Ki hitte volna? A válást napjainkban főleg a nők kezdeményezik. A férfiak nehezebben szánják rá magukat, s ezt leginkább az otthoni szex hiánya miatt teszik. A hölgyeknek viszont már attól is tele lesz a hócipőjük, ha a „fészekben” rossz a hangulat.
A statisztika elkeserítő: Európában minden második házasság válással végződik. Az adat még megdöbbentőbb, ha tudjuk, hogy hazánkban az ezredelőn, 2002-ben még „csak” minden harmadik kapcsolat csődölt be, de már akkor is riadót fújtak a családvédők. Maradjunk annyiban: korai volt. Manapság mi, magyarok már az 56 százaléknál tartunk, ami akkor is az óvilági „élvonalban” tart bennünket, ha tudjuk, van ennél lejjebb is: Belgiumban négy házasságból évente három megy gajra.
– A szakítások számának drasztikus növekedése szorosan összefügg a nők szerepének megváltozásával. Nemcsak anyagilag, hanem érzelmi szinten is önálóakká váltak, s ezzel a hagyományos házasságmodell is teljesen átalakult. A férfiak nagy többsége képtelen ezt megemészteni, s innentől kezdve a kapcsolatok megromlása elkerülhetetlen – állítja Gwynneth Jordan, az egyik glasgow-i egyetem kutatócsoportjának vezetője. A skót felmérés egyébként érdekes következtetésekre jutott. Miközben a férfiak nehezebben szánják rá magukat a házasságra, a válások többségét a nők kezdeményezik. Az indokaik szerint a férfiak a párkapcsolatban egyrészt passzívakká válnak, feladják az ambícióikat, kiveszik belőlük a figyelmesség és a romantika, másrészt viszont nem hajlandók lemondani a dominanciáról, s a házimunka elvégzését is a nőktől várják.
A férfiak indokai ezzel szemben jóval prózaibbak. A szakításon már túllevők háromnegyedének azért lett elege a kapcsolatból, mert az első évek lángolása után megritkultak az intim légyottok, szívszerelmüknek az összebújás kezdeményezésére előbb csak ritkán, majd egyre gyakrabban „fájni kezdett a feje”.
– Tapasztalataim szerint a válások többségében a tudat alatt mindkét félnél ugyanaz az érzés munkál: úgy érzi, kiszeretett belőle a párja. Volt olyan női páciensem, aki csak azért döntötte el, hogy kilép a házasságból, mert a férje elfelejtette őt felköszönteni a születésnapján. Elhatározásában az sem ingatta meg, hogy még mindig szerelmes volt. A másik oldalon viszont köztudott: a férfiembert kevés dologgal lehet jobban „megalázni”, mint a szex megtagadásával. Ha ez gyakran megtörténik, a partner annyira aláássa az önbecsülését, hogy nem lát más kiutat a dologból, csak a szakítást – mondja dr. Varga Sándor pszichológus.
A szakemberek általános véleménye egyébként az, hogy a válást – legyen bármi is az oka – mindkét fél saját kudarcaként éli meg, s l e g – többször hónapok, évek kellenek ahhoz, hogy ezen túltegyék magukat. Ettől függetlenül dr. Nemes Tamás ügyvéd szerint valóban nagyon sok a válás Magyarországon, de annak rengeteg oka van.
– Az indokok többségében arra hivatkoznak a párok, hogy elhidegültek egymástól. Hogy ennek mi a pontos háttere, azt nem lehet tudni, mivel ha kijelentik, hogy közös megegyezéssel történik a válás, akkor ennél többet nem kell elárulni a perben – mondta az válóperes ügyvéd.
– Az indokok között a leggyakoribb a hűtlenség, az agresszivitás, a játékszenvedély vagy a szülés utáni elhanyagoltság érzete.
Komár Laci négyszer házasodott, az első három esetben ő, most a felesége kezdeményezte a válást.
– Elhidegülés, hűtlenség és kiszámított házasságfelbontás okozták a kapcsolataim végét – magyarázza az énekes, aki nem csinált titkot abból, hogy fülig szerelmesen is képes volt félrelépni.
