyitotta a hátsó ajtót. Mintha egy némafilm zajlott volna le előttem, láttam hogy Évát a hátsó ülésre akarta invitálni. De Éva nem akarta. Ahogy később elmondta, félt, hogy a szomszédok meglátják, hogy beül egy kocsiba és ott marad egy idegen férfivel. Ehelyett kinyitotta a virágoskert kiskapuját és a kezénél fogva bevezette a férfit a kertbe. Egész a ház faláig jöttek, oda nem láthatott be senki, csak én, felülről, az ablakból.
És láttam mindent. Ahogy megcsókolták egymást, ahogy Éva a férfi nadrágjába markolt. A pasas Éva csöcsét fogdosta, aztán a lába közé nyúlt. Láttam, ahogy Éva kinyitotta a férfi nadrágját, benyúlt és kihúzta a farkát. A holdfényben láttam, hogy egyenes, világos színű farka volt. Éva húzogatta rajta a bőrt a pasas pedig a feleségem lába között turkált a kezével.
Aztán helyet cseréltek. Éva a falnak támaszkodott a hátával, szétvetette a lábait és felhúzta magasra a szoknyáját. Nem volt bugyi rajta. A pasas állt vele szemben, a darágjából meredő farkával. Éva megmarkolta és magához húzta. Felülről világosan láttam, hogyan csúszik az a hosszú fasz a feleségem pinájába.
És elkezdtek baszni, úgy állva, ahogy voltak. Ki-be tolta a főnök a faszát. Aztán összeölelkeztek, csókolták egymást és láttam, hogy a testük mozog. Basztak.
Én görcsösen markoltam a faszomat és elkezdtem verni. Nem tudtam ellenállni. A látvány lenyűgözött és a végsőkig felizgatott. Azon vettem magam észre, hogy suttogó hangon még biztattam is a pasast: „Baszd! Baszd” Baszd meg jól a kurvádat!”
Az egész nem tartott sokáig. A pasas kéjes hörgését hallottam és láttam, hogy viharos gyorsasággal lökte a feleségemet. És Éva is sóhajtott, aztán sikoltott egy kicsit, elfojtva a hangot. Abban a pillanatban lőtt az én faszom is és telefröcskölte a falat az ablak alatt. Még ma is meglátszik a helye. Mi magunk festettük ki ezt a szobát, még maradt a festékből, Éva át akarta festeni a gecifoltot. Nem engedtem.
Lent végetért a látvány. A kocsi elindult és Éva bejött. Addigra megit lent voltam a földszinten. „Megbaszott?” kérdeztem, mintha nem láttam volna az egészet. Éva csendesen mondott igent. Az arca még ki volt pirulva a kéjtől, de a hangja nyugodt volt.
„Élvezted?” volt a következő kérdésem. „Igen”, mintha Éva őszintén. „Baj?”
„Nem baj!” válaszoltam. „Az a jó, ha élvezel. Az mindig jó. Jól esett a faszát a pinádban érezni?”
„Igen”
„Jól megbaszott?”
„Igen.”
„Elélveztél?”
„Majdnem. Ha még egy percig lökött volna, el tudtam volna élvezni. De ő már nagyon be volt gerjedve, nem tudta visszatartani és elsült neki.”
„Most én foglak megbaszni!” Csakugyan, a farkam állt, nem lankadt le.
„Basszál meg édes”, mondta Éva, „csak előbb megmosdok.”
„A pinádat akarod megmosni?”
„Igen.”
„Ne tedd. úgy akarom érezni, ahogy van!”
„De belespriccelt!” vetette Éva ellen.
„Nem baj. Érezni akarom a gecijét a faszommal. Hogy érezzem, hogy egy másik, egy idegen fasz volt benne!”
„Jó, szívem”, mondta Éva és lehúzta a feje fölött a ruhát. Ott állt pucéron előttem. Rádobtam az ágyra. Ő széttárt karokkal és lábakkal fogadott.
Belesüllyesztettem a faszomat a jól megolajozott pinájába és elkezdtem hevesen baszni. Mert közvetlen előtte lespricceltem, nagyon sokáig tudtam baszni. Aztán azt mondtam: „Most menj te felülre. Lovagolj rajtam. Most te basszál engem. Úgyis te vagy a családfenntartó!”.
Éva nem vette észre a szenvedély hevében a fájdalmat, ami belőlem beszélt. Felülre jött és lovagolt rajtam. Közben előrehajolt és a számba tette a mellét, amit én hevesen szopni kezdtem. Éva egy egész sorozat orgazmust élt át, míg az én tökömből is kifröccsent a geci és összevegyült a Szöllősi gecijével.
Körülbelül egy órát beszélgettünk. Kivallattam Évát, hogyan és miként élvezi a Szöllősivel való baszást. Mindent elmondott őszintén. „Jó fasza van?” kérdeztem.
„Igen, nagyon jó. Eddig azt hittem, hogy minden férfi egyforma, hogy mindenkinek ugyanolyan fasza van. Most látom és érzem a különbséget.”
„És az jó neked`”
„Jó.”
„Élvezed a faszát a pinádban?”
„Jaj, nagyon!”
„Jobb az enyémnél?”
„Nem jobb. Más.”
„De mi a különbség?”
„Hát csak az, hogy téged szeretlek, ő meg csak egy fasz. Egy jó fasz, egy másik fasz. Jó, de veled jobb.”
Nem tudom, igazat mondott-e vagy csak vigasztalni akart, de jól esett.
„És jól baszik?”
„Jól. De nem jobban, mint te. Csak máskép. Várjál, hogy megérts: Te vagy a csokoládé. Azt nagyon szeretem. Ő az uborkasaláta. Azt is szeretem, az változatosság. De a csokoládé jobb!”
Nem tudtam másképp cselekedni. Lecsúsztam a lába közé és megcsókoltam a pináját. A két fasztól lucskos pináját. A Szöllősiétől meg az enyémtől. Azután megint felkúsztam rá és bedugtam a faszomat a pinájába. Megcsókoltam a száját.
„A Feri gecijét a szádra kented!” mondta Éva.
„Hát azt honnan veszed?”
”Érzem a szagáról. Az ő gecijének egész más szaga van mint a tiednek.”
„Hát azt honnan tudod?” kérdeztem.
„De Péterkém!” nevetett Éva. „Hát tudod, hogy szoptam neki!”
„Vagy úgy”, mondtam és a faszom megremegett az izgalomtól.
Azután basztunk még egyszer.
Mielőtt elaludtunk, még odaszólt Éva: „A főnököm fizetésemelést adott. Ötven százalékkal többet fogok kapni.”
„Baszd meg”, mondtam, de akkor már félálomban voltam.
