A pornográfia már jóval a film és a fotográfia megszületése előtt is létezett, s mivel az embereket mindig is érdekelte a szex, az evolúció következtében elkerülhetetlenné vált a vizuális ébredés, amely gyorsan reagált a technikai újításokra.
A történelem első erotikus emberi ábrázolásai hagyományos értelemben véve még nem nevezhetőek pornográf tartalmúnak. Harmincezer évvel ezelőtt a paleolit korban az emberek nagy mellű, vékony combú terhes asszonyokat formáztak kőből, illetve fából, a régészek azonban kétségbe vonják a „Vénusz-szobrok” szexuális töltetét, s inkább úgy gondolják, hogy az alkotások valószínűleg vallási szimbólumok, vagy termékenységi motívumok lehettek.
Az ókori görögök és rómaiak közszobrokon és freskókon ábrázoltak homoszexuális, háromtagú, valamint orális szex jeleneteket, Indiában pedig már a 2. században megalkották a szexualitás nagy „tankönyvét”, a Kámaszutrát. A perui mocsék kerámiákon örökítették meg pornográf jellegű rajzaikat, míg a 16. századi Japánban az arisztokrácia körében nagy népszerűségnek örvendtek az ilyen jellegű fametszetek.
Nyugaton a korai ábrázolások politikai tartalommal voltak átitatva, s nem jellemezte őket a szexuális kizárólagosság – magyarázta Joseph Slade, az ohiói egyetem médiatudomány-professzora. A francia forradalmárok például pornográf jellegű pamfletekkel igyekezték kigúnyolni a gyűlölt arisztokrácia tagjait, s még Sade márki munkái is részben filozófiai töltetűnek tekinthetők.
Az 1800-as években született meg és terjedt el a „pornográfia a pornográfiáért” eszméje. Jóllehet már a 17. század közepe óta nyomtatásban jelentek meg az erotikus novellák, azonban az első, nagyobb lélegzetvételű írásra, az angol nyelven íródott Memoirs of a Woman of Pleasure (Egy örömlány emlékiratai) című könyvre egészen 1748-ig kellett várni; a népszerű nevén Fanny Hill érintette a kukkolás, a biszexualitás, a tömegszex és mazochizmus témáját is.
1839-ben, a dagerrotípia feltalálásával a technika is meghódította a pornográfiát, s már 1846-ban megszületett az első ilyen jellegű erotikus kép. A film feltalálása hasonló utat járt be, 1896-ban francia alkotók készítették az első olyan némafilmet (Le Coucher de la Marie), amelyen egy színésznő sztriptíztáncot ad elő. A fordulópont a társadalmi morál megváltozásával összhangban a hetvenes években következett be: míg korábban csak szűk körben, kizárólag férfiakból álló közönség előtt vetítettek pornográf alkotásokat, addig a technika forradalmasításával – internet, digitális kamerák – az ilyen tematikájú filmek előállítása előtt álló utolsó akadályok is sorra ledőltek – írja a Múlt-kor.hu