– Hiszem, hogy egy kapcsolat elején le lehet fektetni a szabályokat, azt viszont nem szeretem, ha palira vesznek, és a hátam mögött kiröhögnek.
házaspár
Titkos házaspár csere – igaz történet
Az élet néha olyanonkat produkál, hogy csak néz az ember. Jó házasság. Jóképű férj. Édes kisgyerek. Szülés után visszanyert, lányos, sportos alak. Szuper állás. Ezeket rendszeresen tudatosítottam magamban, mert az embernek örülnie kell, amikor minden stimmel az életében. És akkor…
Nyolc éve voltunk együtt Kristóffal, szerelemben, szeretetben. Építettük a karrierünket, néha kevesebbet figyeltünk egymásra, de gondoskodtunk arról, hogy évente legalább háromszor elutazzunk valahová, ahol kettesben lehetünk. Erre a fiunk születése után is figyelni akartunk.
– Boldog szülinapot! – lépett be a hálószobába egyik reggel Kristóf, karján Marcival, és szépen becsomagolt ajándékot tett az ágyra. Alig voltam még magamnál. Odakint még csak akkor kezdett világosodni, az egyéves Marci édesen gőgicsélt Kristóf kezében, már túl volt a reggeli kakaóján. Kibújtam az ágyból, kibontottam a dobozt, és valósággal szíven ütött a gyönyörű gyűrű, amelynek közepén egy brill ragyogott.
Felálltam, Kristófhoz léptem, átöleltem őket. Az én két „pasimat”. Kristóf azután elvitte Marcit a bölcsibe, én pedig beköltöztem a fürdőszobába. Meglepődtem, amikor Kristóf visszajött. Belépett a fürdőbe, épp kiszálltam a kádból és a tükör előtt bekentem magamat testápolóval. Kristóf mögém állt, átölelt, és azt mondta:
– Gyönyörű vagy, Gabi. Szebb a tested, mint egy húszévesé. Csak ezt akartam mondani – csókolt a nyakamba. Nevettem, de közben a tükörbe néztem. Negyvenedik születésnap – és a tükörben egy fiatal nő állt velem szemben, ruganyos, izmos testtel, formás mellel, ránctalan arccal. Elégedett voltam mindennel, amit eddig elértem. Felhőtlenül boldog voltam a negyvenedik születésnapomon.
A családi ünneplést pénteken tartottuk, szombaton pedig a barátainkkal ünnepeltünk egy étteremben. Összesen hatan voltunk, két baráti házaspárral: Judittal és Zsolttal, valamint Ágival és Zsomborral. Judit a lánykori barátnőm volt, Ágiékat pár éve nyaraláson ismertük meg. A főételek után érkezett a torta, tűzijátékkal, és én eléggé zavarban voltam, ugyanis a környező asztaloktól mindenki minket figyelt, mivel még zenei kíséretet is kaptam a tortához. Vártuk, hogy elégjenek a tűzijáték gyertyái, és a villódzó fényen keresztül éppen a velem szemben ülő Zsombort láttam. Meleg barna tekintete lágy volt, ahogyan nézett rám.
Az volt az érzésem: ebben a tekintetben el lehet veszni… Aztán a gyertya elaludt, Kristóf megcsókolt, majd mindannyian puszival köszöntöttek. Az est további részében önkéntelenül újra és újra Zsombor felé kalandozott a tekintetem. Érdekes, hogy évek óta összejártunk több-kevesebb rendszerességgel, szerettük őket, de azon az estén, a tűzijáték fényénél történt valami, ami miatt másként kezdtem látni Zsombort.
Kétgyerekes, megbízható családapa, felelős beosztású férfi, hűséges férj – hasonlóan Kristófhoz. Addig nem tartottam különösebben jóképűnek, de ahogy a tűzijáték sárgás szikrái visszatükröződtek világosbarna íriszében, bennem is felszikrázott valami. Nyolc év után először fordult elő velem, hogy egyáltalán észrevettem egy férfit, hogy nőként néztem valakire.
Zavartan búcsúztam el a barátainktól, magam sem értettem, mi történt velem egyetlen másodperc alatt, mi változott, mi kavart fel annyira, hogy rám telepedhessen a zavar. Azt gondoltam, talán minden elmúlik majd, ahogyan jött, talán másnap arra ébredek, hogy elmúlt ez a hangulat, hogy tévedés volt ez a pillanat. De a zavartság megmaradt, és egyre jobban vágytam rá, hogy újra láthassam őt.
