Talán véletlen, ám mindenképpen érdekes egybeesés, hogy éppen akkor, amikor Magyarországon az otthonszülésről folyik élénk és heves vita, megjelenik egy könyv, amely az orgazmikus szülés megélésére bíztatja a nőket. Az amerikai könyv szerzői és az általuk közölt beszámolók szerint a tökéletes ellazultság állapotában a vajúdó nő eljuthat a végső extázisig, de ehhez jobbára oldott, azaz nem kórházi körülmények szükségesek.

Orgazmikus szülés – Útmutató a biztonságos, élvezetes és örömteli szülésélményhez címmel jelent meg könyv nemrég a Jaffa kiadó gondozásában. Szerzői maguk is szülő nők és gyakorló bábák, akik állításuk szerint személyes tapasztalataikból kiindulva építették föl azt a módszernek kevésbé nevezhető szemléletmódot, amely a szülés extatikus élményének megélésére buzdítja az anyákat. Írásuk szerint a vajúdó nő ugyanis a szülés során olyan átszellemült állapotba kerül, mint amilyenbe a szexuális együttlétek során emelkedik az ember. Ezért aztán megfelelő – jobbára nem kórházi – körülmények között a kismama a kitolás alatt intenzív kapcsolatban maradva a hüvelyizmokkal orgazmusközeli vagy éppenséggel valódi orgazmusélményt élhet át.
A könyv számtalan személyes beszámolón keresztül mutatja be olyan nőknek a történetét, akik szülés alatt elkerültek abba a tudatállapotba, amely a szerzők szerint ennek megéléséhez szükséges. A könyv meglátása szerint napjaink „népbetegsége”, a gátmetszés és a császár főként annak köszönhető, hogy a nők félelemmel tele érkeznek a szülőszobára, és nem tudják a szülés intimitását megélni, amely megfelelő ellazultsághoz vezethetne. Amíg a gátmetszés a nem megfelelő ellazultság állapotából következő eljárás, addig a császárok megsokszorozódása napjainkban arra vezethető vissza, hogy a nő eltávolodik saját nőiességétől és kompetenciájától, azaz nem érzi képesnek magát arra, hogy természetes úton szülje meg gyermekét.
Pedig a bioélelmiszerek és újrahasznosított hulladékok korában éppen ez a legősibb és legtermészetesebb dologra kellene a legjobban odafigyelni ahhoz, hogy a szülés valódi élmény és ne csak egy félelmekkel és frusztrációkkal teli kórházi beavatkozás legyen – állítják a szerzők. Szerintük a mesterségesen szervezetbe juttatott oxitocin, a gátmetszés, császározás és monitorozás nélküli vajúdás intim és nem mindennapi élményhez segíti az anyukákat. Ehhez persze fontos, hogy az esemény olyan emberek között menjen végbe, akikban a kismama megbízik, akik ismerik a szülő anyuka igényeit és hajlandóak ráhangolódni arra az érzékeny és törékeny ám annél érzékibb állapotra, amelybe egy nő a vajúdás során kerül. Ugyanakkor a könyv azt a gondolatot erősíti, hogy a nő igenis erős és még ebben az állapotban is képes maga irányítani az eseményeket, s megfelelő felkészültség mellett ösztönösen érzi, mi a jó neki és a babájának. Természetesen ehhez az egész várandósság során tartó felkészülés szükséges.
Az Orgazmikus szülés mindenképpen érdekes és tanulságos könyv, ám érdemes némi kritikával olvasnunk. Az otthonszülés napjainkban heves vitákat kiváltó kérdés Magyarországon, s az amerikai írók tollából kikerült alkotás ezzel kapcsolatban elég határozott álláspontot képvisel. Ám az írás azok számára is tartogathat érdekes tanulságokat, akik alapvetően nem az otthonszülés mellett teszik le a voksukat, s azok a nők is kaphatnak megfontolandó tanácsokat a könyvből, akiknél elvi vagy szervi okokból ez a megoldás szóba sem jöhet. Vitaindító, elgondolkodtató, ugyanakkor néhol elfogódott és kissé amerikai könyvről van szó, amelyben a felsorakoztatott példák nagyon szuggesztívek, ugyanakkor néhányukról nehéz elképzelni, hogy kicsiny hazánkban is megtörténhetne, például a gátvédelem közben csiklót izgató bába vagy a gátmetszést elutasító, üvöltő anyuka nyomán megszeppenő és eltűnő orvos.