Szexuális vágyak: a fetisizmus

A fetisizmus mint szexuális zavar csaknem kizárólag férfiaknál jelentkezik. A hajtincs, vagy régebbi tárgyak iránti ragaszkodás kiválthat szexuális izgalmat, azonban ezen tárgyakhoz, vagy emberi tesztrészekhez való makacs ragaszkodás már kórosan károsak is lehetnek.
A fetisizmus eredetileg olyan élettelen tárgyakra vonatkozott, amelyeket a primitív népek imádtak, azt hitték, mágikus varázserejük van. A primitív gondolkodásra jellemző, hogyha két esemény egy időben zajlik, azok között ok-okozati viszonyt feltételeznek, ily módon egy mellékes tárgy oki kapcsolatba kerülhet személyekkel vagy jelenségekkel pusztán az időbeli egybeesés alapján.
Ugyanígy a tárgyak az őket hordozó személyt, vagy azt az eseményt is helyettesíthetik, ami a jelenlétükben történt. Hajtincset őrzünk, rongyocskákat hordozunk, nem merünk kidobni régi tárgyakat, babonásan ragaszkodunk valamihez. Ezek mind a fetisizmus modern, hétköznapi változatai. Ezek nem önmagukban jelentősek, hanem azáltal, hogy személyeket helyettesítenek.
A fetisizmus mint szexuális zavar csaknem kizárólag férfiaknál jelentkezik. Egyik fajtájában nem az egész partner a fontos, hanem csak egy részlete, csak a lába, csak a harisnyába bújtatott lába, csak a keze, csak a melle, csak a haja, stb. Csak ez izgatja, csak ezt markolássza, ölelgeti, csókolgatja, harapdálja.
A személy jelenléte egyáltalán nem érdekli. Elvész az alak, mint egész, csak a rész érdekli, ez a részalakzat dominál, ez juttatja el az orgazmushoz. A fetisizmus e formáját az jellemzi, hogy a partner ugyan normálisan választott, de pars pro toto (rész az egész helyett) benne kizárólagosan csak a haja, a lába, a melle, stb. érdekes.

A tárgy-fetisizmus
A fetisizmus másik fajtájában a nő már nem jut szerephez, mint valós lény, hanem csak egyes ruhadarabjai, vagy vele kapcsolatos tárgyak. (szőrme, fehérnemű, cipő, karkötő) A tárgy-fetisiszta számára ezek helyettesítik a szexuális partnert. A perverzek néha el is lopják a kiszemelt hölgytől a tárgyakat, amelyek majdnem mindig értéktelenek. Kialakulásának okai lehetnek: önértékelési zavar, rossz kapcsolatteremtő készség, fejlett fantázia, befelé fordulás (introverzió). A fétistől nem kell félni. Az egyéni élettörténet ad választ arra, hogy miért éppen ez a szexuális perverzió alakult ki. – írja az Életmód.hu

BDSM szex, próbáltad már?

szolgalanyA BDSM-mel élvezetesebb a szex!
Bizonyára te is hallottál erről a szexuális játékról – talán már volt is részed benne –, amiről sokak számára nem elsősorban az élvezet, hanem az erőszak, az uralkodni vágyás, a kiszolgáltatottság ugrik be. De mi is a BDSM valójában?

Bár még viszonylag gyerekcipőben jár a dolog, legalább annyira megosztja és borzolja a kedélyeket, mint a szvingerezés. Hívei vallják, hogy a BDSM kiegészíti az általánosan elfogadott szexuális szokásokat, és igenis összeegyeztethető a szerelemmel. Sőt! az ilyen párkapcsolat még sokkal hevesebb és szenvedélyesebb is lehet, mint a „normális”, megszokott.
Fantáziálni mindenki szeret – sok nő álmodozott már olyan mesebeli hercegről, aki észvesztően férfias, erős és kicsit „erőszakos” – elveszi azt, ami neki kell: kiszemelt nője először ellenkezik, majd ahogy elmélyül a kapcsolatuk, szép lassan behódol urának. Valahogy így kell elképzelni a BDSM-ben az úr és alattvalója közötti szerepet, de ez még csak a kezdet, széles tárháza van az így módon nyújtható „élvezeteknek”.