Lilu: Szopjatok le mind, faszom se tudja, basszátok meg…
Lilu újra a képernyőn! Emlékezzünk csak egy-két nézőket becsmérlő beszólására: Faszom se tudja – Szopjatok le mind – Szopjam a faszát! Láttad már Lilu bugyiját? – Lilu egyelőre csak egy estére vállalta a munkát, ismét ő lesz a Dominónap háziasszonya. A műsorvezető azért vállalta a felkérést, mert nagyon a szívéhez nőtt a rekordkísérlet közvetítése. A kismama elmondta, nem lesz könnyű elszakadnia kisfiától, mert csak nagyon ritkán hagyja magára a babát. A műsor alatt édesanyja vigyáz majd a kicsire. A népszerű műsorvezető egyébként jól van, és ragyog a boldogságtól. „Dávid mosolygós, vidám baba, ritkán sír, szinte csak akkor, ha fáj a hasa, vagy ha éhes” – mondta a fiatal anyuka, akinek az elmúlt hónapjai a kisfiáról szóltak. Lilu az apró nehézségek ellenére élvezi az anyaságot, és ma már azt gondolja, ez minden nő életének értelme.
Egy nagy szopás – Dorina élete
Galambos Dorina a női vécében adott interjút egy videostábnak, és ahhoz, hogy a lelkét kiöntse, a „Milyen a sztárok élete?” kérdés volt a legmegfelelőbb. Az énekesnő arról panaszkodott, hogy addig használta őt önkényesen a bulvársajtó, amíg a zenei szakmában már nem veszik komolyan. Galambos Dorina csalódott a bulvármédiában, ennek ellenére szívesen adott interjút a Juj.hu internetes portál videostábjának egy női vécében. A riporter a „Milyen a sztárok élete?” kérdéssel indította el a beszélgetést a szokatlan interjúhelyszínen, mire az énekesnő kiöntötte a csalódások sorától nehéz lelkét. Nagy szar, itthon
Amennyire a dogmába illő helyszín háttere látható, úgy sejtjük, az interjú a Millenáris Teátrum mellékhelyiségében készült, a beszűrődő hangok pedig arra utalnak, a Fonogram gálán került ilyen sajátos állapotba az énekesnő, hogy végül úgy érezze, kimondja, ami fáj.
„Nagy szar! Itthon.” – jelentette ki a sztárok életéről Galambos Dorina, akit ennek kapcsán cikizni sem érdemes különösebben. „Kurva nagy szopás az egész, kőkeményen” – árnyalta spontán véleményét az énekesnő. Mindezt a bulvársajtóra értette, a jelek szerint a sztárságot ebben a kontextusban látja. Hozzá is tette, a Juj.hu riporterétől is visszakéri majd az interjú szöveges kivonatát, és éppen most tervez beperelni egy bulvárlapot.
Mindenki szexel: „A faszom kivan, hogy mindig jófej voltam, és minden kurva kis kérdésre válaszoltam” – magyarázza a videón.„Kurvára rá is basztam.” A riporter konkrét példával kérte alátámasztani az énekesnő kijelentését. „Állandóan azt akarják, hogy a szexről beszéljek, holott mindenki szexel” – mondta Dorina, bár ettől a hallgatóság nem lett okosabb. Az interjú alatt néhányan beléptek a vécébe, ekkor apró közjátékként Galambos Dorina elénekelte a Befogom a szám című sort Dukai Regina dalából. Ezután az eseményeket kézben tartó riporter visszatért az énekesnő karrierjére.
„Külföldön is ugyanez a nagy fos van, de lehet normális zenét csinálni. Ott nem mondják meg, milyen zenét csináljál, ha akarsz egy pár bulit.” És hogy milyen a magyar követelmény: „undorító, tötyöm-lötyöm szarok.” Habár biztosra vesszük, hogy Pély Barnának és barátnőjének nincsenek anyagi gondjai, az énekesnő úgy tartja, éhenhalna, ha nem alkalmazkodna a könnyűzenei elvárásokhoz. Galambos Dorina pedig szíve szerint „kurva jó, hiphop alapú, elektronikus zenét” csinálna, de egy szomorú akadályba ütközik ez a terve.
Senki nem áll szóba velem: „Senki nem áll velem szóba amiatt, hogy milyen kis figurának használnak a médiában. Ezáltal kizártam magam mind a két rétegből” – vallotta az énekesnő. „Ha én az újságból ismerném magam, ugyanúgy utálnám magam, mint azok a csajok, akik összesúgnak a hátam mögött” – zárta az interjút a meg nem értett énekesnő.
Baszdmeg, ez aztán életút részlet 2/2
1. rész itt. Egy rövid levelet juttattak el hozzám mindössze, melyben közölték: nem akarnak többé látni. (És valóban nem is láttam őket azóta.) Ennek ellenére benn jól éreztem magam. Olvastam rengeteget, sok érdekes fazonnal haverkodtam össze. Volt egy köztük, akit azért ítéltek el, mert megölte az anyósát. Azzal védekezett a bíróságon, hogy ő csak borotválkozott, a vénasszony meg beleszaladt a nyitott borotvába. Szakállas történet, ezren védekeztek már így előtte is, azoknak se hitték el, meg neki se. Pedig ő az egyetlen, aki nem hazudott. Ebben biztos vagyok: tényleg véletlenül nyírta ki a kedves mamát. Mindazonáltal nem bánta, hogy bekerült a kaptárba. Edzett, mint egy állat és leszokott az italról. Azt mondta, ha kimegy, jól elveri az asszonyt, mert nem állt mellé a tárgyaláson, aztán otthagyja, keres valami hamvas puncit egy másik városban és boldogan él, amíg meg nem hal. Naiv ember volt. Nyolc hónappal előttem szabadult, de mielőtt én kijöttem, vissza is hozták: agyonverte az asszonyt. Illetve ez is baleset volt. Megütötte a nejét, az meg olyan szerencsétlenül esett, hogy az asztal sarka kiloccsantotta az agyvelejét. Persze senki nem hitte el ezt a verziót, holott biztos, hogy igaz. Én tudom. Mindenesetre a faszi életfogytiglant kapott. Leghamarabb tizenöt év múlva szabadulhat. Azt mondta, nem bánja, a börtönben nem rossz, és tizenöt év múlva még csak negyvenhét lesz, akkor is kereshet egy hamvas puncit, akivel elhúz a vérbe. Bírom az ilyen krapekokat, komolyan mondom. Amikor végül kiengedtek, megkerestem a régi gyerekeket, elvertem egyiket-másikat, visszaszereztem a kocsikat és ameddig lehetett, folytattam a benzin bizniszt. Néhányan, akiket ismertem, időközben áttértek drogra, de nem tartottam velük. Már nem érdekelt a csempészés. A pénz is alig. Egészen más terveim voltak. Egy reggel fogtam magam és átmentem Szerbiába egy szerb haverral, s ott beálltam a csetnikek közé. Régen dédelgetett vágyam volt már ez. Boszniába mentünk. Életem legizgalmasabb és legcsodálatosabb hét hónapja volt. Nem tudom, hány embert lőttem agyon, nem is érdekel. Rám is lőttek. El is találtak végül alaposan, azért hagytam abba. Ellőtték a jobb kezemet. Alig bírtak életben tartani. Kaptam papírokat Belgrádban, amivel igazolhattam, hogy baleset ért. Ez jó volt, de nem változtatott azon, hogy egy kripli lett belőlem, egy félkezű kripli. Hazajöttem. Be akartam fejezni a főiskolát, nagy nehezen vissza is vettek levelezőn, lediplomáztam. Nyitottam egy pékséget, azóta is megvan. Lecsillapodtam. Talán a kezem, a nyomorékságom miatt, mindenesetre lecsillapodtam. Ment a pékség, csordogált az életem. De egy fél éve az az egykori egyetemista lépett be a pékségbe. Felismert, a kurva anyját, felismert. Úgy tett, mintha nem ismerne fel, de felismert. Három nap múlva záráskor két haverjával jött vissza, hozták a csajt is. Mindig egyedül zárok. Az alkalmazottaimat hazaengedem, én meg bezárok, standolok, miegymás. Ezek akkor leptek meg. Ledöntöttek az asztalra, lefogtak, betömték a számat, aztán lecibálták a gatyámat és a csaj levágta a faszom. Nem herélt ki, hanem a pöcsömet nyisszantottá le és fel is aprította kis darabokra, nehogy visszavarrhassák az orvosok. Nem lettem impotens, csak nincs mivel basznom. Elismerem, okosan álltak bosszút. Nem is haragszom rá, az az igazság. A zsaruknak nem is mondtam meg, ki tette ezt velem. Hantáltam helyette mindenféle hülyeségeket. Elvégre igazuk volt. Ez nem is zavar. Más az, ami zavar. Leginkább az zavar, hogy egy dupla kripli vagyok: félkezű, fasztalan. Egy hasztalan senki. Ennyi a történetem. Maga érti? Én ugyan nem. Kér még egy fröccsöt?
