A trichomoniasis a világ talán leggyakoribb szexuális érintkezés útján terjedő betegsége. A kórokozó a húgy-ivarszervek élősködője, elsődleges megtelepedési helye nőkben a hüvely, férfiakban a prosztata.
A trichomoniasis nevű fertőzés kórokozója egy parazita, a Trichomonas vaginalis. A betegség a világ talán leggyakoribb szexuális érintkezés útján terjedő betegsége, esetenként azonban közös fürdőzés, közös használati tárgyak, például a törölköző is szerepet játszhatnak az átvitelben. Tovább az itt lévő teljes cikkre.
húgycső
Nedves törülközővel is terjedhet az egyik leggyakoribb nemi fertőzés
A korábban becsültnél jóval gyakoribb egy nemi betegség, amely akár hosszú éveken keresztül észrevétlen marad. Kezelés nélkül azonban a fertőzés gyulladásokhoz vezethet, megnehezítheti a teherbeesést, valamint koraszülést, férfiaknál pedig akár terméketlenséget is okozhat. Egy új amerikai felmérés szerint a 40 év feletti amerikai nők több mint tíz százaléka fertőzött, és betegségéről nincs is tudomása.
A trichomoniázis nevű nemi betegséget egy állati egysejtű, a Trichomonas vaginalis okozza. Egy több mint 7500, 18 és 89 év közötti nő bevonásával, korosztályos bontásban készült amerikai felmérés szerint meglepő módon az 50 év felettiek Trichomonas vaginalis-fertőzöttsége a legmagasabb: 13 százalék. A negyvenes éveikben járó nőknél ez az arány 11 százalék volt, míg a 18-19 évesek körében 8,5 százalék, a húszas éveikben járóknál pedig 8,3 százalék.
„Általában azt feltételezzük, hogy a nemi betegségek a szexuálisan legaktívabb fiatal korosztály körében a leggyakoribbak, de a trichomoniázis esetében úgy tűnik, hogy bár sok fiatal is fertőzött a kórokozóval, még több 40 év feletti nőt érint a fertőzés” – nyilatkozta Charlotte Gaydos kutatásvezető, a Johns Hopkins Orvosi Egyetem professzora.
A teljes mintát tekintve a résztvevők 8,7 százaléka volt fertőzött az egysejtűvel, ami több mint duplája a korábbi becsléseknek. A vártnál magasabb adat miatt a kutatásvezető szűrővizsgálatot javasol a fertőzöttség feltárására. Ahhoz, hogy a nemi betegségekkel foglalkozó szakembereknek átfogóbb képük legyen a Trichomonas-fertőzöttségről, Gaydos szerint arra is szükség lenne, hogy a helyi rendelőknek a Chlamydia- illetve a gonorrhea-fertőzésekhez hasonlóan Trichomonas-fertőzés diagnózisa esetén is jelentési kötelezettségük legyen a praxisukban előforduló esetekről.
Az új adatok megerősítik, hogy a trichomoniázis – a Candida és a bakteriális nemi fertőzések mellett – valószínűleg az egyik leggyakoribb nemi betegség. Az USA-ban a becslések szerint évente 7,2 millió férfi és nő fertőződik meg újonnan az egysejtűvel. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) statisztikái szerint a világban évente 173 millió új fertőzés következhet be.
Az új vizsgálatok fontos megállapítása, hogy az idősebb korosztályhoz tartozó nők milliói úgy élnek együtt a fertőzéssel, hogy soha egy nőgyógyász nem vizsgálta, nem diagnosztizálta, és nem kezelte trichomoniázisukat, és a fertőzés évről évre fennáll.
Bár sokszor panaszmentes, a kezelés elmaradása hosszú távon szövődményekhez vezethet
A Trichomonas vaginalis elsődlegesen nemi úton terjed, de mivel 24 óráig nedves törülközőn is életképes, ez a fertőzési út sem kizárható – mondja dr. Tóth Béla, a Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika szakorvosa. A fertőzés lappangási ideje 4-28 nap.
Nőknél az esetek ötven százalékában a fertőzés panaszmentes vagy nagyon enyhe, és döntően a férfiaknál sem okoz tüneteket. Azoknál a nőknél, akiknél nem panaszmentes a fertőzés, sárgászöld színű, habos hüvelyi folyás jelentkezhet, ami ráadásul még bűzös is, lévén szén-dioxidot termelő kórokozóról van szó.
„Az egysejtű a nők hüvelyében és húgycsövében, férfiak esetében a húgycsőben van jelen. Előfordulhat, hogy a felszálló fertőzés gyulladást okoz nőknél húgycsőben, hüvelyben, méhnyakban, férfiaknál pedig a húgycsőben, a prosztatában és a mellékherékben. Kismedencei gyulladás szintén lehet a Trichomonas-fertőzés következménye. A húgycsőgyulladás fájdalmassá teheti a vizeletürítést. Nagyon ritkán véres váladékozás és komoly fájdalmak is felléphetnek” – mondja a bőrgyógyász.
Bár a nők felénél a Trichomonas-fertőzés panaszmentes, a krónikus fertőzés – mivel a nyálkahártyát megtámadó fertőzésről van szó – sebezhetőbbé tesz más nemi betegséget okozó kórokozókkal szemben.
Korábbi kutatások szerint a fertőzés nőknél megnehezítheti a teherbeesést, illetve terhesség esetén növeli a korai burokrepedés, koraszülés, valamint a kis születési súly kockázatát. Férfiaknál az említett gyulladások akár terméketlenséghez is vezethetnek.
Fertőzés esetén nagyon fontos, hogy a partnert is kezeljék – Csakúgy, mint az USA-ban, a Trichomonas-fertőzés nálunk sem jelentésköteles, így gyakoriságáról nincs is megbízható adat. „Papíron a Trichomonas ritkább, mint a gonorrhea, ami jelentésköteles, a valóságban azonban biztos, hogy sokkal gyakoribb” – mondja dr. Tóth Béla.
„A gyakoriságról azért sincsenek adataink, mert ha egy nő folyásos panasszal orvoshoz fordul, sokszor az orvos rutin eljárásban metroindozoltartalmú szert ír fel, laboratóriumi vizsgálatra nem kerül sor. Ha felmerül a Trichomonas-fertőzés gyanúja, természetesen meg lehet tenni a diagnosztikus lépéseket, de a rutin nőgyógyászati vizsgálatoknak általában nem része ennek a kórokozónak a vizsgálata” – mondja a bőrgyógyász.
