Fenyő Miklós nem emlékszik a szexi anyukára

Nem emlékszik állítólagos vokalistájára Fenyő Miklós (65). Az X-Faktor múlt szombati, utolsó válogatásán tűnt fel – elsőre külsejével – Gerencsér Irén (47), aki azt állította, hogy korábban a Hungáriában énekelt. A X-Faktorban egy igen merész felsőben jelent meg, dekoltázsával és nem hangjával hódított.

Az énekesnő Zalatnay Sarolta (64) slágerével állt színpadra, de a hangja nem nyerte el a mentorok tetszését. Nem úgy huszonéveseket megszégyenítő alakja, amire azért mondtak egy-két elismerő szót Malek Miklósék (37).
– Voltak kiemelkedő részek a produkcióban, de az nem az ének volt – utalt az ítész az ügyes kezű sebészek által édenire varázsolt keblekre, amelyek nem voltak rejtve a nagyközönség előtt.
Pedig a bevezető alapján Irén zenei tudásának is jobbnak kellett volna lennie az átlagosnál. A meglehetősen extrém kinézetű fiúgyermekkel büszkélkedő asszony ugyanis azt mondta magáról, ő volt Fenyő Miklós egykori háttérénekesnője, még a hungáriás időkben.
A Blikk azonban megkérdezte a „Csókkirályt”, milyen emlékei vannak Irénről, és kiderült, gyakorlatilag semmilyenek.
– Egyáltalán nem ismerem ezt a nőt, soha nem láttam. Nem volt a háttérénekesem – jelentette ki magabiztosan Fenyő.

A szuperszexi anyuka persze köti az ebet a karóhoz, állítása szerint azért nem emlékszik rá a hazai rock ‘n ‘roll nagyágyúja, mert olyan sok idő telt el legutóbbi találkozásuk óta.
– Még tizennyolc, tizenkilenc éves koromban voltam a vokalistája, több más lánnyal együtt. Akkor még persze egészen máshogy néztem ki, például a mostani szőkével ellentétben fekete volt a hajszínem. Ez lehet az oka, hogy nem emlékszik, semmi más. De majd felmegyek hozzá, aztán megbeszélem vele ezt a dolgot – nevetett Irén, akinek az akkori szokás szerint még művészneve is volt állítólag. – Én voltam Rolly. Dolly ugye már volt, úgyhogy ezért választottam ezt a nevet – tette hozzá a korábban fogászati asszisztensként dolgozó, jelenleg viszont munkanélküli nő.
Irénnek nem vette el a kedvét, hogy a mentorok nem juttatták tovább a táborba, sőt. – Azt sem gondoltam, hogy addig eljutok, hogy képernyőre kerüljek. Igazából bulira vettem, megpróbáltam és kész. Az ismerőseim szerint egyébként nagyon aranyos voltam.

Loliták, tinilányok pinaszőr nélkül a könnyűzenében

Pornófilmet forgatni kiskorú lányok szerepeltetésével csúnya, büntetendő dolog. Regényt írni kiskorú lányokat megrontó öregemberekről nem bűn, de a társadalom jelentős részének szemében csúnya dolog. Kiskorú lányokat lenge öltözékben színpadra állítani, bugyuta dalokat énekeltetni velük és egy tánctanár segítségével csábosan vonagló mozdulatokra okítani őket viszont olyan kultúrmisszió, amely méltán részesül a polgári lakosság megbecsülésében. Faszt verni tehát dícséretes, amennyiben a fantázia tárgya – énekel.
Amióta a zongoraégető Jerry Lee Lewis választása 1960-ban a saját 13 éves unokahúgára esett, a könnyűzene és a pedofília kiválóan egészítik ki egymást. Viszonylag kevés liliomtipró ragad mikrofont, a hetvenes években glammelő Gary Glitteren kívül tulajdonképpen egy sem, bár lehet, hogy csak ő volt olyan hülye, hogy elfelejtse letörölni a képgyűjteményét, mielőtt szerelőhöz vitte volna a számítógépet. A szórakoztatóipar viszont kiválóan alkalmas arra, hogy fejletlen mellű lánykákat juttasson el milliónyi olyan felnőtthöz, akinek számára túl drága a repülőjegy Bangkokba, a Laoszból átcsempészett 12 éves kislányok ölébe.
