(A 4. rész itt.) Hogyan mondjam meg neki, hogy másképp
„Ez ugyanolyan, mint amikor reggel odaáll elém felöltözve és megkérdezi, hogy szexi-e ebben a ruhában? Nyilvánvaló csapdahelyzet. Ha azt mondom, hogy ‘nem a legjobb a ma reggeli választás, Életem’, érzéketlen tahó vagyok. Ha azt mondom: ‘igen’, csak ráhagyom, nem is figyelek, vagyis érzéketlen tahó vagyok. Ugyanígy, ha csak egy kis dolgot is, de másképp szeretnék, amikor a szájával kényeztet: megmondjam vagy ne mondjam? Bunkó legyek vagy bunkó maradjak? És ő vajon megmondja-e nekem, hogy valami nem jó neki? Hogy valamit másképp akar? És mi lehet a kételyeinkre a megoldás?
Mit csináljunk? Megszólaljunk-e?”
Vegyünk egy életszerű példát: én orális örömökhöz szeretnélek juttatni téged…
Ez egyáltalán nem életszerű példa, mert én férjnél vagyok!
Mi van, belém fojtod a szót, amikor éppen arról beszélek, hogy ki akarlak…?
Simán!
N a, szóval tegyük fel, hogy nekilátok, és te azt érzed, hogy valami nem oké…
Nem lenne tragédia. Valószínűleg azt gondolnám, hogy azért ez előjátéknak így megfelelő: megmutatja az odaadásodat és a jó hangulatot…
Egy rossz nyalás?
Igen, akár az is. Ez ugyanis egy kedves dolog a partnertől, amiről nem gondolom, hogy kötelező lenne. De ha nem olyan jó, egy idő után azt mondanám: „hú, most már csináljunk valami mást is!” Úgy csinálnék, mintha totál beindultam volna és váltani szeretnék.
Tehát az átverős stratégiát választod?
Nem, azért nem sikongatnék, mint egy állat, hogy azt hidd: orgazmusom van, hanem egyszerűen felemelném a fejét az illetőnek, mélyen belenéznék a szemébe, és aztán… mit tudom én… alácsúsznék, magamhoz húznám vagy átölelném, és abból már bármilyen póz következhetne. Esetleg egy csókoló- zással megmutatnám, hogy mit szeretnék, hogyan szeretném kicsit lejjebb, mert ez egy nagyon kézenfekvő módszer – hiszen mindkettőt a szánkkal csináljuk. Végül is ki az, akinek egy finom nyelv- és szájnyalogatásról nem ez jut az eszébe: egy nőt orálisan kényeztetni?
Jó, eltelt fél nap, és megint iszonyatosan megkívántalak, megint megpróbálom, de most sem stimmel..
Akkor én már ügyesebb leszek, mert ugye, nem egy rosszul sikerült nyalás után kell elmagyarázni – mondjuk egy csókkal -, hogy mit
hogyan szerettem volna. Hanem a következő előtt, amikor már érzem, hogy megint lesz valami, és újra be fogod vetni magad, na, akkor próbállak meg rávezetni téged arra, hogy: most akkor így!
Hogyan? Jössz megint ezzel a csők dologgal?
Nem megint, hanem most először! És próbálom egy hangulatban végigvinni az egészet: a vetkőz- tetést, a simogatást és igen: a csókolózást. Szóval nem az lesz, hogy iszonyatosan megragadom a válladat, beléd karmolok, aztán elkezdek nagyon finoman csókolózni, mert az egy olyan kontraszt, ami tök jó és felébreszti az ösztönöket, de sajnos nem fogod érteni belőle, hogy mit is akarok. Hogy gyengédségre vágyom vagy arra, hogy csavard hátra a karom és támadj le. És persze van egy drasztikusabb megoldás is: ha már olyan nagy az eksztázis, jól megfoghatom a fejedet és magamra nyomhatom, hogy „bocs, de ezt akarom, nem bírom tovább” – vagy épp ellenkezőleg, ha gyengédségre vágyom, el is tolhatom magamtól, hogy „jaj, ne még, ne még!”. Ezek szerint te ezt a „hogyan mondjam el neki, hogy mit akarok?” problémát inkább gesztusokkal oldanád meg, mint szavakkal? A testbeszéd több, mint fele a kommunikációnak… Nagyon okos vagyok, mi?
Igen, koszi, jegyzetelek.
Én tényleg nem bízom pusztán a szavakban.
És olyan helyzetet nem is tudsz elképzelni, hogy egyértelműen megmondod: „figyelj, ezt ne így csináld, hanem inkább így és így…”?
Ha olyan nagy hibát követ el az illető, mint mondjuk a „szakáll bűn”…, ami ugye gyakori gond a nőknek az orális szex esetében, akkor elmondom neki, hogy ez nekem így nagyon nem jó, és nem csak az ízlésemről vagy a finnyásságomról van szó, hanem tényleg az élvezhető és az élvezhetetlen között kell választanom.
Vajon egy kapcsolatban mikor jön el az a pillanat, amikor egy az egyben a másik szeme közé lehet vágni ilyen jellegű kritikát vagy kérést?
Akkor, amikor már tud az ember mellékapcsolni valami pozitívumot is, amivel tud bókolni és meg tudja vele erősíteni a másik önbizalmát, amit ugye, egy kicsit lerombol a kritikájával. És azért ha az ember beleszámolja a pakliba a hűséget is, akkor szóba sem jöhet az, hogy ha valamit nem kapok meg, akkor azt máshol keresem. Ezért végső esetben, még ha nem is tökéletes minden, akkor is el kell fogadni a másikat. Ilyen vagy olyan, de ő az enyém, ő ilyen, én így szeretem. Ha pedig az volt a kérdésed, hogy konkrétan, milyen időpont a megfelelő, hogy ilyesmivel előálljak, akkor azt mondanám: két szeretkezés között, amikor nehezebb kibillenteni a partnert a pozitív hangulatából. De mondom, alapvetően kerülném ezt a megoldást – a szavak igazából kevesek ahhoz, hogy helyre hozzanak egy szexuális problémát. Végül is ha nem lenne jobb meg magasabb szintű a szex, mint a beszéd, akkor folyton csak beszélgetnénk.
Egy lány ismerősöm egyszer lefeküdt egy ismert fiatalemberrel. Mesélte, hogy amikor már ott feküdtek mindketten meztelenül, túl az előjátékon, a srác mélyen a szemébe nézett és sejtelmesen azt kérdezte: „Hogy szeretnéd?”. Amitől persze az ismerősöm röhögő görcsöt kapott.
Na ugye, hogy nem kell annyi kérdést feltenni! Legyen benne a szexben a személyiséged, add magadat, és akkor nem kell kérdezgetned, hogy mit akar a másik! Szóval igenis a partnerem elé tárom, hogy mit szeressen bennem. Ez a „Hogy szeretnéd?” tényleg a legrosszabb kérdés – igazi zsákutca. Úgy előttem van a pillanat, ahogy ott áll a srác – aki színész, persze -, meredező farokkal, előtte fekszik meztelenül a lány, és akkor ő megszólal búgó hangján: „Évi! Hogy szeretnéd?” Haha! Hogy szeretném? Hát, nyalj ki jó alaposan, aztán fordíts meg és helyezd belém, légy oly kedves…
Hát, ez az: nem is lehet rendesen elmondani ezeket, mert még ha betartja az instrukciókat, akkor is lehet totál különböző a dolog: akár jó, akár rossz is. És hát ha a problémás helyzeteket pusztán szavakkal meg lehetne oldani, akkor ez a könyv nyilván nem íródna. Akkor mindenki megmondaná a másiknak, hogy mi van, mi nincs, meg mi legyen. Hát, az nem lenne izgalmas, és nem születne belőle semmi új. Például nekem is szükségem van a szexben bizonyos határokra, amit a drága férjem tör át napról-napra, és tesz vele boldoggá, úgy, hogy azt mondja: „márpedig ez neked így lesz
jó” – és a végén azt mondom: b…meg, ez tényleg marhajó volt! És nekem nem utasításokat kell adni, meg kibeszélni ezeketa dolgokat, egyszerűen le kell vetkőznöm a gátlásaimat és az egészet csak úgy… hagyni. Nekem az nem szimpatikus, ha minden olyan simán zajlik, hogy „Szevasz, Rozi, figyelj, én ezt szeretném, van neked olyan? Van? Jó, akkor tegyük össze.” Másképp is lehet kérni. Lehet helyzeteket teremteni arra, hogy megkapjuk azt, amire vágyunk. Az olyan túl egyszerű: megkérni a másikat. Mintha a jó szexet le lehetne venni a polcról.
Azért nincs ám sok minta az emberek előtt, hogy hogyan lehet a szexről rendesen beszélni. Ha a pornófilmekre gondolunk, ott a szereplők maximum annyit beszélgetnek, hogy „fuck me!” Tényleg, a forgatásokon a szex közbeni beszéd bele van írva a forgatókönyvbe vagy ez szabadon választott?
Általában nincs beleírva. Az angoloknál előfordul, hogy a kezedbe adnak egy listát, hogy figyelj, bébi, akkor ezt a három-négy mondatot lökjed, lehetőleg keverve. Én mindig úgy voltam ezzel, hogy nekem ez így nem ment. Mindig elkezdtem röhögni, amikor azt kellett ismételgetni, hogy „Fuck me!”. Hát persze, hogy… igen! Nem is lehet másképp! Tehát ezzel nem lepnék meg senkit, főleg nem a nézőt. De ha mondjuk azt mondtam, hogy „na, csináld már, nem a feleséged vagyok, nem kell óvatoskodni”, az egy fokkal már hatásosabb volt.
Amúgy beszédes vagy az ágyban?
Nem igazán. Előtte vagy utána, esetleg. De közben egyáltalán nem. Az egy teljesen más világ, amikor bőr a bőrhöz, illat az illathoz… Az kommunikál magától. Egyébként hosszú távra nekem csak magyar pasi jöhet szóba, mert hát, mi értelme van a beszélgetésnek, pláne udvarlásnak, ha az nem a saját anyanyelvünkön történik, ami megadja annak a lehetőségét, hogy a legnagyobb sejtetéseket tudjuk elhinteni a másik agyában. Ez a szex terén nagyon fontos. Az erotika és a humor elég régóta és elég szorosan összekapcsolódik az emberek hétköznapi szexuális kultúrájában is.
És ez lehetetlen volna külföldivel? Csak azért beszélsz ilyeneket, mert még nem volt, mondjuk, szexszel összekötött nyelvórád, anyanyelvi tanárnővel…
Hát, igen, ez például igaz.
Aki megtanítja a csúnya szavakat úgy, hogy közben mutatja is őket…
Haha! Ez érdekes lehet! Régebben nekem is voltak persze ilyen vágyaim. Például, hogy szeretnék egy spanyolul beszélő partnert. Bármit mond majd, én el fogok olvadni tőle! Aztán később, amikor lettek spanyolismerőseim, és lassan el-elcsíptem szavakat, kezdtem megérteni, hogy miről beszélnek, akkor már elveszett a varázsa és nem kellett. Viszont egy magyar pasi tud előtte az ember fülébe sugdosni mindenféle félszavakat, amik olyan egyszerűen hatnak. És ezt miért kell abbahagyni szex közben?
Hát, mert hogy „drágám, de szép a szemed”, azt zakatolás közben nem biztos, hogy olyan jó hallani.
Szótagonként, dehogynem!
Jó, hát, lehet ilyet, nem mondom, hogy nem… Hú, most fellélegzett néhány ezer olvasó.
De tőlem erről ne kérdezzenek, nem tudom beleélni magam, hogy milyen és hogyan működik. Én úgy tudom, hogy a nők nagyon nagy százaléka fantáziál szex közben, arról, hogy valamilyen egészen más szituációban vannak. Például hogy vásárolnak a boltban? Nem, hanem hogy mondjuk ugyanazt csinálják, amit csinálnak, de mondjuk, gondolák között. Na de kivel? Ez a kérdés.
Akár ugyanazzal az emberrel, akivel együtt vannak.
Akár… Azt hiszem, itt ez volt a lényeg – ez az „akár”…
De kibeszélve az egész már nem olyan érdekes. Olyan,
mintha álmodnál: azt, hogy kipróbálod, amit soha nem
mernél megtenni. Addig jó, amíg az embernek vannak
hátsó gondolatai, amiből táplálkozhat az izgalom, mert
vágyom is rá, mert izgalomba hoz, de közben meg nem is, mert ott
fakadnék sírva, ha valóban megtörténne velem.
Sok férfinak azért nagy szüksége van a visszajelzésekre szex közben,
a nőket szerinted nem érdekli ez?
