A gésák után epekedő férfiakat sajna ki kell ábrándítanunk. Erotikus hírnevük ellenére a gésák nem kötelesek szexuális szolgáltatást nyújtani, maximum énekelni. Hírnevük és a körülöttük lengedező misztérium azonban a mai napig tartja magát. Az 1970-es években még 17 ezer gésa gyakorolta hivatását Japánban, mára már csak ezren élnek Oszakában és Kiotóban. A mesterség fokozatosan elhal, ezzel si növelve szemünkben a dolog egzotikumát.
A gésák után epekedő férfiakat sajna ki kell ábrándítanunk. Erotikus hírnevük ellenére a gésák nem kötelesek szexuális szolgáltatást nyújtani, maximum énekelni. Hírnevük és a körülöttük lengedező misztérium azonban a mai napig tartja magát. Az 1970-es években még 17 ezer gésa gyakorolta hivatását Japánban, mára már csak ezren élnek Oszakában és Kiotóban. A mesterség fokozatosan elhal, ezzel si növelve szemünkben a dolog egzotikumát.
Szó szerinti fordításban a gésa „szép személyt”, illetve „művészetekkel élő személyt” jelent. Ezek a nők meg is feleltek ezeknek az elvárásoknak: a művészetek mesterei. Eleganciájuk kivételes, akárcsak a vonzerejük. A gésák professzionális vendéglátók – egzotikus változatban. Tánctudásuk, énekhangjuk és zenei képességeik kiválóak, kedvesek, alázatosak, és stílusosak. Mindezek fellett a napi pletykáknak tudatában illett lenniük – hogy ezzel is szórakoztatni tudják a férfiakat.. Hiába nehéz mesterség ez a gésaság!
Egy mesterség születése – A gésák először a 11. században jelentek meg Japánban. A hivatás legkorábbi művelői férfiak voltak, de a 17. századtól kezdve nők töltik be ezt a szerepet. A gésákat elsősorban a teaházak teaszertartásai során vették igénybe a gazdag, többnyire arisztokrata japán férfiak.
A 17. századi Japánban a szexuális szolgáltatást nyújtó hölgyek lehettek „játszótársak” vagyis prostituáltak, vagy a luxusnak számító leggyönyörűbb „udvarhölgyek”. Státuszukat mutatja, hogy ezek a nők elől-kötős kimonót viseltek a prostituáltakkal ellentétben, mivel a japán hagyomány szerint az ilyen kimonó volt a feleség jele, és ezek a nők a megfáradt férfinak rangban és kötelességben feleségei voltak egy éjszakára.
Nos ezek a kurtizánok a kor minden szex-praktikájának tudatában voltak: fanszőrzetüket borotválták, ismerték a fogamzásgátlás különböző módszereit és csengővel ellátott kis golyókat helyeztek el különböző testrészeikben az asszonyt már unó férfiak szórakoztatására. Ezek a nők bizonyos házakban kínálták szolgáltatásaikat, ahol az esték hangulatáért férfi szórakoztató művészek (gésáknak hívták őket) voltak felelősek: ők énekeltek, táncoltak és meséltek vicceket a kurtizánok és vendégeik szórakoztatására.
A csábítás pont olyan strapás és hosszas gondoskodást kíván, mint a kerti munka. A virág csak akkor lesz szép, ha kitartóan, időt nem sajnálva, szeretettel gondozzuk. Szex-titkok Japánból – a gésáktól, a csábítás és rituálék nagymestereitől.
A gésa ugyan mindent megtesz a kiszolgálandó úr kedvéért, azonban egyéniség, önmagával is törődik – csak azt teszi, amihez kedve van. Éppen ezért a szex opcionális lehetőség, nem kényszer. A gésa önmagát tökélyre fejlesztve műtárgyává, az erotika pediglen a szerelem eme papnőinél az érzékiség ünnepévé válik. A gésák tanácsai közül válogattunk…
– Mindenhez idő kell. Együtt reggelizni, meghallgatni a másikat és incselkedni. Ez a kellemes este reggeli előjátéka. Az állandó odafigyelés, kedvesség minden férfit levesz a lábáról. Az összebújást ne tekintse a szex bevezetőjének. A fürdést tekintse a lélek megtisztulásának. Legyen nyíló virág: engedje, hogy a férfi „öntözze” a tudatát, míg teljes pompájában kiteljesedik a szexualitása. A gésáknál a szex nem a jó teljesítmény kérdése, hanem a kisugárzásé. Nem azért imádják őket a férfiak, mert tanult szex-papnők, hanem azért, amit beléjük gondolnak. Ezt kell az európai nőknek megtanulni: ne hajszolja a teljesítményt és ne tegyen semmit a saját kedve ellenében. Olvasson sokat, művelje magát, lazítson. Ne keresse a feltűnést! A gésa egyénisége és műveltsége által válik kívánatossá. Automatikusan magára vonja a figyelmet. A gésáknak van „baráti köre nővérekből”, a dan-tai. Ön is keressen rokonlelkeket, akik támaszai lehetnek bármilyen kérdésben. Velük kiránduljon, golfozzon stb. – bármit, ami feltölti. Ne hagyja, hogy gondolatai állandóan a férfiak és a szex körül kószáljanak.
– A test a lélek tükre. A pozitív testtudat, az egyenes tartás jelzi, hogy a hölgy jól érzi magát a bőrében. Járás közben ne dőljön előre, lépjen kicsiket és próbálja a fenekét nem riszálva mozgatni. A lépés közben csak csípőből, elegánsan lépjen. Leüléskor is legyen kecses, s kézmozdulatai is fenségesek legyenek! Egy gésa a lábát és a kezét kitartóan ápolja. Peeling, éjszakára krémezés, ez az előírás. A manikűr és a pedikűr tartozzon hozzá a havi szépészeti restaurációhoz. A nőiességet a puha gyapjú és a szép esésű anyagok, pld. a selyem és szatén emeli ki. A kimonóhoz hasonlóan ingerlő minden könnyen nyitható ruhadarab: a keresztbe kötős pulcsi, a lapszoknya. A modern gésasmink kifejező: füsttel dramatizált nagy szemek, piros cseresznyeszáj. A haját hordja kibontva, vagy lazán feltűzve. Kerülje a túlságosan rövid vagy szigorú frizurákat.
– A kielégült gésát kívánja a férfinem. A gésák ú.n. shunga-kon (fametszetek) szemlélik meg a szexuális pozitúrákat. Idősebb „nővéreiktől” is sokat tanulnak, valamint a férfiaktól is. A japán szerelmi kézikönyv nem olyan komplikált, mint a Káma Szutra. A japán művészet inkább a különféle „nyalánkságok” variálásából építkezik. Egyszerre simogatni a másikat különféle területeken, és a száját csókolni. Kellemes vágyat fokozó trükk az is, ha csak annyi ruhát vesz le magáról, amennyit muszáj. Így lassan, a különböző területeken végighaladva fokozódik az izgalom, miközben egyre több testfelület marad szabadon. Közben a fenn maradt selyemblúz simogatja a férfi mellkasát. A gésák legfőbb előírása azonban az, hogy a nőnek többször ki kell elégülnie mint a férfinek. Persze elégséges önbizalom kell ahhoz, hogy szégyenérzet nélkül saját kívánságainkkal törődjünk. A haladó gésák kedvence az extra-genitális orgazmus. Ez úgy működik, hogy közösüléssel felizgatjuk a férfit, míg majdnem orgazmusa lesz – ekkor azonban más testtájékát kezdjük izgatni. Egy kis gyakorlással már akkor is orgazmusa lesz, ha éppen a hasát puszilgatjuk. Mivel ilyenkor a testen végigfut az inger, a kielégülés sokkal hevesebb élményt nyújt. A szex végén töltsék együtt az időt: teázás, közös fürdés…s ha jó volt, jöhet a ráadás, az újabb cseresznyevirág-szüret!
gésa
Japán szex és pornó 1. rész
A japánok számára a szexualitás megtapasztalása bűntudatmentes élmény. Ez a gyakran határokat súroló/átlépő japán erotizmus elsődleges erőforrása. Minthogy ősvallásuk, a sintoizmus maga is egy metafizikus kísérlet a jó és a rossz közötti különbség feloldására, sem az eredendő bűn, sem a gonosz szelleme nem kísérti őket. Így a japánok számára a szex a metabolizmus része, minden morális eredetű elfojtástól mentes; szexuális vívmányaikat akár kulináris teljesítményük más aspektusaként is felfoghatjuk.
Anyagcsere jellegű szexualitásuk természetéből adódóan a szüzesség például számukra nem képez különösebb értéket. A szüzességnek inkább piaci értelemben vett értéke van – egy szűz nő egy éjszakára sokkal többe kerül, de ez is inkább a japánok ínyencségéről szól. A szüzesség izgalmas, de nem mérvadó. A kis közösségek sem bélyegezték meg azt a magányos nőt, aki teherbe esett, és apa nélkül nevelte gyermekét.
Más. Az önkielégítés, ami a viktoriánus Európában és nem csak a lélek elleni nagyon-nagyon súlyos vétekként van számon tartva, a japánok esetében inkább játék, amihez, tegyük hozzá, különös kreativitással viszonyulnak. A japán szerelmi kultúra természetéről a történetírás az Edo-korszakban (1603-868) ad összefoglaló képet, ekkor jelennek meg a később a független nyugati művészek által is nagyra tartott Ukiyo-e mesterek, akik a különféle életképek mellett pornográf-jellegű anyagokat is készítettek, és dokumentálták a japán önkielégítési segédeszközök gazdag instrumentáriumát is. De ez csak a japán szexualitást meghatározó egyik réteg. Ha a japánok szexualitás-koncepciója egyszerűen laza volna, ez még nem lenne elegendő ahhoz, hogy rögtön a perverzitás mestereivé váljanak – ehhez szükség van valamilyen elfojtó erőre is. Ez egy nem közvetlenül a szexualitás ellen, hanem sokkal általánosabban, az egyén elleni, a közösségi javára felállított, mindmáig élő, a konfuciánus etikán alapuló normarendszer. Kicsit vulgarizálva a kérdést, arról van szó, hogy a japánok cselekedeteinek hátterében ott áll a közösségtudat és az ezzel járó felelősség. Minthogy életük java részében közösségük diplomatái, az egymással való érintkezésben nagyon sok a számunkra túlságosan formálisnak tűnő udvariassági elem, és akár a ködösség ódiumával, de az egyeztetésekkor megpróbálják maximálisan elkerülni a frontális verbális konfrontációt.
Ebből ered, hogy egy nyugati számára méltán tűnhet úgy, hogy a japánoknál a forma lényegesebb, mint az igazi tartalom – tulajdonképpen arról van szó, hogy a forma számukra maga a tartalom lényeges része.
A formalizált, apró rítusokból összeálló japán létmód alapja a jelen japán hétköznapjaira is komoly kisugárzással bíró konfuciánus értékrend, illetve a középkori szamurájok etikája, a busidó (azaz a harcosok útja). Ebben az értékrendben, minthogy a hierarchiatudat és a közösségi szolidaritás az elsődleges, nem volt helye az individuális emberi vágyak kifejeződésének. Így a romantikus szerelem semmilyen nyilvános kifejeződést nem kaphatott, az erkölcstelen cselekedetek, így a házasságtörés is, ha nyilvánosságra kerültek, szigorú, akár fatális büntetést vonhattak maguk után. Ennek pedig csak elméletileg látszik ellentmondani az, hogy a középkorban az utazó az országút menti fogadókban minden természetű éhségét könnyen kielégíthette.
A tradicionális japán társadalom – ebben a mai sem különbözik radikálisan – férfiközpontú, patriarchális rendszer. Az illem a szexualitást a privát övezetbe száműzi. Ez a tiltás-megengedés feszültség adja meg a japán perverzitás savát-borsát.
Az 1997-ben kiadott The International Encyclopedia of Sexuality Japánról szóló tanulmányában olvasható: „A mai Japánban az az általános nézet, hogy a szex nem valami olyasmi, amiről beszélni illenék, így, eltekintve a szélsőséges fájdalmat okozó helyzetektől, ameddig csak elkerülhető, nem udvarias másokat szexuális problémáinkkal zaklatni.” Annak ellenére, hogy a posztindusztrializáció folytán a tradicionális japán introvertáltság kezd feloldódni, a japán szexualitás megkerülhetetlenül két, egymást látszólag tagadó realitás erőterében van. A japán realitás – a szexuális realitás – a kettős standard kuszán szőtt szövete.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Japán egy ez ideig nem ismert léptékű gazdasági fejlődés haszonélvezője, és ezáltal rekord dinamikájú díszletváltás elszenvedője. Az ugrás, amelyet a tradicionális japán készségek tettek lehetővé, önlogikája által az alapok lassú lebontását hozza magával. A mai japán tinédzserek, feltételezhetően a tradicionális japán családmodell egyre nyilvánvalóbb válsága miatt is, egy Nyugatról, főleg az Államokból importált egocentrikusabb, kötöttségmentesebb perspektívát tüntetnek ki. A Time ázsiai kiadásának egyik összeállítása a japán tinédzserek jövőképét vizsgálja. A megnyilatkozó fiatalok többségét csöppet sem lelkesíti a távlat, hogy szüleikhez hasonlóan „fehér inges” váljon belőlük és valamelyik gigantikus japán vállalat fegyelmezett hangyájaként szorgoskodjanak. A Time az internetes chateken kereste meg a japán tiniket. Az egyik felettébb aktuális, terítéken lévő kérdés az, hogy erkölcsös-e vagy sem a nyilvános helyeken való csókolózás – a tradicionális illem csak annyit enged meg a pároknak, hogy kézen fogva járjanak. A tinik szerint viszont a csókolózás sem illetlen.
