Marilyn Monroe pornóval indító politikuskurva volt?

Az internetre is felkerült az a film, amit sokan Marilyn Monroe fiatalkori  pornófilmjének tartanak. Egy újonnan nyilvánosságra kerül FBI-dosszié tartalma is ezt erősíti meg. Szexpartikat szervezett a maffia Marilyn Monroe (†36) közreműködésével a Kennedy testvéreknek, hogy aztán legyen mivel megzsarolni őket.
marilyn_monroe_meztelenul_az_agyban_kejeleg
Az internetre is felkerült az az 1948 és 49 között készült film, amiben az FBI feltevése szerint az akkor huszonkét éves Marilyn Monroe, az ötvenes évek filmsztárja és szexszimbóluma szerepel. A hét perces pornófilm 1980-ban került először napvilágra, miután egy svéd fotós megtalálta, és képek jelentek meg belőle a Penthouse-ban és a Playboy különböző nyelvű kiadásaiban.
„A felvételen az elhunyt Marilyn Monroe látható, amint perverz aktust bonyolít le egy ismeretlen férfival” – olvasható a The Smoking Gunon nyilvánosságra hozott FBI-iratokban, amik újabb adalékkal szolgálnak a történethez. A jelentés szerint a film egyetlen kópiáját a tulajdonos vetítette le az FBI embereinek Marilyn halála után három évvel, 1965-ben, de az ügyet szigorúan titkosan kezelték.
Az eredetileg 16 mm-re forgatott filmben szereplő nő meglepően pocakos és öreg ahhoz képest, hogy a később is karcsú Monroe ekkor csak 22 éves volt. Nemcsak a sminkje és frizurája nincs sehol a későbbi Marilynétől: a mellei nagyobbak és szétállóbbak, mint az ugyanekkor készült Tom Kelley által készített meztelen naptárfotókon, de ezt akár a plusz kilóknak is betudhatjuk. Ráadásul a mellek lógnak. Ez sem feltétlenül kizáró ok, hisz a színésznő híres topless fotósorozatán magasra emelt kézzel pózol.
A filmben először a nő vetkőzik, majd férfi partnere meglepi egy konnektorba dugható vibrátorral. A mai szemmel pornótörténeti kuriózumnak tűnő tárgyat aztán használatban is láthatjuk. A szex később élesben megy, közeliben mutatott behatolás viszont csak egy-két villanásnyira látszik a filmben, a két szereplő fazonigazítás kora előtti nemi szerveit is alig láthatjuk. A mai pornófilmekhez képest suta és inkább baráti hangulata volt a forgatásnak, például a 69-es pózt minden mozgás nélkül mutatják be, a film végén pedig cigarettáznak, és a Marylinre hasonlító nő tálcán hozza be a szobába az italt, koccintanak, összeölelkeznek, és belemosolyognak a kamerába.
Az FBI-dokumentum végén megjegyzik, hogy valójában nincs információjuk Marylin Monroe szerepléséről az általuk látott pornófilmben, és hivatalosan máig nem erősítették meg, de nem is cáfolták, hogy ő szerepel a felvételeken. „A hasonlóság szembetűnő” – állapítja meg egy 1997-es levél, amiben az Amerikai Filmintézet egyik dolgozója azt is leírja, hogy a filmet elhelyezték az archívumukban, hogy a pornókutatók hozzáférhessenek. Korábban előkerült egy másik film is, a The Apple knockers and the Coke, amiről szintén azt hitték, hogy Marylin Monroe játszik benne a melleivel, egy almával és egy kólásüveggel. Erről aztán bebizonyosodott, hogy valójában Arline Hunter látható benne. Az 1954-es playmate karrierje kedzetét arra építette, hogy hasonlít Marilyn Monroe-ra, majd a hatvanas években B-filmekben játszott hasonló karaktereket.