Mi is az a BDSM?
Olyan szexet jelent, melybe a felek bevonják a dominanciát és az alárendeltséget. Lehet szó megkötözésről, fenyítésről (bondage & discipline = BD) dominanciáról és behódolásról, illetve szadizmusról és mazochizmusról (S & M) = SM
Természetesen rengeteg módozat létezik – szembekötözősdi, csiklandozás, korbácsolás, elfenekelés, stb.) Mindenki saját maga beszéli meg a partnerével, hogy mit szeretne és meddig menne el.
Joggal merülhet fel benned a kérdés: marad-e még hely az izgalomnak, ha kívül-belül ismered partnered és a határokat? A BDSM-esek szerint, igen. A nyitottság és az õszinteség megnyitja az utat a vágyak kiélése elõtt – ez önmagában növeli a meghittséget, a szenvedélyt és a gyönyört.
Kiből lesznek BDSM-esek és hogyan élik meg az általa nyújtott szerepeket és szerelmet? Őszinte vallomásuk bepillantást enged ebbe a még kicsit ismeretlen világba – a Gyöngy magazin válogatása.

A szép kötözés művészet
A szép kötözés esztétikai élmény, valódi testművészet – vallja a huszonkét éves Jonathan. – Kiskamaszként szerettem az emberrablós, megkötözős filmeket – emlékszik. – Akkoriban lett internetünk, belevetettem magam a témába: megismerkedtem a különböző technikákkal. Majd tizenhat esztendősen összejöttem egy nálam idősebb nővel. Kapcsolatunk abban a tudatban indult, hogy ő a domináns, én vagyok az alávetett.
A kötözések alapjait tőle tanultam meg. Később kialakult a saját stílusom: a tradicionális japán shibari lett a kedvencem. Magas szintre fejlesztettem. Túl azon, hogy a megkötözött személyben fokozódik a kiszolgáltatottság érzése, a látvány sem elhanyagolható.
Amikor az említett kapcsolatomba belebonyolódtam, elítéltem a többes játékokat. De partnerem a nyitott kapcsolat híve volt, és amikor később, egy közös játék alkalmával megkért: büntessek meg valakit, teljesen extázisba jöttem. Ez volt a fordulópont az életemben. Alárendeltből domináns szadistává váltam, bár ha megfelelő partnert találok, a másik oldalt sem utasítom el.

Pórázon tartva
– Jönnek a cowboyok vagy a vad indiánok és megkötöznek. Egy klassz férfi valamilyen módon hatalmába kerít, birtokba vesz, ilyeneket fantáziáltam bakfisként – kezdi a harmincöt éves Nelli. – Az első szerelmem több mint húsz évvel volt idősebb nálam. Én szőke copfos, törékeny kislány voltam, ő robusztus, kemény férfi. A fájdalmas együttlétek arra szocializáltak, hogy nem is az erőszak, hanem a szenvedély a lényeg. Próbáltam másképp élni, hagyományos kapcsolatban azonban nem találtam örömet. Erőtlen volt. Férjhez mentem, de férjemet úgy nevelték, hogy nem bántjuk a nőket. Szerettük egymást, de nem tudtunk dűlőre jutni. Hiányzott a szenvedély. Internetes oldalakon próbáltam domináns, szadista partnert találni.
Egy igazi szadista nem erőszakos. Csak az pálcázhat meg, aki máskor tisztelettel kezet csókol. Ez az együttlét sava-borsa. A fájdalomtól megtáltosodom, intenzívebb, erőteljesebb vagyok. Most épp nincs partnerem, magasak az igényeim. Az én gondjaim sem különböznek egy átlagos, harmincas évei közepén járó, értelmiségi nő gondjaitól.
– Fiatal korában az ember nem is érti, mire vágyik – vélekedik a harmincnyolc éves Áfonya. – Nehéz ezt elmondani a partnernek. Évekig tartó folyamat volt, mire rájöttem: az én szexuális életemben a BDSM a fűszer. Mostani kapcsolatom komolynak ígérkezik.
Azt hittem, csak BDSM szexviszony lesz belőle, de sokkal több van közöttünk. A kedvéért sportolok, moziba, múzeumba járok, ismét tanulni fogok. Ha nincs kedvem, akkor is megyek, hogy megfeleljek neki. Építem a testemet, lelkemet. A jó dom olyan, mint egy személyi edző: feladatokat ad, amelyek előre visznek. Szabad vagyok, de a nyakamon viselt bőrszíj azt jelképezi, hogy a rabszolgája vagyok. Nyáron mezítláb jártam, mert ezt kérte tőlem. Megszoktam, pedig eleinte a forró aszfalttól felhólyagosodott a talpam. Most tűsarkú cipőt kell viselnem: a jeges úton félek benne járni.

