Utaztatok már tömött autóbuszon? Hát nekem kijutott a jóból. Középiskolás koromban kollégista lévén rengeteg időt töltöttem utazással és főleg autóbuszon. A vasárnap esti visszautazások a koleszba, olykor-olykor rémtörténetbe illő események közé tartoztak. Azok, akik belekóstoltak a kollégiumi élet rejtelmeibe, valószínűleg megértik, mire gondolok. Viszont, ami negyedikes korunkban történt velem és a barátommal, az minden addigi képzeletemet felülmúlta és egyáltalán nem tartozik a horrorisztikus jelenetek közé. Sőt… De, ne vágjunk az események elé: Barátom Zoltán, és én egy ugyanazon koedukált kollégiumban laktunk, természetesen ő a fiúk számára kijelölt harmadik emeleten, én pedig a lányok első emeleti ”lakosztályában”. A kor követelményeinek megfelelően, és ahhoz igazodva, az emeletek vasrácsos-vaskapus elválasztással voltak ellátva, ami állandó kihívást jelentett nevelőnek, diáknak egyaránt. Ugye mondanom sem kell, hogy a diákok – és köztük én is, barátom is – az esetek nagy részében túljártunk a rács-akadályok okozta problémákon. Kétéves szerelmünk alatt az egymásratalálás legtrükkösebb fortélyait kidolgozva oldottuk meg azt a feladványt, amit a biológia állít minden tinédzser hormonháztartása, és az úgymond társadalmi elvárások támasztotta viselkedési normák közé. Magyarán, ha vágytunk egymásra, és ez a kollégium falain belül tört ránk, akkor folyton találtunk rá időszerű receptet. Zoli volt az, aki ártalmatlanságomat a múltnak ajándékozta az egyéves évfordulónkon, és én voltam az, aki ugyanezt művelte az övével is, ekkor 17 évesek voltunk Az első alkalom csodálatos élmény volt, habár nálam a beteljesülés elmaradt az izgalom, az új érzések, a félelem és a meztelen férfi, azaz fiú test látványa okozta megrázkódtatás – amit jó értelemben vett megrázkódtatásnak tessék érteni – egyvelegéből kialakult érzés miatt. Zoltánomnál természetes módon ez bekövetkezett, kétszer is. Minden apró fájdalom és ismeretlen izgalom ellenére egy életre szóló emléket adott nekem ő és az aktus, amit senki nem vehet el tőlem, szívesen fogok rá visszaemlékezni még nyolcvan évesen is, ha megérem. Azonban most egy másik történetet szeretnék megosztani veletek, nem pedig a szüzességem elvesztését, habár az is megérne egy írást.
Egy szokatlanul meleg október eleji vasárnap este szokásosan a tömegben nyomorogtunk az autóbusz-pályaudvaron, várva azt a megváltó pillanatot, amikor sofőrünk szíveskedik kinyitni az ajtókat és a furakodó, lökdösődő sokaság végre elfoglalhatja helyét és kényelembe helyezve magát, felkészülhet az utazás fáradalmaira. Amire mi feljutottunk a buszra, már persze nem volt ülőhely, így a csukló részben kerestünk magunknak állóhelyet. Én a csukló korlátjának támaszkodtam, míg Zoltánom a csuklórészben található oszlopnak támasztotta a hátát, mert nem szerette nézni azt a sok unott pofát, akik körülvettek minket. Csomagjaink az oszlop és a korlát közé kerültek, így én Zolival szemben, de egy kicsit tőle jobbra helyezkedtem el és arra gondoltam, hogy mielőbb legyen már vége az útnak. Miközben az elmúlt hétvége eseményeiről beszélgettünk, lassan megtelt a busz teljesen. A teljesen szót úgy kell érteni, hogy a szó legszorosabb értelmében egymáshoz passzírozódtak az emberek. Egy esetleges hirtelen fékezésnél még elesni sem volt esélyünk, mert a mellettünk álló ember megtartott. A heringes doboz táncparkettnek minősült a buszunkhoz képest, és elszörnyedve gondoltuk végig, hogy kb. másfél órán át kell ezt az áldatlan állapotot elviselnünk.