marilyn_monroe_meztelenul_az_agyban
A beazonosítást nehezíti, hogy a Niagara és A szőkék előnyben sztárszínésznője több plasztikai műtéten esett át, az orrát és az állát is átszabták 1948 után (a műtétek időpontjáról nincs pontos információ). Viszont Marilyn Monroe szereplése ellen szól a filmben szereplő nő kora és súlya mellett az, hogy az 1948-as A kóristalányokban a színésznőnek már szabályos a fogsora, míg az 1948-49-re tehető pornófilm misszionárius pózakor született elégedett mosoly nem tűnik annak. A közeli felvételen jól látszik, hogy a pornófilm szereplőjének van fülcimpája, Monroe-nak viszont le volt nőve. A film hitelességet alátámasztók ezzel szemben azzal érvelnek, hogy az 1948 előtt kisebb szerepeket kapott csak mozifilmekben, filmes karrierje pedig csak az ötvenes évek elején indult be. Illetve, hogy a pornófilmet az ügynököknek bemutató informátor azt állította, hogy az egyetlen létező kópiáért Joseph Di Maggio, Marilyn második férje huszonötezer dollárt ajánlott fel, de a felvétel nem cserélt gazdát.

[Babes bulvár] Marilyn Monroe hat órán át haldoklott – Marilyn Monroe-t csak alázták a férfiak – Marilyn Monroe biszex volt

John F. Kennedy meztelen csajokkal

kennedy_meztelen_csajokkalKennedy bortányfotója: Egyetlen fotó elég lett volna, hogy megváltoztassa a világtörténelmet! Eddig ismeretlen képre bukkant ugyanis az amerikai TMZ hírportál: ezen John F. Kennedy látható, amint meztelen nőkkel napozik egy jacht fedélzetén! Nem nehéz belegondolni, mi történhetett volna, ha a kép előkerül, miközben Kennedy 1960-ban éppen az elnökségért kampányol: a botrányba valószínűleg belebukik. Ez pedig átírta volna a történelmet: ha nem a dörzsölt JFK az elnök a kubai rakétaválság idején, a világ könnyedén az atomháború peremére sodródhatott volna. És biztos az is, hogy Kennedyt – ha a képet megismeri a világ – 1963-ban nem lövik le Dallasban. A felvétel a portál szakértője szerint 1956-ban készült, Kennedy szenátorsága idején. A TMZ azt állítja: az elnök felesége, Jackie épp akkor vetélt el öt hónapos magzatával, amikor férje így múlatta az időt a tengeren.

Marilyn Monroe halála

marilyn-monroe1962. augusztus ötödikén, vasárnap hajnalban Jack Clemmons őrmester, a los angelesi rendőrség tagja talál rá a már halott (mások szerint még bizonyos életjeleket mutató) sztárra, annak brentwoodi lakásán. A boncolás (amelynek korrektségéről és következtetéseiről majd később ejtek pár szót) megállapította, hogy Marilyn Monroe (a továbbikban: MM) ereiben a klórhidrát és a Nembutal nevű barbiturát keverékének olyan koncentrációja volt jelen, amely nyolc (más források szerint tizenkét) embert is pikkapakk eltett volna láb alól. A megyei bíróság a felsorakoztatott bizonyítékokat elegendőnek találta ahhoz, hogy a szexistennő halálát pillanatnyi tudatzavarból eredő, „valószínűsíthető öngyilkosságnak” minősítse. Klasszikus nyomozást nem rendeltek el; mai magyar szóhasználattal élve „államigazgatási eljárás keretein belül és szabályai szerint” állapították meg a halál feltételezett okát. Oszt’ jónapot.
Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a nép hangja (emlékezzünk a színes fotókra az említett plebejus helyszíneken…) egészen más következtetést vont le az eseményekből. Az öngyilkossági szcenárió tarthatatlansága azzal kezdődik, hogy egy nappal a halál bekövetkezte előtt MM telefonon beszélt aktuális férjével, a baseball-sztár foglalkozású (és ugyancsak félisteni státuszú) amerikai hőssel, Joe DiMaggio-val és (legalábbis ennek utólagos beszámolója szerint) kiváló hangulatban volt; többek között beszámolt szakmai és magánéleti terveiről, hónapokra előretekintve.
A másik furcsaság, hogy a halálesetet bejelentő dr. Hyman Engelberg vészhelyzeti telefonhívását követően (Engelberg doktor MM menedzsere és péerese volt, aki a hírt Eunice Murray-től, MM házvezetőnőjétől kapta, aki rátalált a színésznőre) a rendőrségnek hat órára volt szüksége ahhoz, hogy kiérkezzen a helyszínre, noha a lakás és a legközelebbi rendőrörs közötti távolság alig haladta meg a négy kilométert. És mégsem egy nímandról volt szó, hanem Amerika egyik legismertebb celebjéről, filmsztárrról, hogy a többi tulajdonságáról most ne is tegyek említést.
A halottkémi vizsgálat során megállapították, hogy testén elszórva (főleg nyakán és végtagjain) számos (12-18 darab) olyan friss zúzódás és horzsolás volt látható, amelyek idegenkezűségre engedtek (volna) következtetni, de minimum egy igen viharos és friss szexuális együttlétre (hüvelykenetet nem rögzítettek, tehát közösülésre közvetlenül utaló nyom nem volt). Az emésztőrendszerből vett minták utólag titokzatos módon eltűntek (tán egy figyelmetlen laborasszisztens dobta ki őket a hűtőszekrényből), de a laborvizsgálatot végzők közül többen megesküdtek (később és persze név nélkül), hogy az ágy körül – mondhatni színpadias módon – szétszórt (és üres) altatós dobozok ellenére a gyomorban alig volt barbiturát.
MM nem volt kispályás versenyző (de ezt bárki megállapíthatja, akinek van szeme a nőies idomokhoz; azokkal a mellekkel és szájvonallal még ma is NB1-es esélyekkel indulhatna bármelyik fizetős szexpartner-keresőn, noha akkoriban a szilikon még csak ipari tömítőanyagként funkcionált). Köztudomású volt a Kennedy fivérekhez fűződő viszonya (az egyik Kennedy, az a bizonyos JFK az USA elnöke volt akkoriban, a másik pedig (Robert) az igazságügyi miniszter, aki az Államokban többek között az FBI feletti ellenőrzési és irányítási jogot is gyakorolja, mint miniszter és fő-államügyész egyszemélyben – csak mondom).
Ugyanakkor MM (aki egészen ifjúkorában állítólag még a pornóval is kacérkodott) nem arról volt híres, hogy egyidőben csak egyetlen (na jó: két) vasat tartott volna a tűzben: Frank Sinatrával ugyancsak lebonyolított jó pár (minden bizonnyal izgalmas és lendületes) menetet, de csillapíthatatlannak tűnő étvágyába belefértek még élsportolók, színészek, újságírók és a rendészeti, valamint a katonai szervezetek csúcsvezetői is – élni tudni kell, és MINDEN nő tudja, hogy a hivatásos állományú férfiak a legjobbak a… a párkapcsolatban.
Egy konteó-vonulat abszolút élethűen felvázolja azokat a randikat, amelyeket a Kennedy-fivérek bonyolítottak le MM-el, és változó kolléganőivel, de nem ám csak egyenként, hanem – hogy is mondjam – csoportosan. Mondhatni gruppen-módon.
Ezek a bulik főként még azelőtt következtek be (mondja a rosszindulatú teória), mielőtt JFK beköltözött volna a Fehér Házba. És MM nem vállalta volna soha a modell-szerepet egy, a hallgatagság és a diszkréció szobrát megmintázó képzőművészeti alkotáshoz. Már ha világos voltam.
