Miért fizetnek a férfiak a szexért?

A legegyszerűbb válasz persze erre az lenne, hogy azért, mert másképp nem jutnak hozzá. A helyzet azonban ennél jóval bonyolultabb – derül ki egy felmérésből.
Meglepő eredményre jutottak az escort lányok és klienseik körében felmérést végző kutatók. A legtöbben ugyanis nem testiséget, hanem párkapcsolatot keresve veszik igénybe a szolgáltatásokat.

Bár tudjuk, hogy szerelmet nem lehet pénzért venni, úgy tűnik, sokan mégis megpróbálkoznak vele.
A személyes kapcsolat vágya – A George Washington Egyetem szociológiaprofesszora, Ronald Weitzer és Christine Milrod Los Angeles-i szexológus által vezetett csoport tanulmányából kiderül: a szexért fizető emberek egyharmada személyes kapcsolatra is vágyik a partnerrel.
A szakemberek egy meglehetősen népszerű, napi negyedmillió látogatót vonzó oldal, a TheEroticReview adatbázisából dolgozták fel több mint 75 ezer ember adatait.
Kvázi randik – Az eredmény pedig az lett, hogy az utóbbi időben a megváltozott igényekre reagálva némileg átalakult a szolgáltatások köre.
„Az elmúlt években átalakult fokozatosan normalizálódtak az escort-szolgáltatások, miközben a szexuális jellegű együttlétekből kvázi-randizássá alakuló kapcsolatok is kialakultak” – állította Christine Milrod.
„A tanulmányunk bebizonyítja, hogy az egyéni szolgáltatók rendszeres ügyfelei gyakran azért térnek vissza, hogy megtapasztalják a mély érzelmeket, amelyek akár valódi szerelmi történetté is alakulhatnak” – tette hozzá a szexológus.
Csak egy beszélgetésre vágynak? – Az alapszolgáltatásokon felül sokan közös programokat, vacsorát és bizalmas beszélgetéseket is kérnek, így pedig már inkább tűnik az eset randevúnak. Vannak továbbá olyanok is, akik nem vágynak másra, csak arra, hogy végre egy jót beszélgessenek valakivel és ezért keresik a lányok társaságát.
Maguk a szolgáltatók is azt állítják, hogy egyre több ügyfelük beszél az érzéseiről nekik és sokan inkább a barátnőt keresnek a puszta szex helyett.

Te fizetnél a szexért?

A férfiak többsége hajlandó lenne bizonyos esetekben fizetni is a szexért. Kevesebb mint minden tizedik férfi elégedett jelenlegi szexuális életével – derült ki egy átfogó nemzetközi online közvélemény-kutatásból.
A férfiak – a nőkkel összehasonlítva – több szexet szeretnének, s többségük ezért pénzt is áldozna – derül ki egy átfogó nemzetközi felmérésből, amelyben összesen 70 ezer kanadai, egyesült államokbeli, nagy-britanniai és ausztrál férfi vett részt a 15 és 65 év közötti korosztályokat képviselve.
Beszédes adatok – Minél idősebbek a férfiak, annál inkább nyitottak arra, hogy olyan nővel létesítsenek kapcsolatot, akinek gyereke(i) is van(nak). Míg a 28 évnél fiatalabbak között “csak” minden második férfi kapható az ilyen kapcsolatra, az 50-nél idősebbek körében már 85 százalék fölött van ez az arány.
A kutatásból az is kiderül, hogy a férfiak 89 százalékának semmiféle problémát nem jelentene, ha felesége többet keresne, mint ő. Ugyanakkor 44 százalékuk osztja azt az ódivatúnak tűnő nézetet, hogy a párkapcsolat elején – ha a randira szórakozóhelyen, étteremben kerül sor – a számlát a férfinak kell állnia egészen addig, amíg a párkapcsolat komollyá nem válik. (Hogy miért pontosan addig, és mikortól számít annak, az erre vonatkozó kérdéseket a kutatók sajnos már nem tették fel.)
Elégedettek a szexuális életükkel? – Meglepő, hogy a férfiak negyede arra a kérdésre, hogy mennyire elégedett szexuális életével, az “egyáltalán nem” választ adta, mindössze 12 százalékuk válaszolta azt, hogy teljesen elégedett. Minden negyedik férfi mind mennyiségi, mind minőségi problémákat emleget a kérdés kapcsán, s 39 százalék szerint még “van min javítani”. Az e téren való előrelépés érdekében a férfiak 60 százaléka pénztárcáját is hajlandó lenne megnyitni, s áldozni e célra.

