Megszokott hármasuk buja meztelenségben terült el a széles, baldachinos ágyon. Este volt, és amikor Konrad belépett, Alexander és Eleonóra már kéjes túlfűtöttségben lihegték szerelmüket egymás fülébe. A gróf csípője lágyan, szerelmesen emelkedett-süllyed, a grófnő izmos, formás combjai pedig hosszan elnyúlva fonták körbe a csípőt, ahogy újra és újra magába fogadta férje falloszát. Nem zavartatták magukat Konradtól, aki előbb levetkőzött, megvárta, amíg Alexander elélvez, majd amikor bátyja kicsusszant feleségéből, ő érzékelve, hogy Elonóra széttárt combokkal, hívogatóan várja, azonnal a tettek mezejére lépett, átvéve Alexander helyét a nő combjai között. Forró együttlétük, ahogy azt már megszokták, hevesebb volt, mint Alexanderé és Eleonóráé, Konrad feneke veszettül járt, majd percek múlva kicsusszanva sógornőjéből élvezett a hasára.
Eleonóra mostanra megtörölgette magát, kéjesen elnyújtózva feküdt keresztben a baldachinos ágyon, fejét Konrad hatalmas mellkasán nyugtatva, bal lábát pedig a mellette heverő Alexander csípőjén átvetve mórikálta magát, ujjaival feszes hasán játszadozva, formás melleit cirógatva. Szemérmetlenül széttárta a lábát, annyira élvezte ezt a fajta szabadságot, amely azon a bizonyos tóparti délutánon köszöntött rájuk. Mind a nő, mint Alexander érdeklődve hallgatta Konrad beszámolóját Anabelle-ről, Eleonóra húgáról. A lány három évvel volt fiatalabb Eleonóránál, vagyis tizenhét éves volt, Konrad két hónapja vette feleségül, hogy megerősítsék a két család közötti kapcsolatot a dupla házasággal.
– Ugyanolyan hangokat hallatt a kéj pillanataiban, mint te, Nóra – vigyorgott a fiatalabb gróf Eleonóra szőke tincseivel játszadozva. – Eleinte persze nagyon visszafogott volt és félős, főleg amikor meglátta ezt. – Emelte meg hatalmas, most ernyedt falloszát Konrad. – Mostanra viszont kezd bevadulni a kislány.
– Igen, láttam a hátadat – mosolyodott el Alexander, célozva az öccse hátán végigfutó karmolásnyomokra.
– Ehem. Kielégíteni ki tudom, de azt hiszem, a szíve másért dobog.
– Ezt hogy érted?
– Pár napja Alexandernek szólított kefélés közben.
– Ne használj ilyen szavakat – szólt rá öccsére a gróf, feleségére pillantva, de Nóra nagystílűen intett.
– Engem nem zavar. Sőt.
Bár a fekete hajú Alexandernek egyre kevésbé tetszett csendes felesége ilyen gyökeres pálfordulása, nem tette szóvá a dolgot. Továbbra sem zavarta, hogy Konrad Eleonóra szeretője, de valami megmagyarázhatatlan feszültség gyűlt a lelkében mégis.
– Szóval azt hitte, nem vettem észre, de téged akar, Alexander – fejezte be Konrad.
– Tehát a húgom készen áll. Alexander, drágám… idehozod őt? – futottak a kék macskaszemek a férjére, aki biccentve kászálódott ki a felesége alól, és húzta magára a hálóingjét, majd emelt fel egy mécsest az asztalról.
– Mi addig beizzítjuk a levegőt… – hallotta maga mögül felesége hangját, és ahogy hátrafordult, látta, ahogy párja felé pucsítva hajol rá öccse farkára.
Amint Alexander mögött becsúkódott az ajtó, Nóra abbahagyta Konrad ernyedt szerszámának csókolgatását, és a kezével cirógatta azt, miközben a férfit nézte.
– Még mindig szeretsz engem?
– Szívem minden szerelmével, hisz tudod.
– Furcsa ez. Hogy te engem szeretsz, én Alexandert, a húgom pedig szintén őt.
