Egy lány a baad áldozatai közül – Ártalmas hagyomány

Sakilát két évvel ezelőtt erőszakkal elrabolták otthonából, és hosszú időn át fogságban tartották az ősi afgán hagyomány, a baad jegyében. A kislány nyolcéves volt, amikor egy este AK-47-es kalasnyikovot lóbáló férfiak törték rá az ajtót. Miközben kihurcolták a sötétbe, azt kiabálták, hogy családjuk becsületét sérelem érte, és az ezért járó kártérítéssel még adósak a lány rokonai.
Unokahugával együtt azért hurcolták el, mert ők maguk váltak a kártérítéssé. Hiába tiltja a törvény, sőt a legtöbb hittudós szerint az iszlám vallás is ezt a hagyományt, a jelek szerint ma is széles körben gyakorlat az, hogy a család idősebb tagjai által elkövetett tettekért kislányoknak kell megfizetniük. Sakilát azért tartották jó egy éven át fogságban, azért verték rendszeresen, mert egyik nagybátyja megszöktette a körzet erős emberének a feleségét.
Az iszlám előtti időkben alakult ki – Esete azért rendhagyó, mert neki sikerült megszöknie, és mert családja kész volt kívülállóknak, külföldi újságíróknak is beszámolni a történetről. A lány apjának reagálása mindenesetre érzékelteti, hogy mennyire mélyen gyökerező és nehezen megváltoztatható hagyományról van szó: Sakira elrablása azért háborította fel, mert már valaki másnak ígérte oda a kislányt…
Az ENSZ szerint a baad „ártalmas hagyomány”, de emberjogi aktivisták szerint ma is bevett szokás az Afganisztán déli és keleti vidéki térségeiben élő pastun törzseknél. A szó azt jelöli, hogy fiatal nőket, nem egyszer még gyerekeket rabszolgaságba és kényszerházasságba taszítanak a családjuk felnőtt tagjai által elkövetett tettek miatt. A legtöbb ilyen eset rejtett marad, mivel a lányokat valamilyen szégyenletes bűntett – gyilkosság, házasságtörés vagy lányszöktetés – ellensúlyozása végett adják át a másik családnak.
A hagyományos bíráskodás fennmaradása és a baad folytatódó gyakorlata jól mutatja, hogy a lakosság nem bízik a kormány korruptnak tartott igazságszolgáltatásában, és az emberek nem érzik magukat biztonságban. A szokás olyan helyeken honosodott meg, ahol veszélyes a kormány intézményeihez fordulni. Ahelyett, hogy vitáikkal a lassú és romlott, minden egyes ítélet fejében pénzt kikövetelő bíróságokhoz fordulnának, az emberek a dzsirgának, a törzsi vének tanácsának döntését kérik. Márpedig a testület a szokásoknak megfelelően engedélyezi, hogy a súlyosnak tartott sérelmeket gyereklányok átadásával rendezzék egymás között az érintett családok.
A nők jogaiért küzdő aktivisták attól félnek, hogy a baad visszaszorítása terén az utóbbi időben elért eredmények veszendőbe mennek, ha a NATO-erők fokozatosan kivonulnak és a lakosság felvilágosítására indított kampányokra szánt keret összege csökken.
A nőkereskedelem hagyománya az iszlám előtti időkben alakult ki, amikor Afganisztán hegyeiben és sivatagjaiban még nomád törzsek bolyongtak. A vidéki körzetekben ezek a tradíciók ma is tovább élnek.
„A nomádok közt nem létezett rendőrség, törvény, bíróság, így az anyagi kárpótláson túl az erőszak és a gyilkosság maradt az egyedüli eszközük vélt igazuk érvényesítésére – magyarázta a The New York Timesnak Nasrine Gross afgán-amerikai szociológusnő, aki a nők helyzetét tanulmányozza. – Amikor nem sikerül megoldani egy problémát, csak azt kínálhatják fel, amijük van: a számosállat értékesebb, mint egy lány, mert azt el lehet adni. Aki rákényszerül, felajánl például két puskát, egy tevét, öt juhot, a lányok csak ezután következnek…”
Amikor egy lányt gyakorlatilag rabszolgaként eladnak egy másik családnak, és annak egyik tagja esetleg feleségként magához veszi, az is motiválja a feleket, hogy a családi kötelék összekapcsolja a két konfliktusba került famíliát, és így kevésbé valószínű a további véres konfliktus. Ez a megoldás hozzájárul ahhoz is, hogy kompenzálják a család elvesztett tagjának a munkáját, és ha a lány gyerekeket szül, az jelképesen pótolja is az elvesztett rokont.