Teljes odaadás
– Válásom után mélyponton voltam – meséli a férfi. – Bár nem nagyon hittem bennük, mégis a hirdetéseket nézegettem. Felfigyeltem a Rút kiskacsa jeligére. A szövegben volt önirónia, intelligencia. Válaszoltam – ahogy másik húsznak is –, miként képzelem férfi és nő kapcsolatát. Kiskacsából én hattyút varázsolok – írtam. Találkoztunk. Már a kézfogása hatással volt rám. Beszélgettünk néhány órát. Egy hónap múlva levelet kaptam tőle, melyben bevallotta: még soha nem volt senkije. Gondolkodtam egy sort, végül arra jutottam: nem kínlódom én mások elrontott életével, előítéleteivel. Ez a lány tiszta lappal indul, tőlem tanul meg mindent.
Néhány hónap múlva együtt költöztünk albérletbe. Akkor beszéltünk először a vágyaimról. Amit én szeretek: a szexuális használtatás. Lényege a teljes odaadás. Az én feleségem nem bírja a fájdalmat. Alárendeltségét azzal kell bizonyítania, hogy teljesíti kéréseimet. Swingerklubba megyünk, szerelmeskedni kezdünk. Ha betársul egy érdeklődő, helyet engedek neki. Feleségem szemét bekötöm, nem is látja, kivel van.
– Egyszer az volt a feladatom, hogy menjek fel a klub emeletére, és elégítsek ki valakit orálisan – kapcsolódik a beszélgetésbe az asszony. – Megtettem, de magamtól nem csináltam volna. Meglepett a kérés, de nem tartottam perverznek. Nem mondtam nemet. Nem hirdetek, nem keresek partnert. Az ilyesmibe nincs beleszólásom.
– Három éve van internetünk, azóta ismerem a BDSM rövidítést, miközben mi így élünk lassan tíz esztendeje – szögezi le a férj. – Sok nő akar jó pasit, akarja az orgazmust, és nem kapja meg. Ne akarjon semmit, csak elfogadni. Aki képes erre, annak jó lesz.
Minden szükséges kellék megvásárolható az Intim Centerben. 1052 Bp. Károly krt 14. Tel: 317-0918