Léna a baszós állat
Lénával az utcán ismerkedtem meg. Előttem ment s a segge olyan ingerlően bilegett, hogy egyszerre szűk lett a nadrágom. Egy darabig követtem, hogy gyönyörködjek a feneke két odalának játékában, amint minden lépéssnél hol az egyik félgömbje, hol a másik dudorult ki a szoknyája alatt. Mikor már eleget gyönyörködtem benne (a faszom kezdett a nadrágban feszülni), pár sietős lépessel megelőztem, hogy az arcát is lássam. Két óriásinak tetsző barna szeme, meg a tűzpiros, húsos ajkai nagyon tetszettek. Nagyon magányosnak látszott.
Megszólítottam. Mondtam, úgy néz ki, mintha nagyon egyedül lenne. Elpanaszolta, hogy a vőlegéne elesett a háború utolsó napjaiban. Megkérdeztem, csatlakozhatok-e hozzá. Megengedte. Együtt folytattuk a sétát.
A múzeum háta mögötti parkban leültünk egy padra. Gondoltam, jó lenne meghívni egy cukrászdába, de nem volt pénzem. Az orosz fogságból sierült meglógnom, de itthon csak nyomor fogadott. A háburú szétszórta a családot, mindenki másfelé menekült, nem találtam senkit. Még szerencsém volt, hogy munkát kaptam egy új üzemben, még hozzá irodai munkát. Találtam egy kiadó szobát, aminek a bérét ki tudtam fizetni. Egy kicsi szoba, egy ágy, egy asztal, egy szekrény és egy szék a berendezése. De mi kell még valakinek, aki hozzászokott, hogy a fogságban még ennyi sincsen?
1946-ot írtunk. Minden romokban, nyomrúság, infláció. A háziasaszonyok, akik azelőtt tisztességes életet éltek, most széttették a lábukat kevés pénzért, hogy a gyemekeiknek enni tudjanak adni. A férj Isten tudja hol maradt; fogságban, vagy elesett? Évekig hűségesen vártak rá, nem engedtek más férfit magukhoz, de amikor az oroszok bejöttek, sorra baszták őket. Eröszakkal. Négyen is lefogták a nöt, kezeit, lábait lefogták és széthúzták, amíg az ötödik beledöfte a faszát és baszni kezdte, hiába sikongatott és ordított segítségért. Alig kezdett el a muszka lighegni, ami a magömlését jelezte, már tépték le öt a nöröl a társai. A farkából még csorgott a geci amikor elhúzták a nöröl, hogy a következö dughassa bele a faszát, az előzőnek a helyére. Naponta más, más csoport jött és ha nem több mint három vagy négy orosz katona baszta meg őket naponta, akkor még szerencsésnek érezték magukat. Mit számított ezek után egy idegen fasz a pinában, ha anyit kaptak érte, hogy gyerekeknek enni tudjanak adni?
Mi ültünk Lénával a padon és elkedtünk csókolózni. Jobban mondva én kezdtem el, ő tartózkodó volt, de kis idő múlva megismerte a nyelvem az övét. ?s azután már nem tartott sokáig, amíg a blúzába nyúltam és a kis csöcseit kezdtem símogatni. Éreztem, hogy felmelegszik. Rátapasztottam a számat a szájára és a kezemmel a lába közé nyúltam. Megérintettem a pináját s éreztem, hogy a bugyija nedves volt. Már már reménykedtem egy jó baszásban, de ő hirtelen összerándította a lábait és eltolta a kezemet. “Nem most és nem itt!” mondta. Talán holnap feljön hozzám – ígérte.
Azt sajnos nem lehet, mondtam, mert a házigazdám, egy idős hölgy, kijelentette, hogy hölgylátgató nem jöhet. Ebben az erkölcstelen világban tisztán akarja tartani a házát.
Aztán kimondta Léna a varázsszót: Állást keres. A húgánál lakik, de nem lehet sokáig annak a terhére. Elég szeszélyes a húga. Akkor támadt az ötletem: Jöjjön el másnap a céghez, ahol dolozm, talán be tudom oda protezsálni. Valóban arra gondoltam, hogy segítek neki, de a hátsó gondolat is fennállt: Meg akarom ezt a csibét baszni. Már vagy két hónapja óta nem láttam pinát, de úntam már a fszomat verni. Minek verjem? – gondoltam magamban – nem haragszom én rá!
Másnap délután tényleg eljött Léna, de a személyzetis akkorra már elment. Bevezettem az irodába és mondtam neki, hogy már beszéltem a személyzetissel. Az nem mondott nemet s az már jó jel, de szeretné személyesen megismerni.
Mivel egyedül voltunk, bezártam az ajtót. Volt ott egy párnázott karosszék, abba ültettem Lénát. Elkezdtem csöcsörészni. Eleinte ellenkezett egy kissé, mire mondtam: “De hiszen tegnap megígérted!”
Sikerült levennem a bugyiját. Szép pinája volt. A pinaszőre ugyanolyan volt mint a haja, sötétszőke, talán egy árnyalattal sötétebb a hajánál. Nem volt nagyon szőrös, a bundája alatt ki lehetett venni a szeméremajkai formáját. Szépek voltak. Párnás, duzzadt pinaajkak a szép, domború szeméremdomb alatt.
Elővettem a faszom és belenyomtam. Nagyon jó pinája volt. Szűk, duzzadt, úgy körülölelte a faszomat hogy attól magától le tudtam volna petézni. Ö csak ült, hátradőlve a karosszékben, én meg dugtam, döfködtem bele a faszomat, amíg elélveztem a pinájába.
Utána kicsit beszélgettünk. Egyszer megbaszva minden nő beszédesebb lesz. De kb. húsz perc mílva már megint állt a faszom. Bedugtam neki újra és negbasztam másodszorra is. Amikor kihúztam, azt mondta: Én még soha se….!”
