Egy balkáni emberkereskedő bandát számoltak fel nemzetközi együttműködéssel – jelentették be Belgrádban. Szerbiában 13, Bosznia és Hercegovinában pedig 12 embert vettek őrizetbe az Interpol, illetve tizenhárom ország rendőrségének közreműködésével.
A bandát egy délnyugat-szerbiai, presevói férfi irányította, aki török és albán állampolgárokat, de elsősorban albán kiskorúakat csempészett Nyugatra. Hivatalosan nem közölték, de úgy tudni, hogy a bűnözők elsősorban a szexiparnak szállították a gyerekeket Olaszországba.
gyereklány
Loubry Blondeau
Loubry Blondeau 10 éves modell a pedofilok álma
Thylane Loubry Blondeau képei újabb vitát indítottak a fiatal lányok szexualitásáról – írja a Huffington Post. A Good Morning America című reggeli műsorban szenteltek néhány percet annak a műsorvezetők, hogy szemügyre veygék a Vogue Parisban megjelent lány fotóit. Ezeken kirúzsozva, magassarkúban és állításuk szerint igéző tekintettel mutatják be a mindössze 10 éves Thylane Loubry Blondeaut.
Véronika Loubry divattervező elmondta, hogy habár a magazin több fiatal lányt is kamera elé ültetett már, Blondeau képei azonban sokaknak lehetnek kényelmetlenek, hiszen a korához képest sokkal érettebbnek tűnik.
A kislány az egyik képen leopárdmintás háttér előtt egy tigrisbőrön fekszik, az anyag címe Cadeaux (ajándékok). Természetesen sok olvasata lehetséges a dolognak, de persze mind a kislány szülei, mind a Vogue szerkesztősége azon az állásponton vannak, hogy rossz az, aki rosszra gondol – írja a GlamourOnline.
A csodagyerek persze élvezi a kalandot, profi nyilatkozóként egy magazinnak elmondta, hogy annak ellenére, hogy sok képe jelenik meg különféle magazinokban igazából nem érzi úgy, hogy elveszítené a gyerekkorát, mert modellként csupán néhány hétvégén dolgozik.
Thylane Lena-Rose Blondeau csupán tízéves, de úgy tűnik, hogy ő a divatvilág egyik aktuális üdvöskéje. A róla készült képek – főleg amik a francia Vogue korábbi számában láthatóak – nagy vihart kavartak, hiszen egy ilyen fiatal modell esetében sokak szerint ízléstelen, ha párducminták között hentereg magassarkút és sminket viselve, vagy a 16 évesen toplesskedő Kate Mosst utánozza. A neki szentelt Tumblr-oldal mindenesetre pár napja egy gyermekkompatibilsebb elnevezést kapott.
Míg az is hírértékkel bír, ha idős modellek szerepelnek a magazinokban, a kifutókon, természetesen ugyanolyan érdeklődést vált ki az is, ha egy 10 éves lányt a divatszakma igazi felnőtt modellként kezel. A 2001-ben született Thylane Lena-Rose Blondeau egyre nagyobb népszerűségnek örvend, egyre több magazinban tűnik fel, ami önmagában nem lenne gond, de sokak szerint az a baj, hogy nem olyan képek készülnek róla, mint egy átlagos gyerekmodellről, hanem olyanok, amelyek egy 16 évesnél is határesetnek számítanak. Többek közt egy olyan felvétel is készült róla, amelyet nyilván a félmeztelen Kate Mossról még 1990-ben készült, a brit modell 16 éves korában készült legendás fotó inspirált.
Túl merész? Egy másik fotóval kapcsolatban pedig a thegloss.com szerzője megjegyzi, akár egy Diesel-reklám is lehetne, és ugye a farmermárka reklámfotói nem feltétlenül a visszafogottságukról híresek. A biztosítékot egyébként leginkább a francia Vogue tavaly decemberi számába készült fotók csapták ki. Az egyik képen a kellően kisminkelt Thylane Lena-Rose Blondeau magassarkúban hentereg az ágyon.
Thylane Lena-Rose Blondeau tízéves létére egyébként igen komoly szakmai múlttal rendelkezik, hiszen négyévesen már a kifutón vonult Jean Paul Gaultier egyik divatbemutatóján, és azóta több magazinban is feltűnt, számos márka reklámarcaként dolgozott már. A 10 éves, elefántcsontparti modell munkásságának egy Tumblr-oldalt is szenteltek, amelynek Fuck Yeah Thylane Blondeau volt a címe, majd kissé decensebb elnevezést kapott. „Ez gyerekpornográfia, ez annyira nincs rendben” – írja a Tumblr-felhasználó. „Ez helytelen és hátborzongató. Nem szeretném, ha a kilencéves lányom egy állatmintás magassarkúban fetrengene egy párducmintás tapétával díszített hálószobában” – írta egy másik kommentátor.
