A napokban Mel Gibson beismerte, hogy elég szélsőséges dolgai vannak. Nézzük a múltat, kikkel dugott a szeretncsés színész. Plédául Tina Turner is szopkodta a farkát: Mel Gibsont egyik barátja ajánlotta be George Miller producer-rendezőnek, aki válogatást tartott új filmje, a Mad Max főszerepére 1979-ben. A színész a válogatás előtti este egy kuplerájban mulatott és hulla részegre itta magát, majd összetűzésbe keveredett három férfival, akik alaposan helybenhagyták. Mel másnaposan, borostásan, sérülésekkel az arcán ment el a válogatásra, maga sem gondolta volna, hogy megkapja a szerepet. Ám amikor a rendező meglátta a fiatal, világítóan kék szemű, harcedzett férfit, felkiáltott, hogy a ő a tökéletes Max Rockatansky! Tovább a teljes cikkre
filmsztár
Marilyn Monroe pornója miatt nyomozott az FBI
[Bulvár] Az internetre is felkerült az a film, amit sokan Marilyn Monroe pornófilmjének tartanak. Egy újonnan nyilvánosságra kerül FBI-dosszié tartalma is ezt erősíti meg. Los Angeles — Marilyn Monroe (†36) az örök szexszimbólum, Hollywood legnagyobb csillaga, minden férfi álma. Ki hitte volna, hogy az álomgyár első számú sztárja pornófilmmel kezdte a karrierjét? Vagy mégsem? A filmtörténet talán legnagyobb talánya marad az a pár éve előkerült, és állítólag 1948-ban készült felvétel, amelyen egy Monroe-ra kísértetiesen hasonlító nő létesít igen fantáziadús szexuális kapcsolatot egy ismeretlen férfival. Tovább a teljes cikkre
Milla Jovovich
Marylin Monroe biszex volt
Marylin Monroe nőkkel is szexelt! Eddig nem látott felvételek sorjáznak abban a dokumentum filmen, amely a szőke szexciklon, Marylin Monroe viszontagságos életéről szól. Mindjárt halála után hozzákezdtek a forgatáshoz, így a leghitelesebb szemtanúk beszélnek róla. A díva élete című produkciót a világ első öt legjobb dokumentumfilmje között emlegetik – most DVD-n nálunk is megjelent.
Hollywood csillaga, a „butácska szőke nő” skatulyába betuszkolt Marilyn Monroe kétségtelenül a XX. század egyik ikonja. Szerencsétlen sorsa volt, haláláig a boldogságot és élete értelmét kereste. Minden lépését követte a kamera, nem tudott hová menekülni előle. Vad tekintete és széles mosolya mindenkit lenyűgözött, s amikor csókokat is dobált rajongóinak, szinte izzott a levegő. Ám ha smink nélkül mutatkozott, látszott rajta a szomorúság, s hogy mennyire sebezhető a lelke.
Monroe 36 éves korában döntött úgy, hogy eltávozik e világról. Halála mindmáig foglalkoztatja a közvéleményt. Összeesküvés-elméletek sora keresi a választ a miértekre. Altatókkal és élénkítő szerekkel élt, függősége egy idő után veszélybe sodorta a filmforgatásokat is. Hiába vitték kórházba, nem volt képes búcsút inteni a narkotikumoknak. De hát hogyan is lehetett volna elviselni azt a hisztérikus népszerűséget, amiben része volt. Majdhogynem széttépték az emberek, a sajtó sem száll le róla soha. Ezt a nyomást nem tudta feldolgozni, különösen úgy, hogy nem sztár, hanem színésznő akart lenni. Ezzel szemben legtöbbször bugyuta szerepekben kellett szőke szexbombákat játszania.