Majdnem egy órája utaztunk így, már minden zsigerünk zsibbadt és fájt, de tudtuk, hogy hamarosan megérkezünk. Útközben Zolival mindenféléről beszélgettünk, de végül témánk a sexre terelődött, hiszen a hormonok dolgoztak bennem is és benne is, mivel már hét napja nem lehettünk együtt a nőket sújtó havi ”mikulás” beköszöntése miatt. Nálam ez a dolog öt napig szokott tartani, de anyukám tanácsolta, hogy a biztonság kedvéért mindig várjak egy-két napot a szex-szel. Megfogadtam a tanácsát, de ennek ellenére egyszer már kerültem kínos helyzetbe, amit szerelmem, Zoli tökéletesen kezelt, és nem éreztetett velem negatív érzelmeket, így zavarom is hamar elmúlt. Tehát a beszélgetésünk tárgya az esti titkos találka lebonyolítása körül forgott. Megbeszéltük, hogy az én szobámban találkozunk, tehát most neki kell kijátszani a rács gátakat, és a nevelők őrző figyelmét, de ez neki már-már rutin feladatnak számított. A szobatársaim ilyen esetben magunkra szoktak hagyni, egy másik szoba lányaival egyezségben ott alszanak, ágybetétet terítve a földre. Általában kétnaponta kell költözniük, vagy költöznöm, attól függően, hogy kinek a fiúja jön látogatóba. De van olyan is, hogy mi látogatjuk meg a fiúkat. Szerencsés vagyok, mert csak nekem és egy másik szobatársamnak, két emelettel feljebb van a fiúnk, de a másik két lánynak a városban laknak az udvarlóik. Így ők általában ott szokták elvégezni szükségleteiket, emiatt szinte minden nap lehetőségünk nyílt együtt lenni Zolival.
Hangunkon lehetett érezni, hogy a várakozás az estére nem hagyja hidegen érzékeinket. Tenyerem hidegen verejtékezett, Zolim pedig álmodozva sóhajtozott. Miután kiveséztük az esti előkészületek mikéntjét, hirtelen elhallgattunk. Ismertem ezt a fajta hallgatást: mindkettőnk agya azon járt, hogy most mit kellene mondanunk, hiszen tehetetlennek éreztük magunkat. Mélyen egymás szemébe néztünk és vártuk a pillanatot, hogy a másik megszólaljon. Szinte szikrázott közöttünk a levegő, éreztem, hogy a vér az arcomba tódul, és a vágy bejárja a testem és lassan összpontosul ölemben. Zoli halkan megszólalt:
– Most itt szeretnélek magamévá tenni – tudta ő is, én is, hogy erre nem kerülhet sor.
– Tudom…, én is szeretném, deee… várjuk meg az estét. – Hebegtem a fülébe, annak ellenére, hogy most én sem vágytam másra csak az ő érintésére. Beszélgetésünket senki sem hallhatta, hiszen egymás vállra hajoltunk, és szinte a fülünknél volt a másik szája. Két oldalt háttal állt egy-egy ember, így nem hogy nem hallottak, hanem nem is láthattak. Ehhez segítséget nyújtott a busz gyatra világítása is. Csak elöl világított egy lámpa, és teljesen hátul kettő. Szenvedélyesen megcsókoltam szerelmemet, nyelvem hegyével ingereltem az ő nyelve hegyét. Ezt mind a ketten szerettük. A nyáltermelődésünk felfokozódott, időnként abba kellett hagyni a csókot, hogy nyelni tudjunk, de aztán azonnal folytattuk. Jobb kezemet lassan csúsztattam le a testén, vékony ingén keresztül ingerelve mellbimbóját, majd folytattam az utat egészen a nadrágjáig. Egyértelműen éreztem, hogy férfiassága vágyik rám. Simogattam a hímtagot, majd az ujjaimat lefele fordítva alányúltam és ágyékát kezdem simogatni, majd finoman megfogtam a heréit, és lassan morzsolgattam ujjaim között. A csókot időközben abba hagytuk, Zoli fejét a vállamon pihentette, becsukta a szemét és élvezte kezem játékát, én pedig izgalommal figyeltem lélegzetének apró rezdüléseit. Aztán megmarkoltam a telt heréket és csuklóm belső élét péniszéhez nyomva le-fel kezdtem rángatni a nadrágot.