Mi nem volt még soha se? kérdeztem. Talán azt akarta mondani, hogy még nem baszott? Az nem lehet, hiszen úgy,olyan könnyen csusszant a faszom a pinájába, hogy nocsak. Szűk volt ugyan, de már nem szűz, annyi bizonyos. Nem, – mondta ő – ő mégsohasem tudott elélvezni. Csak ha magának csinálja.
Kifaggattam. Volt egy vőlegénye, nagyon rendes fiú, szerették is egymást. Azzal baszott párszor, de annak be kellett vonulnia és rögtön a harctérre került. Oda is veszett. Azóta csak egy fiúval volt dolga. Az megbaszta háromszor, azóta nem mutatkozott.
Még sohase élvezett baszás közben. Nem nagyon értettem; mint ahogy a többi korombeliek, magam se tudtam sokat a nemi életről. Minket úgy neveltek, hogy a gólya hoza a gyerekeket és minden felvilágosítás nélkül engedtek el az életbe. Boldoguljatok ahogy tudtok.
Én csak azt tudtam, hogy baszni jó. A faszt a pinába bedugni nagyon jó. Ott mozgatni, ki be tologatni, dugni, még jobb. Aztán amikor a fasz elkezd spriccelni, az a legjobb. Gondoltam, baszás közben a nő is azt érzi amit a férfi.
Hiába, nem ismertük a nöket. Azelött nem tárgyaltak ilyesmiröl a szerelmesek, vagy házasfelek. Nem azt mondták, hogy “baszás”, házastársi kötelességnek nevezték. Kötelesség! Akár tetszik, akár nem. Akár jó, akár nem.
Még szerencséje volt annak a nönek, aki természeténél fogva buja volt. Az élvezte ha meg lett baszva. Legalább is többnyire. A töbi türte, hiszen “kötelesség”. És hallgattak, évszázadokon keresztül.
A háború felborította a világ rendjét. Most már nem hallgattak a nök. Miután számtalan faszt dugtak a lábuk közé, akaratuk ellenére, követelni kezdték a jogaikat. Azaz kezdték volna, ha nem lett volna akkoriban a legföbb probléma a napi kenyér megteremtése. De a forradalom ott zúgott a szívükben, az ereikben és a pinájukban és aztán a hatvanas években kitört a szexuális felszabadító harc.
De 1946-ban még nem volt harc. Csak megtanultak beszélni róla és szólni, ha nem élveztek. Igy Léna ist szóvátette. Sajnos nem ismertem a választ.
Azt Léna maga találta meg. Ö tudta, hogy ha a csiklójával játszik, akkor el tud élvezni. S ez vezette a helyes útra. Lehet, hogy nem maga jött rá, talán a barátnöivel beszélt a dologról és akkor ókumulálták ki, hogy ugyan jól esik a faszt a pinában érezni, de az magában nem ad kielégülést. Legalábbis nem mindenkinek.
Másnap estére meghívott magához. Megmuttta hol lakik Ella a növére. Elmondta, hogy Ella férje valahol fogságban van, de van neki egy palija, aki most vele él és töcsköli. Ök ketten a konyhában alszanak egy ágyon, mert az az egyetlen helyiség amit fütenek. Lénának szabad a jéghideg hálószobában aludni. Éppen tél volt, kegyetlen, kurva hideg tél. Szerencsére jó vastag dunyhával takarózhatott.
Megmutatta, hogyan jutok be az udvarra és melyik az ö ablaka. Este tíz után jöjjek, az ablak csak be lesz hajtva, de nem kilincsre csukva. Csendesen jöjjek be, mert Ella roppant uralkodó természetü és végeredményben övé a lakás. Tehát Lénának nem volt szabad palit hozni a házba. Önagysága azonban vígan baszatta magát a stricijével, mialatt a férje a fronton vérzett, vagy talan már régen kukacok ették a testét.
Striciek neveztem a barátját, mert ahogy késöbb megtudtam, Ella nem sokat gondolkodott, ha pénzt ígértek neki. Bankóért csak oda tartotta a pináját.
Na mindegy. Én ott voltam idejében. Halkan osontam a házfal mellett, nehogy észrevegyenek. Az ablakot csak be kellett nyomnom. Léna pucéran ugrott ki az ágyból, hogy csókkal üdvözöljön, vagy talán, csak ahogy becsukja az ablakot. És rögtön ugrott is vissza az ágyba, a dunyha alá, ahova én is követtem.
Jó meleg volt ott, Léna a testével fütötte az ágyat. Amint én is mellette voltam, háttal fordult felém. “Fogj át és melegítsd a hátamat”, mondta. Hátát és seggét hozzám szorította. A faszom rögtön megkeményedett. Jó volt a segéhez szorítani. Kezemmel átnyúltam és elkezdtem azegyik csöcsét dédelgetni. Nem voltak nagy mellei, de jó volt öket fogdosni.
Aztán lejebb csúszott a kezem es megtalálta a pináját. Elöbb csak a szeméremdombját símogattam, aztán bedugtam egy ujamat a pinájába. Léna megfogta a kezemet és odairányította a csiklójára. “Ott jó”, mondta. Hát simogattam.
Nem kellett sokáig símogatni, nagyon hamar eljutott a csúcspontra. Ugyan viszzafojtotta a hangját, de én hallottam, hogy nyög és hörög. Érdelkes módon, ha elsült a pinája, nem sikoltozott vagy sóhajtozott mint más nök. Valamiféle, a torkában keletkezett hörgö hangokat hallatott.
Elélvezett, aztan hátrahajtotta a fejét amennyire lehetett és azt mondta: “Csókolj meg!” Megcsókoltam. Kezem a seggével jatszott. Nagyon jól esett. Aztán azt mondta Léna: “Talán csináljuk úgy, hogy te nekem hátulról bedugod és én meg elöl játszom a csiklómmal. Hallottam, hogy az jó.”
Úgy is lett. Léna megemelte az egyik combját én meg az ujjaimmal megkerestem hátulról a bejáratot, odaillesztettem a faszom hegyét és lassan beugtam a pinájába. Irtó jó volt így ágyban fekve érezni, hogyan csúszik be a faszom a síkos pinájába. Sokkal jobb volt, mint az irodában a széken ülve, vagy korábban egy falhoz, vagy kerítéshez támaszkodva baszni egy kis kurvát. Ágyban baszni ritkábban volt alkalmam. És most nagyon jól esett.
De Lénának is. Éreztem, milyen intenziv módon ingerli a pináját. És aztán elélvezett hörögve.
Attól fogva mindig így keféltünk. Érdekes, hogy azelőtt soha nem gondolta arra, hogy egy nőt hátulról is meg lehet baszni. Tudtam, hogy az lehetséges és sokan csinálják is, de soha nem próbáltam ki. Nem csoda, hiszen alig volt módom rá. Akkoriban nem voltak a lányok olan könnyen kaphatók, legalábbis nem fiatal, pénztelen fiúk számára. És én szerettem, ha már egy lányba bedughattam a faszomat, azt úgy tenni, hogy csókolhassam is meg ölelhessem is. A mai napig is az a kedvenc közösülési módom, habár sok más változatot is volt módomban kipróbálni.