A díva élete című dokumentumfilm Marylin Monroe igazi arcát mutatja meg. David L. Wolper producer és Terry Sanders rendező neve fémjelzi a produkciót. Rengeteg felvételük volt a sztárról, még a temetésén is forgattak. Monroe halála után felkutatták életének kulcsfiguráit, köztük édesanyját, nevelő szüleit, első tanítóját, első modellügynökét, első férjét, s azt a fényképészt, aki a híres aktfotó-sorozatot készítette róla. Megszólal ápolója is, aki a végezetes éjszakán mellette volt. Mindenki hiteles emlékező tehát, nem évtizedekkel később kerültek elő ilyen-olyan történetekkel. Amikor elkészült a film, mégsem akarták bemutatni Amerikában, mert addigra már számos hasonló emlékezés volt forgalomban. Aztán az ABC mégis műsorra tűzte és hatalmas sikert aratott vele. Mindmáig a világ első öt legjobb dokumentumfilmje között emlegetik.
A filmesek megtalálták Marylin édesanyját, aki eldobta magától törvénytelen gyermekét, s zűrzavaros érzelmi kapcsolat volt közöttük. Egy szanatóriumban élt gondozottként, zavart elméjével nem sok mindenre emlékezett a múltjából, híressé vált lánya is csak árnyék volt az agyában. Beszél a dokumentumfilmben a színésznő első férje is, aki 21 éves volt, amikor elvette a 16 éves Norma Jean Bakert (ez a filmcsillag eredeti neve!), de nem sokáig tartott a házasságuk. Visszaemlékezésében azt mondja: „Soha nem ismertem Marylin Monroe-t, én Norma Jean Bakert ismertem. Ez pedig két különböző személy. Norma Jean Baker a feleségem volt, Marylin Monroe meg egy filmcsillag, akivel később egyszer sem beszéltem.”
A szép arcú, gyöbyörű testű lány modellként kezdte. Megtanították mosolyogni, mozogni. Hamar sikeres lett, beindult a sztárcsináló gépezet körülötte. Meg kellett változtatnia a nevét: vonakodva bár, de megtette. Sötét hajából szőkét varázsoltak, s első műtétjére is sor került: megemelték a hajvonalát. Aztán az orrát, az állát is kisebbre szabták. Kebleihez nem kellett nyúlni, azok úgy voltak tökéletesek, ahogyan a természet megteremtette. Marylin belement egy aktfotózásba is. A legendás naptárfotó 8 millió másolatban kelt el a világon.
Miközben a színésznő csillaga egyre fényesebben ragyogott, a magánélete nem volt a legszerencsésebb. Hozzáment a híres baseballjátékoshoz, Joe DiMaggióhoz, s annak dacára, hogy esküvőjük nemzetközi eseménnyé vált, a házasság kilenc hónap után tönkrement. Monroe később New Yorkban megismerkedett Arthur Millerrel, a világhírű drámaíróval. Egymásba szerettek és az életüket is összekötötték. Bagoly és Cicamica – így emlegették őket, arra utalva, hogy személyiségük két külön világot képviselt.
Marylin Monroe magánélete meglehetősen zűrösen zajlott. Visszaemlékezők szerint nem csak a férfiakat szerette, de voltak leszbikus vonzódásai is. Előfordult, hogy énektanárával és egy nővel aludt egy ágyban. Második férje időnként gyanút fogott, egyszer le akarta buktatni asszonyát. Barátaival rajtacsaptak egy motelban, csakhogy téves nyomon indultak el, s egy középkorú nőre törték rá az ajtót. S ahogyan az újságok is megírták: ez idő tájt Marylin egy másik helyen nem férfival volt, hanem egy nővel. Ám ennek is megvan a magyarázata. Egész életében vadásztak rá a férfiak, gyűlölte a kiszolgáltatottságot, ezért a nőknél vigasztalódott. A dokumentumfilm rendezője szerint: „Nem volt leszbikus, de kedvelte a nőket, megbízott bennük.”