Általában a tinik többsége az individuális döntés szabadsága mellett foglalt állást, igaz, nem hiányoztak a tradicionalista vélemények sem – idézek egyet: „Úgy gondolom, a nyugati filmek erősen megváltoztatták felfogásunkat. A háború után az amerikai filmek elárasztották az országot. Én a háború előtti időket szeretem. A mai japán fiatalok elvesztették jellegzetesen japán ártatlanságukat.”
Annak idején szamurájkarddal az oldalukon harcoltak az amerikaiak ellen, több ezren pedig kamikazeakciókkal próbálták feltartóztatni az amerikai flottát. Fura helyzet.
Nő- és férfi szerep – Japán egyik legolvasottabb pornó képregényújsága, az Amour gyakran tesz közzé olyan képsorokat, amelyekben a nőkkel brutális módon bánnak, például megerőszakolják őket. Az újság sokszor az olvasók által beküldött ötleteket dolgozza fel – a nők az esetek többségében passzív szerepben jelennek meg. Fontos adalék, hogy az Amour olvasói elsősorban nők.4
Mariku Mitsui japán politikus és nőmozgalmista szerint a nők „egyenesen nem hagyják magukat felszabadítani”, és a tradicionális elnyomásból következő „biztonságot” választják. A múlt század második feléig a nők iránti alapelvárás az volt, hogy áhítatos odaadással szolgálják férjüket, családjukat. Helyzetük a konfucianizmus elterjedése után vált igazán reményvesztetté. „Akkoriban az arisztokrata férfiak csak annyit kívántak a nőktől – írja Louis Frédéric -, hogy rendelkezésükre álljanak. Ezért Kitóban az arisztokrata asszonyok érzelmileg roppant szerencsétlenek voltak. Minden percben megkaphatták vagy elhagyhatták őket, többnyire a házban élő többi nő cinkos segítségével. Féltékenységük állandóan fel volt csigázva, jóllehet azt semmiképpen nem mutathatták ki.” A gazdagabb harcosok poligámiában éltek, az akkori értékrend szerint viszont az igazi férfivirtust a csatamezőn, nem pedig a társas kapcsolatban való helytállás jelentette.
A nők helyzete nem sokat változik a Meidzsi-korban sem (1868-1912), amely az eszeveszett japán felemelkedés-projekt nyitánya volt: az ipari fejlődés és a fegyverkezés pörgésében, a birodalmi rend eszméjének nevében az egyéni utak normán kívülinek számítottak; a nők amolyan hazát szolgáló entitásokat szülő gépekként voltak számon tartva. Ekkoriban tudniillik általános volt a nézet, hogy a nők felsőfokú oktatása felesleges, a gyereket nem szülő asszony pedig méltán rászolgált a válásra.
Ha a jelenlegi japán establishment európai/amerikai standardok szerint kezeli is a gender-ügyet, a japán irodalakó, fehér inges sararik társadalma megmaradt alapvetően szexistának. Igaz, jómódú, független nők át-átveszik a férfiak szerepét, és például olyan bárokba járnak, ahol készséges férfiak szolgáltatásait váltják ki, de ez inkább csak kuriózumnak számít. A japán nők feladata a háztartás ellátása és a gyerekek nevelése. Többnyire a feleségek irányítják a család pénzügyeit, és ők hozzák meg a gyerek továbbtanulásával kapcsolatos döntéseket is. A business világában, vezető pozícióban csak kivételes esetekben fordulnak elő nők, a feleségek és barátnők nem szokták elkísérni párjukat a félhivatalos összejövetelekre.
A különböző internetes forrásanyagokat olvasva nem nehéz észrevenni, hogy a japán család valamiféle válságban van. A japánok nagyon fegyelmezettek, elválni, munkahelyet váltani nem szoktak, az újságok riportjaiból viszont nem nehéz rájönni, hogy valahol elpattant egy húr. A japán férfiak nagy része, minthogy munkahelye távol van az otthontól, csak hétvégén találkozik családjával. „Gyakran, amikor az apák hazajönnek – mondja Kazuyo a Salon.com riportjában -, igazából nincsenek is otthon. Az én apám vagy nincs otthon, vagy a szobájába vonul vissza, amikor hazajön – hagyományosan a japán házastársak külön szobában alusznak. Az apám nem igazán ismer minket, hétvégén golfozni jár.” Minthogy gyakran évekig családjuktól külön élnek, a japán férfiak bizalmas kapcsolatot elsősorban munkatársaikkal és/vagy prostituáltakkal, dominákkal alakítanak ki.
A japán férfiak egyféle szexuális nyugtalanságban élnek. A nyugatiak számára többnyire mechanikus és morbid párzó-gépeknek tűnnek. Ide tartozik, hogy a japánok a kelet legfontosabb szexturistái. Elsősorban Thaiföldre, a Fülöp-szigetekre, Dél-Koreába, Srí Lankára és Hongkongba utaznak. 12-13 éves gyerek-prostituáltakat főleg Bangkokban keresnek fel. Az internetes leírások szerint nem vetik meg a nyilvánosházak extra szolgáltatásait sem.
Vérfertőzés – Japánban, akárcsak a keresztény világban, tiltott, törvényellenes az incesztus. Ennek ellenére az utóbbi években egyre több olyan jelentés lát napvilágot, amely anya és fia közötti vérfertőző kapcsolatról számol be.
A sinto legenda szerint a világ úgy keletkezett, hogy valamikor két testvér, Izanagi („a körüludvarló”) mint égatya és Izanami („a körüludvarlott”) mint földanya nemzés útján teremtették Japán szigeteit és további negyven istenséget. A vérfertőzés nemcsak a mítoszokban, hanem a japán uralkodócsaládok történetében is bevett szokás volt, igaz, más népeknél sem volt ritka, hogy a magas társadalmi osztályokban megengedett legyen például a testvérek közötti házasság (általában az inkák, hawaiiak és ősi egyiptomiak voltak engedékenyebbek).
A megdöbbentő jelentések, amelyeket elsősorban a telefonos lelki segélyszolgálatok állítottak össze, többnyire két forgatókönyvet írnak le: 1. az anya önkielégítés közepette találja fiát, és megszánja. 2. a fiú a vizsgákra való készülődés feszültségben kap anyjától szexuális vigaszt. Több pszichológus arra gyanakszik, hogy a telefonos beszámolók elsősorban a kamaszok erotikus fantáziálásainak következményei. Ha így is lenne, kérdés viszont, hogy a japán fiúk szexuális fantáziái miért épp ilyen formát öltenek.
Pedofília, hentai, fétis, enjo-kosai – Csak nagyon erős külföldi nyomás tudta rábírni a japán törvényhozást arra, hogy kétévi disputa után 1997 decemberében meghozza a pedofília és pedofil pornográfia elleni törvényt – addig Japán számított az internetes pedofil tartalmak nagyhatalmának. Az új törvény szerint 18 évnél fiatalabbak nem szerepelhetnek pornográf anyagokban, és általában tilossá vált olyan kiskorúakat ábrázoló fotók megjelentetése, amelyek „szexuális élvezet tárgyát képezhetik”. A felvetés ellenére viszont a kiadók lobbija elérte, hogy a szólásszabadsághoz való jog mentén az úgynevezett manga, implicit a hentai ne kerüljön tilalom alá.6
Osamu Tezuka 1947-ben indította el képregény-sorozatát, a Shintakarajimát (Az új kincses sziget), és ez lett az első manga. Jelenleg Japán évente 2,3 milliárd mangaújságot fogyaszt, egyes címek 500-600 ezer példányban jelennek meg. A manga szereplői többnyire hatalmas kerek szemű, kicsit stilizált arcú, színes hajú hősök, akik, tegyük hozzá, egyáltalán nem hasonlítanak a japánokra. A háziasszonyok, a kamaszfiúk és a kamaszlányok más-más típusú mangát olvasnak. A manga maga sem mindig ártatlan, de van egy kifejezetten pornó változata is, a hentai (magyarul perverz). A hentai szereplői többnyire tini lányok, akik sailor fukuban jelennek meg, azaz iskoláslány egyenruhában. Angyalian ártatlan arcuk pillanatok alatt görcsbe rándul, amikor például egy földön kívüli szörnyeteg hiperhím vagy polip penetrálja őket, mindenütt, ahol lehetséges, és ahol nem. Előfordul, hogy a nők teste pillanatok alatt puhává, omlóssá, cseppfolyóssá válik.
A hentai hatalmas nemzetközi sikere (már Kolozsváron is hozzá lehet jutni!) annak tulajdonítható, hogy rajzokról lévén szó a szituációk határa elvileg egybeesik a képzelet határával, vagyis az erotika azon területén mozog, ahol egyébként csak egyesek, nagyon szerencsések vagy éppen senki nem járt. A jó hentai meglepő, őrült, hihetetlen, de…
A sailor fuku egyébként a japán férfiak erotikus fantáziájának kezdete és vége – a japán hétköznapok egyféle vizuális ikonjává vált. Az egyenruha, amely azt sugallja, hogy viselője 17 évnél fiatalabb, a forró vonalak reklámjaitól a különféle pornó anyagokon át a fétistárgy-boltokig, ahol használt sailor fukukat lehet vásárolni, mindenütt megtalálható. A diáklányok ruhadarabjai iránt érzett fetisiszta remegés egészen bizarr módon is megjelenítődik: a nagyvárosokban, a cigaretta- és édességautomaták sorai közt, akár a kolostorok melletti sikátorokban is, olyan automaták is előfordulnak, ahonnan a napi betevő használt tinilánybugyi is beszerezhető. Micsoda business-ötlet!
A japán férfiak „lolitakomplexusa” nem marad meg szükségszerűen a ruhafétis-stádiumban. Húsz középiskolás lányból legalább egy az enjo konsai gyakorlója. Az enjo konsai pár éves jelenség, és ha szigorúan vesszük, nem más, mint alkalmi prostitúció, igaz, az ipart űző kamaszlányok inkább élelmes csábítóknak tartják magukat, mint prostiknak. A lányok legtöbbször nem is pénzre, hanem úgynevezett branóra (brand name-ekre, azaz márkás cuccokra) hajtanak.
Az enjo konsai kerítő helyei az úgynevezett telefon klub-ok (terekura). A férfiak 7-12 dollár ellenében belépést nyernek egy kis fülkébe, amelynek berendezése egy szék, egy telefonos asztal és alkalmanként egy csomag papírzsebkendő. A telefon megszólal: a vonal végén egy fiatal hölgy. A beszélgetések többnyire egy találkában való megegyezéssel záródnak valamelyik előkelő bevásárlónegyedben.
A lányok többnyire otthonról telefonálnak. Számukra a hívások ingyenesek. A lánymagazinokban hirdetések formájában rendszerint több oldalnyi férfiakkal való kötetlen telefonbeszélgetésre való invitálás található. Az enjo konsai egy olyan játék, amelyet mind a lányok, mind az urak támogatnak. A lányok érettebbek, mint a korukbeli fiúk, jobban vonzódnak az idősebbekhez, nem beszélve arról, hogy Japánban a média sulykolása miatt nagyon sokba kerül trendi tininek lenni. Egy plauzibilisnek tűnő magyarázat szerint a japán férfiak „lolita-komplexusának” oka, hogy az irtózatos munkaritmusban élő férfiak a kamasz lányokban életigenlő, felszabadult, epikureus jelenségeket vélnek felfedezni, vagyis valami olyasmit, ami elsősorban azért vonzza őket, mert maguk is azzá szeretnének válni.
A helyek, ahol… – A japánoknak nagyon jellegzetes helyeik vannak, ahol. Itt néhány ilyen intézmény leírása következik.
A szerelem hotelek (abec hoteru, love hotel) amolyan párok számára létrehozott erotikus menedékek, ahova a fiatalok azért járnak, hogy ne kelljen tekintettel lenniük a család többi tagjára, a lakás vékony falaira. Naptól, napszaktól, szolgáltatásoktól függően egy lakosztály kibérlése 40 dollártól akár óránkénti több száz dollárig is felkúszhat. A szerelemhotelek sajátossága, hogy tiszták, diszkrétek, és valamiféle idétlen-bájos-giccses hangulat lengi be őket – ez teszi, hogy egy útikönyv tanúsága szerint legalábbis, a betévedt nyugati férfiaknak potenciaproblémái lehetnek. A szerelemhotelek kis csoportokba rendeződnek, gyakran előfordul, hogy régi temetőkre épülnek (másra senkinek nem kellett a telek), és többnyire középkori váraknak, mini-disneyknek, esetleg Titanicnak vagy repülő csészealjnak néznek ki; mindenképpen nagyon látványosak. A párok, miután a kivilágított fotókat tartalmazó pulton egy érintéssel kiválasztják a szobát, egy vékony résen fizetnek, és ugyanott megkaphatják a kulcsot is – a dolog teljesen anonim. Szobájukba a padlón végigfutó fénycsík kalauzolja el őket. Egy középkategóriájú lakosztály karaoke automatát, vízágyat, videójátékokat, videokamerát, tévét (pornócsatorna előfizetéssel), romantikus zenetárat, óvszer- és masszázsolaj-készletet tartalmaz. Akik vadabb élményre vágynak, tematikai szobákba mennek (Fogorvosi rendelő, Csillagok Háborúja, Arab románc stb.).