Akkoriban még nem. De ott az ágyban, úgy basztunk. És Léna egyik Orgazmust a másik után élte át, míg én basztam hátulról. Igy végre teljesült neki is a kívánsága, kielégülést kapni baszás közben.
Azon az éjszakán háromszor basztunk, közben pedig – halkan, hogy Elláék meg ne hallják, hogy Lénának látogatója van – beszélgettünk. Én főleg csak kérdeztem, mert minden érdekelt, ami Lénával kapcsolatos volt. Természetesen lehinkább az érdekelt, mit élt ő át más férfiakkal; az izgatólag hatott rám.
Először is a vőlegényéröl kérdeztem ki. Hogyan ismerkedtek meg, miként jutottak odáig, hogy basszanak. Nagyon banális történet volt, már nem is emlékszem lényegében rá. Mindketten nagyon fiatalok és tapasztalanatlanok voltak. Persze Léna akkor, amikor a vőlegényét megismerte, már régen kielégítette magát. A húga, Ella – az volt a mozgékonyabb, kezdeményezöbb – tanította meg rá, hogyan kell a pinát símogatni, hogy el is süljön, ahogy ők mondták. Léna erről be is számolt a vőlegényének, aki kérte, mutassa meg neki, hogyan csinálja. És Léna megmutatta neki. Közben a fiú is elkezdte a farkát verni, amiből Léna is megismerte, hogy csinálják azt a fiúk.
Miután a vőlgénye a fronton elesett, sokáig egyedül járt Léna, míg megismerkedett egy Tibor nev? fiúval. Az persze rögtön meg akarta hágni, de Lena még nem volt anyira túl az őt ért veszteségen. Míg egyszer aztán a fiú egyszr?en elővette a faszát és Léna kezébe nyomta. Ez – később én is tapasztaltam – gyakran hatásos szer ellenálló nők akaratának megtörésére. Léna is érezte, hogy a pinája benedvesedik és megengedte a fiúnak, hogy megbassza őt. Remélte, hogy ha már a vőlegényével nem tudott élvezni – ezt ő a nagy lelki szerelem által okozott gátlásnak tulajdonította – hogy talán most élvezni fogja a baszást. Igen, az jó érzés volt, amikor érezte hogy a fasz lassan belecsúszik a hüvelyébe, de a srác rögtön elkezdte lökni. Lökött vagy húszat, aztán lespriccelt. Az pedig bizony nem elég ahoz, hogy a nő élvezethez juson. Így aztán Léna megpróbálkozott még kétszer a Tiborral, de mivel akkor se lett jobb, szakított vele. Bár az is lehetséges, hogy Tibor únta meg őt.
Mi viszont az ágyban jó sokáig basztunk. Először is jól megfogdostam Lénát, sokat játszottam a pinájával. Nem számításból, se azért hogy feltüzeljem, hanem egyszer?en kívántam azt a csodálatos testrészt a kezeimmel tapogatni, élvezni, ami persze Lénát nagyon felizgatta. Jó volt őt baszni, akár hátultól is, bát így én nem kaptam meg azt a szoros kapcsolatot vele, mint amikor szemtől szembe basztunk. Ez azonban hozzásegített ahoz, hogy ne izguljak fel túl hamar s így sokkal tovább mozoghatott a faszom a pinájában, míg végre elsült.
Hajnalban korán kiosontam az ablakon és hazamentem, hogy még egy-két órát aludjak, míg munkába kellett mennem.
Két nap múlva – megállapodás szerint – bejött Léna az üzembe és beszélt a személyzetissel. Azegy igen rámenős pasas volt s gondoltam, biztosan meg is fogja Lénát baszni, ami viszont nem nagyon izgatott, mert nem voltam Lénába szerelmes és nem terveztem jövőt vele. Léna be is jött hozzám az irodába és elújságolta, hogy fel lett véve, elsején kezdhet. “És ezt csak néked köszönhetem” mondta. A nyakamba borult, átölelt és megcsókolt. Felállt a faszom.
Megkérdeztem, milyen volt a személyzetis. “Nagyon rendes és barátságos”, mondta Léna, “mondta azt is, hogy te ajánlottál engem. Kérdezte azt is, hogy köt e bennünket szorosabb kötelék egymáshoz.”
“És te erre mit mondtál?” kérdeztem, mire Léne azt válaszolta, hogy “Nem, csak jó ismerősök vagyunk. Mert ugye nem tartozik senkire, hogy mi van köztünk.”
“Helyes”, mondtam, bár egy kissé bántott, hogy megtagadott. “Basztatok?” kérdeztem. Léna nagy szemekkel nézett rám: “Hogy kérdezhetsz ilyet! Persze hogy nem!”
“Csodálom”, mondtam én, “mer ő olyan pasas, aki röptében megbaszná még a legyet is!”
“Az lehet”, mondta Léna, “de nálam meg se próbálkozott.” Nem tudtam, higyjek-e neki, vagy sem, de aztán inkább hittem, mert nekem az ugy esett jobban. Aznap éjjel megint basztunk az Ella hideg hálószobájában. Nem viseltem óvszert, amilyen hülye voltam, még csak nem is gondoltam rá, se arra, hogy következménye lehet annak, hogy telegecizem a pináját. De nem történt baj.
Aztán arra gondoltam, hogy jobb lenne nálam baszni, nem abban a hideg szobában Ellánál, ahol még bújkálni is kellett. Hát támadt egy ötletem. Azt mondtam a háziasszonyomnak, hogy eljegyeztem magam egy lánnyal, akit nagyon szomorít, hogy még csak meg se nézheti, hol lakik a vőlegénye. Nem tud nekem segíteni se a takarításban, meg néha szeretne megfőzni nekem egy levest, de hát nem szanad őt felhoznom lakásomra.
Az idős hölgy egyszerre ellágyult. “Menyasszona van? Nagyszer?. Tudja, nem szeretném, ha kurvák járnának a házamban. De egy menyasszon az más. Abból feleség lesz. Annak szabad feljönni a lakába, és tudja mit? Azt se bánom, ha néha itt alszik. Van bennem megértés, én is voltam fiatal!”
Hát ez aztán bomba volt!
Persze, ha menyasszony, akkor kell gyürünek is lenni. Hamarjában szereztem a zálogházban két olcsó gy?r?t, amit a tulajdonosai nem váltottak ki. Így be tudtam mutatni Lénát a szállásadónőmnek. Így legalább néha fenn allhatott nálam, nem kellett télvíz idején az ablakon keresztül Ella jéghideg hálószobájába mászni. Igaz, ott a dunyha alatt hamarosan bemelegedtünk, amit főleg a mozgásnak köszönhettünk, de ha a takaró egy kissé félrecsúszott, csak kellemetlen volt a hideg levegőt a faszomon érezni.