A világ legismertebb asszonya 36 évesen halt meg. Máig rémtörténetek, összeesküvés-elméletek keringenek Marylin Monroe haláláról: megölte a maffia, vér tapad a Kennedyek kezéhez. Ezzel szemben biztosra vehető, hogy öngyilkosság történt. A díva élete című filmben megszólal Eunice Murray, a színésznő pszichiátere, ápolója és gondozója. Azon a végzetes éjjelen ő is a hollywood-i házban tartózkodott. Marylin titiokban beszedett 25 Nembutal altatót. Éjjel kettőkor még égett a villany a szobájában, az ajtó alatt behúzott telefonzsinór arra utalt, hogy telefonál. Felhívott valakit, akitől azt kérte, mentse meg az életét. Érkezett is egy hívás az ápolóhoz, hogy minden rendben van-e Marylin körül. Semmilyen veszélyre utaló jelet nem tapasztalt, noha ezt nem ellenőrizte, azt várta, hogy mikor térhet már nyugovóra. Miután hajnalI kettőkor még mindig világosság szűrődött ki a hálószobából, a gondozó bekopogtatott. Az ajtó zárva volt, s mivel nem jött válasz, be kellett törni. Marylin Monroe halálát 3 óra 35 perckor állapította meg az orvos. Az okát öngyilkosságban jelölte meg.
Az újságoknak izgalmasabb sztori kellett. Gyilkos nem járhatott a házban, hiszen végig ott ült az ápoló, csak észrevette volna… A forgatócsoportnak elmesélte, mi történt azon az éjjelen. Ő fedezte fel a pirulákat, ő hívta az orvost. Senki nem kételkedett abban, hogy öngyilkosság történt.
A dokumentumfilm alkotóinak eszébe jutott, hogy keresnek valamilyen tárgyi emléket, melyhez Marylin nagyon ragaszkodott. Életének szemtanúi meséltek egy fehér zongoráról, amit még az édesanyjától kapott és görcsösen ragaszkodott hozzá, mert a gyerekkorára emlékeztette. A zongora ott állt hollywood-i lakásában is, de aztán nyoma veszett. A filmesek kitartó kutatómunka révén egy New Jersey-i raktárban bukkantak a nyomára.
A díva élete című produkcióból sok új részletet megismerhetünk Marylin Monroe életéből. Egy izgalmas színészi pálya, illetve egy boldogtalan ember sorsa elevenedik meg előttünk. Szépséges szőke baba volt, akivel mindenki kedvére játszadozhatott. A tanulság pedig: „Olykor a babák is meghalnak.” Azt is tudni kell, hogy Monroe halála után még nem volt ikon. Majd ahogyan teltek az évek, egyre legendásabbá vált az alakja. S hogy ma is sokan emlékeznek rá, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy urnájánál mindig van friss virág. Monore immár örök.
Al Pacino – Drogok, szex, pucér Madonna
Al Pacino kendőzetlen vallomása – A színészlegenda arról is mesél, hogy ki fedezte fel fiatalon, miért nem nősült meg soha, és mi a kedvenc étele: Al Pacino több mint 25 éve folytat mély és őszinte beszélgetéseket barátjával, az ismert újságíróval és bestseller-szerzővel, Lawrence Grobellel.
– Emlékszel az első szexuális élményedre?
– Az első szexuális élményem. Tudod, kilenc éves koromban megismerkedtem egy lánnyal. Levette a blúzát; már domborodott a melle. Talán kicsit idősebb volt, mint én. Talán én voltam egy kicsit idősebb nála. Rátettem a mellére a kezem, mire ő elkezdett kuncogni. Egy matrac volt a háta mögött; hátratoltam, és lehuppantunk a matracra. Ezt háromszor-négyszer megismételtük. Ezután azt hittem, hogy lefeküdtem egy nővel. Rögtön elmentem, és vettem egy csomag óvszert. Akkoriban mindenki hordott a tárcájában.
– Nem bántad, hogy gyerekként dolgoznod kellett?