Nem, szerintem a nőt a szex közben a szex érdekli, semmi más. Nem mesterkélt dolgokra van szüksége. Keresem azt a pontot, amikor a másikban fel lehet ébreszteni az ösztönös, felbecsülhetetlen értékű szexualitást. Amikor nem kell neki megmondani, hogy hova tedd a kezed, mit mondjál és hogyan nyomjad, hanem mintha egy titkos jelszóra jönne, megcsinálja, és minden frankó. Ezt keresem, ahelyett, hogy megmondanám folyton, hogy mit, hogyan csináljanak. Nagyon szigorú vagy, én most csak a szex közbeni kedves dumákra gondoltam.
Jó, attól én is be tudok zsongani, amikor a kedvesem ártatlannak tűnő szavakkal tud utalni malac dolgokra…
Példát kérek.
Példát? Mondjuk egy étteremben nemrég azt kaptam, hogy „gyönyörű vagy, amikor így tele a szád”, és nyilvánvalóan arról volt szó, hogy akár más is lehetne a számban éppen… Ezek az egyszerre önzetlen és behúzós mondatok, amik tetszenek. Hogy a büszkeségem is megmarad, sőt… és ugye, a végén ő is jól jár… De ezeket szex közben nem tudom elképzelni, mert az már az a szakasz, ami éppen a beszélgetésből kifejlődött. Egyébként az nálam még hozzátartozik a párkapcsolathoz, hogy nevet adunk a másik testrészeinek. Hát, megint csak példákat kell kérnem. Mi egy jó pénisznév? Mi egy jó pénisznév?
Igen. Mik napjainkban a népszerű pénisznevek?
Hát, mondjuk: Bot. Bravó. Ez keresztnév?
Nem, vezeték. Mr. Bot.
Szóval a magyarban elég nehéz megfelelő szavakat találni a szexuális élet szereplőire. Mi is folyton küzdünk ezzel, itt, ebben a könyvben. Próbáljuk vicces elnevezésekkel kikerülni a dolgot, mert nincsenek jó szavaink: vagy orvosi szótárba valók, vagy durvák, vagy gyermetegek… Meg hát, eleve az ember eszébe juttatnak különböző változatokat, formákat, meg méreteket. Szóval a megjelenési formáit ennek a bizonyosnak. Ha, mondjuk, méretsorrendbe akarod tenni őket, akkor van a kuki, a fütyi, a pucu, a farok, a dorong…
Azért ezek elég nagy ugrások voltak.
Jó, hát, most egy csomót kihagytam, mert nagyjából tizenötöt fel lehetne sorolni.
Pont ez a lényeg. Kérlek, hogy sorold fel őket!
Az összesét, amit tudok?
Igen, ez most egy igazi vizsgaszituáció.
Na. Akkor a legkisebb a bögyörő, aztán a fütyi, a kuki…
Ez most továbbra is erősorrend? A kuki leverte a fütyit? Csak mert
az előbb fordítva mondtad.
Ja, nem, akkor a kuki, a fütyi, a farok, a pucu… Talán utána jön az úgynevezett fasz, ami egy büszke valami, aztán a dákó, a lőcs… A pöcs meg már egy megfáradt darab, ami már saját magának is terhére van – legalábbis én így képzelem.
Ron Jeremynek mije van? Vagy ott még nem tartunk?
Nem, ott még nem tartunk. Most jöjjön a hancúrléc, a dorong… hát, és végül… Végül a ronjeremy. Aha!
Na jó, ezek félig-meddig ilyen michelle-es megoldások voltak. De abból indultunk ki, hogy olyan szót keresünk, ami nem orvosi szakszó, mégis ki lehet mondani nagyobb társaságban, mert nem otromba, és nem vetnek meg érte.
Nekem pont a pucu volt az, amit családon belül is kimondhattunk píron kodás nélkül.
Jó, de most hagyjuk el Salgótarjánt és környékét…!
Milyen Salgótarjánt? Sátoraljaújhelyen születtem! Figyelj már oda! Ott nyugszik Kazinczy! Egyébként lehet, hogy ezért is olyan kedves nekem ez a szó.
Mert Kazinczynak is pucuja volt?
Haha! Nem, hanem mert ezt tanultam meg. Azon a környéken ez volt a normális szó erre.
De hagyjuk már a pucut. Mindennapos helyzetekben te a pénisz szót használod? Például ha a szomszédasszonyoddal beszélgetsz nemzőközepekről?
Haha. Leginkább körülírásokat használnék.
A farok nem elég elfogadott már?
Hát nem, megdöbbennék, ha a szomszédasszonyom, aki kb. ötvenéves, így beszélne velem, hogy farok így, meg farok úgy. Nem tartanám kulturált nőnek. Ez szörnyű egyébként, hogy valószínűleg sok idősebb nő úgy nőtt fel és úgy fog meghalni, hogy soha életükben nem hívták sehogy…
Na, kipróbáljuk? Becsöngessünk a szomszédba? Letolom a gatyám és megkérdezzük, hogy mi ez?
Nehogy azt válaszolják, hogy „úgy néz ki, mint egy fasz, csak az nagyobb”… Nyugi, ez csak egy régi vicc.
Inkább beszéljünk arról, hogy te tolod le… És megkérdezzük egymást, hogy mi ez?
De akkor most te sorold fel! Férfi és nő között ez így fair. Majd beleszólok, ha én még tudok valamit. így, Kazinczy felől… Jó, de akkor segíts elkezdeni: ő hogyan nevezte? Mit tudom én… Suna.
Punci, puna, pina, nunus, nuni, muff… Meg a bula, ami már óriási. Vulva…
Az megint teljesen orvosi.
Igen, de már annyira, hogy vicces. Úgy, mint a csúnya. Az meg már olyan régi, hogy jó.
A csúnyája! Az tényleg jó! Volt ez a népmese az okos lányról. Tudod, aki hozott ajándékot is, meg nem is. Na, ő azt hiszem, a végén megmutatja a csúnyáját. Meg ám. Tudta, mitől döglik a légy.
öreg király egyből odatolta fele királyságát!
Öreg király egyből odatolta a puculóját… Na mindegy.
A gyereket meg kell tanítani arra, hogy a szaporodás egy normális dolog. Sőt. Nem osztódás, hanem szaporodás, ami örömökkel is jár. Minden lény életének, így az övének is a velejárója lesz. Akkor, amikor az ember elkezd pasit meg nőt nevelni a gyerekből, elég korán, már akkor, amikor különböző ruhákat ad
rá, a gyerek elkezdi keresni ennek az értelmét. Általában néhány évvel megelőzi a gyerek fantáziája azt a pillanatot, hogy a szülők beszélnének erről. Hogy most akkor hogy lesz a gyerek? És miért házasodnak össze a szülők? Fontos a hitvesi csók? Hogy dől el, hogy kinek hány gyereke lesz? És egyáltalán van-e köze a férfinak a gyerekek számához? Egyre kevésbé… A gyerekeknek van közük a férfiak számához.
Hát, igen, ezt elég sok helyről hallom. Miért, a te szüleid nem váltak el?
Az enyémek igen.
Na, látod, az enyémek is. Oké, értem én, hogy szerinted az a jó, ha folyamatosan benne van az együttlétről folytatott beszélgetésben a gyerek. Mégis, mikor jön el az a pillanat szerinted, amikor már az egyre többször ismételt kérdésre, hogy „hogyan lettem én?” a szülő nem kerülheti el a választ. Amikor konkrétan el kell mondani, hogy apa bedugta a cunába a pucut, ami mindenkinek marha jó volt, és te is alig várod, kisfiam, hogy neked is ilyen jó legyen. Lehet ezt kisebb lépésekben is megfejteni a gyerek számára. Nem kell nagy homályokat hagyni, és a mesélésbe mindig bele kell szőni, hogy az egésznek mi az érzelmi háttere. A férjemmel nemrég megbeszéltük, hogy ki mit gondolt kiskorában arról, hogy hogyan lesz a gyerek. Az ő verziója sokkal jobban tetszett. Én azt gondoltam, hogy a gyerekek száma akkor dől el, amikor a hitvesi csók elcsattan, a szex pedig egy teljesen mellékes, tiltott, rossz dolog, amiért ugyanúgy megbüntetik az embert, mint minket, amikor a közértből loptunk csokit. Az ő verziója pedig az volt, hogy ha két ember igazán szereti egymást, akkor ajándékba kapják a gyereket. Hmm, úgy tűnik, az ő szülei nem váltak el.
Hát igen, ők nem. Ez a verzió sokkaljobban tetszett, mert ennek van érzelmi háttere. Mire a gyerek föleszmél, és elkezd igazán ilyen dolgokon gondolkozni, már kilenc-tíz éves, és a szülein valószínűleg
már nem látja azt a marha nagy szerelmességet, csak a rutint. Azt, hogy: „na, menjünk el kirándulni, hogy jó legyen a gyereknek – jó, menjünk.” Emiatt fontos beleszőni a „felvilágosító” beszélgetésekbe a régi érzelmi indíttatásokat is.
Végezetül még térjünk vissza egy kicsit oda, ahol elkezdtük ezt a mai beszélgetést: a „hogyan mondjam meg neki, hogy valami mást szeretnék?” problémához. Csavarva ezen egy kicsit, azt beszéljük meg, hogy mi a teendő, ha az én vágyam valami extrém, amiről nem tudom, hogy a másiknak tetszene-e. Szóval azt hogy mondjam meg neki, hogy drágám, legszívesebben azt szeretném, ha egy korbáccsal ütnél közben, rajtam meg ott fityeg a melltartód és a felcsatolható fehér, plüss nyuszifülek…? Na mi van? Miért nézel így?
Jó, értem a poént. A válaszon gondolkodtam, nem azon, hogy melyik orvos ismerősöm telefonszámát adjam meg neked. Vannak jó kis erotikus tartalmú könyvek, amik között tényleg van mindenféle. Ha ezt úgy tálalom a partnernek, hogy „ez nem biztos, hogy neked fog tetszeni, de nekem például bejön, szerintem ez nagyon érdekes”, akkor egymásra találhatnak azért a titkos vágyak. Ezen túl pedig néha el lehet menni a verbális megoldások felé is; van olyan, hogy oda kell állni a partner elé azzal, hogy „hát, nincs mese, nekem csak így megy”.
Na végre, mióta vártam ezt a mondatot! Olvasom a mai levelünket: Kedves Michelle!
Tomival már majdnem 5 hónapja járunk együtt és eljutottunk a szexhez is, ami nagyon jó vele. De van egy nagy problémám az orális szexszel. Sajnos nem tudom, mit kell csinálni, ill. hogyan kell csinálni. A barátnőimtől nem merem megkérdezni és a barátom előtt sem szeretnék lebőgni, hogy nem tudom, mit kell csinálni abban a bizonyos pülantban. Nagyon szeretjük egymást, de már régóta szeretné, ha orálisan is kielégítném, de nem tudom, mit és hogyan kell. Szeretném, ha valahogy leírnád. Szeretnék a páromnak nagyon sok örömet okozni vele, mert nagyon szeretem, és igazán megérdemelné. HL ha tudsz mondani pár olyan dolgot, amivel teljesen be lehet őt hálózni, olyat, amivél el tudom bolondítani, annak nagyon örülnék. Kérlek, segíts!!!! Köszönettel: Egy lány
Hát, ez nekem klasszikus kommunikációs problémának tűnik… Öt hónapja járnak, eljutottak a szexhez is – de az orális szexet ki sem merte próbálni?
Na jó, azért az orális szex olyan dolog, amit csak azzal csinálunk, aki megérdemli.
Azt írja: szeretik egymást és öt hónapja járnak!
A hagyományos szeretkezés, vagy dugás, vagy nem is tudom, hogyan hívjuk, amikor a nemi szerveket összedörgöljük… Szóval az egy kölcsönös dolognak tűnik.
Igen, van egy ilyen iskola…
Na, ott senki nem marad ki semmiből. Tehát senki nem érzi úgy, hogy ki van használva. Viszont ha az egyik fél nem a nemi szervét veti be, azaz neki nem feltétlenül olyan jó, mint a partnerének, az egy odaadó gesztus. Tök normális, hogy öt hónap kell valakinek, pláne olyan embernek, aki még soha nem csinált ilyet, hogy ilyen szinten megbízzon a másikban. Annyi mindentől félhet egy ilyen tapasztalatlan lányka. Hogy majd a másik kineveti, ne adj Isten, elhagyja. Vagy a kettő együtt. Én nem értem ezt a levelet. Majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy ez úgy történt, hogy a srác azt mondta a lánynak: „Bori, úgy szeretném, hogy ha a száddal is csinálnád!” És akkor mit mondott a lány. „Nem, nem merem, mert nem tudom, hogyan kell”? Hogyhogy nem mondta erre a fiú, hogy „dehogynem, próbáljuk meg, szerintem
nem lesz semmi baj”. Valahogy nekem ez elronthatatlannak tűnik. Csak el kell kezdeni, aztán majd úgyis kialakul. Hát éppen az a jó az ilyen dolgokban, hogy csak úgy ki lehet próbálni őket!
