Nők, akik betegesen kívánják a faszt

Izgalmas, sőt izgató lehet egy férfi számára, ha a látóterébe került nőről kiderül, hogy habzsolja a szexuális élvezeteket. De vajon hol van a határ a szexuális szenvedély és a mániás szexuális aktivitás, a nimfománia között?

Bár a szexuális vágy felfokozottsága önmagában nem tekinthető betegségnek, más tünetek megléte esetén figyelmeztető, kórjelző tünet lehet. A köznyelv ennek ellenére nem tesz különbséget a nagy étvágyú, szexuálisan nyitott és befogadó nők, valamint a felfokozott vágytól (is) szenvedő betegek között. A legtöbb esetben ez szerencsés is, hiszen a vágy meglétét önmagában kórosnak tekinteni visszásságokat eredményezne, főleg úgy, hogy a közgondolkodás, az átlagnál magasabb női szexuális étvágyról úgy általában, egyébként is sértő módon nyilatkozik. Míg a szexet kergető férfi nagymenőnek számít és környezete ezt a viselkedést általában meg is erősíti, addig a hasonló módon viselkedő nők megítélése kifejezetten negatív, még akkor is, ha mindemellett környezete, némi erotikus potyázás reményében, kihasználhatja adakozó kedvét.
Mi is az a nimfománia? – A jelenség egyféle kóros nemi igazgatottság megjelenése a nőknél, amely nemritkán ideg- vagy elmebetegség tüneteként, vagy ahhoz kapcsolódóan lép fel. Jellemző rá az általános (nem csak a szexualitás területén) fellépő fokozott izgatott állapot, az érzéki ingerek állandó jelenléte és az azokra való fokozott válaszkészség mániákus erőssége. A nimfomániában szenvedő nőknél az orgazmus elérésével nem csillapodik a szexuális vágy, hiszen a gyönyörtől és az ezekhez kapcsolódó lelki-szellemi kielégüléstől függetlenül, zsigeri módon, folyamatosan jelen van. A vágyain uralkodni képtelen, és felrúgja vagy semmibe veszi a társadalom kulturális szokásait és elvárásait, hiszen fel sem mérheti azokat. A nők egy részének zavarba ejtő, olykor ijesztő szexuális magatartása így természetesen nem jellemhibából, hanem betegségéből adódik.
Az erős szexuális vágy még nem nimfománia – Ezzel szemben gyakran sütik rá a nimfománia bélyegét azokra a nőkre is, akiknek szexuális vágyai erősebbek az átlagnál, vagy ugyan átlagos, csak éppen nem rejtik véka alá, hogy ők szeretik a szexet. Hiszen valahogy, valamiért ez még mindig a férfiak privilégiuma maradt, és ha egy nő deklaráltan élvezi a szexualitást és nyíltan vállalja, hogy keresi is az alkalmat arra, hogy szexuális késztetéseit, vágyait és álmait egy vagy sok partnerrel megélje, azt elítélik.
A szexuálpszichológus – A nimfomániával kapcsolatban a hétköznapi szóhasználat nagyon eltér a klinikaitól. A vicc azt mondja, hogy nimfomán az a nő, aki többet hajlandó szexelni, mint a másik. Némelyik vicc hozzáteszi, hogy többet hajlandó szexelni, de az én pasimmal.
Vannak azonban olyan esetek, amikor nem rosszindulat vagy irigység miatt merül fel a kérdés, hogy mi számít kórosnak. De hogy mikortól nevezhető kórosan soknak a vágy, arra nem adható számszerű válasz. Talán éppen azért, mert a szexuális vágy fokozódása önmagában még nem kórjelző tünet, a szabad akarat és a párkapcsolati szabad törvénykezés szokásjoga miatt vágyni igenis szabad, az lehet inkább a kérdés, mit kezd az illető hölgy a vággyal, valamint az, hogy van-e egy mögöttes impulzus a vágy mögött, vagy „csak” a szexuális kielégülés a célja. Az sem mindegy, hogy a számos aktus célravezető-e, és ha igen, okoz-e problémát mindez egy tartós kapcsolatban, vagy számos egyéb kapcsolat szükségeltetik a kielégülés élményéhez.