A kórokozó kimutatását az is nehezíti, hogy körülményes a tenyésztése, itthon kevés laboratórium foglalkozik vele. A másik, elterjedt vizsgálati módszer a PCR-vizsgálat, amellyel a kórokozó örökítőanyagát lehet kimutatni, ezt viszont az OEP nem támogatja, a betegnek magának kell kifizetnie.
„Akinek gyenge folyásos tünetei vannak, forduljon orvoshoz. Ha valaki panaszmentes, és partnere is az, de felmerült benne a Trichomonas-fertőzés gyanúja, kérhet a kórokozóra PCR-vizsgálatot. Akinél a fertőzést igazolták, fontos, hogy a partnerét is kezeljék, különben jó eséllyel visszakapja a kórokozót” – mondja a bőrklinika orvosa.
Trichomoniasis – Gyakori szexuális úton terjedő fertőzés
A trichomoniasis a világ talán leggyakoribb szexuális érintkezés útján terjedő betegsége. A kórokozó a húgy-ivarszervek élősködője, elsődleges megtelepedési helye nőkben a hüvely, férfiakban a prosztata.
A trichomoniasis nevű fertőzés kórokozója egy parazita, a Trichomonas vaginalis. A betegség a világ talán leggyakoribb szexuális érintkezés útján terjedő betegsége, esetenként azonban közös fürdőzés, közös használati tárgyak (például a törölköző) is szerepet játszhatnak az átvitelben.
A trichomoniasis tünetei, kezelése – Trichomoniasis esetén mindkét nemben, de különösen a férfiak esetében gyakori a tünetmentes fertőződés. Amennyiben tüneteket okoz, nőkben jellegzetes a hüvelygyulladás, melyet bőséges, habos, zöldes színű folyás, és a szeméremajkak viszketése kísér. Előfordulhat vizeletürítés közben jelentkező fájdalom, mely a húgycső gyulladására utal.
Férfiakban a trichomoniasis a húgycső és a prosztata gyulladásával járhat, amelynek tünete az ágyék táján, esetleg a hímvessző mélyén – főként vizeléskor – érzett égő, csípő jellegű fájdalom. A kórisme egyértelműen felállítható a húgycső-, vagy a hüvelyváladék mikroszkópos vizsgálatával. Kezelésére methronidazolt alkalmaznak, melyet 10 napig szoktak alkalmazni. Fontos a szexuális partner(ek) egyidejű kezelése, hogy ezzel megelőzhető legyen a visszafertőzés – írja a Webbeteg.hu
Farok fertőzések, gyulladások
Fityma és makkgyulladás balanitisz Ha a kórokozók a külvilágból fürdés, stb. vagy nemi érintkezés során a fityma bőre alá jutnak, itt védett környezetre lelnek, elszaporodhatnak és gyulladást okozhatnak. Ennek kedvez a nyálkahártya berepedése, sérülése /pl. nemi élet során/, tisztálkodási, higiénés hiányosságok, valamint a cukorbetegség. Legyakoribb a gombás fertőződés. Ezt anális szexnél a legkönnyebb összeszedni. Ilyenkor a makkon és a fitymán belül nagy felületen, összefüggő vörös folt látható, ami sokszor érzékeny, viszkető. A baktériumok által okozott gyulladás viszonylag ritkábban fordul elő, hasonló tünetekkel jár, súlyosabb esetekben gennyes váladékozást okoz.
Milyen vizsgálatok szükségesek? Súlyosabb, vagy visszatérő gyulladás esetén ajánlatos urológushoz fordulni, mivel meg kell vizsgálni nincsen-e fitymaszűkület, vagy fel nem ismert cukorbetegség, ami hajlamosít a gyulladásra. Vizeletvizsgálattal el kell dönteni, nem terjedt-e a gyulladás a húgycsőre vagy a prosztatára is. Mindig szükséges a nemi partner nőgyógyászati vizsgálata, mivel gyakori, hogy ő nála is hasonló, de tünetmentes fertőzés van, amit szintén kezelni kell.
A gyulladás kezelendő-de hogyan? Enyhébb esetben kamillás, vagy rózsaszínűre hígitott hipermangános oldattal való helyi öblögetés segíthet. Gombás és bakteriális gyulladásnál gombaellenes, illetve antibiotikumos kenőcsök alkalmazása jön szóba-orvosi javaslat alapján. Ha húgycsőgyulladás is van, akkor nem elegendő a külső kenőcsös kezelés, hanem a kórokozókra ható gyógyszeres kezelés is szükséges. Fitymaszűkület esetén annak műtéti megoldása hozhat gyógyulást az ilyenkor rendszeresen visszatérő, gyakran hegesedést okozó gyulladásra. Gyulladás esetén a nemi életet a saját gyógyulás elősegítésére és a partner fertőzésének elkerülésére szüneteltetni kell. Mindig kezelni kell a nemi partnert is, mert általában ő is tünetmentesen fertőződött és ha őt nem kezelik a férfinél is állandóan visszatér a fertőzés.
Húgycsőgyulladás /uretritisz/-mielőbbi kezelést igényel A külvilágból a húgycsőbe jutó kórokozók kedvező helyre lelnek szaporodásukhoz, így gyakran okoznak gyulladást. Gyermekkorban elsősorban fitymaszűkület talaján kialakult gyulladás terjedhet a húgycsőre, ez azonban csak nagyon elhanyagolt esetekben észlelhető. Sokkal gyakoribb, hogy a nemi élet megkezdését követően jön létre a húgycső fertőzése. A kórokozók az esetek túlnyomó részében nemi közösülés útján jutnak a húgycsőbe, sokkal ritkábban elhanyagolt makk gyulladásról, fertőzött kézről. A Trihomonász meleg vízben is életképes, ezért fürdőben is terjedhet. A leggyakoribb kórokozók a baktériumok, ezek közül a legerősebb gyulladást, az úgynevezett trippert /gonorrheát/ a Gonokokkusz nevű okozza, de egyéb gennykeltő baktériumok is fertőzőek lehetnek. A nőknél igen gyakori gombás fertőzés mai tudásunk szerint férfiaknál nem terjed a húgycsőre, csak a makkot és a fitymát betegíti meg. Ugyancsak gyulladást okozhat az egysejtűek közé tartozó, már említett Trihomonász is. Az utóbbi években ismerték fel az úgynevezett Klamidiás fertőzések jelentőségét. Ezek a kórokozók átmenetet képeznek a vírusok és a baktériumok között, nemi úton terjednek és enyhe panaszokat okozva sokáig észrevétlenek maradnak. Ezalatt súlyos gyulladásokat hoznak létre és a női meddőség okozó között az elsők között szerepelnek.