A japán vörös lámpás negyedek szappanországok (soaplands, sopu). A bordélyok kívülről például sógunvárnak vannak kiképezve, és gyakoriak a barokk stukkók is, belül a krómozott üvegfalak, metálos sci-fi fantáziamegoldások. Egy szökőkútban Botticelli Vénuszának szobormásolata, esetleg darumadarak, stilizált sinto szentélyek.
A klasszikus soap szolgáltatás rituális levetkőztetéssel kezdődik, amelyet egy lazító fürdő követ puha szivacsok és illatos szappanok társaságában. Ezután egy hatalmas felfújható matracon a speciális masszázs következik, az ava odori, aminek a lényege, hogy a habos hölgy (sopu-reedi) teljes testrészarzenáljával masszírozza a férfi teljes egészét. Ezt követően a shakuhachi következik, ami egy a férfivágyat felkeltő és fokozó erotikus tánc. Mindezt – minthogy a prostitúció tilos – orális szex koronázza. Az interneten található beszámolók szerint a 90 perces program 400 dollár körüli áron élvezhető. A luxus kategóriának, amit koh kyu-nak hívnak, 600-700 dollár az ára – itt válogatott nők dolgoznak, és a vendégnek a bordélyba való limuzinos szállítása is benne van az árban. (Aki olcsóbbat szeretne, fapadosabb szolgáltatást is igénybe vehet: a fashion health keletiesen fűszerezett egyórás pettinget nyújt átlag 100 dollárért.)
A shutchoh soap amolyan mobil soap, lényege, hogy a telefonon rendelt hölgy házhoz megy. A szolgáltatásban benne van, hogy ha a hölgy nem felel meg, kapsz még egy esélyt. A szex-útikalauzok figyelmeztetnek: egyes hotelek nem engedélyezik a szappanhölgyek fogadását, úgyhogy ezt jó előre tisztázni. Egy szeánsz általában 300 dollárba kerül.
A rózsaszín szalonok (pink salon, ping salo) sajátossága, hogy egy ital mellett, jelmezbe öltözött hölgy erotikus táncot lejt, majd orálisan zár. A szerepek/jelmezek változatosak: iskolás lány, nyuszi, ápolónő, régi idők kurtizánja tarka kimonóban, stewardess, SM domina, buddhista vagy katolikus apáca. Egy 60 perces műsor 100 dollárba kerül.
A seikan-masszázs lényege, hogy a hölgy úgy tesz, mintha élvezné, és valóban a férfi szeretője volna. Itt a nyelv nagyon változatos használata áll a szolgáltatás középpontjában.
Az ime kura (image club) lényege, hogy különféle, a japán férfiakat lázba hozó díszletekben kerül sor szexuális szerepjátékra (iskola, kórház, iroda, metrószerelvény, börtöncella).
A szexkabarékba való belépés 50 dollár körüli áron van. A különféle műsorok mellett mód van kitárulkozó hölgyekkel, hölgyekről polaroid emlékképet készíteni (10 dollár körüli áron). A polaroid-hölgyeket bárhol meg szabad ragadni, előtte azonban illatosított kendővel illik kezet törölni. A szexkabarék másik interaktív műsora az úgynevezett manaita show, amely abban áll, hogy a legkitartóbban licitáló férfinak nyíltszíni kezelésben lesz része. A show többnyire sztriptíz és artisztikus maszturbálás.
Pornográfia, erotika – Annak idején, 1957-ben D. H. Lawrence regényét, a Lady Chatterley’s szeretőjét obszcének nyilvánították, és betiltották. Ma ez nem ismétlődhetne meg. A japán pop kultúrában a soft és kevésbé soft pornográfia előkelő pozíciót harcolt ki magának. A délutáni tévéshowkban bevett az ártatlan meztelenkedés és pajzánkodás, a spektrum közepén elhelyezkedő színes magazinokban a soft fotók és groteszk SM képsorozatok teljesen elfogadottak. Nehéz elképzelni pornográfiamentes életet ott, ahol nemcsak a rádió- és tévécsatornák, a lapautomaták, az internet, hanem az úgynevezett nem kért pink chirashik, azaz erotikus termékkatalógusok miatt maga a postaládánk is mindennap potenciális forrás.
A japán pornóipar hatalmas üzlet. A tíz vezető, kamasz fiúknak kiadott soft core magazin 2-300 000 példányban fogy. Külön műfajnak számít az úgynevezett ero-manga, a lányoknak készített erotikus képregény. A tini lányoknak grafikailag kevésbé kidolgozott, de nagyon szentimentális, gyakran sziruposra hangolt homoszexuális férfikapcsolatokat megjelenítő képregényeket készítenek. Valójában a korhatáros anyagokat bárki könnyedén beszerezheti. Valamiféle idétlen tapintat folytán a tripla X-es filmekben az elsődleges nemi szerveket az utómunkálatok során le kell takarni. Egy internetes forrás szerint évi körülbelül 1000 illegális, azaz takarásmentes cím kerül piacra.
A profi fogyasztók úgy tartják, a japán pornó sokkal szellemesebb és kreatívabb, mint a szopás/dugás-orientált nyugati. Igaz lehet, mert a japán pornográfia múltja csöppet sem középszerű. Az Edo-korban működő Ukiyo-e iskola shungái egy városi, epikureus hajlamú polgárság szórakoztatására készült, nagy becsben tartott, igazi tapintattal kezelt, gyakran egészen artisztikus pornográfia (merthogy van ilyen is). A shunga, azaz „a tavasz képei” tulajdonképpen az oktatókönyvek illusztrációiként szolgáltak. Több shungán a szeretkező párokkal egy helyiségben gyerekek is jelen vannak, ami bizonyos képet adhat arról, milyen naturalista is a japának szexfelfogása.
A „felnőtt anyagok” fontos exportcikknek is számítanak. A hatvanas évektől a filmek, fotósorozatok kezdtek egyre brutálisabbak lenni, s ez olyan fejlemény, ami nagy elégedettséggel töltötte el az emancipálódó nőktől frusztrált amerikai férfiakat. A 18-28 év közötti amerikai férfiak túlnyomó része szerint a kérdésre, hogy mit nyújt a japán pornó, amit az amerikai nem, a típusválasz ez volt: engedelmes, nagyon erotikus nőket, olyan nőket, akik függetlenül attól, hogy mennyi idősek, „úgy néznek ki, mint a kislányok”.7
Fokozatosan a japán pornográfia a legelőkelőbb mainstreambe is bekerült. Az egyik példa Toshio Saeki lehetne, akinek képregényeit nemcsak korhatáros magazinok hozzák, de a világ vezető galériái is kiállítják. „Néha a fantáziámból dolgozom – mondja Saeki egy a Salon.com-nak adott interjúban -, de gyakran előfordul, hogy néhány gyerekkori rémálmomat rajzolom meg. Ilyenkor a képek csak úgy folynak. Középiskolás koromban nagyon jó voltam a shunga képek másolásában, és a fiúk gyakran kértek arra, rajzoljak nekik gusztustalan képeket. Tehetségem miatt nagyon népszerű lettem.” Arra a kérdésre, miért vannak tele képsorai szexszel és halállal, Saeki válasza a következő: „Miért? Nem is tudom, miért csinálom. Valójában még nem gondolkoztam el ezen. Úgy gondolom, az ok az lehet, hogy pajkos állatfajta vagyok, aki szereti meglepni az embereket. Tudatosan szem előtt tartom közönségem reakcióit. Úgy gondolom, az, amit csinálok, szórakoztatás. Nem bírok unalmas lenni, muszáj szórakoztassak. Szeretnék egyre fontosabb lenni azok számára, akiknek dolgozom. Amúgy magam nem vagyok egy agresszív személy, és nem élek azokkal a morbid szituációkkal, amelyeket papírra vetek.”
Szintén nagy karriert futott be Hajime Sorayama is, akinek a giccs-menti cybernő-grafikái rendszeresen jelennek meg például a Penthouse-ban, de árveréseken is.
Nobuyoshi Araki, a legnépszerűbb japán fotós albumát nemrégiben jelentette meg a Benedikt Taschen Verlag. Araki fotói summa cum laude SM és gyermekpornó anyagok, van, hogy megússzuk egy kimonóba öltöztetett, erotikusra hangolt kislánnyal, de előfordul, hogy egy megkötözött állapotos nő aktjával kell megbirkóznunk.
SM – A japán szadomazó inspirációs forrását a16. századi, háborús időkben alkalmazott kínzási módszerek leírásai képezik. A 18. század közepén a Tokugava-kormányzat büntető törvénykönyvében négytípusú kínzáskategóriát állapít meg: megkorbácsolás, kövek súlya általi összeroppantás, kötéllel való összekötözés és kötéllel való felfüggesztés. Európában mindenféle elmés kínzómasinát eszeltek ki, a japánoknak viszont elég volt egy szál vékony és érdes kötél ahhoz, hogy lassú és gyötrelmes halálba vezessenek valakit. Akárcsak a modern kötözési szeánsz, a tradicionális is erősen ritualizált cselekedet. Az egész a csuklók hurokba szorításával kezdődött, majd csöppet sem véletlenszerű sorrendben és módon az egész test szorítás alá került – nagy számú designt fejlesztettek ki. A kötözések során az idegpályák ingerlése és a vérutak elzárása által pokoli fájdalmat idéztek elő. A kínt csak fokozta, hogy a felaggatottaknak szembesülniük kellett reménytelen és megalázó helyzetükkel.
A kötözés az utóbbi 5-10 évben egyre nagyobb médiafigyelemnek örvendő domináns-szubmisszív erotikus játékok (szaknyelven bondage) alaptechnikájává vált. A kötözés, amelyben a japán dominák a legelismertebb mesterek, valameddig ritualizált szerepjáték, valamin túl patologikus. Fontos aláhúzni, hogy annak ellenére vagy talán bizonyos fokig épp azért, mert a japánok speciális kapcsolatot tartanak fenn a kegyetlenséggel, világviszonylatban Japánban a legalacsonyabb az erőszakos bűnözési ráta.
A dominák egybehangzó véleménye szerint SM hajlamai valamilyen szinten mindenkinek vannak. A szeánszok célja a katarzis, amiben csak részben van szerepe a fájdalomnak: nagyon sok múlik a domina által megkonstruált pszichikai feszültség kezelésén. A dolog pszichológiájára jobban rá lehet érezni, ha belegondolunk, hogy a japán férfiak többsége munkaőrületben és iszonyatos pörgésben él, ami olyan megkövült feszültséget okozhat, ami csak radikális eszközökkel vezethető le. Nem ritka, hogy jelentős felelősséggel rendelkező férfiak keresik fel a dominákat, akik a megélt felelősségkrízis miatt szubmisszív, mazochista szerepben próbálnak feloldódni.
Egy internetes forrás szerint Tokióban körülbelül 30 profi kötöző-sensei dolgozik. Munkájuk, minthogy nagyon veszélyes, akár több éves előzetes stúdiumot igényel. A domináknak meg kell harcolniuk a renoméért is. Többségük erős egyéniséggel rendelkező kreatív nő, általában művészek, táncosok, írók, akik csak másodállásban űzik a szakmát. A szakmában férfiak is dolgoznak.
A szeánszokat többnyire telefonos egyeztetés előzi meg, ekkor a kliens megbeszélheti, milyen fájdalomszintű csomagot óhajt. Egy órás szeánsz ára 200-400 dollárba kerül.
Biztosan Ti is láttatok már Japán pornót, melyben a farkak és a puncik mozaik filterrel voltak elhomályosítva. Felmerülhet a kérdés, hogy az egyik legnagyobb felvevő hi-tech piac miért teszi ezt ? Miért nem lehet látni pinát és faszt a japán pornó filmekben ?
Természetesen a kimaradt dolgokat pótolni kell, ha nem látni puncit, akkor csináljunk mást ami miatt odafigyelnek majd az emberek a filmre, így lett bukkake hazája és fellegvára (Németország mellett) Japán. Akinek nem elég a ruhában meggyalázott kis japán csajszik látványa, az hihetetlen és tényleg extrém pornók közül válogathat az ázsiai filmekben. Az extremitás netovábbja a japán piac, nézzünk is szét mikre verik ott a brécskéjüket a világ másik oldalán. Persze mindent fel lehet törni erre is létezik megoldás, aki mindenképpen hazai lányokat szeretne látni a távol keleten, annak gyártanak gépeket, mellyel állítólag le lehet szedni a cenzúrát a filmekről. Nekem azért ennyit nem érne a dolog . Ha már együtt kell élni a mozaikos puncival, akkor viszont más kiélhető dologban gondolkodnak a rendezők így kerül a polip a punciba!