Néhány infó a szexről

Igyekeztünk néhány kevéssé ismert szex-adattal és érdekességgel meglepni olvasóinkat. Némelyik talán még hasznos is lehet…
1. A legjobb orvosság…
A Manhattan-i Szex Múzeum szerint a vibrátort eredetileg orvosi célra használták, mégpedig a XIX. században, a nők hisztériás rohamai ellen. A vibrátorral elért orgazmus enyhítette a szorongásos-neurózis tüneteit.
2. A fogak épségéért…
A spermafolyadék tartalmaz kálciumot és  cinket is. Mindkettő gátolja a fogszuvasodást…
3. Smiley
A legendás, „Nyuszi” névvel illetett vibrátor két dologról volt híres: a kiváló eredményről, és a furcsa mosolyról, amit ráfestettek. Állítólag, a mosoly azért került rá, mert a japán hölgyek nem részesítették előnyben a férfi hímvesszőre túlságosan hasonlító eszközöket…
4. A méret a lényeg?
A merev pénisz mérete erekciós állapotban 13 cm hosszú, lankadtan körülbelül 8 cm.
5. A szomorú igazság
A tény sem szórakoztató, sem humoros, mégis igaz: az Amerikai Pszichiátriai Társaság a homoszexualitást 1973-ig a mentális betegségek sorában tartotta számon.
6. Katonadolog
Ma sem időszerűtlen a Téma: fontos a katonák figyelmének felkeltése a nemi úton terjedő betegségek elkerülése tekintetében. A második világháborúban rengeteg katona tért  haza nemibetegséggel, ami a kormánynak többmilliós egészségügyi többletkiadást jelentett.
7. Dolgozd le!
Utálsz tornázni? 30 perc aktív szex 200 kalóriától szabadít meg…
8. Micsoda csábítás!
Hódítanak a szexi „fellépőruhák”. Nővérke -, vagy diáklány-jelmez, bőr- és fémcuccok: széles a választék. Ki gondolná, hogy a képen látható parányi „ruhadarabot” eredetileg teljesen más okból hordták? A XV.századi prostituáltak emögé rejtették el nemi szőrzetüket, és egyúttal az ott  megbúvó lapostetűket,  valamint  a szifiliszról árulkodó bőrelváltozásokat. Így már nem is olyan vonzó…
9. Igazságot szolgáltatnak
Hong Kong-ban a csapodár férj nem ússza meg holmi pénzbüntetéssel vagy kártérítéssel a félrelépést: a megcsalt feleség törvényesen megölheti a férjet, ha az máshol keres boldogságot. A megtévedt férfiú életét azonban csakis puszta kézzel lehet elvenni.