– Nagyon jó… – suttogta a fülembe, szemét csukva tartva. Én gyorsan körbenéztem, és újból megbizonyosodtam róla, hogy olyan szorosan állunk, hogy nyaktól lefelé senki nem láthat semmit.
– Van egy ötletem. Ne ijedj meg! – mondtam neki halkan. Lassan lehúztam a sliccét és benyúltam rajta.
– Így jobban hozzá férek.
– De megláthatnak… – tiltakozott bátortalanul, bár önkéntelenül is tolta kezem felé a férfitagját.
– Nyugi! Senki nem láthat meg. – nyugtattam – Én is szégyellném magam, ha meglátnának. Bízz bennem! És ne mozogj, mert azt megérzik a hátad mögött állók – És ahogy ezt kimondtam, már a kezem bent is volt a farmer alatt. A boxeralsón keresztül megmarkoltam a jól ismert falloszt és úgy nadrággal együtt húzogatni kezdtem. Tökéletes példány volt. Számomra megfelelően hosszú és megfelelően vastag, a makktól a tövéig vastagodott, amit azért szeretek, mert ha bennem ficánkol tövig, akkor a hüvely bemenetemet és a csiklómat egyaránt dörzsölte, amit én rettentően szeretek. Hatalmas herezacskó tartozott még hozzá, amiről annyit kell tudni, hogy ha hátulról támad meg ez a csodás farok, akkor ez a kedves jószág minden egyes lökésnél neki csapódik a csiklómnak, és pillanatok alatt a csúcsra juttat. Ezért is szeretem, ha hátulról kefél meg Zoli. Akár hagyományos módon, akár análisan. És van még egy nagyon jó tulajdonsága ennek a remek szerszámnak: tökéletesen egyenes, és hihetetlen kemény, amikor feláll. Sokszor nem tudok vele betelni, újra meg újra életet akarok bele lehelni, miután ”kilehelte lelkét”.
Kezemben a farokkal és agyamban a száguldó, buja gondolatokkal, már csak egy akadályt kellett leküzdenem. Ez pedig az alsó volt. Megkerestem ezen is a sliccet, majd könnyedén benyúltam rajta és már kezemben is volt a kőkemény fasz. Amint megragadtam, erősen átkulcsoltam rajta az ujjaimat és szorosan fogva húzogatni kezdtem a bőrt rajta. Nem húztam le a makkról teljesen, mert most nem volt alkalmam megnedvesíteni nyelvemmel, és tudtam, hogy így kellemetlen lenne Zolinak. Ezért csak piciket húzogattam rajta és mikor felértem, teljesen összezártam a bőrt a makk végén a hüvelykujjam és a mutatóujjam jótékony közreműködésével. Aztán éreztem, hogy olykor megvastagszik és tudtam, hogy hamarosan kitör a forróság belőle. Ezt Zoli is jelezte:
– Nem akarok a nadrágomba… élvezni – sóhajtotta a fülembe.
– Nem menekülhetsz – válaszoltam kaján mosollyal – a markomban vagy. Szándékosan így fogalmaztam, végül is így volt. Még volt hátra kb. 10 perc az utazásból, ezért tudtam, hogy véghez vihetem azt, amit elterveztem.
– Most kiverem a faszod, még akkor is, ha most nem akarod. El fogsz élvezni! – fenyegettem suttogva és buján – Próbáld megakadályozni, ha tudod. – incselkedtem kedvesemmel.
– Kérlek ne… – próbált tiltakozni és kezével tett egy erőtlen próbálkozást, annak érdekében, hogy kezemet kihúzza a nadrágjából. Persze nem sikerült, mert erősen szorítottam a farkát és igazából ő sem akarta, hogy elengedjem. Mind a ketten szerettük, ha ”csúnyán” beszélünk sex közben, nevén nevezve a dolgokat. Mostanra már én is annyira felizgultam, hogy elég lett volna, ha hozzám ér, abban a pillanatban elélvezek.
