Sokat emlegetjük a mangát, a mangapornót, értekezünk a japánok szexuális szokásairól és egyáltalán a szexualitáshoz való hozzáállásukról. Valójában kevesen tudják, milyen tradicionális művészet vezetett a mai formákhoz, hogy hogyan alakult ki és mi is az a hentai.

Előfordult már önökkel, hogy szexuális fantáziájuk átlépte a fizikai törvények határait, más dimenziókba, izgalmas, de a valódi világban megvalósíthatatlannak tűnő kalandokba sodorva önöket? Szeretkeztek már gondolatban fantázialényekkel, szörnyekkel, növényekkel? Vagy inkább csak a begyakorolt pozitúrákról és jelenlegi partnerükről fantáziálnak? A szexualitás kendőzetlen ábrázolása a legtöbb ember számára egyet jelent a perverzióval. Nem véletlen, hogy a Japánban igen népszerű pornografikus tartalmú mangákat (japán képregény) és animéket (japán animációs film), a szigetországon kívül egy japán szóval illetik: „hentai”-nak, vagyis perverznek hívják.

Mielőtt azonban alámerülnénk a szexualitást explicit módon ábrázoló japán képregények és rajzfilmek világába, röviden tekintsünk vissza kialakulásának gyökereihez. Japánban az Edo korszak óta (1603-tól) a kultúra szerves részeként jelennek meg az erotikus témájú alkotások. Gyakori volt az éjszakai pillangók ábrázolása, érzéki történetek megrajzolása, illetve a nemesség buja életvitelének megörökítése. Már akkor is léteztek erotikus képregények, festmények, fametszetek. A későbbi Tokugava dinasztia uralkodása alatt, miután véget értek a nagy hatalmi harcok Japánban, a monumentális városfejlesztések mellett a bábszínházakban virágkorát élte az erotikus-komédia műfaja. Napjainkban is áthatja a japán társadalmat az „egészséges” erotika. Ráadásul az ország tele van fallikus szimbólumokkal, amikhez a mai napig fohászkodnak a Felkelő Nap országának polgárai gyermekáldásért.
Ám az első klasszikus értelemben vett manga és anime története a múlt század közepén kezdődött. 1947-ben született meg az első manga, az Tezuka Oszamu által elindított Sintakaradzsima (Az új kincses sziget). Egy évtized múlva, a Toei Filmstúdió bemutatta első egész estés rajzfilmjét, A fehér kígyó meséjé-t, melynek története egy kínai legendán alapult. Az 1970-es évektől kezdve az anime tovább fejlődik, s innentől kezdve nincs megállás: a műfaji korlátok feloldódnak, a cél már nem gyerekmesék, hanem izgalmas és a kor divatjának megfelelő animált sorozatok készítése.