Azért ez a filmborító odabasz. Természetesen farkak helyett nagy pacákat szopogatnak, ellenben a sperma és fenéklyuk nem tiltott, tehát azt lehet is mutogatni bátran. Meg is teszik, van egy külön kategória, amelyben műspermával öntenek le lányokat; itt ne csak egy 5-6 adagos mennyiségre gondoljatok, hanem 30-40 literre! Aztán ezekben megmártózva megy az akció. Egy-egy ilyen jelenetet megnézve még azon is elgondolkozom hogy talán képesek összegyűjteni ennyit és nem is műsperma a cucc … A kategória neve : „Gooey mess”
Ez még mind semmi, A gokkun stílusban ugyanez megy csak igaziban, elég extrém módon minden megcsináltatnak a lányokkal amit csak lehet a spermával, eszik, isszák, arcra teszik, lenyalogatják, visszaköpik, lenyeletik. Azért még mindíg nem üi meg az egyik american bukkake jelenetet, melyben az összegyűjtött kb 60 adagot megsütötték egy serpenyőben és a csajszi megette (illetve a szájába vette, de megenni már nem tudta …)
Sok olyan film van melyben csak csókolóznak a leszbi lányok, 2 órán át. Vagy a „cum in public” kategória melyben lányok leélvezett arccal mászkálnak a szabadban, vagy akár az utca közepén élvezik tele őket. De van „Cum on hair”, melyben a hajra élveznek, de láttam már hónaljba élvezős jelenetet is :) Náluk is dívik az öregember kis fiatal csajjal cucc, ha lehet talán még extrémebb mint Európában :
Nunit mutatni nem, de ököllel a fenékbe túrkálni azt szabad, meg is teszik ezt a drága japánok, és ki is használják a lehetőséget, hogy a fenéklyuk nem kerül cenzorság alá, nosza akkor két ököllel tegyük meg. Érdekes hogy az USA-ban pedig bizonyos részeket tiltott az öklözés, ők erre teszik rá a homály filtert .
Szeretik a kösztümös filmeket is, na nem a Büszkeség és balítéletet, hanem mindenféle szerepjáték kosztümös szetteket. Nem maradhatnak ki a nővérkék, irodai munkások, de a szuperhősnek öltözött lányok is beindítják a japán kukikat, meg persze az elmaradhatatlan iskolás lány kosztümök :
Természetesen kötöznek is bőszen a bondage melegágya a japán piac, mivel itt eleve nem nagyon érdekel senkit, hogy most élvezi-e a nő a szexet, sőt az a jó nekik ha szenved, kiváló hogy ha még közben jó alaposan meg is van kötözve, vagy hátrapeckelve az orra …
Ha ezeket extrémnek gondoljátok ne tegyétek, következő posztunkban kitérünk a Bizarre és a WTF! kategóriákra is, melyben belekukkantunk a sokat mondó címmel rendelkező Skull fuck c. moziba is! Én nem vagyok japán film fogyasztó, a foot fetish scene-ből minden megvan ami valaha is megjelent náluk, de ezek az extrémkedések hidegen hagynak. Forrás: Olimpiq.com, Szexplaza.com, Pornolover.freeblog.hu
A Rákóczi téri kurváktól a netes faszszopó ribancokig
A pasik 80 %-a már volt kurvánál. A többség szerint egyszer az életben minden férfi elmegy kurvázni. A megkérdezett pasik maximum 20.000 Ft-ot fizettek szexért, akadt köztük olyan, aki csak gumiban szopat, de olyan is, aki mindent kér, a fürdetéstől a szexig. Csupán egy férfi mondta azt, nem kér a zuhanyzásból, nem fürdeni ment oda, és különben is, azzal csak az idő telik. Mindegyikük gumiban csinálja, félnek a fertőzésektől, még akkor is, ha kicsit kiábrándító a gumiban orálozás gondolata. A Szexplázán a kurvázós dolgokat Escort author gyűjti csokorba. A bérnőstényhez járók közül van, aki visszasírja a Rákóczi teret.
– A 90-es évek közepén virágzott a Rákóczi tér, imádtam azt a hangulatot. A Német utca, József utca, Mátyás tér környékén 1995 körül rend volt. A stricik rendet tartottak. Ott, hogy valakit kiraboljanak, szurkáljanak, nem volt, mert az visszavetette volna az üzletet. Olyan pezsgő élet volt, tele volt kurvákkal. Akkor voltam 19. Előfordult, hogy csak mentem az autóval, és erektáltam a magassarkú cipős kurvák láttán, a pinájuk kilógott, cici felnyomva, ez minden férfinek tetszik… A teljes cikk a Tagi szexhírek oldalon itt olvasható
Kurvák, stricik, kuplerájok, szvingerklubok témában további cikkek: Kelemen Anna hülye kurva vagyok, de szerinte értékes! – Prostiáradat várható a foci EB-n – A prostitúció történetéből 2. rész – Szexrabszolgát csinált volt feleségéből a börtönviselt férfi – A férfiak szerint nem megcsalás a kurvázás – Kurválkodik a politikus felesége – Megtámadták a szűz pináját áruló Lillát – Szexmunkások szervezete 48 millió forint támogatást kap. További cikkek a témában: A galaci faszszopó kurvák olcsóbban szopnak – Kamionos gyilkolja az útszéli pár meurós prostikat – Mindent elveszíthet a két focista mert tinikurvát dugtak – Az orosz cári balett tinilányainak és madamjainak titkaiból – Baszdmeg az Olimpiq szex innováció oldalon – Magyar lány szüzessége eladó – Tinikurvák úgy öltöznek, hogy szellőzzön a picsájuk – TBC-s beteg kurva szopta a faszokat Miskolcon – A prostitúció egy mély gödör – Sztárok és luxusmadámok – Nem tetszik a celebkurváknak ha alázzák őket – Luxusprostik az egyetemen, a tandíjat összebasszák – Utcalányt csinált belőlem – Dubaiban ribanckodnak a magyar lányok 1.rész 2. rész 3.rész 4.rész – Lecsukták a 17 éves borsodi prostituáltat – Hármat szeretnék: a szádat, pinádat, seggedet – A kurvák a legjobb pszichológusok – Keleti Györyi kurválkodott – Megbaszom az összes kurvát – Mit tett Molnár Anikó a hercegségben kétmillióért? – Kurva vagyok üss kedvedre, szopass meg, bassz szét – Virtuális húspiac: partner, szexpartner, masszázs, domina – TBC-s beteg kurva szopta a faszokat Miskolcon – A legdurvább orgiák a sztárvilágban! – Kurva drága a kurva – Film a prostitúcióról: K1 – Lady Jenny domina testileg lelkileg megkínoz – Intim Center szexshop, Bp. Károly krt. 14. – Dughat egyet a győztes hacker – Ribancok masszázst hazudnak – Több tízezer magyar kurva külföldön – Kitálal Brunei szultán egyik háremhölgye – Kurvák hirdetőoldala a Szex-partner.hu – Stricik és megkéselt, eltört karú, letépett körmű örömlányok – A kiskorú kurvázós botrány után megbocsájt Ribéry neje – Dominák szolgái többnyire diplomások – Szexmunkásnő a mobilcég reklámarca – Szeretek baszni, szopni, ribanc vagyok – Benzinkutas magyar kurvák – Prosti klip az otthon maradottaknak és a szülőknek – Berlusconi szexplázája – Kurvákkal hetyegett a királyi család fekete báránya – Ablakon át mentették a kurvákat az égő bordélyból – Charlie Sheen drogozása és kurvázásai miatt csúsznak – Mennyit költ a magyar a kurváknál? – Kurvákhoz járnak a magyar férfiak – Luxusprostituáltak százezrekért – A fizetett szex egyszerűen kényelmesebb – Zsíros állásokat kaptak a szexi kémkurvák – Hogy lettem egy szopós ribanc – Luxuskurvák perverz férfiakkal, fülledt orgiákban – Kéjgyilkos járja az országot, gyilkolja a kurvákat
Mamagésa tízezret kért alkalmanként a szexért a férjétől
Mindenki maga dönti el, hogy mi fér bele a kapcsolatába, mi az, amit el tud nézni a párjának, és mi az, ami felett már nem képes szemet hunyni. Egyre divatosabb nyitott kapcsolatban élni, pedig sokak szerint megcsalásnak számít az is, ha a párkapcsolatban lévők nem egymás háta mögött cselekszenek, hanem közös megegyezés alapján döntenek így. Soma szerint irreális, hogy valaki egy életen át hűséges legyen, a futó kaland pedig igenis jót tehet a házasságnak.
A nyitott kapcsolatokban a szexnek nincs következménye, korlátja. Hívei azt állítják, ez lehetőség arra, hogy két, megfáradt kapcsolatban élő ember fizikailag újra egymásra találjon. De akkor mi lesz a házasságkötéskor ígért hűséggel? Egyesek szerint az ember alapvetően nem monogám típus, és miután előbb-utóbb valamelyik fél úgyis félrelép, ezért talán jobb is, ha ezt egymás előtt felvállalják. Nincs állandó féltékenység, mindenki azt csinál, amit szeretne.
– Bár első pillantásra izgalmas, akár jó megoldásnak is tűnhet, hogy a párok szabad és hazugságmentes életet élnek, ennek ellenére a nyitott kapcsolatok csak ritkán működnek. Az együtt élés valójában arról szól, hogy két ember szereti egymást, s megtalálta párjában az ideális társat, a szeretőt, a barátot. Ettől persze lehet hinni egy ilyen kapcsolatban, de a gyakorlat azt mutatja, hogy az egyik fél biztosan sérülni fog. Gondoljunk csak bele, milyen érzés, ha tudjuk, hogy a párunk éppen mással gyűri a lepedőt – véli dr. Varga Sándor pszichológus. Érdekes gondolatokat fogalmazott meg az ügyben a szabadosságáról ismert Soma, a kétgyermekes édesanya, aki túl a 40-en is vállalja, hogy párkapcsolat ide, szerelem oda, a nyitottság nem árt a frigynek. Ellenkezőleg!
– XXI. századi nők vagyunk, integrálhatjuk a szerepeket: egyszerre lehetsz anya, feleség, társ és a szexet tudatosan élvező, dögös nő. Húsz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna. Egyre kevesebb fiatalnak vonzó a féltékenységen, birtokláson alapuló kapcsolat. Nem véletlen, hogy feleannyi a házasságkötés és kétszer annyi a válás. Az esküből egyenesen kivenném azt az irreális mondatot, hogy egy életen át hűséges leszek. Egy szerető jótékony hatással is lehet a kapcsolatra. Férj és feleség között barátság születhet, de elmúlik az intimitás. A futó kaland az alternatíva. Amikor valamelyik félrelép, lesz egy olyan kisugárzása, ami a másikban féltékenységet szül,mert megérzi, hogy valami van a levegőben. A hűtlennek pedig azt az érzést adja, hogy ő bizony másnak is kell még.
Az énekes műsorvezető saját házasságában sem mond ellent „hitvallásának”.
– Az első igazi nagy durranás az volt, amikor tíz év után kivettem egy lakást, ahová a gyerekek is csak ritkán jöhettek, a férjem pedig csak ha előre bejelentkezett. Ő megértette: akkor 35 éves voltam, és már azt éreztem, megfulladok, ha nem élhetek heti egy-két napot a saját ritmusomban. Izgalmas helyzet volt. Gyuri csak úgy jöhetett hozzám, ha szerepjátékot játszottunk, és óránként tízezret leperkált. Próbára lett téve, hiszen heti két napban azt csináltam a leánylakásomban, amit akartam. Azt láttam, hogy még jobban teper, hiszen vonzó lettem neki ezáltal. Férfi és nő között akkor lehet fenntartani a bizsergést, ha van távolság. Persze az intimitás pillanataiban egybeolvad a pár, de lúzer dolog, ha együtt járnak mindenhová, és beszámolnak egymásnak minden pillanatukról. Volt más hullámvölgy is köztünk – mindkét részről megspékelve szeretővel. Ki kellett egyenlíteni a számlákat, tudtam pontosan, hogy az nekem kijárt. Most jobb, mint valaha – vallja Soma.
De nemcsak Soma, egyre több magyar házaspár gondolja ezt így. A gomba módra szaporodó swinger klubok működése is ezt igazolja.
– Évről évre több a vendég nálunk, pedig a konkurencia nagy – mesélte P. László, egy belvárosi klub tulajdonosa.– A párcserében nincs semmi megvetendő. Én legalábbis olyat még visszatérő vendégeinknél sem tapasztaltam, hogy emiatt a kapcsolatban bármi is megromlott volna.
A prostitúció történetéből 2
Az 1. rész itt. A prostitúció tömegessé válása és a szifilisz 1500 körüli váratlan és rohamos terjedése Európában azután véget vetett a toleráns beállítottságnak. Az addig jól jövedelmező (adózó!) nyilvánosházakat Európa több országában hosszú időre bezáratták, a prostitúciót – mint a közegészséget fenyegető tevékenységet – egyértelműen üldözni kezdték. Ugyanakkor a késő reneszánsz illetve barokk királyi udvarokban majd hogy nem státuszszimbólummá vált a szeretők tartása. A királyok többnyire nemesi származású, az udvarhölgyek közül kikerülő állandó szeretőket, ágyasokat tartottak, és szolgálataikat busásan megjutalmazták. A királyi hálótermek hírhedt kegyencnői közül néhány különösen nagy, esetenként a király törvényes hitvesénél is nagyobb hatalomra, befolyásra tett szert. A királyok példáját természetesen a nemesurak is követték. Erkölcsi aggályok ebben nem zavarták sem őket, sem „hivatásos szeretőiket”, hiszen a közvélekedés ebben az időben az volt, hogy „csak aki kis embereknek engedi át magát, az a szajha, nem pedig aki királyokkal és nemes urakkal gyakorolja a szerelmet”. Persze, a kéjhölgyek rangsorának alján ezekben az időkben is a bordélyházakban dolgozó prostituáltak voltak.
