A billentyű előtt csak az érzéseinkre figyelhetünk, és közben nem kell azzal foglalkoznunk, hogy az úszógumink látszik-e a pólónk alatt…
Az internet észrevétlenül és gyorsan lett mindennapi – minden perces – része az életünknek. Híreket figyelünk, csomagot rendelünk, a ciklusunkat és a fogamzásunkat figyeljük, vezetjük általa, napló helyett netes blogot írunk, csetelünk, és nem utolsó sorban szerelembe esünk.
Egyre kevesebb az időnk, és egyre fejlettebb a technika, így akinek nincs e-mail-címe vagy nincs fent a közösségi oldalakon, az lemarad, szép lassan kikopik a rendszeres kapcsolatból.
Ma már a társkeresés, ismerkedés nagy része is a világhálón zajlik, kérdés, teljes értékű-e, és milyen esélyekkel indul a tágas jövő felé egy virtuális kapcsolat?

Régen volt a földi szerelem. Csak és kizárólag. Ma már párhuzamosan vele zajlik a netes vonzalom, ami általában a virtuális barátkozásokból válik többé, mélyül el.
„Felületes kaland!” – – mondják azok, akik nem gyakorlói a netes barátkozásoknak, a világhálón szövődő kapcsolatoknak. A kutatások azonban ennek ellenkezőjét bizonyítják: az online barátságok sok esetben mélyebbek, tartósabbak, mint földi társaik. Vajon miért?
Kezdetben a neten is ugyanúgy indul az ismerkedés, mint hagyományos verziójánál: meglátunk, megismerünk valakit, megtetszik, a tömegből kiválasztjuk bizonyos elvek alapján (általában a fizikai megjelenése a döntő!), beszélgetni kezdünk, majd, ha jól sül el a dolog, találkozgatni, és eldöntjük, jó-e ez nekünk, együtt maradunk-e vagy sem.
Sötétben tapogatózva – A világhálón az ismerkedési szakasz sokszor „bekötött szemmel” zajlik le, egy kellemes vagy éppen izgató felhasználó név és a bemutatkozó szövege tetszik meg, ez alapján dönthetünk, hogy csetelünk-e vele vagy sem. Persze, ez sötétség fényképes adatlappal pótolható, mégis sokan burkolóznak a sötétség homályába – vagy azért, mert kevésbé tartják magukat vonzónak, vagy mert eleinte titokban akarják tartani ezt a tevékenységüket. Ilyenkor, ha folytatódik a levélváltás, a belcsínybe szeretünk bele.
Míg a földi életben a vonzó külső mellett a fizikai közelség, a gyakori találkozás a vonzalom kialakulásának másik alappillére, addig a neten ennek megfelelője a gyakori levélváltás. Ha gyakran „keresztezzük” egymás útját, közelebb kerülhetünk egymáshoz, és lére jöhet egy rendszeres kapcsolat. Ami baráti.
Gátlásainkat levetkőzve…
Ahhoz, hogy ebből több és mélyebb „viszony” legyen, a virtuális közegben elengedhetetlen a kitárulkozás. Ami, valljuk be, sokkal könnyebb, ha a számítógép előtt ülve, egy viszonylagosan idegen férfinak (nőnek) öntjük ki a lelkünket, avatjuk be olyan kis titkokba, amit talán még a közeli ismerőseinknek, barátainknak sem akarunk, merünk elmondani. „Hiszen – gondoljuk –, ő csak egy távoli barát, azt sem tudja, hol lakom, ha rosszul sülnek el a dolgok, nem kell szemlesütve elsomfordálnom mellette.”
Sok esetben tehát a feltárulkozás mélyebb és gyorsabban indul be egy számítógép előtt ülve, mint a való életben, ahol számtalan tényező szakíthatja meg az őszinte beszélgetést. Zavarba jövünk, mert a másik fura arcot vág, elbizonytalanodunk, hogy folytassuk-e lelkizésünket, mert az is lehet, hogy máris unja.
Ugyanakkor a képernyő előtt névtelennek érezzük magunkat, fizikailag biztonságban, ezért félre tudjuk tenni a gátlásainkat, több érzést, gondolatot „merünk” kommunikálni, mint szemtől-szembe.
Azok, akik kétségbeesetten keresnek szerelmet, könnyen eshetnek abba a hibába, hogy a kellemes külső (vagy leírtak) alapján megismert személyt olyan, saját vágyaik, elképzeléseik szerinti pozitív tulajdonságokkal ruházzák fel, melyek nem biztos, hogy léteznek a valóságban.
Meglepően jól működik – Felmérések szerint az internetes ismerkedés 78%-a folytatódik személyes találkozással és a folytatásnak ugyanakkora az esélye, mint bármilyen más első randeinak, azzal a kivétellel, hogy ha csalódunk, nagyobbat esünk, hiszen egy kicsit kiszínezett, idealizált fehér lóról esünk le!
Virtuális félrelépés. Számít? – Ha valaki magányos a párkapcsolatában, a neten vigasztaló szavakra találhat. Az internet azonban arra csábíthat, hogy ne a valódi kapcsolatunkkal foglalkozzunk, különösen, ha abban problémák merülnek fel. Ugyanakkor, ha megfakult a földi viszony, és másutt keressük a megoldást, egyre távolabbra kerülhetünk attól, akivel együtt élünk.
Ha a párunkat megcsaljuk a hálón, az nem old meg semmit. Lehet, hogy eleinte elviselhetőbbé teszi az életet, de ez hosszú távon újabb és súlyosabb problémák forrása. Ha viszont arra gyanakszunk, hogy minket csalnak meg, jobb azonnal szembesülni a problémával, és minél előbb keresni a közös megoldást.
Távkapcsolatnál kimondottan jó a net – Azok a párok, akik fizikailag távol vannak egymástól, a hálón, főleg online kommunikációval, pótolni tudják a különtöltött esték, napok, hetek élményeit. Az interneten való kapcsolattartás erősítheti a szerelem érzését, jobban összehangolódnak, elősegíti a gyakoribb kommunikációt.
Amire vigyázni kell – A neten kialakuló kapcsolatok sebezhetők, hiszen az emberi természet még nem azonos az internet természetével. Veszélye, hogy túl sokat tárhatunk fel magukból, és túlidealizálhatjuk a másikat, ráadásul a szerepjátszás, a megtévesztés és a nemcserék az internetet veszélyes hellyé teszik kapcsolatok kialakítására.
Ezen negatívumok ellenére az internet azon képessége, hogy támogassa és táplálja két ember kapcsolatát, az egyik legértékesebb tulajdonsága.