Az igazi szépség – Az oldal tulajdonosa egyébként kicsit bánja, hogy meg kellett változtatnia a nevet. Hozzátette, nem egy megszállott rajongó, csupán szeretett volna egy fotóblogot, amelyen megtalálhatóak Thylane Lena-Rose Blondeau fotói. Egyúttal azt is megjegyezte, nem tud minden egyes üzenetre válaszolni, különben is főként arról írnak neki, hogy mennyire szeretik a fiatal modellt, vagy arról, hogy mekkora szajha is ő.
Egy későbbi bejegyzésben arról is írt, hogy az oldalon található fotók 90%-a nem hirdetés, nem jelentek meg divatmagazinban, nem a szexet és a fiatalságot propagáló szakmának készültek. „Mindenki véleménye érdekel, ezért tettem közzé ezeket a fotókat. Nem akarok senkit sem bántani azért, mert helytelennek találják ezeket” – írja thylaneblondeaupictures, aki azzal például egyetért, hogy a francia Vogue számára készült képek valóban vitathatóak, de hát, mint mondta, a legtöbb kép csak egyszerű fotóművészeti alkotás.
„Fotózást tanulok az iskolában, ami nem jelenti azt, hogy igazi szakértő lennék, de szerintem a kislányról készült portrék (sokat ezek közül az édesanyja készített), egyszerűen lenyűgözők. Bárcsak legalább néhányan meglátnák az igazi szépséget!” – írta az illető, aki állítása szerint maga is modellkedett gyerekként. Ami történetünk főszereplőjét illeti, édesapja, Patrick Blondeau korábban focistaként kereste a kenyerét, édesanyja, Véronika Loubry pedig egy sztárhírekkel foglakozó műsor háziasszonya volt, most pedig saját, anya-lánya divatmárkájával foglalatoskodik.
És még sokan mások? A kifutón egyébként alapvetően csak ritkán vonulnak 16 évesnél fiatalabb modellek, de a magazinok számára készült fotósorozatoknál és a hirdetésekben más a helyzet, és a cégek állítólag versengenek azért, hogy minél ifjabb lányokkal dolgozhassanak: a Miu Miu 2011-es őszi kampányának a 14 éves Hailee Steinfeld a reklámarca. Nem szabad megfeledkezni a 12 éves Elle Fanningről sem, aki többek közt Marc Jacobs kreációjában jelent meg a vörös szőnyegen, és az Interview magazin egyik összeállításban is szerepelt. Lauren Tabach-Ban, a magazin egyik szerkesztője a Daily Beastnek elmondta, tudja, hogy kicsit örültség azt mondani, hogy valakinek nagyon jó alakja van 12 évesen, és egyébként nem sugárzik belőle szexualitás, egyszerűen csak jól állnak rajta a ruhák. A divatvilág pár éve egyébként egy másik 12 éves kislányt kapott fel a semmiből, róla azóta kevesebbet hallani, de a celebgyerekek körében akkor is jellemző a nőies öltözködés, ha modellkedésről szó sincs. Gondoljunk csak a magassarkúban járó, kirúzsozott Suri Cruise-ra vagy a bőkezűen kisminkelt Willow Smithre, esetleg Cindy Crawford lányára, akire öt éves korában tangát adtak.
A Jezebel egyik szerzője megjegyzi, hogy azzal már persze semmi baj nincs, ha Thylane Lena-Rose Blondeau-nál 3-4 évvel idősebb modelleket „maszkíroznak felnőttnek”. Ő egyébként nem a francia Vogue képei miatt háborodott fel, hanem a Diesel-reklámhoz hasonlatos fotó miatt. Hozzátette, a divatszakma elég furcsa, hiszen felnőtt nőkből kislányokat próbál varázsolni, kislányokat pedig felnőtt nőként akar láttatni, és hát igen, a divatfotóknak számos olyan eleme van, amelyektől óhatatlanul szexuális töltete lesz egy képnek – írja a velvet.
Szexuális szolgáltatást kínált a gyermekotthonból szökött lány
A nagykanizsai járőrök három nőt értek tetten a 7-es számú főút elkerülő szakaszán szerdán kora este, amint szexuális szolgáltatás felajánlása céljából gépkocsikat próbáltak leinteni.
