Egy kurva bárkivel elmegy kétezerért Pesten, négyezerért már „mounikázik” is. A sarkon hittérítők ajánlgatják a mennyország e-mail címét, és baseballütős fazonok flangálnak egy szál trikóban. Mi keresnivalója lehet itt Istennek? Rendezte:Kálmánchelyi Zoltán, Stefanovics Angéla, Végh Zsolt – A Kálmánchelyi-Stefanovics-Végh trió rajongótábora úgy látszik, nem tartozik a korán érkezők közé, mert a pénteki filmhu filmklub izgatottan toporgó művészrendőrei csak fél óra késéssel tudták megkezdeni működésüket a szezonnyitó vetítésen. A belépő-ajándék hölgyvendégeknek macskanyelv, a férfiaknak virág. Miután az asztalról lekerülnek a felesleges dolgok, láthatóvá válnak a süppedős fotel mélységeibe veszett alkotók vállig, cigarettára gyújtanak, műanyag poharakba töltik a mindennapi coca-colát, és kellemes nappali-feelinget teremtve, megindul a beszélgetés akár otthon. Most nem forgatókönyv készül, inkább valamiféle elszámolás az eddigiekről.
Kezdetnek egy frissítő beszélgetés, a művészkérdőív élőszóban való kitöltése. Kiderül, hogy Kálmánchelyi Zoli családjában már voltak a film irányába mutató előjelek: édesapja a Mafilm hangosztályán, nagynénje pedig a telefonközpontjában dolgozott. ő maga ugyan postásnak indult, de nem kevés kutyakalanddal a háta mögött, inkább az amatőr színkörök világát választotta, ahol is egy Cimbora táborozás alkalmával egy szobába került a dráma szakos Végh Zsolttal. Az alkotópáros tevékenységének második (az elsőt nem szívesen említik, mert a Sziget sci-fi szerintük nem lett az igazi) látható jele Szegény Peti nagymamája, aki az Égből pottyant mesék mintájára összenyirbált Sziget-lakók között botladozva igyekszik eljuttatni unokájához az életmentő uzsonnás zacskót. Eles Dénes, Tarháló Tódor és a többiek nem csak az ihlető Diákszigeten, de az OFF-on is sikert arattak, úgyhogy az időközben trióvá bővült csapat kezdte komolyan venni a dolgot.
A Pesti mesék, Óz a csodák csodája kreatív bábjai (mert még mindig bábok!) már a most negyedéves színésztanonc, Stefanovics (És nem Sztefanovics, mint Zorán!-mondja Angéla) Angéla egész családja segítségével kelnek életre. Persze a díszlettől az effectekig minden saját munka. Az együttműködés alapja a melegszendvics és a kóla, menete a következő: Angéla és Zoli huzakodnak, Zsolt megmondja, mi legyen, miközben el sem engedi a kamerát. Legalább is az érintettek így mesélik. Mondják azt is, hogy színészek lévén, mindent a verbalitás és nem a kép irányából közelítenek meg. Szóval az Óz, mint szándékolt „őshülyeség”, ezért sikerült ilyen „káromkodósra”. Aki nem hiszi, rögvest a tapasztalás útjára is léphet, mert a filmet levetítik, átengedve ezzel a kiszáradt torkú művészeket a büfének. Kiegészítésképp néhány kevéssé ismert felvétel a Szigetről. A Tirpáktévé szereplői önjelölt tehetségek, a Sziget Híradóból kiszelektált egyéni hangú kommentátorok, akik jobbára az ököljog érvényesítésével jutottak mikrofonhoz.
Az uristen@menny.hu már elszakad a Sziget-feelingtől. A történet Kálmánchelyi álmából kerekedett elő, ahol a Világvégénél egy supermarketben álltak sorba az emberek a nagy elszámoláshoz, az Isten pedig egy teljesen hétköznapi ember volt. A film szereplői maguk az „elkövetők”, a színes statisztériában pedig Végh Zsolt kaposvári színésztársai, valamint a Jancsótól kobzott Scherer Péter. Amúgy „Miki bácsinak” is bejött az utópisztikus isten-sztorit, főleg, mivel ő is gondolkodott már effélében, az Isten jelmezében Mastroiannival. Talán ezért van, hogy a következő „szösszenetben”, Angéla korábban szkeptikus osztályfőnökéhez, Benedek Miklóshoz hasonlóan, ő is szerepet vállalt. A Ha nincs kéz, nincs csoki munkacímen készülő produkció, sorrendben a hetedik közös akció, arról szól, hogy hogyan lehet filmet forgatni 1800 Ft-ból. Talán hihetetlen, de a mesterhármas itt óhajt először teret engedni az improvizációnak. Alátámasztja ezt az a bemutatott részlet is, amelyben Kálmánchelyi Zoli atlétatrikóban állva próbálja „eperjesesre” instruálni a tigrises kacagány alatt izzadó, még mindig Kapaként értetlenkedő Mucsi Zoltánt a Lánchíd lábánál hömpölygő körforgalom kellős közepén.
A legújabb sztori ötlete csak úgy spontán jött, aktualitások ihletésére, mintegy hiánypótlásul, amíg el nem készül az első nagyjátékfilm. A költségek hatoda már megvan, a többi után még vadászat folyik, mert most már nem lehet ajándékokkal kifizetni a közreműködőket, a forgatókönyvet megrövidíteni pedig nincs szívük az alkotóknak. A Libiomfi tragikomédia lesz. Hőse a Sztanyiszlavszkij-módszer elkötelezett híve, a valós személyről mintázott Libi bácsi, aki Micimackót akar rendezni, de „vérvalóságot”, úgyhogy a végén mindenki meghal. Hogy mindez mivé alakul a hosszúnevű csapat kamerája előtt, azt remélhetőleg hamarosan megtudjuk. Addig is érjétek be a Művészrendőrség nyomozati anyagával!