Igen, de mégis… én is így emlékszem vissza ezekre az időkre, hogy mi, csajok marhára féltünk, hogy hogyan is kell. Meg hogy majd elmondja a többieknek. Tehát igazából a bizalom hiányzott ahhoz, hogy megnyíljunk. Náluk ez, úgy tűnik, megvan, úgyhogy olyan nagy baj már nem lehet, maximum egy izomlázzaljáró, óriási röhögés. Tehát azt javasoljuk most a lánynak, hogy tessék nyugodtan próbálkozni, aztán ha továbbra sem jön össze, lehet a 6. fejezethez lapozni…
interjú
Michelle Wild – Nagy interjú 4
(A harmadik rész itt.) Szia Michelle! Nem olyan rég ért véget egy 1 éves kapcsolatom (első volt, vele vesztettem él a szüzességem). A szakítás oka: gondok a szex mennyiségévél és minőségével (én szakítottam). Ennek ellenére, a mellem mérete miatt önértékelési gondokkal küszködöm. Mikor ajánlott plasztikai sebészhez menni? 21 éves vagyok, a volt kedvesem elfogadott így és nem zavarta az, ami engem igen. (De! Szex közben engem sem, csak otthon, mikor ezen töprengek.) Félek a műtét kockázataitól. Csilla
Szóval neki túl kicsi.
Szerintem igen. Érdekes, hogy ennek ellenére ő szakított, mert nem volt elégedett „a szex minőségével és mennyiségével”.
Azért én össze tudom rakni a képet. Valószínűleg az a típus, akinek szex közben sikerül elfelejtenie, hogy teste is van. Ha pont szex közben nem elégedetlen a mellével, akkor olyan lehet, mint én… Azaz?
Én is csak akkor gondolkodom rajta, hogy hogy nézek ki, amikor nem tutujgat senki. Mondjuk három-négy napig. Az már szörnyű, akkor már hülye vagyok… Egyébként azt nem ajánlhatja senki jó
szívvel, hogy a gyerekszülés előtt csináltassa meg a mellét valaki. Előfordulhat, hogy a szoptatás időszakában kevés hely marad a mirigyeknek az implantátum miatt. Szóval a bőr nem biztos, hogy bírja, mert túl lesz terhelve. Ezenkívül a lány most van túl az első kapcsolatán, ami tudjuk, hogy elég meghatározó, de azért tapasztalnia kellene még, másokkal is, mielőtt átszabatja magát. A plasztikai sebészeti beavatkozásokat is megelőzi a pszichológiai vizsgálat. Ha 21 évesen felkeresi a plasztikai sebészt azzal, hogy neki így, ilyen komplexussal sikerült kijönnie az egyetlenegy eddigi kapcsolatából, akkor valószínűleg a sebész azt fogja mondani, hogy egy ekkora beavatkozás előtt azért még beszélgess a kollégámmal, aki nagyszerű pszichológus, én meg addig megyek műtögetni. Mint ahogy egy komolyabb tetkós is azt mondaná egy betévedt tinilánynak, aki szét akarja varratni magát hirtelen, hogy „Na jó, kicsim, menj haza, és egyél még meg egy-két nutellás kenyeret!” •
Gyorstalpaló
Elégedetlen vagy a melled méretével? Csak azért is elfogadtatod magad így, vagy rohansz a kés alá… Középút nincs és drukkolunk az első verziónak.
• Van „kis mell komplexus” és „nagy mell trauma” is. Michelle például úgy érzi, az övé túl nagy. Nehezen tudja elfogadtatni magát, mint intelligens, művelt nő, füttyögnek utána a bunkók az utcán, és szép, szexi ruhákat is sokkal nehezebben talál…
• Ha lehet, azért próbálj meg nem eljutni a totális önkép-paráig. Egy jó, szerelmes pasi elfogad olyannak, amilyen vagy. Csak a lusta férfi várja el, hogy az ő csaja „konyhakész” legyen.
• Ha egy kismellű nő eljut a gondolatig, hogy megműttesse magát, fontos, hogy ezt a döntést totál egyedül hozza meg.
• Egy férfi nem beszélhet rá egy nőt a mellplasztikára. Csak azzal, hogy szóba hozza, örök életre szóló komplexusokat ültethet el a partnerében.
• Gyerekvállalás előtt mellplasztikára vállalkozni elég kockázatos. Tényleg csak végszükség esetén…
Michelle Wild – Nagy interjú 3 – A mellek
(Az első részt itt olvashatod – A második részt itt olvashatod) Michelle Wild vallja: Van. Beszélnek róla. Úgy, mintha ez lenne az útlevelem, vagy a belépőkártyám, vagy valami. Jobb, ha én nem is hallom. Az úgy van, hogy ő megy elöl és utána jövök én. Akár kicsi, akár nagy. Megkisebbítjük, megnagyobbítjuk, felvarrjuk, levarrjuk, odatűzzük, hogy ne lobogjon.
Lehet, hogy ma nem tudom majd jól képviselni a férfitábort, de az a helyzet, hogy én egyáltalán nem vagyok mellmániás. Szerintem csak egy dolog lehet komoly gond ezzel kapcsolatban: ha a lány szégyelli magát és nem vállalja a testét…
Régen úgy gondoltam, hogy az a tökéletes mell, ami nekem van, és nem is tudnék másmilyennel élni. Akkoriban nem sokat gondolkodtam azon, hogy másoké milyen, de alapjában véve nekem mindig ezek a tinis, vékonyabb lányok tetszettek. Vagyis ezeknek a lányoknak, akik nekem… hogy is mondjam… szexuálisan is szimpatikusak voltak, teljesen más testalkatuk volt, mint nekem most. Ha akkora méretű mellük lett volna, mint ma nekem, akkor valószínűleg anyám jutott volna róluk eszembe… Mostanra tehát eljutottam oda, hogy azzal van problémám, amire mások azt mondanák: „húha”! Akkor halljuk! Következzen Michelle és mellének igaz története! Hát, az csak úgy nőtt és nőtt – talán már az óvodában is nekem volt a legnagyobb mellem… De egy időben hihetetlenül formás és gusz- ta volt. Visszagondolva, ma már visszasírom azt a tizenhat éves korom körüli állapotot. Aztán ahogy teltek az évek, kopott ez a büszkeség, és már nem gondoltam, hogy biztos nekem van a legjobb… Szóval ma már túl nagynak érzed? Hát, egyrészt igen. Meg aztán az idő is elszállt… Jaj, Istenem, a mankógyűjteményedet mikor mutatod meg?
Na idefigyelj, ha ennyit melóznál vele, neked is lógna! Nekem a mellem a szexuális játékok állandó szereplője volt, és iszonyúan paráztam a szülés utáni állapotától… Például attól, hogy hogy fogok én szoptatni, ha ez nekem any- nyira érzékeny? Lassacskán persze megtanultam, hogy rendben, akkor a mellem most elsősorban táplálásra való. Megtanultam etetés közben aludni, megtanultam irányítani azokat az érzéseket, amik a mellemen keresztül érnek…
De az az igazság, hogy egy idő után mégiscsak azt mondtam, hogy „basszus, nekem ez sok!”. Én azért kicsi vagyok ezekhez a nagy mellekhez! A tinédzser kori méretemhez képest… C, D, E… hát, végülis három méretet ugrott. És ne gondold, hogy lehet gusztusosán öltöztetni egy ilyen darabot! Mindenhol azt látni, hogy csak a kisebb a frankó, csak arra gyártanak jó cuccokat… Egy idő után már az is rohadtul kezdett idegesíteni, hogy mi az, hogy nekem ilyen gusztustalan melltartót kell viselnem, ami nagyanyám korában volt divat!? Nagyon csúnya szoptatós melltartót sikerült csak beszereznem. 80 E! Mint a Mercedes: E osztály. Csak hát… Rémisztően hangzik.
Egyre komikusabbá és zavaróbbá vált… Idegesített, hogy ha megemelem a kezemet, hátulról is látják a mellemet. És hogy egyáltalán miért van az ott? Miért takarja el a napot előlem? Miért kell az, hogy mindenhonnan odavonzza a tekintetet? Ha meztelen vagyok, és a könyökömet akarnám megmutatni, hogy nézd, az is milyen szép, biztosan nem menne, mert a mellemet bámulnád… Valószínűleg azért, mert könyököm nekem is van. Jó, persze, de…
Igen, értem. Igazság szerint, amikor erre a „mell-para” fejezetre készültem, azt gondoltam, hogy a kicsi mellről beszélgetünk majd…
Van nagy mell komplexus is! Képzeld csak el, hogy úgy érzed: nem vesznek komolyan, mert mindenki úgy beszél veled, hogy nincs semmiféle szemkontaktus. Ma is volt ilyen… Szóval ha valami zavaró lehet egy mellben… na jó, kettőben, akkor az a nagysága. Nekem legalábbis. A kis mell komplexussal kapcsolatban számomra nyilván az a kérdés, hogy ha elindulok lefelé arról a szintről, ami nekem van, mikor mondanám azt, hogy na, ennél kisebbet már tényleg nem szeretnék. Hát, annak már tényleg olyannak kellene lennie, hogy nincs mit rajta fogni. Tehát a kéz méreténél is kisebbnek. Az előző témánál ez a kérdés úgy vetődött fel, hogy „mi az a legkisebb méret, amivel egy pém’sz még örömszerzésre használható?”.
A mellnek nincs ilyen elsődleges szerepe, mégis legalább annyit foglalkoznak vele. Szerinted a mell méretének van bármilyen köze a szex minőséghez?
Ahhoz nem sok. Sokkal inkább az öltözködést befolyásolja… Például hogy mennyire feszül rajtam egy póló – csak mellben, sehol máshol -, és mennyire érzem magam emiatt soknak vagy kövérnek? Ha csak a melled nagy, kövérnek éned magad? Előfordult, hogy köptem volna a tükörbe. A nagy mellek olyan előnytelen formákat tudnak kihozni egy normál méretre szabott ruhából, hogy legszívesebben hazáig rohannál a boltból, sírva. Aztán, folytatva az előzőt: a túl nagy méret abba is beleszól, hogy milyen sportokat tudok űzni. Hát, ha csak a busz után futok, azt úgy képzeld el, hogy össze kell fonnom a karom alatta, de úgy maximum húsz méterig jutok, mert utána elfárad a karom. Ez után vagy az van, hogy elengedem, és így csapkod jobbra-balra, rohadt kellemetlenül… Vagy megvárod a következő buszt. Hát, igen. Általában megvárom a következőt. A szexuális életedre milyen hatással van, ha túl nagynak érzed a melleidet?
Ez az egész az önbizalmat teszi tönkre. Tele leszel kételyekkel, például: „Most akkor járjak el kocogni, és akkor fittebb leszek, és jobban bírom majd, és a fenekem is kerekebb lesz, és végre lesz egy olyan palim, amilyet én akarok?” – ugyan már! Vagy: „Dekoltált ruhát vegyek fel vagy járjak farmerben és pólóban? Akármelyiket választom, egy pasi sem az intellektust fogja bennem észrevenni.” Szerintem én elég okosan el tudnék veled beszélgetni, folyamatosan a melledet nézegetve.
Haha! Ez kedves tőled. De tudod, miről beszélek! Arról, amikor sikítanak utánam az utcán az építőmunkások! Haha, „sikítanak”!
Na jó, meg csúnyákat mondanak, aztán elnézést kérnek: „Hú, baz- zeg! Ja, bocsánat!” – kb. így. És ezt elég nehéz ám jól kezelni. Ugyanis ha egy nő jól néz ki, nagy melle van, de nem fogadja el ezeket a jelzéseket a férfiaktól, akkor ő a „beképzelt szűzkurva”… Lehet ebben a könyvben ilyen szavakat használni? Szűzkurva? Szerintem ez még az Értelmező Szótárban is benne van.
Akkor jó. Ha pedig szabadon engedi az érzékeit, a kíváncsiságát, és nem tartja magát távol a jótól, akkor viszont senki nem arról fog beszélni, hogy ő milyen érdekes, okos egyéniség. Csak az számít majd, amit látnak rajta.
Hát, talán csak nem. Sok férfi a kettő keverékét keresi: érdekes, okos, nagy mellű egyéniségeket.
Na persze. De ne gondold, hogy pasiban olyan könnyű ám olyat találni, akinek nincsenek komplexusai, tud ösztönállatként is viselkedni, de azért azt is tudja, hogyan kell jól masszírozni… És miközben vacsorát főz neked, szerenádot ad az ablakod alatt…? Na, ne izélj: úgy értem, hogy aki sokoldalú. Az nem olyan gyakori. Ha már így leragadtunk a „túl nagy a mellem” problémánál, mondd meg, mit tegyen, aki ettől szenved! Fordítson hátat… A tükörnek?