Nyolcévesen már mennyasszony volt: Ez azonban csekély vigasz a kárpótlásul kiszolgáltatott lány számára, hiszen ő új családjának ellenségét testesíti meg: egyáltalán nem készült fel arra a brutalitásra, amely emiatt rá vár, ahogy arra a szexuális kapcsolatra sem, amelyre gyakran igen fiatalon kényszerül. Gross szerint a baad ráadásul nem békíti meg igazán az érintetteket. Csupán ahhoz elég, hogy elejét vegye a vérbosszúnak, de ahhoz már nem, hogy rendesen bánjanak az átadott lánnyal.
Nem ismeretes az ilyen esetek pontos száma, de Kunar tartományban, ahol Sakilát elrabolták, a tartományi tanács havonta egy-két esettől tud. Sok ügy azonban nem is jut a tudomásukra, miként Sakiláról sem hallottak. A pastun többségű afgán tartományokban a kormány és a nőszervezetek képviselői számos rémtörténetről hallanak, gyakori a baaddal összefüggő nemi erőszak, öngyilkosság, a kiszolgáltatott fiatal nők helyzetével való visszaélés. Szinte mindenki tud erről a gyakorlatról, ismer olyanokat, akik áldozatává váltak, és sokan szégyenkeznek is miatta. Afganisztán 2009-ben törvényben tiltotta meg a nők elleni erőszakot, de ennek gyakorlati érvényesítése bizonytalan, különösen a déli és keleti tartományokban.
Sakila családja, akárcsak sokan mások Kunar tartományban, nem magát a baadot utasította el, hanem azzal érvelt, hogy az esetét tárgyaló dzsirga még meg sem hozta ítéletét, amikor a gyermeklányt már elhurcolták. és hozzáadták egy Pakisztánban élő unokatestvérhez. A lány apja szerint erre azért nem volt joguk, mert Sakila (nyolcévesen) már egy másik férfi menyasszonya volt. A korai eljegyzés ugyan szintén törvényellenes, de ugyancsak elterjedt gyakorlat a vidéki pastun területeken.
„Nem ellenezzük a hagyományt, de az én lányom nem volt átadható” – tiltakozott az apa.
A baadot egészen másként ítélik meg a férfiak és a nők.
Az előbbiek szemében a család megőrzésének és a vérbosszúk leállításának eszköze, az utóbbiak szerint ártatlan fiatal lányok szenvednek miatta olyan cselekedetek következtében, amelyeket mások követtek el. A férfiak úgy gondolják, hogy a lány egy-két évig kínlódik az új családban, de ha gyermeket szül, előbb-utóbb az új família természetes tagjává válik. A meginterjúvolt nők másként látják a dolgot, különösen ha az új családban a balsors azzal sújtja őket, hogy lányt szülnek.
„A baadba adott lány sorsa mindig nyomorúságos lesz. Rengeteget kell dolgoznia, verni fogják, és az új család nőtagjai reggeltől estig őt szapulják” – mondta az amerikai lapnak Naszima Safikzada, aki Kunar tartományban a nők jogait védő hivatalt vezeti.
Kenyéren és vízen éltek – Sakila Kunar tartomány Naraj nevű járásában, egy kis folyó partján élt, szülei szegény mezőgazdasági munkások. A kislány iskolába járt, testvéreivel játszott és egészséges gyerek volt. Mindez már a múlté azóta, hogy az erősebb Gudzsar klánhoz tartozó Fazal Nabi helyi főnök családja elhurcolta. Sakilát és unokahúgát csak három hónap múlva engedték ki abból a sötét szobából, ahová eredetileg bezárták őket – de csak azért, hogy tűzifát gyűjtsenek a hegyekben, és vizet hordjanak a közeli folyóról. Egy évig nem kaptak tiszta ruhát, fél évig még azt sem moshatták ki, amelyben elrabolták őket, így könnyebb volt utálni a két mocsokban élő kölyköt, akivé változtatták őket. Csak kétnaponta kaptak enni, kenyéren és vízen éltek.
„Úgy kínoztak, ahogy ember nem bánhat másik emberrel – idézte fel szenvedését Sakila. Eltakarta az arcát, amikor a riporter a fején látható forradásokról kérdezte. – Akkor keletkeztek, amikor nekivágtak a kőfalnak – vallotta be.
