Uniós előírásoknak megfelelően hazánkban is számításba kell venni a feketegazdaság teljesítményét a magyar GDP meghatározásakor. A prostitúció és a drogkereskedelem idén 400 milliárddal járulhat hozzá Magyarország bruttó hazai össztermékéhez. Utánajártunk, hogy mennyire megbízhatóak a KSH számításai. Akár igazak is lehetnek, csak nagyon sok az ismeretlen az egyenletben.
Prostitúció és drogkereskedelem. Első ránézésre azt gondolhatnánk, hogy ezen két terület „gazdasági teljesítményének” szinte semmi köze nincs egy ország GDP-jéhez, de az Európai Unió előírásainak megfelelően a feketegazdaságot is számításba kell venni a GDP-mutató meghatározásánál. Az Eurostat olyan tételek számbavételéhez is ragaszkodik, melyek jellegüknél fogva közvetlenül nem mérhetők.
Többet költünk drogra és szexre, mint oktatásra – A hivatal javaslata alapján az illegális tevékenységek három részterületére kell becsléseket készíteni, a prostitúcióra, drogokra és csempészetre. A KSH az említett területek közül csak a prostitúcióra és a drogkereskedelem mértékére készít becsléseket, mert ezek rövid távon nem változnak jelentősen, és megfelelő mennyiségű információ áll róluk rendelkezésre. A csempészet kiterjedtségéről így nincs semmilyen statisztikai fogódzónk. A háztartások fogyasztásában ez a két tétel több, mint amit újságra, könyvre, vagy oktatásra fordítanak, és megegyezik a gyógyszerekre, gyógyászati segédeszközökre költött összeggel.
A prostitúció körülbelül 200 milliárddal járul hozzá a magyar gazdaság teljesítményéhez. Azért szükséges a drogkereskedelem és prostitúció mértékének meghatározása, hogy az uniós országok GDP-számításai azonos módszerrel készüljenek, így nagyobb biztonsággal összevethetők a kapott adatok. Ez többek között azért is fontos, mert ezeket veszik alapul a közösségi befizetések meghatározásánál.
Meghatározzák, hogy mennyit tesz hozzá a GDP-hez egy call girl – A KSH 2009-ben – hogy az Eurostat módszertanához közelítsen – visszamenőleg módosította a GDP-adatokat. A becslések szerint a prostitúció és a kábítószer-kereskedelem érezhetően feljebb húzta a gazdaság teljesítményét, a növekedés 1-1,5 százalék körüli volt. Becslések szerint 2005-ben 344 milliárd forintnak megfelelő fogyasztói kiadást tett ki a drog és prostitúció együttvéve.
A becslésekre vonatkozó uniós ajánlás olyannyira törekszik a pontosságra, hogy például a prostitúció tíz kategóriáját határozza meg. Különböző mértékben „állítja elő” a GDP-t a szállodai vagy utcai prostituált, vagy egy call girl. A drogkereskedelem is fel van osztva több részre, például marihuána-, kokain-, speed-, vagy partidrog-kereskedelemre.
Szőkéné Boros Zsuzsanna, a KSH témát ismerő munkatársa szerint a prostitúció és a drogkereskedelem idén várhatóan egy százalékkal járul hozzá a magyar gazdaság növekedéséhez, durván fele-fele arányban. A szakértő elmondta, hogy a két iparág meglepő módon követi a GDP általános mozgását, visszaesés esetén ezek a szektorok is lassabban fejlődnek. Ugyanakkor amióta mérik, folyamatos növekedést mutat a forgalom, a prostitúció és a kábítószer-kereskedelem árbevétele mára valószínűleg meghaladja a 400 milliárd forintot is.
Alternatív csatornákon szerzik be az adatokat – A KSH egy dolgozója naphosszat nézi a híreket, rendőrségi jelentéseket, beszélget szakértőkkel és érintettekkel, és tanulmányokat néz át. A szakértői becslésnek itt az átlagosnál is nagyobb szerepe van. Elkészítéséhez szükséges tudni, hogy körülbelül hány prostituált dolgozik Magyarországon, hány alkalommal veszik igénybe szolgáltatásaikat, milyen egységáron, és hogy a szolgáltatás milyen költségekkel jár. Mivel nem állnak rendelkezésre erre vonatkozóan pontos adatok, ezért a KSH munkatársai szakértői becsléseket alkalmaznak. A fő adatforrásokat az egészségügyi és bírósági nyilvántartások, valamint a rendőrségi, adóhatósági és vámhatósági jelentések adják, de az ebből becsült adatokat egyeztetik a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületével (MPÉE) is.
Földi Ágnes, az MPPE elnöke elismerte, hogy szoktak rájuk hivatkozni, bár ők nem számolnak forgalmi adatokat. Érdeklődésünkre azonban elmondta, hogy Magyarországon körülbelül tízezer szexmunkás dolgozhat, ebben benne vannak a melegek és transzvesztiták is. Ha azt vesszük, hogy egy nap alaphangon lebonyolítanak átlagosan négy üzletet (de ennél valószínűleg többet), és egy hónapban átlagosan 28 napot dolgoznak, akkor 13 millió 440 ezer üzlet van egy évben, minimum.