Bárminek. Ami a hátam mögött van, az nincs. Én például még nem döntöttem el, hogy mi lesz a közös sorsunk. Jaj, Istenem, mindjárt felvágod az ereidet!
Ez nap mint nap komikus helyzeteket okoz, amivel nekem meg kell küzdenem. Persze vannak erre módszerek: hogy akkor most megkisebbítjük, megnagyobbítjuk, átvariáljuk, felvarrjuk, levarrjuk, odatűzzük, ne lobogjon… Ezek elérhető dolgok. De a mell még nem minden. Ha csak abba belegondolunk, hogy a férfiak… hát, több mint hatvan százaléka popsimániás, akkor rájövünk, hogy ezek a változtatások nem is mennek olyan könnyen.
Erről jut eszembe: egy szépségverseny-szervező egyszer azt mondta nekem, amikor a magyar szépségideálról kérdeztem, hogy „ugyan már, a magyarok seggre mérik a szépséget”! Mellélövünk itt a fejezeteinkkel: beszélgetünk farkakról meg mellekről, mikor a magyarnak a „segg” a legfontosabb testrész…?
Haha! Ugye, látod? És mit lehet vele csinálni? És egyáltalán: meddig normális ez a nagy megfelelni vágyás? Szóval lassan eljutunk egy ilyen totális önkép-paráig, amikor az ember már nem képes semmi mással foglalkozni, csak azzal, hogy tetsszen a másiknak, és végül konditeremben meg uszodában tölti le az életét. És ez használ valamit is?
Mármint ez a hozzáállás vagy az, ha sportolsz?
Az, hogy mondjuk napi négy órát rohadsz a szobabiciklin.
Van, akinek használ, és van, akinek soha életében nem lesz olyan alakja, amilyet megálmodott.
Férfiak nyíltan nem beszélnek arról, hogy kinek mekkora farka van – az összeméricskélés tabu. A női zuhanyzókban ez másképpen van?
Talán a csajok sem beszélnek sokat róla, mert úgy is látszik, hogy mi újság. És nem is tárgyiasítják annyira, mint a férfiak a farkukat, hanem sokkal inkább azonosítják önmagukkal. Nem beszélnek úgy róla, hogy „ez az eszközöm, amivel teszek valamit”. Persze akinek problémája van vele, valószínűleg inkább elválasztja az énképétől. „Ez nem én vagyok, hanem valami, ami nekem van.” Vajon milyen gyorsan változik az, hogy mekkora mell a trendi? Lehet, hogy húsz év múlva a semmi lesz a divat. Hát, a mostanihoz képest lehet, hogy a semmi. Ennek ellenére én most is kívül esek a trendből. A művelt, intelligens, céltudatos, világi dolgokkal foglalkozó nő, akinek van ízlése, aki tud lázadni, akiből sugárzik a természetesség – hát, nagyjából ez a mai nőideál. Az én mellméretemmel ebből a körből kiszorulok, és örök életemre a pornósztár kategóriában landolok. Ezzel a mérettel, ha puccba vágom magam egy kiskosztümben és magas sarkúban, senki sem feltételezné, hogy mondjuk háromdiplomás bankigazgató asszony vagyok. Legalábbis folyton ez az érzésem van. Hát, ha ezt most olvassák a kis mell komplexussal küszködő lányok, ezen a ponton lehet, hogy kidobják a könyvet az ablakon… Jó, lehet, de a mostani divatból a kicsit is nagyobb mellűek akkor is kilógnak: ők az
anya típusok – vagy maximum a szexbomba típusok. Pedig azért a legtöbb férfi az állandó partnerét nem egy egyszerű séma szerint képzeli el, hanem egy bonyolult, felfedezni való nőnek. Beszéljünk végre a kis mell komplexusról! El tudsz képzelni olyan szituációt, hogy egy férfit tényleg zavar egy icirí-picirí mellecske? Hogy feltétlenül kell, hogy legyen ott valami, amit lehet markolászni kegyetlenül? Attól függ, hogy milyen szexről beszélünk… Nem tudom, mennyire őszinte, amikor a férfiak a nagy melleket istenítik. Néha ez ilyen „savanyú a szőlő” duma: „Hú, de jó nője van X-nek… De hát kis melle van!”. Viszont az is lehet, hogy valakinek tényleg ez kell, és egy kis mell nem ébreszt benne szexuális vágyat… Bármire rá lehet kattanni – és aztán ragaszkodni hozzá. De szerintem lusta pasi az, aki elvárja, hogy „konyhakész” legyen a csaj, simuljon, mint a cica, és minden menjen magától. Jó, egy nő legyen szexi, de nehogy már ne kelljen értünk megküzdeni. Azért az elég hülyén nézne ki, hogy csak a csajok hódítanának ezen a bolygón. Elképzelem a szélsőséget: a pasi ül a fotelben, aztán ha a csajnak nagy melle van, akkor megmozdítja a nagylábujját, ha meg kis melle van, akkor nem mozdítja meg – és nagyjából ennyit tesz a szex érdekében…
Azért arra emlékeztetnélek, hogy egy fejezettel korábban bevallottad: ti, nőcskék is meg-megbeszélitek néha: na, vajon ennek a fiúnak mekkora lehet?
Hát, igen, de akkor is mondtam egy mondatot, amit szívesen meg- ismétlek, mert elég jól sikerült… Szóval: a vágyaimat nem méretben lehet felülmúlni. Mindenkinek megvan, hogy mekkora az ideális, a „pont jó”, és az az igazi boldogság, az extázis, ha ezt megtalálja az ember – és aztán meg is kapja.
Egyre nagyobb divat a mellplasztika – még szép mellű nők is leugranak a boltba egy kivehetőért… Te ismersz ilyet? Hogy szép mellű nő megműttette? Igen, például egy énekesnő jut eszembe, akinek nagyon szép mellei voltak, megműttette őket, és most ugyanolyan szép mellei vannak. Csak messzebb pattannak róla a férfiak.
A döntés szabadsága itt nagyon sokat jelent. A legfontosabb, hogy a nő meg tudja beszélni a partnerével, hogy „figyelj, kicsim, én így szeretném”, és erre a férfi azt mondja: „azt csinálsz, amit akarsz, mert én mind a kétféleképpen tudlak szeretni, csak te is szeresd magadat.” Mi a helyzet, ha a férfinak jut eszébe: „na, akkor megműttetem a nőmet”? Képzeljünk el egy olyan szituációt, hogy minden nagyon stimmel egy kapcsolatban, az egyetlen probléma az, hogy a férfi az E-kosárra gerjed. Nem akarja máshol kielégíteni a vágyát, ezért egy szép napon térdre veti magát az asszony előtt, és könnyeivel küszködve bevallja, hogy ez az egy hiányzik neki a boldogsághoz… Megkérdezi, hogy megtenné-e ezt neki, és emlékezteti a nőt, hogy ő is elment a kedvéért beültetni azt a haj- implantátumot…
Azt a kis vörös tincset… Hát, igen… Alapvetően én két szituációt tudok elképzelni. Az egyik az. hogy azért a nő is hajlik arra, hogy változtasson valamit a testén, akár ennyire drasztikusan is, és ez nem okoz neki különösebb lelki sérülést. A másik szituáció az, hogy éppen hogy komoly lelki sérülést okozna egy ilyen kérés, és ha valóban elhangzik, a nő úgy reagál, hogy „nem is tudom, miért van neked kulcsod ehhez a lakáshoz!”.
Hú, ez az utolsó mondat de félelmetes volt!
Ugye? Ritkán dobok ki pasikat, de akkor… Szóval ha nem tudod, hogyan reagálna a másik, ne csináld… Ebben az esetben valószínűleg szarul fog esni neki és a dolog a kapcsolat rovására menne. Sőt az is elképzelhető, hogy egy ilyen kérés örökös frusztrációt okoz. Még ha a nő hátat is fordít a kapcsolatnak, mondván, hogy „ez egy hülye”, jó esély van arra, hogy a következő kapcsolatban is előjön majd a félelem: „Úristen, most nekem tényleg ilyen kicsi? Az előző azt mondta, hogy az”. Lehet, hogy hülyeség összehasonlítani exekkel a meglévő partnereket, az ember mégis cipel kapcsolatról kapcsolatra ilyen félelmeket. Szóval válaszolva a kérdésedre: ez nagyon kockázatos lépés, amire én biztos nem vállalkoznék. Nem mernék ilyet kérni a partneremtől. De még csak kisebb testi változtatásokat sem. Azt sem, hogy „figyelj, kellene oda egy piercing”… Vagy egy jó csikóhalas tetkó, oda a szeméremdombod fölé… Aha. Meg egy kotta a hasadra, mert már nagyon unom az orális szexet…
A férfiaknak meg a bennük élő ösztönállattal kell megküzdeniük – amivel néha nem tudunk mit kezdeni… A „nem tehetek róla, de már nem tetszik úgy, mint amikor életemben először láttam” kegyetlen érzésével.
Ez egyébként a nők egyik legnagyobb félelme: hogy mi van, ha szülés után nem sikerül visszaváltozniuk…? Nagyon nehéz egy ilyen szimpla, városi csajnak is, mint én, abban bízni, hogy majd a kisugárzásom elintéz mindent, és olyannak látszom megint, amilyennek akarok. Sok nő ezért odázza el a gyerekvállalást. „Basszus, mostanáig tök jól voltam, időm is volt arra, hogy karban tartsam magam és olyan legyek, amilyen lehetek: csúcs, szuper, modell, de mi lesz akkor, ha majd a nyakamon a gyerek a nap huszonnégy órájában, halál boldogok leszünk és játszunk, csak éppen valami furcsát látok a férjem te-
kintetében, amikor hazajön – nyilván mert nem azokban a ruhákban vagyok, mint régen és lelógok a kanapé sarkáról… Szóval minden nagyon jó, boldogság van, csak éppen ez az egy nem stimmel. Ez az egy, ami régen nekem mindent jelentett…” Fiatal korban az a fontos egy megismerkedésnél, hogy „hú, bébi, de jól táncolsz, milyen jó vagy az ágyban, mennyire sportos vagy, mennyire bírod az éjszakát”, meg ilyenek. Aztán ezek elmúlnak. És teljesen új korszak kezdődik, amikor az ember törvényszerűen el kell, hogy szórja azokat a kincseit, minta melle, a testalkata, az izmai, a külső lénye. Remélem, ennél szomorúbban már nem fog végződni egy fejezet sem… Na, tegyük vissza a zsilettpengét a helyére és nézzük meg mai egyetlen levelünket:
Michelle Wild – Nagy interjú 2 – A faszok
(Az első részt itt olvashatod. A harmadik részt itt olvashatod.) A nagy farokkal, a már említett pornócsődörrel, Ron Jeremyvel pedig valószínűleg csak ezt az érzést tapasztalják meg szegény partnerek…
Biztos, de én ezt nem tudhatom. Te vele nem voltál?
Nem. Én őt így nem ismerem.
Akkor nem tudom, kit mondjak. A hírhedt Rocco Siffredit?
3ó rég volt… De ő inkább, hogy úgy mondjam, a széltében történő expanziót képviseli. Szélsőségesen.
Az előbb elég horrorisztikusan írtad le, milyen egy túl nagy péniszt elszenvedni. Úgy tűnik, hogy ez még nagyobb baj. mint ha az átlagosnál kisebb van.
Nagyon kellemetlen, és komolyan kell venni. Képzeld el, hogy ekkora fájdalmat okozunk egy lánynak, aki esetleg elkezd ott, az ágyban pityeregni… Tényleg gyámolításra van szüksége, mert egy életen át súlyos lelki sebet okozhat neki ez a rossz élmény. Én a magánéletemben, hál’ Istennek, nem találkoztam ilyennel. Pornósként pedig… ha ez előfordult, azt gondoltam, hogy én kerestem a bajt, én mentem oda – ezt az egészet én mindig így fogtam fel. De hallottam már olyat, és ez most viccesnek tűnhet, hogy egy nagyon nagy méretekkel rendelkező bácsi törölközőt csavart a dereka köré, hogy egy bizonyos ponton már ne mehessen közelebb hozzá a hölgynek a popsija, és így valamennyire meg tudta őt óvni a fájdalomtól.
Na jó, mielőtt végleg horrorba hajlik ez a könyvecske, inkább felolvasom első levelünket.
Rendben, ide vele.
Szia Michelle!
A mai világban egyre jobban tapasztalom, hogy a csajoknak nem elég, ha jól használod a szerszámod. Sok lánnyal találkoztam, akinek inkább a méret számít, állításuk szerint „minél jobban érezni akarom magamban”! Tanácsod nemcsak én, de több ember is szívesen venné! Milyen praktikával vagy pózzal tudjuk elemi, hogy mélyen a csajba hatolhassunk, és azt higgye, hogy egy óriási szerszámmal áll szemben, és hogy az egész egy felejthetetlen élmény legyen számára? Válaszodat előre is koszi, legyél jó anya! Ádám
Mintha egy kollégiumi fiúszoba írta volna Felejthetetlen élmény…” – ez kedves.