A térfigyelő kamerák segítségével szorítják vissza Győrben a prostitúciót

A térfigyelő kameráknak köszönhetően jelentősen csökkent Győrben a szexuális zaklatások száma. Korábban a belvárosban dolgozó prostituáltak előszeretettel ajánlották fel szolgáltatásaikat, erőszakosságukkal nem arattak minden kiszemelt körében osztatlan sikert. Erről Horváth Csaba győri rendőrkapitány beszélt a Győrplusz-nak.
A győri kapitányság létszáma az állományi tábla szerint 436 fő, de ebbe természetesen mindenki beletartozik, nem csak a járőrök, akikkel a győriek találkoznak az utcákon, köztereken. Napi 210 ezer ember biztonságáról gondoskodnak, hiszen Tét és Pannonhalma, valamint a vonzáskörzetük is a győri kapitánysághoz tartozik. A rendőrök közül tavaly sokan nyugdíjba mentek már, de szerencsére érkeznek újoncok is. Ők próbaidőn vannak, a tapasztaltabb rendőrök mellett járőröznek. Itt töltik a szakközépiskola utolsó évét. Győrben egyébként azért is van szükség sok rendőrre, mert szerencsére él a város, sok a kulturális és sport tömegrendezvény, melyeket biztosítani kell.
Horváth Csaba rendőrkapitány az önkormányzati lapnak elmondta: a győri közbiztonság szerencsére semmivel sem rosszabb, mint más hasonló méretű városoké. Vannak persze olyan bűncselekmények, amelyekből az egy eset is soknak számít, mint a gyilkosság.
A kapitány kihangsúlyozta: komoly erőfeszítéseket tesznek egyebek mellett a prostitúció felszámolására. Győrben, főleg a térfigyelő kameráknak köszönhetően már sokkal kevesebben és ritkábban szólítják le az embereket szexuális szolgáltatásokat kínálva, mint korábban.

Női szexturizmus: a fizetett kaland szoft formája

Nők is keverednek fizetett „kalandba” távoli országokban, idegenekkel, csakhogy ez a fajta szexturizmus egészen másképp működik, mint a férfiak thaiföldi kirándulásai. A neve ugyanis nem véletlenül románcturizmus: a szolgáltatás itt erős érzelmi töltetettel is rendelkezik.
Erika házasságának kudarca óta a szüleinél lakik, és gyűlöli a „szingli” címkét: „Képtelen vagyok öntudatos, büszke nőként megélni a magányt. A válásomat követően a munkámba temetkeztem, és fogalmam sincs, mikor szórakoztam itthon utoljára. Hat éve, júliusban egy barátnőm unszolására végül elutaztam Spanyolországba. Talán az idegenség, a nyelvtudás hiánya vagy az ismeretlenség tette, nem tudom. Soha életemben nem viselkedtem még annyira oldottan és gátlástalanul, mint a tengerparton. Azóta minden évben itt töltöm az öthetes nyári szabadságomat.” Koránt sincs ezzel egyedül: a világ különböző tájairól nők tömegei keresik fel az „egzotikusnak” mondott – vagy otthonról legalábbis annak tűnő – országokat, hogy saját pénztárcájuk terhére eltöltsenek néhány napot egy helyi férfival. Merthogy ez a sorok között rejlő igazság.