– Ez vágy. Sima szexuális vágy, vagyis ösztön – mondta pár hét múlva az egyik legjobb barátnőm, „párkapcsolati szakértőm”, Lilla. – Rád törhet egy pillanat alatt, és el is múlhat, ahogy jött. Valószínűleg ő is hasonlóan érez, mert ezek a pillanatok kölcsönösek.
– És ha nem? – kérdeztem aggodalmasan, bár nem is tudtam biztosan, miért aggódom: hogy elmúlik, vagy hogy nem múlik el belőlem a vágy.
– Ha nem, akkor döntés születik, gondolom én – vonta meg a vállát. – Csak Kristóf meg ne tudja, és persze Zsombor felesége sem. Reméljük, hogy egy alkalom, és kisül belőletek a feszültség. Mert ha nem, akkor ez már nem csupán vágy. De ne beszéljünk most erről, lehetséges, hogy egyik nap valóban arra ébredsz, hogy nevetsz ezen a vágyadon, és múlt időben beszélhetsz róla…
Hát ez a feszültség nem akaródzott múlni. A születésnapom után kétszer találkoztunk Zsomborékkal, egyszer ők jöttek hozzánk, egyszer mi mentünk hozzájuk. Mindkét alkalommal többször összekapcsolódott a tekintetünk, és beleborzongtam a pillantásába. Ugyanúgy beszélgettünk, mint régen, de a társalgásunk lassanként már két szinten zajlott: a társasági szint alatt a nő és a férfi adott óvatos, de félreérthetetlen jelzéseket egymásnak.
Minden este azzal aludtam el, hogy elképzeltem, milyen lenne, ha ő meg én szeretkeznénk, ha mindketten társat cserélnénk, és ő meg én együtt élnénk… Egyre durvább álmok tolakodtak elém, bizony, megfordult a fejemben, hogy esetleg Zsombor a végzetem, hogy nem véletlenül találkoztunk annak idején azon a nyaraláson. Közben szerettem, ugyanúgy szerettem a férjemet, de mégis Zsomborról ábrándoztam. Veszélytelen álmodozás volt, hiszen kettesben még sosem találkoztunk.
Aztán egyik nap felhívott azzal, hogy oda tudnám-e adni neki az egyik reprezentatív felmérésünk adatait, mert a cége szeretné használni az egyik projekthez. Attól kezdve naponta hívtuk egymást, persze csakis a felméréssel és a projekttel kapcsolatban, de érezhetően ellágyult a hangja, amikor velem beszélt, és éreztem, hogy az enyém is megváltozott, amikor ő volt a vonalban. Egyre izgalmasabb és egyre veszélyesebb játékot játszottunk. – Ez már nem csupán vágy – közölte Lilla. – Azt lerendeztétek volna ennyi idő alatt. Vigyázzatok, mert simán lebukhattok.
Amikor személyesen adtam át néhány iratot, Zsombor annyira zavarban volt, hogy teljesen idétlenül viselkedett. Azt gondoltam, meggondolta magát, és mégsem érdeklődik irántam. De másnap valami fura alibivel felhívott. Hétvégenként nem beszéltünk egymással, holott korábban ilyen gyakran előfordult – most valószínűleg mindketten attól tartottunk, hogy a hitvesünk észreveszi a hangunk változását, amikor vonalban vagyunk. A feszültség annyira nőtt bennem, olyan türelmetlenné váltam, hogy én erőltettem a következő találkozást. Érdekes volt, mert Zsombor többször igent mondott, aztán valamire hivatkozva mindig lemondta a találkozót.
– Fél. Vissza akar lépni. Mérlegel. Nem mer belemenni – sorolta Lilla.
– Mitől fél? Egy halom iratot kért, és egy kávézóban találkoznánk. Nincs oka félelemre, nem gondolod?
– Az érzelmeitől fél. Attól, hogy nem tud ellenállni neked, és hogy megtörténik az, ami eddig sosem, de amire mindketten vágytok.
Végül felhívtam, és azt mondtam neki, muszáj kérdeznem tőle valamit, személyesen. Vonakodva bár, de beleegyezett a találkozóba. Már ott állt a hotel előtt, ahová a randit megbeszéltük. Amikor meglátta, hogy kiszállok a kocsiból, önkéntelenül is elmosolyodott. Odaléptem hozzá egy puszira, majd ő kicsit elhátrált.