Annak, hogy az én szobámban aludtunk, volt egy járulékos haszna is. Ugyanis, az Ella hideg hálószobájában csak úgy tudtam a faszomat a Léna pinájába dugni, ha ő oldalt feküdt és én – ugyancsak oldalt fekve – hátulról közeledtem hozá. Eddig még jó is lett volna a dolog, mert hogy a bejáratot megtaláljam, a takaró alatt tapogatóznom kellett és bárki, aki már női segget tapogatott, meg tudja érteni, hogy az nagyon jól esett. Azonban a baszás már nagyobb erőkifejtést igényelt, mert oldalvást lökni a nehéz dunyha nyomása alatt kissé megerőltető volt.
Nálam azonban Lénának az az ötlete támadt, hogy én feküdjek a hátamra és ő ráereszkedik a faszomra. Háttal felém, két térde a testem mellett, ő pedig hátranyúlt a két lába között, megfogta a faszomat és odaigazította a pinája nyílásához. Nem tudom leírni, milyem gyönyör?ség volt a szép, fiatal és jól kifejlett seggét a szemem előtt látni és egyide?leg abban is gyönyörködni, hogyan nyitja szét a faszom hegye a pinája ajkait és hogyan csúszik be közéjük. Maga a tény, hogy a meleg szobában takaró nélkül baszhattunk a szememnek is gyönyör?séget okozott.
Csodálatos érzés volt a hátamon feküdni és nézni, hogyan emelkedik és sülyed Lénám segge, miközben a faszomon lovagolt. Néha még csak nem is térdelt, hanem felettem guggolt. Két lába mellettem s a segge nagyobb íveket tudott leírni. Ilyenkor még jobban láttam a pináját, amint a faszom belecsúszik és ismét kiemelkedik belőle. S a két kezem a segge két partját fogdosta és tapogatta. Könny? megérteni, hogy ilyen formában nagyon nehéz volt a magömlést hosszabb ideig visszatartani.
Szerencsére Léna nagyon sikeresen izgatta a csiklóját és így elég hamar elért a csúcsra, ami után én is szabadjára engedtem a zsilipeket és megtöltöttem a szép pináját a forró gecimmel. Nem volt nehéz felismerni, hogy mikor élvezett Léna. Akkora orgazmusai voltak, hogy sikoltott közben s hangosan a nevemet mondta: “Miklós! Jaj, Miklós!” Tartottam tőle, hogy a szállásadónőm megsokalja a dolgot, hiszen olyan maradi, bigott magatartást mutatott mindig, hogy nem hihettem, hogy a kéjsikolyok a szobámból ne zavarnák. De úgy hittem, hiába idegesítem magam; valószín?leg mélyen alszik. Mint mindenki akinek jó a lelkiismerete.
Egyre többször jött fel hozzám Léna éjszakára és egyre több gyönyör?séget nyújtott nekem. Nem csak baszás közben. Szerettem vele csókolózni, szerettem a csöcseit megfogdosni, kényeztetni, szerettem átölelni és közben a szoknyája alatt a bugyijába nyúlva hol a pináját, hol a seggét fogdosni. Ő hagyott mindent megtörténni, de – s ez csak később t?nt fel nekem – ő nem volt nagyon tapogatós. Teljesen átadta a testét a kezeimnek, de nem emlékszem rá, hogy egyszer is megfogta volna a faszomat. Természetesen, amikor beigazította a pinájába, akkor a kezébe vette, de az volt aztán a minden. Ez csak jóval később t?nt nekem fel, de annak tulajdonítottam, hogy tapasztalatlan, nem szabadult még meg a nevelése korlátozó parancsaitól. Majd én felszabadítom, gondoltam.
Hogy nagyon buja volt, az azon is látszott, hogy rettenetesen nedves volt a pinája. Baszás közben láttam, hogy a pinájából a kéjfolyadék végigcsorog a faszomon és tócsát képez a fanszőröm között. De minden bujasága dacára, a kezdeti néhány eset kivételével, sohase kezdeményezte a baszást. Csak ha én az ujjaimmal eléggé felizgattam a pináját, akkor guggolt fölém és attól kezdve baszott mint egy kisangyal.
Még jóval mielőtt őt megismertem volna, dolgom volt egy idősebb hölggyel. Az “idősebb” szó alatt azt kell erteni, hogy úgy harminc év körül járhatott, ami nekem, a huszas éveim elején még nagyon felnőttnek t?nt. Férjes asszony volt, de a férje hadifogságban volt és természetesen évek óta nem volt része rendszeres baszásban. Nagyon hiányzott neki a fasz, így kikezdett velem. No, ez a hölgy nemileg rettentően ki volt éhezve és azt nem is titkolta. Őszintén és nyíltan megmondta, hogy nem akar kapcsolatot, csak férfire van szüksége. Elmondta, hogy a férje nagyon szeretett nyalni neki és az hiányzik neki a legjobban. Nos, ez a hölgx megtanított engem a nyalásra és az oktatásáért nagydíjat érdemelt volna, mint azt több női partnerem is bizonyítani tudná.
Szerettem nyalni. Szerettem a pinát minden formában, enni tudtam volna és nagyon jól esett a nyelvemet mélyen bedugni a lyukba, amennyire csak ki tudtam nyújtani. Roppant szerettem nyelvem hegyével a nyálkahártyák ráncai között turkálni, különösen ha a pina fiatal és szép volt. Mert nem csak szép pinákat taláni a nők combjai között, volt módomban néhány nem nagyon gusztusos picsát is látni. Ha a fasz feláll, nem veszi azt az ember olyan szigorúan, de kielégülve már kissé idegenkedik az ember a formátlan, nem szép szín?, torz picsáktól.
Léna pinája nagyon szép volt. Állítom, hogy nem csak a legjobb pina volt amivel valaha is találkoztam, hanem a legszebb is. Nem tagadom, lehetséges, hogy azért láttam annyira szépnek, mert talán szerelmes voltam bele, ha nem is volt tudomásom róla. Ugyanis a kezdeti közeledésem Lénahoz lényegéből bujaságból eredt, egész egyszer?en csak nőre volt szükségem, baszni akartam. De néhány hét elteltével már éreztem, hogy ami hozzá köt, az már több mint csupán baszni akarás. Már hiányzott volna az életemből. Így aztán mindent szépnek és jónak láttam, ami vele kapcsolatos volt. De most is, annyi év után, ha visszagomdolok rá, tárgyilagosan meg kell állapítanom, hogy csodálatos pinája volt. A szeméremdombja úgy domborodott a hasa alatt, hogy az már magában izgató volt. Két ideálisan szép nagyajak, szorosan összezárva, mint egy durcás gyermek szája, szebb volt mint mindazok a pinák, amiket a világ legnagyobb festőzsenijei valaha vászonra festettek, vagy márványba véstek. Ha széjjelnyitottam őket, akkor két gyöngyházfény?, halványrózsaszín kisajak t?nt elö, amelyek felső találkozópontján egy nem túl nagy, de jól kifejlett csikló nyújtotta fejét a nyálkahártyák ráncai közül. Mint egy gyöngyszem, amit direkt szopásra teremtett a természet.
És pont azt nem engedte meg Léna. Amikor megkíséreltem a pináját akárcsak meg is csókolni, erővel eltolta a fejemet, kijelentvén, hogy azt nem szabad, mert az csúnya. Megkíséreltem többször is, de mindig csak heves ellenkezést váltottam ki vele, úgy hogy aztán felhagytam minden további kísérlettel. Megértettem: Ara nevelték, mint abban az időben minden polgári gyereket, hogy ami az öv és a térdek közötti területen van, az minden piszkos, b?nös és csúnya.