A szemérmesség vagy az üzleti érzék teljes hiányának okán a nyolcvanas évekig alig tűntek fel iskolás korú nőnemű popsztárok. Az üdítő kivételt a Slits elsőgenerációs londoni punkzenekar jelentette, amelynek Ari-Up nevű énekesnője mindössze 15 évet számlált 1977-ben, amikor ők lehettek a Clash előzenekara a White Riot turnén. A mamája, Nora Forster később Johnny Rotten felesége lett. A perverz állat.
Az amerikai pedo-pop maffia első két próbálkozása az egyaránt a nyolcvanas évek végén feltűnt Tiffany és Debbie Gibson volt. Ha muszáj, akkor inkább Gibson mellett voksolok, mert ő legalább a mai napig a legfiatalabb előadó, aki egy saját maga által írt számmal volt képes listát vezetni Amerikában. Szerencsére ma már ő sem szennyezi a levegőt, az utóbbi 10 évben kizárólag egy dobása volt, de szó szerint, az MTV is közvetítette, ahogy életében először stagedivingol a Circle Jerks nevű poszt-Black Flag punkegyüttes koncertjén. Tiffany még ennyire sem vitte, pedig első nagylemeze a To Hold An Old Man’s Friend címet viselte, reményt öntve mindenkibe, aki liliomtipró karrierjét legszívesebben valamelyik barátjának kislányával kezdte volna meg. Mivel sikerei idején alig múlt 16 éves, kénytelen volt amerikai nagyvárosok bevásárlóközpontjaiban koncertezni, ami sok szempontból menőbb dolog egy san franciscói foglalt háznál. Tiffany néhány hónapja végre a Playboyban megmutatta már nem annyira hamvas kis punciját a nagyközönségnek, sajnos most már nem volt arra kíváncsi senki.
Az egzotikusan barna bőrű leánykák kedvelőinek igényeit volt hivatva kielégíteni a kilencvenes évek elején mindössze 15 évesen feltűnt Aaliyah. Mielőtt repülőgépe leesett volna a Bahamák közelében, későbbi férje, R. Kelly által szerzett bugyi- (jelen esetben retkes gatya-) nedvesítő árenbí balladák tömegét énekelte el a világnak. Kelly, aki még az erős hiphop-mezőnyön belül is a leginfantilisebben virítós videóklipjeivel tud kitűnni, később mellesleg lebukott, peren kívül megállapodást volt kénytelen kötni ugyanis egy olyan videókazetta ügyében, amelynek tartalmát állítólag ő és egy kiskorú rajongó képezték.
Minden idők legtökéletesebbje, az esszenciális Lolita kétségtelenül Britney Spears. A Mickey Mouse Club gyerek-műsorvezetőjéből énekesnővé transzformált vidéki amerikai lány karrierje az első pillanattól kezdve a szex körül forgott. A nagy áttörést meghozó Hit Me Baby One More Time-nak már a címe is – Dariusz Michalczewskivel szólva – ütősre sikeredett, iskoláslány-jelmezes videóklipje pedig a legköznapibb pornófilm-toposszal játszott. (Na jó, a titkárnő- meg a nővérke-jelmez még toposzabb.) A lábai között feszülő hártya érintett-, avagy érintetlenségét taglaló pletykák nyilván férfiak millióit kényszerítették arra, hogy végiggondolják, vajon Britney-t ártatlan kislányként vagy inkább romlott kurvaként szeretnék inkább a farkuk hegyére húzni. Abban nyilván mindannyian egyetértettek, hogy ők mindenestre jobbak lennének az ágyban mint az a nyálas kis buzi Justin Timberlake. Az utóbbi másfél évben menedzserei teljes erőből próbálják Britney-t nagykorúként eladni, az idő pedig sürget, hiszen egy lógó mellű tinisztár nagyon kellemetlen tud lenni. Nehéz lesz.