Mik a tünetei a húgycsőgyulladásnak? A húgycső fertőződését követően néhány napon belül kialakuló gyulladás első tünete a vizeléskor a húgycsőben jelentkező égő érzés. Ezt követően jelentkezik a húgycsőből való váladékozás, ami baktériumok esetén sárgás, trippernél sárgás-zöldes és kifejezetten bőséges. Klamidiás fertőzésnél a váladék kevés és fehéres. A kórokozók nemi úton való terjedését gyakran megkönnyíti, hogy sok hölgy észre sem veszi a kisfokú gyulladást, vagy természetesnek veszi az enyhe folyást amivel ez jár. A férfiak a fertőződés után kialakuló váladékozást annál inkább felismerik, mivel a húgycsőből normálisan nem ürül semmilyen váladék és a húgycsőégés is jelentkezik náluk. Amennyiben a húgycsőgyulladást nem kezdik meg azonnal kezelni, akkor az ráterjedhet a prosztatára és prosztatagyulladást okoz, illetve gyakran az ondózsinóron át a mellékherébe is lejutnak a kórokozók és magas lázzal és hereduzzanattal járó gyulladást hozhatnak létre. A kezdetben bőségesebb húgycsőváladékozás a gyulladás idülté válásával csökken és csak a reggeli vizelés előtt ürül a húgycsőből egy csepp, amit találóan „bonzsúr csepp” – nem nevez a szakzsargon. Ilyenkor már általában nem az idűlt húgycsőgyulladás hanem a mellette kialakult prosztatagyulladás tünetei zavarják a beteg mindennapjait. A trippert követő súlyos, gennyes gyulladás következményeként -főleg a későn, vagy nem kezelt esetekben- nemegyszer alakul ki hegesedés és a vizeletürítést akadályozó húgycsőszűkület.
Milyen vizsgálatok szükségesek húgycsőgyulladás esetén? Orvosi vizsgálattal sokszor jól látható a gyulladt húgycsőnyílás, a húgycsőből ürülő váladék mennyisége és színe. A mellékherék megtapintásával és a prosztata vizsgálatával kideríthető azok gyulladása is. A húgycsőből ürülő váladékot speciális festést követően mikroszkóp alatt vizsgálva általában elkülöníthetőek a kórokozók, különösen jól felismerhető a tripper kórokozója a jellegzetes alakú Gonokokkusz, valamint az egysejtű Trihomonász. Vizeletvizsgálat során, ha csak a vizelés kezdetén kiürülő porcióban van genny, akkor csak a húgycső gyulladt, ha a prosztata megnyomkodása /prosztata masszázs/ után ürített vizetben is láthatók gennysejtek, akkor a prosztata is gyulladt. Ugyancsak a kórokozók kimutatására szolgáló eljárás a húgycsőváladék táptalajokon való tenyésztése. Ennek során arra is lehetőség van, hogy megvizsgálják milyen gyógyszerre érzékeny az adott kórokozó /rezisztencia vizsgálat/. Az eredmény alapján célzottan kezelhető a fertőzés.
Milyen lehetőségek vannak a kezelésre? Meg kell kisérelni kimutatni a kórokozót és azt, hogy milyen gyógyszerre érzékeny. Ha a kórokozó pontos kimutatása nem lehetséges valamilyen okból, illetve a folyamatban lévő bakteriológiai vizsgálat eredményéig olyan gyógyszert, vagy gyógyszerek kombinációját kell adni, ami várhatóan elpusztítja a szóbajövő kórokozókat. Bakteriális és Klamidiás gyulladás esetén antibiotikumok, Trihomonásznál Klion alkalmazása szükséges. Fontos szabály,hogy egyidejűleg meg kell vizsgálni és kezelni kell a nemi partnert is. Ellenkező esetben a fertőződés oda-vissza terjed /ping-pong fertőzés/. A kezelést addig kell folytatni, amíg az ellenőrző vizsgálatok szerint a gyulladás mindkét félnél elmúlt. Fontos a bőséges folyadékbevitel, hogy a gyógyszert tartalmazó vizelet átmossa a húgycsövet. Kerülni kell a meleg fürdőket, mivel a meleg fokozhatja a gyulladást. Ki kell iktatni az étrendünkből az erős fűszereket, mert ezek egy része a vizelettel kiürül és irritálja a húgycsövet. Összefoglalva a húgycsőgyulladás gyakori és kellemetlen betegség. Jelentőségét az adja, hogy késői, vagy nem megfelelő kezelése esetén szövődmények /prosztata és mellékheregyulladás/ alakulhatnak ki, illetve a nőknél a fertőzés meddőséget okozhat. Elsősorban a megelőzésre /biztonságos nemi partner, óvszer alkalmazása/ valamint a férfi és a partner korai kezelésére kell hangsúlyt fektetni.
A hímvessző elváltozásaival járó egyéb nemi úton terjedő fertőzések A korábban leírt makk és fitymagyulladást, valamint a húgycsőgyulladást is a legtöbbször nemi érintkezés során létrejövő fertőzés okozza. Ezeken kívül sajnos még számos nemi úton terjedő megbetegedés is előfordul /AIDS, hepatitisz stb./ itt azonban csak az urológiai eltérésekkel járókat említjük meg.