Magukat a los angelesi rendőrséghez közel állóknak mondó források szerint (akik a körzeti telefonközpont adatait lekérték), élete utolsó 36 órájában MM számtalan hívást kapott egy titokzatos telefonszámról, amelyet utóbb a washingtoni DoJ (Department of Justice, Igazságügyi Minisztérium) központi székháza melletti egyik telefonfülkével azonosítottak.
Névtelenséget kérő szemtanúk a minisztert, Robert Kennedyt vélték többször látni a környéken augusztus negyedikén, amint orrba-szájba távbeszél a fülkéből, a dühtől vörös fejjel, ordítozva és gesztikulálva. Azt is rebesgették, Robert előzőleg azt ígérte MM-nek, hogy hamarosan el fog válni és feleségül fogja venni őt, amit hősnőnk csont nélkül elhitt (majdnem azt írtam: benyelt), elvégre az USA igazságügyi miniszterének ígérete hitelesnek tűnt.
No de térjünk vissza az augusztus ötödikén hajnalban jegyzőkönyvezett eseményekhez: A hajnali 4 óra 40-kor elsőként kiérkező mentőben (emlékeztető: hat órával a sürgősségi telefonos bejelentést követően) ott ült dr. Ralph Greenson is, aki MM pszichológusaként ténykedett az utolsó négy évben. Greenson doktor eleinte nem is igazán volt kíváncsi a testre, mondván: „láttam eleget, nem vagyok én újraélesztő specialista; ha meghalt, hát nyugodjék békében”.
James Hall mentőtiszt szerint Greenson ennek ellenére végül mégiscsak bement MM hálószobájába és mintegy 30 másodpercet egyedül töltött, mármint a test társaságában. Amikor kijött, tiszta verejték volt, keze reszketett és akadozva azt mondta: igen, halott, nincs mit tenni, vigyék el innen…
A nép gyilkosságot kiáltott és ötletei voltak számolatlanul… A potenciális emberölés okai között meg kell említenünk MM tartósabb kapcsolatát és egyik előző férjét, Arthur Miller amerikai írót, irodalmárt, esszéistát (A salemi boszorkányok, Az ügynök halála, Pillantás a hídról, hogy csak a legismertebb műveit említsem), aki évek óta szerepelt az FBI feketelistáján, mint kommunista-szimpatizáns, istentagadó, alkoholista, kábítószer-élvező és amúgy meg Amerika-ellenes felforgató egyén. Igaz ugyan, hogy ’61-ben elvált MM-től, de köztudomású volt, hogy egykori felesége továbbra is megtiszteli bizalmával, és biztosan szaftos sztorikat tudott volna mesélni a drámaírónak például JFK szexuális preferenciáiról. De az sem használt szegény MM-nek, hogy orrba-szájba híresztelte: 1962 tavaszán IGAZI kommunistákkal találkozott Mexikóban és hogy milyen jó fejek.
Joe DiMaggio, az utolsó férj teljesen kiakadt az eseményeken. Ő kezdte el híresztelni, hogy MM – életének utolsó napjaiban – elmesélte neki, hogy Robert Kennedy (az USA igazságügyi minisztere, csak emlékeztetőül mondom) legutóbbi légyottjuk alkalmával (nyílt házasságok már negyvenhat évvel ezelőtt is léteztek) egy, Fidel Castro elleni CIA-merénylet tervezetéről mesélt neki, közvetlenül az első orgazmus után, a második pezsgő alatt, valamint a harmadik kokainszippantás előtt. Még arra is kitért, hogy egy floridai gengsztervezért, bizonyos Sam Giancanát fogják felhasználni a merényletre, mert utólag így mindenki a szervezett bűnözésen belüli leszámolásra fog gyanakodni.