Nyilvános BDSM forgatás Budapesten Black Yasminnal

 
Tovább a teljes sorozatra>>

Budapest a pornó európai Hollywoodja
A különtudósító mindenekelőtt elkalauzolja az olvasókat egy 33 éves újgazdag magyar – féltucatnyi budapesti bár és étterem tulajdonosa – kívül-belül harsány ízléstelenségről árulkodó gödi villájába, amelyet „pár dollárért” kölcsönadott egy pornófilmes forgatócsoportnak. A folyosón David Perryvel, a tíz legfelkapottabb európai férfi pornószínész egyikével találkozik, aki halálra unja magát, mielőtt rá kerül a sor, hogy néhány óra alatt letudja a napi „gonzót”, vagyis a mindenféle cselekmény nélküli 10-20 perces pornófilmet.
A gödi forgatásban semmi rendkívüli nincs, az ilyesmi része a magyar hétköznapoknak – folytatja a tudósító, aki szerint Magyarország már tíz éve büszkélkedhet a pornó európai fellegvárának kitüntető címével. „Menjen be bármelyik párizsi, berlini vagy londoni videoüzletbe, és emelje le a polcról bármelyik pornókazettát; azt fogja látni, hogy tíz közül kilencet Budapesten forgattak, de legalábbis a filmben szereplő színésznők magyarok” – mondja David Chryso, egy pornófilmekkel foglalkozó francia magazin munkatársa.
Az iparág budapesti fellendülésének okait minden szakmabeli jól ismeri. „A pornófilmek nézői mindig új lányokat akarnak látni, márpedig csak Magyarországon lehet havonta tíz szép, új lányt találni” – magyarázza Kerekes Sylvia, egykor maga is pornószínésznő, most a legnagyobb budapesti ügynökség vezetője. Nem mintha a francia lányok csúnyábbak volnának, csak éppen ők akkor is jól meg tudnak élni, ha mással foglalkoznak. „Nálunk, iskolai végzettségtől függetlenül nem sok esély van arra, hogy valaki többet keressen havi 200 dollárnál. Egy pornójelenet forgatása egy nap alatt kétszer enynyit hoz” – fűzi hozzá.
Kerekes beszámol arról is, hogyan fedezi fel az új tehetségeket. A hétvégeken egy köteg névjegykártyával a zsebében végigjárja a főváros legelegánsabb üzleteit. Ha meglát egy szép ismeretlent, akiről az a benyomása, hogy könnyen a hálójába kerülhet, néhány pillanatra félrevonja, átad neki egy névjegykártyát, majd továbbmegy. „Azoknak a lányoknak a 80 százaléka, akiket megszólítok, három napon belül jelentkezik az irodámban, és tíz közül kilencen vállalják is a munkát” – mondja.
Az okok másik része szociológiai-erkölcsi természet?. A riportban idézett egyik francia fotós, számos európai erotikus magazin budapesti tudósítója szerint „Csehországgal vagy Lengyelországgal ellentétben itt a keresztény vallás már régen elvesztette hatalmát a lelkek fölött”.
Budapest mint forgatási helyszín értékét növeli az is, hogy az X-kategória producerei a tökéletesen felszerelt és jól képzett technikusokat alkalmazó „klasszikus” stúdiókat is megkereshetik, nem kell attól tartaniuk, hogy bevágják az orruk előtt az ajtót. És mindehhez jóval olcsóbban jutnak hozzá, mint bárhol az Európai Unióban.
A tiszta kapitalizmusnak persze megvannak az árnyoldalai is. A francia fotós szerint hosszabb forgatások esetén előfordul, hogy a színésznők aznap reggel telefonon mondják le a fellépésüket, arra hivatkozva, hogy már foglaltak. „Valójában az történik ilyenkor, hogy egy gazdag pasas száz dollárral többet ajánlott nekik ugyanilyen munkáért, mint amennyit a tervezett jelenet forgatásával kerestek volna.” E párhuzamos prostitúció miatt nemcsak a forgatókönyveket kell az utolsó pillanatban átírni (bár ez a cselekmények minőségén sokat nem tud rontani), de a halálos vírus megjelenésének a veszélye is nagyobb. Természetesen mindegyik produceriroda vezetője a szívére tett kézzel esküszik meg arra, hogy valamennyi szereplőtől három hetesnél nem régebbi AIDS-teszteredményt követelnek meg. De mi a biztosíték arra, hogy valaki nem két nappal azelőtt kapta meg a vírust? Davidnek lakonikus válasza van erre: „Nem vagyok hajlandó ilyesmire gondolni. Máskülönben búcsút mondhatok a munkámnak.”

Lábfétis – Harisnyás lábak imádata

Hogy a láb kultuszának Európában nincsenek évszázados hagyományai, még nem jelenti azt, hogy a lábfetisizmus üldöznivaló perverzió. Gondoljunk csak a kínai nőkre, akik ugyanolyan örömmel jártak elnyomorított lábaikon egy évezreden át, mint az európai nők páncélszerű fűzőibe préselve.

Fetisizmusnak nevezzük bármely olyan tárgy vagy testrész szexuális célokra való felhasználását, amelynek egyébként semmi köze nincs a nemiséghez. A fétis tárgya nélkül sokszor a kielégülés is elérhetetlen. A rajongás célpontja lehet testrész, ruhadarab, ritkábban valamilyen kevéssé személyes tárgy. A fetisizmus fokozatai a könnyed érdeklődéstől egészen odáig terjedhetnek, hogy az alany teljes szexuális figyelme a kultivált tárgyra összpontosul. Gyerekeknél és időseknél egyaránt előfordulhat. Még a szélsőséges fetisiszták sem jelentenek veszélyt a társadalomra, hiszen a leggyakrabban otthon, önkielégítés közben vagy alkalmas partnerrel áldoznak szenvedélyüknek.

A fetisizmus tárgyai anyaguk vagy formájuk alapján lehetnek vonzók az alany számára. A láb és a lábfej értelemszerűen alakjuk miatt válhattak legendás fétistárggyá.

A Wikipedia értelmező szótár szócikke szerint a lábfetisisztát felizgathatja a láb és a lábujjak látványa, tapintása, szaga, a lábfejek nyalogatása, csókolgatása, csiklandozása, vagy az, ha mindezeket egy másik ember teszi az ő lábával. Némely lábfetisisztát könnyen eljuttat az orgazmusig, ha partnere a lábfejével masszírozza a nemi szervét.