A nimfománia mellé tehát fel kell mutatni még pár dolgot, hiszen önmagában a „túlzott” szexuális vágy fokozott jelenléte fölött nem fog ítélkezni a klinikai kódex.
De mikortól kóros a jelenség?
– Ha számos, párhuzamos partnerrel élhető csak meg a kielégítő szex, megfelelő hajlandósággal bíró tartós kapcsolat esetén is szükségesek a „külső” kapcsolatok
– Ha a normák felrúgásával jár a kielégülés megszerzése, alkalmazkodási problémákat okoz a vágy kielégítését célzó viselkedés
– Ha a személynek szenvedést, súlyos gondot okoz ez a vágy
– Ha a kapcsolatban, a partnertől nagyon különbözik a habitus és ez okoz problémát (Ez nem kóros, „csupán” szenvedést keltő állapot.)
– Ha a szexuális partnert az illető tárgyként kezeli és csak így képes az orgazmusra
– Ha a kielégülés élménye a számtalan aktus megléte esetén is elmarad
– Ha az illető hölgy női mivoltát nem érzi megfelelőnek, azzal elégedetlen a számos aktusok nélkül, és az összefüggésről nem lehet simán „lebeszélni”
– Ha a szexuális aktusra nem a megszokott értelemben vett vágy hajtja az illetőt, hanem egy olyan impulzus, mely ettől különböző, de erős késztetést okoz.
Azt mondhatjuk tehát, hogy önmagában a vágy nem kóros, bármekkora is legyen az. De kóros és/vagy szenvedést okozó lehet:
– a kötődési zavar,
– a normáktól elrugaszkodott viselkedés,
– a kényszergondolat,
– a kényszercselekvés,
– párkapcsolatban a szexuális habitus eltérése,
– a szexuális identitás vagy az önbizalom gyengesége,
– a megszokottól eltérő és másnak vagy a személynek szenvedést okozó különleges vagy extrém szexuális preferencia.
A felsorolás persze koránt sem tekinthető teljesnek, de messzire vezetne minden olyan probléma említése, melynek tüneteként a fokozott szexuális vágy megjelenhet.
Mindezek külön-külön kezelendő problémák, bár a felszíni tünete bármelyiknek lehet a felfokozott szexuális étvágy. Azaz: amikor a nimfomániáról beszélünk a szó hétköznapi értelmében, akkor számos, egymástól nagyon eltérő kérdéskört feszegetünk, nem szabad tehát általánosítani.
Óvatosan a betegség fogalmával! – William Acton 1857-ben „A nemző szervek funkciói és zavarai” (1857) című könyvében ezt írta: „Megállapítom, hogy a nők többségét szerencsére semmiféle szexuális érzések nem zavarják.” Majd jöttek századok, és a nők szexuális viselkedésének társadalmi megítélése változott, nem kis nehézségek árán. A szerepelvárások és normák változásának hatását a párkapcsolatokban jól példázza a vicc, amelyben a férfi felsóhajt: „Már a szex sem az igazi, amióta a nők is élvezik!” A társadalom szempontjából is fontos tehát, hogy a női szexuális vágyat, önmagában, ne tekinthesse senki betegségnek.
A vágy és ami mögötte van – A pszichológus szerint távolról nehezen definiálható, hogy a különböző szexuális vágy önmagában, vagy a közelségkeresés, önbizalomhiány, kommunikációs zavar, vagy egyéb baj áll-e a túlzott vágyra panaszkodó felek problémáinak hátterében. A kapcsolaton belüli szabad törvénykezés szokásjoga miatt pedig nem is tesz jót az ilyesmi. Az országos szexteszt adatai alapján a heti egyszeri szexuális aktus még teljesen átlagos szokásnak minősül, a több jóval gyakoribb, mint a kevesebb, de sok-sok boldog pár létezik ettől különböző gyakoriságú nemi élettel. A szexuális vágy felfokozottsága önmagában tehát nem kóros, noha jele lehet olyan problémának, amely segítséget igényel. De ez igaz a testünk minden fiziológiai eltérésére, szélsőségére és sajátosságára. A cikk eredeti címe: Nők, akik betegesen kívánják a szexet. Forrás: Life.hu Kassai Tini

Félreléptél? Fogd a génekre!