A sci-fi irodalom hatására egyből megjelennek a Mecha típusú történetek, melyben robotok játsszák a főszerepet, s egészen a 90-es évek elejéig igen meghatározó műfajjá vált. Az „új anime” megszületéséhez nagymértékben hozzájárult Taro Rin Metropolis-a, mely az ember és a gép viszonyát boncolgatja, de érdemes megnézni a kultuszfilmnek számító 1995-ös Ghost in the shell című alkotást is.
Az elmúlt évtizedek során az anime és a manga önálló médiummá vált, mely a rajz és az animáció segítségével próbálja a nézőt elgondolkodtatni, és szórakoztatni. Emlékszünk még az egyik hazai tv-csatornán is vetített Sailor Moon című animéra? Ki gondolná, hogy erősen cenzúrázva jelent meg a képernyőn? A sorozat japán hagyományoknak megfelelően nagy szemű, tompa orrú, keskeny szájú főszereplői Ten’ou Haruka és Kaio Micsiru, Japán leghíresebb és legnépszerűbb rajzasztalon született leszbikus párja. Az is bizonyos, hogy az iskolás lányok finom leszbikus erotikájával átszőtt történetének elkészült már rajongói változata is. Ezt doudzsinsinek hívják, ami általában az alaptörténet rajongók által készített, erotikával vagy pornográfiával fűszerezett változata. Így nem csoda, hogy már a ’60-70-es években felbukkant, és igény lett az erotikus animékre is, melyek egy igen komplex s egyedi műfajjá, a hentaivá nőtték ki magukat.
Bármilyen meglepő is, a nyugati világ pornófilmjeivel ellentétben, a hentai lehet egy izgalmas, érzelmekkel teli történet is, de végső célja, hogy explicit szexuális jelenteket tartalmazzon. Sikerét annak is köszönheti, hogy olyasmiket is bele lehet szőni, ami egy filmben szinte kivitelezhetetlen. A készítők célja sokszor a néző megdöbbentése, vad, fantázia szülte jelenetekkel, eszközök és extrém szituációk teljes arzenáljával.
Megszokott, hogy a főszereplő teljesen átlagos embernek tűnik, sőt sokszor szégyenlős, s egy férfi parancsára vagy saját testét izgatva tesz meg extrém dolgokat. Ebbe bármi belefér, ami kizökkenti a nézőt komfortérzetéből. Az alkotók előszeretettel használják fel a társadalom legkényesebb tabuit. A tabudöntögetés leggyakrabban használt eszközei: BDSM – kikötözés, és szado-mazo szex. Futanari – férfi-nemiszervvel rendelkező nők (ezt még DG-nek – Dick Girl – is szokták nevezni, általában izgatásra a csiklójuk merevedik „pénisszé”). Guro: mutáció és vér. Incest: közeli rokonokkal való közösülés. Lolicon: pubertáskor előtti nők vagy idősebb asszonyok. Shotacon: fiatal fiúk rávétele, hogy közösüljenek más fiúkkal vagy férfiakkal és lányokkal. Tentacle sex: csápos fantázia szörnyek, növényekkel való közösülés vagy erőszak. Gyakori és népszerű a scifi-be, fantasyba vagy horrorba ágyazott pornó is. Az erőszak és szexualitás megjelenítését némiképp tompítja, hogy a hordozó formája rajzfilm.
A hentait hagyományosan két típusra lehet osztani, a heteroszexuális és a homoszexuális tartalmúra. (Ez utóbbiak nem feltétlenül a homoszexuális közönség számára készülnek.) A homoszexuális főhősökkel bíró történetek további két típusra oszthatók: a Jaoira, és a Jurira. A Jaoi a férfiak közötti szexuális viszonyt ábrázolja teljesen kendőzetlen formában. A mozaikszó jelentése: jama nasi, ocsi nasi, imi nasi – nincs beteljesülés, nincs befejezés, nincs értelme -, a szlengben pedig: jamete osiri (ga) itai! – Hagyd abba, fáj a seggem! A Jaoinak nem csupán Japánban, de külföldön is hatalmas sikere van. Általában nők készítik nőknek, ezzel kifejezve a szexualitásuk szabadságát. A Jaoit alkotó művészek sértőnek találják, ha alkotásukat keverik a melegséggel, és élesen elhatárolódnak a sounen-aitól – fiúszerelmet, nem explicit, inkább fiúk közötti ártalmatlan románcként ábrázoló animéktől, mangáktól.
A Juri jelentése liliom, a leszbikus erotikát jelenti. Ez a műfaj elsősorban a férfiaknak készül. Felkapott téma a sailor fukut (iskolai egyenruha) viselő lányok szexuális kapcsolata. A juri fogalma sokszor egybefolyik a soujo-aival a lányok közti szerelemmel, melynek nincs explicit erotikus tartalma. Mivel ebben a műfajban nehéz meghúzni a határokat, van, amikor egyetlen leszbikus csók már jurinak minősül, de ugyanakkor egy szuggesztív jellegű közösülést főműsoridőben is leadhatnak. A Jaoi és a Juri hatalmas népszerűségnek örvend a szigetországban. Talán azért van, mert egész történelmük során jelen volt a homoszexualitás. A sógunoktól a földművesekig bárki büntetlenül megélhette homoszexuális vonzódását, mivel azt természetesnek tartották.
A hentai töretlen népszerűségét a teljes szexuális szabadságnak köszönheti, a műfaj számára nincsenek ledönthetetlen tabuk, az ember kiélheti a képernyő előtt összes vad fantáziáját, legálisan (a szigetországban az ilyen szexuális szabadosság miatt is igen elenyésző a nemi erőszak vagy egyéb szexuális bűntény), s szinte minden társadalmi réteget képes kiszolgálni. Nem csoda hát, hogy a japán kiadók jelentős bevételt, évente mintegy ötszázbillió jent könyvelhetnek el a hentai manga forgalmazásból. Csak mangából 2,3 milliárd példány talál gazdára évente, és a piac évről évre nő. Egyre népszerűbbek a japán rajzfigurák az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában is. Ha valaki azt hiszi, hogy az alkotások túlnyomó része az erőszak vagy a szexualitás nyílt ábrázolására törekszik, téved. Japánban a képregény és rajzfilm nem csupán egy műfaj, hanem művészeti kifejezőeszköz, amivel gyermekfilmektől kezdve tinédzsereknek szóló romantikus történeteken vagy a klasszikus irodalmi művek adaptációin át minden megalkotható. Az igényesebb animék alkotói érzékenyen reagálnak a világban történő eseményekre is.