Az nap, amikor a férjem közölte velem, hogy van valaki más is az életében, azt hittem vége a világnak, óriási veszekedést csaptam. Döbbenten bámultam és próbáltam lebeszélni arról a másikról, nem hittem el, hogy igaz.
Könyörögtem is, két kézzel próbáltam bele csimpaszkodni. A testébe és a lelkébe ugyanúgy. Azt gondoltam, a mi kapcsolatunkkal nem történhet meg az ilyesmi soha! Mi mások vagyunk, a mi eskünk szent és sérthetetlen!
-Szürke vagy Anna finom, de kiszámítható. Meguntalak, az én hibám tudom! Ne haragudj, de nekem ennyi nem elég, a hétköznapiságod fáraszt!
Neki estem Gábornak, és ütöttem, vertem ahol értem. Belerúgtam, téptem a haját és üvöltöttem. Nem értem el vele semmit. Két hét múlva összepakolt és egy mélyet sóhajtva kilépett az életemből. Amikor becsukódott mögötte az ajtó, ordítottam a fájdalomtól, a sporttáskán és a bőröndön kívül magával vitte a fiatalságot, a hitet, a reményt és az odaadást is, minden fénnyel és ragyogással együtt. Nekem csak a tapogatózó sötétséget hagyta hátra, és nem volt hozzá erőm, hogy világot gyújtsak.
Volt pofája azt mondani, hogy még mindig szeret, csak abba a másikba belebolondult!
Hivatalosan nem váltunk el, papíron még feleség vagyok. Gyerekünk nincs sajnos, pedig nem védekeztünk. Gondoltuk jön majd a gyerek, amikor itt lesz az ideje. Így most már a történtek után, nem is bánom, hogy nem vagyok anya.
Emlékszem, annyi érzés kavargott bennem!
Fájdalom, szenvedés, kín, gyilkos ösztön, bosszú és üresség. Minden összeomlott, az egész addigi biztonságosnak hitt életem. Nem volt mibe kapaszkodnom, minden egyetlen fájó ponttá zsugorodott össze. Az éjszakák és nappalok egyformán, pokoli kínban teltek.
Szenvedtem. Biztos titeket is hagytak már el, vagy veszítettetek el valami fontosat, tudjátok milyen érzés.
A történtek miatt az önbecsülésem a nullával lett egyenlő. Ott álltam egyedül, huszonhét évesen, teljesen átlagos külsővel a semmi közepén. Belebámultam számtalanszor a tükörbe, hogy meglássam a hibáimat. Próbáltam idegenként tekinteni magamra, de nem láttam csúnyát, csak hétköznapit. Barna vállig érő hajat, barna, nagy szemet, fitos, szeplőkkel tarkított orrot, vonzó nőies alakot. Akkor meg miért? Suhant át a kérdés az agyamon számtalanszor. Az bántott leginkább, hogy hozzám képest egy bombázóval jött össze.
De. Legalább büszke lehettem rá, hogy jobbra cserélt le, mint amilyen én vagyok! Legalábbis külsőre. Mert szerintem ő csak azt nézte. Szebb, csinosabb, az újdonság varázsáról pedig ne is beszéljünk! Mindegy, hagyjuk ezt.
Szóval három hónapra rá, a barátnőm rá vett, hogy kísérjem el egy baráti összejövetelre. Persze először hadakoztam, nem akartam kimozdulni sem.
– Ne haragudj Éva, de nekem ez nem megy. Elrontanám a hangulatot, a lelombozódott egyéniségemmel! Csak rám kell nézni, egy rakás szerencsétlenség vagyok!
– Begubózva élsz, saját kis lelki világodba bezárva! Úgy csinálsz, mintha Gábor lenne az egyetlen férfi a földön! Bebeszéled magadnak, hogy csúnya vagy, és örök egyedüllétre kárhoztatott. Ez nem így van! Anna, te szép vagy és jó ember. Gyere velem, adj egy esélyt magadnak! Kapcsolódj ki, már azért is megéri eljönnöd!- Vitatkozás közben boroztunk és talán ennek köszönhetően, mégis csak beadtam a derekamat! Évával mentem a házibuliba!