Konrad nem válaszolt. Hagyta, hogy Nóra csókolgassa, és ahogy a gróf farka egyre keményebb lett, úgy tért rá Eleonóra a lényegesebb részekre, így már akkor sem tudott volna beszélgetni, ha ez szándékában áll, mivel telt ajkai buján nyelték el a duzzadó makkot. Nyelve finoman futott be a vékony kis nyílásba, megkóstolva az előváladékot, majd a fitymaféket kezdte izgatni, miközben lassú bólogatásba kezdett, jobb kezével Konrad mellkasán támaszkodva, a ballal azonban a férfi heréivel játszott vagy épp a fasztőre fogva mozgatta csuklóját. Természetesen az egész falloszt nem tudta elnyelni, de nem is az volt a célja. Gyengéd volt és törődő, amíg végül Konrad meg nem szólalt.
– Mit gondolsz, be tudsz fogadni hátulra?
– Mmm-hmmm… – hangzott a nő mormogása, és teljes egészében úrinőtlenül bőven összenyálazta a férfi falloszát, majd amikor elégségesnek ítélte, a hátát mutatva Konradnak feküdt az oldalára. Engedelmesen felemelte a lábát, és kerek fenekét hátratolva lazította el magát. Többször volt már, hogy Konrad és Alexander egyszerre dugták meg, mindkét nyílását, így elég rutinra tett már szert, de Konrad hatalmas lőcsétől egyenlőre tartózkodott. Most viszont kellő zsiborgással járta át a gondolat, hogy a húga így fogja látni: az ágyon fekve, a fenekében a férje farkával. Imádta már a gondolatát is!
A hatalmas fasz kemény makkja óvatosan nyomakodott a szűk gyűrűnek, és ahogy fokozatosan szétfeszítette, úgy nyögött egyre fájóbbakat Eleonóra.
– Ahhh… jézus az égben! Ez… sssszzzz… arrrghhh… mmm…
Konrad óvatosan hatolt egyre mélyebbre, olykor kicsit előre-hátra mozogva, és kettejük együttes erőfeszítésének köszönhetően mintegy három perc alatt sikerült is a hatalmas péniszt betolni a nő fenekébe. Mind a ketten végtelenül leizzadtan, pihegve hevertek az ágyon, Konrad feltartva Nóra felül lévő jobb lábát, majd lassan, óvatosan mozogni kezdett, hangosan nyögdécselve. Ebben a grófnő se maradt el mögötte, de a kényelmetlen, feszítő érzést lassan felváltotta a mámoros gyönyör, amire még rá is segített csiklóját kereső ujjaival, és kezdte magát kényeztetni. Ez volt az a pillanat, amikor nyílt az ajtó, és belépett Alexander. Vetett egy pillantást az üzekedőkre, majd félrelépve az ajtóból beengedte Anabelle-t. A lány gyanakodva lépett beljebb, nem értette a gyönyör pezsgő hangjait, de annál nagyobb volt a meglepetése, amikor megpillantotta a nővérét, aki az ágyon feküdt, és… és a saját férje hágja! Ráadásul a fenekét.
– Eleonóra! – nyögte a lány falfehéren, majd összecsuklott. Ha Alexander nem kapja el, menthetetlenül lezuhan a földre, így viszont a gróf karjaiban hevert ernyedt teste.
– Jézusom, Bella! – csusszant le Nóra Konrad farkáról, de mire kikászálódott volna az ágyból, Alexander már oda is hozta a lányt, és felfektette az ágyra.
– Jobb is ez így – térdelt vigyorogva felesége mellé Konrad, és egy határozott mozdulattal széttépte Anabelle hálóingét. A lány nem viselt bugyit, sem melltartót – mezítelenül hevert az ágyon. Karcsú, fiatal teste már öregnek számított a házassághoz, de atyja valamiért sokáig tartotta leánysorban. Eleonóra tizenöt éves volt, amikor Alexander elvette.
Finoman paskolgatni, ébresztgetni kezdték a lányt, aki le sem tagadhatta volna, hogy Nóra húga. Arcuk hasonlóan angyali szépségű volt, karcsú, habfehér teste vágyta a szerelmet, hasonló módon borotvált szemérme gerjesztően hatott mindenkire. Marokba illő, kerek keblei végén rózsaszín mellbimbók meredeztek, hosszú, bronzvörös haja a derekáig lógott. Pár perc múltával sikerült észhez téríteniük.
– Jól vagy, Bella? – hajolt húga fölé Eleonóra.
– Nóra… én… mit? – vette észre a férfiakat, majd azt, hogy meztelen. – Mindenek szent atyja! Mi folyik itt?
– Cssss… nyugalom, kedvesem! Régi történet ez – futottak Konrad ujjai a lány hasára, de az rettegve lökte el magától.