– Annyira kívánlak, hogy itt helyben belém rakhatnád a farkad. – búgtam a fülébe, miközben éreztem, hogy a bugyim teljesen átázott.
Ezzel egy időben erősebben fontam ujjaimat arra a dorongra, amely lüktetve vergődött szerelmem lába között.
– Megbasználak… de most nem… lehet… – zihálta alig hallható hangon. Farka egyre sűrűbben meg-megremegett, és tudtam, hamarosan élvezni fog.
– Mindjárt lövellsz. Ezaz! Élvezz kedvesem! – suttogtam, miközben gyorsabban vertem a kezemben lévő faszt, de még mindig csak piciket húzogattam rajta.
– Ne… – tiltakozott erőtlenül, tudtam, hogy pontosan az ellenkezőjét akarja. Rendkívül élveztem a helyzetet. A barátom kiszolgáltatott helyzetben, farka a kezemben lövésre készen és nem tud mit tenni ellene. Ha akarom, befejezem, amit elkezdtem, ha akarom nem. Hát persze, hogy akartam. Az élvezet gyorsan jött. A farok megmerevedett, éppúgy, mint a puncimban vagy a számban szokta, aztán heves rángások közepette kiadta az egy hét alatt felgyülemlett ondót magából. Minden összerándulásra újabb adag sperma került a nadrágba és a kezemre, de a mozgást még mindig nem hagytam abba, csak vertem, vertem, amennyire csak tudtam. A rángások lanyhultak és már nem is lövellt, de én tovább mozgattam rajta a kezem.
– Lassíts légy szíves – fordult felém csillogó szemmel – kezd kellemetlen lenni. Én teljesen fel voltam ekkor ajzva. Éreztem, hogy csuklóig gecis vagyok és kívántam, hogy jól megbasszon kedvesem. Nem tudtam magam kontrollálni. Zolinak kellett a kezemet leállítani. Szerintem én még a mi napig is verném, ha nem fogja meg. Aztán lassan magamhoz tértem és éreztem hogy a markom és a kézfejem egymerő lucsok. Próbáltam beletörölni barátom alsójába a kezem, de hát az is teljesen át volt ázva a frissen vert ondótól. A nagyját azért sikerült letörülni, ennek ellenére úgy éreztem, mint aki kezet mosott és csak lerázni tudja róla a vizet.
Egy perc sem telt el és megérkeztünk a buszpályaudvarra. Szerencsére a kolesz nem volt messze, így nem kellett sokáig a nedves kezemmel bíbelődni. Azért sikerült a táskámat és a ruhám oldalát összekenni, de nem volt feltűnő. A kolesz mellett volt egy kis non stop ABC szerűség, ahova Zoltánom kérésére még bementünk, mert valamit otthon hagyott. Amikor kijött az üzletből, hirtelen nem a kolesz felé vezetett, hanem épp az ellenkező irányba.
– Hova megyünk? – néztem rá kérdőn, hiszen szerettem volna már kezet mosni és szó mi, szó maszturbálni, hiszen nagyon fel voltam izgulva és csak egy pici érintésre vágyott pinusom. Ez addig kitartott volna, amíg barátom meg nem gyötri rendesen. Zolival csak éjjel 12-kor találkozhatok, addig pedig nem bírom ki ilyen állapotban. (Bizonyára tudjátok milyen érzés az, amikor csak pillanatok választanak el az orgazmustól, és nem tehetsz semmit?! Szörnyű!)
Kénytelen kelletlen követtem páromat. Aztán kezdtem sejteni hová megyünk. Volt egy kis szűk sikátor az épületek között, ami aztán egy piciny térbe torkollott, tökéletesen elzárva a külvilág kíváncsiskodó szemeit. Hallottam, hogy ide szoktak járni azok a párok, akiknek nincs hova menni, ha a természet buja érzésekkel borítja el testüket. Mesélték, hogy elő szokott fordulni, hogy 3-4 pár is van egyszerre itt. Mi nem vettük igénybe még ezt a ”lehetőséget”, hiszen mindig volt alkalmunk érzéki gerjedelmünket hol csillapítani.