Lehet-e herpesz a nemiszerveken? Sajnos előfordul és nem is ritkán, hogy a nemi élet során herpesz vírus fertőzi meg a nemiszerveket. Ilyenkor először apró hólyagok jelennek meg égő, viszkető érzés mellett, majd másnapra a hólyagok teteje felreped és kis felületes fekélyek /hámhiányok/ jönnek létre,amik néhány nap alatt meggyógyulnak. A leírt jelenségeket nemegyszer a lágyékhajlatban lévő nyirokcsomók átmeneti duzzanata és hőemelkedés kiséri. Az első fertőzés néha olyan heves tünetekkel jár, hogy kórházi ellátásra is szükség lehet. A fertőződést követően a vírusok az idegdúcokban „elbujnak”, de ha a szervezet ellenállóképessége valamilyen oknál fogva lecsökken, aktiválódnak és a hímvesszőn újra hólyagokat, majd kis fekélyeket okoznak. A kiujulás lefolyása gyógyszeres kezeléssel néhány napra rövidíthető, de rendszeres visszatérése nem akadályozható meg. Előfordul évekig tartó tünetmentes periódus is két kiujulás között. Igen gyakori probléma, a becslések szerint csak az USA-ban 45 millióan szenvednek tőle. A herpeszes fertőzés a férfiaknál a kellemetlenségen kívül nem okoz súlyosabb bajt,de a nőknél még nem teljesen tisztázódott esetleges daganatkeltő szerepe, illetve terhességben veszélyes lehet a magzatra is. Ezért aktiv gyulladás esetén a nemi élet mindenképpen kerülendő.
Szemölcsök a hímvesszőn A hazánkban ma már szerencsére viszonylag ritkán előforduló szifilisznél sokkal gyakoribb nemi úton terjedő betegség a Kondilóma. A kórokozó egy vírus, az úgynevezett humán papillóma /szemölcs/ vírus. Férfiaknál általában a fityma belső részén, a húgycsőnyílásban, vagy a makk szélén, a nyálkahártyának szeretkezés közben létrejövő kis sérülésein telepszik meg. Nőknél a kis és nagyajkakon és a hüvelyben fordul elő. Nem ritka, hogy a végbélnyílás körül is létrejön a fertőzés, olyanoknál is akiknél ez a terület nem érintett szexuális együttlét során. A vírus megtelepedése után lassan növő, kezdetben mákszemnyi, majd borsnyi-borsónyi, kakastaréjszerű szemölcsök jelennek meg.
Mit tehetünk, hogy megelőzzük a szexualitással kapcsolatos bajt? Az említett fertőzések megelőzésében a legjobb módszer, ha elkerüljük azokat a nemi partnereket, akiknél nagy a valószínűsége, hogy valamilyen nemi úton terjedő kórokozóval fertőzöttek. Ezek elsősorban azok, akik partnereiket akár hívatásszerűen, akár életmódjukból eredően sűrűn váltogatják. Ha ezt a tanácsot nem fogadjuk meg, akkor mindenképpen ajánlatos óvszer használata. Amennyiben helyesen alkalmazzák, az együttlét elején felteszik, akkor jó hatásfokkal /de nem 100%-osan!/ megvéd a legtöbb fertőzéstől. Napjainkban, mikor egy félrelépés ára akár egy gyógyíthatatlan halálos betegség is lehet /AIDS, hepatitis/, nem árt mérlegelni mi a fontosabb. Az egészség, az élet, vagy egy kaland. A megelőzéshez tartozik az, hogy ha valakinél valamilyen fertőzés gyanúja felvetődik, forduljon orvoshoz és ne adja tovább az esetleges betegséget partnerének. A súlyosabb nemi úton terjedő betegségek /tripper, szifilisz stb./ esetében kötelező a partnerek felkutatása,kezelése.
Hogyan kezelhetőek a nemi betegségek? Herpesz vírus fertőzésnél a vírusra ható kenőcs, vagy tabletta alkalmazása lerövidítheti a kellemetlen tüneteket, de a kiujulás nem akadályozható meg. A szifilisz korai stádiumban jól gyógyítható antibiotikummal és ezáltal megelőzhető a különböző szervek súlyos megbetegedése, ami az antibiotikumok alkalmazása előtti időkben jelentős probléma volt és gyakran korai halálhoz vezetett /lásd számos híres ember esete/. Ha kicsiny a Kondilómás szemölcs, akkor nemegyszer gyógyszeres ecseteléssel is elmulasztható, de gyakran kiujul és sokszor a sebészi eltávolítás is szükségessé válik. Nem hangsúlyozható eléggé a partner kezelése, mivel ennek hiányában az ujrafertőződés szükségszerűen bekövetkezik. (Potenciaklinika)
[Szex Dr]
Ha túrós a faszod
A hímvessző gyulladásos betegségei
Mint a gyulladásokat általában, a hímvessző gyulladásait is a külvilágból bejutó kórokozók okozzák. Ezek az ép bőrön általában nem tudnak megtapadni, annál inkább szeretik a nedves és sérülékeny nyálkahártyákat. Ezért leggyakrabban a fityma, a makk, és a húgycső gyullad be. A fertőzés legtöbbször a nemi érintkezéskor következik be. Ugyancsak gyulladásos eredetű, de nem fertőzés következményeként alakul ki a hímvessző elgörbülését okozó Peyronie-féle betegség.
A fityma és a makk gyulladása (balanitisz) – Mi okozza a gyulladást?
Ha a kórokozók a külvilágból (fürdés) vagy a nemi érintkezéskor a fityma bőre alá kerülnek, ott a védett környezetben elszaporodhatnak és gyulladást okoznak. Ezt elősegíti a nyálkahártya berepedése, sérülése (például nemi élet során), tisztálkodási vagy higiénés hiányosságok, valamint a cukorbetegség.
A leggyakrabban a gombás fertőzés fordul elő. Ilyenkor a makk és a fityma belső részén nagy felületen, összefüggő vörös folt látható, ami sokszor érzékeny és viszket. A baktériumok által okozott gyulladás ritkábban fordul elő és hasonló tünetekkel jár. Súlyosabb esetekben gennyes váladékozást is okozhat. A fertőzések mellett előfordulnak kémiai irritáció okozta gyulladások, amelyet maró hatású szappannal való tisztálkodás okoz. Nem ritka az allergiás eredetű gyulladás sem, amelyet a tisztálkodószer, a fehérnemű vagy akár az óvszer is okozhat. Ilyenkor az egész nyálkahártya gyulladt, a fő tünet a viszketés, kórokozót kimutatni azonban nem lehet, és gennyes váladékozás sem fordul elő.
