Minden ellenkező híreszteléssel szemben: a történelemnek is van humora. És aki kutatóként szemfüles, az keresetlenül is talál, sokszor olyan „komoly” dokumentumokat, amelyek mosolyt csal(hat)nak az arcára, sőt akár röhejessé is válhatnak a idő múlásával az utókor szemében — csak figyelmesen kell olvasni a sokszor nyelvtani bakikkal teli irományokat. Révész Béla „főfoglalkozású” mániája, hogy a félmúlt korábban titkosított, köntörfalazva készült állambiztonsági iratait böngéssze lankadatlanul a közérdeklődés előtt elzárt levéltárakban, hátha „gyöngyszemekre” akad.
Révész Béla (58), jogász/szociológus, a Szegedi Tudományegyetem politológiai tanszéke docensének házi gyűjteményéből válogattunk újabb, nyelvtanilag is gyengén minősíthető, kutatási forgácsokat. Ő az, aki mindig talál valamit, megszívlelendő tanulságként az utókor számára. Íme okulásunkra a nagyfai bv-intézetben fél évszázada történt incselkedés(ek) és pajzánkodás(ok) szó szerinti pártbéli kivizsgálási jegyzőkönyve a ’60-as évek derekáról. Persze a dorgálás sem maradt el. És néhány részlet korabeli, napjainkra már kiátkozott, hatalomdicsőítő csasztuskákból, az üzemi lapok remekeiből. Minden áthallás csupán a véletlen műve!
Hancúrozás a rácsok mögött – Tárgy: a fegyelmi bizottság jelentése Lucz József párttag fegyelmi ügyében.
„Az Igazságügyi Szervek Pártbizottságának Végrehajtóbizottsága 1965 év május hó végén fegyelmi vizsgálatot rendelt el Lucz József bv. százados (L. százados — A Szerk.) nagyfai bv. munkahelyparancsnokság nevelési csoportvezetője az Igazságügyi Szervek Pártbizottságának reviziós bizottsága tagja ellen. (…)
L. elvtárs feleségétől elvált, házasságából született gyermekét a bíróság előbb volt feleségének itélte, később felesége férjhez ment és a férj a gyermeket örökbe fogadta. A nagyfai munkahelyparancsnokságon Gergely Mihály párttitkár, már 1960.ban olyan jelentéseket kapott, hogy L-nek nőügyei vannak. Már akkor de azóta is több alkalommal beszélt Gergely párttitkár L. elvtárssal annak életkörülményeiről és erkölcsi magatartásáról, s ezeken a beszélgetéseken L. százados akként nyilatkozott, elvált, független ember, ezért nem tartozik senkinek számadással arról, mit csinál milyen kapcsolatai vannak és kivel foglalkozik.
1960-ban a nagyfai munkahelyparancsnokság könyvelőségén dolgozott Virág Borbála (V.B. — A Szerk.). L. százados udvarolgatott V.B.-nek. Az év közepén, április 4-én, vagy május 1-én megtartott egyik ünnepséget követő táncmulatság alkalmával L. százados és V.B. a klubszobába ment be, s az ajtót magukra zárták. A hajnali órákban e helyiségbe akartak bemenni, s miután az ajtó zárva volt, hosszú időn keresztül zörgettek azon. A bezárt ajtót a parancsnok felszólítására nyitotta ki L. százados, s ekkor többen tanúi voltak annak, hogy L. százados és V.B. bezárkóztak a helyiségben. A történtek miatt V.B. nagyon meg volt ijedve. Elpanaszolta Oravecz Idának, fél a következményektől, elmondta azt is, L. százados megnyugtatta őt, közölte vele, ne féljen semmitől, mert elintézi, a történtek miatt nem fog felelősségrevonás bekövetkezni. V.B.-t ennek ellenére az esetet követően pár napra elbocsátották.
Ezt követően még 1960-ban L. százados két éves iskolára ment, majd annak elévégzése után egy időn keresztül Budapesten teljesített szolgálatot. 1963. augusztusában került vissza a nagyfai munkahelyparancsnokságra, ahol századosi rendfokozata mellett a nevelési csoport vezetői beosztásába került. Rövid idő alatt megismerkedett Czékus Valéria (C.V. — A Szerk.) körzet-őrrel, s néhány heti ismeretség után közöttük nemi kapcsolat alakult ki. Kettőjük közötti nemi kapcsolat tartós volt. 1964. évben szabályos életközösségre utaló körülmények között éltek. Rendszeresen találkoztak egyikőjük vagy másikójuk lakásán. C.V. főzött és mosott L. százados részére. Külső látszatra úgy nézett ki, L. százados és C.V. házasságra is lépnek. Az emberekben kialakított ezen véleményt támogatta az tény is, hogy C.V. L. százados tudtával orvosi kezelésnek is alávetette magát abból a célból, hogy teherbe essen. Ilyen orvosi kezelésre 1964-ben hosszabb időn keresztül járt, s e célból C.V. 1964. júliusában a szegedi klinikán két héten keresztül állott kezelés alatt. A klinikán C.V.-t L. százados meg is látogatta.