– Ki akar annyi idősen dolgozni? De nem akartam iskolába járni. Dolgoznom kellett, mert csak ketten voltunk, az anyám és én. A nagyszüleim kiköltöztek a városból, amikor 15 éves lettem. Azután az anyám is hozzájuk költözött. Attól fogva egyedül éltem. 17 évesen. Ma már ez semmi, de akkor nagy dolog volt.
– Mi volt a legkülönösebb munka, amit elvállaltál?
– Voltam levélhordó, portás, cipőbolti eladó, dolgoztam zöldségesnél, drogériában és szupermarketben, voltam szállítómunkás – ez volt a legnehezebb munkám egész életemben. Ha az ember költöztet, legelőször mindig azt nézi meg, hogy mennyi könyve van a fickónak. Mindenkinek vannak könyvei, de van, akinek több ezer is. Papírdobozokba csomagolják őket. Nagyon csalafinták, néha ötezer könyvet is bedobozolnak.
Azt hiszem, én voltam az egyetlen szállítómunkás, aki taxival járt dolgozni. Egyszer ugyanis a többiek megjegyezték, hogy késtem egy kicsit, mire én legközelebb egy száguldó taxin érkeztem, hogy pontosan a megbeszélt időben kezdhessek el feltornászni egy zongorát az emeletre, óránként három dollárért. Műtárgyakat is költöztettem. Csodálatos érzés, amikor az ember nekiütközik a falnak egy rendkívül értékes szoborral. Egyszer ez is megtörtént velem, és a szobor elveszítette a fejét az ütközés következtében. Már hallottam is a jól ismert mondatot: ki fogja fizetni!
Voltam jegyszedő is. Hamar rájöttem, hogy az emberek mindent elhisznek, amit mondok nekik. Jegyszedő vagyok, vagy nem? A jegyszedők dinasztiájának dicső leszármazottja. Fogadtam egy másik jegyszedővel, hogy rá tudom venni az embereket, hogy álljanak sorba a szemközti járdán. Odafordultam hozzájuk, és azt mondtam nekik, hogy a nagy tömegre való tekintettel a Bloomingdale előtt kellene sorba állniuk.
– Senki nem tiltakozott?
– Senki. Szót fogadtak, és szépen felsorakoztak.
– Tehát megnyerted a fogadást. Mit kaptál érte?
– Kirúgtak.
– Charles Laughton fedezte fel páratlan tehetségedet?
– Persze. Ez is egy hihetetlen történet. 19 éves suhanc voltam, és egy bronxi albérletben laktam. Charlie egyszer szembejött velem a lépcsőn, miközben én lefelé mentem, és minden átmenet nélkül nekem szegezte a következő mondatot: belőled sztár lesz. Ott, Bronx kellős közepén mondta! Őrület, nem? Tudtam, hogy soha nem mondana ilyesmit, ha nem gondolná komolyan, mint ahogy én se mondanék ilyesmit meggondolatlanul.
Charles Laughton (1899-1962) a mozi fénykorának egyik legendás brit színésze volt, akinek legnagyobb alakításai történelmi és irodalmi figurákhoz kötődnek. Eljátszotta többek között Nérót, Rembrandtot, Quasimodót, Gracchus-t és VIII. Henriket, utóbbi megformálásáért vehette át az Oscar-díjat 1934-ben. Egyik legnagyobb teljesítménye A vadász éjszakája című 1955-ös rémisztő tündérmese, mely pályafutása egyetlen rendezése. Időskori alakításai közül A vád tanúja és a Spartacus a legjelentősebb. 1962-ben hunyt el epehólyagrákban.
– Mi a kedvenc ételed?
– Kezdem úgy érezni magam, mintha Barbara Walters-szal beszélgetnék. Természetesen a spagetti és a fasírtgombóc. Semmi sem fogható hozzájuk.
– Féltél valaha a nőktől?
– Egész életemben.
– Miért?