– Konrad! Te és Nóra… istenem! És Alexander… te ezt…
– Engedd, hogy megértessük ezt veled, Bella… – cirógatta meg húga arcát a szőke grófnő, majd húzódott hátrább. A két férfi megértette, mit akar, együttes erővel könnyen lefogták a lányt. Bella hiába sikoltozott, tiltakozott, Konrad a háta mögé helyezkedve húzta hátta a karjait, félig ülő pozícióba kényszerítve a bronzvörös hajú szépséget, Alexander pedig a lány combjait húzta szét. Meglepő módon azonban Eleonóra volt az, aki Bella lábai közé feküdt. Édesen simított végig a lapos hason, és vágyódva vette szemügyre húga csodás punciját. Sosem érzett ingert a nők szerelmére, de most valahogy olyan természetesnek tűnt a dolog. Pajkosan sápadt húgára kacsintott, majd előrehajolva fúrta arcát húga combjai közé, és nyelvével ügyetlenül végignyalta a szeméremajkakat.
– Óóóóó… – nyögte Bella, behunyva a szemeit. Nora fürge nyelve kitartóan ügyködött, egyre jobban megtalálva a megfelelő pontokat, mígnem végül érezte a kéjpatak csordogáló ízeit. Elvonta a fejét, és intett. Bella remegve feküdt, ahogy a két férfi elengedte, és nem lehetett tudni, hogy a vágytól, vagy a félelemtől. Nem csukta össze a combjait, hagyta, hogy Alex közéjük térdeljen, széles terpeszben, és az időközben levetkőzött férfi maga felé húzta a hanyatt fekvő lányt. Oldalra pillantott, ahol Konrad és Eleonóra vágytól remegve figyelték, hogy fogja a gróf magáévá tenni egyikük húgát, másikuk feleségét, aztán a lányra nézett. Meglepő módon Anabelle zöld macskaszemei őt figyelték, és a mélyükön lobot vetett a félelemmel keveredett vágyakozás. Könnyebben ment, mint gondolták.
Lepillantott, marokra fogta falloszát, és annak végét a lány puncijához illesztette, majd óvatosan előretolta a csípőjét. Anabelle természetes könnyedséggel fogadta magába a férfit, felnyögve a kelyhét feszítő lüktetéstől, ami szétáradt benne, és ujjai a szatén ágyneműbe martak. Alexander, Eleonóra és Konrad figyelő tekintete előtt óvatosan mozogni kezdett a lányban, finoman tartva a combok fehér vonalait.
– Menj – hallotta Nóra hangját, és felpillantva látta, ahogy a lány fejéhez hasonló módon Konrad térdel. Anabelle-t nem kellett biztatni – engedelmesen elnyitotta az ajkait, anélkül, hogy szó hangzott volna el. Fejét hátradöntötte, így Konradnak kellett mozognia, de ez nem zavarta különösebben – magabiztos, lassú mozgással kezdte el a felesége száját dugni, alkalmazkodva Alexander tempójához. Egészen addig, amíg a lány ki nem engedte szájából a férfit, hogy levegőért kapkodva nyögdécselhessen, ahogy a kéj szétterült a testében. Alexander nem lassított, ugyanabban a hosszú, nyugodt tempóban dugta a lányt, fallosza makkig kicsusszant a nő puncijából, majd vissza amíg lehetett.
– Gyönyörű – lehelte Nóra a látványra, ahogy húga a férje lökései alatt elélvezett. Eddig bírta. Hanyatt döntötte Konradot, és türelmetlenül fölé helyezkedett, egyetlen határozott mozdulattal magába fogadva a férfit. Elégedetten felnyögött, ahogy a hatalmas farok kitöltötte. Megtámaszkodott a férfi mellkasán, és lassú, kéjes körözésekkel kezdte élvezni a játékot, majd kezdett lovagolni, előbb hosszú, elnyújtott mozdulatokkal, aztán egyre gyorsabban.