Nem festettem magam ki erősen, csak egy kis szemceruza, pirosító és ennyi. Farmer és póló, nem hódítani mentem én!
Amikor odaértünk egy kicsit megszeppentem az égvilágon nem ismertem senkit. Páran végig néztek rajtam, majd folytatták tovább a beszélgetést, nevetgélést.
– Gyere, bemutatlak pár embernek- karolt belém Éva, de én csak a fejemet ráztam és inkább rágyújtottam egy cigire, mert időközben visszaszoktam rá. Kimentem a teraszra, ami az egész házat körbe futotta, hangulatos kilátást engedve a füves kertre. Éva húzta a száját, amiért nem maradtam mellette, de nem volt kedvem beszélgetni, jó pofizni pedig egyáltalán.
Ahogy álltam a vaskorlát mellett, egyszer csak egy erős szorítást éreztem a vállamon. Hátranéztem és majdnem azt hittem összesek! Nem mintha ájulós típus lennék, de egy isteni fazon állt mögöttem. Egy magas, erős, izmos felépítésű alak. A szemei barátságos nyíltságot sugároztak magukból, de annál is erősebben éreztem a férfiasságát, ami áradt belőle. Rám legalábbis lehengerlő hatással volt.
Nem az a tipikus szépfiú fazon, aki a címlapokon szerepel. Emberibbnek tűnt és semmi mesterkéltet nem láttam benne!
A teste, abban a szűk fehér pólóban és a csípőjére tapadó farmernadrágban, nagyon jól nézett ki. Az arca kissé szögletes, a barna haja bezselézve meredezett az égnek, a szája talán kissé túl húsos, de az összhatás! Az álmaim pasija nézett farkasszemet velem!
– Szia! Látom egyedül érkeztél. Tamás vagyok-nyújtotta felém az erős tenyerét.
– Heló! Én pedig Anna – a keze meleg volt, olyannyira hogy később húztam el az enyémet, mint ahogy illett volna.
– Adsz egy szálat?- Intett a félig elszívott cigarettám felé. Megkínáltam, felé nyújtottam a dobozt.
Követtem a tekintetemmel, az első slukkjából felfelé szálló füstcsíkot. A csillagok ekkor kezdtek ragyogni az égen, legalábbis én ekkor vettem őket észre először. Az esti, sötét lepel megborzongatott, ami miatt fázósan húztam magam össze.
– Menjünk be, te fázol!
Ezután nem emlékszem mindenre, hagytam, hogy az ár magával ragadjon, az a hullám, amit Tamásnak hívnak. Elragadott a lénye, hallgattam a mély zengésű hangját, figyeltem a barátságos, barna tekintetét és mindig elfogadtam a pohár italt, amit rendszeresen a kezembe nyomott.
– Le akarsz itatni?- kérdeztem tőle incselkedve.
– Dehogy, csak látom, hogy bánatod van. Elmeséled?- Csak a fejemet ráztam válaszul. Nem akartam arról papolni neki, hogy elhagytak. Különben is, a lelkem megkönnyebbült és már nem is láttam olyan kétségbeejtőnek a helyzetemet. Végignéztem Tamáson és a női sejtjeim belefújtak, ama bizonyos kürtbe. A belsőmben megszólalt egy hangocska.
Kapás van! Szedd fel, ne hagyd ki az alkalmat. Egyetlen órára is érdemes, még úgy sem csináltál ilyesmit!- Hallgass!- kiáltottam hangosan, Tamás pedig kérdőn nézett rám.
– Hogy mondod?
-Á, semmi, nem érdekes, csak a kis kobolddal veszekszem, aki idebent lakik-mutattam a fejemre.
Tamás nevetése minden gátlásomat elsöpörte. Úgy éreztem, nem akarok semmi mást, csak jól érezni magam, vele.
Közben picit körülnéztem, a hangulat a tetőfokára hágott, táncoltak, kurjongattak, szólt a diszkózene. Odakint az udvaron kisebb tábortűz égett, az emberek vonultak ki-be. Ötvenfős társaság gyűlhetett össze és mi végig, csak egymásnak szenteltük a figyelmünket, mintha egy külön kis szigetet alkottunk volna.