– Tettem valami rosszat, hogy ennyire furcsán viselkedsz velem? – vágtam rögtön a közepébe. – Ha igen, akkor mondd meg, mert tudd, hogy egyáltalán nem akartalak megbántani, még ha esetleg te úgy érezted is…
– Nem, nem bántottál meg, úristen, hogy jutott ez eszedbe? – nézett rám melegen, és magához ölelt. A torkomban dobogott a szívem. – Csakhogy ez, amit érzek, ezt nem lehet! Gabi, ezt tudjuk, hogy nem lehet… Nem tisztességes, nem lehet…
Csak álltunk ott, összeölelkezve, ki tudja, mennyi ideig. Közben csepergett az eső, és ő szorított magához, mint aki sosem akar elengedni, bennem pedig szomorúság és boldogság érzése kavargott. A nyakamba hajtotta a fejét, és lassan megéreztem, ahogy megcsókolja a nyakamat, majd az arcomat, és szép lassan a számhoz ért. Hónapok óta erre a forró, szenvedélyes csókra vágytam. Ott álltunk az utcán, a sötétben, csöpögött ránk az eső, és forrón csókoltuk egymást, percekig vagy akár órákig. Egészen ránk sötétedett, és egészen elzsibbadt a szám, amikor el tudtunk válni egymástól. Szó nélkül beültünk mindketten az autónkba és elhajtottunk.
Bűntudat, vágy, szerelem, szeretet – ezek az érzések kavarogtak bennem. Marcit már hazavitte az anyukám, és elég furcsán nézett rám, amikor megérkeztem (vagy csak én éreztem így). Attól kezdve vártam, hogy történjen valami, hogy legyen folytatás, majd megőrültem, hogy Zsombor hívjon fel végre, de nem hívott, és Zsombor külföldi útjára hivatkozva Ági lemondta a következő közös vacsoránkat. Tudtam, hogy nem hívhatom fel, de vajon lesz-e folytatás? Csakis erre gondoltam, és arra sokkal kevesebbet, hogy férjes asszony vagyok, hűséges, jóképű férjjel… Tudtam, hogy Zsombornak kell hívnia, és azt is tudtam, ha ő úgy dönt, hogy ne menjünk tovább, akkor nem teszek ez ellen. Szinte szétrobbantam a feszültségtől, de nem tehettem semmit. Nem küldhettem SMS-t, e-mailt, nem hívhattam. Hiszen már kiterítettük a kártyáinkat.
Azért folyamatosan a hívását vártam, és ez őrjítő volt. El is vállaltam egy kétnapos, vidéki előadást, amikor legalább hivatalból kikapcsolhattam a telefonomat. Sopronban szálltam meg, és délután, az első munkanap után jelentkeztem be a szállodába.
– Egy éjszaka lesz, igaz? – kérdezte a recepciós, amikor valaki megérintette a vállamat. Hátrafordultam, és az első csodálkozás után berobbant bennem a vágy. Zsombor volt az, öltönyben, elegánsan. Kongresszuson vett részt, éppen Sopronban. Teljesen véletlenül.
Egyikünk sem ejtett szót a vacsora alatt arról az átcsókolt estéről, de szinte vágni lehetett közöttünk a feszültséget. Aztán jött az éjszaka, és nem volt kérdés egyikünknek sem, hogy együtt töltjük. Mámorító volt, ahogyan hozzám ért, borzongató, ahogyan az ujjaival játszott a testemen, ahogyan csókolta a számat, a bőrömet. Erre vágytam hónapok óta, de álmaimban sem gondoltam arra, hogy ennyire csodás lesz. Másnap együtt reggeliztünk, szomorúan-boldogan, aztán ki-ki ment a dolgára.
Később megbeszéltük, hogy muszáj befejeznünk, mert ez nem csupán vágy, hanem szerelem. Mindketten sírtunk, de tudtuk, hogy vagy befejezzük, vagy nem tudjuk kontrollálni, mi történik velünk – és a családunkkal – a továbbiakban. Hetekig kiborulva jártam dolgozni, otthon próbáltam leplezni a szomorúságomat.