A közös fürdőzés nem növeli külön a GDP-t – A KSH 200 milliárdos évi forgalommal számol. Ezt visszaosztva egy üzletre, kevesebb mint 15 ezer forintos átlagár jön ki. Ez akár igaz is lehet, figyelembe véve a piaci árakat – hozzátéve, hogy minden adat csak hozzávetőleges, erős kritikával szemlélendő. Földi Ágnes szerint az árak nagyon változóak, és rendkívül szóródnak aszerint, hogy a szolgáltatást kik, milyen környezetben nyújtják. A szexmunkások legalább hetven százaléka lakásban dolgozik, egy gyors szex (10 perc) ára 4 ezer forint, egy félórás üzlet 6-10 ezer forint, egy órásé 10-15 ezer forint – és ebben csak az alapszolgáltatás van benne (előjáték, francia óvszerrel, a végén nemi aktussal). A kuncsaftok általában nem érik be az alappal, így gyakran előfordul, hogy a lány egy 15 ezres üzletbe megy be, de az extrákkal együtt a dupláját is megkeresheti. Földi Ágnes szerint elterjedt jelenség, hogy a válság miatt a szexmunkások a közös fürdőzést is belevették az alapszolgáltatások közé.
Az érdekvédő elmondta: hiába indítottak kampányt azért, hogy minél többen próbálják legalizálni a tevékenységüket, és váltsanak ki vállalkozói igazolványt, a hatósági vegzálások miatt a legtöbben visszaadják. A szektor kifehérítését akadályozza, hogy a jogalkotók immár 12 éves mulasztásos alkotmánysértést elkötve nem rendelkeznek arról, hogy milyen körülmények között lehet prostitúcióval foglalkozni, és nem jelölik ki a türelmi zónákat.
Teljes a bizonytalanság a drogfogyasztók számánál – A drogfogyasztás követése sem a megszokott csatornákon folyik, ez esetben is becslésekkel dolgoznak az illetékesek. A nehézségek ott kezdődnek, hogy a fogyasztói szokások meglehetősen gyakran változnak. A becslés hasonló módszerekkel történik, mint a prostitúció esetében. A fogyasztás becsléséhez az egyes drogfajták fogyasztóinak számát, az évi fogyasztás mennyiségét és az átlagárakat kell tudni megközelítőleg – ez ügyben a rendőrség is végez „piackutatásokat”. A felderített bűnügyekből, például egy drogszállítmány lefülelésekor, az áru értékéből következtetni lehet a drogkereskedelemre vonatkozó adatokra. Bár ilyen vámhatósági estekben bizonytalansági tényező, hogy nehéz szétválasztani a Magyarországra irányuló forgalmat a tranzit forgalomtól
A drogkereskedelem is bőven hoz a konyhára – A magyar kábítószer-használók számáról csak becslések léteznek, mivel a drogfogyasztás rejtőzködő tevékenység. Alapos kutatások hiányában a Nemzeti Drog Fókuszpont korábbi jelentéseire alapozhatunk. Eszerint a 2007-es adatok alapján a 18-64 év közötti felnőtt korosztály 9,3 százaléka használt már valamilyen tiltott szert. Vagyis ez azt jelenti, hogy körülbelül 600 ezernyi honfitársunk próbált már ki valamilyen kábítószert. Egy 2010-es felmérés szerint legalább félmillióan próbáltak ki kannabisz-származékot, és 120-150 ezren amfetamint és ecstasyt. Mindkét szer esetében 30-30 ezerre tehető azok száma, aki elmondásuk szerint már egy éve is fogyasztottak ilyen szereket. A fiatalok körében végzett 2011-es kutatás szerint minden negyedik fiatal fogyasztott már valamilyen tiltott drogot, az említetteken kívül leggyakrabban valamilyen olcsóbban hozzáférhető dizájnerdrogot. De nemcsak a szerhasználók számát, hanem a fogyasztás gyakoriságát sem tudjuk megközelítő pontossággal sem megmondani, így a GDP-hozzájárulás kiszámításánál nincs könnyű dolgunk.
Egy gramm fű 2500 forint – Az árakat illetően 2011-ben egy gramm marihuána ára átlagosan 2500, egy gramm hasisé ugyancsak 2500, a mefedroné 3000, a kokainé pedig 15 ezer forint volt, de persze ettől felfelé és lefelé is lehettek eltérések tisztaságtól és minőségtől függően. A Nemzeti Drogfókuszpont 2012-es jelentése szerint a hasis, metamfetamin és kokain ára nőtt az egy évvel ezelőttihez képest, a többi drog ára változatlan maradt.
Az árakat elnézve és a fogyasztók számát figyelembe véve a kábítószerek területén sem elképzelhetetlen a 200 milliárdos összeg, mellyel ez a „szektor” járul hozzá a megtermelt bruttó hazai össztermékhez. Azt ugyanakkor látni kell, hogy mivel egy hatalmas összegről van szó, így mindkét terület kifehérítése, és a legális zónába terelése az államnak is komoly adó- és járulékforintokat hozhatna, mint ahogy az pár nyugati és dél-amerikai országban meg is történik.