Mindinkább kettős erkölcs jellemezte a prostitúció megítélését (is). A 18. századi Velencében pl. kurtizánnak lenni sikk volt, így Európa többi városából is akadtak, akik testük áruba bocsátásából szerettek volna ott élni. De pl. az örökség nélkül maradt nők számára is gyakran vonzóbbnak tűnt az örömlányok életformája, mint cselédként dolgozni, vagy egy boldogtalan érdekházasságban élni. (Hozzáteszem, nem csak ott és nem csak akkor…) A kéjvágy szolgálónői gyakran pompázatos ruhakölteményekbe öltöztek, hogy gazdag polgárnőknek higgyék őket, és így megjelenhessenek a város azon részein, amelyekből a kurtizánok ki voltak tiltva. A jól öltözött kéjhölgyek pl. a templomokban elfoglalhatták a gazdag polgárokat megillető helyeket is. Az álruha így segített áthidalni a társadalmi osztályok közötti szakadékokat. A kurtizánok, utcai színészek számára azután a XVI. században rendeletben írták elő a maszkok és álruhák viseletét.Az előkelő hölgyek csak a XVII. századtól kezdték ezeket hordani, újra eltüntetve – külsőleg – a különbséget.
A viktoriánus kor Angliája ugyancsak kettős erkölcsöt mutat. Egyrészt a szemforgató álszemérmeskedés hatására az irodalmi művekből eltűntek a testi folyamatokra vonatkozó kifejezések, és elfogadhatalan volt nevén nevezni egy alsóneműt, másrészt e korszakra – a népesség gyors szaporodása mellett – a prostitúció és pornográfia térhódítása volt jellemző. Az 1800-as évek első felében nyolcvanezerre, 1870 táján pedig ötvenezerre becsülték a Londonban élő utcalányok számát. A rendőrség által nyilvántartott prostituáltak száma – a dolgok természetes rendje szerint – ennek persze a töredékrésze. Bár a hatóságok – akkor – tudták, hogy a prostitúció végső soron nem akadályozható meg, egyre több hivatalos korlátot, akadályt és szabályt állítottak szembe vele. A bordélyok bezáratása mellett (ami akaratlanul az utcai és a „titkos” prostitúciót erősítette), több országban rendszeres orvosi vizsgálatokat vezettek be a hivatalosan bejelentett, s ezzel „legalizált” prostituáltak számára. A XVIII. századtól kezdve a polgári kultúra szigorúbb nemi erkölcsöt eredményezett, amely egyfelől élesen elítélte a prostitúciót, másfelől azonban nélkülözhetetlenné tette. A polgáriasodással megjelenő új nyomor ráadásul sok proletár nőt és lányt, sőt fiúkat is prostitúcióra kényszerített. Mindezek együttes hatására a XX. század elejére a prostitúció jelentős, azonban keményen elfojtott szociális problémává nőtt.
Napjaink prostitúciója – A test örömeinek felszabadítása – annak emberi (érzelmi, erkölcsi stb.) hozadékától elszakítva – hatalmas iparág kialakulásához vezetett. A XX. század végére a prostitúció alapvető elemeiben változott meg. Az ipari országokban a női prostitúció ma változatos formákban létezik: utcai strichelés, callgirl, domina stúdió, eszkort-szerviz, eros-center, klub, lakásbordély, peepshow, szexmozi, telefonszex és internetszex. Vannak keverék formák is, hiszen ma ez az ősi üzlet is állandóan és kiterjedten változik. Az egyes formák között ugyanakkor számottevő különbség van: a prostituált és az ügyfél kapcsolatában, az ügyfél által fizetett összeg elosztásában, valamint abban is, ahogy egyikük vagy másikuk szempontjából mennyire veszélyes az adott forma.
Németországban pl. (a Hydra nevet viselő prostituáltszervezet adatai szerint) körülbelül 400 ezren foglalkoznak prostitúcióval A szexipar egyik legsikeresebb vállalkozási területe az elmúlt évtizedben a telefonszex, amelynek tipikusan férfiak az ügyfelei, mégpedig 80%-ban olyanok, akik stabil partnerkapcsolatban élnek. Az Internet eleve az egyik legjelentősebb szexipari szolgáltatóként indult, a becslések szerint a világhálón szörfözők 40%-a szexajánlatokat is nézeget. A leggyakrabban keresett fogalmak százas toplistáján a szex és az erotika az első és a második helyet, a ‘gay’ (homoszexuális kapcsolatban a gyengébb nem szerepét játszó fél) a kilencedik, a ‘domina’ (prostituált) a tizedik, a pornó a tizennyolcadik, a telefonszex a huszonkilencedik helyet foglalja el. A szexpiac legújabb ága azoknak a szolgáltatásoknak a csoportja, amelybe az erotikus masszázs, a „meztelen takarítónő” közvetítése, a bérelhető sztriptíz és a biztonságos házasságtörést megszervező ügynökségek tartoznak.
Kínál-e tanulságot mindez? Egyet mindenképpen: prostitúció volt és van, igazán még sehol, soha nem tudták megszűntetni. Ahol és ameddig csak írásos emlékek állnak rendelkezésre, valamilyen formában mindig létezett. Mind az ókori, mind a középkori és a modern társadalmak is kimondva, kimondatlanul tudomásul vették, hogy a teljes monogámia egy ideál. Azt is tudták, hogy az intézményesített párkapcsolat élethosszig tartó szexuális kizárólagossága olyan ideál, amelynek a gyakorlatban csak ritkán sikerült megfelelni. Újra- és újra tapasztalták, hogy elsősorban a férfiak, de a nők is keresnek és találnak házasságon kívüli kapcsolatokat, azonban többségükben anélkül, hogy a saját házasságukat veszélyeztetni akarták volna. Ezért azután bizonyos engedményeket tettek, figyelembe véve a monogámiából való esetenkénti kilépésre vonatkozó igényt. Ilyen engedmény volt a prostitúció. (Emellett a házasságon belüli részleges szexuális szabadság elemei voltak az ágyasok és a szeretők épp úgy, mint az olyan orgiaszerű ünnepek, mint a szaturnáliák és a karnevál). Egyértelmű viszont az is, hogy a prostitúció viszonylag kisebb szerephez jutott, ha a férfiak és nők saját kezdeményezésük alapján, viszonylag könnyen egymásra találhattak. Csökkent ott, ahol jobbak voltak az életfeltételek, ahol a nőknek jobb kereseti lehetőségei voltak, és ahol több jogot és nagyobb képzési esélyeket kaptak.
A prostitúció történetéből 1
Bármely népet és bármely kort vizsgáljuk, gyakorlatilag kivétel nélkül azt találjuk, hogy szexualitás (szexuális viselkedés) nemcsak az intézményesített párkapcsolatban (házasságban) fordul elő, hanem előtte, sőt, alatta (mással is) no meg utána is. Kultúránként változott, hogy a házasságkötés előtt a fiúknak és a lányoknak elnézték, megengedték a szexuális próbálkozásokat, vagy éppen igyekeztek őket távol tartani egymástól. A felnőttek házasság nélküli vagy azon kívüli szexuális kapcsolatainak megítélése terén hasonló volt a helyzet. Az ókorban azután meglehetősen elterjedt a rabszolganők (rabszolgák) szexuális kizsákmányolása. Ugyanakkor – talán a házasságkötési ajándékozás, ajándékcsere mintájára (és az árucsere elvének megfelelően) – mindinkább elfogadottá vált, hogy a szexuális szükségletek összeházasodás nélküli kielégítése is ajándékot érdemel. Erre a nők is rájöttek. Igy jött létre a prostitúció.
A prostitúcióval évezredek óta együtt él a társadalom. Nem véletlenül nevezik vagy inkább csúfolják némi cinizmussal „a legősibb mesterségnek”. Az ókortól egészen az 1500-as évekig a prostitúció általában nem jelentett társadalmi problémát, az adott társadalmakban természetes jelenségként tekintették. Az anyagi ellenszolgáltatás fejében nyújtott szexuális szolgáltatás mind gazdaságilag, mind erkölcsileg elfogadott, elismert szabályok szerint működő foglalkozás volt. Ugyanakkor a prostituálttársadalom átjárható, minden irányban mobil “társadalmi közeget” képezett. A „prostituált” szó egyébként a latin „prostere” igéből jön, jelentése: árul, árulja magát, kiáll.
Az afrikai prostitúció múltjáról viszonylag keveset tudunk. Dahomeyben pl. már a gyarmatosítás előtt ismert sőt elfogadott volt, a családok egyben tartását várták tőle. Ugyanis a szülés után három évig nem illett a férjnek az ifjú anyával összefeküdni. A többnejűség erre csak a tehetősebbe férfiaknál jelentett megoldást, mert másik asszonyt el is kellett tudni tartani. Mivel természetesen a szegényebbek voltak többen, számukra a prostituáltak által nyújtott szexuális szolgáltatás jelentette a megoldást. A nyugat-afrikai prostituáltak, ha abbahagyták a munkát, férjhez is mehettek. Sőt, esetenként kifejezetten kelendőek is voltak, pl., ha sikerült (a törzsbeli társnőikhez képest) jelentős vagyont is gyűjteniük. Bizonyos törzsekből származó prostituáltakat pedig egyenesen szórakoztató társaknak tartottak, akik kiválók a szerelem művészetében, és ha szeretnek egy férfit, a legnagyobb mértékben hűségesek hozzá.
A korai ókorban először a templomi prostitúció jelent meg, amely során a fizetség, áldozati adományként a templomot illette. Ezt a fajta prostitúciót vallási parancsok ajánlották vagy tették kötelezővé a nők számára. Kezdetben a nagy vallási ceremóniáknak ez csak mellékes része volt, de később elterjedt és valóságos rituális prostitúcióvá vált. Nyomai megtalálhatók a nagy ókori birodalmakban, a babiloniaiaknál, föniciaiaknál, görögöknél, a rómaiaknál, egyiptomiaknál és a hinduknál is. Noha változatos formákat öltött, de a lényege változatlan maradt. Szabályozott keretek között, a templomokban, a papok által támogatott módon folyt és elsődlegesen vallásos célokat szolgált. Ez lehetett az egyik oka, hogy ezekben az ókori kultúrákban a prostitúció egyáltalán nem számított erkölcstelennek. Aztután egyes nők, hasznosnak találhatták e szokást, és végleges hivatásul választották a paráznaságot. Mint a következőkben látható, a templomi prostitúció mellett már az ősi Egyiptomban, majd az antik Görögországban és Rómában az államilag szabályozott prostitúció is létezett, épp úgy, mint más, fejlett kultúrákra is, így Japánban, Indiában és Kínában.
Herodotosz, a „történetírás atyja” így ír pl. a babiloni vallási prostitúcióról: „… minden babiloni nő tartozik legalább egyszer életében Aphrodite szentélyéhez járulni, hogy ott nemileg érintkezzen egy idegennel. Sokan, akik méltóságukon alulinak tartják a nép közé vegyülést, egész sor rabszolgától kísért diadalkocsiban érkeznek a templomhoz. .. Sok asszony gyűlik össze Aphrodite szentélyénél, szalaggal a hajában. Némelyek jönnek, mások mennek. A folyosókon, amelyek a nőkhöz vezetnek, idegenek sétálnak, hogy válasszanak közülük. Ha egy nő leült az Aphrodite szentélyben, addig nem térhet haza, amíg egy idegen pénzt nem dobott neki és nem kísérte ki, hogy közösüljön vele. Mikor az idegen a pénzt odaveti a nőnek, e szavakkal teszi: Vedd Mylitta istennő nevében. Aphroditét a babiloniak valóban Mylittának nevezik. Legyen bár ezüst, vagy réz az odadobott pénzdarab, a kiválasztott nő nem jogosult azt visszautasítani, mert ez a pénz szent pénz. A nőnek követnie kell az idegent…, s nem háríthat el senkit sem. Csak, ha végig tűrte az idegen ölelését és ezzel szolgálta az istennőt, térhet haza a tűzhelyéhez.” – Herodotoszhoz csak annyi kiegészítés, hogy Aphroditet a babiloniaiak Istarnak „az ég úrnőjének” nevezték „ég úrnője” (Szíriában, vagyis Föníciában Astratéként, Görögörszágban Aphroditéként, Egyiptomban Íziszként tisztelték.) A szépség és a termékenység istennője volt.
Kínában pl. i.e. 5000-ben, a Sárga Császár könyvében azt tanította, hogy a bölcsesség a világban a nőnél van, az isteni titok tudója a nő, és az út Istenhez a nőn keresztül vezet. Tanítása szerint a nő a kapu az anyagi és a szellemi világ között. A nő teste az út a lélek számára, hogy testté legyen, ez a születés. (Ha meggondoljuk, a katolikus vallás szerint is Isten a Szűzanyán keresztül lett testté és kapcsolódott az anyagi világhoz.) Visszafelé pedig az orgazmus teremti meg az anyagi világ kapcsolatát a szellemihez. Az orgazmus pillanatában ezen a világon, vagyis időn és téren kívül vagyunk. Hogyan lehetne az orgazmus bűn, hiszen közben feljutok az Istenhez.