L. százados és C.V. közötti kapcsolat, a közöttük fennálló viszony időnként megromlott, de 1965. tavaszáig nem szünt meg. Kapcsolatuk — a nemi életre is kiterjedően — még 1965. év elején is fennállott. 1965. év elején L. és C.V. kölcsönösen felkeresték egymást lakásukon. Amikor — körülbelül 1965. év januárjában — C.V. közölte L. századossal, hogy teherbe esett, azt tanácsolta, terhességétől — beavatkozás útján — szabaduljon meg, s felajánlotta azt is, ebben anyagilag segíti őt. C.V. terhességét nem szakította meg, jelenleg előrehaladott terhes állapotban van, közvetlenül szülés előtt áll.
1964. év október végén, vagy november elején a nagyfai munkahelyparancsnokságra került Bársony Anna (B.A.). Rövid idő eltelte után L. százados megismerkedett vele. B.A. szülői nevelés hiányában nőtt fel, korábbi munkahelyén rossz társaságba keveredett, rászokott az italra. Mindezeket L. százados megtudta, s így történt, hogy 1964. decemberében jelen volt egy alkalommal a kantinban, amikor B.A. lerészegedett, s ilyen állapotban L. százados lakására ment. Ott töltötte az éjszakát, s a reggeli órákban a mások szemeláttára távozott el onnan. Ebben az időben L. századosnak Lele József bv. őrnagy munkahelyparancsnok lakásán közvetlen közelében külön szobája volt. B. A.-t a munkahelyparancsnokság kifejezetten a nagyszülők kérésére alkalmazta s éppen ezért — előéletére is figyelemmel — különös szigorral akarták őt helyes utra tériteni. Már előre figyelmeztették B. A.-t a helyes magatartásra. Miután a rögzített eset azt igazolta, nem változtatott korábbi magatartásán, a munkahelyparancsnokság úgy határozott, ismételten figyelmezteti, próbaidőt ad számára s lehetőséget ad arra, rendes életmódra térjen át. E célból a börtönparancsnok beszélt velel. Ezzel egyidőben a börtönparancsnok L. századossal is beszélt, vele is közölte azt, B. A.-val szemben milyen intézkedéseket tett, s ova intette L. századost, hogy B.A.-val foglalkozzon.
Ilyen parancsnoki intézkedések és intések ellenére 1965. januárjában, amikor C.V. pár napon keresztül Budapesten tartózkodott, a korábbi eset megisméltlődött B.A. lerészegedett az éjszakát L. lakásán töltötte, a reggeli órákban onnan ment be még mindig ittas állapotban munkahelyére. Mindezek miatt, főképpen azért, mert ittasan jött be munkahelyére, B. A.-t a munkahelyi parancsnok azonnali hatállyal elbocsátotta, ugyanezen a napon ezt követően munkahelyén öngyilkosságot kísérelt meg, a mentők szállították el. Mindezekről a munkahelyparancsnokság személyparancsnoksága tudomást szerzett, s az esetet, mint rendkívüli eseményt az Országos Parancsnokságnak is jelentették. A személyi állomány ezen eseten felháborodott. Az Országos Parancsnokság felhívta a munkahelyparancsnokság figyelmét arra: L. századossal is foglalkozzanak, ennek kapcsán lett elvéve Lucz százados önálló szobája.” „L. tehát 1964. év végén és 1965. év elején a nagyfai munkahelyparancsnokságon egyidőben két ott dolgozó nővel is tartott kapcsolatot. L. százados ezen női kapcsolatairól a személyi állomány nagyrészének tudomása volt. C.V. és B.A. között e kapcsolatból kifolyólag féltékenységi jelenetek zajlottak le, egy ilyennek volt tanuja 1964. decemberében, vagy 1965. januárjában Oravecz Ida elvtársnő. Ez alkalommal C.V. B.A.-nak azt mondta, „Szállj le Jóskáról, vedd tudomásul, terhes vagyok tőle. Nem gondolod, pimaszság részedről, hogy tudod, velem foglalkozik komolyan és akkor mégis udvaroltatsz vele”. B.A., C.V. ezen kijelentésére azt válaszolta, őt egyáltalán mind ez nem zavarja, mert L. százados vele is komolyan foglalkozik, s bár ő nem szereti L. századost, de hizelgett női hiuságának az, hogy erős versenytársa lehet C.V-nek.”