A fetisiszta hasonlóan reagál a lábfejre, mint az átlagember a nemi szervek látványára. Sokan a meztelen lábat kedvelik, mások viszont szeretik különböző cipőkbe, zoknikba vagy harisnyákba öltöztetni imádatuk tárgyát. (Hasonló irányzat a cipőfétis /retifizmus/ is, itt nem a láb a lényeg, hanem a minél extravagánsabb, szexibb lábbeli.) A lábfetisiszta nő és férfi is lehet, tehát a szőrös férfilábfejet is övezheti szexuális nimbusz. Freud a Kínában elterjedt lábkötözést (lásd lejjebb) is a lábfetisizmus egy formájának tekintette.

A hardcore lábfetisizmus sokszor összekapcsolódik a szado-mazochizmussal, a kiegészítők bőrből, fémből, kegyetlen benyomást keltő anyagokból készülnek, mint Anettka felsői. A lábimádat enyhébb verziója inkább a lányszobák pihe-puha, rózsaszín macis bokazoknikkal bélelt világában kulminál.

Cameron Kippen, az USA-beli Curtin University munkatársa szerint az erotikus szimbolizmus leggyakoribb formája a lábfetisizmus. Bár a lábnak évszázadok óta különleges erotikus töltést tulajdonítanak, még senki nem tudja, mi játszik szerepet a fetisizmus kifejlődésében. Csak annyi bizonyos, hogy mind a láb illata, mind a tapintása kulcsfontosságú.

William Rossi Sex life of foot and shoe című tanulmányában nehezményezi, hogy a pedikűrösök munkájuk során nem veszik figyelembe a láb kétségbevonhatatlan szexuális funkcióit. Szerinte az embereket a világon minden felizgathatja, ez alól a láb és a lábfej sem lehet kivétel, így tehát itt az idő, hogy a láb- és a cipőfetisizmust (retifizmus) végre ne tekintsék abnormálisnak. Nagy mértékben a társadalom és a kulturális hagyományok határozzák meg, hogy valamely jelenség a szexuális norma részének vagy elhajlásnak tekinthető-e, és mivel a nyugati hagyományokban nyoma sincs a láb kultuszának, a (tudományos) közvélemény a lábfetisizmust a posztindusztriális társadalom perverziójának tekinti.

Pedig… A lábkötözés, ez az európai füllel felfoghatatlan értelmű hagyomány egy évezreden át kitartott Kínában. A 10. században jött divatba, és kb. mostanra halt ki az utolsó generáció, aki élete végéig törpelábakon tipegett. 1911-ben a Kínai Köztársaság kormánya tiltotta be az embertelen eljárást, egyrészt a nyugati divatirányzatok hatására, másrészt mert az összekötözött női láb a császárkor léhaságának egyik fő szimbóluma volt.

A lábtöpörítés szokása állítólag úgy terjedt el, hogy egy császári ágyasnak egyszer összekötözött lábbal kellett táncolnia. A hölgy követőire sokkal keményebb megpróbáltatások vártak: a 12. században, amikor már az egész országban bőszen nyomorították a nemes hölgyek lábait, a kislányok lábfejét olyan zsenge korukban kezdték el kötözni, és olyan szorosra, hogy képtelenek voltak a táncra, és még a járás is nehézségeket okozott nekik.

Mivel csak a tehetősek engedhették meg maguknak a haszontalanul üldögélő feleségek, ágyasok luxusát, az apróra kötözött láb a gazdagságot sugározta, (akárcsak régen a fehér bőr, napjainkban pedig a barna). A legenda szerint a császár egyik egyszerű származású hitvesének ép és egészséges, ámde parasztosan nagy lábai voltak, s ezért megállás nélkül gúnyolták. Hongwu császár, hogy bosszút álljon, megölette a gúnyolódók összes szomszédját.