Mellettük ezalatt Alexander kicsusszant Anabelle-ből, és a hasára fordította a lányt, aki ziláltan, az átélt orgazmustól még félig öntudatlanul hagyta magát, zöld szemeivel az előtte üzekedőket figyelve. Alexander széttárta a combjait, elégedetten véve szemügyre sógornője izmos, kerek fenekét, majd ráfeküdve a lány hátára, lábai közé nyúlva állította irányba falloszát, és tolta be egyetlen mozdulattal. Anabelle felsikkantott, de hagyta magát, kissé megemelve a testét engedte, hogy a férfi, akit kislány kora óta szeret, alányúljon, és bal kezével a mellét fogdossa, jobbjával pedig a lábai közé nyúlva a csiklóját kezdje kényeztetni, miközben kicsit az előzőnél gyorsabb tempóban tette újra a magáévá. Közben Konrad és Eleonóra előttük üzekedett, a nő hol a csípőjével körözött, hol fel-le emelkedett a férfi farkán, és olykor a kéj elnyújtott sikkantásait hallatta, míg Konrad nyögdécselt, és hol a nő melleit gyömyöszkölte, hol pedig a a csípőjébe kapaszkodott.
Alex végzett hamarabb. Elnyújtott nyögés szakadt fel belőle, és kirántva farkát a lányból élvezett a hátára, majd gördült le oldalra. Eleonóra a kezét nyújtotta Anabelle felé, egy pillanatra sem engedve azt, hogy magányosan maradjon.
– Gyere – magához húzva húgát mutatta. – Ülj a szájára!
Anabelle meghökkent, de engedelmesen Konrad arca fölé térdelt, szemben a növérével. Azonnal megérezte férje kutakodó nyelvét a combjai között, de nem ért rá foglalkozni, mert Eleonóra, miközben a férjén lovagolt, odahajolt hozzá, és a két nő forró csókban egyesült. Alexanderben ezt látva máris újraéledt a vágy – még félmerev farkát a kezében tartva állt fel, és lépett melléjük. Anabelle és Eleonóra felkuncogtak, de engedelmesen közelebb hajoltak. Először Eleonóra ajkai és nyelve futottak végig Alexander farkán, aztán Anabellé, majd a két nő felfelé nézve a férfire rábukott az újjáéledő faszra. Nóra a tövét nyalogatta, Anabelle pedig ajkai közé engedte a lüktető tagot, és nyelvével kényeztette.
– Várj! – lihegte Nóra, szemeit behunyva, aztán végigsöpört rajta a kéj, körmei Konrad mellkasába mélyedtek. Hangosan zihált, majd hogy lecsengett a dolog, lecsusszant a férfi szerszámáról, és intett a húgának. Annak nem is kellett több, azonnal átvette a helyét, majd oldalra nyúlva vonta ajkai közé Alexander farkát, és kezdte finoman szopogatni. Tompa nyögések szűrődtek, miközben Eleonóra húga kerek feneke mögé térdelt, benyálazta egy ujját, és finoman betolta a kis hátsó résbe. Anabelle felnyögött, de nem tiltakozott. Buja teste vágyta a gyönört. Hamarosan már két ujj járta a lány popsiját, aztán Eleonóra elhúzódott.
– Dugd meg! – pillantott a férjére. Alexander vetett rá egy furcsa pillantást, de engedelmesen Anabelle és Konrad teste fölé állt, majd leengedve a súlypontját illesztette makkját Bella ánuszához. Amikor behatolt, Anabelle sírósan felnyögött. Eleonóra ezalatt, ahogy korábban Anabelle, Konrad szája fölé térdelt, majd előrehajolva Anabelle nyakát csókolgatta.
– Lazítsd… el… a tested… lazíts…
A megfelelő útmutatások nyomán könnyen ment. Anabelle hamarosan mindkét de Rouen gróf farkát magában érezhette, és ahogy megszokta és ellazult, a feszítő érzés is csendesedett. Konrad nem nagyon tudott mozogni, csak a nyelve mért hatalmas csapásokat Eleonóra puncjára, míg fivére egyre bőszebben ostromolta Anabelle fenekét. A két férfi szinte egyszerre élvezett el, Konrad a lány vaginájába, Alexander a fenekébe, aztán a négyes kimerülten roskadt az ágyra…
középkor
Középkori játékok 2
Eleonóra, ámbár Alexandert kereste, Konradot találta férje dolgozószobájában. A helyiség tágas volt, de kevés bútorral berendezett: egy masszív tölgyfa íróasztal, mögötte egy bársonnyal fedett puha karosszék, az íróasztal előtt két másik. A falhoz tolva egy dívány, bal oldalt egy kis italos szekrény. A kandallóban vígan ropogott a tűz, amikor a sárga selyemruhába öltözött grófné belépett, és elkapta Konrad kék szemeinek érdeklődő pillantását.