Kínában is elfogadott volt tehát a prostitúció. A prostituáltak tömeges megjelenése ugyanakkor a nagyvárosok kialakulásához kötődik. Egyes nagyvárosokban több ezer prostituált várta a vendégeket, többnyire külvárosi bordélyházakban, de a belvárosi kocsmákban, fogadókban, teaházakban is. Szinte kivétel nélkül a köznépből származtak. Sokan a bordélyokban nevelődtek. Szüleik vagy annyira szegények voltak, hogy gyermekeiket kénytelenek voltak eladni, vagy pedig kegyvesztettség miatt száműzött, esetleg halálra ítélt hivatalnokok családjából származtak. A bordélyba került szebb, tehetségesebb lányokat esetenként a szerelmi örömszerzés művészetén kívül megtanították énekelni, zenélni, táncolni. A jobb „kurtizánok” igen népszerűek voltak, nevüket ismerték, feljegyezték. Néhányan közülük híresek és gazdagok lettek. A kínai irodalomban többnyire igen pozitívan, szinte idealizáltan ábrázolták a prostituáltakat.
Indiában a szeretkezést, mint vallásos tevékenységet tanították az ókortól. A templomi prostituáltak vezették az Istenhez a férfiakat, akiknek a megtapasztalásra szükségük volt. Ez persze nem nem volt olcsó, így tömeges sem. Egy devadasit (jelentése: „isten szolgája”) már fiatal korában egy istennek szenteltek fel, annak templomában élt, táncokat, zenét tanult, amelyeket az isten számára adott elő. Az évezredek során természetesen itt is átalakult a rítus tartalma, és minden társadalmi megbecsülés ellenére a templomokban élő fiatal lányok a papok és a magukat isten képviselőiként beállító férfiak szexuális kiszolgálói lettek. Nemcsak a papok, hanem az uralkodók is hasznot húztak a prostitúcióból. Jó ötszáz évvel ezelőtt a hindu Vidzsajanagar államban pl. a földművesek adója mellett igen jelentős tételt képezett a prostituáltak által fizetett adó, ebből fizették a 12 ezres rendőrséget. Indiában természetesen a prostituáltak is külön kasztba, a beijiek kasztjába tartoztak. Volt idő, a XVII. század végén, amikor a muzulmán Moghul dinasztia utolsó császára uralkodása alatt ők tartották életben az indiai zenét, amikor az aszkétikus elveket valló Aurangzeb császár betiltotta nemcsak a zenét, hanem a prostitúciót és az ópium élvezetét is.
A régi Japánban a szexuális szolgáltatásokat nyújtó hölgyek lehettek „játszótársak”, vagyis prostituáltak, vagy a luxusnak számító, leggyönyörűbb „udvarhölgyek”. Utóbbiak – a prostituáltakkal ellentétben – elől-kötős kimonót viseltek, ami a japán hagyomány szerint a feleség jele volt. Az „udvarhölgyek” pedig, ha csak egy éjszakára is, rangban és kötelességben feleségnek minősültek. Ugyanakkor ismerték és alkalmazták a kor minden szex-praktikáját: ismerték a fogamzásgátlás különböző módszereit, borotválták a fanszőrzetüket, no és csengővel ellátott kis golyókat helyeztek el különböző testrészeikben a férfiak szórakoztatására.
Emellett a valódi prostitúció is létezett, a bordélyházak országszerte megtalálhatók voltak. Ahogy Kínában, úgy itt is sok szegény család kénytelen volt egészen kicsi korában beadni oda a lánygyermekét. Helyzetüket és erkölcsi megítélésüket mutatja, hogy a szegényebb társadalmi állású férfiak szívesen választottak ezekből a bordélyházakból feleséget, hiszen itt biztosak lehettek abba, hogy a választottjuk bővelkedni fog a jó feleség erényeiben (alázatos, csendes, önfeláldozó, szerény, tekintélytisztelő lesz). A szexuális szolgáltatásokat kínáló bordélyházakban az esték hangulatáért férfiak voltak felelősök: énekeltek, táncoltak és vicceket meséltek a kurtizánok és vendégeik szórakoztatására. Ezek a férfiak voltak a gésák, akik a 11. században jelentek meg Japánban. A gésa elnevezés: „szép személyt”, illetve „művészetekkel élő személyt” jelent. Az elegáns gésák a művészetek mesterei. A gésák olyan professzionális vendéglátók, akikkel szemben követelmény a magas szintű tánctudás, a kíváló zenei képességek megléte (így a szép énekhang és a hangszeres tudás), továbbá kedvesnek, alázatosnak, és stílusosnak kell lenniük. Vonzerejükhöz tartozik a napi pletykák ismerete is.
A férfi gésákat a 17. századtól cserélték nőkre. Azonban, hogy ne sérüljön a tradíció, és ne bomoljon fel a már kialakult egyensúly a prostituáltak rangsorában, szigorúan szabályozták a gésák öltözködését, és megtiltották, hogy szexuális viszonyt létesítsenek a vendégekkel. Elegánsnak, szépnek kellett lenniük, kedvesen, finoman kellett köszönteni a vendéget, derűsen, okosan, hozzáértéssel művelt társalgást folytatni vele, elbűvölni a szórakoztatás sokféle módjával: tánccal, énekkel, pengetős hangszerrel, költészettel, körülvenni, elbűvölni a nőiség csábításával. Önmaguk ékesítésére a gésák arcukat fehérre alapozták, és az ajkakat égővörösre festették. A fiatalabb lányok csak a felső ajkukat festették, és az erősebb vonzerő érdekében, a nyakszirtjükre rajzoltak egy piros vonalat. A korlátozások közepette a gésák kifejlesztették titkos fegyverüket az „iki”-t, vagyis az erotikus vonzerőt, kisugárzást. A gésák művészete a kifinomultan erotikus légkör megteremtésében, az élet élvezetéhez magas fokon történő hozzásegítésben rejlett. A mesterség anyáról lányára öröklődött. A fiatal lányok képzése sokszor már a kamaszkor előtt megkezdődött. Csak az kapta (kapja) meg a gésa címet, aki a maga csoportjából a legképzettebb, és a szigorú vizsgát is sikerrel tette (teszi) le.
Noha a gésa nem volt köteles szexuális szolgáltatást nyújtani, egy férfi tarthatott gésát szeretőként. Ez azonban nemcsak sok pénzbe került, hanem el is kellett bűvölnie a nőt, ha meg akarta szerezni. Ugyanis a gésa választhatta meg, kivel bújik ágyba. Ezért nagy megtiszteltetés volt egy férfi számára, ha sikerült megnyernie egy gésát. Azután a mesterség átalakult. A gésákat már elsősorban a teaházak teaszertartásai során vették igénybe a gazdag, többnyire arisztokrata férfiak. A gésák ma már kizárólag nagy megbecsülésnek örvendő előadó művészek. Míg az 1970-es években még nagyjából 17 ezren voltak, mára csak mintegy ezren élnek, főleg Kiotóban és Oszakában.
Ami Európát illeti, az ókori görögországban is szokványosnak számított, hogy a férfi házon kívül is kereshet és találhat erotikus örömöket. Athénben pl. Szolón, a híres törvényhozó a engedélyezte a prostitúciót, illetve alapította az első nyilvánosházat „Dikterion” néven, i.e. 600-ban. Athénban tehetségük és képzettségük szerint három osztályba sorolták a prostituáltakat. Az elsőbe tartoztak a „hetérák”, akik szépségük és finom modoruk által tűntek ki. Néhány kiemelkedően szép, képzett, gazdag hetéra olyasmit tudott nyújtani a férfiaknak, amit azok a „hét lakat alatt”, szinte gyereksorban tartott feleségüktől nem kaphattak meg: egy szabad, valamelyest művelt, vonzó és vonzóerejének tudatában lévő, azt ápoló, az erotikus hangulat megteremtéséhez és a szerelmi örömszerzéshez értő nővel való szellemes társalgást és szexuális együttlétet. A legszebb, legkülönb hetérák kegyeiért versenyeztek a legvagyonosabb férfiak. Az athéni köztársaság államférfiai ilyen nőket tartottak barátnőül, s ezek valóságos bizalmasaik, segítőtársaik lettek. Egy-egy közülük így bizonyos hatalmat is kapott valamelyik államférfi oldalán. Még elég rangos, de másodosztályú „művészek” voltak az aleutridák, akiket megtanítottak fuvolázni; később táncoltak és énekeltek, s szexuálisan is kiszolgálták az idegent, aki pénzzel és ékszerrel viszonozta szolgálatukat. A legalsó szinten a dikteridák álltak. Ők elégítették ki a „nép étvágyát”. Szállásuk rendszerint a kikötők körül helyezkedett el. Persze hivatásos prostituáltak nemcsak Athénben voltak, hanem a többi görög városállamban is.
Az ókori Rómában és környékén is sok bordély volt. A prostitúció pedig virágzó – emellett bizonyos időszakokban már adóztatott és ellenőrzött – üzletág volt. Ugyancsak elfogadott volt a prostitúció a bizánci birodalomban is, ahol Nagy Justinianus felesége, Theodora császárné, prostituált anyától, bordélyházban született, nevelésében pedig az ugyancsak prostituált nővére is közreműködött. Theodóra gyermekkorától kezdve teljesített a kliensek számára különféle szexuális szolgáltatásokat. Azután pedig nemcsak felesége, hanem igazi társa lett a nagy császárnak. Múltját soha sem tagadta meg, sőt annak tapasztalataiból merítve, több, prostituáltvédő jogszabály megalkotásához adott ötleteket és nyújtott segítséget.
A késő római korban, a IV. században élt Szent Ágoston már szükséges rossznak tartotta: „Ha nem volna prostitúció, a parázna vágyak tombolása romlásba vinné a társadalmat”. Jó 800 évvel ezelőtt Szent Ágostonhoz igencsak hasonlóan vélekedett Aquinói Szent Tamás, a XIII. század nagy teológusa: „A prostitúció ugyanúgy hozzátartozik a társadalomhoz, mint a csatorna a legpompásabb palotához. Ha a csatornát megsemmisítik, a palota tisztátlan, bűzös hellyé válik…” A kora középkori Európában, hasonlóan a dahomeiekhez, az egyházi vezetők épp úgy, mint a városi elöljárók a család megőrzését várták a bordélyházaktól. Ennek megfelelően, az egyes városi jogkönyvekben mint a családot védő, erkölcsi szempontból nélkülözhetetlen, ezért hasznos tevékenységként szerepelt hosszú ideig a prostitúció. Az akkori közvélekedés szerint a szervezett prostitúció megóvja a férjes asszonyokat a nőtlen férfiak, vagy a más nőre vágyó férjek csábításától. A fiatalemberek pedig veszélyes következmények nélkül engedhettek vágyaiknak. Mint Afrikában, itt is volt olyan ok, amely pl. a nemesi családok sarjait a bordélyokban nyújtott szolgáltatások igénybe vételére vezette. A nemesi birtok elaprózódásától félve sok helyen ugyanis csak az elsőszülött fiúnak engedélyezték a családalapítást, a másod- és többed-szülöttek pedig vagy papnak mentek, vagy lovagként, katonaként éltek.
A keresztes hadjáratok korában egyértelműen virágzott a prostitúció, a hadsereget csoportosan nyomon követték ezek a nők, akik közül egyesek a tiszteket és nemeseket, a többiek pedig a közkatonákat szolgálták. De békésebb időkben is, ünnepségeken, vásárokon, a vendégfogadók környékén, sőt, az egyházi zsinatok alatt is mindenütt működtek a prostituáltak. Mindenesetre a prostitúció a középkorra a társadalom minden szegletében elterjedt és hatalmas méreteket öltött Európában. Persze, mint a társadalom minden szegletében, így a bordélyok között is különbséget tettek, hogy az urak, vagy a köznép látogathatta-e. A városi tanácsok pedig igyekeztek felügyeletet gyakorolni a nyilvánosházak felett, szabályzatokat alkottak azokra, kitérve az erkölcsi, higiéniai körülményekre is. Ezzel együtt kezdett kifejlődni valami céhrendszer-féle is. A prostitúció szervezkedett, külön házakban telepedett le az állam, a városi hatóságok, sőt, a vallási szervezetek oltalma alatt. Ezek a bordélyházak nagy bevételi forrásokat jelentettek, tekintélyt és hatalmat biztosítva tulajdonosaiknak, akik ugyanakkor kötelesek voltak az uralkodók és azok meghívott vendégei részére ingyen átengedni a kiválasztott nőket. A nyilvános házakat pedig nemcsak a főurak, de a császárok is szívesen látogatták, minden szégyenérzet nélkül. A bordélyok nemritkán a templomok közelében voltak. A papság pedig ugyancsak szégyenkezés nélkül szedte e tisztátalan eredetű jövedelem adóját. A mainzi érseknek pl. a legnagyobb bevétele a nyilvánosház után beszedett adó volt. IV. Sixtus idejében pedig a pápai kincstár 20.000 aranyat szedett be, évi adó gyanánt a bordélyokból. Magyarországon nem egy városban községi pénzen tartották fenn a kuplerájokat, másrészt pl. Pozsonyban a bordély bevételéből fizették a hóhért.
