A félelem legtöbbször csak a tudatos magyarázó elve a vaginizmusnak. A szexuális zavar igazi kiváltó okának hátterében leggyakrabban lelki tényezők állnak.
A vaginizmus a szexuális élet zavarainak osztályozásakor a fájdalom tünetcsoportba tartozó kórkép. Tulajdonképpen a gát és a hüvely izmainak, görcsös állapota, a hüvelybemenet működésbeli rendellenessége, mely megnehezíti, esetenként lehetetlenné teszi, a hímvessző, és egyéb más, akár saját ujj, nőgyógyászati vizsgálóeszköz hüvelybe jutását, megakadályozva ezzel akár a beteg által is kívánt közösülést vagy a nőgyógyászati vizsgálatot, tamponhasználatot, irrigálást.
Létezik enyhébb formája is, mely nem olyan erős mértékben váltja ki a hüvelybemenet görcsös állapotát. Például vannak, akiket a nőgyógyász meg tud vizsgálni, vagy lehet a vaginizmus „személyre szóló”. A vaginizmus fajtái
– szituatív, mely helyhez kötődik, a görcsösség reflexszerűen jelentkezik, abban a pillanatban, amikor valamit be akarnak vezetni a vaginába,
– permanens, huzamosabb ideig tartó, a szituációtól független az összeszűkülés,
– elsődleges, amikor izoláltan keletkezik, vagyis nincs összefüggés más testi panaszokkal,
– másodlagos, amikor valamilyen betegséghez, fájdalomhoz kapcsolódóan alakul ki.
A fájdalom a testnek és a személyiségnek egyik védekező módszere. Jelez, és a fájdalmat okozó inger elkerülésére ad lehetőséget. A nők nemiségük kapcsán sokkal több fájdalommal találkoznak, mint a férfiak, kezdve a kamaszkori nemi érésükkel, a menstruáció megjelenésével. Emellett a szüzesség elvesztése, a szülés, majd a klimax is inkább negatív, kellemetlen jelenség.
A szüzesség elvesztésével kapcsolatos asszociációk olyan gátlást tudnak kialakítani, ami képes megakadályozni a pénisz behatolását (pl. a combok akaratlanul összezáródnak), pedig ekkor még nincs saját negatív tapasztalat. Ilyenkor a vaginizmusban szenvedők nemcsak szüzek maradnak, de meddők is, hiszen így lehetetlen a teherbeesés.
A párkapcsolat lehetséges, a párok megtalálják az örömszerzés egyéb módját – persze az aktus kísérletét egy idő után már kihagyva. Hosszú idő telhet el anélkül, hogy orvoshoz fordulnának, ez csak a meddőség kivizsgálása miatt történik meg.
A vaginizmus lelki okai : A félelem legtöbbször csak a tudatos magyarázó elve a vaginizmusnak. Az igazi kiváltó okok hátterében leggyakrabban lelki tényezők állnak. Ezek kialakulása kapcsolatban van a környezeti hatásokkal, a szülők szexualitáshoz való viszonyával, erkölcsi neveléssel és egyéni tapasztalatból eredő kellemetlen emlékekkel.
Rossz emlék lehet egy gyermekkori testi sérülés, például medencecsonttörés, vulvasérülés, beöntés rossz élménye vagy tinédzser korban egy kellemetlen, durva nőgyógyászati vizsgálat. Ennek a mintája az agyban tárolódik, és évekkel később bármilyen „közeledésre” zárulnak a combok, pedig már nem is áll fenn vészhelyzet. Ezek a lányok általában nem tudnak se tampont, se hüvelykúpot felhelyezni, de a nőgyógyászati vizsgálat is gyakran lehetetlen.
Olyan nőknél is kialakulhat másodlagos vaginizmus, akik már szültek. Ebben az esetben a nő legtöbbször az újabb terhességtől szorong, de az sem ritka, hogy a kapcsolatban történt valamilyen változás.
Vaginizmus? – Mit lehet tenni? A vaginizmusról érdemes tudni, hogy ez nem betegség, hanem a szexuális élettel kapcsolatos zavar. A helyzetet pusztán akarattal nem lehet befolyásolni, magától nem „gyógyul” meg.
Mivel a probléma meglehetősen sokrétű, érdemes esetlegesen pszichoterápiát is igénybe venni, de a megterhelő múltba fordulás helyett érdemesebb a jelen problémájával foglalkozni, azaz az összeszorult vaginális izomzatnál kezdeni a kezelést.
A nő alapvető feladata, hogy megtanulja a vagináját lassan és fokozatosan ellazítani, így kiiktatni a rossz beidegződést.
A hüvelyizomzat tudatos és váltakozó megfeszítése és elernyesztése után ajánlatos előbb a saját ujj, majd a hüvelybe helyezhető speciális, egyre nagyobb átmérőjű segédeszközt használni. A gyakorlás üteméről saját érzései szerint döntsön a nő. Ezt nevezzük vaginatréningnek. Eredmény elérése után átélheti az örömszerzés élményét. Forrás: Webbeteg.hu, Dr. Szilvási Ferenc, nőgyógyász