Befordultunk először jobbra, majd ballra és egy néhány négyzetméteres kis helyre érkeztünk. A tervezőmérnök, amikor rajzolta ezt a lakótelepet, bizonyára elszámította magát, mert a házak között kialakult egy aranyos kis udvar, amelynek a fiatalok pajzán tevékenysége miatt a szex center nevet adták. Nem véletlenül. Amint beléptünk a kicsiny területre azonnal észrevettük, hogy két pár serénykedik. Az egyik éppen most kezdhette, mert még nagyon finom mozdulatokat tett, míg a másik a végjátékban járhatott, hiszen a fiú elemi erővel tömte kedvesét hátulról, majd hirtelen mindketten megvonaglottak és nem mozdultak. Én szerettem volna otthagyni a társaságot, de Zoltán visszahúzott, a következő szavakkal:
– Nézd! Észre sem vettek. Itt mindenki ezt teszi. – És valóban. Figyelemre sem méltatták érkezésünket, de ennek ellenére egy kicsit zavaró érzés volt ott állni és nézni szeretkezés közben a többieket. Soha életemben nem láttam még élőben szeretkező embereket.
– Tudom, hogy milyen állapotban vagy – fordult felém a párom, miközben arcomat végigsimítva kezét leeresztette melleimre. Azonnal beleremegtem az érintésébe.
– Igen nagyon kívánlak, de jobb szeretnék ágyban sze… – nem tudtam befejezni, mert keze benyúlt a szoknyám alá, ahol a puncimat takaró nedves tangához ért, és finoman belemarkolt.
– Akkor ne is figyelj másra. Fordulj a fal felé és lazíts! – utasított finoman lágy búgó hangján. Engedelmeskedtem, mert ujjai jótékony hatást gyakoroltak átázott ölemre, és már csak arra tudtam figyelni, hogy lábamat terpeszbe tegyem, hogy minél jobban puncimhoz férhessen, kívántam, hogy megérintse csiklómat. Nem tette. Helyette letérdelt mögém és bugyim vékony pántját a popsimból kiemelte, ujjaival végigszánkázott annak ágyékrészén, és amikor elérte volna könnyező szemérmemet hirtelen félretolta. Éreztem ajkaimon, csiklómon, hüvely bemenetemen, egyszóval az egész puncimon, hogy a hűvös őszi levegő simogatja, éreztem a hideget, és nagyon kívántam Zoltánom érintését. Ekkor megéreztem forró nyelvét csiklómon. Nem sokat teketóriázott, célzottan érzékeny pontomat vette kezelésbe. Nyelvét nekinyomta csiklómnak, és úgy dörzsölte előre-hátra, majd hirtelen engedett a szorításból s nyelve hegyével pöckölgette, majd mélyen belenyalt a puncimba, úgy istenesen. Ezt imádtam, és ő ezt tudta. Végignyalta a csiklómtól indulva az egész pinám tovább a popsimig és annak tetejéig, majd visszafelé a popsi rózsánál elidőzött egy kicsit, aztán haladt tovább. A hüvelyhez érve belemélyesztette nyelvét, ki-be húzogatta, aztán visszatért a kiindulópontra a csiklómhoz, ami megduzzadva várta a férfias érintést, aztán ajkai közé véve szopta, és tetejét nyelvének hegyével ingerelte. Vágytam az orgazmust és vágytam, hogy kemény farka bennem legyen. Hirtelen megfordultam, letérdeltem és lerántottam a sliccét és megfogtam lucskos farkát, ami ismét keményen meredezett szemem előtt. Legszívesebben bekaptam volna, de a vágy, hogy meghágjon, nagyobb volt ennél, szerettem volna magamban érezni.
– Nem, nem!!! – kiáltott fel Zoli. – Most nem lehet. Csak szájjal foglak kielégíteni.