Igen, meg „mélyen a csajba hatolhassunk” – nagyon jó. Arról még nem is beszéltünk, mi van, ha a „csaj” halálosan szerelmes egy fiúba, akinek túl kicsi van. Talán a csajoknál ez úgy működik, hogy nekik van nagyobb lehetőségük arra, hogy egy bizonyos mérethez hozzáedződjenek, mert az ő esetükben egy olyan szervről van szó, ami tágulni és összehúzódni is elég szépen képes. Ha a lány előző életében egy más milyenhez szokott – és itt most mindegy, hogy nagyról van szó vagy szögletesről -, akkor utána, az újra át kell szokni. Ha én igazán szerelmes vagyok egy pasiba, akinek kicsi van, akkor… Összemész?
Igen, addig koncentrálok, amíg olyannak nem érzem, amilyennek én akarom. Hát, ha az ott úgy ki tud tágulni, hogy kijön rajta egy gyerek, akkor össze is tud menni. És persze ezt is lehet edzeni. A fiúszoba kétségbeesett lakói praktikákat, pózokat is kérnek tőled. Egyébként meg, mi az, hogy „jól használom a szerszámom”? Olyan
sokszor hallom ezt a hülyeséget. Hát nem olyan bonyolult az a mozdulatsor…
A pózoknál maradva: sok pasinál tapasztaltam, hogy ha fekszik, nem olyan erős a nyomás a puculójában… Vagy ez le van védve? Micsoda?
A „puculó”. Ez Cicciolina szava. Szóval ezekkel a pózokkal, amikor a férfi ül vagy fekszik, még az is a baj, hogy nem tud olyan mélyen behatolni. Ez a kicsiknek nem való. Sokkal inkább ajánlom azt a pózt, amikor a férfi térdel vagy áll, a nő pedig hanyatt fekszik, esetleg a lábait is felhúzza. így a férfi a csípőjét egészen közel tudja tolni és a lehető legjobban be tud hatolni.
Szomorú történet jön. Megint csak méretprobléma egy olyan fiútól, akinek pedig semmi oka nem lenne rá. íme:
Hello Michelle!
Lehet, hogy egy egészen furcsa problémával fordulok feléd, de remélem, te tudsz rajtam segíteni. 18 éves srác vagyok, aki a csajozás terén egy kicsit esetlen. Történt ugyanis hogy a barátnőmmel, akit nagyon szerettem és akivel már majdnem két éve együtt voltunk, megtörtént a dolog. Másnap dobott… Nem mondott semmit azon kívül, hogy csak azért voltunk együtt, mert el akarta veszteni a szüzességét, mert ez kellett ahhoz, hogy az idősebb srácok foglalkozzanak vele… De én ezt nem akartam elhinni és magamra vettem az esetet. Úgy érzem, lehet, hogy én voltam kevés (hamar elsültem, és csak 16 cm)! Ez az eset rányomta a bélyeget a további életemre. Nem tudok odamenni egy lányhoz, mert előre félek, hogy kevés leszek neki. De az utóbbi időben egyre jobban hiányzik egy lány, akit tudnék szeretni, mert vágyom egy igazi kapcsolata, nem egy-két hetesre. Olyanra, aki elfogad így. Remélem, tudsz nekem segíteni. Köszönettel: Janó
Elég összetettnek tűnik a probléma. Két évig együtt jártak, és semmi szex… Lehet, hogy a srác csak áltatta magát, hogy ők tényleg együtt jártak. Nem tudom, hogy a csaj komolyan vette-e. Nekem inkább az az érzésem, hogy a fiú nem tudott róla, hogy nem vették komolyan. Mondjuk, a gyanakvás egy jóhiszemű szerelmesnek általában nincs benne az érzelmi koktéljában. Azt meg, ugye, ki lehet zárni, hogy kis mérettel rendelkezik, mert leírja, hogy 16 cm.
És még nem is tudjuk, hogy nyugalmi állapotra vagy erekcióra gondolt-e.
Haha. Na mindegy, szerintem ő át lett ejtve. Egyébként azt, amit a lányról leír, én is tapasztaltam, persze nem úgy, hogy két évig együtt voltam közben valakivel. De az tényleg úgy van, hogy amíg az ember szűz és nagyon szeretné, majdhogynem az orrára csapják az ajtót a pasik. Ebbe a csapdába én is belefutottam. A végén már semmi nem érdekelt, és mondhatni, nem tartottam be bizonyos alapszabályokat annak érdekében, hogy elérjem a célomat. Hogy elveszítsd végre?
Igen, és hogy továbbléphessek. Hogy már ne csak ez a „járunk kézen fogva, kotrunk egymás szájában a nyelvünkkel” állapot legyen. És mi a tanácsunk Ádámnak? Az tényleg nagyon rossz, ha az első szerelem, az első szexuális kapcsolat így végződik. Mit mondhatnánk? Felejtsd el!?
Aha, felejtsd el és próbáld újra…! Ezek nagyon okos dolgok, de nem lehet velük mit kezdeni. Nem tudom, mi Lehet a megoldás… Mondjuk a nudista strand! Ez a Jolly Joker?
Nyolcéves korom óta nem voltam! A nudista strandnak bizonyos esetekben tényleg terápiás hatása van… Ott mindenki elfogadja a másikat olyannak, amilyen.
Ha megengedi a kedves tanárnő, hogy én is javasoljak… Én azt mondanám Janónak, hogy próbálkozzon valamivel idősebb, érettebb hölggyel..
Jól értem, ugye, egy szép és kedves harmincasra gondolsz? Igen, akinek lehet, hogy éppen tetszik, hogy egy fiatal fiú bizonytalankodik – bár semmi oka nincs rá. Értékeli, hogy túlságosan izgatott a partnere, mert inkább legyezgeti a hiúságát, és nem kineveti. A végén még a srác önbizalma is visszatérhet… Jó kis sikersztorit kanyarítottam, nem igaz?
Bizony, nem is nagyon tudok mit hozzátenni, mint hogy így legyen! Meg remélem, hogy én is leszek még kedves, szép harmincas…
Michelle Wild – Nagy interjú 1
„Megismerkedtem egy lánnyal. Tetszik, és én is tetszem neki. Még jobban megismertem. Szerelmes lettem, és ő is szerelmes lett belém. És ez még semmi: hátravan a sorsdöntő pillanat, a záróvizsga a rohadt felvételin – amikor letolom a gatyámat előtte. Túl nagy lesz neki vagy túl kicsi? Elégedett lesz vagy elégedetlen? Jó lesz vagy rossz? Csoda, hogy a legtöbb férfi részeg az első alkalomkor?” (N. S.)
Te már utasítottál vissza férfit a mérete miatt?
Nem, nem emlékszem ilyenre. Soha nem hittem, hogy elsősorban ez határozza meg valakinek a képességeit.Jaj, tudod, hogy most nem ez a diplomatikus duma kell..
Oké, de ha egyszer tényleg nem emlékszem olyanra, hogy kifejezetten ez volt a probléma. Hogy valaha is azt mondtam volna: „Figyelj, menj haza, növeszd még egy kicsit, mert én ezzel nem tudok!”. Persze mindent lehet egy kicsit trenírozni, de ha irtózatosan nagy volt bennem a szenvedély valaki iránt, akiről amúgy nem tudtam sokat, de tetszettek a mozdulatai, a hangja… akkor ezekkel a tulajdonságaival később is próbáltam kezdeni valamit – és mindig bíztam benne, hogy az egész majd jó lehet.
De ezek szerint volt olyan tapasztalatod, hogy egy kicsit meglepődtél a vetkőzés után.
Volt olyan, hogy nem az volt ott, amit elképzeltem. Miért, mit képzeltél el?
Szerintem a nőknek van egy előzetes elképzelésük, hogy mi az a méret, ami nekik, maguknak jó lehet. Hogy „na, ez az, amit a legszívesebben leveszek a polcról”. És nagyon nagy túlzásokba nem szoktak esni ebben a nők.
Szóval azt mondod, van a nők fejében egy ilyen „my favouríte penis” kép?
Igen, és ez a legtöbb esetben valószínűleg közelít az átlagoshoz.
Térjünk vissza az első kérdésemhez: egy hosszú távú kapcsolatnak nálad lehet-e akadálya egy túl kicsi kukettó?
Ha túl kicsinek érzem, az elvileg bennem is kialakíthat gátlást. Gondolhatom azt, hogy nem ő a túl kicsi szerkezet az én szerkezetemben, hanem pont fordítva: én vagyok tút nagy őhozzá képest. Tehát ha a két dolog nem illik össze, mert az egyik „lötyög” a má- síkban, akkor most melyik a túl kicsi és melyik a túl nagy? Képzeljük el, hogy egy nő azt tapasztalja, hogy „ó, hát ez állítólag egy átlagos méret itt bennem, de, Úristen, mégsem érzek semmit!”. Hát, ez is elég frusztráló lehet. Szóval, mi a nagyobb baj: a „kicsi fütyim van” probléma vagy egy krónikusan nagy… bula?
A Káma Szútrában, ugye, a méretek három kategóriába vannak sorolva… …Elefánt, tehén, őz. Jaj, de felkészült, kollegina!
Kilencéves voltam, amikor olvastam! Na jó, lehet, hogy tíz.
Én meg már nagyon öreg tinédzser, de arra emlékszem, hogy eléggé elkeseredtem. Azt írja ugyanis, hogy csak a hasonlóval működőképes a dolog. Őz az őzzel, elefánt az elefánttal Csak semmi kirándulga- tás. Szóval nincsenek átjárások.
És közben meg, ugye, kinek van a homlokára írva, hogy ő melyik kategória?
Hát igen, elég szar felszedő szöveg, hogy „szia, te őz vagy, vagy elefánt?”.
Na jó, az igaz, volt már olyan, hogy azzal szórakoztunk egy diszkóban, hogy néztük a pasik kezét, mert az sokat elárul… Meg az arcát, szerintem azért az is utal az ember mindenféle tulajdonságaira. Szóval így állunk. „Ti, nők” nyilvános helyen tippelgetitek, hogy „nekünk, férfiaknak” vajon mekkora van?
Hát, igen, előfordul. De mindenki másra esküszik! Lábméret, kézméret, az orr formája…
Na jó, nekem viszonylag rövid ujjaim vannak, de 45-ös a lábam. Akkor most… mekkora van nekem?
Haha! Nem tudom!
És azt hiszem, az orrom is kisebb az átlagosnál…
Meg vékony!
Úristen, egyre rosszabb! Most mit csináljak, legközelebb menjek kesztyűben randira?
Én csak annyit mondtam, hogy talán a testrészekből lehet következtetni más testrészekre. Egy robusztusabb testrészről egy robosztu- sabbra, egy vékonyról mondjuk vékonyra, de hosszúkásabbra. Valahogy így.
A férfiak talán legnagyobb félelme a kis méret – a „túl hamar megyek el” probléma után. Pedig általában semmi alapja nincsen. De akkor vajon miért alakul ki annyi emberben?
Sok régi kultúrában úgy gondolták, hogy aki nem tud gyereket nemzeni… hát, az oki. Lehet, hogy ez a méretmánia a szaporodási ösztön elcsökevényesedett, civilizált maradványa. De egy férfi zuhanyzóban azért olyan sok erekciót nem lehet látni – feltéve, hogy csak pasik vannak ott -, pedig az erektált és a nyugalmi állapotban lévő pénisz között óriási különbség is lehet. Ezért is fordul elő, gyakran még hosszabb távú kapcsolatokban is, hogy a férfiak a nyugalmi állapotban lévő szervüket nem vállalják. Hónapok is eltelnek akár úgy, hogy a férfi kikel az ágyból, magára teker egy törölközőt és úgy megy a mosdóig vagy a fürdőszobáig… Vagy le a boltba.
Ahhoz már nagyon részegnek kell lenni! A beszélgetésünk elején azt mondtad: Pénisz urat is „lehet egy kicsit trenírozni”. Ezt hogy értetted?
Hát, sok erekcióval! Ha valaki úgy tényleg elkezdi a szexuális életét, és nagyobb izgalmakban van része, mint előtte, egyedül, akkor beindulnak a dolgok, és nagyobb kapacitásra képes. Minél nagyobb izgalom, annál nagyobb fallosz? Valahogy így. Ezek a barlangos testek azért nagyon sokat kibírnak. Tudod, van például ez a vákuumos cucc is. Azért az is rendesen odatesz neki. Ezek az eszközök közel másfélszeres nyúlást ígérnek – hát, ha ennek csak a fele igaz, már akkor is csodát művelt a természet.
Hinted itt az igét, de még mindig nem válaszoltál igazán az első kérdésemre, hogy előfordult-e már hosszú életed során, hogy zavart valakinek a kis mérete?
