A japán szexuális kultúra ékkövei a gésák. Kedvességükkel és intelligenciájukkal minden férfit levettek a lábukról. Ma is él egy kisebb gésa közösség az Oszakai vidéken, ahol még mindig őrzik és ápolják a gésa hagyományokat. Az 1920-as, 30-as években a japán társadalmat fenyegető veszélynek tartották a gésákat, sőt a negyvenes években a gésahivatást törvénytelennek nyilvánították, gyakorlóinak többségét gyári munkára kötelezték. Az 1970-es években 17 ezer gésa gyakorolta hivatását Japánban, mára számuk drasztikusan lecsökkent, körülbelül ezren élnek Oszakában és Kiotóban.

Kit neveznek gésának?
A gésa japán kifejezés, jelentése: professzionális szórakoztató. A gésa-hivatás fontos elem a japán tradicionális társadalmi életben. A gésák szolgáltatásai kizárólagosan az arisztokraták számára biztosítottak, és ezek a nők igen magas szinten sajátították el a hagyományos japán művészeteket. Eleganciájuk kivételes, akárcsak a vonzerejük. A gésák professzionális vendéglátók – egzotikus változatban. A hivatás legkorábbi művelői férfiak voltak, de a XVIII. századtól kezdve nők töltik be ezt a szerepet. A fiatal lányok képzése még a kamaszkor előtt megkezdődik, megtanulják mindazokat a művészeteket, amelyekre szükségük van mesterségük gyakorlásához. Csak az kapja meg a gésa címet, aki a maga csoportjából a legképzettebb, és sikerrel tesz le egy szigorú vizsgát.

Kimonó és fehér arc
Szó szerinti fordításban a mesterség neve „szép személyt”, illetve „művészetekkel élő személyt” jelent. A gésák meg is felelnek ezeknek az elvárásoknak: a művészetek mesterei. Hagyományos kimonóban járnak, egyszerű facipőt, klumpát viselnek, hajukat csodás frizurába rendezve viselik, melybe fémdíszeket fonnak. Arcukat fehérre alapozzák, és az ajkakat égővörösre festik. Kijelölt városrészben éltek és dolgoztak a gésák, akik különböző társadalmi osztályokból kerültek ki és csak személyes ajánlás alapján, bemutatás után kerültek a gésa házba (okija), ahol először szolgálóként dolgoztak. A legtöbb lány 15 éves korában kezdte meg a tanulást, de voltak olyan szegény családból származó kislányok, akiket 9-10 éves korukban adoptáltak és családjuk tetemes összeget kapott utánuk.
A gésa jelölteknek (maikok) nem csak a viselkedési és öltözködési szabályokat, szokásokat, rítusokat kellett megtanulni, hanem jártasságot kellett szerezniük különböző művészetekben és tudásukat szigorú vizsgákon bizonyítaniuk is kellett. A maikoknak el kellett érniük, hogy egy idősebb gésa (oneszan) megkedvelje, és pártfogásába vegye őket, gyámkodjon felettük, mert a gésák tanulásának alapja a megfigyelés és utánozás volt. A japán szexuális kultúra központi eleme a gésakultusz. A gésák a szórakoztatóipar művésznői: különlegesen képzett örömlányok, akik nem elsősorban a férfiak szexuális igényeit, hanem kulturális és társalkodási igényeit óhajtották kielégíteni. Többek közt tudniuk kellett valamilyen hangszeren játszani és énekelni, táncolni, kedveskedni. Tehát nem voltak a szokásos értelemben vett prostituáltak, mint az oirannak nevezett utcalányok.

A szüzesség érték
Mint minden lány, a gésa jelölt életében is fontos esemény volt a szüzesség elvesztése, bár a maikoknál egészen más okokból, hiszen az ő szüzességüket árverésre bocsátották. A maiko számára nővére (oneszan) egy tucat férfit választott ki, akik a teaház vezetőjénél licitálhattak a maiko szüzességére (mizuagéjá). Az vehette el a lány szüzességét, aki több pénzt ígért. Hosszú tanulás és szigorú vizsgák után a gésa 5-6 évet töltött a gésa házban és ez alatt az idő alatt leszolgálta mindazt, amit az okija rá fordított – mind anyagilag, mint érzelmileg. Ezután szabaddá vált és maga irányította életét, amelyben fontos szerepet kaptak törzsvendégei és pártfogói, akik anyagilag támogatták.

A szeretkezéshez is érteni kell!
A gésáknak természetesen a szeretkezéshez is nagyon kellett érteniük. A japán stílusú szeretkezés többnyire a padlón, szőnyegen, vagy párnákon történt, csak félig levetkőzve, gyakran guggoló helyzetben, sok megkötöttséggel és különös eszközök felhasználásával. Az előjátékban a kézzel ingerlés rafinált módozatait alkalmazták a férfiak is. Például a hüvelykujj a végbélnyílásba, mutató- és középső ujj a hüvelyben.

Szexuális segédeszközök
Az eszközök terén a japánok nagyon találékonyak. Régi szokás volt a merev hímvessző tövének körülkötözése egy darab szíjjal, ami egyrészt a magömlést akadályozta meg, másrészt a merevedés csökkenését. Később inkább bőrgyűrűt vagy vastag gumigyűrűt húztak a hímvesszőre. Kitaláltak annak vastagságát és hosszúságát növelő eszközöket is, például fából vagy fémből készült makksapkát és hímvesszőköpenyt, amik összekapcsolva már műpéniszként is alkalmazhatók, ez az úgynevezett dildo.

Gésagolyók
A nők által használt gésagolyók, amiket a szeretkezéstől függetlenül, önkielégítés céljára használtak. Ezek kb. pinponglabda nagyságú üres gömbök, amelyeket a nő gondosan letisztítva, növényi olajjal síkosítva a hüvelyébe nyomott fel, s órákig ott tartotta. Az egyik gömb teljesen üres volt – ezt nyomta fel először -, a másikban viszont volt egy fémdarab, ami minden mozdulatnál gyengéd vagy erősebben nekiütődött a gömb belső falának, s megrezdítette az egészet. Ezek a rezgések igen kellemetlen érzést, szexuális élvezetet jelentettek a nőnek, egészen az orgazmusig terjedően.
A hüvelyen belüli rezgések elsősorban a G-pontot ingerelték nem, pedig a csiklót, bár belülről az is kapott ingerlést. Ezek a golyók fejlesztik a nők orgazmuskészségét, ezért ma már bármelyik szexboltban be is szerezhetőek. A japán gésalányoktól elsősorban a saját testünkkel való törődést tanulhatjuk meg. Örök érvényű üzenetük: Ha saját testeddel és lelkeddel elégedett vagy, társas kapcsolataid és szexuális életed ragyogóan fog alakulni és működni.
Gésagolyók nagy választékban az Intim Centerben