Milyen vizsgálatok szükségesek?
Súlyos vagy visszatérő gyulladás esetén ajánlatos urológushoz fordulni, mivel meg kell vizsgálni, nincs-e fitymaszűkület vagy fel nem ismert cukorbetegség. Vizeletvizsgálattal kell eldönteni, nem terjedt-e a gyulladás a húgycsőre vagy a prosztatára is. Mindig szükséges a nemi partner nőgyógyászati vizsgálata, mivel gyakori, hogy nála is hasonló, de tünetmentes fertőzés van jelen, s ezt szintén kezelni kell.
Hogyan lehet a gyulladást megelőzni?
Aki hajlamos a leírt gyulladásokra, kerülje a melegvizes fürdőket, a kádfürdőzést, inkább zuhanyozzon. Mivel a leggyakrabban előforduló gombás fityma- és makkgyulladás általában a szexuális partner kezeletlen hüvelygyulladása miatt jön létre, tehát megelőzhető a nők rendszeres nőgyógyászati ellenőrzésével és kezelésével. Az irritáció által keltett makkgyulladást megelőzhetjük, ha bőrbarát vegyhatású, kevés mesterséges aromát tartalmazó tisztálkodószereket alkalmazunk.
Allergiás gyulladás esetén kerüljük a kiváltó anyaggal való érintkezést.
Hogyan kezelhető a gyulladás?
Enyhébb esetben a kamillás vagy a rózsaszínűre higított hipermangános oldattal való helyi öblögetés segíthet. Gombás és bakteriális gyulladásnál orvosi javaslatra gombaellenes szer, illetve antibiotikumot tartalmazó kenőcsök alkalmazása jöhet szóba. Ha a húgycső is gyulladt, akkor nem elegendő a külső kezelés, hanem a kórokozókra ható gyógyszeres kezelés is szükséges. Fitymaszűkület esetén a rendszeresen visszatérő, gyakran hegesedést okozó gyulladásra a műtét jelenthet megoldást. Gyulladás esetén gyógyulásunk elősegítésére és a partner fertőzésének elkerülése érdekében szüneteltetni kell a nemi életet. Mindig kezelni kell a nemi partnert is, mert gyakran ő is — akár tünetmentesen is — fertőzött. A kezelés elmaradása esetén a fertőzés állandóan visszatér.
A húgycsőgyulladás – Mi okozza a húgycsőgyulladást?
A külvilágból a húgycsőbe került kórokozók itt kedvező körülményeket találnak szaporodásukhoz, ezért gyakran okoznak gyulladást. Gyermekeknél elsősorban a fitymaszűkület talaján kialakult gyulladás terjedhet rá a húgycsőre, ez azonban csak a nagyon elhanyagolt esetekben észlelhető. Sokkal gyakoribb, hogy a nemi élet megkezdését követően jön létre a húgycső fertőzése. Az esetek túlnyomó részében a közösülés során kerülnek a kórokozók a húgycsőbe, ritkábban elhanyagolt makkgyulladásról, esetleg fertőzött kézről. A Trichomonas nevű kórokozó meleg vízben is életképes, ezért a fürdővízzel is terjedhet. A leggyakoribb kórokozók a baktériumok, a legerősebb gyulladást, a trippert (gonorrhoea) a Gonococcus nevű baktérium okozza, de egyéb gennykeltők is előfordulnak. A nőknél gyakori gombás fertőzés mai tudásunk szerint nem terjed a férfi húgycsőre, csak a makkot és a fitymát betegíti meg. Ugyancsak gyulladást okozhat az egysejtűek közé tartozó, korábban már említett Trichomonas; és az utóbbi években felfedezett
Chlamydia is. Ezek a kórokozók átmenetet képeznek a vírusok és a baktériumok között, nemi úton terjednek, és enyhe panaszokat okozva sokáig észrevétlenek maradhatnak. Időközben súlyos elváltozásokat hoznak létre, amelyek elsők között szerepelnek a női meddőség okai között.
Melyek a húgycsőgyulladás tünetei?
A húgycső fertőződését követően néhány napon belül kialakuló gyulladás első tünete a húgycsőben vizeléskor jelentkező égő érzés. Ezt követi a húgycsőből való váladékozás, ami baktériumok esetén sárgás, trippernél sárgás-zöldes és kifejezetten bőséges. Chlamydia-fertőzésnél a váladék kevés, fehéres. A kórokozók nemi úton való terjedését gyakran megkönnyíti, hogy sok hölgy észre sem veszi a kisfokú gyulladást, vagy természetesnek veszi az enyhe folyást. A férfiak annál inkább felismerik a váladékozást, mivel a húgycsőből normálisan semmiféle váladék nem ürül. A másik panasz náluk is a húgycsőégés. Amennyiben ezt a betegséget nem kezdik el azonnal kezelni, akkor a folyamat ráterjedhet a prosztatára és prosztatagyulladást, illetve az ondózsinóron át a mellékherére is átterjedve magas lázzal és hereduzzanattal járó gyulladást hozhatnak létre.
A kezdetben bőségesebb húgycső-váladékozás a gyulladás idültté válásával csökken, és csak a reggeli vizelés előtt ürül a húgycsőből egy csepp, amit találóan „bonzsúr csepp”-nek nevez a szakzsargon. Ilyenkor már általában nem az idült húgycsőgyulladás, hanem a mellette kialakult prosztatagyulladás tünetei zavarják a beteg mindennapjait. A trippert követő súlyos, gennyes gyulladás következményeként — főleg a későn kezelt vagy kezeletlen esetekben — kialakulhat hegesedés, sőt a vizeletürítést akadályozó húgycsőszűkület is.
Milyen vizsgálatok szükségesek húgycsőgyulladás esetén?
Orvosi vizsgálattal sokszor jól látható a gyulladt húgycsőnyílás, a húgycsőből ürülő váladék mennyisége és színe. A mellékherék megtapintásával és a prosztata vizsgálatával kideríthető azok gyulladása is. A húgycsőből ürülő váladékot speciális festést követően, mikroszkóp alatt vizsgálva általában elkülöníthetők a kórokozók; különösen jól felismerhető a tripper kórokozója, a jellegzetes alakú Gonococcus, valamint az egysejtű Trichomonas.