– Elrabolom az időt, a többiek biztos várnak! Menj csak, én elvagyok magam is!- Szabadkoztam.
– Nem! Éreztem, hogy ma részt kell vennem ezen a bulin, TÉGED vártalak, már nagyon régóta – válaszolta Tamás, nagyon őszintének tűnően.
Nevetés.
Ez jellemezte a beszélgetésünket végig. Udvarolt és bevallom jól esett, még akkor is, ha tudtam mire megy ki a játék.
– Egy pillanat, azonnal jövök!- Tamás a fiúhoz ment a tánctér sarkába, aki a hifi berendezés mögött ült. Odahajolt a sráchoz és a fülhallgatót félretolva, valamit belesúgott a fülébe.
Ahogy visszaért már nyújtotta is felém az erős tenyerét, mert egy lassú, dallamos szám csendült fel. Sok pár simult össze, ahogy mi is. Először volt köztünk pár centi, de ahogy lehunytam a szemem, érezni akartam a teste melegét. Odanyomtam magam neki, a széles mellkasába fúrtam a fejem.
Kicsit szédültem, így rá bíztam magam egészen. A zene lágyan ringatott, a kemény izmok melegítettek és most először a három hónap után, újra biztonságban éreztem magam.
Éreztem, amikor néha körbe fordult velem, vagy léptünk párat valamerre.
Egyszer csak kinyitottam a szemem, mert a zene kezdett nagyon távolról hallatszani. Egy szobában találtam magam, ahol az éjjeli lámpa szelíd fénye vonta be a berendezést. A hatalmas franciaágyat, a süppedős szőnyeg vörösét, a jobbra álló asztalt és a két karosszéket is.
Még mindig Tamás karjaiban voltam, és tudatosult bennem, kettesben vagyunk egészen! Mosoly suhant át az arcomon, amikor az állam alá nyúlt és felemelte a fejem. A tekintetem beleveszett a kitágult pupillák mélységébe, az egész testem beleremegett a visszafojtott várakozásba.
Megnyaltam az ajkamat és szinte felkínáltam neki őket. Amikor oldalra biccentette a fejét, és lehajolt hozzám, összeért a szánk. Puhán és lágyan érintett, amitől olvadt viasznak éreztem magam. Mintha ezernyi elektromos szikrácska kezdett volna pattogni a belsőmben, egy hatalmas robbanás előjeleként. Amikor bedugta a nyelvét, megrogytak a térdeim, de ő erősen tartott, majd az ágyhoz tolatott velem.
Óvatosan döntött rá, a karját végig a hátam alatt tartva. A legédesebb tehernek éreztem a testét, amikor rám feküdt a teljes súlyával. Nagyon megkívántam, már minden porcikám izzott. Csak most éreztem mennyire hiányzott nekem a testiség. Annyira akartam ott őt akkor, mint még soha senkit az életben.
Valami elpattant bennem, a szégyenlősség köpenye lehullott, meg akartam kapni mindent, amit a másik csak adni tud.
Felbátorodva a pólója alá nyúltam, hogy végre megfoghassam az izom kötegeket. Forró volt a bőre, az illata őrjítő. Ott simogattam, ahol értem, belemarkoltam az izmos fenekébe is.
– Istenem, csináld még!- nyögte a számba, amikor az izmos, kemény hátsóját fogdostam. Tetszett nekem a hang, amit kiadott, még többet akartam kicsalni belőle.
– Vetkőzz le! – utasítottam, amit meg is tett.
Néztük egymást, amikor egymással szemben állva, szabadultunk meg minden egyes ruhadarabtól. Nem éreztem szégyent, úgy tekintett rám, mint egy istennőre. Figyelte a fehér melltartó alól előbukkanó melleimet, a tekintetétől megduzzadó bimbókat végül, amikor a tangámból is kiléptem, a sima háromszöget a lábam között. Szinte hallottam mekkorát nyel, amikor odapillantott.