– Könyörgöm, kefélj meg. – esdekeltem neki – nem teheted ezt velem drágám! BASZNI AKAROK!!! – keltem ki magamból, mert a vágy ekkorra már elhatalmasodott rajtam és a külvilág teljesen megszűnt létezni számomra. Csak egy dologra tudtam összpontosítani, az pedig Zoltánom lába között ágaskodott.
Zoli hajthatatlan volt. Felállított a fal elé és térdelve előttem hevesen folytatta pinám nyalását. Egy pillanatra láttam a szemközti falnál álló párt, a lányban ki-be furkáló faszt, ahogy hevesen kefélnek. Akkor és ott borzasztóan gerjesztett a látvány. Aztán már semmi másra nem figyeltem csak arra tudtam összpontosítani, hogy párom nyelve egy pillanatra se hagyja el puncimat, és agyammal követtem a feltörő gyönyör útját. Az orgazmus úgy jött, mint egy gyorsvonat. Átrobogott a testemen, pinám minden porcikája összehúzódott és egy hatalmas rándulással elérte csiklóm tetejét. Láthatatlan erők összerántották lábamat, szerelmem fejét elemi erővel szorítottam altestemhez és szinte megkeféltem a száját. Hüvelyizmaim eszeveszetten rándultak össze a kéj alatt, ezzel kipréselve magából a boldogság nedveit, amit Zoli élvezettel szürcsölt. Ilyenkor szokott Zoltánom belém élvezni, hiszen puncim izmai szorosan körbefogják őt, a szívóhatás miatt szinte leszopja hüvelyem a farkát. Most finoman nyalta puncimat, olykor nyelvével lágyan megérintve belekóstolt még csiklómba is, amire seggemet hátra rántottam, combomat összezártam, majd megint kitártam, aztán kezdetem elölről. Így rángatóztam, ki tudja meddig.
Az önkívület lassan múlni kezdett, de lábaim még mindig görcsösen remegtek, figyelmeztetve arra a tényre, miszerint alaposan kinyaltak. Barátom felegyenesedett és megcsókolt. Éreztem száján a puncim izét. A finom, lágy csókból kiszabadulva megkérdezte:
– Mehetünk?
Kiszáradt szám és nyelvem miatt csak annyi tudtam felelni kimerülten remegő hangon:
– Elélveztem drágám!
– Láttam és éreztem. – válaszolta a tőle megszokott kedveskedő hangon – Örülök, hogy jó volt. Láttam rajtad, hogy már nagyon szükséged van erre.
Nyelvemmel megnedvesítettem ajkaimat, majd feleltem:
– Az volt a tervem, hogy maszturbálok, amikor beérek. Nagyon felizgultam arra, amit a buszon tettem. – egy picit elgondolkodtam, majd hozzátettem – Csodálatos szerető vagy! – Ezt egy érzéki csókot lehelve a szájára nyomatékosítottam.
– Azért este még meglátogatlak, mert ami a buszon és itt történt, csak előjátéka volt az éjjeli nagy találkozásnak. Nem így gondolod?
– Nagyon várom a látogatásodat. Pihenek addig, dumcsizok a csajokkal, lezuhanyozom, és aztán jöhetsz. Ma mindent megtehetsz velem!
Pajkosan, már-már kisfiúsan mosolygott vissza rám, megsimogatta az arcomat, majd megkérdezte:
– Induljunk?
Nem válaszoltam csak az udvar másik oldala felé biccentettem fejemmel, jelezve, hogy nézzen oda. Fejét hátrafordítva láthatta, hogy az előző pár most jutott el a csúcsra. Hevesen kefélt a fiú, majd megremegett a lába, berogyasztott, aztán ismét felegyenesedett és közben nagyokat döfött ágaskodó farkával a lányba. A lány egyik keze a falat támasztotta, a másik a lába között matatott s fenekét összhangban a fiú mozgásával mindannyiszor hátranyomta, ahányszor csak a fiú belényomta merev falloszát. A lány visszafojtott sikolyokat engedett el, keze hatásos kezelésben részesítette punusát és a testét elöntő orgazmus jól követhető volt minden porcikáján.
– Seggbe dugta. – állapította meg Zoli. Ezt nem tudom, honnan szedte, mert nem igazán lehetett látni a részleteket, de, aztán amikor a fiú lassan kihúzta a lányból meggyötört szerszámát, láthattam, hogy valóban a hátsó bejáraton hatolt be.