A prostitúció történetéből 2. rész – Szexrabszolgát csinált volt feleségéből a börtönviselt férfi – A férfiak szerint nem megcsalás a kurvázás – Kurválkodik a politikus felesége – Megtámadták a szűz pináját áruló Lillát – Szexmunkások szervezete 48 millió forint támogatást kap. További cikkek a témában: A galaci faszszopó kurvák olcsóbban szopnak – Kamionos gyilkolja az útszéli pár meurós prostikat – Mindent elveszíthet a két focista mert tinikurvát dugtak – Az orosz cári balett tinilányainak és madamjainak titkaiból – Baszdmeg az Olimpiq szex innováció oldalon – Magyar lány szüzessége eladó – Tinikurvák úgy öltöznek, hogy szellőzzön a picsájuk – TBC-s beteg kurva szopta a faszokat Miskolcon – A prostitúció egy mély gödör – Sztárok és luxusmadámok – Nem tetszik a celebkurváknak ha alázzák őket – Luxusprostik az egyetemen, a tandíjat összebasszák – Utcalányt csinált belőlem – Dubaiban ribanckodnak a magyar lányok 1.rész 2. rész 3.rész 4.rész – Lecsukták a 17 éves borsodi prostituáltat – Hármat szeretnék: a szádat, pinádat, seggedet – A kurvák a legjobb pszichológusok – Keleti Györyi kurválkodott – Megbaszom az összes kurvát – Mit tett Molnár Anikó a hercegségben kétmillióért? – Kurva vagyok üss kedvedre, szopass meg, bassz szét – Virtuális húspiac: partner, szexpartner, masszázs, domina – TBC-s beteg kurva szopta a faszokat Miskolcon – A legdurvább orgiák a sztárvilágban! – Kurva drága a kurva – Film a prostitúcióról: K1 – Lady Jenny domina testileg lelkileg megkínoz – Intim Center szexshop, Bp. Károly krt. 14. – Dughat egyet a győztes hacker – Ribancok masszázst hazudnak – Több tízezer magyar kurva külföldön – Kitálal Brunei szultán egyik háremhölgye – Kurvák hirdetőoldala a Szex-partner.hu – Stricik és megkéselt, eltört karú, letépett körmű örömlányok – A kiskorú kurvázós botrány után megbocsájt Ribéry neje – Dominák szolgái többnyire diplomások – Szexmunkásnő a mobilcég reklámarca – Szeretek baszni, szopni, ribanc vagyok – Benzinkutas magyar kurvák – Prosti klip az otthon maradottaknak és a szülőknek – Berlusconi szexplázája – Kurvákkal hetyegett a királyi család fekete báránya – Ablakon át mentették a kurvákat az égő bordélyból – Charlie Sheen drogozása és kurvázásai miatt csúsznak – Mennyit költ a magyar a kurváknál? – Kurvákhoz járnak a magyar férfiak – Luxusprostituáltak százezrekért – A fizetett szex egyszerűen kényelmesebb – Zsíros állásokat kaptak a szexi kémkurvák – Hogy lettem egy szopós ribanc – Luxuskurvák perverz férfiakkal, fülledt orgiákban – Kéjgyilkos járja az országot, gyilkolja a kurvákat
A hostessek szopnak Japánban?
A hostess szóról valószínűleg a különféle étel kóstoltató, autók előtt pózoló, kísérgető lányok jutnak mindenkinek az eszébe. Japánban ez a fajta munka ugyanúgy létezik, de valószínűleg, ha egy japán embernek említjük a hostess szót, a bárokban dolgozó éjszakai élet részét képező „szórakoztató hölgyek” –re fog inkább asszociálni. Ezeknek a lányoknak a mindennapjaiba szeretne ez a cikk egy kis betekintést nyújtani. Kevésbé az általánosabb dolgokról, minthogy milyen is egy ilyen bár, illetve milyennek is látja egy külső szemlélő ezt a munkát, mint inkább arról, hogy mennyi felkészülést, odafigyelést, kitartást, türelmet, tűrőképességet igényel ez a sokak által lenézett munka.
Kik is azok a hostesslányok? Japánban különféle hostessbárok léteznek, az itt dolgozó hölgyeket nevezik hostesseknek. A hostessbárokba betérő vendégek (nagyrészt munka után szórakozni vágyó salaryman-ek ) kiválaszthatják a nekik legjobban tetsző lányt, akivel szeretnék tölteni az estét. A hostessek feladata a vendégeknek italt tölteni, meggyújtani a cigarettájukat, szórakoztatni őket, flörtölni velük, elérniük azt, hogy azok minél többet fogyasszanak, és minél gyakrabban látogassák a bárt. A hostesseknek saját érdeke — ha magas fizetést akarnak — hogy az a bizonyos vendég mindig az ő társaságukra vágyjon. Ennek érdekében sok lány orális szolgáltatásban részesíti megbízóját, de ezt nem tartják postituálódának. Modern gésáknak szokták nevezni őket, de olyanok is vannak, akik — főleg külföldiek — prostituáltakhoz hasonlítják őket. Egyiknek sincs túl sok köze a valósághoz. A gésákhoz való hasonlításban annyi igazság van, hogy ezeknek a lányoknak is sok apró részletre oda kell figyelniük ahhoz, hogy jól végezzék a munkájukat (és minél több fizetést vigyenek haza), a vendégeknek megfelelő szolgáltatást nyújtsanak, de itt nem feltétel, hogy értsenek bizonyos művészetekhez. A prostituáltakhoz való kapcsolás viszont nem igazán megalapozott, mivel egy hostessnek soha nem tehető kötelezővé, hogy szexuális kapcsolatot létesítsen vendégével (bár valószínűleg sok esetben előfordul ilyesmi, de az kizárólag a hostess saját döntése és nem alapkövetelménye munkájának).
Egy hostessnek rengeteg dologra kell odafigyelnie, ha meg akarja tartani vendégeit. Fontos, hogy jól megjegyezze az apróbb részleteket is a vendégekkel való beszélgetésekben, hogy később visszautalhasson, ezzel is még inkább érzékeltetve a vendéggel, hogy fontos számára. Ezenkívül egy népszerűbb, No.1 hostess kb. napi 100 e-mailt küld vendégeinek, illetve fel is hívja őket. Ezek az e-mailek és telefonok is ugyanazt a célt szolgálják. Elsőként általában az aznap hajnalban távozó vendégnek küldenek üzenetet. Megköszönik, hogy eljött hozzájuk. Leggyakrabban olyan üzenetek fordulnak elő, hogy: „Nagyon hideg van ma. Remélem vigyáz magára, hogy meg ne fázzon.”, vagy „Milyen volt a munka? Remélem nem fáradt el nagyon.” Ügyelniük kell arra, hogy mikor küldik ezeket az üzeneteket, kinek-kinek munkaideje szerint. Általában a legtöbb üzenetet ebédszünetben írják. Mindennap meg kell nézniük a híradót, olvasniuk kell interneten híreket, hogy érdekesek, tájékozottak legyenek a vendégek számára, hozzá tudjanak szólni az esetleges témákhoz, melyet a vendég szóbahoz.
Emellett természetesen külsejük is makulátlan kell legyen. Az alapvető megjelenés az estélyi, kivéve ha például a bár éppen cosplay rendezvényt tart, olyankor annak megfelelő öltözéket viselnek.(pl iskolás egyenruha, hercegnő stb..) Ezek a ruhák is fontos, hogy változatosak legyenek, például egy vendég előtt lehetőség szerint ne ugyanabban a ruhába jelenjenek meg egymás utáni alkalmakkor.Hajuk és sminkjük is mindig tökéletes. Itt is a legfontosabb, hogy minden olyan legyen, ami a vendégnek tetszik, nem saját ízlésük szerint választanak ezek közül sem. Ehhez találnak segítséget különféle magazinokban, arról hogy éppen mi az a haj, vagy smink, ami népszerű. Alakjuk is csinos kell legyen, nem szabad meghízniuk, mivel ezzel is vendéget veszíthetnek.Beszédstílusuk nőies, lányos kell legyen.
Lényeges, hogyha No.1. hostess szeretne lenni valaki — vagyis akinek a legtöbb törzsvendége van a hónapban-, hogy különleges legyen, használja különböző adottságait. A nem különlegesen szép lányoknak mondanivalója legyen meggyőző, vagy nem árt alkalmanként, –ha a vendégnek éppen ízlésvilágához ez passzol– egy-egy anime karakter hangjának, viselkedésének utánzása vagy bármi olyan különlegesség, ami miatt az adott lányt fogja választani a vendég és nem egy másik „ugyanolyat”.
Sokszor megtörténik, hogy a vendégek annyira részegre isszák magukat, hogy „megfeledkeznek” arról , hogy a hostesslányok nem prostituáltak és kezük illetlen helyekre téved…Ilyenkor is természetesen a lányoknak a lehető legudvariasabb módon illik megfékezni a vendégeiket. Nem ritka dolog az sem, hogy a munkaidő lejártával a vendégek további közös időtöltésre invitálják a lányokat, ebben az esetben is jobban teszik a lányok (ha viszont akarják még látni vendégeiket), ha finoman elutasítják őket azzal, hogy „Sajnos ma éppen nem megfelelő …”.
Valószínűleg még ezenkívül is akad rengeteg kínos, nehéz pillanat a hostessek életében és habár ez a munka nem kíván semmiféle képzettséget, így bárki elvállalhatja, ahhoz hogy sikeres is legyen benne valaki és lelkileg is kiegyensúlyozott tudjon maradni igen nagy lelkierő, kitartás szükséges , ezért érdemes elgondolkodni mielőtt ítéletet mondanánk róla. Ha valakit érdekel a téma és szereti a doramakat, akkor a Jotei című sorozatot érdemes megnézni, illetve elolvasni az eredeti mangát.
Hostess és prosti témában további cikkek: Szopni is kell a magyar hostesseknek – Luxusprostituáltak százezrekért – Gigi hostessként 16 évesen szopni akart a pólója szerint az Erotika kiállításon – Holly Sampson fétis pornós színésznőt is dugta Tiger Woods – Bármit megtesznek a lányok a modellkarrierért – A magyar escort és a pornó egybemosódása – Kurvázó sztárok
A gésának tanuló lányok szüzessége már nem eladó
Az általánosan elfogadott tévhit szerint a gésák luxusprostituáltak. Pedig ezek a japán nők nem szexuális szolgáltatásokkal, hanem kifinomult öltözködésükkel, művészi tehetségükkel és választékos modorukkal hódítanak.
Meglepő, de a 17. századig férfiak is betölthették ezt a szerepet, azóta viszont csak nők lehetnek gésák. Társaságukért ma is szívesen fizetnek a férfiak, mert tökélyre vitték a szórakoztatás művészetét.
A japánok szerint a művészetek tanulmányozását hatévesen, hat hónaposan és hatnaposan érdemes elkezdeni, hogy már gyerekként a részünkké váljon. A maikóknak nevezett leendő gésák képzésük egy éve alatt táncot, zenét és más művészeteket tanulnak. A bambuszfuvolától a dobokon át legjellemzőbb hangszerükig, a három húros samiszenig többféle zeneszerszámon gyakorolnak, s megtanulják a no-színház és az ikebana, azaz a virágrendezés alapjait és természetesen a teaszertartás tökéletes módját is.
Idős mesterektől tanulnak – A maikók lakhelyükön, az okijákban nénjeik magatartását figyelve és utánozva sajátítják el a gésákra jellemző stílust és szokásokat. Tőlük lesik el, hogyan kell használni a jellegzetes fehér arcfestő szert, hogyan kell felvenni és viselni a hosszú ujjú, uszályos kimonót, amelynek obiját, azaz széles derékkendőjét úgy kötik meg, hogy az egyik vége lecsüngjön.
A maikók, azaz „a tánc asszonyai” élénk színű kimonóban és 10 cm vastag talpú fapapucsban, okobóban járnak. A gésák, azaz „a művészet asszonyai” feltűnő ruha és smink helyett művészi teljesítményükkel és intelligens társalgásukkal hódítanak.
Vagyont érő kimonók – Rendelésre készült kimonóik a szokásostól eltérően vállig fedetlenül hagyják a nyakat, és tükrözik az évszakok változását. A szabályok szerint összhangban kell lenniük az alsóneművel, a hajviselettel, a lábbelivel és a kiegészítőkkel. Szeptembertől májusig béleltselyem-, nyáron vászonkimonóban járnak. A gésanegyedekben egyetlen férfimesterség létezik: a kimonófeladóé.
Vacsora zenével, tánccal – Este hatkor a maikók és gésák tökéletes öltözékben és sminkben érkeznek a vacsoraestre. Selyembevonatú, fonott kézitáskájukban, az ozasiki kagóban névjegyet, füstölőpálcát, fogpiszkálót, apró törülközőt, tánchoz használt összecsukható legyezőt, itatóspapírt, kézitükröt, fésűt, ajakfestéket és mobiltelefont visznek magukkal: a maikók táskája élénk színű, a gésáké kevésbé. A vacsoraestet, akárcsak a teaházak helyiségeit, ahol rendezik, ozasikinek hívják. A gésák italokat szolgálnak fel, és a vendégek szakét cserélnek egymással, mert hitük szerint ez elősegíti a kölcsönös megértést. Miközben a férfiak esznek, a gésák táncokat, dalokat adnak elő, samiszenen játszanak nekik, majd beszélgetnek velük másfél-két órán át. Az este elmaradhatatlan része a teaszertartás, az üdvözléstől a tea elkészítésén át a csésze átnyújtásáig.
Csoportoknak kedvezmény jár – A maikók és gésák alapjövedelme a szórakoztatásért kapott borravaló, a gosugi. Ma csak minden ötödik gésának van pártfogója, azaz dannája, aki csakis jómódú törzsvendég lehet: havi tartásdíjat fizet és időnként ajándékokkal, pl. kimonóval lepi meg választottját. A vacsoráért éppúgy pénzt ad, mint bárki, hogy mennyit, az sok mindentől függ – hogy milyen hosszú a vacsora, hány gésa és milyen kimonóban vesz részt rajta. Manapság a férfiak inkább csoportosan járnak vacsorákra, mert úgy olcsóbb.