Szerencsére az ember nemi lénynek születik és ha valamennyire is egészséges, a baszás iránti vágyat nem tudja leküzdeni. Mert a nyugati kultúra nevelési rendszere mellett az emberiség enélkül kihalásra lett volna ítélve. Így Léna szeretett baszni, mert – ha felizgattam a kezemmel – ellenállhatatlan vágyat érzett a kielegülés után, de – s ez felt?nt nekem – baszás közben is folyton azt kérdezgette, hogy “Úgye ez szép. Úgye ez egy szép dolog!” Amit természetesen mindig igazoltam, sőt hozzátettem, hogy nem csak szép hanem szent is, mert arra szolgál, hogy új élet szülessen.
Csodálatos, hogy – amilyen fiatalok és buták votunk – nem gondoltunk védekezésre. A mai nők kényelme, az antibébipille még nem volt feltalálva. Óvszerre nem is gondoltunk. Nem is lett volna még pénzünk rá, de meg aztán rajtam csak egyetlen egyszer volt gummióvszer, az sem tovább mint tíz másodpercig; utána úgy téptem le a faszomról, minta forró lett volna. Nem tudom megmagyarázni, de nem voltam képes elviselni. Így aztán basztunk gondtalanul és nagy-nagy szerencsénkre nem ejtettem Lénát teherbe.
Prsze ez kevésbbé a szerencsének volt köszönhető, inkább annak, hogy Léna nagyon nehezen esett teherbe. Erről azonban később fogok beszélni.
Kurvajó volt baszni az ordenálé kurvákat
Barátom! Vettem kotont meg baba olajat. A kotont a vonóhorogra, olajat meg a meg a ribanc pinájára. Előtte szopattam egy kicsit, hogy kemény legyen a faszom, azt’ kúrtam egy kicsit. Tövig nyomtam a faszt, hogy tágabb legyen a picsája, aztán csinálta a mókát, beleült a vonóhorogba, ahogy vezényeltem a szőrös pinájú agyának!
Megmondom, kurva jó volt veled baszni ezeket az ordenálé büdös kurvákat, akik kígyót-békát a picsájukba nyomkodnak, anélkül, hogy nekünk élvezeteket okoznának! Ha van valami baszós állat haverod, hozd el, és az egyik repedtsarkút úgy megbasszuk, hogy egyszerre élvezünk a faszt tövig belenyomva: a seggébe, pinájába, meg a torkába. Teleengedjük gecivel az ócska kis ribancot, úgy hogy dobhártyaszakadást kap, és a fülén fog folyni a geci. Tovább>>
Férfi dolgok
Elképzelem, hogy én is találkozom haverokkal, mert ”férfi dolgokat” kell megbeszélnünk. Persze nem kávézóba ülünk, vagy teázóba, hanem sörözőbe, meg sztriptízbárba, és természetesen nem a cukik, arik, meg az édik röpködnek az asztal körül. De vajon mik lehetnének ezek a témák?
1. Először is, észrevesszük a legutóbbi találkozás óta történt változásokat, kölcsönösen biztosítjuk egymást arról, hogy jól nézünk ki.
– Helló, bazmeg! Jól nézel ki!
– Igen, mostanában kicsit rágyúrtam a bicepszre…
– Király, bazmeg! Én is járok mostanában úszni.
– Neked nem is kellene bazmeg, kurva jó a tested! Nekem nagyon tetszik!
– Na ne, látnád mekkora a pocakom… és ha tudnád milyen nehéz úgy öltöznöm, hogy eltakarjam…
– Jaja… Figyu, nem az uszodában van az a csöcsös csajszi, akinek mindig ki van pakolva?
– Nem, dehogy, az a kondiban van, aki a szopós csaj helyett jött.
– Ja… Akkor én is elmegyek oda egyszer… amúgy is most vettem egy nagyon fasza új melegítőt…
– Milyet vettél? Én is most akarok venni…
– Nagyon jó, régóta kerestem ilyet: fekete, és ezüst betűkkel bele van hímezve, hogy King of the Gym…
2. Megbeszéljük a munkahelyi problémákat, munkahelyváltást, és az ebből eredő magánéleti problémákat, amelyek fő oka természetesen csak a partner lehet.
– Munkahelyet váltottam, bazmeg.
– Értem… Mé’?
– Tököm tele volt már. Mindig ugyanaz, tiszta rutin… És a kollégáim fúrtak, hogy állítólag bejövök a főnöknőmnek, pedig szerintem csak irigykedtek, mert jobb vagyok náluk. Meg vágytam valami kihívásra! Mi értelme így a diplomámnak? Ezért puskáztam végig az öt évet, bazmeg?
– Igazad van, bazmeg… És?
– Hát beadtam az önéletrajzomat egy másik helyre, és felvettek. Nagyon állat. Kapok autót, korlátlan magáncélú felhasználással, meg egy szőke csöcsös titkárnőt, aki jól szop.
– Király!
– Az, bazmeg. Csak a hülye csajom féltékenykedik…
– Ne má’! Mé’?
– Faszomér’, bazmeg… Fingom sincs! Nincs semmi oka…
Nekem eszembe
sem jutna, de ha sokáig csinálja, tényleg el fogja érni, hogy kipróbálom, hogy ez az új csaj hogy szop… A régi nem csinálta jól, mindig fogazott…
3. Szex és szerelem, beleszőve egy kis ”mi-olyan-jó-fejek-vagyunk-de-ő-bazmeg-nem” visszaigazolással:
– Ki vagyok akadva a csajomra, bazmeg…
– Mé’?
– Hazaértünk valamelyik nap este bazmeg, egész nap jártuk a ruhaboltokat, mert kabátot keresett, de persze egyik se volt jó, aztán otthon másfél órán keresztül hajat mosott, és amikor végre kijött, akkor neki állt manikűrözni, bazmeg.
– Uhhh… és?
– Nagyon szenvedtem, bazmeg, egész nap kísérgettem, boltról boltra jártam vele, miközben a TVben a Real-Barca ment, de én az ő kedvéért…
és cserébe egész este rám se nézett, csak azt a kurva manikűrkészletet babrálta… pedig én csak egy kis melegségre vágytam volna… hogy vacsorát csináljon és leszopjon.
– Ez gáz, bazmeg… Hogy lehet ennyire érzéketlen?
– Nem tudom, bazmeg, de én ezt már nehezen bírom. Olyan nagy dolog lett volna, ha leszop? Ha nem is végig, csak egy kicsit, bazmeg… jelzésértékűen…
4. Bizonytalankodás a testi adottságaink kapcsán, amely során simán hazudunk, hogy a másiknak jobb kedve legyen, és érezze, hogy mi igazi barátok vagyunk.
– Képzeld, láttam egy hirdetést, valami Péniszklinika hirdette, hogy képesek 3-4 centit is növeszteni a farkadon… Úgy döntöttem, hogy megcsináltatom.
– Faszom… Mé?
– Túl kicsi, bazmeg.