A vizeletvizsgálat során, ha csak a vizelés kezdetén ürített adagban van genny, akkor csak a húgycső gyulladt; ha a prosztata „megnyomkodása” (prosztatamasszázs) után ürített vizeletben is láthatók gennysejtek, akkor a prosztata is gyulladt.
Ugyancsak a kórokozók kimutatására szolgáló eljárás a táptalajokon történő kitenyésztésük a húgycsőváladékból. Ennek során lehetőség van arra, hogy megvizsgálják milyen gyógyszerre érzékeny az adott kórokozó (rezisztencia vizsgálat), így a kezelés célzottan, az adott kórokozóra irányítható.
Hogyan lehet megelőzni a fertőzést?
Elsősorban az alkalmi partnerekkel való nemi élet elkerülése, illetve óvszer használata jelenti a megelőzést. A rendszeres nőgyógyászati ellenőrzés segít felismerni az enyhe tünetekkel járó fertőzést, ezáltal segít megelőzni a férfi partner fertőződését. A húgycsőgyulladásból kialakuló prosztatagyulladás és mellékhere-gyulladás megelőzhető, ha a fertőzést elég korán és megfelelően kezelik.
Milyen lehetőségek vannak a kezelésre?
Meg kell próbálni kimutatni a kórokozót és meghatározni azt a gyógyszert, amelyikre érzékeny. Ha a kórokozó pontos kimutatása valamilyen okból nem lehetséges, vagy a bakteriológiai vizsgálat még folyamatban van, akkor annak eredményéig olyan gyógyszert, vagy gyógyszerek kombinációját kell adni, ami várhatóan elpusztítja az adott betegséget leggyakrabban előidéző kórokozókat. Bakteriális és Chlamydia okozta gyulladás esetén antibiotikumok, Trichomonas esetén Klion alkalmazása szükséges.
Fontos szabály, hogy egyidejűleg meg kell vizsgálni és kezelni kell a nemi partnert is, ellenkező esetben a fertőződés oda-vissza terjed („ping-pong fertőzés”). A kezelést addig kell folytatni, amíg az ellenőrző vizsgálatok szerint a gyulladás mindkét félnél elmúlt.
Fontos a bőséges folyadékbevitel, hogy a gyógyszert tartalmazó vizelet átmossa a húgycsövet. Kerülni kell a meleg fürdőket, mivel a meleg fokozhatja a gyulladást. Ki kell iktatni az étrendünkből az erős fűszereket, mert ezek egy része a vizelettel kiürül és irritálja a húgycső nyálkahártyáját.
Összefoglalva: a húgycsőgyulladás gyakori és kellemetlen betegség. Jelentőségét az adja, hogy késői vagy nem megfelelő kezelése esetén szövődmények (prosztata és mellékhere-gyulladás) alakulhatnak ki, illetve nőknél meddőséget okozhat a fertőzés. Elsősorban a megelőzésre (biztonságos nemi partner, óvszer alkalmazása), valamint a párok korai kezelésére kell hangsúlyt fektetni.
Egyéb nemi úton terjedő fertőzések
A korábban leírt makk-, fityma- és húgycsőgyulladást is legtöbbször a nemi érintkezés kapcsán kialakuló fertőzés okozza. Ezeken kívül sajnos még számos nemi úton terjedő megbetegedés is előfordul (AIDS, hepatitisz stb.), könyvünk témájából adódóan azonban csak az urológiai eltérésekkel járó fertőzéseket említjük meg.
Lehet-e herpesz a nemi szerveken?
Sajnos előfordul, nem is ritkán, hogy a nemi élet során herpeszvírus fertőzi meg a nemi szerveket. Ilyenkor először apró hólyagok jelennek meg égő, viszkető érzés kíséretében, majd másnapra a hólyagok teteje felreped és kis felületes fekélyek (hámhiányok) jönnek létre, amelyek néhány nap alatt begyógyulnak. A leírt jelenségeket a lágyékhajlatban található nyirokcsomók átmeneti duzzanata és hőemelkedés kíséri. Az első fertőzés néha olyan heves tünetekkel jár, hogy kórházi ellátásra is szükség lehet. A fertőződést követően a vírusok az idegdúcokba “elbújnak”, ha azonban a szervezet ellenálló képessége valamilyen oknál fogva lecsökken, a vírusok aktiválódnak és a hímvesszőn újra hólyagokat, majd kis fekélyeket okoznak. A kiújulás lefolyása gyógyszeres kezeléssel néhány napra rövidíthető, de rendszeres visszatérése nem akadályozható meg. Két kiújulás között évekig tartó tünetmentes periódus is előfordul. Igen gyakori probléma, a becslések szerint csak az Egyesült Államokban 45 millióan szenvednek ilyen betegségben. A herpeszes fertőzés a férfiaknál a kellemetlenségen kívül nem okoz súlyosabb bajt. Nők esetében még nem teljesen tisztázott a vírus esetleges daganatkeltő, illetve magzatkárosító szerepe, ezért aktív gyulladás esetén a nemi élet mindenképpen kerülendő.
Az évszázadok óta rettegett betegség – A szifilisz
Az AIDS megjelenése előtt a szifilisz volt a legismertebb és legrettegettebb nemi úton terjedő betegség. A hagyomány szerint Kolumbusz tengerészei hurcolták be a kórt Európába, ahol aztán főleg a földközi-tengeri országokban terjedt el, a legnagyobb járványokat Franciaországban okozta. Innen ered népies elnevezése: Francia betegség (röviden: franc). Kórokozója a Treponema, a férfiak esetében a leggyakrabban a makkon vagy a fitymán keresztül jut be a szervezetbe. A behatolás helyén néhány nap múlva kemény tapintatú, kiemelkedő, fájdalmatlan fekély alakul ki, a lágyékhajlatban lévő nyirokcsomók duzzanatával. Ennek gyógyulását követően hosszabb tünetmentes időszak következik, majd testszerte bőrkiütések jelennek meg. Ha nem kezelik idejében, a szifilisz évtizedekig elhúzódhat, és a szervezet szinte valamennyi szervét súlyosan megbetegítheti
Prosztata
A prosztata a húgyhólyag és a végbél között elhelyezkedő mirigyes szerv. Körülöleli a húgycsövet, azt a vezetéket, amelyen keresztül a vizelet a húgyhólyagból a hímvesszőn keresztül kiürül. Szövettanilag simaizom sejtekből és mirigyhámból épül fel, melyet fibrozus tok vesz körül. A prosztata mirigyei tejszerű folyadékot termelnek. Szexuális aktus során az izmok összehúzódása ezt a folyadékot a húgycsőbe juttatja, ahol a spermiumokkal és egyéb váladékokkal keveredve létrejön az ondófolyadék. A prosztata a férfiak élete során számos változáson megy keresztül. Születéskor kb. borsónyi nagyságú. A gyermekkorban igen lassan növekszik, majd a serdülés időszakában hirtelen növekedésnek indul és a húszadik év táján eléri a normál felnőttre jellemző méretet és formát – leginkább egy szelídgesztenyére hasonlít. Negyven-ötven éves korig általában változatlan formájú, majd a legtöbb férfinál ismét növekedésnek indul. Ezt a folyamatot nevezzük benignus (jóindulatú) prosztata hiperplasiának, melynek hátterében a mirigyhám göbös jellegű szövet-újdonképződése áll.