Britney sikere klónok egész sorát eredményezte. Mandy Moore és Jessica Simpson a nevük említésénél többet nem érdemel, szemben a lóarcú latin törpével, Cristina Aguilerával. Őt a szende Britney vagány ellenpontjaként találták ki, első két sikere, a Genie In The Bottle és a What a Girl Wants szövege csak úgy hemzsegett a nem is nagyon kétértelmű utalásoktól, amelyek mind a dörzsöld-az-alkarod-a-keblem-halmaihoz problémakört taglalták, ennél sokkal merészebb pettinget is sejtetve. Britney imidzsváltásával párhuzamban Cristina lába alól szerencsére jól kicsúszott a talaj, bár az is lehet, hogy a piac eleve csak egy hispán picsát tud elviselni, és ezt a pozíciót jelenleg egy másik lóarcú, Jennifer Lopez bitorolja. A könnyűzene történetének legmocskosabb fantáziájú öregemberének, Serge Gainsbourg-nak francia szülőföldje meglepő módon csak a 21. századra volt képes egy kiskorú lányt színpadra állítani és egész Európába exportálni. A lemaradást viszont egyből merészséggel kompenzálták, így a saccra 16 éves Alisee nevű leányzó szájába azonnal egy Moi, Lolita című dalocskát adtak, olyan videóklippel, amelyben a huncut kis fruska először egy mezőn szaladgál, majd egy diszkóban táncol egy idősebb férfival, éppen csak a lényeget eltakaró virágos ruhácskájában. És mindvégig vele van nyolcéves-forma húgocskája is, hadd örüljenek az egészen friss pipihusi rajongói.
Az extravagáns szexuális szokásaikról ismert britek – emlékezzünk például a férfira, aki körbetekerte magát celofánnal, porszívó segítségével kiszívta alóla a levegőt, majd feltehetően álló fasszal jól megfulladt – ízlésének nyilván túl szolidnak tűnt egy pedo-zenekar. Végül az S Club 7 nevű furcsa hibridet sikerült piacra dobniuk, amelyben négy tinédzser lány illetve három fiú nyalogatja egymást videóklipről videóklipre. Az ő vonzerejüket pedofil-szempontból azonban csökkenti, hogy a helyes fiúkról már kiderült, hogy inkább spangliznak mint fociznak, a csajok pedig egészen biztosan minden este leszopják a teljes turnébuszt.
Az első magyar pop-lolita a pancsoló kislány, Kiss Eszti volt. A slágergyár olyan szókimondó szövegeket adott szegényke szájába, hogy abba még a legpofátlanabbul kukkolni merő gimnáziumi tornatanárok is belepirultak. ’Otthon az Apu / a fürdőkádba dug’ – hallgatták, és a rájuk törő vad gerjedelemtől való félelmükben csak másnap mertek magukhoz nyúlni. A következő kiskorú szexszimbólum az a szőke copfos kislány volt, aki valamikor a hetvenes évek elején Koós Jánost apának szólítva sírdogált, szívéhez szólva sokmillió tévénézőnek. Nyilván sokan szerették volna közülük a kis árvát térdükre ültetni, arcocskájáról a könnyeket lecsókolni, esetleg saját kezűleg úttörővé avatni.
A Moncsicsit és a Vuk betétdalát az emberiség egyetemes kultúrtörténetéhez hozzátevő Ullmann Mónika sajnos felnőttként is tovább próbálkozott a szórakoztatóipar csodálatos világában. Debil kisgyerekből komplett seggfejjé cseperedett, akire mintha rászabták volna az Operett színházhoz túl gyenge zenés darabok jelentéktelenebb szerepeit. Mónika később az első magyar Playmate-ként, illetve a Berényi-klán végigzongorálásával állt bosszút.