A kicsinyítés metódusa a következő volt: a kislányok lábujjait hároméves korukban a nagylábujj kivételével eltörték, a meglágyult lábfejet ily módon kedvükre formálhatták szoros szalagokkal, és megakadályozhatták további növekedését.. Az eszményi lábfejhossz 10 centiméter volt!

Egy 16. századi kínai regény, a Szép asszonyok egy gazdag házban érzékletesen számol be a töpörített lábú kéjnők életéről. Hszi-men Csing úr dologtalan ágyasai között presztízsszámba ment, hogy kinek mekkora a lábfeje. Természetesen az volt a legérzékibb nő, akinek a legpirinyóbb topánka is ráfért a lábára. Naphosszat selyempapucsokat varrogattak maguknak, és nagyobb távolságokat kizárólag gyaloghintón tettek meg. Férjük békácskának, aranyliliomnak becézte a női lábfejeket, és nem átallotta levenni róluk a cipőcskét, hogy bort igyék belőle.

Sztriptíz kezdő szinten

Kb egy hete az egyik barátnőmtől megkaptam Carmen Electra sztriptíz aerobikját. Már jó ideje kerestem, úgyhogy most nagy lelkesedessél vetettem bele magam a gyakorlásba. Két legyet üthetek vele egy csapásra. Ugye ott az egyik szempont, hogy formásabb leszek tőle, de ennél is fontosabb, hogy igazán szexi mozdulatokat lehet belőle tanulni.
Az elején ment is minden, mint a karikacsapás. A lényeget már eddig is egész jól tudtam: csípőkörzés, erotikus lépések és ami a lényeg: élvezni minden mozdulatot és élvezni, hogy a pasinak tetszik. Voltak azonban olyan lépések, amiket elég nehezen sikerült megvalósítanom, és a hullámzásos résznél végleg elakadtam.
Pár napja nem csináltam, mert annyira letört a lelkesedésem. De ma valahogy kedvet kaptam. A hullámzás ugyan még mindig nem megy, de úgy döntöttem, hogy kihagyom. Végülis a saját koreográfiámat kell megalkotnom.
És igen. Ma sikerült is. Olyan kis amatőr szösszenet volt, de szerintem első próbálkozásnak egész jó. Éppen fürdéshez készülődtem, és kicsit be voltam zsongva. Vannak olyan pillanatok az életemben, amikor minden különösebb ok nélkül szexisnek érzem magam, és imádom a testem. Na, ez is pont ilyen volt. Egy egyszerű melegítő nadrág volt rajtam, meg egy egyszerű póló. Semmi szexi ruha. Hirtelen ötlettől vezérelve, nem a szokásos sebességgel kapkodtam le magamról a ruhákat, hanem éppen úgy, mintha közönségem is lenne. Kiszúrtam egy pontot az ágyon, és elképzeltem, hogy ott ül egy pasi, aki a puszta jelenlétével is fel tud izgatni. Elkezdtem erotikusan körözgetni a csípőmmel, lassan, ritmusosan. Közben minden fennakadás nélkül megszabadultam a nadrágomtól. Újra körözgetős (majdnemhullámzós) mozdulatokkal el kezdtem felhúzni a pólóm, majd vissza. Mindig egyre feljebb, és mindig vissza le. Közben a hasamat simogattam, a csípőmet, a melleimet. Észrevettem, hogy a mellbimbóim már kezdenek önálló életet élni és vágyakozva merednek a póló alatt. Ekkor egy szexi, de viszonylag gyors mozdulattal a pólótól is megszabadultam. Közben végig érzékien néztem a képzeletbeli szeretőm szemébe. Már csak a bugyi volt rajtam, és azt is le kellett venni. Igen, ezzel voltak kisebb fennakadások, de remélem a gyakorlatban mire ide fogok jutni, addigra már olyan mindegy lesz, hogy hogy kerül le rólam, csak végre lekerüljön. Gondoltam, hogy a bugyilevétel előtt még beiktatok egy dögös öltáncot is a pasinak, de ezt képzeletbeli pasival nem könnyű.
A rögtönzött sztriptíz végén már annyira nedves voltam, hogy fürdés közben muszáj volt játszadoznom magammal egy kicsit.
Eléggé be vagyok zsongva, már csak kéne valaki, akivel letesztelem. Meg aki lelkesen végignézi ahogy gyakorlok, és a végén véleményezi is. Remélhetőleg nem szavakkal, hanem tettekkel. Általában az hihetőbb, amit a lába között lévő kis barátja mond. És ha neki tetszene, akkor azt jelentené, hogy nem haladok rosszul.
Valami szexi cucc is kéne. Én valamiért odavagyok a férfi ingekért, és a nyakkendőkért. Nagy hátrány azonban, hogy nem tudok nyakkendőt kötni. Tehát keresnem kell egy pasit, aki nem csak hogy szívesen segít a gyakorlásban, de nyakkendőkötésben is jártas.
Végezetül a kedvenc sztriptíz jelenetem, ami egy sorozatban volt. Lehet, hogy van ettől jobb is, de nekem egész profinak tűnik. Nem dicsekvésből mondom, de az akrobatikusabb jeleneteket leszámítva, ez már nekem is megy.
A sztriptízben számos kiegészítőre van szükség. Hétköznapi dolgokra. Egy kalapra, egy szemüvegre, székre, nyakkendőre (oh, a kedvencem a nyakkendő) vagy ilyesmikre. Ezt persze nem magamtól tudom, ezeket mind csak úgy ellestem, és a szexisebbeket gondolatban átörökítettem magamnak.