A betegség típusai
A prosztata három leggyakoribb megbetegedése:
· Prosztatatúltengés (BPH)
· Prostatitis (a prosztata heveny vagy idült gyulladásos megbetegedése)
· Prosztatarák
Ezen betegségek mindegyike más-más módon érinti a prosztatát. A továbbiakban a jóindulatú prosztatahiperplasiát tárgyaljuk részletesen.
Lehetséges szövődmények és megelőzésük Az obstrukcióra utaló tünetek olyan súlyosabb állapotok jelei is lehetnek, melyek megfelelő kezelés hiányában a húgyhólyag illetve a vese károsodásához vezethetnek. Igen ritkán előfordul, hogy ilyenkor sürgős sebészeti beavatkozásra van szükség. A prosztata megnagyobbodásban szenvedő férfiak kisebb hányadánál a vizeletelvezető rendszer fertőzéses megbetegedése alakul ki. Hólyagköveket találtak azon férfiak 1-2 %-ánál, akiknél a prosztata túltengés miatt műtétet végeztek. Egyelőre nem ismert, hogy a prosztata-megnagyobbodásban szenvedő férfiaknál a prosztatarák kialakulásának veszélye fokozottabb-e, az eddigi ismeretek alapján azonban egyik betegségnek sincs hatása a másikra. Ezek a betegségek a prosztata különböző részeit érintik, a prosztata hiperplasia a prosztata belső területén fejlődik ki, míg a rák többnyire a külső zónában alakul ki. Az utóbbi tíz év vizsgálatai alapján a prosztata megnagyobbodás nem növeli a
prosztatarák rizikóját.
Rizikótényezők
Negyven éves kor előtt a férfiak mindössze 10 %-ánál található prosztata-megnagyobbodás, míg nyolcvan éves korra 80%-uknál fejlődik ki ez az állapot. A jóindulatú prosztatahiperplasia a férfiak leggyakoribb nem rákos szöveti szaporodása. Mintegy 14 millió férfi szenved prosztata megnagyobbodásban, de csupán kevesebb mint 5%-uk részesül megfelelő kezelésben. A betegség gyakrabban fordul elő az Egyesült Államokban és Európában, mint a világ többi részén, és gyakrabban érinti a házas férfiakat, mint az egyedülállókat, de ezen különbségeket eddig klinikai kísérletekkel nem bizonyították. Úgy tűnik, a betegség kialakulása szempontjából fokozott rizikót jelent, ha az egyén családjában már előfordult benignus prosztatahiperplasia. Egyéb rizikófaktorokra eddig még nem sikerült fényt deríteni.
Vizsgálatok
Rektális (végbélen keresztüli) betapintás
A megnagyobbodott prosztata a végbélen keresztül kitapintható. Ezzel a módszerrel meghatározható a prosztata nagysága. A vizsgálat segítséget jelenthet a prosztatarák, illetve a végbél izmaival kapcsolatos problémák kizárásában, amely betegségek hasonló tüneteket okozhatnak. Az orvos síkosított kesztyűs ujját a páciens végbelébe vezeti és kitapintja a prosztatát,
megállapítva annak nagyságát, felszíni eltéréseit, állagát és érzékenységét. A vizsgálat gyors és fájdalmatlan, de némelyeknek meglehetősen kényelmetlen és nem is teljesen megbízható, így semmiképp sem szolgál a prosztatarák megbízható diagnosztizálására. Mindazonáltal nagyon hasznos a prosztata méretének becslésében és segítséget nyújt a legmegfelelőbb terápia kiválasztásához.
AUA (Amerikai Urológus Társaság) tüneti index
A prosztata-megnagyobbodás mértéke nem feltétlenül áll arányban a panaszok súlyosságával. Jelentősen megnagyobbodott prosztata esetében is lehetnek minimális tünetek, és egy kevésbé túltengő prosztata is okozhat súlyos panaszokat. Az AUA tüneti index a betegek által elvégezhető teszt, amely a tünetek súlyosságának megítélésére szolgál és csakis arra. A teszt nem
használható a benignus prosztatahiperplasia diagnosztizálására.
Uroflowmetria
A húgyhólyag-obstrukció mértékének meghatározásához – ami egyik fontos oka a vizeletürítés zavarainak – a vizelet áramlási sebességét elektronikus úton határozzák meg. Ez a teszt az Uroflowmetria. A beteget felkérik, hogy vizeljen teljesen normálisan, majd ezt követően el kell mondania az orvosnak, hogy tapasztalt-e eltérést a szokásos vizeléséhez képest (A beteg zavartsága ugyanis erőlködést vagy vizelet-visszatartást is eredményezhet). Amennyiben volt eltérés, a tesztet meg kell ismételni. Az áramlási sebességet – a másodpercenként távozott vizelet mennyiségét – milliliterben adják meg. A legnagyobb áramlási sebességet (más néven Q max.) az obstrukció mértékének meghatározására használják. Emellett a terápia hatékonyságának objektív mérésére is alkalmas (minél nagyobb az értéke, annál jobb), bár nem szükségszerűen esik egybe a beteg saját értékelésével a tünetei súlyosságát illetően. A beteg korát számításba kell venni, mert idősebb korban az áramlási sebesség normálisan is csökken. Fontos megjegyezni, hogy a csökkent áramlási sebesség más urológia problémákat, így a húgycső betegségeit, más obstrukciókat, gyenge hólyagizomzatot is jelezhet, nemcsak jóindulatú prosztata hiperplasiát.