A kilencvenes éveket bátran nevezhetjük az útkeresés, illetve a folyamatos zsákutcákba futás évtizedének a magyar lolita-iparban. Szandi volt az első, és a kiforratlanság rá is nyomta a bélyegét a produkcióra. A szent istván-parki Elvis, Fenyő Miklós producerként kevésbé bizonyult biztos kezűnek mint limbókirályként, és még arra is képtelen volt rájönni, hogy jódlizó célszemélyre csak néhány virgoncabb targoncás képes önkielégíteni, ráadásul ők is mind a Salzburghoz közeli St. Johann im Pongauban élnek. Magyar ember viszont ilyenkor inkább lehalkította a tévét, a tátongó művésznő pedig annyira elvesztette a talajt, hogy gyorsan elkezdett lefelé csúszni azon a lejtőn, amely a Bognár Csabának szült gyerekeken és a BP TV stúdióján keresztül egészen Pataki Attila mellé vezetett, egy Fidesz-kampányrendezvény VIP-büféjébe.
Nabokovilag az újabb kori magyar pedo-sztárok közül minden kétséget kizáróan Nika sikerült a legjobban. Az éppen fejlődésnek induló mellecskék, a magas talpú cipőcskék, és a ’Papa ne félts / Nem leszek rossz kislány’ refrén egészen addig hajtották extázisba a gyermekbarátokat, amíg két, nagyjából Nika-korú, ám a boldogulásról nála konkrétabb tervekkel rendelkező leány egy kőbányai bozótban meg nem ölte a Szúnyog becenévre hallgató, hozzájuk mellesleg liliomtiprási szándékkal közeledő taxisofőrt. ’Mi csak a javukat akarjuk, ők pedig egy fantásüveggel képesek gyilkolni’ – gondolták, és inkább újabb adag képet rendeltek a belga kollégáktól. Nika azóta hiába fejlődött kész butikosnővé, a nagy comeback csak nem akar összejönni. Bevásárlóközpontok Valentin-napi bulijain szokott fellépni, közvetlenül Vincze Lilla előtt, a 13 és 14 óra közötti idősávban.
Rendes pedofil undorral fordul el nevük hallatán, a teljesség igénye mégis megköveteli a Baby Lady együttes megemlítését. A héttagú csapat körül tyúkanyóként forgolódó Csuka Mónika a casting alkalmával azt felejtette el csupán figyelembe venni, hogy attól, hogy valaki 12 és 13 éves kislányoktól izgul fel, attól még lehet neki ízlése. Nem szereti például a csúnya 12 és 13 éves kislányokat. A ’Ne fogadj el idegentől édességet’ című sláger sem segíthetett sokat, hiszen egyből a cuncikák ellen fordította a minden magyar általános iskola körül ott ólálkodó, ártatlan gyermekeknek bőrön át felszívódó elesdé-szpíd-extazit tartalmazó matricákat osztogató cukrosbácsikat.  Minden idők legperverzebb két sorát amúgy a Windszörny című dalban a Dolly Roll együttesnek sikerült megénekelnie. ’Mikor bejött a húgom a fürdőszobába / Ott lapult a szörny a kádba’ visította a rurális Hernádi Judit, 12 szóba sűrítve a pedofíliát, a testvérek közötti incesztust és a bűnös vonzódást valami mindent megkefélő óriás manga-poliphoz.

130 fős csoportkép a magyar Playboynál

playboy_csoportkepRendkívüli csoportképpel ünnepli interjúalanyait és önmagát a férfiak magazinja! Dávid Ibolya, Grosics Gyula, Kállai Ferenc, Kóka János, Kósa Lajos, Szabó István, Szigetvári Viktor és Szörényi Levente: többek között ők szerepelnek azon a 130 fős csoportképen, amely a Playboy magazin magyar kiadásának 10. születésnapjára készül.