A fogságból előbb unokahúgának sikerült megszöknie, Sakilával ezután még keményebben bántak. Aztán neki is sikerült a bokrok között kúszva eljutni a közeli faluba, ahol egyik lánytestvére élt. Amikor megjelent az ajtóban, olyan sovány és piszkos volt, hogy nővére alig ismerte fel.
„Csak hálni járt belé a lélek. Reggeltől estig csak sírt – jegyezte meg a lány apja, Gul Zaren. – Most próbáljuk rendbe hozni, állapota lassan javul.”
Fazal Nabi és fegyveresei alig néhány órával azután, hogy Sakila elmenekült, megjelentek az apa családjánál, átkutatták a házát, őket vádolták a lány szökésének megszervezésével, és azzal fenyegetőztek, hogy megölik Sakila valamennyi férfi rokonát, ha a lány nem kerül elő.
A halálra rémült család hajnalban felkerekedett. Hogy elkerülje a helyi főnök embereit, akik az egyetlen nagyobb út mentén őrködtek, a família a hegyeken át vezető ösvényeken menekült, és meg sem állt a tartományi székhelyig, Aszádabádig. A faluban hagyták szinte mindenüket, az egyetlen tehenet és a két kecskét is.
Sakila apja és nagybátyja most napszámosként dolgozik napi ezer forintnak megfelelő bérért – már amikor munkát kapnak. Kis vályogházukban nincs fűtés, áram, egyetlen kondérban főznek az udvaron. Amikor vissza akartak térni a falujukba és ehhez védelmet kértek, a hatóság az ottani helyi rendőrőrshöz utasította őket.
Gul Zaren a fejét rázta: a helyi rendőrfőnök a Sakilát elrabló Fazal Nabi klánjához tartozik. „Nem mehetünk vissza” – szögezte le.
„Nem tudom, mi vár rám, jóra fordul-e még a sorsom, vagy már soha” – fűzte hozzá Sakila, miközben tűnődve kinézett az ablakrésen.

Pornót találtak bin Laden számítógépein

Emiatt követői szemében csökkenhet az al-Kaida-főnök vonzereje. Jelentős mennyiségű pornográf felvételt tartalmaztak az Oszama bin Laden megölésekor lefoglalt számítógépek és merevlemezek. A New York Times szombati számának nyilatkozó, meg nem nevezett amerikai vezető tisztségviselők azt nem mondták meg, van-e bizonyíték arra, hogy az al-Kaida alapítója vagy a vele egy házban élő más férfiak néztek-e pornót.
Bin Laden villájában nem volt internetkapcsolat, így a filmeket minden bizonnyal külső forrásból kellett beszerezni. A cikk szerint az információ közlése elhomályosíthatja a május 2-ai megöléséig a világ legkeresettebb terroristájának számító bin Laden örökségét és követői szemében csökkenhet az al-Kaida-főnök vonzereje.
A lap emlékeztetett, hogy egy 2002-es üzenetében bin Laden megbélyegezte az amerikai kultúrát, mert abban csak kihasználják a nők testét. A terroristavezért május 2-án a pakisztáni Abbottabadban lévő rejtekhelyén ölték meg amerikai kommandósok.
További cikkek a témában: Bin Laden menye jó nagy ribanc – Pinára vetkőzött a muszlim bombatestű színésznő – Mohamed és a szex – Iszlám szex: Támadják a muszlimoknak szexkönyvet író orvost – Ősidők óta az erőszak igézetében – Különleges szextörvények a világ minden tájáról – Első indonéz celeb pornóbotrány – Szerelem az iszlám titokzatos világa szerint! – Abu-Dzabiban se nő, se pia, se cigi – Iránban foglyokat bottal vagy szódáspalackkal megerőszakoltak – A nemi erőszak és kínzások története – Hatvan korbácsütés a szaúdi újságírónőnek

A poligámia, a terrorizmus és a szex

Vegyünk egy poligám társadalmat, amelyet kellőképp szabályoztak ahhoz, hogy a szüzek megbecstelenítése ne maradjon büntetlenül, keverjünk hozzá néhány csepp szexuális frusztrációt, majd lassú tűzön forralva adagoljunk hozzá 72, égbe extrapolált szüzet. Nem csoda, ha robban.