Fokozottan igaz a kinek a pap, kinek a papné esete, ha szexuális szokásokról beszélünk. Van, aki kizárólag hosszú távú, monogám kapcsolatban tud létezni, másoknak több partnere van párhuzamosan, és olyanok is vannak, akik számára az egyéjszakás viszonyok ideálisak. A kérdés már csupán az, hogy miért éppen az adott formát preferáljuk. Nyilván sokat számít, hogy mit hozunk otthonról, milyen példa van előttünk, de nem ritka az olyan eset, hogy rendezett családban felnövő emberek a pozitív példa ellenére is alkalmi kapcsolatokban utaznak vagy épp szabadelvű szülők csemetéi felnőve példás családi életet élnek. A környezeti tényezők mellett más okoknak is lenni kell a háttérben.


A Binghampon Egyetem kutatóit is ez a probléma foglalkoztatta, és érdekes eredményre jutottak. Megállapították, hogy a szexuális magatartás egy DRD4 nevű génhez köthető, pontosabban annak változataihoz. Ez a gén a dopamin receptorok működését befolyásolja, a dopaminról pedig már korábban megállapították, hogy az elégedettségért és a boldogságért felelős olyan módon, hogy ingerli az agy jutalmazásért felelős régióját. Alapvetően az étkezéshez és a szexualitáshoz köthető ez az állapot, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen az ön- és fejfenntartáshoz kapcsolódó örömérzet a túlélés alapfeltétele.
Persze, az nagyon is személyfüggő, hogy pontosan milyen ingerek hatására szabadul fel dopamin. Ha az étkezés vonalán gondolkodunk, mindenki számára világos, hogy van, aki egy tábla csokoládétól alél el, és van, aki egy füstölt csülök láttán emelkedik mennyei régiókba. A szexszel ugyanez a helyzet. Van, aki attól érez elégedettséget, ha hosszú évekig békésen éldegél a párjával, mások ennél unalmasabbat el sem tudnak képzelni, ezért folyton újabb és újabb élményeket hajszolnak. Az egyéjszakás kapcsolat és a félrelépés sokkal kockázatosabb viselkedés, mint a hosszú távú, monogám kapcsolat, így azok az emberek, akik ezt választják, sokkal komolyabb dopamin adagot igényelnek ahhoz, hogy elégedettek legyenek.
Azt már korábban megfigyelték a pszichológusok, hogy az emberek egy részére jellemző a kockázatkereső magatartás, sőt már régóta használják azt a kérdőívet, ami ennek a szintjét méri. Azt is megállapították, hogy ez a magatartás kapcsolatban áll a kábítószer függőség és a játékszenvedély kialakulásával, valamint az extrém sportok preferálásával. A kockázatkeresés szintjét pedig az idegrendszer működése határozza meg. Annyiban hozott újat ez a kutatás, hogy a jelenség szexuális vetületeire is ráirányította a figyelmet, illetve megtalálta a genetikai alapját.
Persze rögtön ki kell ábrándítanom azokat a csapodár egyedeket, akik e sorok olvastán fellélegeztek és kezdték a génekre fogni laza erkölcseiket. A kutatás vezetője, Justin Garcia ugyanis figyelmeztet arra, hogy a genetikai adottságok senkit sem mentenek fel a felelősség alól. Már csak azért sem, mert a szexuális viselkedést sok tényező kölcsönhatása okozza, és ezek közül a DRD4 gén csak egy. Hajlamosít ugyan a szabatos szexuális életre, de nem határozza meg a viselkedést. A szexuális magatartást működtető genetikai és idegrendszeri struktúrákról ugyanis még nagyon keveset tudunk. Forrás: Science Daily

Segítség, szexfüggő vagyok!