Azért olyan pasim kevés volt, akiről úgy gondoltam, hogy hosszú távon az életemben maradhat… És ők, hál Istennek, nem „őzek” voltak? Én azt mondom: olyan átlagosak. Szexológusok azzal szokták vigasztalni a farkuk miatt aggódó férfiakat, hogy az övék még normális, lehet vele szeretkezni és kielégíteni vele a partnert – amit aztán ők vagy elhisznek, vagy nem. Szerinted hol van a határ, ami alatt már tényleg „túl kicsinek” számít egy pénisz? Hogy akkor most kőkemény centiméterekről is beszéljünk végre. Olvasva egészen másképpen hangzik ez a bizonyos „átlag”. Én például egy hosszú kapcsolatomban sokáig azt hittem, hogy hú, hát ennek az én palimnak mekkora, és hogy tök jó, és jaj! Aztán egyszer nagy nehezen, sok kérlelés után megengedte, hogy megmérjem. Addig azt gondoltam, hogy én vagyok a legszerencsésebb nő a földön, ami persze később sem változott sokat, de…
…annyira, de annyira átlagos volt?
Tizenöt! Igen! És nekem ez olyannak tűnt, hogy ennéljobb nem kell. Ez biztos, hogy nem kicsi, sőt! Aztán kiderült: éppen, hogy átlagos… Én már sok mindent kibírtam életemben, illetve hát sok mindenre képes a drága természet, de azóta azt gondolom, hogy egy átlagos méret mellett boldogan tudok élni.
Ha már méricskélünk, kérdés az is, hogy honnan mérünk.
Mármint, hogy alulról vagy a hasától? Igen.
Szerintem a hasától.
Rendben. Azt lehet tudni, hogy a nagy átlag – hastól mérve -, erek- tált állapotban 14 centi körül van, bármit mondanak is erre a lóma- csók. Persze ez népenként elég eltérő. Afrikában kicsivel nagyobb az átlag, Ázsiában valamivel kisebb… Mi van, min mosolyogsz?
Semmi, csak erről az Ázsiáról eszembe jutott valami. Ez lesz a végső tanácsunk a kis méretűeknek: „menjél Kínába csajozni!”?
Az biztos, hogy Ázsiában az európaiaktól nagyon kivannak. Amikor Japánban voltunk forgatni… Hát, a csajok teljesen kész voltak a magyaroktól. Pedig ott elég fejlett a szexuális kultúra, de a méretekkel meg lehetett lepni őket.
Folytatva a szikár, orvosi adatokkal: a szélsőségesen kicsi, „mikropé- nisz” kb. 3 cm erektált állapotban, ez az, ami már tényleg akadálya lehet az együttlétnek. De te még mindig nem árultad el, számodra van-e valamilyen alsó határ? Talán ha tőled hallják, megnyugszanak az olvasók. „Nekem csak 8,5 centi, de a Michelle azt mondta, nyolc fölött már oké”… És örök életre elmúlik az összes komplexusuk!
Nem tudom, mekkora volt a legkisebb, de
talán olyan 12.
És az még jó volt?
Hát nem volt hosszú a kapcsolat…
Jó, most hagyjuk, hogy vert, böfögött, meg
az ágyba szellentett!
Izgalmas pali volt, igen! Na, de komolyan, én, hál’ Istennek, úgy vagyok összerakva, hogy nem tudok csak arra koncentrálni, hogy akkor most neki mekkora. És, hál’ Istennek, engem ezzel nem is lehet elcsábítani. „25 centis van, gyere hozzám feleségül!” így?
Aha. Ez nem megy. Erről most eszembe jut Ron Jeremy, a pornószínész. Na, ő mondta egy Las Vegas-i pornós díjkiosztón, hogy egy pornófilm bármilyen lehet: kövér nős, állatos, lányos, fiús, meleg, bármilyen, csak kis farok ne legyen benne. „Kis farkasat nem akarunk!” Ezzel nálam kicsit túllőtt a célon a Ron Jeremy, aki egy elég komoly méretekkel megáldott ember… persze csak péniszben. Ahogy az elején mondtam neked: én úgy vagyok, hogy ha már any- nyira közel került hozzám az illető, hogy még a méretét is meg fogom tudni róla, akkor már biztos, hogy elcsábított valami mással is. De ha mindenáron centiket akarsz hallani tőlem: szerintem a 10 cm alatti olyan, hogy valószínűleg már kevés nőnek jó. De biztos vagyok benne, hogy van olyan nő is, akinek meg éppen ez kell…
Egy kicsi kínai őzike…
Igen. Egy gizda gida.
Oké, az első nagyon jó tanácsunk a kis méretű fiúnak: a kis méretű lány. De mit mondhatunk még? Trükköket, praktikákat, ravasz fogásokat várunk Michelle-től!
Hát, például az anális szex jó megoldás lehet, mert ott egy átlagon felüli méret nem célravezető, sőt… Egy kicsi is megfelelő izgalmakat okoz. Aztán a műbroki is jól jöhet… Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy de hát az mire jó? Ha együtt van a csajával, ő akarja megcsinálni, nem egy ilyen izével pöckölgetni. És én azt mondtam neki, hogy igenis, ha a férfiban van annyi odaadás, hogy lemond a saját élvezetéről a nő élvezetéért, akkor az már valami. A nőknek a helyzetek meg a,gondolatok tudnak iszonyú izgalmasak vagy éppen gát- lóak lenni. „Mit gondolok én, és vajon mit gondol a másik énrólam?” Ha azt látom az illetőn, hogy értem bármire képes… Hogy odaállít a falhoz, hátracsavarja a karom… és érzem, hogy na most bármit megtenne értem…
…És ezen a ponton előveszi a 25 centiméteres, iszonyú műpéniszt… …és kegyetlenül odaver neki! Hát, igen, kinek mi- Hallottam már olyan tanácsot is, hogy le kell borotválni, és akkor nagyobbnak tűnik.
Legfeljebb a hossza! Ezen a japán forgatáson ebből a szempontból elég érdekes szélsőségekkel találkoztam. A japánok szeméremszőrzete nem az a fegyelmezetten göndörödő valami, hanem akaratosan nő, minden irányba. És ez optikailag tényleg sokat levesz abból, ami van nekik. A kolléganőmmel próbáltunk ebből poénokat gyártani: „horgászcikkel nem foglalkozunk”, meg ilyenek; de az az igazság, hogy tényleg szörnyen éreztük magunkat.
Egy másik önbizalom-növelő eljárás, hogy csak tükörből nézed magad meztelenül
Ja, mert ahogy fentről nézed, kisebbnek látszik, mint egy az egyben a tükörből? Tényleg van benne valami, erre még nem gondoltam. Ezek jó trükkök. És olcsókl Nem kell hozzájuk nagy befektetés! Egyébként ezeket a kisebbségi komplexusokat a pornófilmek is okozhatják. A néző kicsinek érezheti magát a ronjeremyk miatt. De ha a pénzéért olyan filmet kap, amiben csak akkorákat mozognak a szereplők, mint a nyuszik… akkor meg bosszankodna, hogy „ccc, nem látok semmit”!
Szerintem inkább hátradőlhetnének elégedetten, hogy „oh, hát ennél még nekem is nagyobb van”!
Nem, nem azért szoktunk fizetni, amit itthon is megtalálunk. Erről jut eszembe: az orális szex… A fizetésről jut eszedbe az orális szex? Sebestyén!
Nem, nem a fizetésről, hanem arról, amit az előbb a látványról és a kis mozdulatokról mondtál Szóval számodra az orális szexhez mekkora méret az ideális? A nagy durung, mert azon
Egy nagyon nagyból olyan sokat nem lehet elnyelni, és emiatt az nekem nem jó. De ez is olyan dolog, hogy kinek melyik „irányzat” jön be. Sok olyan lányt ismerek, akinek a látvány nem olyan nagyon fontos, ezért ők nem is rajonganak az orális szexért. Aztán van egy
olyan irány, amelyikben az a lényeg, hogy maximálisan elnyelni – ehhez nyilván sokkal jobb egy kisebb, mert akkor tényleg lehet frankón teljesíteni… Ami még egy kisebb darabnál sem olyan könnyű mindig! De ott már van esély arra, hogy… mmm… eddig! Meddig?
Hát hogy így elnyomja az orrodat a hasa. Vagyis az övét… Na, szóval a hölgy orrát a fiú hasa, úgyis érted. Nem beszéltünk még a műtétekről Jaj, igen! Amikor a szalagot átvágják és kibukik a hasüregből az a maradék kis rész, ami addig még nem volt. Nagyon rondán írtad le.
Az a baj, hogy egy ilyen műtét után már két kézzel kell kapaszkodni, mert nem tudod irányítani, nem? Na, mindegy. Nekem egy másik eljárás akkor már sokkal szimpatikusabb – és nem is jár annyi fájdalommal: ez is kötőszövetnyújtás, de nem a pumpás módszerrel, hanem egy szakember a saját kezével végzi a műveletet. Úristen, és a páciens milyen állapotában? Nyugalmi…
Nem lehet valami szép hivatás: pénisznyújtogató…
Hát, nem.
Na, és mi a helyzet, ha túl nagy? Ez a nőnek általában fájdalmat okoz, mert a pénisz eléri a méhszájat. Tudom, hogy ez olyan, mintha én azt próbálnám elmagyarázni neked, milyen az, ha tökön rúgnak, mégis arra kérlek, mondd el, mit érez egy nő, ha egy szekérrúd- srác belehatol!
Nem is hogy eléri a méhszájat, hanem kifeszíti az egészet odabent. Nemcsak arról van szó tehát, hogy valamit megüt, mert az előfordul, hanem az egész berendezést, ami szalagokkal és izmokkal van körülvéve, túlterhelik. Ezen kívül van egy olyan furcsa érzésed, hogy más területeket: a gyomrot meg a bélrendszert is érinti ez az erős nyomás. Úgy érzed, hogy olyan testrészeidet is eléri, amik teljesen kiszolgáltatottak. Ott nem számítasz semmire: se érintésre, se fájdalomra – mintha belülről kifelé kopogtatnának a koponyádon. Egy teljesen irreális, zavarba ejtő és zavaró érzés, azon túl, hogy fájdalmas is. Tényleg hasonló lehet a tökön rúgáshoz, ez a „kész, itt a vége, feladom, bedobom a törülközőt” állapot. Ráadásul az egész egy olyan helyzetben jön, ami elvileg a meghittségrőt, a kellemes dolgokról és az élvezetről szól. (A második rész itt olvasható.)
