Egyik este a TV előtt ültem, és egy igen általánosító mondatra kaptam fel a fejem: Amíg a férfiak a farkukkal szeretnek, addig a nők a lelkükkel. Ez a mondat egy pszichológusnak tartott ember szájából hangzott el. Hogy miért csak pszichológusnak tartott-ként emlegetem? Később kitérek majd erre is. Bevallom egy kissé szíven ütött ez a mondat, bár egy pillanatig el is hittem. Köztudottan hiszek a szerelemben és hiszek abban, hogy nem csak a nő szeretheti a férfit, hanem a férfi is a nőt. Ha másban nem is,ebben biztos vagyok. Valahol biztosan léteznek kivételek, csak még nem találtuk meg őket? Egyrészt egyet értettem ezzel a mondattal másrészt viszont nem. Érdekes volt az is hogy akkor értettem ezzel egyet, amikor a régebbi párkapcsolataimra gondoltam! Átéltem már sok dolgot, de érdekes módon velem mindig úgy bántak, hogy érezzem, hogy szeretnek. Aztán arra is rájöttem, hogy talán a nők keresik maguknak az ilyen férfiakat, és utána meg sokak szenvednek és hallom őket panaszkodni, pedig maguknak keresték a bajt. Ezek után elgondolkoztam az utóbbi két párkapcsolatomon is és rádöbbentem arra, hogy a férfiak igen is tudnak szeretni, csak meg kell tanulni velük úgy igazán bánni. A mai nők többsége sajnos nem tud. Szóval amelyik pszichológus ilyet kimond a Tv-ben, az nem hogy a férfiakkal nem tudott, és soha nem is fog tudni bánni, hanem úgy az emberek többségével sem…