Kata kilépett a fürdőkádból. A légben könnyű parfümök illata terjengett. A csapból zubogott még a pára. Kata letörölte a tükröt, és leborotválta a bajuszszöszeit. Csinos akart lenni este. Közben végsimított a punciján. Azon gondolkozott, mért gyanús a fiúknak, ha egy nő baszni akar. Nem értik. Jó ő még nem nő csak 16 éves. És farok sem volt még benne. Mégis eléggé jó dolognak gondolta, az lehet biztos, amikor betölti a kuksi. Maszturbálni akart, de most nem volt rá ideje. Pedig még az unokanővérétől tanulta.
Délután a festőművész nagybátyjához volt hivatalos a Széchenyi utcába. Különös figura volt, sportos de szakállas. Múlt héten, amikor az első hó lecsapott az országra, nagy olajvásznat dobott a piacra. Azon a partin a svédasztalnál beszélték meg, hogy kiveri neki a vécében, mert egy lánynak tanulnia kell. Úgy is lett, tíz után. Amikor a költő barátja, Egon felolvasta „Mokány kis vízhatlan lebernyeg lebeg az éji vizeken” című költeményét. Az izzólámpás környezetben hamar elment a nagybáty. A kicsi Kata kezét halszagú gernyó öntötte el, amit a hálás rokon kívánságára le is nyalt. Utána ittak pár pohárral, Kata bugyija nedves volt a szoknyája alatt.
Éjfél után a festő elmesélte a sztorit Egonnak, aki megmerevedett. Rávették Katát, hogy elégítse ki a költőt a szájával.
– Engem nem szophat, de téged igen – nyilatkozta a nagybátyja.
Így hát Kata a szájába vette. Izgatónak találta a vaskos, sós ízű verejtékes faszt. Tíz percig ügyködött, aztán a gernyó az arcába tolult. Kata boldog volt. Aztán a nagybátyja lefektette és betakargatta. Másnak egy verses üzenettel a párnán ébredt, amit Egon hagyott neki: Óda az ajkaidról.
Két oldalról, közeledő, fürtszerű képződmények csapdájában vonaglott a magát megismerni nem akaró, fénytelen lény, amelynek labdaszemei kihozhatatlan haszon reményével vizslatták az aláhulló sötétséget.
A buliban Kata igen jól érezte magát. Feszülős nadrágjára buktak a fiúk. 11 körül összeismerkedett egy fiúval, akinek volt kocsija. Addigra a kislány puncija már vadul lüktetett. A hóban lementek a folyópartjára, ahol megbeszélték, hogy a fiú, akit Lackónak hívtak, kinyalja őt. Életében először. Kata lelkesen tolta le a bugyiját a nacijával, feldobta a lábait az ülésekre, Lackó pedig lefetyelni kezdte a húsos, guszta pinát. Kata hamar sikongatni kezdett, ahogyan a fiú nyelve rálelt a csiklójára. Isteni volt.
Amikor elélvezett, és a pinaleve bemocskolta az Octavia szélvédőjét, Lackó megkérte hogy szopja le. Oké, mondta a lány, csak előbb beszélgessenek. Na és így alakult, hogy a párás ablakok közt fontos információk bukkantak fel. Például hogy a Lackó az ő nagybátyjának az unokaöccse.
– Így nem szophatlak le, az vérsértés volna! – nyilatkozta tehát Kata.
Lackó tehát a lány kezébe adta duzzadó faszát. Néhány rántás, és durrant a szerszám, amelyet felizgatott, hogy mennyire gusztustalan ez az egész. A lány aztán végül mégsem állta meg, és lenyalta fehér kezeiről a fehér gecit.
Visszamenet kifogyott a benzin így gyalogolniuk kellett a jeges szél sikálta pusztában. A lánynak elszakadt a bugyija így mezítelen volt a picsája a vékony forrónadrág alatt. Ezért Lackó bedugta a kezét Kata seggébe és masszírozta. Közben arra gondolt, feleségül venné ezt a lányt, ha nem volna a távoli rokona.
– Jólesne most egy leves – mondta.
– Igen – vacogta a lány. – De mi nem találkozhatunk többet.
– Igen, tudom. Azért jó volt nem?
– Isteni.
Kata még szűz, bár technikai értelemben talán nem. Lackó nyelve szétfeszítette, kilyugatta ugyanis a hártyát, és felhörpölte a vért. De egy lány a titkaiban megőrzi első kedvesét. És a nagyról, az igaziról, a keményről álmodik. Elveszíthetné a szüzességét, arra gondol. De nem most, nem télen. Tavasszal, tán nyáron. S ha el kell, ahol megtörténik, miért ne lenne éppen egy – szárnyashajón?