Aztán jött Zsombortól egy SMS. Válaszoltam. Aztán jött egy telefon. Szerelmes, kínlódó beszélgetés. Aztán még egy hívás. És most perceken belül mindketten indulunk a repülőtérre, külön-külön, hogy a váróban majd találkozzunk, és „szakmai útként” néhány napot Párizsban töltsünk. Hogy azután mi lesz? Ki tudja. Jó lenne, ha valaki tudná!
Különös születésnap
Kedvesemet születésnapja alkalmából különös ajándékkal leptem meg. Azt viszont tudni kell rólunk, hogy már 20 éve házasok vagyunk, és kicsit egyhangú az életünk, ezért gondoltam erre a különlegességre. A meglepetést péntek estére terveztem, a gyerekeket elküldtem a nagyszülőkhöz, én pedig neki álltam a készülődésnek. Tudtam, este nyolc órára ér haza kedvesem. Addigra én már mindennel elkészültem.
Felfeküdtem az asztalra, és testemet telepakolta ínycsiklandozó finomságokkal. Nagyon izgatott voltam, mikor hallottam a zár kattanását, és mikor a férjem meglátott, szóhoz sem tudtam jutni. Ő is csak megcsókolt, és szemében már láttam a szikrát, amely rögtön lángra kapott. Ruháit rögtön ledobálta, és neki is kezdett a falatozásomnak. Először csak ismerkedett a helyzettel, és a karjaimon lévő fogásokat kezdte felfalni, majd egyre feljebb haladt nyakszirtemig. Ekkor már csókjai egyre édesebbek lettek, finoman nyalogatta nyakamat és fülcimpámat.
Ekkor már éreztem, hogy testemet kezdi elönteni a forróság, és nedvesedni kezdek. Férjem fantáziája egyre jobban beindult a látványtól. Majd ajkaink találkoztak, és forró csókot váltottunk. Majd a falatozást mellbimbóimon folytatta. Melleimet körbe nyalogatta, megkeményedett bimbóimat harapdálta, testem pedig már lángolt a kéjtől, és legszívesebben letámadtam volna kedvesem. Hangosan sóhajtoztam, nyögdécseltem, miközben egyre lejjebb haladt testemen. Éreztem, hogy neki is erőt kell vennie magán, és már dákója az egeket verte. De még mindig csak testemen kalandozott, és célnak a szeméremajkaimat, és csiklómat tűzte ki.
Mikor hozzáért legérzékenyebb testrészemhez, már nem nagyon bírtam magammal, testem pedig vad táncot lejtett. Először csak nyelve hegyével érintette csiklómat, majd finoman nyalogatni kezdte. Majd ajkai rátapadtak, és mohón élvezte a lucskos kelyhet, úgy csinált, mint ha fel akarna falni. Egész testem megremegett, csípőm pedig vadul hullámzott. Szerettem volna, férjem falloszát magamba fogadni, de ő csak rám koncentrált, és élvezettel lefetyelt kelyhemben. Teljes gőzerővel kezdett nyalni, én pedig egyre jobban húztam fejét lábam közé.
Nagyokat sikítoztam, majd hangom elcsuklott, testem pedig nagyot rándulva átlépett a gyönyörök kapuján. Puncim illatos nedve végigcsorgott combomon, amit kedvesem nagy élvezetekkel nyalt le rólam. Majd az élvezetek hatására végre én is megkaphattam férjem szerszámát. Alsónadrágjából kihámoztam, már az egekig érő falloszát, és óvatosan számba vettem. Először én is olyan finoman kezdte kényeztetéséhez, ahogy ő csinálta nekem.
Mozdulataim egyre hevesebbek lettek, és amitől farka még nagyobbra duzzadt. Ekkor ölébe ültem, rögtön magamba is fogadtam hatalmasságát, és vad mozdulatokba kezdtem. Testem hatalmasan csapódott az övéhez, majd mikor a hetedik-menyország kapuját átlépte telibe talált forró örömvizével. Ekkor én is újra átéltem a csodát és kisikítottam magamból az orgazmust. Az érzéki mámor teljesen úrrá lett rajtunk, mely elgyengítette testünket, és a földön feküdtünk mozdulatlanul. Majd az örömmámorban úszva szobánk felé vettük az irányt, és folytattuk megszokott napjainkat…
[Történetek]