Azóta a tóparti együttlét óta eltelt egy hétben még egyszer töltöttek egy sajátos éjszakát hármasban a hitvesi ágyban. Konrad de Rouen gróf érdeklődve hajolt a haditervek fölé, mielőtt felpillantott volna a belépő sógornőjére, majd emelkedett fel az íróasztal mögül.
– Ne haragudj, Konrad, Alexandert kerestem – mosolyodott el a grófné, érdeklődve figyelve az asztal mögül kilépő fiút.
– Nem tudom, merre van a bátyám, Eleonóra. Esetleg én segíthetek? – lépett a nő elé Konrad, felemelve bal kezét, és végigsimítva a selymes arcélen. A fiatalabb gróf, Eleonóra férjének az öccse ezúttal bíbor szattyánbőr nadrágot és fehér vászoninget viselt. A nő elmosolyodott.
– Konrad… ezt nem lenne szabad.
– Nem hát. De már megtettük.
– Alexander is ott volt.
– Alexander beleegyezését adta. – Futtatta ujjait a férfi a nő karcsú derekára, és húzta magához. Eleonóra hangosan kacagva hagyta magát, játékos tiltakozással fektetve tenyerét a hatalmas mellkasra. Tudta, mit érez a fiatal gróf irányában, és sajnálta saját édeshúgát, aki egy-két hónapon belül volt várható, hogy megerősítve a de Rouenek és a de Sauvielle-ek között a házasságot, hozzámenjen Konradhoz. Hiszen a fehérhajú gróf őt, Eleonórát szerette. Meglepően könnyedén fogadta combjai közé férje fivérét, és Alexander sem támasztott kivetnivalót ebben, valamilyen rejtélyes okokból kifolyólag. És bár eddig Alexander tudta nélkül nem szeretkeztek, nem támaszthatott kivetnivalót ellene, már csak azért sem, mert Konrad érintésére érezte, hogy lábai között megindul a vágyakozás nedve, s gyomra összeszorulva enged a kísértésnek. A grófnő kezei lesiklottak, gyorsan megoldva Konrad gatyamadzagját, miközben a férfi az ő ruháján matatott. Eleonóra sokkal gyorsabban elkészült, hamar lemeztelenítette sógorát, majd segített a férfinak kigombolni a bonyolult kapcsokkal, fűzőkkel fenntartott ruhakölteményt.
– Tudod, mit mondott Alexander – emelte karjait átfonva a férfi nyakát. Ruganyos, feszes keblei a férfi boltozatos mellkasához nyomódtak, hasánál érezte sógora máris kemény, hatalmas farkának lüktető keménységét.
– Tudom. Ne aggódj – futottak a férfi ujjai a nő kemény fenekére, majd megemelve helyezte az asztalra. Ahogy egy hete a tóparton, most is könnyedén, gördülékenyen adták át magukat a szenvedélynek. Konrad ajkai vágyakozóan futottak szerelme mezítelen, tökéletes testén, apró, libabőrt okozó csókokat váltva ki, miközben csípőjével a széttárulkozó combok közé fúrta magát. Eleonóra érezte, ahogy a kemény fasz nedvesedő puncijához símul, és várta a behatolást, de erre nem került sor. Konrad most játszott, nem úgy, mint az elmúlt alkalmakkor. A férfi hatalmas farka szeméremajkainak nyomódva csúszkált, alsó része lassan a nő kéjnedveitől vált síkossá, miközben hátradöntötte a haditerveken a karcsú, szőke grófnőt. Ajkai apró csókokat leheltek a nyak bájos ívére, a vállak tökéletes gömbölyűségére, majd továbbhaladva csókolta végig a vágyakozva emelkedő-süllyedő jobb mell marokbaillő halmát, miközben jobb keze a bal kebelcsodára fonódott, ujjaival fonva azt kosárba kezdte el kényeztetni. Érezvén ajkai alatt a hetykén feszülő mellbimbót szívta a férfi ajkai közé, halk sóhajt fakasztva a nőből, s nyelvével óvatosan körözött körülötte, miközben gyengéden szopogatta. Eleonóra ujjai a tejfelszőke tincsek közé túrva biztatták a grófot, forró punciját vágyakozva nyomta annak feszülő farkához, de még késett a behatolás, Konrad ugyanis lassan folytatta útját lefelé.