Mint kiderült, a két fiatalabb leányzó még a 18. életévét sem töltötte be, közülük egyiket a Zalaegerszegi Rendőrkapitányság körözte, mert gyermekotthonból szökött meg. A rendőrök mindhármukat előállították és szabálysértési eljárást kezdeményeztek velük szemben.
A szexiparnak szállított gyerekeket a balkáni banda
Egy balkáni emberkereskedő bandát számoltak fel nemzetközi együttműködéssel – jelentették be Belgrádban. Szerbiában 13, Bosznia és Hercegovinában pedig 12 embert vettek őrizetbe az Interpol, illetve tizenhárom ország rendőrségének közreműködésével.
A bandát egy délnyugat-szerbiai, presevói férfi irányította, aki török és albán állampolgárokat, de elsősorban albán kiskorúakat csempészett Nyugatra. Hivatalosan nem közölték, de úgy tudni, hogy a bűnözők elsősorban a szexiparnak szállították a gyerekeket Olaszországba.
Akinek kedve támadt megerőszakolhatta a lányokat
Magdolna nővérek volt a címe annak a filmnek, mely hat éve világszerte éles vitát váltott ki a katolikus egyházon belül és kívül. Peter Mullan skót rendező alkotása egy ír apácák által fenntartott iskoláról szól, ahol brutális testi fenyítés, tudatos megalázás, szexuális visszaélés tette pokollá a bentlakó fiatalok hétköznapjait. Akkor mindenki azt találgatta: a rendező szerint megtörtént eseten alapuló filmben mennyi a valóság, és mennyi az – akár egyházellenes szándékkal hozzáköltött – fikció.
Az élet a napokban adta meg a minden kétséget kizáró választ. Írországban május 20-án került nyilvánosságra az a jelentés, mely a gyermekek elleni visszaéléseket vizsgáló, Sean Ryan ügyész vezette állami bizottság tízéves munkáját összegzi. A testületet Bertie Ahern korábbi miniszterelnök hozta létre egy 1999-es, a Magdolna nővérek alapjául is szolgáló dokumentumfilm okozta botrány következményeként. Az alkotásban az apácák által fenntartott intézmény egykori lakói számoltak be megaláztatásukról – élesen megosztva a társadalmat. Sokan minden szavukat készpénznek vették, mások viszont azzal vádolták őket, hogy a kései anyagi kártérítés reményében festik múltjukat a valóságosnál sötétebbre.
A vizsgálatot az egykori diákok szavahihetőségének tisztázására, és a katolikus egyház becsülete miatt is el kellett indítani. Az utóbbi években rendre előkerültek hasonló történetek, ám mindenre kiterjedő tényfeltárás nélkül nem lehetett megállapítani, hogy mennyi az igazság a szórványosan előkerülő vádak mögött, és hogy a visszaéléseket mennyiben lehet elszigetelt, vagy éppen a katolikus oktatási rendszerben mindennapos jelenségnek tekinteni.
Az 1930-as évektől a kilencvenes évekig tartó időszakot vizsgáló 2600 oldalas, 250 egyházi intézményre kiterjedő jelentés mellbevágó egyértelműséggel állapítja meg: a brutális testi fenyítés, a lelki, érzelmi terror, a szexuális erőszak gyakori volt a katolikus bentlakásos intézményekben. Egyes iskolákban rabszolgaként dolgoztatták a gyerekeket, az ütlegelést rituális jelleggel és különös kegyetlenséggel alkalmazták, máshol a fojtogatás, víz alá nyomás és a fenyítés egyéb, megalázónál megalázóbb példái kerültek napvilágra.
A legkínosabb esetek azonban a szexuális kizsákmányolás fogalomkörébe tartoznak. A bizottság megállapította, hogy az élet különösen két szerzetesrend: az egyházi iskolák többségét működtető Keresztény Testvérek nevű férfitársaság, illetve az irgalmas nővérek intézményeiben ért fel sokak számára máig ható rémálommal. Az utóbbi évtizedekben ugyanis a két közösség tagjai közé több pedofil, illetve perverz hajlamú ember férkőzött – vagy időközben vált azzá -, akik közül sokan évekig, évtizedekig háborítatlanul zaklathatták a fiúkat és lányokat. Több ezres nagyságrendben váltak bizonyítottá azok az esetek, amikor a szerzetesek, illetve az intézmény világi munkatársai, látogatói megerőszakolták, alkalmi vagy rendszeres szexuális szolgáltatásokra kényszerítették a rájuk bízottakat.