Én is hasonló állapotban voltam, fantasztikusan festett Tamás teste. Izmos, de nem csúnyán kigyúrt, széles szőrös, mellkas, keskeny csípő, bordás has, és amikor levette a bokszerét! Felsikkantottam a látványtól, örömömben.
Szép nagy pénisze volt, ami duzzadtan, eresen és nagyon keménynek tűnően meredezett. Barnán göndörödő szőr ölelte körbe.
Ő lépett először mellém és azonnal a mellemre tapasztotta a száját. Enyhén szívott és nyalintott finoman, de érezhetően. Egyik mellemről a másikra vándorolt, repkedett akár egy éhes kis darázs a virágfejek felett.
Én sem bírtam ki. Muszáj volt végigsimítanom a felsőtestét. Amikor úgy éreztem, már mindenhol megérintettem, szépen fokozatosan,a kezem lecsúszott a lába közé.
Annyira jó volt a méretes falloszt fogni! Végig simítottam a hosszán, fogdostam a vastagságát, majd meggyúrtam a herét is, óvatosan gyömöszöltem.
Amikor már mindent bejárt a kezem, rákulcsoltam az ujjaimat a vesszőre, mozgattam a bőrt lassan, majd egyre gyorsabb ütemben. Tamás nyögött és hörgött, az őrületbe kergetve vele. Nem is bírtam tovább, térdre rogytam, hogy közelről is láthassam a forró hímvesszőt.
Odadugtam az orrom, beszívtam az illatát, bámultam a selymességét és az erősségét, a szemem csak itta a látványt. A makk tetején már ott csillogtak azok a harmatcseppekhez hasonlatos kis gömböcskék, amelyek az izgalmi állapot előre haladását jelezték. Muszáj volt megkóstolnom, lenyalnom őket. Cuppogtam az íztől, egyszerűen elkábított, arra sarkallva, hogy még többet szerezzek belőle. Ekkor hátrahúztam a bőrt, amíg csak a fityma engedte és elkezdtem körbe- körbe kényeztetni. Tamás nyögött, és nézett közben.
Az ujjai a hajamat túrták. Borzolta és simította abban a ritmusban, ahogy én finoman elkezdtem szopni. A lábam között már nedves és duzzadt voltam. Az egyik kezemmel lenyúltam, hogy megérintsem magam a legérzékenyebb helyen. Minden puha volt odalent és várakozó. Nem tudtam kétfelé figyelni, így inkább csak a szopásra koncentráltam, amibe egyre inkább kezdtem belelovalni magam.
-Várj, így el fogok menni!- Kihúzta a szerszámát a számból, majd nagyokat sóhajtott. Közben a két ujjával két oldalt, elszorította a farka tövét. Kellett egy perc, amíg megnyugodott és úgy érezte folytathatjuk a dolgot.
Ekkor döntött az ágyra és feküdt a lábam közé.
Felsikoltottam, amikor először belenyalt a puha, szétnyílt ajakim közé. Nyalogatott le- fel, a luk körül, majd csak a csiklómra koncentrált. A combjaim remegni kezdtek, a testem megfeszült. A lepedőt markolásztam, majd a férfi haját simítottam, vonaglottam és dobáltam a fejem.
Két perc biztosan nem telt el, máris éreztem, ahogy a gerincem tövéből kiindul a bizsergés és a kéj hullámai magukkal ragadnak. Sikoltozva élveztem el, miközben szinte majd kitéptem Tamás haját. Mosolygott, amikor szégyenlősen és elpirultan kinyitottam a szemem. Följebb csúszott és a szemembe nézett. Szikrákat láttam a tekintetében, csillogó vágyat. Úgy éreztem a fényei egészen a lelkemig hatolnak.
A teste melegítette az enyémet, a kemény pénisze a hasamat nyomta. Semmi mást nem akartam, mint magamban tudni azt a keménységét. Odanyomtam magam a csípőmmel, ritmikusan és nyöszörögve.