Láthatjuk az év legmerészebb filmjét: Shame
A Shame-et február végén vagy március elején mutatja be itthon a Budapest Film, és még nem találták meg hozzá az ideális magyar címet, ezért játékot hirdetünk: várjuk a cím javaslatokat, amiket továbbítunk a forgalmazónak. Amennyiben a forgalmazónak sikerül a beérkezett javaslatok közül kiválasztania a film magyar címét, a címet elsőként beküldő játékost fél éven keresztül minden bemutatásra kerülő filmjük premier vetítésére meghívják. Az általunk legjobbnak tartott öt címötletet elsőként beküldők pedig kapnak egy-egy DVD-t a Budapest Film kínálatából és egy-egy példányt Aron Ralston 127 óra című könyvéből… A teljes cikk a Tagi szexhírek oldalon itt olvasható
További szex, erotika, pornó a mozikban: Erotika a filmekben és a plakátokon is – Mozifilmben Liptai Claudiát bassza Győző – Oroszlán Szonja hátulról megkúrva – Kerekes Vica combjai közt mamatatnak – Alyssa Mariano Small Town Murder Songs moziszex – Anna Prus 7 minut 2010 moziszex – Daniela Escobar Jogo Subterraneo moziszex – Moziszex: Hyun Jin Park Natali 2010 – Moziszex Lindsay Pulsipher Inni és élni hagyni – Moziszex Sade márki játékai Kate Winslet – Szerelemtől sújtva Kovács Patrícia meztelenül – Moziszex, Sarah Smart Funland – Moziszex Three and Out 2008 – Moziszex – Féktelen harag 2011 – Moziszex Zsaruk a pácban – Moziszex: Tierra de Lobos 2010 – Moziszex – Three and Out 2008 – Moziszex – Gradiva 2006 – Moziban szex Kerekes Vica Időjós a pácban 2008 – Moziszex O Crime do Padre Amaro – Mozivásznon szex All Good Things 2010 Kirsten Dunst – Boardwalk Empire Gengszterkorzó – Gaspar Noé filmjében kegyetlenül megdugatta Maria Beluccit – Kinatay perverz szex a mozivásznon – A lány és a farkas Red Riding Hood film – A Trónok harca Game of Thrones szexjelenetei – Szerelem és más drogok Love and Other Drugs – Oroszlán Szonja hátulról dugva, és a titkos frigy – A legjobb meztelen színésznőjére szavazhatsz – Szex és vér a Spartacus előzményében – Szerelem és más drogok mozifilm – Monica Belucci megerőszakolása az Irreversible című filmben – Natalie Portman feneke cenzúrázva – Moziszukák Andrea Riseborough, Mia Wasikowska – Görög Zita visszatért – Julia Roberts csak szexre kellett Richard Gere-nek – Szex a moziban Gryllus Dorka Nyugalom – Gryllus Dorka és Parti Nóra szexelnek Zuhanórepülés – További cikkek moziszex témában: Túl jó nő a csajom Alice Eve az ágyban – Rudolf Péter és Kecskés Karina Üvegtigris – Szopós szájú szexistennők: Emmanuelle Béart és Béatrice Dalle, Brigitte Bardot és Jeanne Moreau, Susan Sarandon és Geena Davis, Charlize Theron és Penélope Cruz, Penélope Cruz és Salma Hayek, Monica Bellucci és Sophie Marceau – Szex a mozivászon, Ismeretlen nyugdíjasok szexelnek Tejút 2007 – Gálffi László és Szabó Dávid Férfiakt – Oroszlán Szonja és Szabó Győző Valami Amerika – Rudolf Péter és Kecskés Karina Üvegtigris – Gsyllus Dorka és Makranczi Zalán Nyugalom – Tóth Ildikó Jadviga párnája szexjelenet – Kristi Stubo és Ulrich Tomsen Ópium Egy elmebeteg nő naplója – Sárközi Nagy ilona és László Zsolt Májusi zápor – Tóth Orsi és egy idős farok Johanna – Hámori Gabriellát dugja Nagy Ervina a moziban Kaméleon – Hámori Gabriella és Leonardo Madeiros Budapest – Dobó Katát dugja Árpa Attila The Kiss Goodnight – Kerekes Vica és Keresztes Tamás Felnőttfilm – Hernádi Judit szex Nyugalom – Molnár Piroska és Czene Csaba Taxidermia – Kerekes Vica és Jiri Machánek szex Nestyda – Görög Zita Pinája 8 mm gruppenszex a filmben – Gryllus Dorka és Parti Nóra Zuhanórepülés – Tóth Ildikó és Bodó Viktor Jadviga párnája – Szirtes Ági és Mucsi Zoltán Roncsfilm – Kerekes Éva és Nagy Ervin Szezon – Lucia Brawley és Nagy Péter Lora – Nemes Wanda és Nagy Zsolt Panel – Marozsán Erika és Joachim Krol Szomorú vasárnap – Görög Zita gruppenszex Johnathon Schaech és Lori Heurig 8 MM 2 – Liptai Claudia és SzabóGyőző Valami Amerika – Oroszlán Szonja, Herendi Gábor Valami Amerika – Eredendő bűn Angelina Jolie meztelen – Pornó és szadizmus a művészfilmekben Grotesque – Zongoratanárnő – Titkárnő – Ken Park – Az érzékek birodalma – Kilenc dal – Pannon töredék szex pornó és forradalom – Szopós szájú szexistennők egymást kívánják
Beszélt a dubaji főszervező: hoszteszeket közvetítettem, nem prostikat
A rácsok mögül válaszolt kérdéseinkre a kerítéssel gyanúsított K. Zoltán, aki szerint az soha nem derülhet ki, hogy az Emirátusokban járt modellek valóban pénzért szexeltek-e. Az előzetes letartóztatásból, ügyvédje segítségével válaszolt lapunk kérdéseire K. Zoltán, az a férfi, akit a nemrég kipattant dubajozó kurvák prostibotrányának főszereplőjének tartanak. A hazai férfimagazinoknál is ismert modellszervező állítja: ő hoszteszeket közvetített külföldre, ha a lányok mást is csináltak, azt sajátmegfontolásból tették.
– Azt sem tudjuk, mi alapján gyanúsítják védencemet, a nyomozó hatóság ezzel kapcsolatban még nem tárt elénk bizonyítékot – magyarázza Horváth B. Gábor, K. Zoltán védője.
A férfit és két társát, P. Szilviát és Sz. Vivient azzal gyanúsítják, hogy szexmunkára szerveztek lányokat a Seychellesszigetekre, az Egyesült Arab Emírségekbe és több európai országba. K. Zoltán elismeri, hogy közvetített lányokat, de csak szexmentes munkára. Zoltán állítja: P. Szilviát nem is ismeri, de Sz. Vivien a partnere volt, őt hoszteszmunkák kapcsán ismerte meg. A lány hajtotta fel a munkalehetőségeket a külföldre vágyó hölgyeknek.
– Ügyfelem nem áll kapcsolatban prostituáltakkal, az ő ügyéből nem derülhet ki, vállaltak-e ilyen munkát ismert modellek. Arról sem tud, hogy létezik- e lista a külföldi szexmunkát vállaló lányokról – szögezi le Horváth B. Gábor. Azt azonban Zoltán is elismeri: a modellek itthon nevetségesen keveset keresnek fotózással.
Mint arról beszámoltunk, K. Zoltánt sértettként ismerték meg a hatóságok: 2003-ban valaki fejbe lőtte a férfit, de túlélte. Az elkövetőt nem találták meg – írja a Bors.
Gaspar Noé megbaszatja a színésznőket rendesen
Gaspar Noé filmrendező megbaszatja a színésznőket rendesen, Monica Beluccit kőkeményen megerőszakolják, nézd meg a videót itt
Gaspar Noé filmjében kegyetlenül megdugatta Maria Beluccit
Az argentin származású, Franciaországban élő Gaspar Noé első filmje egy vérfertőző hentesről szólt, a másodikban tíz percen keresztül erőszakolták meg a szépséges Monica Belluccit, a legutóbbi pedig egy két és fél órás vizuális trip, amiben egy lelőtt drogdíler szelleme kering Tokió felett. Az Enter the Void magyar premierje alkalmából Budapestre látogató rendezőről kiderült, hogy brutális filmjei ellenére kedves és nyílt ember, aki szívesen beszélt nekünk arról, hogy szerinte mikor megengedhető a vérfertőzés, hogy mit tett hozzá a filmjéhez, hogy színésznője meg akarta mutatni a mellét, és hogy melyek azok a városok, amelyek felizgatják szexuálisan.
– Az Enter the Void a haláltól való félelmedről is szól?
– Húszéves koromban jobban féltem a haláltól, mint ma. Talán mert öregebb vagyok, és már elértem bizonyos dolgokat, megcsináltam pár filmet. Ha itt kéne hagynom ezt a világot, maradna valami nyom a rövid itt-tartózkodásom után. Ateista neveltetést kaptam, de fiatalkoromban rá voltam kattanva a halál utáni életről szóló könyvekre, a Tibeti halottaskönyvre, meg az olyan történetekre, amelyeket kómába esett emberek meséltek utólag, és úgy gondoltam, klassz lenne filmet csinálni ezekből a sztorikból, amelyekben egyébként nem hittem. Különböző pszichedelikus filmek is hatottak rám, no meg az, hogy akkoriban kísérleteztem a pszichedelikus gombával is. Szóval a film alapötlete akkor született meg, amikor a húszas éveim elején jártam, aztán majdnem húsz évig kattogtam rajta, mire sikerült megcsinálni. Ezért nem is csodálkozom, hogy a fiataloknak jobban tetszik, mint a felnőtteknek, hiszen olyan dolgok vannak benne, amiket ők szeretnek: drogozás, táncolás, dugás.
– Miért tartott ilyen hosszú ideig, hogy összehozd a filmet?
– Először is meg kellett írnom. Aztán, mivel ez egy nagy, kísérleti jellegű film, hogy egyáltalán lehetőségem legyen megcsinálni, előtte kellett csinálnom pár másik filmet, amikre felfigyeltek az emberek. Csoda, hogy végül összejött. Igaz, már az is csoda volt, hogy a Visszafordíthatatlan-t megcsinálhattam. Van, amikor baromi sokáig kell várnod, hogy megcsinálhasd a filmet, amiről álmodsz, és én menet közben nem vállaltam el más felkérést, mert nem akartam azzal félremenni, hogy elkezdek mondjuk bankrablós filmeket vagy komédiákat csinálni.
– De meglett volna rá a lehetőséged?
– Ja, rengeteg felkérésem volt, francia és amerikai is. De tudtam, hogy valaki más úgyis megcsinálja majd azokat jobban. Engem nem mozgat a karrierépítés. Konkrét projektek, konkrét szerelmek izgatnak. Az ember tudja, hogy melyek azok a filmek, amiket meg akar venni otthonra DVD-n, hogy újra és újra megnézze őket. Én is tudom, hogy melyek azok a filmtervek, amelyekkel el akarok tölteni három-négy-öt évet. Most egy ideje már egy erotikus film gondolata foglalkoztat. Egy komoly, szentimentális, erotikus film lenne, remélem, legközelebb azt tudom megcsinálni. Vannak olyan rendezők, akik egyik projektből máris beugranak a másikba, de én nem ilyen arc vagyok. Az Enter the Void után nagyjából most jutottam el arra a pontra, hogy már bele tudnék kezdeni a szentimentális, erotikus filmbe.
– Mivel töltöd az idődet két film közt?
– Bulizok, filmfesztiválokra járok, emberekkel találkozom, élvezem az élet egyszerű dolgait. Igaz, az egyszerű dolgok néha nagyon komplikáltakká is tudnak válni, és olyankor meg jó beletemetkezni a munkába.
– Mi tud komplikálttá válni?
– A normális élet komplikált. Amikor hosszú időre beleásod magad egy filmbe, és aztán kész van, rájössz, hogy például milyen rég nem láttad a szüleidet. Mert miközben a filmen dolgozol, kizársz mindent, ami a filmen kívüli valóság.
– Mesélj egy kicsit az említett erotikus filmről!
– Majd aznap leszek hajlandó beszélni róla, amikor elkezdem forgatni. Egyébként egy horrorfilmet is felajánlottak most nekem. De addig nem kezdek új filmbe, amíg úgy nem érzem, hogy igazán élvezném a munkát.
– A szexet legtöbbször brutálisnak, állatinak ábrázolod a filmjeidben, de nem mindig: a Visszafordíthatatlan-ban Monica Bellucci és Vincent Cassel szerelmi jelenete az egyik legromantikusabb, amit valaha láttam.
– A Visszafordíthatatlan-ban szerettem volna megmutatni a szex lehetséges legszörnyűbb változatát, amikor a hatalom eszközévé válik, és az örömteli, tiszta szexet is. De Vincent és Monica nem vállalta a szexjelenetet (azért a jelenet így is elég explicit – a szerk.), amit meg is értek. Ha az ember annyira híres, mint ők, eleve ki van téve a zaklatóknak. Vincent azt mondta, hogy nem akarja közszemlére tenni a Monicával megélt intimitást, és ezt elfogadtam. Az Enter the Void végén is van egy szerelmi jelenet, de a következő filmemben tényleg örömteli, pozitív dolognak akarom ábrázolni a szexet.
– A legtöbb esetben mégis érzelmek nélküli vagy erőszakos a filmjeidben a szex. Szerinted ez hozzátartozik a szex lényegéhez?
– [Hallgat.] Hm… Bocs, elméláztam a saját magánéletemen, és beugrott pár kép. Na, visszatérek. Azt hiszem, egy szerelmi viszonyban van, amikor fura a szex, van, amikor állatias dolgokat játszik el az ember, van, amikor gyerekes dolgokat. A szerelem és a szex is játék. Ahogy mondani szokás, minden normális, ami egy férfi és egy nő közt történik, amíg mindketten akarják. Bár lehet, hogy kicsit homofób dolog ezt mondani, nyilván nem csak férfira és nőre igaz.
– Mintha kicsit rá lennél kattanva a vérfertőzésre.
– Mint a legtöbb ember. Ezért nincsenek gyerekeim. Na, ez durva vicc volt! De komolyan: fiú- és lánytestvér közt nem tiltja a törvény a vérfertőzést, csak tabu. Nem tudom, miért nem beszélnek erről többet az emberek, nekem van több barátom is, akik az unokatestvérükkel vagy a testvérükkel fedezték fel a szexet. Minden családban van szexuális feszültség. Persze teljesen más, ha két hasonló korú emberről beszélünk, mintha az apáról és a lányáról vagy az anyáról és a fiáról – az a gyerekbántalmazás körébe tartozik. Ha viszont a felnőtt fiú vagy a lány dönt a dologról, az megint más. Anais Nin például húszéves korában döntött úgy, hogy lefekszik az apjával. Az Enter the Void forgatókönyvében egyébként eredetileg nem volt utalás vérfertőzésre, ezt a vonalat főleg Paz (Paz de la Huerta, a film női főszereplője – a szerk.) hozta be, én csak annyit mondtam, hogy a fiú megszagolhatná a nővére fehérneműjét. Paz, az exhibicionista, meg akarta mutatni a mellét, és tény, hogy ha a csinos nővéred megmutatja neked a mellét, akkor könnyen vérfertőző gondolataid támadhatnak.