Végül elérte célját. A lemeztelenített punci illatozva várta őt, és miközben erős ujjai a nő formás combjaira fogva a lehető legszélesebbre feszítették azt, érzékelte Eleonóra vágyakozó zihálását, és látta, hogy bátyja felesége saját kebleire fogva kezd azokkal játszani, tovább fokozva gerjedelmét. A férfi nem bírt tovább magával, a kéjnek engedve hajolt közelebb, és csókolt bele a sikamlós-nedves puhaságba, majd nyelvét kidugva ajkai közül nyalta végig a szeméremajkakat, alig-alig hatolva a kisajkak közé. Eleonóra fojtottan felnyögött, így Konrad derékból előredőlve megismételte a műveletet, majd egyre bátrabban vetette magát a nő ilyetén kényeztetésébe. Hatalmas nyelvcsapásokkal nyalta szerelme – és bátyja felesége – pináját, élvezettel adózva a nyelvén elömlő ízbombák kéjes halmának, nagyokat nyelve tudva azokat magáénak. Végül kissé feljebb emelte a fejét, és rövid kutakodás után nyelve hegyével megtalálta a rejtekéből előbukkanó kis kíváncsit. A grófnő halkan felsikkantott, ahogy sógora nyelve pergő ostromba fogta csiklóját, és elengedve kebleit markolt bele az asztal szélébe.
– Még… még, folytasd… – nyöszörögte sírós hangon, a férfit pedig nem kellett biztatni. Egy pillanatra elengedte ugyan nyelvével, de csak hogy benedvesítse két ujját, majd miután visszahajolt, egyszerre szívta ajkai közé Eleonóra csiklóját, és tolta két ujját a nő puncijába, aki erre hangosan felnyögött, jelezve, hogy honorálja sógora tevékenységét. Érezte gyűlni ölében az orgazmus előszelét, így egyre szaporább, folytott nyögésekkel adózott Konrad ténykedésének, aki két ujját ki-be mozgatta a szűk punciban, csuklóját is csavargatva hozzá, s közben hol szopogatta, hogy nyelvével izgatta a nő kéjgyöngyét.
Pár perccel később a nő háta ívbe görbült, és alsó ajkába harapva nyöszörgött, ahogy az orgazmus végigbizsergett a testében. Nem mert sikoltani, hiszen tudták a közelben posztoló palotaőrök, hogy Eleonóra és Konrad van idebenn. Amíg az orgazmus tartott, a férfi lassuló mozgásokkal ujjazta és nyalogatta, majd amikor a nő pihegve elernyedt az asztalon, akkor húzta ki magát. Nem kérdezett semmit, csak megfogta vastag, hosszú farkát, csillogó makkját a grófnő szeméremajkaihoz illesztette, és lassan előretolva a csípőjét figyelte a behatolást.
– Ahhhh… – nyögte halkan, és Eleonóra is kipirult arccal, zihálva lélegzett a beléhatoló fasz feszítő érzése következtében. Konrad tekintete vágyakozva követte vaskos kéjdorongját, ahogy lassan szétfeszíti a szeméremajkakat, és fokozatosan eltűnik bátyja feleségének puncijában.
Olykor lassan előre és hátramozdult, megkönnyítendő a behatolást, de hamarosan tövig elmerült a nőben, és felszabaduló jobb kezével ismét megfogta a kurvaként kiterített grófnő combját, széles terpeszre kényszerítve. Végül hátramozdult, figyelve csillogó farkát, ahogy elhagyja rejtekhelyét. Egészen makkig kihátrált, majd halkan nyögve ismét visszacsusszant. Megint hátra, és megint vissza, tövig nyomva szerszámát a nőbe. Ezt már Eleonóra se bírta, halkan, nyüszítve felnyögött, és felnyúlt ismét a kebleihez, azokat kezdte simogatni, miközben lehunyt szemmel élvezte Konrad játékát. De nem sokáig. A férfi fokozatosan gyorsított a tempón: immár nem húzta ki teljesen bájdorongját, jó négy-öt centi a nőben maradt, de minduntalan tövig visszacsusszant, egyre inkább nem foglalkozva azzal, mennyire hangosan nyög fel minden egyes behatolásra. Testük hangos csattanással találkozott újra és újra, a tervrajzok szétcsúsztak alattuk, a nő pedig ismét megkapaszkodott az asztal szélében. Konrad hol gyorsított, hol lassított, elnyújtva együttlétüket, kék szeme pedig a nő arcát fürkészte, mígnem végül nem bírva tovább rántotta ki farkát a grófnőből. Tejfehér magjai ígérete szerint nem Eleonóra vaginájába lövelltek, hanem beterítették a nő hasát, ruganyos, hófehér kebleit. A gróf halkan nyögdécselve spriccelt újra és újra, leengedve Eleonóra lábát, megtámaszkodva az asztal szélében.