Bár az öngyilkos missziók nem minden esetben vallási alapúak, mégis amikor a vallásos elem a terrorizmussal keveredik, az elkövetők többnyire muzulmánok. S bár könnyedén levonhatnánk a következtetést, hogy a bombarobbantásos terrorizmus az iszlámizmusból eredeztethető, Diego Gambetta oxfordi kutató szerint a terrorizmusnak semmi köze az iszlámhoz vagy a Koránhoz, sokkal inkább a szexualitással, pontosabban a szexuális önmegtartoztatással áll kapcsolatban. A szex a hibás? Az iszlámot két erős jegy különbözteti meg a többi vallástól: egyrészt térítő vallás (ebbe a kategóriába az iszlámon kívül csak a kereszténység tartozik), másrészt az egyetlen, amely megengedi a poligámiát. A poligámia elfogadásával az iszlám lehetővé teszi néhány „erős” férfi számára, hogy monopolizálja az összes nőt, ami ugyanakkor azt is jelenti, hogy néhány férfitól eleve megvonja az utódnemzés lehetőségét, hiszen a poligámia krízishelyzetet hoz létre a „becserkészhető” nők piacán.
Ha a férfiak fele minimum két feleséggel büszkélkedhet, akkor a maradék kevésbé szerencsésnek egyetlen feleség sem marad. Ahhoz, hogy egy poligám társadalomban a férfiak az utódnemzés tekintetében egyáltalán helyzetbe kerüljenek, sokkal agresszívebbnek, törtetőbbnek kell lenniük, főleg azoknak, akik eleve hátrányosabb szociális helyzetből kell, hogy felküzdjék magukat.
Nem minden robban, ami fénylik
Nem véletlen tehát, hogy ezekben az esetekben nem riadnak vissza az erőszakos eszközöktől sem, ha éppen társkeresésről van szó. Helyzetükből adódóan eleve kevesebbet veszíthetnek ahhoz képest, hogy mennyit nyerhetnek azok a férfiak, akik máris több feleséggel rendelkeznek.
Az összes poligám társadalomban megfigyelhető, hogy a férfiak erőszakosabbak, az erőszakos cselekedetek száma – mint a nemi erőszak vagy gyilkosság – nagyobb, mint a deklaratívan monogám társadalmakban. Mindezek ellenére a poligámia önmagában nem elég ahhoz, hogy a terrorizmust megmagyarázzuk, hiszen az afrikai törzsek esetében is jelen van, mégis ritka, hogy ezek a törzsek bombákkal játszadoznának.
Vallás nélkül a szex sem az igazi
A poligámia szükséges, de önmagában nem elégséges ok a bombarobbantgatáshoz, az iszlám viszont magában rejti azt az elemet is, amellyel megbolondítva a poligámia kineveli a maga terroristáit. Az ígéret szerint minden mártírt, amely az iszlámért áldozta életét, 72 szűz várja az égben.
A szüzekre való exkluzív jog annyira negédes azok szemében, akik társadalmi helyzetük miatt csak álmodoztak az evilági szexuális kapcsolatról, hogy egy monogám pasi érzelmi képességeit ez messze meghaladja. Mindenesetre mély motivációs erőként működhetnek mindazok számára, akiket a szürke valóság nemhogy szüzekkel nem kényeztetett, de az utódnemzést működtető energiáit is visszájára fordította.
A tuti kombináció: a Hamász és a Hezbollah titkos receptje
Vegyünk tehát egy poligám társadalmat, amelyet kellőképp szabályoztak ahhoz, hogy a szüzek megbecstelenítése ne maradjon büntetlenül, keverjünk hozzá néhány csepp szexuális frusztrációt, majd lassú tűzön forralva adagoljunk hozzá 72, égbe extrapolált szüzet. Nem csoda, hogy robban.
Vágynak rájuk, de eldugják őket
Az iszlám ellenzi a nemek közötti társadalmi interakciót, kiváltképp ha egyedülálló nőről van szó, de nem mindenféle interakciót. Jó példa erre Kadijja, kétszer is megözvegyült üzletasszony, aki alkalmazta Mohamedet, majd feleségül ment hozzá. Házassága előtt többször is találkozott Mohameddel üzleti ügyekben, és Mohamed többi felesége is tanította és tanácsot adott Medina női és férfi lakosainak.