Titkárnőszindróma vagy románcturizmus
„Kanadaititkárnő-szindróma” – keresztelték el a jelenséget a barbadosiak. Megérkeznek az agyonstrapált, ámde tehetős, kalandéhes csajok a Karib-tengerhez, és már az első estéjüket sikerül egy, többnyire náluk pár évvel fiatalabb csábító karjaiban tölteniük. „A törökországi terepmunkám során találkoztam Jeannel, egy ötvenes amerikai nővel – meséli egy antropológushallgató. – Szinte semmilyen reális ismerettel nem rendelkezett a térségről, csak ájuldozott, hogy mennyire gyermekien tiszták és kedvesek a helyiek. Hamarosan sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnie egy igen jóképű, isztambuli egyetemista sráccal, aki fel is bontotta az eljegyzését a menyasszonyával, hogy aztán a rákövetkező évben hites férjként zöld kártyát kaphasson az Államokba.” Rosszmáj ide vagy oda, a történetből látható, hogy a nők sok esetben egészen más típusú viszonyokba keverednek az „őslakosokkal”, mint a szexturistának nevezett férfitársaik.
Az angol nyelvű szakirodalom inkább „románcturizmusnak” hívja a nők nyári portyáit. A férfiakkal ellentétben a hölgyek például igen ritkán fizetnek magáért a szexuális szolgáltatásért: „Nem úgy kell elképzelni, hogy ácsorognak a srácok forrónadrágban a víz mellett, nyakukban az árcédulával – avat be egy Görögországba járó német asszony. – A barátnőimmel sétálgatunk az utcákon, betérünk egy-két klubba, táncolunk, és előbb-utóbb úgyis akad valaki, aki felajánlja, hogy megmutatja a várost. Ilyenkor már nem kérdés, hogy te állod a cechet, ha elvisz a legpatinásabb koktélbárokba – kicsit vonakodik, zajlik a színjáték, hogy ő csak a bejáratig kísér, ez nem neki való hely satöbbi, de ettől válik még izgalmasabbá a játék. Ha jól sikerül az éjszaka, gyakran előfordul, hogy ugyanazzal a pasival töltöm az egész nyaralást. Nem mondanám, hogy ekkor már az érzelmeknek nincs szerepe, de hazatérve úgyis mindig helyreáll minden. Egyszerűen feltöltődöm, és borzasztóan jót tesz az egómnak is a kényeztetés!”
Szociológusok szerint a női szexturizmus a prostitúció igénybevételének afféle szoft formája: tekinthetjük üzletnek, hiszen nyilvánvaló az adás-vétel, csak az áru és a vásárlás stílusa más. Míg mondjuk a Thaiföldön vadászó férfiak egyértelmű, világosan körülírható, egyszeri szolgáltatást várnak el és kapnak meg a pénzükért, addig a nők esetében jóval elmosódottabbak a portéka körvonalai. A biznisz többnyire nem egyszerűen a testiség, hanem a romantikus kaland, a „szerelemre lobbanás” eljátszása, az egyre nagyobb tétekkel zajló flört körül forog – miközben a háttérben zajló „csúnya” pénzügyi tranzakció is átszíneződik és újraértelmeződik: „Oké, itthonról belátom, hogy ezeknek a srácoknak egyszerűen kell az anyagi plusz az életben maradáshoz. De amikor ott vagyok, szeretem átadni magam az érzésnek, hogy a csillogó tekintetek az én számukra szokatlan szépségemnek vagy annak a szexuális szabadságnak szólnak, amit a helyi lányokkal ellentétben velem igenis átélhetnek!” – írja egy francia nő a blogján Kubáról.
A direkt szexuális szolgáltatás megvásárlását elutasító, vagyis inkább a „színházért” fizető nők a mindennapi életükben általában erős nyomás alatt álló, jól fizetett dolgozók, akik ritkán szabadulnak meg a rájuk nehezedő súlyoktól (és itt nem egyszerűen a munkahelyi terheléssel, hanem az általuk viselt merev álarcokkal is számolnunk kell, amelyek nem teszik lehetővé a spontán viselkedést vagy az érzelmek kimutatását). A románcturisták életébe így egy furcsa kettősség épül be: a túlszabályozott, mindenféle gátlással/önfegyelemmel turbózott hosszabb szakaszba beékelődnek a szabadság periódusai, amikor az idegen hely egy újfajta személyiséget hív elő. A nyaralás alatt számos olyan érzelem/vágy is vállalhatónak tűnik – a tetszés, a csábítás, a nőies nőként létezés, a flörtölés, a testiség vagy az élvezet igénye -, amelyről „civilben” vagy nem vesznek tudomást, vagy meglehetősen lekicsinylően értékelik.

Bár úgy tűnik, hogy az „őszintétlen mindennapok” néhány hetes kompenzációja megoldást kínálhat a problémákra, azért számos a hátulütő: „Egész évben erre az öt hétre spórolok. És eddig még mindig bejött: csodálatos napok voltak – mondja Erika. – Mégis, képtelen vagyok rájönni, hogy itthon miért nem működik mindez. Mások a férfiak? Más a magyar mentalitás? Nyilván ez is benne van a pakliban. De amikor véget ér a szabim, úgy érzem, mintha az igazi életemből kellene visszatérnem valami látszatvalóságba. Hónapokig rendesen depressziós vagyok, és a végén már úgy látom, hogy ezekkel a spanyol utakkal is ugyanúgy átverem magam, mintha ki sem mozdulnék”. A személyes kudarccal való szembesülés mellett persze felmerül a kérdés, hogy vajon a gazdag, nyugati nő plusz a kevesebb vagyonnal rendelkező, a testét – némiképp más módon, de mégis – áruba bocsátó helyi férfi kapcsolata nem ugyanarról a nagyképű erőfitogtatásról, az „én itt bármit megtehetek, hiszen mindent megvehetek” attitűdről, vagyis arról a sokat kárhoztatott kizsákmányolásról szól-e, amiért a férfi szexturistákat kíméletlenül kritizáljuk.