– Ez a Playboyban nem is olyan nagy baj, ugye? – viccelődik Eszenyi Enikő, miközben megigazítja a nadrágját. A színésznő Dobó Katával, Király Lindával, Pikali Gerdával, Fenyő Miklóssal, Kovács Ákossal, Matyi Dezső könyvkiadóval és Sztanó Tamás étteremlánc-tulajdonossal pózol egy fotózáson. Nem csak ők nyolcan lesznek a képen: a Playboy magyar kiadásának tizedik születésnapja alkalmából csoportkép készül mindenkiről, aki valaha interjút adott a lapnak.
– Magyar magazinban még soha nem szerepeltek ennyien egy fotón – mondja Radnai Péter főszerkesztő. A 130 szereplő természetesen nem állhat egyszerre modellt: csoportokban pózolnak, aztán utómunka segítségével kerülnek az egyébként négyoldalas képre.
Először készítettem egy vázlatrajzot a 130 szereplő elhelyezkedéséről, de még konkrét karakterek nélkül – mondja Almási Zétény, a kép tervezője. Az egyértelmű volt, hogy ennyi embert nem csak szervezési okokból nem lehet egyszerre lefényképezni.
– Egy csoportkép, amin valóban ennyien szerepelnek, torzul, a szélen állók kisebbek, a középen lévők nagyobbaknak látszanak. Ezért kell csoportokban fotózni – magyarázza.
Az eredeti tervek szerint hat, 25 fős csoportról készültek volna képek, végül szervezési okok miatt volt, akit egyedül fotóztak le. – Igazi kihívás, hogy az olvasónak ne tűnjön fel, nem egy nagy, hanem több kis képet lát összemontírozva – teszi hozzá.
Ami a fotó szereplőit illeti, a lapnak adott már interjút Kertész Imre, Vitray Tamás, Presser Gábor, Koltai Lajos és Kemény Dénes is. A legnagyobb visszhangot mégis a politikusinterjúk váltották ki: a Kóka Jánossal, Kósa Lajossal vagy Deutsch Tamással készült beszélgetések. – Számítottunk rá, hogy sokat fognak a Kóka-interjúról beszélni, mert szokatlan volt az a hangnem a médiában, amiben ez a beszélgetés készült. Igaz, azt hittük, hogy inkább azon fognak felhördülni, hogy a politikus bevallotta: egyszer Hollandiában kipróbálta a marihuánát.
Ehhez képest inkább a helikoptere, az öltönyei és a karórája került az érdeklődés középpontjába – meséli a főszerkesztő. Hozzáteszi: a megjelenés után sokan mondták, hogy ez az interjú nem tett jót Kóka János megítélésének, de szerinte az, hogy a politikus is vállalta a fotózást a jubileumi számba, azt mutatja, hogy ő másképp gondolja.
Persze nem mindenki adott interjút a lapnak, akit szerettek volna: Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor nem élt a lehetőséggel. Radnai, aki korábban politikai újságíró és tévériporter volt, ennek ellenére nem tett le egy miniszterelnöki interjúról. Azt mondja, hogy az erre vállalkozó kormányfő más hangon, más közönséghez szólhatna, mint például a politikai lapokban.
– Ez persze nem azt jelenti, hogy végig a nőkről faggatnánk – teszi hozzá.
Ami a nőket illeti: a kérdezők és a válaszadók között – így a csoportképen is – feltűnően kevesen vannak. Ezt a főszerkesztő is elismeri, azt mondja, hogy ennek több oka van. Az egyik, hogy férfi olvasóik a felmérések szerint elsősorban férfiinterjúkat várnak tőlük, másrészt Magyarországon sajnálatosan kevés nő van a közéletben. – Az sem mellékes, hogy ezek az interjúk mégiscsak két aktsorozat közé kerülnek, ezt pedig nem mindenki vállalja – mondja. Dávid Ibolyát például két éve kérik, hogy adjon interjút a magazinnak, de csak most vállalkozott rá.