Ma megint gyakoroltam. Már kicsit komplettebb koreográfiát. Olyat, amit kisebb módosítással már elő is lehetne adni.

De akkor jutott eszembe a legtökéletesebb „kiegészítő”, amit el tudok képzelni. A lány. Igen, a harmadik. Az egész ártatlan fantáziálásnak indult. Valahogy úgy, hogy milyen jó lenne, ha valaki segíten megtanulni a mozdulatokat. Valaki, aki kívülről lát engem. És persze nem pasi, mert a pasiknak (lássuk be) nem annyira kifinomult az ízlésük táncok terén. És elképzeltem, hogy egy lánnyal gyakorlok. Néha elmutatja ő is, hogyan is csinálná. Izgatóan mozog előttem és dobálja le a ruháit. Én utánozom minden mozdulatát, közben nézném őt. A gondolataim elkalandoznának. Képzeletben érzéki mozdulatokkal simulnánk egymáshoz, egyre kevesebb és kevesebb ruhában. Néha egy-egy érintés a mellén, a hasán, majd heves csókok.

Na és akkor jött az ötlet, miszerint valószínűleg a pasi, a drága néző sem vetné meg, ha a másik lánnyal együtt adnám elő a táncot. Hogy talán őt sem zavarná a mi kis közös játszadozásunk, aminek először csak szemtanuja lenne. Nézné, ahogy először egymás mellett vonaglunk a zenére, majd egyre közelednénk egymáshoz. Nézné, ahogy egymás testéhez érünk, miközben a csípőnk körbe-körbe mozog.

Majd egyikünk közelebb menne hozzá, és csak neki táncolna. Minden mozdulat neki szólna, minden az ő felizgatására történne. De felizgulnánk mi, lányok is. Igen, felizgulnánk egymás érintésétől, a pasi átszellemült tekintetétől, az éledező farkától, a közelgő szex gondolatától. Mert utána természetesen lenne szex. És ott marasztalnánk a lányt is. Odamennék a pasimhoz, kapna tőlem egy privát táncot (azért tőlem, mert önző vagyok:) )És megcsókolnám, simogatnám, mozognék az ölében. Majd lecsúsznék, széttárnám a combjait, hogy odaférjek. Kiszabadítanám a tettrekész farkát és elkezdeném a számmal kényeztetni. Ekkor már a másik lány is odajönne. Csókolná a pasit, simogatna engem és bármit csinálhatna. Aztán pedig…de ez már egy másik történet.

Na ezt meg kell valósítanam. Keresek is magamnak mielőbb egy lányt, aki lelkes kis tanulópartnerem lenne.