Néhány iszlám országban, mint például Irán és Szaúd-Arábia, a nemi szegregáció kikényszerített társadalmi gyakorlat volt, vagy az ma is. Ennek extrém példája volt az afganisztáni tálibok bánásmódja a nőkkel. Még azokban az országokban is, ahol inkább megengedett a nemek együttes társadalmi tevékenysége, a mecsetekben szigorú az elkülönülés, mert a szertartás közeli testi kapcsolatot kíván, és a másnemű hívő közelsége megzavarhatja az imádkozás iszlám formáját. Forrás: Manna.ro és Wikipédia

Szerelem az iszlám titokzatos világa szerint!

mi_van_a_csador_alattMohamed próféta azt mondta, hogy az evilági életben három dolgot szeretett, az egyik az imádság, a másik a jó illatok, a harmadik pedig a házasélet. Az iszlám egészen másképp áll a szexualitáshoz, mint a kereszténység.
A férfi legfontosabb feladata a család eltartása. Köteles biztosítani a lakhatást, ha több felesége van, akkor ez mindegyik feleség számára külön háztartást jelent a mai világban. Meg kell oldania a ruházkodást, étkezést… Van egyfajta ellátási minimum, amit meg kell teremtenie, és csak utána költhet önmagára. Ha a másik oldalt nézzük, a feleség, ha van saját vagyona, vagy keresete, akkor arra költi, amire akarja. A magyar jog szerint a házasságban vagyonközösség van, az iszlám jog ezt nem ismeri: a férfinek nincs joga a nő vagyonához hozzányúlni.
– Mi a helyzet a szexszel?
– Mohamed próféta azt mondta, hogy az evilági életben három dolgot szeretett, az egyik az imádság, a másik a jó illatok, a harmadik pedig a házasélet. Az iszlám egészen másképp áll a szexualitáshoz, mint a kereszténység. A házasélet az emberi létezés egyik legjobb, legörömtelibb, legélvezhetőbb és legfontosabb élménye, hiszen maga a Próféta is így vallott erről. Vannak helyzetek, amikor szinte előírás-szerű a nemi kapcsolat. Ide tartoznak a Ramadán időszakának estéi, hiszen ebben az időszakban nappal nem lehet enni-inni, és házaséletet élni. Este, hogy a test és a lélek is felüdüljön, ajánlott a házasélet.
A muszlim nőből nem sokat láthat a kívülálló…
– A Korán két helyen is előírja a szeméremtest eltakarását: nem otthon, és nem szűk családi körben ezt a területet mindenképpen fedni kell. A férfiaknál ez a köldöktől a térdig tart. A nőknél a szeméremtest – arabul aura – sokkal nagyobb felület: a lábfej, a kézfej és az arc kivételével bele tartozik minden. Szaúd-Arábiában és ahol a szélsőséges iskolák uralkodnak, ott az arcot is el kell fedni, sőt ezek az emberek azt gondolják, hogy a nők hangja is a szemérméhez tartozik. Eszerint a nők nem is beszélhetnek idegenek előtt. De ez a szélsőségek közé tartozik.
Az iszlám jog, a saría ugyan elvben lehetővé teszi, hogy a férfi négy törvényes feleséget tartson, illetve férfiként közeledjen a házában élő rabnőkhöz, ám ennek anyagi és fizikai terheit gyakorlatilag alig valaki tudja vállalni. A közel-keleti poligámia jószerivel éppen olyan fikció, mint a nyugati monogámia.
Az iszlám világban élő családok zöme monogám, illetve csak akkor egészül ki második feleséggel, ha az első inkább lenne nagymama, mint asszony. Kivételt ez alól jószerivel csak a gazdag, Öböl menti olajországok képeznek, ahol ma is divat két, egy fehér és egy fekete, feleség tartása.
Maga az iszlám elviekben csak a heteroszexuális, házastársi kapcsolatokat ismeri el szabályosnak, a gyakorlatban azonban ez alól jócskán van kibúvó. Az Öböl-országokban, de általában az arab világban meglehetősen gyakori a homoszexualitás, amit az iszlám világban Lót bűnének tartanak. Megnősülni elvben könnyű, s kötelező is, ha valakit nem jegyeztek el gyerekkorában, a gyakorlatban hihetetlenül nehéz társat találnia. A menyasszonyváltság és a lakodalom költségei ugyanis magyar pénzben milliókban mérhetők, s ezt a legtöbb iszlám országban a mai napig be is vasalják; de ha a menyasszonyváltságot meg is ússza valaki, a két-háromszáz fős lakodalmat nem kerülheti ki semmiképpen.
[Zita] Halálra szexelte a férje a 13 éves lányt – Arab amatőr csajok pornóznak