Kádár úttörőkkel, anno 1966. Mi együtt sírunk, együtt nevetünk… Mindig a nők járták meg.
„Az érintett nők között lezajlott féltékenységi jelenetekről, B.A. fenntebb kifejtett botrányos magatartásáról, öngyilkossági kisérleteiről, L. századossal való nemi kapcsolatáról s végül a munkahelyéről történő eltávolításáról a személyi állomány egésze tudomást szerzett. A személyi állomány tagjai között L. százados nőügyei beszéd témát képeztek. Minthogy egy bv. századosról és az igazságügyi pártbizottság egyik tisztségviselőjéről volt szó nyilvános beszéd témát mindez nem képezte, de az emberek egymás között nagyon elitőleg nyilatkoztak L. századosról. Véleményükben sérelmezték, s az igazságérzetüket bántotta, az a körülmény, hogy B.A. személyében nem az első nő volt az, aki el lett bocsátva munkahelyéről azért, mert L. századossal nemi kapcsolata volt. S ugyanakkor L. századosnak bántódása nem esett, az ő felelősségre vonása lényegében elmaradt.
A vizsgálat során erre vonatkozóan úgy hangzottak el nyilatkozatok, L. százados nőügyeivel kapcsolatban – mindig a nők járták meg”. „A fegyelmi bizottság a vizsgálat és a fegyelmi tárgyalás során felmerült adatok alapján megállapította azt is: L. százados az ellene megindított pártfegyelmi eljárás alatt az önkritika teljes hiányának adta tanujelét. Az önkritika teljes hiányára vallott azon magatartása, hogy felháborodásának jelét mutatta amikor a bizottság közölte a fegyelmi vizsgálat megindításának okát. Cinikusan és gunyolodva közölte a fegyelmi bizottság tagjaival azt, nem-e kívánják, hogy nőügyeiről 16. éves kora óta adjon számot. Tapasztalta a bizottság L. százados részéről azt is, hogy a vizsgálat eredményességét — azt, hogy objektív valóságot képes legyen a bizottság megállapítani — különböző módon természetesen a maga javára befolyásolni próbálta. 1965. junius 4-én pl. C.V.-t — mielőtt a bizottság meghallgatta volna — arra akarta rávenni, tagadjon le mindent, hallgassa el a tényeket, közölje a bizottsággal, kizárólag a saját ügye, s ami történt másokra nem tartozik.
Ennek hatásaként kezdetben alig akart mondani valamit, s később félelmében sírva mondta el nyilatkozatát. (…)”. „A bizottság L. fegyelmi eljárás alá vont párttag nyilatkozatát csak részben és azon kérdésekben fogadta el, amelyek az ügyben meghallgatott más személyek nyilatkozatával megegyezett. Ennek oka az volt: L. százados nem bizonyult szavahihetőnek…” „L. százados saját vallomásának megtétele során is ellentétekben (sic!) keveredett. Ilyen ellentmondásba került pl. abban, hogy C.V.-vel mikor mettől meddig volt nemi kapcsolatban, 1965. junius 4-én ugy nyilatkozott, kapcsolata 1965. januárjában szünet meg. A fegyelmi tárgyalás során már azt adta elő, ilyen irányu kapcsolata 1963. decemberében szünt meg, de nevezett nő erőszakoskodására még fennállott 1964. év elején is, de ezt követően nem érintkezett vele. Nem tudta ellenben magyarázatát adni annak, ha és amennyiben ő meg akart szabadulni már 1963. decemberében C.V-től, miért látogatta őt meg 1964. julius hónapban a klinikán, avagy és amennyiben nemi kapcsolata már 1964. tavaszától nem volt C.V.-vel, miért ajánlott fel 1965. tavaszán anyagi segítséget a terhesség megszakítására. Ilyen alapvető és lényeges kérdésekben ellentmondásba keveredett L. százados. Ezért nyilatkozatát csak abban a részben fogadta el a fegyelmi bizottság amely részben ez a nyilatkozat nem volt ellentétes, a jelentés megállapitásaival”.