Ázsiai és Japán szex, pornó, erotika, kultúra: Norinaga Akira A két Cseresznyevirág – Norinaga Akira Barackvirág – Little Asian teen pussy checked videó – Japán csaj pornózik Japán szőrös pinájú tinilány – Sora Aoi pornós csajt 17 órát kúrták, míg elájult – Japán lány kimonó nélkül – Japán tinicsaj bugyija – Sora Aoi pornó – Japán csaj letolja a bugyit – Japán szex videó – Japán pornó Harukával – Japán basznivaló tinilányok hetyegnek – Kisiskolások megerőszakolása a japán pornóban – Japán csajok szűzhártyáját az anyjuk szakítja át – Ázsiai csajok hotelben élvezik hangosan a szexet – Ázsiai kis tinipicsák Leah Dizon, Ciaki Takahasni, Arisa Khuroki, kis ribancok. Az ázsiai és japán lányok jobban kaphatók a perverziókra például seggbe dugásra, néger faszra, tini pedofílingre – Japán pornó Japán pornó – A japánok szexualitása – Norinaga Akira szexnovella Lótuszvirág – Duplájára nőtt a japán gyermekpornó ügyek száma – Japán tinipina -Japán csajok pinát vagy bugyit villantantanak – Japán tinisuna – Japán kis puncik bugyiban vagy a nélkül – Japán tinilány pucsít -Hentai pornó – Cenzúrázzák az extrém mangát a japánok
Gésák titka
A japán szexuális kultúra ékkövei a gésák. Kedvességükkel és intelligenciájukkal minden férfit levettek a lábukról. Ma is él egy kisebb gésa közösség az Oszakai vidéken, ahol még mindig őrzik és ápolják a gésa hagyományokat. Az 1920-as, 30-as években a japán társadalmat fenyegető veszélynek tartották a gésákat, sőt a negyvenes években a gésahivatást törvénytelennek nyilvánították, gyakorlóinak többségét gyári munkára kötelezték. Az 1970-es években 17 ezer gésa gyakorolta hivatását Japánban, mára számuk drasztikusan lecsökkent, körülbelül ezren élnek Oszakában és Kiotóban.
Kit neveznek gésának?
A gésa japán kifejezés, jelentése: professzionális szórakoztató. A gésa-hivatás fontos elem a japán tradicionális társadalmi életben. A gésák szolgáltatásai kizárólagosan az arisztokraták számára biztosítottak, és ezek a nők igen magas szinten sajátították el a hagyományos japán művészeteket. Eleganciájuk kivételes, akárcsak a vonzerejük. A gésák professzionális vendéglátók – egzotikus változatban. A hivatás legkorábbi művelői férfiak voltak, de a XVIII. századtól kezdve nők töltik be ezt a szerepet. A fiatal lányok képzése még a kamaszkor előtt megkezdődik, megtanulják mindazokat a művészeteket, amelyekre szükségük van mesterségük gyakorlásához. Csak az kapja meg a gésa címet, aki a maga csoportjából a legképzettebb, és sikerrel tesz le egy szigorú vizsgát.
Kimonó és fehér arc
Szó szerinti fordításban a mesterség neve „szép személyt”, illetve „művészetekkel élő személyt” jelent. A gésák meg is felelnek ezeknek az elvárásoknak: a művészetek mesterei. Hagyományos kimonóban járnak, egyszerű facipőt, klumpát viselnek, hajukat csodás frizurába rendezve viselik, melybe fémdíszeket fonnak. Arcukat fehérre alapozzák, és az ajkakat égővörösre festik. Kijelölt városrészben éltek és dolgoztak a gésák, akik különböző társadalmi osztályokból kerültek ki és csak személyes ajánlás alapján, bemutatás után kerültek a gésa házba (okija), ahol először szolgálóként dolgoztak. A legtöbb lány 15 éves korában kezdte meg a tanulást, de voltak olyan szegény családból származó kislányok, akiket 9-10 éves korukban adoptáltak és családjuk tetemes összeget kapott utánuk.
A gésa jelölteknek (maikok) nem csak a viselkedési és öltözködési szabályokat, szokásokat, rítusokat kellett megtanulni, hanem jártasságot kellett szerezniük különböző művészetekben és tudásukat szigorú vizsgákon bizonyítaniuk is kellett. A maikoknak el kellett érniük, hogy egy idősebb gésa (oneszan) megkedvelje, és pártfogásába vegye őket, gyámkodjon felettük, mert a gésák tanulásának alapja a megfigyelés és utánozás volt. A japán szexuális kultúra központi eleme a gésakultusz. A gésák a szórakoztatóipar művésznői: különlegesen képzett örömlányok, akik nem elsősorban a férfiak szexuális igényeit, hanem kulturális és társalkodási igényeit óhajtották kielégíteni. Többek közt tudniuk kellett valamilyen hangszeren játszani és énekelni, táncolni, kedveskedni. Tehát nem voltak a szokásos értelemben vett prostituáltak, mint az oirannak nevezett utcalányok.
A szüzesség érték
Mint minden lány, a gésa jelölt életében is fontos esemény volt a szüzesség elvesztése, bár a maikoknál egészen más okokból, hiszen az ő szüzességüket árverésre bocsátották. A maiko számára nővére (oneszan) egy tucat férfit választott ki, akik a teaház vezetőjénél licitálhattak a maiko szüzességére (mizuagéjá). Az vehette el a lány szüzességét, aki több pénzt ígért. Hosszú tanulás és szigorú vizsgák után a gésa 5-6 évet töltött a gésa házban és ez alatt az idő alatt leszolgálta mindazt, amit az okija rá fordított – mind anyagilag, mint érzelmileg. Ezután szabaddá vált és maga irányította életét, amelyben fontos szerepet kaptak törzsvendégei és pártfogói, akik anyagilag támogatták.
A szeretkezéshez is érteni kell!
A gésáknak természetesen a szeretkezéshez is nagyon kellett érteniük. A japán stílusú szeretkezés többnyire a padlón, szőnyegen, vagy párnákon történt, csak félig levetkőzve, gyakran guggoló helyzetben, sok megkötöttséggel és különös eszközök felhasználásával. Az előjátékban a kézzel ingerlés rafinált módozatait alkalmazták a férfiak is. Például a hüvelykujj a végbélnyílásba, mutató- és középső ujj a hüvelyben.
Szexuális segédeszközök
Az eszközök terén a japánok nagyon találékonyak. Régi szokás volt a merev hímvessző tövének körülkötözése egy darab szíjjal, ami egyrészt a magömlést akadályozta meg, másrészt a merevedés csökkenését. Később inkább bőrgyűrűt vagy vastag gumigyűrűt húztak a hímvesszőre. Kitaláltak annak vastagságát és hosszúságát növelő eszközöket is, például fából vagy fémből készült makksapkát és hímvesszőköpenyt, amik összekapcsolva már műpéniszként is alkalmazhatók, ez az úgynevezett dildo.
Gésagolyók
A nők által használt gésagolyók, amiket a szeretkezéstől függetlenül, önkielégítés céljára használtak. Ezek kb. pinponglabda nagyságú üres gömbök, amelyeket a nő gondosan letisztítva, növényi olajjal síkosítva a hüvelyébe nyomott fel, s órákig ott tartotta. Az egyik gömb teljesen üres volt – ezt nyomta fel először -, a másikban viszont volt egy fémdarab, ami minden mozdulatnál gyengéd vagy erősebben nekiütődött a gömb belső falának, s megrezdítette az egészet. Ezek a rezgések igen kellemetlen érzést, szexuális élvezetet jelentettek a nőnek, egészen az orgazmusig terjedően.
A hüvelyen belüli rezgések elsősorban a G-pontot ingerelték nem, pedig a csiklót, bár belülről az is kapott ingerlést. Ezek a golyók fejlesztik a nők orgazmuskészségét, ezért ma már bármelyik szexboltban be is szerezhetőek. A japán gésalányoktól elsősorban a saját testünkkel való törődést tanulhatjuk meg. Örök érvényű üzenetük: Ha saját testeddel és lelkeddel elégedett vagy, társas kapcsolataid és szexuális életed ragyogóan fog alakulni és működni.
Gésagolyók nagy választékban az Intim Centerben
Gésa
A gésák után epekedő férfiakat sajna ki kell ábrándítanunk. Erotikus hírnevük ellenére a gésák nem kötelesek szexuális szolgáltatást nyújtani, maximum énekelni. Hírnevük és a körülöttük lengedező misztérium azonban a mai napig tartja magát. Az 1970-es években még 17 ezer gésa gyakorolta hivatását Japánban, mára már csak ezren élnek Oszakában és Kiotóban. A mesterség fokozatosan elhal, ezzel si növelve szemünkben a dolog egzotikumát.
Szó szerinti fordításban a gésa „szép személyt”, illetve „művészetekkel élő személyt” jelent. Ezek a nők meg is feleltek ezeknek az elvárásoknak: a művészetek mesterei. Eleganciájuk kivételes, akárcsak a vonzerejük. A gésák professzionális vendéglátók – egzotikus változatban. Tánctudásuk, énekhangjuk és zenei képességeik kiválóak, kedvesek, alázatosak, és stílusosak. Mindezek fellett a napi pletykáknak tudatában illett lenniük, hogy ezzel is szórakoztatni tudják a férfiakat.. Hiába nehéz mesterség ez a gésaság!
Egy mesterség születése
A gésák először a 11. században jelentek meg Japánban. A hivatás legkorábbi művelői férfiak voltak, de a 17. századtól kezdve nők töltik be ezt a szerepet. A gésákat elsősorban a teaházak teaszertartásai során vették igénybe a gazdag, többnyire arisztokrata japán férfiak.
A 17. századi Japánban a szexuális szolgáltatást nyújtó hölgyek lehettek „játszótársak” vagyis prostituáltak, vagy a luxusnak számító leggyönyörűbb „udvarhölgyek”. Státuszukat mutatja, hogy ezek a nők elől-kötős kimonót viseltek a prostituáltakkal ellentétben, mivel a japán hagyomány szerint az ilyen kimonó volt a feleség jele, és ezek a nők a megfáradt férfinak rangban és kötelességben feleségei voltak egy éjszakára.
Nos ezek a kurtizánok a kor minden szex-praktikájának tudatában voltak: fanszőrzetüket borotválták, ismerték a fogamzásgátlás különböző módszereit és csengővel ellátott kis golyókat helyeztek el különböző testrészeikben az asszonyt már unó férfiak szórakoztatására. Ezek a nők bizonyos házakban kínálták szolgáltatásaikat, ahol az esték hangulatáért férfi szórakoztató művészek (gésáknak hívták őket) voltak felelősek: ők énekeltek, táncoltak és meséltek vicceket a kurtizánok és vendégeik szórakoztatására.
Ezeket az előadó művészeket cserélték le a nagyobb hatás kedvéért nőkre. Japánban azonban nagyon fontos a tradíció és a kialakult struktúra megtartása; így, hogy ne bomoljon fel a már kialakult egyensúly a prostituáltak hierarchikus rendjében, szigorú keretek közé szorították a gésák öltözködési szabadságát. Megszabták hajdíszeik számát és megtiltották, hogy szexuális viszonyt létesítsenek a vendégekkel. Úgy gondolták így nem versenyezhetnek a díszesebb, szabatosabb kurtizánokat. Önmaguk ékesítése végett arcukat fehérre alapozták, és az ajkakat égővörösre festették. A fiatalabb lányok csak a felső ajkukat festették, és az erősebb vonzerő érdekében, a nyakszirtjükre rajzoltak egy piros vonalat. De a gésák kiépítették titkos fegyverüket az „iki”-t, az erotikus vonzerőt, kisugárzást. Nagy megtiszteltetésé vált egy férfi számára, ha vonzerejével és vagyonával sikerült megnyernie egy gésát.
Egy férfi tarthatott gésát szeretőként, de ez igen sokba került neki. És nem csak pénzbe: a gésa privilégiumai közé tartozott, hogy ő választhatta meg kivel bújik ágyba – tehát a férfinak el is kellett bűvölnie a nőt, ha meg akarta szerezni. Az idő múlásával azonban a mesterség átalakult. Ma már kizárólag, nagy megbecsülésnek örvendő előadó művészek a gésák.
Kiből lehet gésa?
A mesterség anyáról lányára öröklődött. A fiatal lányok képzése gyakran még a kamaszkor előtt megkezdődött, amikortól fogva megtanulják mindazokat a művészeteket, amelyekre szükségük van mesterségük gyakorlásához elsősorban a samisen, a háromhúrú japán hangszer pengetését. Csak az kapja meg a gésa címet, aki a maga csoportjából a legképzettebb, és sikerrel tesz le egy szigorú vizsgát.
1920-as, 30-as években még a japán társadalmat fenyegető veszélynek tartották e mesterség gyakorlóit, sőt a negyvenes években a gésa-hivatást törvénytelennek nyilvánították, gyakorlóinak többségét gyári munkára kötelezték. Ennek azonban vége: gésákkal ma már csak az előkellő éttermekben, teaházakban találkozhat a kedves európai üzletember. Ráadásul annál drágább (egy-egy este 1000 $-ba is kerülhet), és megtisztelőbb egy gésa szolgálatának tárgyává lenni, minél öregebb, patinásabb az illető gésa!