– Mekkora? – 21 centi…
– Ááá, ugyan már… Enyém csak 19!
– Ne basszá má’! Tényleg?
– Igen, bazmeg.
– Nem hiszem el…
– Figyu, bazmeg: kimegyünk a mosdóba, megmutatom.
– Jó, elhiszem… De a csajom előző pasijának nagy volt, 27 centi. És úgy érzem, hogy nem vagyok így elég jó neki. Olyan cikinek érzem, hogy az enyém belefér az alsónadrágomba.
– Hordjál fill-out alsónacikat, bazmeg. Optikai tuning.
Nekem is olyan van.
5. Szerelmi taktikák megbeszélése, egyeztetése, best practice és benchmarking:
– Az éjjel felszedtem egy csajt, bazmeg.
– Megdugtad?
– Jó hogy, bazmeg. Akkorát kúrtunk… És jól szop! Hihetetlen!
– Király! Jó csaj?
– Nagyon… csak most nem tudom, hogy felhívjam-e… Érted…
– Nehogy hívd má’! A végén még azt hiszi, hogy bejön neked.
Várj egy hetet, majd küldj neki egy SMSt, hogy mizú a pálya. Vegyél neki virágot, hívd meg vacsorázni, mondd, hogy a múltkori annyira megzavart, hogy előbb tisztáznod kellett magadban az érzelmeid, és aztán dugd meg. El lesz ájulva, hogy milyen érzékeny vagy, ő meg mennyire ellenállhatatlan.
– Húúúú… köszi, bazmeg, profi vagy! Látod, erre nem is gondoltam..
6. Férfias egészségügyi problémák, amiket nem lehet megbeszélni egy nő jelenlétében, de egymással természetesen meg kell osztani, ki nem mondottan ugyan, de szigorú titoktartás terhe mellett.
– A héten voltam orvosnál, bazmeg.
– Ne má, bazmeg! Mi a baj? Valami komoly?
– Nem tudom, bazmeg… Kinőtt a makkomon egy pattanás…
– Uhhh, nagyon látszik?
– Eléggé… És tudod, apámnak is volt ilyen, és abból lett a hererákja.
– Hú, bazmeg, én is mindig ettől rettegek… Nekem kelés szokott lenni a seggemen, háromszor vágták fel… nagyapámnak meg vastagbélrákja volt.
7. Miután kipanaszkodtuk magunkat, valami vidámabbra is sor kerül.
Például vásárlásról, mert vásárolni mi is szeretünk! ( Szerintem ez a legütősebb!!)
– Képzeld el, a héten benéztem a kedvenc vasboltomba, és le volt árazva a gépzsír.
– Ne má’, tényleg?
– Az, bazmeg. Vettem két tízkilós bödönnel, fillérekért. És ráadásul kurva jó, tudod, az amelyiknek olyan jó olajos szaga van, nem az a műizé szintetikus szar.
– Király, bazmeg! Hol vetted?
– 0tt mellettünk van az a vasbolt a hulladékfeldolgozó mellett, ott nagyon jó cuccok vannak. A múltkor a vinklivasat is ott vettem, tudod, amit mutattam neked…
– Fasza… Nekem is kéne venni, mert már elfogyóban van…
8. És a végén a következő találkozás egyeztetése, illetve közös programok szervezése, mert a partnerünket nem érdekli a hobbink.
– Bazmeg, kaptam két ingyenjegyet a csöcsparádéra a hétvégén. Eljössz?
– Naná, bazmeg! Menjünk! De a csajoknak mondjuk azt, hogy megyünk a Janihoz, mert elhagyta a nője, és most ránk van szüksége…
9. Autó 10. ? 11.? 12.?
Két csajjal a szex de kurva jó
Két lány, Fanni és Viki az, akik gyakran együtt jönnek fel hozzám, és ilyenkor hármasban nyomjuk, imádok velük kefélni, mert ők teljes egészében kielégítik a vágyaimat. Az első ilyen közös randink is szuper volt, a lányok egyáltalán nem voltak szégyenlősek, úgy estek nekem, mint az éhes kiscicák. Miután ittunk pár pohárka bort, a lányok mellém telepedtek a kanapéra, és csókolgatni kezdtek. Miközben vetkőztek, engem is megfosztottak a ruháimtól, én pedig azt sem tudtam hírtelen, hogy melyikhez nyúljak, melyiket kényeztessem. Végül ők vették át az irányítást, és én hagytam magam kényeztetni. Fanni a lábaim elé térdelt, és rögtön kezébe vette a már duzzadó farkamat. Finom hideg keze átfogta dárdámat, és elkezdte le-fel húzogatni rajta a bőrt, miközben nyelvével a makkomat nyalogatta körbe-körbe. Pillanatok alatt vörösen duzzadt a kezei között a répám, és ekkor már teljesen a szájába engedte a farkamat.
Viki időközben feltérdelt a fejemhez, és arcom elé guggolva felkínálta a már nedvesedő punciját. Nyelvem abban a pillanatban rátapadt csiklójára, és körkörösen ingereltem édes kelyhét, néha pedig erős szívásokkal tüzeltem még jobban az édes kis lányt. Ujjaimat puncijába mélyesztettem, és szinte egy ritmusba jártattam benne, épp úgy, mint a farkamat nyalogató Fanni. Kis idő múlva a lányok gyorsan helyet cseréltek, de míg Fanni ráguggolt az arcomra, addig Viki már belevezette farkamat a puncijába, és lassan lovagolni kezdett rajtam. Imádtam, amit velem tettek, alig tudtam betelni velük. Nyaltam és szívtam Fanni csiklóját, ujjaim tövig eltűntek puncijába. Pár pillanat múlva elélvezett rajtam, egyenesen rá a nyelvemre és az ujjaimra. Halk sikítása engem is majdnem a csúcsra juttattak, de még tartottam magam, tovább akartam élvezni a két lány kényeztetését. Fanni miután leszállt rólam, odament a még mindig rajtam lovagló Vikihez, és csókolta. Csókolta száját, csókolta a melleit, a látványtól alig bírtam magammal.
Majd helyet cseréltek ismét, és most Fanni ült bele az égnek meredező farkamba, és Viki volt az, aki Fannit csókolta, ahol csak érte. A két lány jól elvolt egymással, miközben engem is kényeztettek. Viki kihúzta farkamat Ági puncijából, és óvatosan a barátnője fenekébe vezette dárdámat. Fanni lassan ült bele a répámba, de Viki szorosan tartott, és irányította őt egyre beljebb. Majd Fanni elé lépett, és hol a Fanni csiklóját nyalogatta a nyelvével, hol az én golyóimat szívogatta és masszírozta a kezeivel. Éreztem, hogy egyre közelebb érek a csúcshoz, most már nem volt megállás. Most már átvettem az irányítás, és őrült tempóban csapódtam bele Fanni fenekébe. Abban a pillanatban, mikor elélveztem, Viki kikapta farkamat Fanniból, és a két lány elém térdelve melleikre spriccelte az egész nedűmet. A következő pillanatban mosolyogva nyalogatták le egymásról az egészet, miközben egy percig sem hagyták pihenni farkamat, ami pár perc alatt újra készen állt a két punci heves vágyainak.