– Te is szeretnéd, ugye? – kérdeztem.
– Majd este megkapod a magadét! – fenyegetett Zoli, hangjában valami észbontó szeretettel.
– Remélem is. Ma mindent akarok! – követelőztem válaszul.
Ekkor vettem csak észre, hogy Zoltánom farka még mindig szabadon van, és feje a már csillagos eget kémleli. Finoman megfogtam, és lágyan simogattam szememben az érte csillogó vágytól. Szerettem volna őt is boldoggá tenni, eljuttatni oda, ahol az imént én jártam. Finoman verni kezdtem, tövig lehúztam a bőrt a spermától elázott hímtagról, majd megcsillant a makk. Gyönyörű látvány volt! Majd felhúztam a bőrt, aztán ismét vissza. Elkezdtem lágyan verni, miközben halkan cuppogott minden mozdulatom, ahogy a fityma ráborult a makkra. Zoli mélyebben kezdte venni a levegőt, de végül megfogta a ficánkoló kezemet, és erőt véve magán azt mondta:
– Most ne, kérlek. Tartogassuk estére az energiáinkat.
– Rendben. – válaszoltam.
– Most elrakom, jó?
– Majd én. – Visszaraktam a meredező dákót az alsóba, és a sliccen benyúlva ismét megragadtam. Le-föl húzogattam, miközben közel hajolva belesúgtam a fülébe:
– Jól mosd meg, mert le fogom szopni! – Gyorsabban kezdtem verni a farkát. Ez és a buja hangok, no meg az előbbi seggbedugós jelenet nem maradtak hatás nélkül. Lihegni kezdett, kezemben a fasz meg-megrándult, és tudtam, hamarosan jön a kéjes spricc. Láttam Zolin, hogy átadja nekem az irányítást, ő már nem tudja türtőztetni magát, párzó mozdulatokkal nyomta előre hátra a fenekét. Majd az egész farok megremegett, ha lehet még keményebbé vált, a makk pereme megdagadt, és elkezdte a már jól ismert rándulásait. Jól tudtam, ha még néhányat húzok rajta, menthetetlenül elélvez. Hirtelen abba hagytam, elengedtem a begerjedt faszt, kirántottam kezem a nadrágból és egy gyakorlott mozdulattal felhúztam farmerja sliccét. Olyan hirtelen történt minden, hogy amikor a sliccel végeztem, fenekét még akkor is előre hátra mozgatta. Amikor eszmélt, a szemembe nézett, összezárt fogai között sziszegve vette a levegőt és kezével hirtelen farkához kapott. A farmeron keresztül erősen megmarkolta és szorította, ahogy tudta, miközben csak ennyit sziszegett:
– Istenem… drágám… – és mozdulatlanul szorította önmaga férfiasságát
– Majd este folytatom ott, ahol abbahagytam. – pajzánkodtam vele. Lassan lehiggadt.
– Majdnem elélveztem. Te kis boszorkány!
– Tudom! De tartalékold az energiáidat estére– válaszoltam barátom korábbi szavait idézve huncut mosollyal az arcomon. – De most már tényleg indulnunk kellene.