– Mindjárt megkapod, csak egy pillanatot várj- mondta kedvesen a rekedt hangján, miközben gyorsan felállt és addig kotorászott a levetett nadrágja zsebében, míg egy fényes, kis tasakot, nem húzott ki belőle. Hamar feltépte a kotongumi csomagolását és a péniszére gördítette a világos színű, síkos, vékony anyagot. Felszisszent, miközben az érzékeny rúdjához érve a műveletet végezte. Már nagyon vártam, erősen magamhoz szorítottam, amikor újra rajtam feküdt.
Kicsit megigazítottam magam, a lábammal körbeöleltem őt. Harmadikra becsusszant az erős makk, majd végig az egész vastag, forró rúd. Felkiáltottam a boldogságtól, amikor egészen beért.
Muszáj volt a szánkkal is összekapcsolódnunk, mindketten vágytunk rá. Borzongatóan finom volt, ez a fajta egyesülés, majd belefulladtam a csókba, az egész dologba. Mintha egy pillanat alatt átértékelődött volna bennem minden, akárha egy vastag szövetfátyol hullott volna le, a szemem elöl.
Annyira élőnek és erősnek éreztem magam, mint soha, semmikor azelőtt! Ez az érzés volt a legeslegjobb a többi finomság mellett!
Tamás elkezdte a pumpáló mozgást, veszettül jól volt, egy ritmusra járt a testünk, keresve a közös beteljesülést.
Ősi erőt és energiát éreztem, mintha én lennék az első asszony a földön, Tamás pedig a domináns hím, aki csak az enyém. Beleharaptam a vállába, nyaltam a bőrét az erős nyakát, szorítottam és karmoltam, megfeledkeztem magamról teljesen.
Szenvedélyes vihart gyújtottunk egymásban, szikrázott minden és robbanni látszott az egész világ.
Tamás feltérdelt, majd a fenekem alá nyúlt és az egész csípőmet felemelte. Így mozgott tovább, én pedig még mélyebben magamban érezhettem őt.
A nyögésem és a hörgése összekeveredett, egy hatalmas zúgó és őrjítő egyveleggé sűrűsödve. Szárnyaltam a kéj madarán, repültem vele együtt, fel, szédítő magasra.
Egyszerre ért minket utol az orgazmus, ami megremegtette a testünket. Ahányszor ő kilőtt a belsőmben, én annyiszor rándultam össze, szorítva őt erősen. Valósággal magamba préseltem az ondóját. Nagyon jó volt, szinte minden sejtem részt vett a dologban, egy magasabb szféráját éltem meg az orgazmusnak, amit Tamás a lényével tudott belőlem kicsalni.
Amikor rám hanyatlott csak pihegtünk, a bőrünk csúszóssá vált a verejtéktől. Kicsit sem bántam, nagyon finom érzés volt, szinte lebegtünk az orgazmus utáni csodálatos és bágyasztó ködben.
Pár perc múlva legurult rólam és mellém feküdt, a lepedőt óvón húzta rám.
– Köszi!- nyögtem pirulva, mert valamit mondanom kellett és valóban hálát éreztem az egész estéért.
– Én, köszi! Én köszönöm neked ezt az estét, nagyon- nagyon, jó volt! Kérlek, mondj igent, mondd, hogy holnap velem vacsorázol!
– Jól van, szívesen!Viszont lehet, hogy keresnek a többiek, engem pedig Éva a barátnőm.
– Nem, Éva nem keres, mert ő már hazament az egyik barátommal. Engem se fognak itt zavarni hidd el, a vendéglátó apja vagyok!
– Hogyan?- néztem rá nagy, csodálkozó szemekkel.
– Hát igen, már nem vagyok fiatal, negyvenkettő leszek a nyáron. De, ha neked ez ilyen nagy gond, akkor…
– Nem! Csak meglepődtem. Nagyon is tetszel!- Tamás elmosolyodott és ezután csókolt meg újra, amitől a testem megint lázba kezdett jönni. Igen, még háromszor feküdtem le vele ezen az éjjelen és ott maradtam a házában.
Jól gondoljátok, nem tudtunk csak úgy elszakadni egymástól másnap, ahhoz túlságosan jól éreztük magunkat együtt. Közös kincsre leltünk, és egyikünk sem naiv, hogy hagytuk volna, csak úgy kárba veszni!