Füst Milán saját bevallása szerint ötvennégy évig foglalkozott szexuál-pszichológiával. Hogy ez a gyakorlat szíves művelését jelentette-e inkább, vagy ilyen jellegű elméleti tanulmányokat, azt nem tudom. Mindenesetre figyelemre méltó megjegyzéseket tesz e témakörben…

A trágárság gyönyörűsége: A szavak mágiájával kezdi. Anélkül, hogy ezt behatóbban fejtegetné, megjegyzi, hogy a szavaknak – mint tudjuk – misztikus erejük van. A tilalom tényének pedig érdekes lélektani háttere, tele bonyolult asszociációkkal.
Amit tényként szögez le Füst Milán: vannak asszonyok, akik kifejezetten igénylik az aktus körüli trágár szövegkörnyezetet. „Sőt, a férfiak is szívesen inzultálják ilyesmivel hölgyeiket s kedvtelésük az, hogy intim pillanataikban olyasmiket súgjanak füleikbe, amiket még elképzelni is merő gyalázat lett volna intim kapcsolatuk előtt.”
Szerinte vannak szalonképes szavak, amiket esetleg társaságban el lehet sütni, maximum szemlesütést és arcpirulást váltanak ki. Vannak azonban olyanok is, amelyeket jobb csak a hálószobának megtartani. Olyan szavak, amelyek – mint fogalmaz – a „nyilvánosság előtt iszonyatot s az ágyban érzéki szédületet” okoznak.
Füst Milán egyébként Groddeck tanítványának vallja magát. Az említett német úr igen népszerű pszichiáter volt Baden-Badenban. A pszichoszomatikus orvoslás atyjának tartják – mellesleg tőle származik az „ösztönén” kifejezés, amely aztán mégis Freud nevével forrt össze. Állítólag kiadott egy vaskos könyvet, ami a trágárságok tudományos gyűjteménye volt. (Talán nem elhanyagolható adalék, hogy az orosz után mi következünk ezek gazdagságában.)
Nos, Groddeck ezt a könyvet nyomta idegbeteg asszonyok kezébe, hogy forgassák, és fennhangon mondogassák anyanyelvük trágár kifejezéseit.”Mindenekelőtt közömbösítenem kell a dolgok megnevezésével járó nagy lelki hatásokat, mielőtt magukhoz a dolgokhoz hozzáférhetnénk” – tartotta Groddeck.
Intimitások Déryről: Déry Tibor egyik novellájában a köztudottan szabad szájú Böhm Arankával folytatott viszonyát tárgyalja ki. Itt fejtegeti a trágár beszéddel kapcsolatos véleményét.
„Így vezettettem be, egy gyors óra leforgása alatt abba a lélektani műhelybe, melyben a földi szerelem előkészületei folytak, mindaddig csak férfiaknál tapasztalt szabadszájúsággal, a látszólagos természetesség provokációival. A trágár szónak más az erotikus értéke, ha a társaságunk egy nőtagja ejti ki nyilvánosan, más, ha egy utcalány. Vétessék továbbá tekintetbe, hogy amit ma nyolc-tízéves gyermekek szájából hidegvérűen meghallgatunk, az negyven évvel ezelőtt felnőtt konflis kocsisoknak is szégyenükben arcukba kergette volna a vért… Annak idején ismerőseim körében… ugyan szabad szájúnak ismertek: felvágásból voltam az, terhes szemérmességem leplezésére, de udvariasságból is, hisz nyilvánvalóan ezt várták tőlem, ki első Nyugat-béli szereplésem miatt sajtó útján elkövetett szemérem elleni vétség címén ítéltettem el.”
Ahogy a tigrisek, úgy az emberek: Ha a tigris dühös, az szívdobogással jár. Ettől fogva viszont bármi is okozza a szívdobogását, dühös lesz tőle. Ilyen banális módon társul a nemi gyönyörűség is a dühvel. Ennek kapcsán teszi fel a költői kérdést Füst Milán: „…de vajon az embernél is nem közel áll-e ez a két lelki mozgalom egymáshoz? Nem régen tudjuk-e, hogy a kéj és a gyilok, vagyis a kegyetlenség, tehát harapás, szúrás, csípés mennyire egymásból következnek?”
A két vad dúlva, verekedve esik egymásnak. Szerelmi játékuk közben, közösülésük idejére „együteműnek” látszanak. Az események után azonban megváltozik minden, legalábbis ami a lélektani állapotot illeti. A nőstény elégedetten elnyúlik a földön, ringatja magát, miközben hím társa kedvetlenül liheg a ketrec másik végében. Mi több, szemlátomást igyekszik minél távolabb kerülni korábbi szerelmi partnerétől.
Talán ismerős a kép valahonnan? Persze, nem teljesen ilyen formán, hiszen mi a teremtés koronái vagyunk, intelligens lények, emberi tudattal bírunk. Nálunk egészen más a szerelem! (Vagy nem?)
Amit az orgazmusról Füst Milán tudott: A tudatos partner odafigyel a másikra, próbál vele azonos hullámhosszra kerülni, és azonos hullámokban lüktetni. Ennek a korántsem könnyű feladatnak pedig férfi embertársainknak kell elsősorban megfelelni, ismerve a férfi és a női orgazmus közti kardinális különbséget. Ha nem figyelnek ugyanis kellően egymásra, úgy járnak, mint Füst Milán hősei: egyikük már rég újságot olvas, amikor a másiknál még el sem kezdődött a kívánt folyamat.
Amikor egy pszichológusnő úgy fogalmazott, hogy „a női orgazmus egy dzsungel”, nem is állt olyan messze az igazságtól. Hiszen attól fogva, hogy legalább olyan hitelesen mímelhető az orgazmus, mint ahogyan átélhető, attól fogva nehéz tetten érni. Másrészt a férfi orgazmushoz viszonyítva, ami Füst Milán tipológiájában egységesnek mondható, a női sokkal kacifántosabb.
Maga az író hat kategóriát sorol fel, valószínűleg jobb híján, hisz akár meg is duplázhatná sorozatát.
1. normális: lassú begerjedés, hosszú csúcspont, lassú lankadás, utó kéjérzetekkel
2. férfias: gyors begerjedés, rövid csúcsponttal és gyors zuhanással
3. rapid: a behatolás pillanatában csúcspont
4. anyás: „nekem akkor jó, amikor neked” – típusú orgazmus
5. diszperz: több apró gyönyörös pillanat, nagy megrázkódtatások nélkül
6. szezonális: mint az erdő vadjainál, nincs szerelem télen, csak az ősz és a tavasz jöhet szóba, egy évben éppen kétszer tehát
Hát, mi tagadás, nem könnyű a nőkkel! Még ha nem is olyan rossz a helyzet velük, mint azt az egyik lélekbúvár mondja („Az ördög sem ismeri ki magát a nőkkel, az ember azt se tudja, hányadán áll velük, mert folyton hazudnak évezredek óta.”), azért akadnak nehézségek. Hiszen mindenki mást szeret, mást tart erotikusnak, máshol és másképp izgatható. Úgyhogy, kedves uraim, be kell látni annak az igazságát, amit egy gamelán-játékos fogalmazott meg egyszer a maga keresetlen módján: „…ha az egyik hangszeren jól tud játszani az ember, abból még nem következik, hogy a másikon is jól tud… minden hangszert külön kell megtanulni.”