Összeszedtük motyóinkat és elindultunk a kolesz irányába. Az előző párocska is szedelődzködött, habár a fiú még csak Ádám-kosztümben keresgélte elszórt ruháit, míg a leányzó segített neki. A lánynak egyszerű dolga volt az öltözködéssel, mert csak a derekáról kellett a ruhát visszahúzni és már kész is volt. Bugyiját – ha volt neki – a táskájába gyűri és ennyi. A kollégium bejáratánál Pista bácsi állt és várta az érkezőket. Szerettük a kis öreget, mert nála mindig lehetett egy kis jóindulatra számítani, ha az ember elkésett a kimenő végén. Volt már arra is példa, hogy a szobájában tartottuk pásztoróráinkat. Ha a szükség fűtötte testünket nem volt hol lehűtenünk, és ezt elmeséltük Pista bá’-nak – mert volt olyan kapcsolata a fiatalokkal, hogy ilyesmit meg lehessen vele beszélni – felajánlotta a szobáját, meg azt, hogy falaz nekünk, csak arra kért, hogy ne kenjünk össze semmit. Megnyugtattuk, hogy mivel óvszert használunk, tudunk vigyázni a tisztaságra, de a biztonság kedvéért egy törölközőt terítettünk magunk alá. Szóval szerettük az öreget. Aztán felértem a szobámba és azonnal készülődtem fürdeni. Egyrészt, mert kezemen barátom megszáradt spermája eléggé zavart, másrészt az esti ágycsatához ki kellett csinosítanom és illatosítanom magam, harmadrészt pedig, ha nem sietek, elfogy a melegvíz és ez sem elhanyagolható érv. Miután lezuhanyoztam, visszatértem a szobába, ahol már várt Ica, az egyik legjobb barátom.
– Mesélj, mi történt a hétvégén? – lelkendezett mikor meglátott. Mindig meg szoktuk beszélni sok egyéb mellett, kalandjainkat a fiúkkal, és tudta, hogy most hétvégén esetleg történhetett valami. Mindent elmeséltem neki a buszt, a sikátort, a párocskát, akik anális játékot játszottak, az érzéseket, egyszóval mindent. Ő is beszámolt a fiújával történt dolgokról. Még mondják azt, hogy a nők nem beszélnek a szexről! Dehogynem! Talán többet, mint a férfiak. Aztán a női csacsogásé lett az úr, közben megérkeztek a többiek is Ági és Viki. Beszélgettünk suliról, fiúkról, zenéről, filmekről, no persze sexről is. Ekkor kértem őket, hogy a pénteki megállapodásunk értelmében jó lenne, ha éjszakára magamra hagynának. Csillogó szemekkel és huhogva kacarászva bólogattak.
Úgy 11 óra körül magamra hagytak. Egy kicsit végre egyedül lehettem és átgondolhattam a nap eseményeit. Újra felidéztem, milyen elszánt voltam a buszon. Milyen jó érzés volt kezemben tartani szerelmem férfiasságát, aki tehetetlenül, de elégedetten tűrte kezem jótékony masszírozását. Aztán, hogy barátom ”elhurcolt” a sikátorba. Ez volt Zolira jellemző. Tudta, hogy mire van szükségem, és úgy érezte, hogy tartozik nekem. Nem tudta elviselni, ha ő többet kapott, mint én bármiről is legyen szó. Úgy érezte, hogy valamit vissza kell adnia abból a jóból, amit ő kapott, ezenfelül láthatta rajtam azt az észvesztő vágyat, ami ilyenkor arcomra szokott kiülni. A sikátorban megkaptam tulajdonképpen azt, amit akartam, de én szívesen tovább mentem volna. Valahogy úgy éreztem magam, mint Mici mackó, aki megnyalja a mézes köcsög szélét, és annyira ízlik neki, hogy végül megeszi az egész mézet. Hát az én mézes köcsögömet is megnyalták és erre akartam az egész kaptárat. Örülök neki, hogy nem történt semmi, mert akkor most nem várhatnám az én édes szerelmemet. Éreztem, hogy az izgalom kezdi ölemet sikamlóssá tenni ezért egy picit megérintettem, de nem akartam a játékba nagyon belemerülni, csak ráhangolódni. Néhányszor megsimogattam az ujjammal, majd leszopogattam a kéj nedveit róla és erőt véve magamon a testem mellett az ágyon pihentettem kezemet. Zoltánom meredező falkoszára gondoltam, amint a számhoz emelem, és érzékien végig nyalom a nyelvemmel, majd halk cuppantással számba veszem és elkezdem szopni, miközben egyik kezemmel verem, és a másikkal a heréit masszírozom. Éppen addig jutottam el gondolatban, hogy hamarosan elélvez, amikor is nyílt az ajtó és az én szerelmem surrant be rajta, hogy vágyainkat, fantáziáinkat megvalósíthassuk és egymást szerelmünkkel boldoggá tegyük…
[Zita – Történetek]