szeximado-feherveru-noMikortól számít betegségnek a testiség? A szexológustól többet megtudhatunk a szexfüggőségről. Vajon miért lesz valaki függő? Mit jelent az, ha valaki szexfüggő? Erre még ma is kevesen tudják a választ, hiszen gyakran használják ezt a kifejezést azokra az emberekre, akik szeretik a szexet. Jó, ha tudjuk azonban, hogy ez is ugyanolyan szenvedélybetegség, mint az alkohol-, a drog- vagy éppen a szerencsejáték-függőség.
Arra a kérdésre, hogy a betegség kialakulásának mi az oka, még a szakértők sem találták meg a megfelelő választ. Okként azonban gyakran említik a gyermek- vagy fiatalkorban történt szexuális traumát, az alacsony önértékelést és a kisebbségi komplexust. De előfordulhat az is, hogy egy bizonytalanabb érzelmi állapotáll a betegség hátterében.
Nincs kontroll: A szexfüggő ember rabjává válik a testi szerelemnek, minden gondolatát ez köti le, és már nem tudja jól érezni magát a bőrében, ha nem elégítette ki vágyait. Mielőtt bárki azt hinné, hogy a szexfüggők egész nap szerelmeskednek, fontos megjegyezni, hogy esetükben nem a gyakoriság számít. A kulcsszó: a kényszer! Gyaníthatóan szexfüggő ugyanis az, aki kényszeresen hajtja a szexet, és már mindegy, hogy kivel bújik ágyba. A testiséggel csökkenteni tudják a bennük felgyülemlett feszültséget, a szorongást és a rossz közérzetet, magyarul így „élik túl” a hétköznapok nehézségeit. Ha valakin elhatalmasodik a szenvedély, nincs megállás. Éppen ezért a függők a testi örömöket nem a párkapcsolat részének, hanem kielégülésnek tartják. Olyan kielégülésnek, amiből sosem elég. És ha mindezt nem kapják meg a társuktól, mást keresnek.
A szenvedélybetegséggel küzdők viselkedésüket teljesen normálisnak tartják, és még büszkék is teljesítményükre. Ám a szexfüggő egészségesen működő párjának bizony megkeseríthetik a mindennapjait. Súlyos esetekben egy szexfüggő eljuthat odáig, hogy a szexen kívül semmi mással nem foglalkozik, ám a szenvedélye utáni hajszára rámehet a családi élete, társas kapcsolatai és a munkája is.
Kínzó elvonási tünetek: Ha egy szexfüggő nem kapja meg a „neki járó” testi együttlétet, ugyanolyan elvonási tünetek törhetnek rá, mint a drogfüggőknél. Jellemző ilyenkor a kézremegés, a szorongás, a hisztis rohamok és a szinte elmebolydult állapot.
Van kiút: a szexfüggőség hoszszú pszichoterápiával gyógyítható! A kezelés célja természetesen nem az, hogy a beteg leszokjon a testiségről, hanem az hogy szexuális élete egészséges legyen. Ehhez pedig kétségtelenül az a legfontosabb, hogy tisztában legyen saját értékeivel.
Érzelmek viharában: Hittük volna, hogy ma már a szerelemfüggőség is szenvedélybetegség? A betegek a szerelem érzésébe habarodnak bele, és a szerelmes vágyakozás, a romantikára való áhítozás tartja őket „egészséges állapotban”. Ha nem szerelmesek, akkor rosszul érzik magukat, és a napi gondokat is nehezebben kezelik. Manapság sokat hallani a partnerfüggőségről is, amely ma már szenvedélybetegség, ám a múlt század elején a legtöbb kapcsolat jellemzője volt. A mai társfüggő a régi típusú házasságokban az ideális fél volt. Ez elsősorban a nők betegsége, akik annyira ragaszkodnak a társukhoz, hogy képesek teljesen feladni önmagukat azért, hogy párjukat boldognak lássák.

Baszdmeg ma 4-szer élveztem

Hát ez kemény nap volt tény ami tény.

Reggel 10kor találkoztam a kolleganőmmel. Így világosban még borzalmasabban nézett ki. Rögtön célbavettük a lakást. Már az első piroslámpánál ahol megálltam a kocsival, a farkamat fogdosta. Imádom a nimfó lányokat.

Előszoba, smár. Kabátunkat leraktuk. Kiderült hogy szeret alárendelt lenni, ugyanis vezényszavamra már az előszobában meztelenre vetkőzött.

Nem is részletezem végigkúrtuk az egész lakást, a konyhában masztizott nekem, nappaliban  szopott, hálószobában dugtunk, a fürdőben perverzkedtünk egyet, megujjaztam miközben pisilt.

6 körül elmentünk kajálni a Ring pubba. 

Után folytattuk némileg kisebb lelkesedéssel, majd este 10 körül vittem haza. Húzós nap volt 4-szer élveztem el, teljesen kivagyok.

Alvás.