MM mostohagyermeke, ifjabbik Joe DiMaggio tíz évvel a haláleset után azt nyilatkozta újságíróknak, hogy 1962. augusztus 4-én délelőtt (vagyis mintegy 16 órával halála előtt) MM azt mondta neki, hogy „elege van az egészből”, és hogy „mindent nyilvánosságra fog hozni, a Kennedy-fivérektől kezdve egészen más, sokkal vaskosabb disznóságokig”. Ugyancsak ez a legény adott magyarázatot arra, hogy MM gyomrában miért nem találtak altatót. Szerinte a szervezett bűnözés akkoriban előszeretettel alkalmazta az altatós beöntéseket, vagyis az előzetesen elkábított isteni Marilyn (bármennyire is kiábrándító) a minden bizonnyal ugyancsak isteni végbelén keresztül kapta az elefántcsordának is elegendő Nembutált, amely aztán a bélbolyhokon keresztül rohamos gyorsasággal szívódott fel, de a gyomortartalomban nem mutatkozott.
Azt, hogy a Kennedy család patriarchája, Joe Kennedy politikai pályafutása hajnalán, a húszas-harmincas években igencsak szoros kapcsolatokat ápolt a floridai és a kaliforniai szervezett bűnözéssel, illetve ennek egyik fejével, Frank Costellóval, köztudomású, miként az is, hogy bármit megtett (volna?) ragyogó karriert befutott fiai érdekében. Amikor Robert a rendvédelem és az igazságügy első számú emberévé vált, mindezen családi örökség ellenére kemény kézzel lépett fel a Cosa Nostrával szemben, amit a keresztapák biztosan nem néztek jó szemmel (többek között figyelemmel arra a hathatós támogatásra, amivel – szintén állítólag – JFK 1960-as megválasztásához országszerte hozzájárultak).
Egy másik érdekes másodszereplő is felbukkan a színen: bizonyos Peter Lawford (aki JFK sógora volt), többször beszélt ’62 nyarán Greenson doktorral (MM pszichiáterével) arról, hogy szerinte MM-nek igencsak szüksége lenne nyugtatókra, és ezeket akár erőszakkal is be kell adni, ha a művésznő „nyugtalankodik és beteges fantazmagóriáinak nyilvánosságra hozataláról beszél”. Tény, hogy Eunice Murray-t (a házvezetőnőt) Greensonon keresztül Lawford ajánlotta MM-nek felvételre. Murray volt az, aki – a színésznő mozdulatlan testét látva – hívja Engelberget (jó, tudom, sok a név, de ez a konteók során mindig így lesz, sajnálom…), de egyetlen gesztust sem tesz, hogy esetleg elsősegélyben részesítse az akkor még (állítólag) hörgő és itt-ott meg-megránduló végtagú sztárt.
Az mindenesetre ennyi év távlatából is biztosra vehető, hogy J. Edgar Hoover (az FBI mindenható ura, itt a fenti képen baloldalt) pici szíve minden melegével gyűlölte a Kennedyeket és többször is kijelentette, hogy ilyen erkölcstelen, liberális és kicsapongó főnökei eddig soha nem voltak.
Ez a kinyilatkoztatás (Hoover magánéletének apró rezdüléseit ismerve, különös tekintettel a rózsaszínű otthonkák és a karcsú fiatalemberek iránti vonzalmára) első hallásra elég meredeknek tűnik, de Edgar nem volt az az ember, aki túlzottan megválogatta volna a szavait. Nos, öngyilkosság volt-e, vagy emberölés? Ha ez utóbbi, ki tette: a Kennedyek, a maffia, az FBI, az oroszok, a CIA, a kubaiak? Netalán egy rosszul elsült, és MM által sima figyelemfelhívásnak szánt ál-öngyilkossági kísérlet volt amint arra egy, 2007-ben nyilvánosságra hozott, de 1964 októberéből származó, akkor minősítettnek íródott FBI-jelentés utal? Tessék, lehet találgatni… (Konteo) – Marilyn Monroe-t csak verték a férifak – Marilyn Monroe leszbikus volt