– Az Enter the Void-ot szerinted valamilyen drog hatása alatt kell megnézni?
– Nem is tudom, én sosem láttam bedrogozva. Már rég nem füvezek, és szerintem a kokain sem passzol a mozizáshoz. Azt el tudom képzelni, hogy vannak, akik LSD vagy gomba hatása alatt látták, de nem hiszem, hogy szükség van ezekre. A 70-es években elég elterjedt volt, hogy LSD hatása alatt mentek moziba az emberek, mondjuk a 2001: Űrodüsszeiá-t vagy a Szelíd motorosok-at megnézni, de én tinédzserkorom óta nem tépek be mozizáshoz. Tizenhat éves koromban sokszor füveztem mozizás előtt, aztán egy kukkot sem értettem a cselekményből.
– Amikor az Enter the Void-ot csináltad, eszedbe jutott, hogy ki lesz a közönsége?
– Rendezőként olyan filmet akarok csinálni, ami nekem tetszik, meg a barátaimnak, akiknek persze hozzám hasonló ízlésük van. Amikor elképzelek egy közönséget, olyan fickók ülnek benne, mint Gaspar Noé és a barátai. Vagy esetleg olyanok, mint a szüleim. De nem képzelek oda egy adóellenőrt vagy bankárt vagy politikust vagy egy olyan rendezőt, akinek nem szeretem a filmjeit. Mint a legtöbben, én is azt gondolom magamról, hogy én vagyok a legnormálisabb ember a világon, még akkor is, ha különbözöm a legtöbb embertől. És egy olyan közönségre vágyom, amiben normális emberek ülnek. Ha valaki kiakad a filmemen, akkor nem normális.
– Említetted a szüleidet; ők mit szóltak az Enter the Void-hoz?
– Anyám Alzheimer-kóros, neki nem tetszett a hét abortuszjelenet a filmben (a filmben egy abortuszjelenet van – a szerk.). Apám viszont nagyon szerette. Ő festő volt, és a filmben láthatók is a festményei. Apám hiperkúl arc, és nagy filmrajongó. Anyám is nagy filmrajongó volt.
– Paz de la Huerta mintha mindig magát játszaná. Ez tényleg így van?
– Igen, abszolút. Olyan színész, mint Humphrey Bogart, aki mindig saját magát adta, vagy Vincent Gallo, aki mindig saját magát adja. Szuper, bolond csaj. Szuper, mert bolond. Az Államokban egy csomó színésznőt megnéztem a szerepre, de egyikük se lett volna hajlandó megcsinálni azt, amit ő megcsinált. Valami hipnotikus erő van benne. Tudtam, hogy nem könnyű természet, de azt is, hogy jobban fogom élvezni vele a munkát, mint bárki mással, mert kiszámíthatatlan és exhibicionista. Rengeteg figyelemre van szüksége, ami elég fárasztó tud lenni, ugyanakkor borzasztó profi, és teljesen átadja magát a filmnek és a figurájának. Végül egyáltalán nem volt nehéz kijönni vele, és tényleg olyan dolgokat nyújtott, amire senki más nem lett volna képes. Például abban a jelenetben, amikor Marióval kiabál, egyáltalán nem én rendeztem őt, ő rendezte saját magát.
– Ez mindig jellemző a munkamódszeredre?
– Vannak színészek, akik pont ezt szeretik bennem, és vannak, akik pont ezt utálják, hogy nem igazán instruálom őket. Megmondom, hogy mit csináljanak, de nekik maguknak kell megtalálniuk az odavezető utat. Csak akkor szólók, ha valami nem tetszik, amúgy hagyom őket, hadd alakítsák a saját figurájukat szabadon. Az biztos, hogy Pazt nem én kergettem olyan lelkiállapotba, hogy sikítozzon, ő maga spanolta fel saját magát.
– Előfordult valaha, hogy valamit megbeszéltél egy színésszel, aztán mégsem akarta megcsinálni?
– A Carne című rövidfilmemben volt egy színész, akit arcon szúrtak volna a filmben, és el is kezdtük forgatni a jelenetet, de aztán aggályai támadtak, hogy rasszista kicsengése lesz a filmnek, mert arab volt. A jelenet közepén azt mondta, hogy kiugrik egy kávéért, de ott hagyta a jelmezét, és soha többet nem jött vissza. Úgyhogy ki kellett találnom, hogyan vegyem fel a jelenetet úgy, hogy nem látszik az arca. Később ilyen volt az a helyzet Vincent-nal és Monicával, amit már említettem, de ők amúgy rengeteget adtak magukból a filmbe. Ki kell aknázni, amit a színészeid adni tudnak, és nem szabad őket rákényszeríteni olyasmire, amit nem akarnak megcsinálni, mert az úgyse lesz jó.
– A film jelentős része felülről fényképezett jelenetekből áll. Ezeket technikailag hogyan oldottátok meg?
– A főszereplő fiú szemszögéből felvett jeleneteket és a visszaemlékezéseket mind igazi helyszíneken forgattuk, aztán ezeknek a pontos, de tető nélküli mását megépítettük egy tokiói stúdióban, ahol daruval meg tudtuk csinálni a légi felvételeket, amelyekkel a szellem szemszögét ábrázoltuk. Ezeknél a jeleneteknél végig én kezeltem a kamerát. Paz panaszkodott is, hogy ahelyett, hogy őt rendezném, a daruval meg a kamerával szórakozom. Sokkal jobban izgatott, hogy hogyan néz ki a jelenet, mint az, hogy lent dirigáljak.
– És amikor az utcákat, házakat mutatjátok felülről?
– Az úgy készült, hogy helikopterről fotókat csináltunk, és aztán a képeket újrarajzoltuk számítógéppel, hozzáadtunk autókat, járókelőket. És az utómunka alatt átalakítottuk olyanná, mintha nem igazi házak és utcák, hanem modellek lennének. Rengeteg munka volt, egy csomó ember dolgozott rajta egy éven keresztül.
– Miért választottad Tokiót a film helyszínéül, éltél ott?
– Nem, de sok időt töltöttem ott, amikor előkészítettem a filmet. Az tetszik a városban, hogy olyan, mint egy óriási flippergép. És imádom a japán filmeket, az éjszakai bárokat, és rá vagyok kattanva a japán lányokra. Korábban, ha választhattam volna bármilyen helyet nyaralásra, biztos, hogy Tokiót választottam volna, ezért remek volt ott forgatni, eltölteni egy csomó időt, és kombinálni a vakációt a munkával. De ennyi elég is volt Tokióból, már nem vagyok rákattanva Japánra. A következő filmemet talán az Egyesült Államokban forgatom, de lehet, hogy az túl nehézkes lenne a szakszervezetek miatt. Párizsban is szívesen forgatnék megint.
– Ha az USA-ban forgatnál, akkor hol? Valamelyik nagyvárosban?
– Nem is tudom. Szeretem New Yorkot, de elég burzsoá hely lett, úgyhogy nem izgat fel szexuálisan. Tokió szexuálisan és intellektuálisan is felizgatott.
– Most melyik hely izgat fel?
– Nemrég forgattam egy rövidfilmet Kubában, azt hittem, hogy fel fog izgatni, de nem várt nehézségek merültek fel. Hozzászoktam ahhoz, ahogy a japánok dolgoznak, ők tényleg munkamániásak, heti hat napot, napi tizennégy órát dolgoztak a forgatáson. Perfekcionisták, és én is az vagyok. Szóval bárhol is forgatok legközelebb, ez hiányozni fog.
– Amikor Cannes-ban Nicolas Winding Refn átvette a rendezői díjat a Drive-ért, azt mondta, te tanítottad meg rá, hogyan kell szétverni egy fejet.
– Szerintem ezt csak privát poénnak szánta, nem dolgoztunk együtt. De tényleg felhívott egyszer, amikor a Drive-ot forgatta, és rákérdezett, hogy a Visszafordíthatatlan-ban hogyan oldottuk meg a fej szétverését, mert az ő filmjében is volt egy hasonló jelenet. Cannes-ban egyik nap együtt iszogattunk, talán ezért ugrott be neki a köszönőbeszéde közben, hogy vicces lenne, ha megemlítene. Egyébként lehet, hogy az volt a célja a Drive-val, hogy túltegyen a Visszafordíthatatlan-on erőszakosságban. Azzal az egy fejszétrúgós jelenettel önmagában talán nem sikerült neki, de rengeteg véres jelenet van a filmjében, imádtam! A végére totál szadistába megy át, egyik gyilkosság jön a másik után. A kedvencem a karfelvágós jelenet.
– Nemrég elterjedt, hogy talán te rendezed a Theresa Duncan és Jeremy Blake öngyilkosságáról szóló The Golden Suicides-t. Ez igaz?
– Nagyon izgalmas projekt, de hollywoodi film lenne, és ha elvállalom, rengeteg időt kell az Államokban töltenem. Most arra várok, hogy összeáll-e a szentimentális, erotikus film finanszírozása, mert ha igen, akkor azt akarom megcsinálni előbb, mert az egy könnyebb, gyorsabb munka lenne. Csak utána vállalnám be a másikat, amihez teljesen át kéne szerveznem az életemet. Nem szeretek hosszabb időt más országban tölteni, mindig honvágyam van. Ez biztos onnan ered, hogy a szüleimmel állandóan költöztünk, amikor gyerek voltam. Szerettem Japánban forgatni, de az életem egyik legtraumatikusabb pillanata volt, amikor ott kellett hagynom Franciaországot három hónapra, úgy éreztem, mintha le kéne vágnom a két karomat. Ha csak egy napra kell elutaznom, akkor sem bírok aludni a megelőző éjjel.
– Sokan rühellik a filmjeidet. Kaptál valaha olyan negatív kritikát, ami hasznos volt számodra?
– Egyre emlékszem, amit egy montreali leszbikus írt a Visszafordíthatatlan-ról. Azt írta, hogy a legszánalmasabb dolog a filmmel kapcsolatban, hogy az elveszített paradicsomot úgy ábrázolom, mint egy burzsoá nőt és pasit, akik egy szuper, a szüleik pénzén vett lakásban élnek, és éppen gyereket várnak, és ez mennyire begyöpösödött, heteroszexuális elképzelés a boldogságról. És ebben igaza is volt. Persze lehet, hogy pont ezért éreztem szükségét, hogy a filmben összetörjem ezt a boldogságot. A Senses of Cinemában meg azt írta valaki, hogy úgy építem fel a filmjeimet, mintha hullámvasutak lennének, amiben a nézőt hol megijesztem, hol megríkatom, de nyilvánvaló, hogy a háttérben valami vicces és szórakoztató dolog húzódik meg.
– Ezt erős kritikának tartod?
– Nem, szerintem se csináltam eddig még semmi komolyat.
– Mi számítana komolynak?
– Az algíri csata például egy komoly film, vagy Pasolini Saló-ja, vagy a 2001: Űrodüsszeia. Én semmi ilyesmit nem csináltam.
– De ambicionálod?
– Talán, majd egyszer. Azt mondják, fiatalság, bolondság. Igaz, én már negyvenhét éves vagyok, de ha választanom kell, hogy elvonulok vidékre, és beletemetkezem egy olyan forgatókönyv írásába, ami szuper jót tenne a karrieremnek, vagy maradok a városban és partyzok a barátaimmal, akkor az utóbbit választom. Forrás: Origo.hu/filmklub
Natasha Kampusch egy dologról nem beszél…
3096 nap! – Ennyit vett el Natascha Kampusch életéből elrablója, Wolfgang Prikopil. 2006-ban bombaként robbant a hír a világsajtóban, hogy megszökött fogságából egy 18 éves lány, akit 8 és fél éven keresztül egy pince börtönben tartottak fogva. Az osztrák lány a napokban interjút adott a TV2-nek, azonban sem abban, sem könyvében nem hajlandó a szexualitásról beszélni. A pszichológus szerint azzal, hogy kiírta magából, könnyebb feldolgozni a történteket…
További cikkek a témában: Natascha: Szexrabszolga életem a börtönben – Natascha Kampusch 3096 napja részlet – Natascha Kampusch a pincében – Natascha Kampusch 3096 napja könyvben megjelent – Natasha Kapmush élvezte a pincét – 18 évig volt szexrabszolga az elrabolt lány – Natascha Kampusch vágyik a pincébe – Natascha Priklopil rabja maradt – Öngyilkos lett a Natasha Kampusch ügy főnyomozója – Szexbotrány, szexrabszolgaként tartotta lányát – Hallották a megerőszakolt Fritzl-lány sikoltozását a szomszédok – Szexrabszolgaként tartották fogva a tinilányt – Szexrabszolga volt egy magyar lány