Egyéb tesztek
A legtöbb betegnél, függetlenül tüneteik súlyosságától, egyéb teszteket is elvégeznek, ezek azonban már nem diagnosztikus célt szolgálnak, hanem a megfelelő terápiás gyógymód kiválasztását, illetve egyéb betegségek kizárását segítik elő. Vizelés utáni maradék mennyiség meghatározása A vizelés után a húgyhólyagban maradó vizelet mennyiségét mérik meg ezzel a teszttel.
Amennyiben ez a mennyiség eléri a hólyag kapacitásának 25%-át, nagy valószínűséggel műtéti beavatkozás szükséges.
Vizeletvizsgálat
A vizeletvizsgálattal a fertőzés és a vér esetleges jelenlétét vizsgálják. Jóllehet a vizelet fertőzése fiatalokban ritka, igen gyakran fordul elő idősebb férfiaknál, különösen, ha jóindulatú prosztata hiperplasiában szenvednek. A prosztatagyulladás kizárására egy egyszerű, de 90%-os pontosságú vizsgálatot végeznek, ez az ún. Massage előtti és utáni teszt (Pre and Post Massage Test, PPMT). Ennek során két vizeletmintát vizsgálnak, amelyeket a prosztata massage előtt illetve után vesznek le. A vizeletvizsgálat segíthet a hólyagdaganat kizárásában is.
Szérum Kreatinin
Ennél a vizsgálatnál egy a vérben található anyagot, a szérum kreatinint határozzák meg, ami a veseproblémák kimutatására szolgál. A benignus prosztata hiperplasiás betegeknél átlagosan 13,6%-ban mutatható ki egyidejű vesebetegség is. (A tanulmányok 30 és 0,3% közötti értékeket találtak).
PSA teszt
Gyakran elvégzik a PSA tesztet is, amely a Prosztata Specifikus Antigén-szintjét határozza meg. Ezt a fehérjét a prosztata termeli, hogy az ondóváladékot folyékony állapotban tartsa. Ez a prosztatarák standard szűrővizsgálata, de jóindulatú prosztata hiperplasia gyanúja esetén is elvégzik. A teszt diagnosztikus értéke 70 év felett kérdéses, mert a prosztata-megnagyobbodás
maga is PSA emelkedést okoz. Emiatt egy újabb változatát, az ún szabad PSA szintet határozzák meg. Ennek értéke prosztatarák esetén alacsonyabb, benignus prosztata hiperplasiában magasabb. A jóindulatú prosztata hiperplasia bizonyos gyógymódjai, gyógyszeres kezelés illetve a húgycsőn keresztüli prosztataeltávolítás (TURP) csökkenthetik a PSA szintet, ezáltal elfedhetik egy esetleges párhuzamosan jelenlévő prosztatarák tüneteit, ha a teszt alacsony, vagy normális eredményt ad.
Azoknak a férfiaknak, akik kezeltetik prosztata megnagyobbodásukat és folyamatosan ellenőrzik PSA szintjüket, a kezelés előtt egy kiindulási PSA szint meghatározást kell elvégeztetniük, majd 6-12 havonta megismételni azt.
Képalkotó eljárások
Uretrocisztoszkópiát elsősorban akkor végeznek a jóindulatú prosztata hiperplasiás betegnél, ha sebészeti beavatkozás vált szükségessé, vagy ha egyéb vizeletrendszeri probléma is felmerült, pl. véres vizelet, vizeletfertőzés, hólyagrák, sérülés. Ennél a vizsgálatnál egy hajlékony vagy merev száloptikás csövet (endoszkópot) vezetnek a húgycsőbe, ezáltal az orvos láthatja a vizeletelvezető rendszer alsó részeit. Számos probléma jelenlétét állapíthatja meg ezáltal, beleértve a prosztata-megnagyobbodást, a húgycső vagy a hólyagnyak obstrukcióját, fejlődési rendellenességeket, hólyagköveket. A beavatkozás nem kockázatmentes. Ritkán előfordulhat az érzéstelenítőszer által kiváltott allergia, fertőzés, vérzés, vizelet retenció. Alkalmanként egy röntgenvizsgálatot, az intravénás pyelogramot is elvégzik, a vizeletrendszer obstrukciójának, elzáródásának meghatározására. A röntgenvizsgálatok és egyéb képalkotó eljárások mint pl. az ultrahang vizsgálat, nem ajánlott a benignus prosztata hiperplasia diagnosztizálására, hacsak egyéb probléma miatt nem kell ezeket elvégezni. A képalkotó eljárások, különösen az ultrahangos vizsgálat, ami pontos képet ad a prosztata méretéről és alakjáról, a sebészi beavatkozás megtervezéséhez, illetve a kezelés módjának meghatározásához nyújtanak segítséget.
Watchful Waiting (Óvatos várakozás)
Azokat a betegeket, akiknél a prosztata-megnagyobbodásnak nincsenek, vagy csak enyhe tünetei vannak (AUA index kevesebb mint 7), rektális betapintással vagy egyéb diagnosztikus teszttel évente ellenőrizni kell. Enyhe tünetek esetében 85%, közepes tünetek esetén 60% az esélye annak, hogy a jóindulatú prosztata hiperplasia kezelés nélkül sem rosszabbodik tovább, sőt néhány betegnél a tünetek még csökkenhetnek is. Egy négyéves vizsgálat során a súlyos tünetekkel bíró betegek 20%-a számolt be javulásról. A többiek vagy együtt éltek a tünetekkel, vagy kezelésre jelentkeztek. Sajnos egyelőre kevés adat áll rendelkezésre arról, hogyan befolyásolja hosszútávon a kezeletlen benignus prosztata hiperplasia a vizeletelvezető rendszert. A krónikus obstrukció okozhat valamiféle hólyagkárosodást, azonban jelenleg nincs bevált módszer annak meghatározására, hogy
súlyosabb problémák kinél fognak bekövetkezni.