– Csak lazíts… – csusszant ki mosolyogva a szőke grófnő Konrad alól, amikor az végzett, majd leguggolt elé. Elmúlt együttléteik alkalmával sikerült finomítania a technikán. Lábait széttárva guggolt Konrad elé, bal kezével megfogva a férfi csípőjét, jobbjával az elernyedő fasz után nyúlva. Ajkai előbb finoman érintették, épp csak végignyalták a makkot, letisztogatva, majd ráfogva a fasztőre az egészet eltüntette meggyszín ajkai között, nyögésre késztetve Konradot. Eleonóra leszopogatta saját nedveit sógora farkáról, majd mindkét kezével immár a férfi csípőjébe kapaszkodva kezdte el csókolgatni a combok érzékeny belső felét, a herék körüli részt, a medencét. Buja, érzéki csókjai megtették a hatásukat, a gróf farka egyre keményebbre pumpálódott, és amikor félkemény lett, Konrad érezte, hogy karcsú, puha női ujjak fognak rá, és húzzák hátra a bőrt, majd egy édes, buja ajak lehel gyengéd csókot feléledő farkára.
Eleonóra lágyan végignyalta sógora farkának alsó részét, majd irányba állítva a megkeményedő szerszámot emelte ajkai közé a makkot. Nyelve óvatos köröket írva le cirógatta végig a fitymafék vonalát, elnyújtott nyöszörgésre késztetve Konradot, majd a nő ujjai a herék felé indultak, míg feje előrebukott. Esély sem volt rá, hogy a hatalmas faszt teljes egészében elnyelje, de amennyit tudott, a szájába engedett, majd vissza. Lassan bólogatva szopta egyre keményebbre a férje öccsét, majd amikor megfelelőnek ítélte a szájában lüktető hímtag keménységét, állt fel. Kacéran elmosolyodott, megfordult, és előredőlt az asztalra.
– És most keményen, Konrad. Imádom hátulról – hunyta le a szemeit vágyakozóan. Bár nem látta, sejtette a férfi arcát. Konrad megbűvölve figyelte a tökéletes, domboró fenék hívogató tökéletességét, a széttárt combok között a lüktetve nedvedző punci illatát pedig szinte az orrában érezte. Nem kérette magát: Eleonóra mögé lépve fogott a nő fenekére, majd jobbjával egyetlen határozott döféssel lökte keményre szopott farkát sógornőjébe. A nő fel is nyögött, akaratlanul is hangosabban a kelleténél, és vágyakozva tolta hátra a fenekét, míg hátát homorítva, egyenes karokkal támaszkodott meg a térképeken, hogy a hasán csordogáló spermával ne kenje össze azokat. Konrad bal keze felfutott a nő hátára, lágyan simogatva, jobbja pedig előrevándorolt Eleonóra combjai közé, és a csiklót kereste, de a nő ellentmondást nem tűrően tolta még hátrább a fenekét, szinte felnyársalva magát sógora farkára.
– Azt mondtam keményen! Bassz meg! – zihálta vágyakozva, így Konrad sem tehetett mást.
– Te akartad – dörmögte, és mindkét kezével szerelme kerek csípőjére fogott, mintegy stabilan tartva a nőt. Aztán hátrahúzta a csípőjét, és gyorsan előretolta, majd sebesen hátra, gyorsan előre. A nő minden lökésre hangosan felnyögött, bár próbálta ajkát beharapni, de képtelen volt nem hangot adni annak az élvezetnek, amit Konrad farka okozott, amint sebesen járt benne. Hüvelyizmainak szorításával fonta még keményebbre az érzést, majd próbálta felvenni a ritmust, amit a férfi érzékelve lazított szorításán. Hamarosan Konrad hatalmas testén izzadságpatak indult útnak, a helyiséget betöltötte üzekedésük édes illata és hangosabbá váló sikolyaik.
Eleonóra ajkait reszkető sikoly hagyta el, ahogy a grófnő elért az orgazmusra, ujjai alatt térképek gyűrődtek galacsinná, ahogy robbant benne a gyönyör. Zihálva állt, míg Konrad folyamatosan lassítva zihált mögötte, majd símult a nő hátának.
– Bírod még?