Fegyelmi vétségért pártbüntetés:
„A szervezeti szabályzat 2. pont. d. alpontja többek között a párttag kötelességévé irja elő, nevelje szocialista szellemben dolgozó társait, szivós felvilágositó munkával küzdjön a burzsoá ideológia és erkölcs maradványai ellen, példamutatóan tartsa be a szocialista erkölcs szabályait. A szabályzat ezen elöirásaiból az következik, hogy a párttag példamutató magatartást köteles tanusitani. L. százados azzal a magatartásával, hogy egy időben munkahelyén dolgozó több nővel nemi kapcsolatot létesitett, s ez a kapcsolat botrány okozására is alkalmas volt, ilyen botrány be is következett, mélyen sérti a szervezeti szabályzat ezen elöirásait. L. százados ezen magatartásán ismételt figyelmeztetés ellenére nem változtatott. A fegyelmi eljárás meginditása után párttaghoz nem méltó magatartást tanusitott, saját hibáit pártonkivüli dolgozók magatartásának tulajdonitotta, az érintett nőket hibáztatta teljes mértékben és saját felelősségét távolról sem ismerte el. Mindezek alapján a fegyelmi bizottság úgy látta, L. párttag súlyos fegyelmi vétséget követett el, ezért a végrehajtó bizottságnak azt javasolja: L. párttagot „szigoru megróvás végső figyelmeztetéssel” és revíziós bizottság tagságából visszahivás pártbüntetéssel sujtja.
A fegyelmi bizottság a pártbüntetésre szoló javaslatát L. párttaggal 1965. szeptember hó 17-én fegyelmi tárgyaláson közölte”.
Szeged, 1965. szeptember hó 25. napján. Dr. Jáger Lászlóné, a fegyelmi bizottság elnöke Szikora Mária, a fegyelmi bizottság tagja Dr. Laluska Pál, a fegyelmi bizottság tagja.
Üzemi híradók üzenetei, részletek a vezetőségválasztási rigmusokból:
„Elmondjuk most néktek alapszervezetünkben jónak kiket láttunk,
Ők azon dolgoznak élüzem csillagát ne vessze el gyárunk,
Ha őket választjuk, vezetésünk jó lesz,
Jó munkával tovább és tettekkel védjük meg alkotó békénket.
Balogh elvtárs kovács, az esztergaműben jól végzi a dolgát,
Sztahanovista lett, oklevelet kapott, így mutat jó példát,
Ő most is titkárunk, szeretjük is nálunk,
És minden kérdésben, vitatkozás nélkül, sorba mögé állunk. (…)
Még e héten kerül sor üzemen belül az új választásra,
Reméljük, hogy ebben hasznunkra válhat majd brigádunk tanácsa,
Válogassák jól meg, az új vezetőket,
Hogy elérhessünk eztán napról-napra mindig jobb eredményeket.
(Kőbányai zománc)

A Tanács
(…) Gondoljunk mindnyájan
Hálával a Pártra,
És szeretett vezérünk
Rákosi Mátyásra,
Dolgozó elvtársak,
Munkások, parasztok,
Nem lesz már falrahányt
Borsó a panasztok. (…)
(Lampart Üzemi Híradó 1950/2.)

Mészáros Jenő verse: Rákosi beszél
(Az 1949. IV. 19-iki Rákosi-beszéd emlékére)
Hömpölyög az ember-erdő, mindent elsöprő áradat,
Mint orkán, vagy mint özönvíz, mely eltépi a gátakat.
Százezernyi munkáskézben vörös zászlót lenget a szél,
Százezernyi hang harsogja, Előre!… hisz karunk acél.
Mint sáskaraj, mely a vetést mint egy fátyol eltakarja,
Százezernyi lázas szempár egyet keres… Őt akarja.
Embert, kiért él, vagy meghal. Embert, kitől békét remél.
Rákosi elvtársat, aki az 5 éves tervről beszél.
Ezer évig hordtunk igát, láncolva volt testünk, lelkünk.
Kelet felől harsona szólt, munkás!.. Ébred! S felébredtünk.
Hosszú és véres volt az álmunk, álnok sorsunk beh ostoba.
Felébredtünk, s ha kell, leszünk Attila, Isten ostora.
Nem félünk már a farkastól, nem ijeszt már atombomba.
Mellettünk van a Nagy Szovjet és a világ békefrontja.
New York… Amerika hangja, ugathat bár, de célt nem ér.
Ha Rákosi Mátyás elvtárs az ötéves tervről beszél.
(…) Vörös zászló nékünk remény, jobb jövőnk igérete.
Vérszopó gaz burzsoáhad megérdemelt gyászéneke.
Nékünk élet, jólét, remény, nékik fekete szemfedél,
Ha Rákosi Mátyás elvtárs az 5 éves tervről beszél.

(Lampart Üzemi Híradó 1949/1.)