Jobbára olyan intézményekről van szó, melyeket a társadalom perifériáján élő fiatalok – szétesett családok gyermekei, megesett gyereklányok, munkakerülők, bűnözői háttérrel érkezők – nevelésére, illetve munkára szoktatására hoztak létre még a XIX. században. Ezek, az egyes esetekben afféle dologházként működő, a társadalom látó- és érdeklődési körén kívül eső iskolák sokszor egy Isten háta mögötti településen voltak, ahol a külső ellenőrzés nélküli összezártság kinek-kinek a rosszabbik énjét hozta felszínre. Ez a fő oka annak, hogy az első hallásra hihetetlennek tűnő esetek éveken keresztül különösebb következmények nélkül megtörténhettek.
A másik magyarázat leginkább a szerzetesnők által fenntartott intézmények hétköznapjainak árnyoldalaira világít rá: ha egy itteni lány nemi vagy fizikai erőszak áldozata lett, és jelentette az esetet az iskola elöljáróinak, gyakran még ő kapott fenyítést – hogy legközelebb kétszer is meggondolja, merjen-e panaszkodni.
A vizsgálat során a szerzetesek azzal védekeztek: az ügy azért fajulhatott idáig, mert nem volt tudomásuk a botrányos esetekről. A bizottság azonban megállapította, hogy az illetékes egyházi vezetőknek tudomással kellett bírniuk a visszaélésekről – de ők mégsem a helyzet rendezésében, hanem elhallgatásában mutatkoztak érdekeltnek. Ha pedig egy-egy pedofil szerzetes ügyét már nem lehetett a szőnyeg alá söpörni, legfeljebb áthelyezték egy másik iskolába, vagy világi tanárként folytatta tevékenységét – és sok esetben bűnös üzelmeit.
Nem véletlen, hogy az ír püspökök egymás után adják ki nyilatkozataikat, melyekben mélységes megdöbbenésüknek és szégyenüknek adnak hangot, s egyházuk nevében töredelmesen bocsánatot kérnek az áldozatoktól. Emellett hangsúlyozzák, hogy a jövőben szigorúbban veszik a pedofil eseteket, az eddiginél komolyabb beszámolási kötelezettséget írnak elő az egyházi illetékeseknek (a püspökök már eddig is kötelesek voltak jelenteni az ilyen ügyeket a rendőrségnek), és ügyelnek rá, hogy a papok és fiatalok ne lehessenek együtt kétes, ellenőrizetlen körülmények között.
Ez azonban már eső után köpönyeg. Különösen azok után, hogy kiderült: a bizottság jelentése nem jár semmiféle büntetőjogi következménnyel. Már csak azért sem, mert a Keresztény Testvérek rendje 2004-ben egy nyertes per következtében elérte, hogy a Ryan-bizottság jelentésében – a személyiségi jogokra hivatkozva – ne szerepeljen az elkövetők neve. „Dühös vagyok és elkeseredett. Úgy érzem, becsaptak, átvertek. Soha fel nem téptem volna a sebeimet, ha tudom, hogy ez lesz az eredménye” – fakadt ki az egyik áldozat, mások pedig a bizottság sajtótájékoztatóján adtak hangot elégedetlenségüknek.
A kárvallottak ugyanakkor nem maradtak kártérítés nélkül. Az ír kormány eddig 12 ezer áldozatnak fejenként átlagosan 90 ezer dollár kompenzációt fizetett, aminek ellentételezéseként vállalniuk kellett, hogy további követelést nem támasztanak az állammal vagy az egyházzal szemben. (Az ír katolikus püspökök összesen 175 millió dollárral szálltak be a kártérítésbe – mely összeget sokan keveslik.)
Az ír egyháznak a jelek szerint nem azt kell a leginkább felróni, hogy szerzetesei között ferde hajlamú egyének is feltűnnek – hiszen ilyen esetekre a bizottság jelentése szerint az állami intézményekben is volt példa. A katolikus közösségek legfőbb felelőssége abban áll, hogy – az egyes ügyek miatt kipattanó botránytól tartva – elhallgatták a jelenséget, szemet hunytak megtévedt társaik magatartása felett, mígnem az egész ügy nemcsak rájuk, de az egész ír egyházra, sőt közvetve a világ összes katolikusára hullt vissza sokszorosan.
Európa egyik legkatolikusabb országa ezzel alaposan feladta a leckét XVI. Benedeknek. Most sokan arra kérik a pápát, vizsgálja felül az ír szerzetesrendek működését, mások pedig arra emlékeztetnek: miként tavalyi Egyesült Államok-beli látogatásán hangsúlyosan bocsánatot kért az amerikai egyházban elharapódzó pedofilügyek miatt, most is ideje volna hasonló gesztust gyakorolni