– Foly…tasd… – engedett elgyengülő karjainak a nő, mire Konrad lecsúsztatta jobbját, eltalálva Eleonóra csiklóját, és kezdte azt finoman simogatni. Bal keze a másik oldalon a nő formás mellére fogott, nem törődve azzal, hogy saját spermájába nyúl, és a lehető legmélyebben tolta kemény farkát újra és újra Eleonórába. Érezte makkja alatt a méhszáj nyomását, és sógornője nyögései is arra utaltak, hogy kétségtelenül érzi a hatalmas fasz mindennél mélyebbre hatolását, amikor nyílt az ajtó.
– Csendesebben! – lépett be Alexander, Eleonóra férje és Konrad bátyja. A fekete hajú gróf becsukta maga mögött az ajtót, vetve egy pillantást az üzekedő párosra. Nem hatotta meg a látvány, látta már az öccsét és a feleségét kefélni. – Az egész palota tőletek visszhangzik.
– Bocsánat… – nyögte Eleonóra. Konrad nem tudott válaszolni, épp most húzta ki vaskos farkát a nőből, és hörögve élvezett annak hátára, fenekére spriccelve a forró nedvességet. A grófnő nem mozdult, ott maradt gyorsan emelkedő-süllyedő keblekkel, pucsítva az asztalra támaszkodva, széttárt lábakkal, és fáradt, de kielégült pillantást vetett férjére.
– Jó uram? – Alexander érette, nem kellett kétszer mondani. Vágy lobbant a tekintetében, ahogy a spermazuhanyban fürdő felesége mögé lépett, és megoldva övét tolta le a nadrágját, miközben Konrad félrelépve ült a szófára. Alexander pedig, ahogy korábban öccse is, keménnyé váló farkának makkját felesége vaginájához illesztette, és vezette be. A nő felnyögött, habár férje farka kisebb volt, ő pedig eléggé kitágult már és megszokta Konradot. De nem panaszkodott – szerette Alexet, aki sokkal jobb volt az ágyban, mint az öccse. Bár Konrad sem teljesített még ilyen jól. Alex hátrahúzta a csípőjét, jobbját végig a farka tövén tartva, és teljesen kihúzta azt a csalódottan felnyögő nőből. Aztán makkjával Eleonóra kisajkainál játszva hajolt rá a felesége hátára, figyelve arra, hogy drága bársonyruhája ne legyen öccse spermájától foltos. Nem hatolt be a nőbe, csak fel le mozgatva farkát ingerelte.
– Élvezed?
– Mit? – nyögte a nő vágyódva. Válaszként férje keményen előretolta a csípőjét. A nőt meglepte a mozdulat, és felsikkantott, ahogy a kemény lőcs váratlanul felnyársalta, majd újra távozott belőle. Férje ezúttal kicsit betolta a makkját, de nem az egészet, épp csak a végét.
– Élvezed, ha megkúrnak?
– Na de Alexaahhhhh! – nem tudta befejezni, a kemény fallosz megint felnyársalta váratlanul. Megdöbbentette férje szóhasználata, de ugyanakkor valami bűnös bizsergést is keltett benne. Fel sem tűnt neki, hogy korábban ő is milyen szavakat használt. Alexander megint kisiklott, tovább játszva.
– Hm? Élvezed?
– Igen… igen!
Láthatóan ez kellett a férjének, mert az tövig belecsusszant a már keményen meghágott nőbe, és mindkét kezével a fenekére fogva kezdett el mozogni benne. Alexander medencéje minden egyes lökésre hangos csattanással csapódott a nő kerek, formás fenekének, aki egyre kevésbé bírta azt a katonás, gyors tempót, amivel a férje a magáévá tette. A mindenféle előjáték hiánya persze Alexandernek is megadta a lendületet. Épp amikor felesége ajkai elnyíltak, hogy következő orgazmusát a világba lökje, Alexander keményen nekifeszült fenekének, tövig tolva puncijába lüktető, magvakat okadó falloszát, élvezve, ahogy a ritmikusan össze-összeránduló hüvely kifacsarja belőle az utolsó cseppet is. Hangosan zihálva lökött még párat feleségén, majd csusszant ki zihálva, és ült le egy székbe. A meztelen grófnő könyökeire dőlve támaszkodott az asztalon, képtelenül arra, hogy megmozduljon. Lévén Alexandert odakinn várta a normand követség, ezért megegyeztek abban, hogy este a hálószobában folytatják, természetesen Konraddal együtt.