A mell körüli kötés, egy tipikus, a bondage mesterek körében kedvelt kötözési mód, különösen alkalmas rabszolganők összekötözésére. Ez a kiszolgáltatottság a rabnőt izgatja, továbbá a kötés erejétől függően lehet alkalmazni büntetésként, vagy büntetés kiegészítéseként. Most, mivel egy leszbikus lányt kell megbüntetnem engedetlenségért és pimazságáért, eldöntöttem, ezt fogom alkalmazni. Magamhoz szólítottam egyik rég bevált rabszolgámat, hogy kedvére gyönyörködhessen, illetve segítségemre legyen.
A rabnő felkészítése abból áll, hogy bizonyos testékszerektől eltekintve vegye tudomásul, e kötél lesz egyetlen öltözete. A kötél megfelelően hosszú és vastag kell, hogy legyen, és nem túl durva. A túl vékony kötél a szoros kötés miatt felsértheti a bőrt, kidörzsöli, és bele is vágódhat, míg a túl vastag ezeknek a kellemetlen érzeteknek még a látszatát sem kelti, és szorosan megkötni is nehezebb. A megfelelő vastagságú kötél kiválasztása mindig az Úrnő feladata.
A hosszú kötelet először a rabnő nyakán kell hátul átvetni, és hagyni elöl lelógni a vállakon át. Nem tekeredik a nyak köré, csak lazán át van vetve, mint egy sál.
Eközben a rabnőnek terpeszben, lehajtott fejjel és hátratett kezekkel kell állnia. A kötél két végét hónaljak alatt kell hátra vinni, hogy az a vállizületekre szorosan ráfeküdjön. A kötél szoros meghúzásakor hátrahúzza a vállakat, és ezzel kiemeli a rabnő melleit.
A kötelet keresztezzük a hát közepénél, és a csípő fölött előre hozzuk, majd a lábak között megy ismét hátra. A hát az egyetlen pont, ahol a kötél két szára keresztezi egymást, és ez az utolsó olyan pont, ahol a kötél eligazítása közben laza lehet. A két láb között erősen meg kell húzni, ügyelve arra, hogy az mindenhol megfelelően feszes legyen. Ellenkező esetben a kötél egyes helyeken laza marad, így nem éri el a kívánt hatást, ezzel a gyakorlatlan mestert tenné nevetségessé a nézőközönség-, rosszabb esetben a rabnő előtt.
A köteleket a két láb között ajánlott a nagyajkakon kívül, vagy a nagyajkak és a kisajkak közé fektetve vezetni. Ez utóbbi kellemetlenebb a rabnő számára, és a kötél feszülése minden egyes mozdulatnál figyelmezteti majd, hogy a mocorgás számára tilos!
Amikor eddig a pontig eljutottunk két lehetőség is van a kéz megkötözésére.
Az egyik: a két két egymáshoz kötése. Ez sok rabnő esetében nagyobb kiszolgáltatottság érzést okoz. Mégsem ajánlott gyakorlatlan mesterek számára, mert nehéz úgy megcsinálni, hogy közben a kötél feszes maradjon, és a későbbiek folyamán a középen levő kéz gátolhatja az érzékeny területek vesszőzését is.
A kezek egymáshoz kötözése megfelelően szoros kell, hogy legyen, és az említetteken kívül azzal az előnnyel is jár, hogy a rabnőt hanyatt fektetve további homorításra kényszeríti. Természeseten a kötélnek meglehetősen szorosnak kell lennie.
A másik lehetőség az, hogy a kezeket külön-külön kötözzük meg. Ekkor a kötelet csak egyszer körbehurkoljuk a csuklón, és utána, most már feszesen tartva előrevisszük. Így a kezek a fenék két oldalán, hátul helyezkednek el, és sok rabnő számára nem olyan szoros, mint a hátrakötött kéz, ezért hajlamosabbak vesszőzés, vagy egyéb büntetés alatt mozgatni a kezüket, megpróbálni odakapni, ami persze lehetetlen, de nagyon megalázó. További előnye ennek a módszernek, hogy így a kötél a végső csomó megkötéséig külön halad a két oldal felé, és a csomó szoros meghúzása előtt eligazítva széthúzza a farpofákat, és láthatóvá, könnyebben elérhetővé teszi az érdekes részeket.
Végül a kötelet a csípő körül körbevisszük, és elöl megkötjük. Ilyenkor ajánlott egy másik kötéllel a has fölött szorosan körbekötni a rabnőt, ami a karok mozgását gátolja jobban. Ezt a kötelet néhányszor a két kar köré húzzuk, a rabnő háta mögött meghúzzuk, hogy a két könyök egymás felé, a hát közepe felé mozduljon, majd csak ezután kötjük össze elöl. Esetleg néhányszor az egész test köré kötjük.
A rabnő ezzel tulajdonképpen fel van öltöztetve, sokféle parancsot végre tud hajtani, és bárhogy is izeg-mozog a mellei minden esetben elérhetők maradnak, nem tudja a vállait előre húzni, és megpróbálni védeni a melleit mesterétől, úgy, mintha csak egyszerűen hátra lenne kötve a keze. Ezért ezt a kötést melltartó kötésnek is nevezik.
Ha a kötés nem lett elegendően szoros, vagy szorítást a lehető legnagyobb mértékre akarjuk növelni, két helyen is lehetőség van pótfeszítések létrehozására.
Az egyik a fenék közepénél a két kötélszár összehúzása. Ez azzal jár, hogy a kötelek rendkívül feszesek lesznek a nemi szerv táján, és könnyen becsúszhatnak a kisajkak közé. Ugyanakkor elvész az eredeti kötésnek az a tulajdonsága, hogy a szétfeszíti a feneket, ez lehet, hogy hátrány. A másik feszítés a fenéknél megkötött zsinór felfelé, illetve a nyaknál átvetett zsinór lefelé való húzása a könyököket összekötő kötélhez. Ezekkel a kiegészítésekkel teljesen kész a melltartó kötés.
Természetesen hátra van a lábak megkötözése, amennyiben ez a rabnő fenyítéséhez, oktatásához szükséges. Ez után a rögtönzött bemutató után megengedtem, hogy régi rabszolgám büntesse meg őt.
Persze ott álltam, miközben szájpecekkel látta el, melleit megkínozta, és csipeszeket tett a nagyszájú, engedetlen lány nemiszervére és élvezettel néztem végig, amint nemi szervét, melleit, szabadon maradt fenekét jól elpáholja. Szívem boldogsággal telt meg. Hát hiába, az én tanítványom!