– Egy férfi bizonyos tekintetben függhet egy nőtől, de soha nem adhatja oda magát teljesen; ez nem tisztességes sem vele, sem a nővel szemben. Nehéz ezt belátni, mert az ember az első nőt az életében, az anyját tiszta szívből, igazán szereti, és teljesen átadja magát ennek a szeretetnek. Egy anya azonban soha nem is hagyja el.
– Mi vonz egy nőben?
– Azokat a nőket szeretem, akik jól főznek. Nálam ez az első. A szerelem nagyon fontos, de a nőnek először is képesnek kell lennie arra, hogy a barátom legyen. Elvégre elkerülhetetlen, hogy az a nő, akivel az ember együtt él, előbb vagy utóbb a barátjává is váljék. Fontos egyfajta bizalom. Ehhez azonban idő kell. A szerelemben vannak bizonyos lépcsők. A szerelem állhatatos. A romantikus szerelem viszont, én mondom magának, egy nagy marhaság. Könnyen megégeti magát vele az ember.
– Még egyszer sem házasodtál meg. Több barátnőddel éltél együtt, de mi tartott vissza attól, hogy összeházasodj velük?
– Tudod, ha mindig előre tudnám, mi a következő lépésem az életben, akkor gondolkodás nélkül megtenném azt a lépést. De én nem így gondolkodom. Így legalább elmondhatom, akár számít, akár nem, hogy eddig még senkitől nem kellett elválnom. Ez bizonyos érettséget tételez fel.
– Azt hittem, leszoktál a dohányzásról.
– Gyógyfüves cigaretta. Ha nem rákban hal meg az ember, akkor az unalomtól. Olyan a szaga, mint a marihuánának, és lazábbnak érzem magam tőle.
– Mikor füveztél utoljára?
– Évekkel ezelőtt. Nem szívtam gyakran, de néha jólesett bor mellé.
– Miért hagytad abba?
– Félek a hallucinogénektől és a tudatállapot-módosító szerektől. Kiszolgáltatottnak érzem magam, ha a hatásuk alá kerülök. Olyan érzés, mintha fátyol mögött élne az ember: kivonja a lendületet, az energiát és az izgalmat az életből.
– Pörgető szerek?
– Régebben éltem velük. Úgy harminc éves koromban. Iszonyú volt. Tudtam, hogy valami történik velem, és egyre jobban elhatalmasodott rajtam.
– Tehát nem ért fel azzal, amikor meztelenül láttad Madonnát?
– Larry, ezek személyes dolgok.
– Láttad Madonnát pucéran, vagy nem?
– Láttam. Egyszer. Táncolt, és nem viselt semmit a kabátja alatt. A tánc hevében széttárta a kabátját – ennyi volt az egész. Nagyon szép teste van: mintha elefántcsontból faragták volna.
– Ha öt filmed megőrizhetnéd egy időkapszulában az örökkévalóságnak, melyeket választanád?
– Hogy megmutassák, ki voltam? Ahhoz, hogy megválaszoljam ezt a kérdést, vissza kellene mennem a karrierem elejére, akármilyen gyötrelmes is, végig kellene néznem egyesével az összes eddigi filmemet, beszélnem kellene róluk néhány emberrel, utána pedig el kellene döntenem, hogy melyik ötöt választom ki. Egészen biztos, hogy A Keresztapa első és második része vezetné a listát, utánuk következne A sebhelyesarcú, a Serpico, a Richárd nyomában, és itt meg is állnék.
A cikk a Lawrence Grobel: Al Pacino – Életem című kötet alapján készült. Ebben a könyvben kevés olyan téma van, melyet Grobel és Pacino nem érint. A színész beszámol arról az időszakról, amikor hajnalig jazzklubokban zongorázott, utána pedig egész nap a Madárijesztő forgatási helyszínén dolgozott; amikor az Oscar-díjkiosztó gálán úgy nyelte a nyugtatótablettákat, mint a cukrot; vagy amikor hirtelen ráébredt, hogy az élete csupán ivásból és munkából áll.