Létezik-e női ejakuláció? A téma megosztja a szakértőket – a tudósok egyik része szerint kizárt, míg mások szerint létezik a „női hüvely robbanása”. Egy biztos: már Arisztotelész is említést tett a dologról. Ránk vár azonban a feladat, hogy kikísérletezzük. Tanulmányunk szerint mindenestre érdemes rászánni egy órát néha-néha erre a hálás témára…
Már Arisztotelész is említést tett a női ejakulációról, amit már akkoriban az illata és állaga révén megkülönböztettek a vizelettől. A klasszikus irodalom ugyancsak ír a női ejakulációról, de a művészi írás nem ad pontos leírást, csak sejteni enged. A női nemi szerv első modern leírása a 17. századi Regnier De Graaf fizikus nevéhez fűződik – bár De Graaf női prosztatának nevezte a váladékot termelő mirigyet, az orvosi irodalom mégis közel kétszáz éven át az ő elméletét vette alapul. Dr. Alexander Skene amerikai nőgyógyász 1880-ban a húgycsövet övező újabb mirigyekről és vezetékekről írt. A szakirodalom azóta már skene-i mirigy néven említi a szóban forgó mirigyet. Samuel Berkow urológus 1953-ban fedezte fel, hogy a mirigy stimuláció hatására erekciós állapotba kerül. Ernst Gräfenberg szerint a váladék nem a hüvelyből, hanem a húgycsövön át távozik, de nem tartalmazza a vizelet összetevőit. A szexuális izgalom hatására kialakuló hüvelynedv sem azonos a mirigy által termelt váladékkal, az ugyanis a közösülés során a síkosításban tölt be fontos szerepet, míg az ejakulátum csak az orgazmuskor csapódik ki.
Tudományosan tehát mára nagyrészt bizonyítottnak tűnik, hogy a férfiakhoz hasonlóan a nők is ejakulálnak, és az orgazmus során speciális váladék távozik a hüvelyből (ami nem azonos a szeretkezés során végig termelt hüvelyi nedvességgel). Sok esetben ez egyenesen spriccel, de legtöbbször csak túlzott nedvesedés, illetve cseppek formájában jelentkezik az örömanyag. A mennyiség minden nő esetében más és más. A kéjanyagot a húgycső jobb és bal oldalán található mirigyek termelik, melyek a hüvely elülső falán találhatók, és működésük a G-pont izgatásakor indul be. Ekkor a mirigyek váladékkal telnek meg, ami aztán az orgazmus során kicsapódik. Természetesen a férfiakkal ellentétben, a női testnedv nem tartalamz spermiumot. A váladék minősége, állaga szintén egyéntől függ: lehet tejszerű vagy világossárga, és az illata is mindig más és más.
A női ejakuláció a megfelelő technika és egy segítőkész partner birtokában elsajátítható. Ejakuláció előtt nagyon sokan vizelési kényszert éreznek, hiszen a G-pont közvetlenül a húgycső mellett helyezkedik el. A kicsapódó váladékról sokan azt feltételezik, hogy az maga a vizelet, és szégyenükben nem merik átadni magukat a testi örömöknek. A valóságban azonban az ejakuláció során majdnemhogy lehetetlen bepisilni, hiszen az orgazmus hatására az izmok olyan erősen összehúzódnak, hogy szinte teljesen elzárják a húgyhólyagot.
A spriccelés kiharcolásának legegyszerűbb módja, ha elsajátítjuk a megfelelő ujjtechnikát. Lényeges, hogy a kezek tiszták, a körmök pedig rövidek legyenek, és annyi időt szánjunk a kényeztetésre, amennyit csak lehet. Nagy általánosságban minimum fél óra szükséges az ejakuláció eléréséhez, de minél tovább tart a nő izgatása, annál nagyobb mennyiségben halmozódik fel a mirigyekben a váladék. A nő vegyen fel kényelmes pozíciót, majd síkosított ujjakkkal finoman próbáljuk meg kitapogatni a hüvely elülső falán található G-pontot. A csodapont kitapintása akkor lesz lehetséges, ha a nő megfelelő izgalmi állapotba kerül. Ennek elérése érdekében, miközben ujjunkkal a felderítő hadműveletet végezzük, nyelvünkkel vagy hüvelykujjunkkal finoman izgassuk a csiklót.
A G-folt izgatására a nők először gyakran csak vizelési ingert éreznek, majd ez csap át gyönyör érzésébe, a mirigy megduzzad, és ebben az esetben az orgazmust a mirigy által kilövellt váladék is kíséri, ami nem a hüvelybe, hanem a húgycsőbe ürül.